Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-18 / 218. szám

•ViV»’«v vó*«* ••••*•** •••■»•••«Vi »1* Kiváló tanár Karrier hőstett nélkül Napjaink Érdemes Most kaptuk a hírt: október első szom­batján illetve vasárnapján kommunista mű­szakot rendeznek Nyíregyháza város ipari és me zdasági üzemeiben és intézményeiben. .víár megint társadalmi munka — mond­hatná erre az, aki csak a saját pihenését és ör írdekeit tekinti. De aki tudja, hogy a C *r> é** hof*v a n qprvo’p ?«; szorító gondok leküzdésére akarja fordítani a v^ -j,3 part- és tanácsi, vezeusse, az szívese: áldozza fel azt az egy műszakot. Jó emlékeznünk még arra, hogy két évvel korábban megmozdultak az óvodákért a nyír- zin..-reí sőt tízedre». Erinek soha nem tapasztalt hatása mutatkozott: negyvenmil­lió forint gyűlt össze az óvodaakció kereté­ben. És ebből a negyvenmillióból megépül­tek a gyermekintézmények. A viharos gyor­sasággal tető alá hozott óvodákban ma már vidáman játszanak és tanulnak a kicsik. A szülők sokkal, de sokkal kevesebben állnak ma sorba a gyerek óvodai elhelyezése miatt, az édesanyák nyugodtabban dolgozhatnak és re nd több édesanya mehet munkába az akció sikere nyomán. A nyíregyházi KISZ-flatalok Vietnam egy szakmunkásképző iskolájáért maradtak bent az üzemekben és a vállalatoknál nem is olyan régen. S amikor letelt a műszak — amelyben a társadalmi munkát végezték a tőlünk több mint tízezer kilométer távolság­ban élő fiatal testvéreikért — akkor azzal a jó érzéssel mehettek otthonukba, illetve a szórakozóhelyekre, hogy valami olyat tettek, amire büszkén gondolhatnak késői nagyapa korukban is. Azután dolgoztak a nyíregyháziak egy ugyancsak igen nemes célért: a szabolcsi— szatmári tanyai kisdiákok számára énülő di­ákotthon alapjainak megteremtéséért. Ezt a kommunista műszakot is, — csak úgy mint a többit — siker koronázta. Mert vajon ki ne tudná, hogy mit jelent egy tanyán született gyereknek részesülni álkultúra másokat már régen elért áldásából, s előkészülni a holnap mind nagyobb feladatainak végzésére? Október 5-én és 6-án újra szép célért mennek műszakba az emberek. Bölcsődéket építeni! — ez most a jelszó Nyíregyházán, s cseppet sem kisebb horderejű, mint a koráb­biak közül volt bármelyik. A népesedéspoliti­kai határozat óta városunkban — milyen öröm ezt kimondani! — rohamosan megnőtt a kismamák száma. A bölcsődei helyek már most sem voltak elegendőek, s ezt azok tud­ják a legjobban, akik el akarták és el akar­ják helyezni picinyeiket. Ha pedig rohamos mértékben jön a gyermekáldás, akkor még nagyobb lesz a gond, amin semmilyen más mó­don nem lehet segíteni, csak újabb és újabb bölcsődék építésével. Csakhogy az anyagi erő véges (ki tudja hányszor írtuk le már ezen a helyen is) és a tanácsnak nincs annyi ereje, hogy ezen a problémán is megfelelő időben, saját kerete­iből segítsen. így a kommunista műszaktól remélt másfél millió forint megteremtése esetén már jobban lehet mit kezdeni a prob­léma megoldása érdekében. Hozzáadja a vá­roslakó társadalmi munkájával összegyűlt pénzhez a tanács a sajátját és ennek újra csak a nyíregyháziak látják a nagy hasznát: ha ötven vagy' száz gyerekkel helyezhetnek el többet, már az is nagyon nagy dolog. Amikor a városi pártbizottság egyik ve­zető munkatársával beszélgettünk erről, ak­kor 5 hangsúlyozta, hogy ha írok az elkövet­kező kommunista műszakról, azt semmikép­pen ne felejtsem elmondani, hogy minden munkahelyen vigyázzanak az önkéntességre Mert még oly nemes cél sem kívánhatja meg, hog 'alahol is úgv menjenek ezen a szom­baton, vasárnapon a munkahelyre a dolgo­zók iiogy önmagukban ne tisztázták volna: erre szükség van, ezt szívesen és örömmel vállalják. Szól ez a figyelmeztetés elsősorban a vál­lalatok, munkahelyek párt-, szakszervezeti, ifjúsági, gazdasági vezetőinek, akiken na­gyon sok múlik, hogy megmágyarázzák: érde­mes cél szolgálatába szegődik az, aki e két map -alarrielyikén időt és munkát áldoz. K, L Nagyobbik lányát, aki ideggyógyász ta­nársegéd a debreceni klinikán, megkérdezték kollegái: valóban ilyen jó pedagógus az édes­anyád? ő így felelt: „Nem tudom milyen pe­dagógus, csak arra emléKszem, hogy még gyermekkoromban az egyik vasárnap délelőtt azt mondta nekünk, megfőtt az ebéd, de en­gem ne várjatok, gyerekek, el kell mennem egy családhoz a város szélére. Bukásra áll a gyerekük, valami baj lehet náluk...” Két szívdobogás Csenkér Györgyné azt mondja: —. Életemben kétszer dobogott nagyon a szívem. Először Balmazújvároson, amikor az anyakönyvvezető előtt álltam. Másodszor az idei pedagógusnapon, a Parlament kupola- csarnokában, amikor szólítottak és Polinszky minisztertől átvehettem a Kiváló tanár kitün­tetést. Most, hogy ezt felemlíti, máris könnyeb­ben érzi magát — a betegágyán. Ő, aki nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára táp­pénzen, most pihenésre kényszerül. Ráadásul éppen az évnyitó napján parancsolta ágyba az orvos. A visszérgyulladással nem lehet da­colni, de Csenkérné, a kisdiákok fáradhatat­lan Anna nénije azt reméli, talán elég lesz egy hét és újra elindulhat minden reggel a nyíregyházi Damjanich út. 16. szám alatti kertes házból a hatos iskolába. Csak félig igaz, hogy pedagógus családba született. Katedrán élte le az életét a nagyap­ja, pedagógus lett a nővére. Az viszont tel­jesen igaz, hogy a fiatal Molnár Anna min­den vágya volt, hogy tanítson, Balmazújvároson született, Debrecenben a Dócziban érettségizett, majd Szeged követ­kezett: az ő évfolyamuk volt az utolsó a há­borús évek alatt, amelyik még be tudta fe­jezni a Polgári iskolai Tanárképző Főiskolát Ez 1942-ben volt. Molnár Anna földrajz—bio­lógia és testnevelés szakos tanári képesítést nyert. Majd pályázat útján került Nyíregyhá­zára, az államsegélyes kálvineumba, a Búza utcára. A harmadik osztály főnöke lett. — Hogy telik, az idő! Amikor szembeta­lálkoztam a mostani szakfelügyelőmmel, Ve­res Gyulánéval, csak néztük egymást, aztán jót nevettünk, mert kiderült, hogy ő is abba az osztályba járt, amelyikben kezdő pedagó­gusként tanítottam Nyíregyházán. Pedagógus — otthon Aztán az esküvő. Vőlegénye, Csenkér György hazajött a frontról, 1944 február kö­zepén mondták ki az igent Balmazújváros­ban. Ez nem csak a házasság ténye miatt volt jelentős esemény Molnár Anna életében, ha­nem a háború miatt is, hiszen a férjét, aki műszaki képesítésű, több helyre szólította a munka. Aztán jöttek a gyerekek. Az első, a nagylány, aki ma már ideggyógyász. Majd a nagyobbik fiú, aki jelenleg üzemmérnök a Közúti Építő Vállalatnál. Aztán a második fiú, aki most harmadéves elektromérnök hallgató Budapesten. Csenkérné. született Molnár Anna átme­netileg megvált a katedrától. A gyermekek nevelése ezekben a nehéz időkben egész em­bert kívánt és ő — családon belüli pedagógus lett. Egy szerencsés véletlennek köszönhette, hogy visszakerült Nyíregyházára és a kated­rára. — A háború után férjem egy pesti cég­nél dolgozott, és ingázott, mert lakás nem volt. Rövidebb időre mi is utánaköltöztünk, hogy közelebb legyünk és Jobbágyiban tele­pedtünk meg. Aztán a Tiszamenti Vízépítő Vállalatnak szakemberre volt szüksége és la­kást is kínáltak Nyíregyházán. Jöttünk és azóta itt vagyunk. Csenkérné elhatározta, hogy ha a leg­kisebbik fia iskolába indul, ő is tanítani fog. Először azt a választ kapta: mit képzel, eny- nyi kihagyás után, városban elhelyezkedni? Hiába mondta, hogy ő háromszakos nevelő, az újabb válasz az volt, próbálkozzék vidé­ken. Apagyot, Baktalórántházát és Ujíehér- tót ajánlották. — Akkor még nem volt divatban, de én autóstoppal mentem ki Ujfehértóra. És meg­lepődtem. Az 1-es számú iskolában tárt ka­rokkal fogadtak, mint testnevelő szakost, Csenkér Györgyné — otthonában Másfél év után külön kérés nélkül behe- trézfék a városba, a Széchenyi utcán lévő 6- s iskolába Ez iQfi’-V»- volt. s most, 1974 nyarán itt gratuláltak kollégái a magas ki- j ntetéshez. Kicsengetés után Mi a titka? Egyáltalán van-e titka annak, hogyan érheti az embert ilyen megtiszteltetés, mint a kiváló tanári cím? — Nincs titka. Nincsenek látványos nagy események, nincsenek hőstettek. Csak ki­egyensúlyozott, munkával teli hétköznapok vannak, amikor az ember hol örül, hol elfá­rad, aztán kezdi az egészet elölről. Csenkérnének eddig három igazgatója volt, neki is alkalmazkodnia kellett a külön­böző változásokhoz, még sem panaszkodott. — Aki a pedagóguspályáról rosszat akar hallani, ne engemet kérdezzen. Nem érzem magamat pedagógus létemre a nemzet nap­számosának, sohasem vágytam temérdek pénz után, talán ezért is kaptam meg mindig az élettől amit vártam. Szerinte a jól felkészült pedagógusnak az oktatás elvégzése a legkönnyebb. Sokkal ne­hezebb ennél a nevelés, a szakadatlan foglal­kozás a rábízott gyermekekkel. Aki teljes szívvel akar haladni ezen a pályán, annak nem ér véget a munka a kicsengetéssel. Csen­kérné tíz éve foglalkozik például az iskolai Vöröskereszt-szervezettel, rendszeresen ver­senyre jár a gyermekekkel. Ott találni őt a felsőoktatás óráiban is, villanygyújtáskor és az ő gyerekei mindig részt vesznek a szak­tárgyi versenyeken, bár erre senki sem köte­lezi a biológia és földrajz oktatóját a nyír- egyházi 6-os számú általános iskolában. Meddig még? — Egyszer felkínálták neki az igazgató­helyettesi állást.. Nagy megtiszteltetésnek érezte, pályája csúcsának vélhette — mégis nemet mondott. Szembenézett a tényekkel, az időközben elmúlt évekkel, és hódolni akart legnagyobb szenvedélyének, a tanításnak. Megértették, nem erőszakolták rá, s így Csen­kér Györgyné most a 6-os iskola 6/a osztá­lyának főnöke. Meddig még? — Ezt az osztályt ötödikben vettem át, én szeretném őket búcsúztatni a nyolcadik után. Addig. Addig még szeretnék bejárni, még szeretném érezni azt a kellemes fárad­ságot, ami egy sikeres nap után keríti hatal­mába az embert. És addig a legkisebbik fiam is kezébe veszi a diplomáját. Angyal Sándor Fiatalok R itka alkalom, hogy a diák kérdés fe 4) tanár felel. Még ritkább, hogy maga am igazgató válaszol a tanuló által feltett kérdésre. Szeptembertől novemberig most elég gyakori esemény lesz Nyíregyházán, is: ebben az időszakban tartják meg a ifjúsági parla­menteket a megyeszékhely iskoláiban. A di­áksereg nemcsak az ifjúsági törvény végrehaj­tásával kapcsolatos kérdéseket teszi fel, mond­ja el véleményét, javaslatát, — napirendé ke­rül az oktatás és a nevelés továbbfejlesztéséi szolgáló ismert párthatározat minél eredmé­nyesebb megvalósítása is egy-egy oktatási in­tézményben. • Szeptember nemcsak a tanévnyitó miit# tekinthető az „ifjúság hónapjának” az iskola­városként közismert Nyíregyházán. A város pártalapszervezetei ebben a hónapban ú.t-a megvizsgálják: mit sikerült valóra váltani a szükebb munkahelyen a pórt ifjúságpolitikai határozatából; megvalósul-e náluk maradék nélkül az ifjúsági törvény, s hogy a KISZ Központi Bizottságának ez év áprilisi elöntései az ifjúsági szövetség időszerű feladatairól mi­lyen újabb tennivalókkal járnak. Megközelítő számítások szerint Nyíregy­háza lakosságából több, mint 40 ezer harminc éven aluli. Ha szűkítjük a kor szerinti kört, kitűnik, hogy húszezren felül van a KIS3- korosztályúak tábora, akikből jelenleg 11 50t>­an tagjai az ifjúsági alapszervezeteknek. To­vábbi bontás során kiderül, hogy 5,5 ezer dol­gozó fiátalt tömörít 181 alapszervezet s a töb­bi hatezer szervezett fiatalt oktatási intézmé­nyekben találjuk. Anélkül, hogy túlfokoznánk a számok je» len tőségét, elmondhatjuk: szinte nincs olyan család a városban, sőt a vonzáskörzetében, hogy a munkahelyek, az intézmények felelős testületé, a pártszervezet értékelése, s majd döntése valamilyen módon ne érintené. Elég, ha felidézzük a dolgozó fiatalok tavasszal tartott ifjúsági parlamentjének egynéhány epizódját A sütőipari fiatalok például az| sürgették: tegyék lehetővé, hogy ők is szak­munkásvizsgával rendelkezhessenek, nemcsak azért, hogy így több lesz a keresetük, de a ta­nulás során gazdagodik a látókörük, teljesebb embernek érezhetik magukat. A KEMÉV fia­taljai, vagy a MEZÖGÉP-nél dolgozók sent csupán kértek, hanem nyomban elmondták, mit kívánnak tenni a vállalati eredmények ja­vításáért, a jobb körülmények feltételeinek megteremtéséért. így vállalkoztak aztán a gé­pek állásidejének csökkentésére vagy tették meg külön vállalásukat a párt közelgő komat- resszusa tiszteletére. s Kitűnt viszont az is, hogy az ifjúsági par­lamentek megrendezéséig a város több, mirit tíz jelentősebb üzemében, vállalatánál nem készítették el az ifjúsági törvény helyi vég­rehajtására az intézkedési tervet. Korántsem» jelenti ez azt, hogy ezeknél az üzemeltnél semmit sem tettek az ifjúságért, — ám kiüt­között az a gond, amely másutt talán kevésbé kivehető. Történetesen az, hogy néhány gaz­dasági vezető egy pár ezer forint juttatásával, vagy a vállalati autóbusz rendelkezésre bocsá­tásával „letudja” az ifjúságpolitikai határozat végrehajtását. Megfeledkezik arról, hogy ez a határozat első helyen az ifjúság eßzmei-poll- tikai nevelését teszi a vezetők feladatává, -a s ez nem valamiféle kampánymunka, hanem mindennapi teendő. Most. amikor a város kommunistái Ijméfl visszatérnek az utóbbi időben végzett munka értékelésére, megállapíthatják — mert így igaz —: felgyorsult városunkban is az említeti párthatározat, az ifjúsági törvény végrehajtá­sa. Jól sikerült például Nyíregyházán az ezzel kapcsolatos munka megosztása a különbőzé társadalmi és tömegszervezetek között. Enneb nyomán kedvezőbb helyzetbe kerültek például a város munkásfiataljai üzemükben: jobban részesednek a fizetésemelésekből, több helyen teremtik meg továbbtanulásuk feltételeit, — a olyanról is hallani, felsőoktatási intézményt»* készítik elő tanulásra a munkásfiatalokat. Mindez azonban nem homályosíthatja e# a hiányt: a jövőben a gazdasági vezetőknek nagyobb gondot szükséges fordítani a fiatalok nevelésére is. Ez nem valamiféle „csőszködést* sürget, hanem például azt, hogy fiatal szak­munkásokat, vagy a leendő szakmun­kásokat jobban beavassák a munkahely ügyeibe, javítsák meg a tájékoztatást, kérjék ki véleményüket fontos gazdasági kérdések eldöntése előtt. Mindezek tudatában még a, látszólag „felelőtlen” fiatal is elgondolkodik és nagyobb részt vállal majd a megoldandó feladatokból. Azért is fontosak ezek a szep­temberben tartandó „ifjúsági taggyűlések” a pártalapszervezetekben, mert a KISZ Köz­ponti Bizottságának már említett áprilisi hatá­rozata új követelményeket támaszt a szerve­zett ifjúsággal szemben. A jövőben minden évben „megméretnek” a KISZ-tagok, hogy méltóak-e a kommunista névre. Ha csak ma­gukra hagyjuk a fiatalokat és nem bízzuk meg konkrét feladatokkal, ha nem biztatjuk őket és nem kérjük számon a megbízatások végzését, akkor mérlegkészítésnél szomoiii eredményt kapunk. Különösen sokat várnak az Ifjúsági alapszervezetek a fiatal párttagok­tól, akik korukat tekintve még közelebb áll­nak a KISZ-esekhez, igen gyakran a munká­juk és a gondjuk meg az örömük is azonos, Magyarul: a jövőben rendszeresebb és alapo­sabb pártirányítást vár a KISZ minden mun­kahelyen. S ha ez így lesz, akkor a szeptem­beri taggyűlések újabb eredmények forrásai lehetnek. a. m T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom