Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

' tflffM Az USA új SZOVJETUNIÓ Fejlesztés 52 millió hektáron A Szovjetunióban befejez­ték a nem-feketeföldes öve­zetek fejlesztésére vonatkozó nagyszabású program kidol­gozását. Mihail Szolomencev, az oroszországi föderáció mi­niszterelnöke a Kommuniszt legújabb számában ismerte­ti a grandiózus mezőgazda- sági terv sokoldalú összefüg­géseit. A nem-feketeföldes övezet az Uraitól a Balti tengerig, Murmanszktól egészen Szverdlovszk vonaláig terjed az oroszországi föderációban. Az övezet mezőgazdaságának fejlesztésére a 10. ötéves terv (1976—1980) keretében 35 milliárd rubelt fordítanak, vagyis csaknem annyit mint az előző három ötéves terv időszakában együttvéve. A mezőgazdasági termelés az ' elkövetkező hat év folyamán ; körülbelül egyharmadával, ; belátható távlatokban pedig ; 2—2.5-szeresére emelkedik. Szakemberek számításai szerint a 10. ötéves terv vé­gére a nem-feketeföldes öve­zetben hektáronként 20 má­zsa gabonát, 160 mázsa bur­gonyát, 260' mázsa zöldséget és 4,5 mázsa lenrostot taka­rítanak be. Az egy szarvas- marhára jutó évi átlagos tej­hozamot pedig évi 2800 liter­re tervezik. A mezőgazdasági termelés felfutásával egyide­jűleg megteremtik a köny- nyűipari és az élelmiszeripa­ri feldolgozó kapacitásokat isr Nagyarányú település- rendezésre is sor kerül. A települések összevonása kö­Lezuhant pénteken az ENSZ közel-keleti rendkívü­li erőinek egy Beirutból Da­maszkuszba tartó szállító-re­pülőgépe, amelyen, első je­lentések szerint 5 főnyi sze­mélyzet és négy utas tartóz­kodott. Damaszkuszi hivata­los közlés szerint — mint a francia hírügynökség jelen­tette — a gép a Szíriái—liba­noni határtérség felett a Szí­riái légelhárítás és támadó izraeli vadászgépek kereszt­tüzébe került. A szállítógé­pen tartózkodók sorsa, illet­ve a szerencsétlenség pontos körülményei még nem isme­retesek. A hírügynökségek ugyan­akkor beszámoltak arról, hogy a délelőtti órákban iz­raeli vadászbombázók újabb támadásokat intéztek dél-li­banoni lakott körzetek el­len. A támadó gépek a liba­noni—izraeli határtól 10 ki­lométerre északra 15 percen keresztül bombákkal és ra­kétákkal árasztottak el egy települést, s annak több épü­vetkeztében az övezet je­lenlegi 143 000 településéből, a jelenlegi elképzelések sze­rint, mindössze 29 000 marad,' ezeket azonban a legkorsze­rűbb módon építik fel, illet­ve alakítják át. A nem-feketeföldes öve­zet fejlesztésére vonatkozó program kidolgozásának okait ellemezve Szolomencev idézi Leonyid Brezsnyevet, az SZKP 'Központi Bizottságá­nak főtitkárát, e program kezdeményezőjét, aki az idén március 15.-én a szűzföldek meghódításának 20;. évfordu­lója alkalmából Alma-Atában mondott beszédében kifejtet­te, hogy a múltban részben objektiv okok, részben szub­jektív tévedések fékezték a mezőgazdasági termelés fel­lendülését ennek révén az egész népgazdaság fejlődését is. Szolomencev legfőbb problémákat részletezve rá­mutat az, övezetben működő kolhozok ég szovhozok gyen­ge anyagi-műszaki bázisára. Mivel ezen a területen he­lyezkedik el az ország leg­nagyobb ipari központja, az úgynevezett központi iparvi­dék, a gyors ipari fejlődés következtében a nem-fekete­földes övezetből elégítette ki munkaerőszükségletét, s így sok kolhozban és szovhozban munkaerőhiány mutatkozik. A nem-feketeföldes övezet fejlesztésének programja 1990-ig tervezi mindezeknek a problémáknak a folyama­tos megoldását letét lerombolták. Áldoza­tokról egyelőre nem érkezett jelentés. . rí VYí>* .-el Indokína A kambodzsai hazafiak pén­tekre virradóra visszaverték a Lón Nol-rezsim alakulata­inak támadását a 7. számú főközlekedési út mentén. A felszabadító khmer katonák négy rakétát lőttek Phnom Penh déli kerületeire. ★ Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök Phoumi Vongvichit miniszterelnök­helyettest, külügyminisztert bízta meg a kormányfői te­endők ellátásával arra az időre, ameddig Párizsban szívműtétnek vetik alá. Vongvichit a Laoszi Haza­fias Front Központi Bizott­ságának főtitkára, az orszá­gos konzultatív tanács tagja. (Folytatás az 1. oldalról) Gerald Ford még alelnöki minőségében — közvetlenül Nixon lemondásának beje­lentését követően adott első nyilatkozatában — rendkívü­li nyomatékot adott annak a szándékának, hogy változat­lanul folytatni kívánja a Nixon-örökség legpozitívabb külpolitikai hagyatékát, a ke­let-nyugati enyhülés előmoz­dítását „a béke további épí­tőkockáinak lerakásával’-. Már csütörtökön este beje­lentette, hogy felkérte Henry Kissinger külügyminisztért, maradjon továbbra is tagja a kormánynak, s a külügy­miniszter elfogadta ajánlatát. Az őrségváltás napján ki­kristályosodó általános vé­lemény az, hogy amilyen drámai a személyi változás, éppolyan kevéssé várható drámai változás a Nixon- mandátumból fennmaradó két és fél év kül- és belpoli­tikájában. A legfőbb különb­séget abban látják, hogy míg a távozó elnök vezetési stílu­sa és módszerei nagyban hozzájárultak az elnöki és a törvényhozói hatalom viszo­nyának elmérgesedéséhez, addig a kongresszusban rend­kívül széles körű és mindkét pártban személyi kapcsola­tokkal rendelkező új elnök kamatoztathatja 25 éves kép­viselői múltját a hatalom két központja között elvisel­hetetlenné vált feszültség enyhítésében. A személyi hatalomváltás­sal járó erőátcsoportosítások és helyezkedések a kulisszák mögött azonban már az új elnök eskütétele napján meg­kezdődtek. A figyelem máris Ford utódjának, vagyis a következő alelnöknek a ki­jelölésére és a szép számmal sorakozó reménybeli váro­mányosokká , ip&nsyul. Első számú esélyesként Nelson Roccefeller volt New York-i kormányzót, Kissin­ger külügyminiszter egykori mentorát emlegetik, aki mel­lett Hugh Scott, a republiká­nus szenátorok vezére pén­teken letette a voksát. A re­publikánus párt jobbszárnya azonban saját hangadóját, Barry Goldwater arizonai szenátort, a párt 1964-ben megbukott . eínökj elöltjét ajánlja az új elnök figyel­mébe. A New York-i értéktőzsde pénteken árfolyameséssel kezdte a napot, miután elő­zőleg 50 pontos folyamnye­reséggel „ünnepelte meg” előre a Watergate-ügyet le­záró aktust. Mint egy tőzsdei .szakértő megjegyezte, az üzleti körök nyilván „ráéb­redtek a keserű gazdasági valóságra, arra, hogy sem a kétszámjegyű nagyságrend­Izraeli légitámadás elnöke Gerald Ford ben fokozódó infláció, sem az egyéb súlyos gazdasági problémák nem mondtak le”. ★ KOPPENHÁGA , Az Egyesült Államok kato­nai, politikai és gazdasági szövetségesei szerte a vilá­gon különböző szintű hivata­los közleményekben vették tudomásul az Egyesült Álla­mok legfőbb közjogi méltó­ságában bekövetkezett sze­mélyi változást. A történte­ket általában az Egyesült Ál­lamok belügyének minősítet­ték és megelégedéssel nyug­tázták a külügyminisztérium korábbi Ígéreteit arra vonat­kozóan, hogy az Egyesült Ál­lamok külpolitikája változat­lan marad. Gerald Ford, az új elnök személye és nézetei ismeret­lenek számunkra. Nixon tá­vozása és Ford hivatalba lé­pése nem változtat az Egye­sült Államok és az Európai Gazdasági Közösség között kialakult kapcsolatokon — jelentette ki Krag volt dán miniszterelnök, az EGK washingtoni képviselője. Brüsszelben egyenesen arra számítanak, hogy a változás meggyorsítja a nemzetközi kereskedelem átszervezéséről tavaly októberben kezdett és azóta meglehetősen akadozó tárgyalásokat. A NATO köz­pontjában ugyan rámutatnak arra, hogy a szövetség mesz- sze legerősebb hatalmának élén bekövetkezett személyi változás nem közömbös ma­gára a szövetségre nézve, mivel döntései szükségszerű­en és alapvetően befolyásol­ják a paktum politikáját és stratégiáját, de meggyőződé­sünknek adnak hangot afe­lett, hogy a NATO továbbra is lényegesen szerepet fog játszani az amerikai külpo­litikában. MOSZKVA A moszkvai televízió pén­teken délután mutatta be né­zőinek Gerald Rudolf For- dot, az Egyesült Államok új elnökét, aki a lemondott Ri­chard Nixon helyébe lépett a Fehér Házba. Ford életraj­zának rövid ismertetését kö­vetően a televízió kommen­tátora a hivatalába lépő el­nöknek azt a kijelentését idézte, mely szerint a köz­társaságpárti politikus to­vább kíván haladni az ame­rikai-szovjet kapcsolatok rendezésének útján, s felkér­te Kissinger külügyminisz­tert, hogy maradjon hivata­lában. Vikentyij Matvejev, az Izvesztyija politikai hírma­gyarázója az amerikai el­nökváltozásról szóló kom­mentárjának a „Széles és szilárd bázis” címet adta, ha­tározottan érzékeltetve ezzel hogy mi az, amit Moszkva jelen pillanatban legfonto­sabbnak ítéli a szovjet- amerikai kapcsolatok helyze­tét. „A jelenlegi nemzetközi viszonyok gyakorlatban szem­léletesen tanúsítják — írja Matvejev —, hogy az ame­rikai—szovjet kapcsolatok hogyan szolgálják a béke ügyét”. Amerikai közvélemény­kutatások eredményeire hi­vatkozva Matvejev kimutat­ja, hogy az Egyesült Államok lakosságának kétharmada ingadozás nélkül támogatja a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatok további javítását. Á kommentátor külön felhív­ja a figyelmet arra, hogy most, amikor Nixon elnök az utóbbi napok belpolitikai fej­leményeire hivatkozva be­nyújtotta lemondását, az Egyesült Államok vezető sze­mélyiségei egymás után nyi­latkoznak az enyhülés, a szovjet—amerikai közeledés folytatása , és fenntartása mellett. Az Izvesztyija ugyanakkor nem zárja ki azt a lehetősé­get sem, hogy az enyhülés folyamata körül folyó nem­zetközi küzdelem „éles for­mákat ölthet. De cikkének befejezéseként ismételten hangot ad annak a meggyőző­désnek, hogy a jövő nem a hidegháború bajnokaié, mert az enyhülési politika sokmillió ember támogatását élvezi világszerte. „Rémé-’ nyeikben nem szabad csalód ­niuk” — írja Matvejev. A nemzetközi kapcsolatok alapj s-ető átalakításának folyta­tódnia kell”. GENF: Tanácskozás Ciprus lövőiéről Nagy-Britannia, Görögor­szág és Törökország külügy­miniszterei csütörtökön a ké­ső esti órákig ‘tanácskoztak a 'Ciprus jövőjéről folyó genfi tárgyalások második szaka­szának megnyitó ülésén. Meg­állapodásra jutottak, hogy pénteken előbb magánjellegű megbeszéléseket és a szakér­tők találkozókat tartanak, majd az értekezlet este,' ma­gyar idő szerint 18 órakor folytatja munkáját. t Jól értesült körök szerint Mavrosz külügyminiszter a nyitó ülésen követelte az azonnali tűzszünetet és kilá­tásba helyezte, hogy elhagyja a tárgyalások színhelyét, ha Cipruson folytatódik a harc. A külügyminiszter hangoz­tatta: Görögország nem tár­gyalhat, miközben fegyvert szegeznek rá. Günes török külügyminiszter azzal érvelt, hogy a politikai rendezés leg­alább olyan fontos, mint a tűzszünet. James Callaghan brit külügyminiszter, aki a két fél között a közvetítő sze­repét játssza, állítólag kije­lentette, Ciprus lakossága „kaotikus helyzetbe kerül" ha összeomlanak a genfi tár­gyalások. Egy görög szóvivő a csü­törtöki ülést „a süketek pár­beszédének” minősítette. Hoz­záfűzte: Mavrosz görög kü­lügyminiszter azért nem hagyta ott a tárgyalásokat, hogy alkalma legyen a török álláspont kipuhatolására. Callaghan brit külügymi­niszter közölte, hogy a szak­értők pénteken a következő kérdésekről tárgyaltak: a ha­difoglyok és a fogságba esett polgári személyek kiszabadí­tása, illetve cseréje; a török hadsereg által megszállva tartott területek problémája; a tűzszüneti vonalak kijelölé­se; a nicosiai repülőtér meg­nyitása. Közben Kleridesz, Ciprus ügyvezető elnöke mára virra­dóra Athénbe érkezett. Az ügyvezető elnök Karamanlisz görög miniszterelnökkel tár­gyal, mielőtt folytatná útját Genfbe. Görögország, Törökor­szág, Nagy-Britannia és az ENSZ katonai meg­bízottai Nicosiában pén­teken kora délután aláírták : aé ciprúsb tűzszüneti vonala - . kát , feltüntető dokumentu­mokat, anjelyek nem tartal­maznak 'megállapodást, ha­nem pontosan feltüntetik a szembenálló felek állásainak elhelyezkedését. A doku­mentumokat elküldték a genfi értekezlet résztvevői­nek. Nagy-Britannia katonai képviselője elmondotta, hogy a dokumentumok jelen pil­lanatban Görögország, Tö­rökország, Nagy-Britannia és az ENSZ-főtitkár birtokában vannak, s nyilvánosságra ho­zatalukról a genfi tanácsko­zás résztvevői döntenek. Az ENSZ békefenntartó haderők képviselője elmondotta, hogy a dokumentumok aláírásával befejeződött a tűzszüneti vo­nalak kijelölésével kapcso­latos munka első szakasza. A második szakaszban — az ütközőövezet létrehozásáról tanácskoznak majd Genfben az összes érdekelt felek kép­viselői. LÁSZLÓ LAJOS: liráttbényászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 31. — Nem egészen így van — dörmögi a fülembe a rágógu­mival csámcsogó bányász. — Most már nem. Mióta az új mechanizmus van. Ez a vállalat is a gazdaságosság­ra törekszik. Kirakatpoliti­kából, futtatott sztárokból pedig nem lehet jó, az egész vállalatra kedvező eredményt produkálni... A hátam mögött ülőnek jó a füle. Túlkiabálja a csö­römpölést. — Beszélj csak! A körlet úgy osztja el a pénzt, ahogy akarja. Te is azok közé tartozol, akik jól kapnak. Azért dumálsz. A vita itt megszakad. Meg­érkeztünk az aknához. A kas csörömpölve ereszke­dik értünk. De utána a vi­ta még folytatódik. És nemcsak a bányában. Az egész országban. AZ AKNÁSZ FÜLKÉJÉBEN — Hamar átejtik a járat­lan embert. Sok fortélya van a bányamunkának és a teljesítmény értékelésé­nek. Természetesen min­denki arra törekszik, hogy minél jobb eredményeket számolhasson el. Ez a jó svádájú vájár, aki szidta a szocialista brigádokat, nem éppen szorgalmas. Meg­csinálta például azt, hogy a meddővel telt csillékre egy1­egy érerögött helyezett Mikor a bányamérő a mű­szerrel közelített, persze, hogy kilengett a mutató, és mindenki csodálkozott, hogy milyen nagyszerű telepre bukkant az illető. Két hét után jöttünk rá a turpisság­ra. Vissza kellett számolni a csilléket, a brigád teljesít­ményéből levonták a med­dővel'. telt csilléket. Mert a meddőért is fizetünk, csak kevesebbet. Ezért zabos, ha a fizetésről van szó. — Az persze igaz, hogy mindenkinek nem tudunk olyan munkahelyet adni, hogy úgy keressen, múlt ha a legjava területen dol­gozna. De, aki jó bányász­ként dolgozik, jól jár. Egyéni véleményem az, hogy általában rendezni kelle­ne a béreket, mert ahogy mélyülnek a bányák, nehe­zednek a körülmények, me­legebb van, nehezebb dol­gozni, mert az érc is véko­nyabb rétegekben található, többet kell érte fáradozni, mint régebben. Az is igaz, hogy a rétegek gyakoribbak, mint fentebb. — Beszéltem olyan vájár­ral, aki hétezer forintot ke­resett egy hónapban, és olyannal is, aki csak hár­mat. Ilyen nagy különbsége­ket jelenthet a munka­hely? — Jelenthet, de mi ügye­lünk arra, hogy cserélges­sük a jó és rossz fejtésen dolgozókat. Ez szerintem igazságos. Persze kisebb- nagyobb igazságtalanságok elkerülhetetlenek. Mint más­hol is. De, amint mondtam, nemcsak a munkahely, ha­nem az egyéni szorgalom, a szakértelem is módosítja a Kereseteket. Az viszont, hogy ki milyen szorgal­mas, ki mennyit tanul, már mindenkinek egyéni dolga, kötelessége. A bánya azt szeretné, ha mindenki jól dolgozna, hiszen elsőrendű érdeke a termelés. Ilyen szempontból nincs eltérés az ember és a vállalat ér­dekei között. — Az viszont érthető, hogy nagyon nehéz ilyen vegyes társasággal dolgoz­ni. Itt nincsenek bányász­dinasztiák, amelyekben ha­gyomány, és hozzátehetem, becsület dolga volt a mun­ka, Tizenhat év kevés eh­hez. Tehát olyan emberek­kel van dolgunk, akik min­dennel foglalkoztak azelőtt, csak bányászattal nem. Mire megtanulják, esetleg megszeretik a szakmát, még sok időnek kell eltelnie. De talán azt is észrevette, hogy ez a folyamat nálunk nehe­zen lesz általános, mert nagy a munkaerő-vándor­lás. Nem tudnám százalék­ra megmondani, mennyien maradnak meg állandónak a bányában, de szerintem ez itt sokkal alacsonyabb szám, mint a szénbányában, így tehát kettős folyamat­tal állunk szemben: az idejövök egy része állan­dósul, a másik része ván­dorol. Tulajdonképpen még mindig hősi kort élünk, úgy értem ezt, hogy nagyon jel­lemző ránk most is az a hely­zet, ami annak idején Kom­lót, Dunaújvárost, Kazinc­barcikát jellemezte. És azt hiszem, mi már nem is ér­jük meg azt a kort, amikor ez a bánya olyan stabil lesz, mint akármelyik szenes üzem. Nehéz ügy ez, uram... — Lehet vagy fél eszterrí deje, ír az egyik rokonom Somogyból, egyébként én is odavalósi vagyok, hogy el­jönne dolgozni. Hallotta^ jól keresnek az uránbányá­szok, neki is kell a pénz. Őszintén megmondom, fáz­tam ettől az embertől. Vala­mikor együtt voltunk az ál­lami gazdaságban, ő volt a főnököm, tudom, hogy mi­lyen a véleménye a munká­ról, az emberekről. Ott úgy viselkedett, mint egy is­pán, aztán egyszer megvert egy takarmányos, és men­nie kellett. De mit tehet­tem, a feleségem unokatest­vére, segíteni kell. El is jött, kapott helyet a mun­kásszálláson. Két napig dolgozott, a harmadik na­pon otthon maradt, vala­mi kis karcolásra hivatko­zott. Egy hét után megint jelentkezett munkára, de hozzáteszem, hogy amíg nem dolgozott, a szomszéd szobá­ból eltűnt az egyik csillés kabátjS. Egy napig lent volt, megint eltűnt. így ment ez két hónapig. Persze^ hogy nem sokat keresett1 (Folytatja* , A ►

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom