Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
«. ©Mal fTBXEf-MAGYARORSZÄG — VASÄRNAP1 WfgLLfKLÍF Gaál Gábor irodalmi hagyatéka H alálának huszadik évfordulójához közeledünk — 1954. augusztus 13. —, s ez arra figyelmeztet, hogy megemlékezzünk róla. Az emberről és az életműről. Gaál Gáborról és amit az irodalomtörténet vele egy fogalomként jegyez, a Korunk-ról. Neve régtől nem ismeretlen, máig hangzó, de irodalmi munkásságának jelentősége talán még ma sem tudatosult eléggé, Pedig számottevő alkotást hagyott maga után. Nemcsak a tízezer oldalnál több, terjedelmét tekintve hatalmas örökséget, de tartalmában és eszmeiségében is maradandót. Munkáinak olvasása egy szellemi és gazdasági válságoktól terhes, bonyolult társadalmi időszakot tár fel előttünk, melynek minden lényeges dolgáról tudott érdemben szólni. A humanisták tisztessé gével, a gondolkodók tisztánlátásával, mindig a haladás ideológiáját vallva, harcosan és el kötelezetten. Gaál Gábor, aki egyszemélyben volt filozófus, publicista, kritikus, irodalompolitikái szervező, lapszerkesztő. Életútjának néhány fontosabb mozzanatát meg kell említenünk. 1891-ben született Jász- felsőszentgyörgyon. Anyja cseléd, ő maga szerelemgyerek. Gimnazista koráig mint kosztba adott fiú nő fel szegényparasztoknál, városi kispolgároknál. A sorsformáló élmények korán ráébresztik osztálykorlátainak felismerésére, s megbélyegző következményeit életpályájának későbbi szakaszában is sokáig viselni kényszerül. Érettségi után Budapesten a tudományegyetem bölcsészeti karán latin—rcr gyár szakon folytát tanulmányokat. Vörös- martyval ismerkedik, a filozófia nagyjainak munkásságát tanulmányozza, Adyért lelkese dik, s tehetségéről tanúskodó verseket ír. A világirodalom kiemelkedő klasszikusai közül elsősorban Dosztojevszkijnek és Tolsztojnak írásművészete az, amely megrázó, eszméltető élményt jelent számára. Egyre szélesebb körű olvasottsága, elmélyültebb tájékozódása az irodalomban filológiai hajlamát erősíti A Tanácsköztársaság közéletében mint a Művelődésügyi Népbiztosság munkatársa tevékeny részt vállal, előadásokat tart, népszerűsítő cikkeket ír. A proletárhatalom bukása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrál. Külföldön töltött évei alatt filmdramaturgiával foglalkozik, behatóbban tanulmányozza a marxista filozófiát, s egy irodalmi hetilap kritikai rovatszerkesztőjeként rendszeresen publikál. Honvágya nagyobb mint félelme az ellenforradalmi rendszer büntetésétől és hazatér. Rövid pesti tartózkodása után 1926-ban Kolozsvárt választja lakóhelyéül, hogy szolgálattudattól hajtva megkezdhesse mujd két- évtizedes alkotó munkáját. Azt a következetes szellemi építkező tevékenységet, melyhez körülhatárolt célt, politikai meggyőződése szabott, közvetítő közege az irodalom volt, megvalósulási kerete pedig a Korunk lett. Az a művelődéstörténettel foglalkozó kutató, aki ma tanulmányozni akarja az 1920— 40-es években zajló ideológiai küzdelem tartalmát és formáit, erre vonatkozólag legtöbb támpontot bizonyos, hogy a Korunk-ban talál. Gaál Gábor 1931-ben vette át a folyóirat szerkesztését újjat teremtő elhatározással. Korábbi, elvont huménumeszményét maga mögött hagyva, filozófiai-eszmei tisztázottsággal kezdte meg lapszerkesztői munkáját. Világnézeti fejlődése szorosan összefüggött irodalomszemléletének alakulásával, s egy valóság felé forduló irodalompolitikai program megvalósítására törekedett. Kolozsváron, vidéken kísérelte meg, hogy egy európai kitekintésű kulturális fórumot teremtsen. A helyi szerzők mellé széles körű levelezéssel írókat, irodalmárokat, eszmei küzdőtársakat toborzott, s kapcsolt műhelyéhez egy nagyobb létszámú alkotógárdát. Sokan külföldi országokból küldték rendre kézirataikat vagy társszerzői minőségben segítettek, hogy egy-egy szám anyaga összeálljon. Számtalan jelentős szerző nevét így Fábry Zoltán, József Attila, Kassák Lajos, Eminescu, Karel Capek, Bertold Brecht, Romain Rolland, Gorkij, Solohov és másokét a lap közvetítésével tanulhatta meg az olvasó, az akkor kétségtelenül provinciális ízlésű kisvárosban. A hazai művelődés megalapozása, a felzárkózás érdekében jó művekkel horizontot nyitni — elvét hangoztatta, s törekvésként is ez érvényesült mindvégig szerkesztői gyakorlatában. ^ Maga leginkább esszét, tanulmányt, kritikát írt, méltatott műveket, porolt írókkal, felfogásokkal, kárhoztatott alkotói igénytelenséget. Németh Lászlótól Illyés Gyula, Veres Péter, Karinthy Frigyes művein át hosszú a sor Joyceig, akikre a távolból is figyelt, és Áprily Lajostól Kós Károlyig sokan voltak, akiket közelében számon tartott. Felfedezett ás támogatott, nemzedéket nevelt, olykor szigorral, de mindig literátori hozzáértéssel. Az irodalom funkciójáról vallott nézete Lukács György realizmus-értelmezésével ro- konhangzású. Jónak azt az írásművet tartotta, amely a társadalmi valóságot folyamataiban, ellentmondásainak megragadásával képes művészi szinten ábrázolni. Becsülte a szociográfiát, teret engedett a közgazdaságtudományi témáknak, művészetelméleti, esztétikai vonatkozású cikkeket közölt. Az avangard, az irodalom forradalmát előkészítő irányzatok értékeitől nem zárkózott el, ugyanakkor elvi harcot vívott az öncélú esztétizálás, az Erdélyi Helikon historizmusa ellen. V oltak tévedései, egyes művek megftélé sében melléfogásai, de az irodalom egészéről alkotott felfogása megalapozottnak bizonyult. A háborús évek visszavonulásra kényszerítették, de folyamatosan dolgozott tovább. 1945 után új irodalmi lap indításán munkálkodott, a Bolyai Tudományegyetemen filozófiát tanított, tevékeny részt vállalt a demokratikus közművelődési program megvalósításában. Nem voltak pózai és nem volt sikerember. Tqbb volt annál, helytállás jellemezte emberi magatartását. Szépírói törekvéseiről lemondott s egy társadalmilag értékesebb, hasznosabb feladat ellátására fordította energiáit, nehéz körülmények között folyóiratot szerkesztett. A Korunk tizenkét évfolyama méltán nevezhető igazi életművének. Irányítása alatt vált a lap egy magas művészi igényű, minden fontos korproblémára progresszíven reagáló magyar nyelvű marxista sajtóorgánummá.Futaky László Beszélgetők. (Soltész Albert grafikája) Nyelvi sarok Euy nyíregyházi igeragozási sajátság A nyíregyházi köznyelvnek egyik igen jellemző vonása az, hogy a legtöbb ige kijelentő módú, jelen idejű második személyében az -sz rag helyett az -1 ragot használja. A • elmúlt napokban jegyeztem fel a követkéz mondatokat: Adói nekem még 20 fillért! Jó Iától innen? Mit tartol a kezedben? Azt hit tem, nagyon sietel. Az igényesebb beszédbe ezek a mondatok Így hangzanak: Adsz nekei még 20 fillért! Jól látsz innen? Mit tartasz a kezedben? Azt hittem, nagyon sietsz. A nyíregyházi nyelvnek ez a regionéin vonása az ikes és iktelen ragozás kevered sének az eredménye. Az iktelen igék ragozásában a szabályos második személyű alakok: adsz, látsz, tartsz (vagy tartasz), sietsz, az ikes igák ragozásában pedig: eszel, alszol, szököi, stb. Az iktelen igék közül azonban azok, amelyek s-re, sz-re, vagy z-re végződnek, a hasonló vagy azonos mássalhangzók kellemetlen hangzású torlódásának elkerülésére a második személyben átvették a szabályos -sz rag helyébe az ikes igék -1 ragját: ásol, olvasol, veszel, viszel, nézel, övezel, stb. Az igényes köznyelvben ma már ez az általános, és ha valakitől efféle igealakokat hallunk: teszesz, veszesz, ásasz, kissé régies és népies hangulatot keltenek bennünk. Az ikes igék közül pedig az -1 végűek éppen a fent említett okok miatt a második személyben a szabályos -1 rag he- 'yett átvették az iktelekek -sz ragját: botasz, illesz, hajiasz, stb. Itt viszont az -1 rag mt régiesen. Arany János Toldijában még regszokott forma a „be nagyon illel leventé- ek!” sorban az illik igének illel alakja, ma íár azonban az efféle igékben az -1 rag haszA kétféle ragozás közt másféle átszövő- dést, keveredést is találunk, a nyíregyházi köznyelvre azonban ez az ismertetett keveredés a jellemző, egyrészt túlhajtottan, ugyanis nemcsak az -s, -sz, -z végű iktelen igék kapnak -1 ragot a második személyben, hanem s-inte minden iktelen ige, másrészt pedig úgy jellemző, hogy e keveredés nem ment végbe: az ikes igék közül az -1 végűek nem kapnak -sz ragot a második személyben, hanem megmarad az eredeti -1 rag. Az igényes beszédben természetesen sem e keveredés túlhajtottságának, sem az elmaradásnak _iincs helye. Bachát László Elkészült az 1974 es zenei napok kisplasztikája. A református templom gótikus boltive alatt hangzik fel a zenei program. NYIRSATOR! KÉPEK. Éten a nyáron nyolcadik alkalommal hangzik fel hazánk legnagyobb faharangtornyából a Nyírbátori Zenei Napok szignálja, Farkas Ferenc zenéje Tinódi Lantos Sebestyén dallamaira. A rangos kulturális eseményre több ezer vendéget várnak a fiatal városba, akik megtekinthetik a város történelmi nevezetességeit, műemlékeit, a Báthory István Múzeum állandó és a zenei napokra rendezett kiállítását. Elek Emil riportja * <„ví • . *A zenei napokra új köntösbe öltözött a Min orita templom, amelyben többek között a Hk rés Passio-oltár látható. i , , *’ . t * A Báthory István Múzeumban érdekes látni valók várjak az ide látogatákat , (
