Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

oí(ÍaF fStl áüguszfüs YSL Portugália kül> politikája *WFf ­Athéni keresztutak TANÁCSADÓ MINISZTERI RANGBAN. Ger ald Ford, az Egyesült Államok elnöke Robert T. Hartmannt, a Los Angeles Times wash! ngtoni irodájának egykori vezetőjét nevez­te ki tanácsadójának miniszteri rangban. Hartmann 1966 óta dolgozik Ford mellett. Képünkön: Hartmann beiktatási esküje. (Kelet-Magyarorszóg telefoto) Fokozódó nemzetközi tiltakozás a chilei terrorperek ellen Ä BlVSZ-Iroda rendkívüli ülése A történelem fogja majd megmutatni, hogy a görög- országi junta-uralom buká­sa a ciprusi válság „mellék- terméke” volt-e — vagy olyan politikai esemény, amely új lehetőségeket nyúj­tott a béke és a nemzetközi együttműködés erői számára a Balkán félszigeten és Dél- Európában. A kérdésre az adja majd meg a választ, hogy a junta bukása után megalakult Ka- ramanlisz-kormány politiká­ja hogyan alakul a jövőben, milyen változások történnek magának a kormánynak az összetételében, a tényleges görög politikai hatalom meg­oszlásában. Előre kell bocsátani, hogy a junta bukása önmagában is rendkívüli, pozitív jelen­tőségű esemény Görögország történetében. Számos gya­korlati intézkedés: a kon­centrációs táborok felszámo­lása, a politikai foglyok sza­badon engedése, a fegyveres erők formális megfosztása a politikai hatalomtól megte­remtette a demokratikus po­litikai élet visszaállításának feltételeit. A nagy kérdés az, hogy az új kormány mennyire. lesz hajlandó kihasználni ezeket a lehetőségeket. Ennek meg­ítélése során mindenekelőtt Karamanlisz személyéből kell kiindulni, aki egyértel­műen NATO-barát és a pol­gári jobboldalt képviselő po­litikai egyéniség. Karaman­lisz már hosszú évekig volt kormányelnök Görögország­ban és ezt a korszakot (az ötvenes és hatvanas évek fordulóját) a leghatározot- tab antikommunista, balol­dalellenes, NATO-barát kur­zus jellemezte. Karamanlisz az úgynevezett radikális párt (ERE) élén állt és akkor ment emigrációba, amikor a hadsereg puccsa ezt a jobb­oldali - pártot -is meg fosztotta a politikai tevékenység le- he tőségétől,, , Nyílt titok, hogy Karman- lisz visszahívására az ameri­kai diplomácia és személye­sen Kissinger külügyminisz­ter többszöri, kemény han­gú üzenete után szánták rá magukat a junta vezetői. Éppen ezért kormányát je­lenleg úgy kell kezelni, mint a junta fasiszta katonai uralmához képest kedvező változás hordozóját — de ugyanakkor egyértelműen amerikabarát, a görögorszá­gi amerikai katonai támasz­pontoknak minden garanci­át megadó baloldalellenes polgári kormányt. Ezt a jelenlegi helyzetben Igazolja az is, hogy az Athénben létrehozott kabi­net csak a görög politikai színkép jobboldalától annak centrumáig terjed. Mielőtt a katonai diktatúra rázúdult volna Görögországra, az or­szágban lényegében három nagy politikai erő létezett A konzervatív polgári jobb­oldal vezető csoportosulása az amerikaiak bizalmát messzemenően élvező ERE, Karamanlisz radikális pártja volt. A középen állott az úgynevezett Centrum Unió, igen nagy, de nem egységes pártként. Soraiban a jobb­oldali, a centrista és a pol­gári baloldali érzelmű cso­portok hatalmi harcot vív­tak egymással. A Centrum Unió kiemelkedő alakja a volt miniszterelnök Papand­reu, akinek fia, Andreasz Papandreu a Centrum Unió baloldalához tartozott és a junta uralmának hét eszten­deje alatt a polgári balolda­li ellenállás vezető alakja az emigrációban. A görög politikai színkép baloldalán az EDA állott. Ez haladó baloldali egységpárt, amelynek soraiban kommu­nisták is harcoltak, miután maga a. kommunista párt már 1947 óta illegalitásban volt Görögországban. Az EDA volt a görög politi i következetesen haladó ere^e, amely a puccsot megelőző' választásokon fokozatosan erősödött és általában. a sza­vazatok csaknem egyharma- dát szilárdan megszerezte. Az elmondottakból követ* kezik, hogy az ország tény­leges politikai erői még min­dig nem vesznek részt meg­felelő módon a kormányzás­ban. Hiszen a Karamanlisz- kabinet többségében jobbol­dali személyiségekből álL Maga a Centrum Unió is csak egy kiemelkedő szemé­lyiség, Mavrosz külügymi­niszter révén kapott tárcát. A helyzet fejlődését ilymó- don mindenekelőtt abból le­het majd megítélni, hogy mennyire kapcsolják be a Centrum Unió balszámyát és az EDA képviselőit az ak­tív politikai életbe. Döntő jelentősége lesz an­nak is, hogy végrehajtanak-e komoly tisztogatást a hadse­reg soraiban. A junta ural­mának hét éve alatt ugyanis a hadsereg tisztikarából még a polgári x értelemben vett jobboldali és királypárti tiszteket is kiszorították. Egyelőre nincs jele annak, hogy Karamanlisz megkez­dené az átfogó tisztogatást, .l. Természetesen Karaman- lisznák az acioft pillanatban szembe kell néznie a ciprusi feszültséggel és nem enged­heti meg magának, hogy túl­ságosan erős kézzel nyúljon a hadsereghez, amíg válto­zatlanul erős a katonai fe­szültség törökországgaL Mindebből azt a köveiket tetést lehet levonni, hogy a Karamanüsz-kormány létre­jöttét a junta hétéves ural­ma után üdvözlendő politi­kai eseménynek kell tekinte­ni — ugyanakkor teljesen nyitva maradtak a legdön­tőbb kérdések. Hogy Görög­ország merre tart — azt alighanem akkor lehet majd pontosabban látni, ha alább­hagyott a ciprusi válság és a görög—török konfrontáció enyhülésével Karamanlisz hozzányúlhat a hadsereghez. Ha akar — és ha Washing­tonban hagyják. Portugália külpolitiká­járól nyilatkozott Kiss Csabának, az MTI lissza­boni különtudósító,jának dr. Jorge Campinos kül­ügyi államtitkár. Mindenekelőtt leszögezte: a fegyveres erők programjá­nak megfelelően Portugália megkezdte a diplomáciai kapcsolatok kiépítését az európai szocialista országok­kal. valamint a Mongol Nép- köztársasággal. Ennek során, létesítettek például diplo­máciai kapcsolatokat Ma­gyarországgal is. A szocialis­ta országok diplomáciai misszióinak nagyrésze már meg is kezdte tevékenységét a portugál fővárosban. Az ideiglenes kormány még nem nevezte ki diplomáciai kép­viselőit, ennek oka azonban elsősorban a diplomáciai apparátusban jelenleg vég­bemenő nagyszabású átszer­vezés. Ennek során rövide­sen sor kerül arra is, hogy a portugál diplomáciai kép­viseletek is megkezdjék munkájukat. Hasonló diplomáciai kez­deményezéseket kíván tenni a kormány az afrikai és ázsiai országok kormányai­nál. Ami az ország NATO-tag- ságát illeti, Campinos ál­lamtitkár megállapította: a fegyveres erők programja s ennek megfelelően az ideig­lenes kormány állásfoglalása leszögezi: a fennálló • szerző­déseket tiszteletben kell tar­tani. Minden esetleges vál­tozásra csak akkor kerülhet sor, amikor már. alkotmá­nyosan megválasztott tör- vény hozás és ennek megfe- lelően megalakított kormány dönthet az ilyen kérdések­ről. Így a jelenlegi kor­mányzat nem hozhat válto­zást a NATO-tagság ügyé­ben. Ugyanakkor viszont Portugália arra törekszik, nogy új politikájának meg­felelően a NATO és más szervezetek keretein belül is a békés együttműködés po- 11 tikóját folytassa. „Meggyő­ződésünk — hangoztatta a külügyi államtitkár az MTI- nek adott nyilatkozatában, — hogy az európai országok biztonsága és békés együtt­működése olyan kérdés, amit rövidesen meg lehet és meg is kel] oldani. Portugália nemzetközi politikáját az ennek megfelelő törekvések vezetik. El kell következnie annak az időszaknak, ami- kor a NATO egyetlen ve­zérlő gondolata már nem csupán kommunistaellenesség lesz, amikor ez a szervezet is lépéseket tesz a béke irá­nyában. Végső soron eljön majd az idő amikor nem lesz szükség a katonai töm­bök fenntartására”. Campinos államtitkár fog­lalkozott az új portugál kor­mány és a Közös Piac kap­csolataival is. (Folytatás az 1. oldalról) ságos gazdasági helyzettel, különösképpen a 11 százalé­kos évi ütemet meghaladó inflációval való megbirkó­zást tekintik az új admi­nisztráció legégetőbb felada­tának. A két főtéma: a külpoli­tikai irányvonal folyamatos­A nemzeti jogrendszerek, sem a nemzetközi jog nem ismeri el azt a minden lo­gikának ellentmondó jogi intézményt, hogy egy újon­nan meghozott jogszabály­nak visszaható hatálya le­gyen, ami azt jelenti, bw a rendelkezés megszövege­zését megelőző időre is ér­vényesítik. Chilében, ahol a politikai és jogi intézmé­nyeket sutba vágták a kato­nai junta vezetői, ilyen „visszaható” jogerejű ren­delkezések alapján állítják bíróság elé a hazafiak soka­ságát, azokat a chileieket, akik a fasiszta rendszer el­lenére is hűek maradták a népi egység — törvényesen megválasztott — kormányá­hoz. Mirdezt személyes ta­pasztalatai alapján mondta ai Budapesten egy francia ügyvéd, Jules Borker, aki nemrégiben Chilében járt, és most beszámolót tartott a Demokratikus Ifjúság* Vi­lágszövetség fővárosunkban működő irodájának rendkí­vüli ülésén. Elmondta a francia jogász, hogy a DÍVSZ, a Nemzetkö­ságának biztosításának ás a súlyos gazdasági helyzetnek a megvitatása mellett az új elnök tucatnyi republikánus pártvezetővel és törvényho­zóval tanácskozott a meg­üresedett alelnöki tisztség betöltésére vonatkozó javas­latokról. Ez ügyben máris heves viták folynak republi­kánus berkekben: a Nixon­zi Diákszövetség és az ENSZ égisze alatt működő nemzet­közi diákmozgalom megbízá­sából utazott a fasiszták ál­tal uralt dél-amerikai or­szágba, azzal a feladattal, hogy segítse a junta által letartóztatott politikai fog­lyok jogi védelmét. Ez a fel­adat ismerős a magyar köz­vélemény előtt Is, hiszen más nemzeti küldöttekkel együtt a mi képviselőink is ott voltak nemrégiben Hel­sinkiben, a chilei fasiszta junta háborús bűneit vizs­gáló nemzetközi bizottság ülésén, ahol — egyéb köve­telések sorában — a bebör­tönzött chilei hazafiak jog­védelmét szorgalmazták. Jules Borker beszámolt arról is, hogy kétkulacsos politikát folytat a chilei fa­siszta junta: |kifelé — a nem­zetközi közvélemény megté­vesztésére — a liberalizmus álarcát ölti magára, az or­szágon belül azonban kö­nyörtelenül üldözi a legiga­zibb chilei hazafiakat Az utóbbi hónapokban — poli­tikai okokból — egyre több érában háttérbe szorított tő­kés érdekcsoportok különbö­ző politikai színárnyalatú képviselői iparkodnak „elad­ni” saját jelöltjüket Ford el­nöknek akit — az elnökje- lölti ambíciókat tagadó ko­rábbi nyilatkozatai ellenére — máris az 1976-os elnökvá­lasztás legesélyesebb repub­likánus jelöltjének tekinte­nek. embert tartóztattak le és bí­rósági színjátékkal igyekez­nek őket eltenni láb alól. Tájékoztatta a francia ügy­véd a DÍVSZ irodáját a chilei nép fokozódó ellen­állásáról a juntával szem­ben. Elmondta, hogy ottani jogászok és különböző tár­sadalmi rétegek képviselői úgy informálták őt: Chile haladó népe soha nem törő­dik bele, hogy elvegyék sza­badságát, megfosszák embe­ri méltóságától, eltérítsék arról az egyszer már megta­lált helyes útról, amely a társadalom felemelkedéséhez vezet. Úgy foglalt áTlást rendkí­vüli ülésén a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Iro­dája, hogy nemzetközi mé­retekben fokozni kell a szo­lidaritást a chHei néppel. Ehhez az erősödő szolidari­táshoz — amint az ülésen részt- vett Kovács Jenő, a DÍVSZ magyar alelnöke az MTI tudósítójának eimon-' dotta — Magyarországon széles társadalmi bázis ad politikai alapot, biztosít cse­lekvő erőt. gadott Persze nem sokáig, kiüldöztek a szülei. Mit te­gyek? Az anyámhoz nem akartam menni, albérletre nem volt pénzem. Aludtam a pályaudvaron, a vécékben, jó időben a pedagógiai főis­kola kertjében. Egyszer elka­pott egy rendőrjárőr az állo­máson. Akkor a rendőrhad­nagy elintézte, hogy fölve­gyenek valami állami ott­honba, mert valamikor apám­mal szolgált a karhatalomnál. Hallottam, hogy Mári néha küldött pénzt is az apámnak, de mikor kiszabadult, és ke­restük az albérleti szobában, nem találtuk. A fater holmi­jait se. Megfizettük tehát a tartozást. — Aztán...? — Semmi. Tizennyolc éves koromban jelentkeztem a bányába, azóta itt vagyok. Van egy jó szobánk a szálló­ban, onnan járunk portyázni, ha szabadok vagyunk. Ezt ne vegye rossz értelemben, mi csak nőkre vadászunk. Apám jól bevezetett a dolgokba, és eddig nem is történt semmi baj, csak egyszer, amikor nem hallgattam rá. Utána hónapokig jártam a nemibe- teg-gordozóba. De ki gon­dolta volna, hogy az a diák­lány... — Egyszer meg kitiltottak bennünket a szállóból. Jó, iz­mos fekete nővel csavarog­tunk. De a nőnek nem volt lakása. Az utcán hideg volt. Megbeszéltük a szobatársak­kal, hogy valami módon be­hozzuk a nőt. Az első eme­leten laktunk, nem tűnt ép­pen könnyűnek a dolog. A portánál olyanok ülnek, akik korábban a hadseregben vagy a rendőrségnél, vagy az Ávó- nál dolgoztak, tehát éber emberek. Van házi rendészet is, kajakos legények... Szó­val megegyeztünk, hogy va­lahogy. A földszinti ablakon beléphetett volna, de oda rá­csot csináltatott a vállalat, mert már történtek ilyen bu­lik. — Végül úgy csináltuk, hogy lepedőbe göngyöltük a nőt, és kötélen felhúztuk. Hatan voltunk a szobában, de senki se árult el bennünket. Ott élt két hétig velünk. Mi­kor elmentünk műszakra rá­bíztuk a többiekre. Mikor ta­karítani jöttek, bezártuk a szekrénybe. Mégis lebuk­tunk. A szomszéd szobából pénzt lopták. Megjelent a gondnokkal két rendőr. Ku- tatgattak, és hiába tiltakoz­tunk, kinyittatták a szek­rényt is. Ott állt a nő ru­hátlanul. — Van aztán olyan napunk is, amikor nem kell a nő. Egyenesen undorodunk tőlük. Akkor, ha van pénzünk, el­megyünk inni, kártyázni. Egyszer én is nyertem há­romezer forintot. Akkor föl­váltott az apám, hogy tovább játsszék, mert ő jó kártyás, de elvesztette, sőt, az ő pén­zét is.Nem volt semmi baj, a haverunk már olyan részeg volt, hogy mozdulni se tu­dott. (Folytatjuk) LÁSZLÓ LAJOS' fypénhényászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 33. Apám meg az orvost. Kint a Gizi röhögött, sikongatott. De volt annyi esze, hogy nem jött be. Nagy elégtétel volt számára az is, hogy hallgat­ta az orvos jajgatását, anyám sikongását a pincesipból. A falat telefröccsköltük vér­rel, piszokkal. Köptünk és le­léptünk. A legközelebbi vo­nattal Pécsre utaztunk. Az­óta apámmal vagyok. Együtt járunk mindenhova. Jobban szeretem a haverjaimnál, ti­zenkilenc év van közöt­tünk... — Aztán jöttek a nők. Az egyik nagyon szerette apá­mat. Még azt is kijárta, hogy halasztást kapjon. Tudja, mikor be kellett vonulnia a börtönbe, az egy év letöltésé­re. — Mári a neve, nem tudom él-e, ugyanis tüdőbeteg volt. Három hónapnál tovább nem tudta elintézni a halasztást. Addig apám nem dolgozott. A nő lakásán éltünk, mind­kettőnk szeretője volt. Apám a bányában ígéretet ’ kapott, hogy a börtön után vissza­veszik, elvégre nem közve­szélyes bűnöző, csak a saját­ját védte Én elmentem ke­reskedő tanulónak. Emlék­szem Márival mentünk a Széchenyi téren. Mindunta­lan megálltunk, a nő apám­ra borult és sírt. Reggel nyolckor indultunk, mert ki­lencre szólt az idézése. Be­mentünk a Nádor sörözőbe. Iszogattunk, megebédeltünk. A fater a negyedik korsó után ránéz az órájára: „Há­romnegyed négy...” De Mária simogatta: „Galambom, ne siess” és lecsatolta az óráját a csuklójáról. „Megvár­nak...” — Mégis elindultunk. Én kívül maradtam. Fél óráig sétáltam a Kulich utcában. Jön aztán Mári, hozza a cso­magot. Karon fog és visz az albérletbe. Mikor hazaértünk, rám borul: „Amíg apád ki­jön, te velem leszel...” — Eleinte még tetszett Is a dolog. Később meguntam Büdös volt a haja, vassal sü­tögette, és én azt nem bírom. Egy hét után megléptem tőle. Az egyik osztálytársam befő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom