Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-15 / 216. szám
to KELET-MAG YÁRORSZ AG —VASÁRNAPI MELtffKLE* WH. ssspfewtteiet' Ä tf^gy évet dolgozom...’* Jövőre ismét startolnak Űj, izgalmas munka Tiszta lelkesedéssel Piros, rombusz alakú felirat a köpenye bal oldalán: ZIG — Zrínyi Ilona gimnázium. Iskoláköpeny — de gazdája már nem iskolás. Szabó Gyöngyi több, mint egy hónapja dolgozik első munkahelyén, a Nyíregyházi Konzervgyárban. Idén érettségizett. — Azelőtt a szünidőkben sem dolgoztam, így hát semmi tapasztalatom sem volt a „valódi'’ munkáról. Rettentő nehéz volt beleszokni. . . Nyolc órán át az íróasztal mellett ücsörögni és számolni, számolni. . . A termeltetési osztályon vagyok. Sose gondoltam, hogy az „íróasztalmunka” ilyen fárasztó lehet... A konzervgyár munkaügyi osztályán olyan fiatal dolgozók felől érdeklődtem, akik idén érettségiztek, ég sikertelen felvételi vizsga után jöttek dolgozni. Két lányt ajánlottak: Szabó Gyöngyit és Tóth Zsuzsát. Külön-külön beszélgetésre invitáltam őket — összetalálkoztak és elnevették magukat. A Zrínyiben osztálytársak voltak, s csak a véletlen hozta őket egy munkahelyre. — Mulatságosan hangzik, de nekem ez már a második munkahelyem — mosolyog Zsuzsa. — Egy hete vagyok itt, azelőtt egy hónapig a vendéglátónál dolgoztam anyag- könyvelőként. Ott alighogy leültem, nekieshettem egy egyhónapos lemaradás feldolgozásának. .. Azt se tudtam, hol áll a fejem. Nem birtam sokáig... Most a göngyölegraktárban dolgozom. Itt is adminisztratív munkát végzek ugyan, de összehasonlíthatatlanul jobb. Meg aztán. .. nagyon szeretem nézni a nagycsarnokban a gépsorokat, érdekesnek találom a gyár egész munkáját. .. — Ha meg kellene indőkolnorp, miért éppen a mezőgazdasági főiskola üzemszervezési szakára jelentkeztem — mondja Gyöngyi — nem lenne könnyű. Az üzemszervezésről nem sokat tudok, csak annyit: hasznos, nélkülözhetetlen dolog és nemcsak a mezőgazdaságban. . . Azt hiszem, inkább édesapám példája vitt oda. Ö már csaknem húsz éve vezető egy tsz-ben — rajta keresztül elég jól megismerkedhettem a mezőgazdasággal. — Matekból és biológiából kellett felvételizni. A legnagyobb baj az volt: a gimiből alig vittem magammal pontot. .. Nem voltam valami jó tanuló matekból. . de úgy éreztem, menni fog a felvételi. Az sikerült is... de az összpontszám igencsak kevés volt. Pedig nem is volt nagy túljelentkezés. — Na, a jogon aztán volt! Szegedre jelentkeztem — kapcsolódik a beszélgetésbe Zsuzsa. — Tizenháromszoros túljelentkezés volt. Képzelheted, milyen reményekkel indultam. És mégis. .. úgy bíztam a felvételiben. Irtó sokat tanultanji — már harmadiktól, főleg a magyarra, történelemre. Eltökéltem, hogy ügyvéd leszek. A szüleim csak hümmög- tek, hogy te tudod, fiam... Hát megtudtam. A minimális pontszámot — tizennyolc és fél — sem értem el. Amikor megkaptam a papírt, hogy elutasítottak, nagyon letörtem. . . Azt hittem, reálisan mértem fel a lehetőségeimet. . . Biztattam magam: ha már ennyit tanultál, csak lesz valami eredménye! Nem lett. — Valahogy úgy vagyok mindennel, mint e matekkal voltam a suliban. Azért nem E etettem, mert számolni kellett benne. Amíg végig tudtam gondolni a megoldás útját, addig élveztem a fejjátékot. De amikor az aprómunkára — szorzásra, osztásra — került a sor . . .legszívesebben otthagytam volna az egészet. — Én a matekkal viszonylag jóban voltam. .. de az akarattal nálam sincs rendben minden. Erre kénytelen voltam rájönni. Ugyanis ha most arra gondolok, hogy mégiscsak tovább kellene tanulni, hát, elfog az irtózat. Ugj' érzem, egy ideig képtelen lennék. Amikor érettségire meg felvételire készültünk, egy barátnőmmel tanultam. Ha kellett, bökdöstük-bizt.attuk egymást, hogy tanulj... őt felvették. Elment, én meg olyan állapotban vagyok, mint az érettségin. Mielőtt bementem, a folyosón mondogatták: ne félj semmit, ha leültél, eszedbe jut minden, mint a villámcsapás. En meg csak ültem és vártam a villámcsapást. . . Aztán kénytelen voltam ráébredni: az csak belőlem jöhet, kívülről hiába remélem az Isteni szikrát... Most még az ülésnél tartok. . — A munkahelyei kall megszoknunk. Az a legfontosabb tapasztalatom: a gimiben foga műnk sem volt arról, hogy milyen egy gyár belülről. Nem a gépekre gondolok. Az emberekre. .. A már kialakult kollektívákra, ahová nekünk be kell illeszkedni. 'Az iskolai szel árok után a munkahely légköre, rendje... N“' rdítani szeretnék a szünetek után. H elállhassak, kimehessek, j.. De tudom, ne bet.., — Meg a fiatalok. Nem diákok már. legtöbbjük cfealádos. beiáró, van gondjuk bőven. A? iskolai KISZ után szmte mozgáshiányt érzek . Meg kell szokni, na.. Az osztályukból több mint húszán jelentkeztek tovább tanulásra. Hetet-nyolcat vette!' 'el közülük. Amikor tippet kértem tő- V' londanának egy fiút aki sikertelen fei telije után dolgozik, Gyöngyi Sánta Antalt említette. — A MÉK-nél rakodómunkás. Ott biztosan megtalálod... Megtaláltam. Kis teherkocsiról ugrott le, és zavarban volt. Nem, most nem beszélgethetünk, az árunak menni kell, teljesítményre dolgoznak... Találkozzunk este, munka után. — Reggel öttől dolgozom, és este hat körül végzek. Akkor aztán rohanok kézilabdaedzésre, és most onnan jövök... Rakodó- munkás, pontosabban kocsikísérő vagyok. Teljesítményre fizetnek -—• egy mázsa áru meg, mozgatása egy forint. Meló a javából. . . Napi tizenkét-tizenhárom óra nehéz fizikai munka. .. Megkeresek naponta százhúsz forintot. Soknak tűnik, de ha órabérre számítjuk... — Nyaranta dolgoztam eddig is, de ez egészen más. Itt olyan emberek között vagyok, akik nem mondanak kétszer valamit. Meg kell fogni a munka végét. .. aztán vagy bírom, vagy nem. Eddig bírom... Szándékosan választottam ezt a fiunkat. Dolgozni akartam... meg aztán érdekelnek az emberek. Körül kell néznem egy kicsit... — A Budapesti Kertészeti Egyetemre jelentkeztem táj- és parképítő szakra. Nem mindennapi szakma — volt is túljelentkezés. Biológiából, kémiából, matekból és rajzból felvételiztem. A biológiát kedvelem a legjobban, azzal kapcsolatos pályát szeretnék választani. Ezért próbálkoztam meg még januárban egy lengyel egyetemmel is— édesvízi halászatot tanultam volna. _ Magyarországról egy embert vettek fel. Nem én voltam. .. Úgyhogy én kétszeresen sikertelen felvételiző vagyok. Egy évet most dolgozom — és lehet, hogy furcsán hangzik, de biztos vagyok, nem fogom megbánni. Azt hiszem, ide kellett jönnöm, hogy megtanuljam értékelni a forintot... Egy üveg sörért nekem jó néhány mázsát kell megmozgatnom... Persze ez önsajnáltatássze- rű — de én most ezt érzőin. Sok minden új a számomra.. . — Eleinte zavart, amikor némely osztálytársam sajnálkozva nézett rám, és elmesélte, milyen "link munkahelyet sikerült szereznie. Én pedig „melós” vagyok. Most már kezdek inkább büszke lenni. Dolgozom. ★ Mindhárman szeretnének továbbtanulni — ebben egyezik a véleményük. Három tizennyolc éves fiatal — három típus. Úgy tűnik — s ez az ő véleményük is —, mindhárman rosszul márték fel erejüket, nem jól választottak. Most belecsöppentek a munkába. Jövőre, amikor talán továbbtanulnak, a tapasztaltabb, többet tudó megbocsátható fölényével néznek majd az iskolapadból jövő évfolyamtársaikra. . . Tarnavölgyi György A sóstói KISZ-tábor utolsó lakói talán soha nem várták ennyire a befejezést, az utolsó programot. Nemcsak az ősz sürgeti őket. Uj, izgalmas munka vár rájuk, a bizonyítás lehetősége. Mert a neheze most jön. A találgatások, feltételezések után — a gyakorlatban is el kell kezdeni a KISZ Központi Bizottság áprilisi határozatának végrehajtását. Nem máról holnapra, hanem folyamatos, kitartó munkával. Izgatottan várják az első eredményeket, a lelkesedésben gondolni sem akarnak a kudarcra, az nem lehet... / Képesség, felkészültség Mi volt eddig? Mennyit váltottak valóra a nagy tervekből? Bodor Katalin: — Az első és legfontosabb az volt, hogy a vezetők megismerjék a határozatot. Sok alkalmat, lehetőséget teremtettek és teremtettünk erre. Nagy segítség volt, hogy egyszerre több helyről is kaptunk hasznos tanácsokat. Régóta dolgozom a mozgalomban, de ilyenre még nem emlékszem, hog3^ ennyi módszertani segédanyagot, útmutatót kaptunk volna egy határozathoz. És végre eljutottunk oda is, hogy ezek gyakorlati példákkal segítenek és nerh elvontak, amik- bői csak nagyon kevesen értettek. Nem volt egyszerű megismerni ezt az anyagot, mert ezt érteni,; sőt nem túlzók —, érezni is kell. Nem esküszöm meg arra, hogy minden vezető eljutott erre a szintre. Sokszor felesleges dolgokon vitatkoztunk. Máról holnapra valóban nem várhatunk világmegváltó dolgokat. És az sem igaz, hogy „eddig ilyen KISZ volt — holnaptól meg ilyen lesz”. Komolyabb, felelősségteljesebb munkával, jobb, fiatalosabb módszerekkel kell valóraváltani mindazt, amit eddig elhanyagoltunk és ennél többet is. Kocsis János: — Jó, jó magasabb követelmény, jobb . munka — de arra is gondolj, hogy a vezetők és az emberek a régiek, akik a tegnapi módszerekhez szoktak. Ezért sem lehet gyorsan eredményt várni. Véleményem szerint a határozat sikere vagy kudarca az első percekben, sőt a továbbiakban is a vezetők kezében van. Képességükön, felkészültségükön, akaratukon. Nálunk az UNIVERSIL-nél volt olyan vezető, aki azt mondta: „na fiúk, nekem ebből elég!” Nekünk is elég volt — megváltunk tőle. Ha egy vezető így fogadja az elején — abból csak rossz sülhet ki. Nagyon fontos most azt tudni, hogy kire számíthat az ember. A legnehezebb Az alapszervezetben egyéni vállalása lesz mindenkinek, ami konkrét, önként vállalt, értékelhető. Ez a legnehezebb munka, hogy mindenki megtalálja a számítását. Timkó Erzsébet: — Mi már tudjuk az első tapasztalatokat a vízügyi igazgatóságon. A beszélgetések alapján mindenki abba a KISZ- csoportba ment, amilyen munkával foglalkozni szeretne. Ezek a csoportok aztán magukra vállalták a mozgalmi munka egy-egy területének munkáját. Felelősek egy-egy feladat megszervezéséért és azért, hogy erről minden fiatal időben tudomást szerezzen. — Van egy veszélye is ennek a megoldásnak. Mi a garancia arra. hogy a KISZ-cso- portban mindenki dolgozni fog? Timkó Erzsébet: — Erre is gondoltunk, mert a csoporton belül mindenkinek lebontják a feladatot. k Kocsis János: — Mi tulajdonképpen ugyanazt csináltuk, amit Erzsiék. Csak fordítva. Először jöttek a srácok igényei, utána szerveztük meg az érdeklődésnek megfelelő csoportokat. A felső képen: Bodor Katalin és Szilvacsfco István, az alsó képen: 1 ocsis ' ' :-os és Tin*- kő Erzsébet Bodor Katalin: — Rendkívül sok gond van még mindig ezekkel az egyéni vállalásokkal. Nagy alapszervezetekben különöseit. Nehéz mindenkinek munkát találni. Pedig erre sémát sem lehet kitalálni. Szóval az az igazság, hogy gondolkodni is többet kell ezután. Nekem még az is eszembe jutott, hogy vajon ezek az egyéni vállalások nem rombolják-e szét az alapszervezeti közösséget? Mert valaki egy éven keresztül csak egy feladattal foglalkozik, egy célért dolgozik. Nem jelent ez beszűkülést, eltávolodást a közösségtől? Szilvacsku István: — Ezeket az egyéirt vállalásokat az alapszervezet emeli közösségi megbízatás szintjére.- Mindenki tud róla, nem a közösség háta mögött történik. Sőt az less a jó, ha ezeket a csoportokat folyamatosan beszámoltatja az alapszervezet, hogy minden, ki tudjon a másik munkájáról. És tulajdonképpen senki nem magának dolgozik, hanem a közösségnek, már csak ezért sem lehet külön sziget. Nekem más gondom van. Nagyon jól tudjuk, hogy a KISZ-munka legérdekesebb, legvonzóbb területe mindig a kulturális és a sportmunka volt. Várható, hogy erre most is tömeges lesz a vállalkozás. De akkor nem sokat értünk az egésszel, ha egy alapszervezetben szinte mindenki kulturális megbízatást vár! Éppen azért az egyéni vállalásokat háttérből egy kicsit irányítani is kelti Az önállóság megsértése nélkül. De erre alkalmasak a személyes beszélgetések. Jobb vezetőképzés Egy hétig győzték volna szusszal a fiats»: lók. Sorolták az elképzeléseket, a kimondott vagy még kimondatlan kérdéseket. Vajon mennyiben változik majd a vezetőképzés? Törődnek-e a KISZ-csoport vezetőkkel? Mikor lesz egyértelmű az ifjúságpolitika minden szinten? Legyőzik-e a középvezetők ellenállását? És mi lesz az idővel, és vajon meddig bírják lelkesedéssel a KISZ-vezetők? Kapkodó kérdések, az elképzelések is boJ mályosak néhol A lelkesedés tiszta. Kolláth Adrienn# Gitáros fiú őszi napfényben. (Gaál Béla felvétele) Szüts László; MONDJUK AZT HOGY... Mondjuk azt hogy Te hétéves kislány vagy En nyolcéves fiúcska Ősz hajszálaim ökörnyálak csupán Szeptembert játszom Es te előre szaladsz augusztusba „Mondjuk azt hogy”-ot játszunk Szó-mágiát Lehet olyan amilyen Nekünk az aminek akarjuk A világ Gyerek-játék Legősibb varázslat Ejtsd ki a szót és máris megvalósul A vágyad Mondjuk azt hogy öreg könyvekben lapoztunk És titokra leltünk A bölcsek köve a játék Ezt olvastuk Ki játszani tud — élni tud.
