Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
I. oldal KELET-MAGYARORSZÄ« i9Tl mgáí&ViiSrtu Szülők fóruma: fflGYEREKEKNEK CVEREKEKNEK H GYEREKEKNEK!! Gondolatok a vakáció végén A szünidő megváltozott körülményeket jelent mind a gyermek, mind a szülő számára. Az iskola hatása nem szűnik meg egészen, de a vakáció természetes velejárója a fokozott szülői gondoskodás. A nyári szünidőnek a gyermek számára elsősorban testi megerősödést és szellemi felfrissülést kell jelenteni. Ilyen jellege csak akkor valósulhat meg, ha világosan látjuk, mire való a szabad idő. Sokan úgy vélik, helytelenül, hogy a nyár a semmittevés ideje. Az egészséges gyermek szervezete tiltakozik a tétlenség ellen, s tevékenykedni fog. s így legfeljebb az irányító szerepről mondtunk le. Mindezekből következik, hogy gyermekeinket a nyári nagy szünidőben is tervszerűen kell foglalkoztatnunk. Nem lehet magukra hagyni őket, együtt kell meghatározni a napi teendőket! Kitűnő pihenési s munkalehetőséget biztosítanak az úttörő- és középiskolai táborok. A táborok szervezettsége megfelelő életritmust ad, szolgálja a testi megerősödést, fokozza az önállóságot, s nem utolsósorban hozzájárul ismereteik bővítéséhez, a munka megbecsüléséhez. Ez a hatás már érezhető. A táborok lassan becsukják kapuikat, s mi hallhatjuk az izgalmas élmény- beszámolókat. Sőt, a tábori híradások a lapokban is megkövetelik a maguk helyét, krónikásául szegődve az újbögi, vagy lengyelországi „kalandoknak”. A vakáció igen alkalmas arra is, hogy a szülők elvigyék gyermekeiket családi üdülésre vagy többnapos kirándulásra. Ez kellemes és hasznos szórakozás, és egyben jó lehetőség a fiúk-lányok fokozott megismerésére, közös élmények gyűjtésére. Az ilyen hetek, napok derűs élménye hosszú ideig kellemes beszédtéma a család körében. Apró bosszúságok megfakulnak, a maradéktalanul szép emlékeznivalók erőt adnak az évkezdés, a munkásnapok színtelenebb perceiben. A nyári vakáció ne legyen csak szórakozás jellegű! A legkedvezőbb fejlődést szolgáló feltételek biztosításához szükséges, hogy a gyermeknek a nyári szünidőben is legyen napirendje. Ha ezt elmulasztottuk volna kialakítani, a szünet utolsó hetében próbáljuk pótolni. Igen hasznos gyermek és szülő számára, ha a gyermek feladatának jelöljük meg a házimunkák egv részét. Megfelelő előkészítéssel rájuk bízzuk a bevásárlást, így megismerik az árakat, értékelni tudják a pénzt és megtanulnak vele bánni. Minden gyerek számára hasznos és kellemes időtöltés az olvasás. Jó, ha figyelemmel kísérjük az olvasmányélményeket, s esetenként megbeszéljük azokat. A szünidő utolsó napjai arra is alkalmasak, hoav az olvasottakról rövid emlékeztető feljegyzés készüljön. Ennek igen nagy jelentősége lehet a közeledő tanév során. Sok szülőnek problémája, hogy az általános vagy közéniskolás tanuljon-e a nyári szünidőben. Elegendőnek látszik, ha a tanuló a bevásárlási teendőkkel kapcsolatban végez írásbeli, számolási munkát, s ír néhány levelet, s olvassa a hajlamainak, érdeklődésének megfelelő könyveket. A^rfendszeres nyári tanulás ,azok szfc-. mára inöokrolt, -akik valamilyen tárgyból igen gyengék, vagy éppen csak átjutottak a következő osztályba. S ők bizonyára nem is mulasztották el a muszáj, vagy lelkiisrheret diktálta feladatokat. Bármint telt, is a szünidő, szolgálnia kellett a testi, szellemi felfrissülést, a családi harmónia kedvező alakulását. Erre a következő tanév eredményes munkájához mindenkinek szüksége van. Madácsl Mária a Hazafias Népfront megyei ped. biz. tagja NEVELIK AZ UTÁNPÓTLÁST. A magyar sportegyesületek úszószakosztályai tanfolyamokat szerveznek a Nemzeti Sporluszodában. Óvodás korúakló! az általános iskolásokig, úszószakemberek irányításával egy hónap alatt sajátítják el a különböző úszásnemeket. Az apróságok közül a legtehet- sé~?sebbek sporiegyesülelekben Folytathatják a továbbta- nc 3st. A képen: Varga Ágnes, a Központi Sportiskola úszóedzője a gyorsúszás kéztempóját tanítja a gyermekeknek. (MTI foto) ♦ Tündér anyó TÖRD A FEIED1 Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetbe Y), 6. Kettőzve sportfogadás. 7. Állampolgárok által az államnak fizetett járulék. 8. Azonos magánhangzók. 9. Elemér beceneve. 11. Római 61. 12. Elemi részecske. 14. Belső szerv. 16. Ügyeletes. 18. Kétjegyű más. salhangzó. 20. Gázlómadár, de kútalkatrész is. 21. Cipész szerszám. 22. Kergető. 24. Érzékszerv. 25. Darab. 27. Orosz 100. 28. Kistermetű szobakutya. 29. Torzszülött. Függőleges: 1. Létezett. 2. E napon. 3. Ama helyre. 4. Ételízesítő. 5. Bérautó. 6. Teakészítési segédeszköz. 10. Elektromos töltésű elemi részecske. 11. Lázas egynemű betűi. 13. Növénykezdemény. 14. Fanyar Hogyan jutott el Kolumbusz az Újvilágba? Hogyan navigáltak abban az időben, milyen műszereket használtak, egyáltalán voltak-e műszereik? Kolumbusz idejében az asztrolábium, mint csillagászati mérőeszköz már több- évszázados múltra tekinthetett vissza. Az asztrolábium hellén eredetű. A görögöktől az iszlám kultúrterületen át került a 12. században Spanyolországba és innét terjedt el Európa nyugati részében. Érdekes, hogy formája évszázadokon keresztül nem sokat változott. A legrégibb asztrolábium a 9. századból Szíriából származik, a leg- újabbat a múlt században Marokkóban készítették. A kultúrtörténészek keleti és nyugati asztrolábiumokat különböztetnek meg. A keletiek gazdagabb díszítésűek. Közöttük legdekoratívabbak a perzsa asztrolábiumok, a legrégebbiek a szíriaiak. A nyugati csoportban: gót, reneszánsz, flamand, olasz, angol, francia asztrolábiumok találhatók egyes múzeumokban. Az asztrolábiumok számát 1000 keleti és 400 nyugati ilyen műszerre becsülik a világon. Az asztrolábium csillagászati mérőeszköz volt, sík körlapokból állt és a csillagok magasságának, az időnek és különböző szögeknek a mérésére használták. Kolumbusz idejében, tehát a 15. század végén a hajósok már ismerték a hajózási asztrolábiumot. Ez tehát tengerészeti műszer volt; a 15. század végén portugál hajósok találták fel és formájában is eltért a csillagászati asztrolábiumtól. Gyakorlatban a szélességi fokot lehetett meghatározni segítségével olymódon, hogy nappal a Nap magasságát, éjjel a sark-csillagot nézték be vele. A rézből készült foktermésű növény. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 17. Sütőipari szakmunkás. 19. Légmozgás. 21. Káros. 23. Előde. 24. Oxigén, cink vegyjele. 26. Zolnai Béla. 27. Némán súg! M eg fejtendő: Szabolcs-Szatmár megye egyik kevésbé ismert feltárására váró értékes műemléke a... vízszintes 1, függőleges 15. Múltheti megfejtés: BÄCS- KISKUN — BÉKÉS — CSONGRÄD — BORSOD. Könyvjutalmat nyertek: Sarkadi Erika Nagykálló, Túrái Alice Panyola, Ary András Turricse, Zomborsz- ky György Nyíregyháza és Reményi Mária Mérk. beosztású gyűrű közepén irányzóréssel kiképzett állítható körívmérővel volt ellátva. Ma már a tengerészeti asztrolábium igen ritka műszer. A 15. és a 18. századok között használták. Európában néhány péld.Viy van belőlük: Firenzében, valamint Grenewich-ben. Franciaországban egyetlen darab volt belőle a Cauxi múzeum ■ ban, de sajnos ez elpusztult a második világháború folyamán. Kolumbusz idejében egy harmadik műszert is használtak, népszerű nyelvén a Jákob-botját. Érdekes alakú műszer, egy beosztással ellátott hosszabb pálcán, rövi- debb kereszt pálcákat lehet tologatni. A csillagok magasságát igyekeztek vele bemérni, így könnyíteni meg a nyílt tengeri helymeghatározást. Ezt a műszert először 1342- ben írták le. A 15. és a 16. században topográfiai és fokozatosan hajó navigációs célokra használták. A hajózásban a 18. századig töltötte be hivatását a Jákob-botja. Szintén ritka műszer ma már. Végül egy negyedik műszert említenénk, amelyet Kolumbusz idejében már használtak, a ma is alkalmazásban lévő iránytűt. Természetesen e mérőeszközök segítségével csak nagy szórással tudtak dolgozni a középkori hajósok. Nehezen tudták mérni a megtett utat, és nem tudták pontosan meghatározni nyílt tengeren pozíciójukat. A Jákob-botját például hullámos tengeren ingadozó hajón nem lehetett használni. A középkorban és az új kor hajnalán tehát a hajóst a műszerei mellett inkább ösztöne és szerencséje vitte célba, mert sokan mégiscsak célba érkeztek sokezer tengeri mérföld megtétele után. Volt egyszer, hol nem volt, volt egyezer egy csudakert. Ebben a csudakertben gyönyörű márvány házikón tündökölt a napsugár.- A márvány házikóban kedves öreg tündér-néni lakott, akit a környék szegénysége csak tündér-anyónak nevezett. Gyönyörűséges kertjét pedig tündérkertnek nevezte boldog, boldogtalan. Ebbe a tündérkertbe tavasszal ellátogatott a tavasztündér, megsuhogtatta a varázspálcáját ott, s olyankor hamvas-zöld rügyek borították be a fákat. A rügyek levelekké bomlottak s a levelek között tarka-barka virágok bokrétáival enyelgett az enyhe szél és sodorta a tavaszi mézes illatot. Ez nem is volt csoda, hisz a tavasztündér így énekelt: Én vagyok a tavasz kis tündére, rózsás felhőt fúvók én az égre, ahová ér varázspálcám, virág nyűik a kert fáján. Nyáron a nyár tündére suhogtatta meg a varázspálcáját, s édesedett a ropogós cseresznye, tündökölt a meggy, a ribizli és duzzad- tan kényeskedett a finom nyári alma és körte, hisz a nyár tündére így énekelt: Nyár tündére, hipp, hopp, itt vagyok, körülöttem minden zeng, ragyog, tündököl a kert fényesen, a gyümölcsöt megérlelem. Ősszel az ősz tündére sétálgatott a kertben, s varázspálcája nyomán mézédes szőlő, fürtöket csókolt a hamvas fény, s ringott az ágakon a piros alma és kacagott aranysárgán a körte: Az ősz tündére így dalolt: Aszott levél pereg sárgán, egy se marad fenn a fáján, de a szőlő, alma, körte, cSillog-ragyog tündökölve. A tél tündére, amerre lépett, csillogó, fénylő havat szórt a kertre, olyat, mint a kristálycukor. S közben énekelte: Kiszakadt a dunna, párna, hull a pihe a világra, olyan puha, mint a bársony, s olyan fehér, mint az álom. A környékben szegények nagy örömmel léptek mindig be a tündérkertbe, mert az üres kosaruk megtelt ott jófélékkel, tündéranyó nem sajnálta azt, amije volt, abból jutott is, maradt is. S ha a szegények vittek is a kertjéből tíz kosárral, a tündérek hússzor annyit varázsoltak a kert fáira, bokraira, s az ágak mindig roskadoztak a természet drága, dúsgazdag ajándékaitól. Pedig igazán nem is volt az a kert nagy. Télen a csillogó havon szánkózhattak a gyerekek, se a tavaszi, se a nyári, se az őszi, se a téli kertet nem sajnálta tündéranyó a gyermekektől. De mindig mindenütt van. nak irigyek és gonoszak. A gonosz manók nagyon közel laktak, sokszor kavartak hatalmas szelet, lerázták a drága gyümölcsöt a sárba-por- ba, letördelték a gallyakat, letaposták a virágokat. Egy éjszaka pedig rátörtek tün- déranyóra, tündéranyót ösz- szekötözték és behajították a fáskamrába, s rácsuk ták az ajtót. S olyan dorbézolást vittek véghez, hogy a környék lakói ijedten rezzentek fel, a gyermekek pedig felsírtak álmukban és reszketve bújtak az édesanyjukhoz. Tündéranyó körültekintett, de semmi: se lmo t. mert a kininiban v.ii.sctét volt. S mélyet sóhajtott. — No, én esak alaposan megjártam. Nem bántottam soha senkit, mégis ilyen sorsra jutottam. Legalább a kicsi sípomhoz hozzájuthatnék, hogy értesíteném a tündéreket kegyetlen sorsomról. De úgy lekötöztek ezek a gazok, hogy mozdulni se tudok. Ahogy ezeket a szavakat elsuttogja, parányi kis világosság penderül elébe. Tündéranyó jobban odanéz, s látja ám, hogy tinci-tánci kis egér lobbant elébe, mellső lábacskáival parányi égő fáklyát emelt a magasba, s a fáklya aranysárga lángja ugyancsak lobogott. S a ki3 egér így énekelt: Én vagyok a tinci-tánci buksi kis egér, az én nevem Egérvári Egér Elemér. S szó ide, szó oda, Egérvári Elemér elmondta, hogy övele egyszer tündéranyó igen nagy jót tett, amikor az egérfogó megfogta Egérvári Egér Elemért, nem dobta for. ró vízbe, hogy ott dögöljön meg, hanem kivitte a selymes mezőre és szabadon engedte. Ezt a hallatlan nagy jóságot nem felejti el soha. Éppen ezért elrágja tündéranyó kötelét, amellyel a gaz manók körülbogozták, s akkor már hozzá tud jutni a bűvös kicsi siphoz a drága tündéranyó. így is történt minden, tündéranyó belefújt a kicsi sípba, s jöttek nagy katonásan sorakozva a tündérnépek, fújták a riadót, lett is riadalom a gonosz manók között. Eliszkoltak, amerre láttak, s a világ másik végére költöztek ijedtükben. Tündéranyó sohase látta többet őket. S akkor a győzelem emlékére a tündérek fényes aranytallért ültettek el a tündérkert közepére. Az aranytallérból három nap alatt hatalmas aranyat termő fa nőtt fel. S mast már nemcsak a tavasz, nyár, ősz gyümölcseivel látta el a szegény népet a jóságos tündéranyó, hanem arany tallérokkal is. Én is kaptam egy szakajtókosárral. azóta nincs semmi dolgom, csak a lábamat ló- bázom. Bolondos víg élet, vége a mesének. ölbey Irén Zsombok Zoltán: CSALI VERS Volt egy dinnyemagom, bedugtam a földbe, másnap már kihajtott szára meg a zöldje, harmadnap felért a házunk tetejéig, negyednapra pedig felfutott az égig. Nosza, kapom magam, hogy felmásszak rája, ámde visszarántott a szomszéd kutyája; úgy kapott el engem a dinnyefa-ágon, menten végighasadt pantallós nadrágom. Hej, ha akkor bizony, nem én vagyok benne, eg a csali versem sokkal hosszabb lennel Hogyan tájékozódott Kolumbusz a tengeren ? i
