Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
“...még mindig énekelteti a magyar századokat” 400 éve, 1574. cug, 30-én született Szenczi Molnár Albert £ Ütő Andrástól kölcsönöztük ennek a ^ megemlékezésnek a címét, szándékosan feleletül azokra a kifogásokra, melyek legfőbb érvként azzal utasítják el a régi magyar irodalom kincsestárának büvárlását, tanítását, hogy nehézkes nyelvével érthetetlen, sok kínlódást okoz az olvasása, megértése, s az értelem ellen munkáló ódonságával alig nyújt esztétikai élvezetet. Ilyen indokkal maradt ki a középiskolás tananyagból Szenczi Molnár Albert is, aki élő cáfolat, figyelmeztető és meggyőző bizonyosság minden könnyelmű kifogás ellen. Magas irodalmi műveltség nélkül, az általános iskola néhány osztályának vagy még ennél Is kevesebbnek a birtokában százezrek -r- mondjunk milliókat?! — megértik ég esztétikai gyönyörűséget találnak benne. A vallásosság vádja ellen hagy idézzük újra Sütő András véleményét Szenczi Molnár zsoltárfordításairól: „az emlékezés nem látja már a reformátorok zord istenét, az engesz- telhetetlent, arcán a predestináeió vérfagyasztó szigorával”. Szenczi Molnár már a pépköltészetté nemesedett zsoltárai inkább őrzik a gyönyörű természeti képeket, egy kegyetlen sorsú ember életéből a versekbe épült egyéni szenvedéseket, mintsem hogy az irracionális vallási képzeteket erősítenék. Elegendő bizonyíték erre talán az, hogy a kálvini hitben fogant zsoltárfordításé :at századokkal korábban elfogadta esztétikái, nyelvi, irodalmi értékeiért hitbéli hovatartozás nélkül minden magyarul beszélő ember, nem zárva ki ezek közül a legharcosabb ateistákat sem. Páskándi Géza érzett rá legtalálóbban ennek a metamorfózisnak a lényegére: „A zsoltár — írta — a templom népdala mibennünk, mezőn, a madár, csata síkján induló — a népdal”. Mint Petőfi számos versét, úgy kell ma már elfogadnunk Szenczi Molnár zsoltárfordításait: répdalk.ént em -Ikedett kedvünk vígságfoko- zójaként, egyéni sorsunk belső szomorúságainak megszólaltatójaként, gyönyörű természeti képek magéneklőjeként, alkotójuk megrázó sorsának dókumentumaiként. És itt érkeztünk el ahhoz, hogy szóljunk Szenczi Molnár Albert egyéni sorsáról. 1574. aug. 30-án született a Pozsony megyei Szen- een. Székely ősei Mátyás uralkodása alatt sodródtak fíyugat-Magyarországra. Szenczi Molnár nagyapjá é? apja iparos volt: molnárkodással keresték kenyerüket. Albert fiúk 10 éves korában kezdett ismerkedni a betűvetés és az olvasás titkaival Szencen, majd 12 éves korában Győrbe ment tanulni, de pár hónap múlva 10 társával felkerekedve, felső-magyarországi vándorútra indul. Eljut Gönczre ahol Kárali Gáspár, a máig híres bibliafordító lel- készkedik. Hozzá szegődik Szenczi Molnár. Hordozza Vizsoly és Gönc között a készülő biblia korrektúráit, és hallgatja az „istenes vén ember” oktató szavait: „tegyünk sok do- fogban kísértést”. Két évig tartó magyarországi vándorlás és debreceni tartózkodás után, 16 éves korában elindult vándorolni Európában, összesen harminc évet töltött Németországban, Svájcban, Itáliában, de „bekukkantott” Angliába is. Wittenberg, Drezda, Strassburg, Heidelberg, Milánó, Róma, Bécs, Frankfurt, Aldorf, Nürnberg, Prága, Harbom, Marburg, Amberg, Oppenheimer, Hanau a fontosabb városok, ahol három évtized alatt több-kevesebb időt eltöltött, örökös tanulásban, tapasztalásban és szegénységben, miközben megírt, összeállított, lefordított vagy húsz könyvet. Barátként fogadja Théodore Béze akit nálunk Béza Tivadarként emlegetnek —, párté ját fogja Rudolf király, fiaként vendégli hónapokig Kepler, elnyeri Moritz hesseni választó- fejedelem kegyét, barátkozik és tanácskozik a kor legnevesebb tudósaival, elszenvedi Tilly spanyol zsoldosainak ütlegelt- és rablásait. Mindent megélt, amit ember megélhetett a XVI—XVII. században. Volt segédtanító, korrektor, prédikátor, de leginkább vándorló diák, afféle garabonciás, amilyeneket csak a mondákból, mesékből ismerünk. Mint a germán mondák Faustját, állandóan űzte valamiféle ördögi megszállottság, kíváncsiság, kielégíthetetlen tudásvágy, a látni és tapasztalni akarás szenvedélye. Nem véletlenül kérdezi Szilágyi fgtván egyik levelében Arany Jánostól, hogy nem volna-e lehetséges Szenczi Molnár Albertból „megcsinálni a magyar Faustot?” Mindenesetre — ahogy írja — „az élete eléggé regényes ehhez”. Világcsavargó és az első igazán európai magyar. Legalábbis Janus Pannonius óta az első magyar, aki igazán szinkronban van az európai műveltséggel. „A nemzet szellemi önmagára eszmélésének első felkiáltójele Szenczi Molnár Albert ’ —?, ahogyan Szerb Antal mondotta róla. Európai gyaloglásai közben — talán erőt meríteni, talán a honvággyal birkózva, az en- gedelem kényszeréből, néha csak azért, hogy némi pénzt „összekolduljon” további útjaihoz, no meg könyvei kiadásához, — haza-hazatér Magyarországra. A jó összeg, a szükséges pénz mindig hiányzott, sehol Európában nem volt olyan keserű a szellemi foglalkozású emberek sorsa, mint a XVI—XVII. századi Magyarországon. Persze a történelmi idők járása nem igen volt olyan zordléptű sehol másutt, mint nálunk. Törökök é$ osztrákok sanyargatták az országot, három részről is uralták ezt a „nyomorúságos pátriát”. Fejedelem, király és szultán egyformán adóztatott, katonákat toborzott vagy rabokat fogdosott, gyújtogatott. Mit tehettek mást az Európában bolyongó Szenczi Molnár Albertért szegény falusi bírák, névtelen vagy picinyke „hírre verekedett oskolamesterek", falusi és városi kommunitások, — minthogy küldözgették utána a hazahívó leveleket. Az elsőt Tolnai Fabricius Tamás: „Hallottam az onnan most hozzánk visszaérkezett atyafiaktól, milyen állapotban forgolódtál közöttük és micsoda buzgóság hevít, hogy közös hazánkban szolgálhass; ezek miatt részint szánalom, részint különös szeretet fogott el mindjárt Irántad” — írta neki, és hívta haza Sárospatakra lelkésztanárnalt Suri Orvos Mihály, alá barátja, szenvedéseiben osztozó társa volt Szenczi Molnárnak, hasonló hangnembén konyörgi haza: „Engem szeress, minthogy én is szeretlek, eltávozom testemben, veled maradok szívemben ... A sok gond elburit, nem írhatok jobbára, bővebben. Isten éltessen és hozzon Magyarországban”. Mint az élete, olyan kalandos volt műveinek megjelenési története is. Többnyire egy- egy gazdag mecénás, főúr, vagy több polgár akadozS hajlama tette lehetővé, hogy magyar—latint és latin—magyar szótárát, magyar nyelvtanát, prédikáció-, és fordításgyűjteményeit megjelentesse. Az Aldorfban alig száz napnyi munkával lefordított zsoltárokat például egy herborni nyomdász jóhiszemű szívessége segítette „életre”, aki egy pestisjárványtól való megmenekülése miatti háláját óhajtotta eszel a nemes cselekedettel leróni, máig élő magyarok rettenetes szerencséjére, és inkább az utókor, mint isten hálájára érdemesülve. A zsoltárok „ihletett, szép fordítása páratlan népszerűséget ért el, több mint száz kiadása van, s egyes darabjai máig élnek” — állítja róluk szerényen Stoll Béla. Bennük Szenczi Molnár „130 különböző francia versforma nemeit plántálta át magyar nyelvre”, megújítva ezzel forradalmi módon a magyar verselési technikát Szenczi „zsoltárkönyve a világirodalom e diadalmas műfajának klasszikus magyar foglalata: örök és erőteljes költészet, hatása vé- gighullámzik az egész magyar irodalmon”. Legutóbb Ady Endre költészetére volt leta- gadhatatlanul nemesítő hatással ez a „szélkaszabolta magyar nyelv” hajszálgyökereinek „kőharapó erejét” példázó munkásság. Csak napjainkban burkolódzott a minden régi értéket megvető sznobság feledtető kényszere mögé. Üjabb sejtések szerint, ahogyan azt Szabó Magda vallja, Arany és Petőfi egyformán tanultak Szenczi Molnár Alberttól. Az általa szerkesztett és kiadott latin—magyar szótárban a „rudis eusis sarissa” kifejezés magyar jelentését a következőképpen adta meg: hosz- szú hegyes tör. Arany Tetemrehívásában tér ♦issza ez a kifejezés: Hosszú hegyes tőr Ifjú szívében, íme bizonyság........... . A „terra efilius, obscurus homo” kifejezést pedig a következőképpen magyarította Szenczi Molnár: sohonnai bitang ember. Ugyanígy fogalmazott később egyik versében Petőfi: Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell... Idézhetnénk még példákat, bizonyságokat, mi-mindent köszönhet ennek a nyugtalan lelkű vándornak a magyar kultúra. Felsorolhatnánk megjelent könyveit, melyekkel ablakot nyitott Magyarországra Európa felől, — és fordítva is: Európára e magyarság számára. Művek idézésével azonban aligha altathatjuk el lelkifurdalásunkat, amiért hagyjuk, sőt elősegítjük, hogy a feledés egyre vastagabb pora rakódjék emlékére és munkásságára. Ha már elkerülhetetlen sorsa múltunk nagyjainak, szenvedőinek, hogy kiszoruljanak a kulturális, történelmi köztudatból, legalább évfordulók alkalmáDól gondoljunk rájuk. Szenczi Molnár Albert életével és munkásságával egyformán kiérdemelte ezt. lakács Péter KULTURÁLIS VETÉLKEDŐSOROZAT mezőgazdasági szocialista brigádoknak Ezekben a napokban hirdetik meg a rendezők a mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádok tagjainak ázt a kulturális vetélkedősor-zulut, guíSiven az' out ) jer elején kezdődő felkészülést időszaktól, a helyt, körzeti, majd megyei domoig, a jövő év március végéig termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói versenyezhetnek. A Hazafias Népfront magyei bizottsága, a megyei tanács mezőgazdasági, Illetve művelődésügyi osztálya, a megyei tsz-ek területi szövetségei, az állami gazdaságok megyei főosztálya és a megyei művelődési központ már összeállítottá a három fordulóból álló verseny témaköreit, szakirodalom ajánlásával, a témakörök ismertetésével igyekeznek segítséget nyújtani a felkészüléshez. A versenyre a felhívást követő napoktól iktóber 1-ig tartanak a jelentkezések, az illetékes területi szövetségeknél, valamint az illami gazdaságok megyei központjánál.' A yetélkedősorozat rendezésével igen fontos feladatot töltenek be a közművelődésben, hiszen a témakörök a termelési, szakmai ismereteken, a legmodernebb termelési eljárások és az új technológiai megoldások alkalmazásának ismeretén túl az általánosabb műveltség fejlesztésére is felhívják a figyelmet. A versenyző brigádtagok a felkészülés alatt nagyobb figyelemmel követhetik az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, politikai tájékozottságuk szélesedhet. Ugyancsak az általánosabb műveltség fejlesztését segíti a vetélkedő a mai magyar irodalom, .valamint a modern külföldi irodalom híresebb alkotásait felsoroló összeállítás azzal az ajánlattal, hogy a sikeres szereplés érdekében olvassák el a műveket, mivel a regén vek mondanivalójának boncolgatása is a vetélkedő kérdései között szerepeL A program szervezői g felhívásban a pedagógusok segítségét kérik a regények feldolgozásához, Valamint megyénk irodalmi, történelmi emlékhelyeinek bemutatásához. A gazdaságok kirándulások szervezésével járulhatnak hozzá g vetélkedő irodalmi és történelmi részének sikeréhez. Néhány előre meghatározott témakör mellett választható témákat is megjelöltek, ilyen például a környezetünk hagyományaival foglalkozó téma, amelyben a verseny résztvevői elmondhatják 9 községekben még élő helyi népszokásokat, a szájról szájra terjedő mondákat, még ismeretlen népdalokat, népmeséket. S hogy a versenyek egyenlő, vagy hasonló feltételekkel induljanak, meghatározták, hogy egy-egy csapatban a helyi, községi vetélkedőket kivéve esak öten versenvezhetnek, legfeljebb szakmunkás képesítéssel. A rendezők komoly jutalmakat ajánlottak fel a verseny győzteseinek. Az első fordulóban a legsikeresebben szereplőket a gazdaságok jutalmazhatják, kulturális alapjaikból A második forduló győzteseinek díjazásáról a három területi szövetség, Illetve az állami gazdaságok főosztálya gondoskodik, lkáig a megyei döntő legjobb szocialista brigádja a rendezők 15 ezer forintos díját kapja. A második helyezett jutalma 12 ezer, a harmadiké tízezer, a további helyezetteket hápom-hétezer forint között díjazzák. Három különdíj is gazdára talál 800—1500 forint közötti értékben. A helyi, községi, városi vetélkedők januárban kezdődnek, az állami gazdaságoknál, Illetve a művelődési házakban. A területi versenyekre Mátészalkán, Nyírbátorban, Demecserben és Balkányban kerül sor februárban. A megyei művelődési központban március végére tervezik a sorozat befejezését a megyei döntővel.
