Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

Yff*. attfussfűj Iff RELET-M AGYA rtUíltóÁCf - VASÁRNAPI MELLÉKLET t.cmt Arányok Pénteken este fél hét után öt perccel mai bizonyosan sokan ültek az országban a tele- .vízió képernyője előtt. Az „öt perc meteoro- logia című műsorban egy, a legfrissebb di­vat szerint, ugyanakkor lezseren öltözött fia­talember vezette be a nézőt. Megtudtuk tőle, hogy a fővárosban nagy eső esett, hogy az emuerek várják a napsütést, hogy Siófoknál 70 kilométeres a szél erőssége, de a víz azért fürdésre alkalmas. Ezek után következett Eu­rópa időjárása, amit a riporter a következő összekötő szöveggel látott el: „Sokan érdek­lődnek a Meteorológiai Intézettől az iránt, hogy milyen az idejük az Olaszországban üdülő hozzátartozóknak.” Amikor a meteoro­lógia erre is választ adott, következtek a ha­sonló kérdések Spanyolországról, a Fekete­tenger partjáról és így tovább és így tovább. A nézők többségét bizonyára megnyugtat­ta az utolsó hír, hogy az elkövetkező harminc­hat órában is változékony lesz hazánk időjá­rása. Ezzel véget is ért az öt perc. De bizo­nyosan akadt olyan néző is, aki arra gondolt: jó, jó, hogy az a néhány száz hozzátartozó megnyugodott, mert megtudta, hogy Olaszor­szágban és Spanyolországban is erősen tűz a a nap, esőtől, záportól és zivatartól nem kell tartaniuk az Adriában, vagy a Földközi-ten­gerben lubickoló rokonoknak, ismerősöknek. A televízió az ország nagy nyilvánosága előtt adott választ az aggódó százaknak. Hogy az országban élők, akik autóbuszo­kat, kamionokat, vonatokat vezetnek, kom­bájnokon, traktorokon ülnek, gyárakban szen­vednek a forróságtól, vagy a hivatalokban tör­lik homlokukról az izzadtságot — milyen idő­re számíthatnak —, ezt már nem firtatták a meteorológiánál. Nézőpont dolga, hogy kiknek jó a nagy meleg és kiknek rossz a pillanatnyi zápor és lehűlés. Mert az sem rossz, ha a nagynéni megtudja, hogy hány fokos melegben füröd- het a Földközi-tengerben az unokahug. De az sem lenne megbocsáthatatlan, ha egymillió té­vénéző megtudja: hány fokban izzad a kom- bájnos, s azt is, hogy mit várhat a mezőgaz­daság, lesz-e mondjuk gyümölcsérlelő nap­fény, vagy várhatnak-e egy kis hűvöset is a fülledt levegőjű gyárakban? Bizonyosan többen szeretnének az utóbbi­akról hallani. Baj lenne az arányokkal, hogy mégsem ők kapták a választ? Az embernek pontosan ilyen az érzése, ha egy-egy tévé-divatbemutató alkalmával a né­zők milliói előtt vonultatják fel az OKISZ La­bor legújabb kreációit, a kis- és nagyestélyi­ket, a banánszoknyát és a többi kollekció­költeményt. Ott is akad, aki így tolmácsol: ezt és ezt a dolgozó nőknek ajánlják. Ez esetben sem kérhetjük számon, hogy miért _ nem Hotschild Klára tervezte mondjuk a Nyíregy­házi Konzervgyár lányainak és asszonyainak munkaruháját. De valahogy mégis torz a hal­lás, valami baj van az akusztikával. Az em­ber lassan nem igen érti, hogy az ő helye rossz a világban, vagy a világot tolmácsoló valaki rugaszkodott el a valóság talajáról. A Női Ruha Nagykereskedelmi Vállalat (NÖRENVÉ) a múlt héten mutatott be — a nyilatkozatok szerint vonalakban, sőt árakban is szolid — lányka-, kismama- és nagymama­ruhákat. Dicséretes törekvés, csak van egy alig észrevehető szépséghibája. A bemutatót ugyanis a Gellért-szállóban és nem mondjuk valamelyik kerületi művelődési házban, vagy urambocsá’ a Budapesti Harisnyagyárban ren­dezték meg. Pedig az utóbbi helyeken is vannak lányok, kismamák és nagymamák. Es. még könyebben is hozzájuthattak volna az őket is érdeklő látványhoz, mint az említett uxusszállóban. Hirdetik azután mostanság a fiataloknak í butikokat, amelyek Pesten és a Balatonnál alálhatók. Vagyis nehezen hozzáférhető he- yeken és semmivel sem könnyebben hozza- iérhető árakkal. A sornak azonban még nincs rége. Még sok mindennel bizonyíthatnánk, íogy itt-ott bizony elveszítjük az arányérzé- rünket. Millióknak hirdetjük azt, amit eleg .enne ajánlani százaknak. Mert bár a lehető­ségek és az igények nálunk tömegméretekben s nőnek — a többségnek még nem telik arra, nogy a Váci utcáról öltözködjék. Emiatt azon­sán nem szabad boldogtalanoknak éreznunk magunkat, hiszen szépen és divatosan olto- sünk így is — akik külföldön járták bizo­nyíthatják. Talán nemcsak a legdrágább olasz cipőben érezheti jól magát a munkaslany vagv egy érettségi ballagás sem csak akkor ki­fogástalan, ha a lányok, vagy a fiuk a leg­újabb fazonú és legdrágább angol szövetből kérik a szülőktől az egyenruhát. Tálán.. Nem baj az, ha szerényebbek, szolidab- bak vagyunk. Az életszínvonal mércéjét nem az mutatja, hogy a párizsi divat egy hónapon belül eljut-e a Nyírségbe. Meg vagyunk enélkül is. Ha hagynak— Kopka János VALTOZÖ világunk A villamosság: kultúra, ipar Tizenegy évvel ezelőtt, 1963. augusztus 20-án fejeződött be az országban a faluvilla­mosítás. Aporliget községben gyűlt ki ez al- calommal a fény. Nevezetes dátum ez me­gyénknek, mint ahogy azt is tudjuk: hazánk­ban először 1888-ban Mátészalkán világítot­tak villamosenergiával. E szolgáltatás csak ideiglenes jellegű volt, amelyet követett 1897. január 17-én a Nyíregyházi Villamos- sági Részvény Társaság megalakulása. A vil- ' lamosenergia szolgáltatás egy 100 lóerős ge­nerátorral, a jelenlegi erőmű telephelyén in­dult meg. Ezelőtt 78 évvel Nyíregyházán a nagyobb forgalmú helyeken 30—35 méter távolságra, kisebb forgalmú helyeken 40—45 méteren­ként helyeztek el izzólámpa szolgálta kor­szerű világítást. Ezenkívül 3500 magánfogyasz­tó kapcsolódott be, mintegy 60 000 kilowatt­óra fogyasztással az áramszolgáltatásba éven­te. 1911 után kapcsolódik be az áramszolgál­tatásba Nagykálló, majd 1926-ban Kállósem- jén, Biri, Balkány, Szakoly. 1928-ban megépül a kisvárdai távvezeték is. 1933-ban a fogyasz­tók száma még mindig csak 10 950 darab volt. A felszabadulás után — a helyreállítás befejezésével, — 1948-ban indult meg me­gyénkben a faluvillamosítás. Amíg 1888-tól 1945-ig 58 községben jutott el a fény, addig a felszabadulás után 16 év alatt 179 községet villamosítottunk. A megye községeinek villa­mosításával leraktuk az alapját annak, hogy a kultúra minden lakásba eljusson, hogy me­zőgazdasági üzemeink a villamosenergia fel- használásával a legkorszerűbb termelési meg­oldásokat választhassák; hogy a megyénkben lévő munkaerőt az Idetelepülő ipari üzemek­ben foglalkoztatni tudjuk. 1948-tól 1950-ig megyénk villamosenergia ellátást Nagyecseden, Nyíregyházán, Kisvár­dán, Vásárosnarnényban, Tiszavasváriban üzemelő kisebb villamosenergiát termelő gé­pek látták el. Ez 1950-ben már nem tudta ki­elégíteni a szükségleteket, sem mennyiségi­leg, sem minőségileg, — gyakoriak voltak az üzemzavarok. E hiányosságok kiküszöbölésé­re, — a Nehézipari Minisztérium műszaki fejlesztési koncepciója alapján — létrejött az egységes magyar villamosenergia rendszer. Ez a rendszer magába foglalja az ország ösz- szes erőművét, és áramszolgáltató vállalatát, s kapcsolódik a szomszédos országok villa­mosenergia rendszeréhez is, ezáltal üzembiz­tonsága nagymértékben javul. Létrehozása óta Magyarországon nagy területre kiterjedő villamosenergia kiesés nem volt. Ezáltal jött létre a megyénkén áthúzódó, a Szovjetuniót és Magyarországot összekötő kooperációs táv­vezeték, a 400 kV-os, és a 220 kV-os távveze­ték. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ország legnagyobb „erőműve” Szabolcs-Szatmár me­gyében van, s ezáltal villamosenergiában leg­gazdagabb megye Szabolcs-Szatmár. A megye kiemelt fejlesztése jól megfi­gyelhető a villamosenergia felhasználással is. Országosan a villamosenergia-felhasználás 10 évenként duplázódik, míg a duplázódás Sza­bolcs-Szatmár megyében 5 év. Várható, hogy a következő időszakban ugyanez a meredek felfutás Jelentkezik a fokozódó urbanizáció és életszínvonal emelkedése miatt is. Mond­hatjuk, hogy a villamosenergia felhasználá­sának növekedése e területen úgy jelentkezik, mint egy lázgörbe. Ha a villamosenergia fel- használás magasabb az átlagnál, ez azt Je­lenti, hogy ennek a területnek az Iparosodá­sa, életszínvonala nagyobb mértékben növek­szik, mint a többi területé, de fordítva la igaz: amennyiben visszaesés van, erre fel kell figyelni, a visszaesés valamilyen alapvető hi­bára mutat. Megyénk mezőgazdasági jellegű. Az elmúlt 5 évben s várhatóan a következő években az iparosodás nagyobb mértékben nőhet, hiszen a Szovjetunióból származó nyersanyag, energia — (akár villamos, akár gáz, vagy olaj) importhoz közel vagyunk. En­nek megfelelően a megye még mindig meglé­vő felesleges munkaerejét itt célszerű fel­használni. Az energiabázisra, illetve nyers­anyagbázisra kiépített új üzemek ezt az ener­giafelhasználást még tovább erősíthetik. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor a villamosenergia szolgáltatást végző áramszol­gáltató vállalatnak —, amely a mi területün­kön a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat —, ennek megíelelően kell a műszaki fejlesztést, a munkaszervezést, a vállalatvezetését megol­dani. Az áramszolgáltató feladata, hogy a területén lévő ipari, mezőgazdasági, háztar­tási, valamint egyéb fogyasztókat a szükség­letüknek megfelelően lássa el megfelelő mi­nőségű és mennyiségű villamosenergiával. Ezt a villamosenergia szolgáltatást a leggaz­daságosabb módon kell elvégeznünk úgy, hogy ne csak a saját dolgozóink nyereségét, jöve­delmét növeljük, hanem az népgazdasági szinten is hasznos legyen. Legkézenfekvőbb az, hogy a WO kV-os távvezetékeket, alállo- másokat, valamint 20 kV-os, 10 kV-os, illetve kisfeszültségű hálózatainkat, transzformátor állomásainkat az egyre növekvő igényeknek megfelelően rekonstruáljuk, építsük újjá. En­nek érdekében vállalatunk a megye területén évenként saját fejlesztési alapjából mintegy 30 millió forintot fordít a hálózatok rekons­trukciójára. Ezen kívül az idetelepülő Ipari üzemek, területünkön lévő tanácsi, Illetve egyéb közületi intézmények megrendelései alapján további hálózatbővítésekkel is foglal­kozunk. Ez éves szinten további 50 millió fo­rintot jelent. / 1969-től 1974-lg vállalatunk nagy telje­sítményű 120 (középfeszültségű ^állomásokat és hozzátartozó vezetékeket épített Nyíregy­házán, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Kis-" várdán, összesen mintegy 300 millió forint értékben. É hálózatépítési munkák során di­namikusan nőtt a kezelésünkben lévő álló­eszköz érték, illetve az ellátandó fogyasztók száma. így 1960-ban 3062 kilométer hosszú hálózatot üzemeltettünk, 1973-ban már 6420 kilométert. 1960-ban 12 300 darab közvilágítá­si lámpát üzemeltettünk, 1973-ban 45 329 da­rabot. A megye területén lévő fogyasztók szá­ma 1960-ban 70 389 darab volt, 1973-ban pe­dig 162 463. Hálózati berendezéseinken fogyasztóink­nak 1968-ban 154 millió kWó-t szolgáltattunk, 1973-ban 377 millió kWó-t, amiből 10 száza­lékot mezőgazdasági üzemek, 50 százalékot ipari üzemek, a többit a háztartási és egyéb fogyasztók használták fel. A villamosenergia szolgáltatást fogyasztóinknak úgy oldjuk meg, hogy évről évre az értékesítés átlagos egység­ára állandóan csökken. Ez érvényes nemcsak a háztartási, hanem az ipari és mezőgazdasá­gi fogyasztókra is. Míg 1970-ben az értékesí­tés átlagos egységára a megye területén 1 fo­rint volt, addig 1973-ban 95 fillér, és várha­tóan 1974-ben 90 fillér lesz. A szolgáltatott villamosenergia mennyiség növelésével egy­idejűleg úgy növeljük a vállalati nyereséget, hogy közben egységárainkat átlagosan csök­kentjük. ; ~ -- " Ez két ok miatt Jön létre: a háztartás fogyasztóknál a fogyasztott mennyiséggel aj úgynevezett „tömb feletti”, kisebb egységára, hányad részaránya nő. Ipari és mezőgazdasá gi üzemeink pedig egyre több és kvalifikál tabb villamos szakemberekkel rendelkezne)! és a villamosenergia gazdálkodáshoz jobbár értenek, ezáltal igyekeznek a berendezései)! kihasználását növelni. Az ipari üzemek vil lamos szakembereinek továbbképzésébe» nagy szerepet vállal magára a megyében meglévő Elektrotechnikai Egyesület, amely­nek bázisa szintén a Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat. Az áramszolgáltató vállalal célja a fogyasztók megfelelő mennyiségi é* minőségű villamosenergiával történő ellátása a leggazdaságosabb megoldás mellett. Enne! érdekében nagy gondot kell fordítanunk tehál az üzemzavarmentes áramszolgáltatásra hogy fogyasztóink a legkisebb ideig legyenek e’látás nélkül. Ez lényeges, nemcsak vállalati árbevétel, hanem népgazdasági termelői be­rendezések kiesése miatt. Míg 1 kWó kiesés vállalati szinten körülbelül 1 forint árbevé­tel kiesést jelent, addig népgazdasági szinten elérheti a 30—50 forintot is. Ennek érdeké­ben olyan új műszaki berendezéseket kell al­kalmaznunk, amelyek kevés fenntartást Igé­nyelnek, automatizáltak. így az 1973-ban üzembe helyezett nyíregyházi 120/10 kV-os alállomás, amely ma Nyíregyháza város vil­lamosenergia ellátásának alapját képezi, tel­jesen automatizált megoldású, amely önmű­ködően hárítja el az üzemzavarok 90 száza­lékát. Ilyen alállomást fogunk létesíteni 1980- ig Nyíregyházán az erőműnél, amelynek fej­lesztésével 1975-ben már egy 8,5 MW-os áramfejlesztő generátor 1» működni fog, s amely nagymértékben növeli a vároa villa­mosenergia ellátását is. Fontosnak tartjuk, hogy fogyasztóinkkal a kapcsolat állandó és jó legyen, Ennek ér­dekében a Magyar Villamos Művek Tröszt irányelvei alapján szervezeti módosítást haj­tottunk végre, melynek keretén belül a me­gyében két üzemigazgatóság, a nyíregyházi és mátészalkai alakult. Ezekhez az üzemigazga­tóságokhoz tartoznak a kirendeltségek, ame­lyek a fogyasztókkal a kapcsolatot közvetle­nül tartják. Az eddigi tapasztalatok az új szervezeti formával kapcsolatosan kedvezőek, hiszen a kirendelt 20—30 fős létszámát kvali­fikáltabb vezetőkre bízhattuk, a gépesítés fo­kát növelhettük és dolgozóink szociális kö­rülményeit javíthattuk. Ezeket a kirendeltsé­geket ultrarövid hullámú adó-vevő berende­zésekkel szereltük fel, így a munkát végző szerelőkocsikkal bármelyik pillanatban ál­landó rádióösszeköttetést valósíthatunk meg. így könnyebbé vált dolgozóink munkája, de gyorsult az üzemzavar elhárítás ideje is. Tervünk, hogy az V. ötéves tervben úgyneve­zett „kihívásos fogyasztói hiba elhárításit végezzünk. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó telefonon, vagy személyesen tett bejelentésé­vel egyidejűleg kocsijainkat a hiba helyére tudjuk irányítani. Ez hasonló elképzelés a mentőszolgálat rendszeréhez. Ehhez termé­szetesen az is szükséges, hogy a megyében a postai hírközlő hálózat javuljon, és a fogyasz­tók panaszukat annak fellépésekor velünk közölni tudják. Az áramszolgáltatás csak ügy tud a min­denkori igényeknek megfelelő megoldásokat kidolgozni, ha pontos és korszerű fejlesztési terveket dolgozunk ki. Ennek érdekében a megye iparfejlesztési és urbanizációs elkép­zeléseinek megfelelően prognózist dolgozunk ki egy-egy terület várható villamosenergia igényeinek felderítésére. Nagyban segíti munkánkat, hogy a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács már rendelkezik hosszútávú Iparfej­lesztési koncepciókkal. Ezeknek megfelelően tervezzük alaphálózataink elosztóhálózataink továbbfejlesztését Nyírbátor, Vásárosnamény, Záhony térségeiben. Tm ább folytatjuk Nyír­egyháza, Kisvárda fejlesztését, hogy az ide­települő üzemek, val<v**-.it a meglévő ipari, mezőgazdasági és báríjirtási fogyasztók igé­nyét bármikor ki tudjuk elégíteni. Vállala­tunk kollektívája a műszaki-fejlesztési, az üzemszervezési koncepciók segítségével ezt a feladatot úgy igyekszik ellátni, hogy közben évenként a 20 százalékos villamosenergia ér­tékesítés növekedés mellett, létszámunkat csak 1—2 százalékkal növeljük. A hálózati létesítéseken túlmenően, különösen az V. öt­éves tervben telephelyi bővítéseket Is kell végeznünk, főleg Nyíregyházán, amely a me­gyeszékhely távhő-ellátását is biztosító er5- mű fejlesztésével együtt történik. 1888 óta, illetve az utolsó község, ApoH Üget 1963-ban történt villamosítása óta aa egész országhoz hasonlóan, a villamosener­gia szolgáltatás megyénkben is nagy utat tett meg. Ez jelentős áldozatot követelt, de a fo­gyasztóink által igényelt villamosenergiát biztosítani tudjuk és fogjuk tudni az elkövet­kező időszakokban is. A megye iparosodásá­nak nem lesz akadálya soha a villamosener­gia hiánya, sőt a területünkön áthúzódó vil­lamos-, gáz- és olajvezetékek, valamint a közeli import nyersanyagforrás egyenese» magával hozza a kedvező ipartelepítést is. Csathó Jáneé Munkában a táwezelék-épitők. (Elek Emil felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom