Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-08 / 184. szám
S. oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1974. augusztus 8. eommentÁf merénylet Újabb terrorakció tartja izgalomban Itália közvéleményét. Akárcsak május végén a Bresciában robbant pokolgép, az Italicus expressen elhelyezett bomba is a neofasiszták műve volt. Az elmúlt hónapokban megélénkült az olaszorsági újfasiszták tevékenysége. A csendőrség titkos kiképzőtáborokat leplezett le, a házit utatások valóságos fegyverraktárakra derítettek fényt, a nyomozók újabb és újabb bizonyságot szereztek arról, hogy az Olasz Köztársaság demokratikus rendjét komoly veszély fenyegeti. Ma már a szélsőséges olasz jobboldal nem is rejti véka alá azt az elhatározását, hogy előbb-utóbb magához ragadja a hatalmat. Nemrég a liberális Europeo című hetilapban terjedelmes inerjú jelent meg, amelyben a külföldön megalakult „fekete olasz árnyékkormány” egyik prominens képviselője leleplezte a neofasiszták elképzeléseit. A magas rangú katonatiszt korábban a SÍD, vagyis az olasz fegyveres erők titkos szolgálatának ügynöke volt. Elmondta: nincs messze az idő, amikor az olasz ejtőernyősök, a légierők és néhány más fegyvernem velük rokonszenvező egységeivel végrehajtják a katonai puccsot Itáliában. Nincs okunk kételkedni: az árnyékkormány embere csakugyan az igazat mondta. A bizonytalan sorsú és rendkívül ingatag hatalmú olasz koalíció ellen — úgy tűnik — könnyűszerrel végre lehet hajtani egy görög mintájú katonai puccsot. Annál is inkább, mert Itáliában a szélsőjobboldali terroristák ellen mindmáig kesztyűs kézzel léptek fel, ahelyett, hogy keményen leszámoltak volna a gyilkosokkal, a fasiszta terrorakciók szervezőivel és végrehajtóival. Több tucat neofasiszta merénylet tettese és gyanúsítottja máig . sem nyerte el megérdemelt büntetését, ami természetesen újabb és újabb merényletekre ösztönzi a jobboldalt. A Firenze és Bologna között elkövetett terrorakcióért a Fekete rend elnevezésű neofasiszta rohamosztag vállalta a felelősséget. Vajon ki vállalja a felelőséget a további vérontásért, a neofasiszták újabb merényleteiért? Itáliában politikai és gazdasági válságról vitatkoznak a pártok. Félő, hogy közben szem elől tévesztik a legnagyobb veszélyt: az ország határain belül és azokon kívül egyre szervezettebb formát öltő fasizmust, amely minduntalan véres jelét adja jelenlétének. Peking hallgat Portugália gyarmati politikájáról A pekingi propaganda, mint ismeretes, fáradságot nem kiméivé bizonygatja, hogy Peking kompromisszum nélkül támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat. E kijelentések ellenére figyelmet érdemel az a tény, hogy a kínai sajtó ugyanakkor gondosan hallgat a portugál kormánynak azzal a döntésével kapcsolatban, hogv elismeri Bissau-Guinea, Angola és Mozambik népeinek jogát a függetlenségre. Ehelyett Peking negatív módon viszonyul a jelenlegi portugál kormányhoz és továbbra is „Portugália afrikai gyarmatairól” beszél. Külföldi megfigyelők szerint Peking nyilvánvalóan tart attól, hogy a portugál gyarmatok után Macao kérdése is napirendre kerülhet. (Macao ugyancsak portugál gyarmat Ázsiában.) A helyzet ugyanis az, hogy Macao Peking jóvoltából már régóta a Kína által folytatott arany-, valuta- és kábítószer-kereskedelem valóságos központjává, Peking mindenféle illegális és félillegális üzletelésének központjává vált. Peking szempontjából Macao körülbelül ugyanazt a szerepet tölti be, mint Hongkong, amelyen keresztül Peking illegális kábítószer-kereskedelmet folytat A Matherland című indiai lap értesülései szerint Kína Hongkongból évente mintegy 600 millió dollár összegű nyereséget vág zsebre. Lehetséges, hogy a pekingi „forradalmárok” azért hallgatnak az afrikai portugál gyarmatok jövőjéről, mert attól félnek, hogy elvesztik Macaót —, teszi fel a kérdést több megfigyelő is. Pekingben, amikor a macaoi és a hongkongi csempészbandáktól befolyó jövedelmet számolgatják, nyilván arra gondolnak, hogy a pénznek nincs szaga. VálságSégkör Washingtoniban „Az elnök nem szándékozik lemondani” — ebben a módosított változatban válaszol a Fehér Ház szóvivője az elnök lemondását sürgető republikánus törvényhozók óráról órára erősödő hangerejű kórusára. Eddig „az elnök nem fog lemondani” kijelentéssel válaszolt a szóvivő a hasonló sürgetésekre. Szerdán reggel az amerikai fővárosban bejelentették, hogy Nixon elnök rangidős legközvetlenebb munkatársa, Alexander Haja tábornok, a Fehér Ház személyzeti főnöke találkozót kért Ford al- elnöktől. Egyórás megbeszélésüket követően Ford szóviA saigoni hadvezetőség szerdán reggel bejelentette, hogy megszakadt minden kapcsolat a Da Nang-tól 40 kilométerrel- délre fekvő Thuong Dúc járási székhelyen állomásozó erőivel azt követően, hogy keddről szerdára virradóan a településen utcai harcok folytak a felszabadító erők és a saigoni katonaság között. Thuong Dúc egyik kiinduló pontja volt a közelben elterülő felszabadított övezett elleni saigoni támadásoknak. Nyugati hírügynökségek saigoni tudósítói a Thieu-re- zsirrr hadvezetésének bejelen, tését egybehangzóan úgy értelmezték, hogy a felszabadító erők elfoglalták Thoung Dúcot. A blFfí hivatalos hírközlő szervei Thuong Dúc felszabadításáról egyelőre nem adtak hirt, de Vo Dong Giang ezredes, a kétoldalú vője csupán annyit közölt, hogy „megvitatták a kialakult helyzetet”. A Knight-sajtólánc Ford alelnök közvetlen környezetéből származó értesülésekre hivatkozva szerdán azt jelentette, hogy az alelnök most először engedélyt adott munkatársainak az elnöki hatalom esetleges átvételével kapcsolatos előkészületek megkezdésére. Hangsúlyozzák, hogy Ford alelnök már hosszabb ideje „szoros kapcsolatban van Kissinger külügyminiszterrel, valamint a Pentagon vezetőivel és, lé- pést tart a szovjet—amerikai kapcsolatok körébe tarkatonai vegyesbizottság DIFK küldöttségének helyettes vezetője az AFP saigoni tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a felszabadító erők akciói Thuong Dúc, valamint két másik köz- igazgatási székhely ellen válasz azokra a provokációkra és terülétrabló hadműveletekre, amelyeket a saigoni csapatok a DIFK fennhatósága alatt álló övezetek ellen követtek el. Nyugati hírügynökségek utalnak arra, hogy Thuong Dúc kulcsfontosságú szerepet játszott a Da Nang-i haditámaszpont előretolt övezetében. Emlékeztetnek arra, hogy Saigon már a múlt héten azzal fenyegetőzött: Thuong Dúc elvesztését a tavaly januárban kötött párizsi békemegállapodás ér. vénytelcnségével egyenértékűnek fogja tekinteni. tozó kérdésekkel, különösképpen a fegyverkezést érintő problémákkal”. Robert Dole szenátor, a republikánus párt volt elnö- ke szerdán tv-nyilatkozatban jelentette ki, hogy az elnök már csupán „maroknyi szenátor” támogatására számíthat, ha a szenátusi tárgyaié- sig viszi az ügyet. (Egy meg nem nevezett republikánus szenátor a New York Times- nak adott nyilatkozatában „legföljebb 10-re” becsülte az elnök mellett' még kitartó szenátorok számát, a Wall Street Jorunal pedig csupán 5-re. A 100 tagú szenátusban Nixon elnöknek legkevesebb 34 szavazatra van szüksége a vádak alóli felmentéshez.) Szerdán reggel folytatódott a republikánus szenátqrpk tanácskozása arról, vajon küldöttségbe?. vagy üzenetben szólítsák fel Nixqn elnököt lemondásra „az orsz;:1 a republikánus párt és a saját érdekében*’. A délelőtti megbeszélést követően Hugh Scott, a republikánus szenátorok „ ye^érg kijelentette: „Nixon elnök saját nyilatkozatával megszüntette ártatlanságának további feltételezését. Most már csak a számonkérés mértékének eldöntése van hátra”. A republikánus tanácskozást szerdán délután folytatják. de az értekezleten elnöklő Norris Cotton szenátor tájékoztatása szerint abban máris előzetes megállapodás született, hogv az elnöknek tudomására adják: „A szenátusi tárgyaláson elítélésre! és hivatalából való kényszerű elmozdítással kell szembenéznie, ha nem mond le önként tisztségéről”. A szenátor szerint a délutáni ülésen már csunán annak eldöntése van hátra, bog:,’ srva- korlatUng egyöntetű állás- pontiukat miiyen formába" hozzák az elnök tudomására. Dé’-Vxetncrm Thuong Dúc a felszabadítók kezén Az Izvesztyija ciVke Alantas játék Ciprus körül Ki a felelős a változatlanul robbanásveszélyes ciprusi helyzetért?—.teszi fel a kérdést Vikentyij Matvejev, az Izvesztyija politikai tiír- magyarázója a lap szerdai számában. „Véget kell vetni a Ciprus körüli alantas játéknak” című kommentárjában Matvejev emlékeztet, hogy a törvényes ciprusi kormány képviselőinek távollétében megtartott háromhatalmi (török- —görög—angol) értekezleten elfogadott deklaráció a legkevésbé határozott állás- foglalást éppen a külföldi csapatok kivonásának és a Makariosz vezette törvényes kormány visszaállításának ügyében tartalmazta. Jóllehet a Biztonsági Tanács határozata értelmében a genfi tárgyalásoknak a Biztonsági Tanács határozatában foglalt tételekre kellett volna ép ülniük, a három NATO-ország a törvényes ciprusi kormány háta mögött, a Biztonsági Tanács határozatával ellentétben cselekedett. A genfi deklaráció, Matvejev értékelése szerint, a benne foglalt frázisok ellenére gyakorlatilag azt célozza, hogy a „biztonsági zónák” létrehozásának ürügyével folytassák a szigetország jelentékeny területének külföldi megszállását. „A Ciprust stratégiai hídfőállásnak tekintő külső erők akadályozzák a béke és nyugalom helyreállítását a szigeten” — írja Matvejev, s utal azokra, a nyugati sajtóban kiszivárgott elképzelésekre, , amelyek Ciprus feldarabolását, vagy legalábbis a külföldi csapatok ott-tartóz- kodásának állandósítását célozzák egy állítólagos „katonai vákuum” kitöltése érdekében. A NATO vezető köreiben akadnak személyek, akik mégjobban bonyolítani kívánják a helyzetet a Szovjetunió elleni rágalmazó kijelentésekkel. Az Izvesztyija pikkírója ezzel összefüggésben feltételezi, hogv a Szovjetunió fellépése Ciprus önállósága és egysége mellett, ténylegesen zavarja az atlanti stratégák manővereit. Ismételten kifejtve a Szovjetunió következetes álláspontját — amely szerint gyors és hatékony intézkedésekre van szükség a Makari- osz-vezette törvényes kormány támogatására, az alkotmányos rend helyreállítására és a külföldi beavatkozás beszüntetésére — az Izvesztyija hírmagyarázója megállapítja: véget kell vetni annak a szennyes játéknak, amelyet a Ciprusi Köztársaság szabadságának és szuverenitásának rovására űznek. Ezt követelik a ciprusi nép létérdekei és a béke és biztonság érdekei is. Folytatódnak a tömeges letartóztatások Ciliiében SÍÉNDOZA: A Prcnsa Latina jelentése szerint a cM- M kafönaT" junta rendőri szervei tovább folytatják a három héttel ezelőtt megkezdett tömeges letartóztatásokat. Egyedül az elmúlt hét végén Santiago munkásnegyedeiben tpbh mint száz személyt vettek őrizetbe. A hápom hete tartó terrorhullám során a puccsisták összesen 12 911 személyt tartóztattak le. Linares. Temuco és Talca- huano dél-chilei városokban 111 hazafit állítottak katonai bíróság elé. A junta titkosszolgálata, a Dina nemrég egy szigorúan bizalmas jelentésében azt ajánlotta Pinochet tábornoknak, hogy a megtorló akciókat a rendszer valameny- nyi ellenfelének felszámolásáig „energikusan és határozottan” továbbra is folytassa. BELGRAD: A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa táviratot intézett a chilei juntához, amelyben követelte, hogy szüntessék be a chilei hazafiak üldözését. SZÓFIA: A Bolgár Hazafias Front Országos Bizottsága és a bulgáriai Chilei Szolidaritási Bizottság szerdán nyilatkozatot tett közé, amelyben nyomatékosan követeli, hogy Chilében vessenek véget az önkénynek és a törvénytelen pereknek, s bocsássák szabadon a tpbb tízezernyi letartóztatott hazafit. LÁSZLÓ LAJOS: tlfánbófttfészűk RÉSZIETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖL 29. És félrehúz az egyik kitérőbe. Nekem is jólesik a cigaretta. Dehát... Az aknász nevet. — Miért lepődik meg? Bányában dohányozni, ugye furcsa? De mi nem szénbányában vagyunk. Itt nincs metán, ami robbanhat. Persze, nem mondjuk, hogy dohányozzanak, de elnézzük Látom én a csikkeket a váj- végeken is. Ha tiltom, akkor is elszívják. Legfeljebb elbújnak. És ha bújkálnak. nem termelnek. így meg elszívják azt a néhány slukkot és megint megy a munka. Annyit minden bányász tud, hogy robbantáskor, fúráskor, amikor az elővigyázat ellenére is keveredhet némi por a levegőbe, nem dugja a szájába a cigarettát. Mert az veszélyes lenne. Az urános szilikózis nagyon csúnya betegség. Tudom, most a sugárra gondol, a rákra, a fehérvérűségre. Hangsúlyozom, nem vagyok szakértő, de annyit biztosan mondhatok, ilyen megbetegedésről nem tudnak a bányánál. És mégis, egyre nagyobb, szinte imponáló megelőző védekezési rendszer van nálunk. Szellőztetés, vizesfúrás, fejtés, orvosi felügyelet, ellenőrző mérések naponta. Mert ez a veszély alattomos, sokáig lapul. Ä testbe került radioaktív por évtizedekig meghúzódik, míg a roncsolását észreveszik. Ezt mások kárán tanultuk. Kanada, Kongó, Csehország, ahol már évtizedek óta foglalkoznak uránbányászattal, és kezdetben, amikor még nem ismerték a veszélyt kellőképpen, a védekezés módjait sem találták meg. Mi ilyen szempontból szerencsések vagyunk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. A KÉPVISELŐ Post aequitem sédét atra cura... A gond, a sötét gond, ami befelhőzte mag a kedélyes Horatius ódáit is, nem hiányzik a bányából, a parlamentből sőt, a pártértekezletekről sem, G. R. hogyne tudná ezt, hiszen vájár, országgyűlési képviselő, és tagja a vállalat pártbizottságának. Műszak vége felé a brigád tagjai vállalták, hogy helyette is dolgoznak. Úgyis dolgozik értük, sokkal többet. Kis időre tehát az enyém. Int a társainak, felveszi izzadt testére a kabátot, az ing benne van, és elindulunk a kas felé. G. R. magas, szikár barna férfi, közeledik a negyvenhez. Harmincöt fokos melegből hirtelen hideg folyosóra jutunk. összehúzza magán a kabátot— Látja, ez az. Szinte kínáljuk magunkat a tüdőgyulladásnak. A reumának. Nagyon kell vigyázni. És mégis megeshet a baj. Ha időben észreveszik az orvosok, nincs vész. De ha elszuszog vele a bányász, megrokkanhat. És azután tudja, hogy van... Viták, járkálás ide-oda. Sérelmek. Jogosak és jogtalanok. Itt kellene tiszta képet kapnunk. Én nem vagyok demagóg, de felelősséget érzek az emberekért. Most, hogy képviselő vagyok, százszorosán. A vállalat méltányolja a munkámat, segít. A városi párt- bizottság egyetértésével és segítségével szakértői bizottságot alakítunk. Orvosok, bányászok mérnökök, közgazdászok lesznek a tagjai. Több évre visszamenően megvizsgáljuk a munkások helyzetét, egészségügyi adatait, a rokkantak és csökkent munkaképességűek viszonyait. Ösz- szehasonlítjuk más ipari üzemek munkásainak helyzetével, körülményeivel. És azután, ha szükséges, változtatásokat iavasolunk. Ezt akarja a vállalat, ezt akar- iák a bányászok, és ezt akarja a kormány is. A parlament folyosóján találkoztam a miniszterelnökkel. ö is bányász választókerület képviselője. Én már sokszor láttam őt képen, televízióban, híradóban, a moziban. Energikus, határozott embert sejtettem benne. Mégis meglepett a válasza, amikor ezt mondtam neki: „Fock elvtárs, a bányászokról ne feledkezzenek meg!” Keményen a szemembe nézett: „Legyen nyugodt, a bányászokról én nem feledkezem meg!” — Ennyi volt az egész, aztán bementünk ez ülésterembe. A gondjaink ezzel nem múltak el, de a biztatás erőt adott, és a bányászok megérdemlik a törődést. Tudom magamról, ná- gyon hálásak vagyunk annak, aki szeret bennünket. És mi az érzelmeken kívül adunk is annak, aki törődik velünk. Jó munkát, eredményt. Az érzéseinket ugyan ritkán áruljuk el, de dolgozunk, és talán többet ér, mint a hízelgés. Ilyenek ismerem magamat és társaimat, hiszen idestova másfél évtizede vagyok bányász. — Az Alföldről származom. Kőműves az eredeti szakmám. Mikor leszereltem a katonaságtól, üzent a bátyám, aki akkor már Pécsett lakott: „Gyere, itt jobb a megélhetés, mint Hódmezővásárhelyen.” — Kőműveskedtem a 22-es építőknél. Az egyik báriya felszíni épületeit falaztuk. De nem szerettem a munkatársaimat. Sokat ittak, hanyagolták a munkát. A sors vagy a szerencsém, nem tudhatom, úgy hozta, hogy elmentünk az urán egyik aknájához dolgozni. Műszak végén sündörögtem a bányászok körül. Kérdezgettem őket, beszélgettem velük. Nemcsak jól kerestek, de érdekesnek is találtam, amit a munkáról mondtak. Pedig a mostani mélységekhez képest akkor még csak a felszínt kápargatták.’ Szóval : jelentkeztem. Várni kellett néhány hetet. Jól megforgattak a felvételnél. Négy hét telt el. aztán |e- szállhattam. Mit mondhatok: én ezek között az emberék között jól éreztem magam. És most is jól érzem. IVfiárt? Nem akarom megbántani a szénbányászokat, de a mieink színesebb, tartalmasabb eaj- berek. Lehet, attól van ez, hogy sok helyről jöttek, és mindjárt modern bányákban kezdték. Az is lehet, hogy itt bonyolultabb a technológia. Valószínűleg mindegyik közrejátszik. (Folytatjuk)
