Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
WM. augusztus ft KELET-MAGYARORSZÄÖ I Elégett keinél* Végre kedvező az idő a betakarítási munkákhoz — igazi száraz nyár van. A nagy mezőgazdasági munka azonban számos veszélyforrást is magában hordoz — elsősorban a tűz veszélyét. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a megyei tűzoltó parancsnokság ezért felhívással fordult Szabolcs- Szatmár termelőszövetkezeteihez, állami gazdaságaihoz A felhívásban hangsúlyozzák: a betakarítást végző emberek és gépek egyaránt „tűzbizíosak” legyenek. A dolgozók tüzrendészeti fegyelme rendkívül fontos — égő cigarettát, gyufát nem lehet eldobni a gabonában súlvos következmények nélkül. Riasztó példa a gyulaház; Béke Tsz SZK—4-esének esete. Az arató-cséplő gép feszültségszabályozója rosz- szu! volt bekötve — a motor kigyulladt. Az anyagi kár harminckétezer forint. Az üzemanvagtöltéssel is nagy veszélybe hozhatlak a terményt és a gépet — csak olvan helyen szabad azt elvégezni, ahol a lábon álló Vagy már learatott gabonát nem veszélyezteti. Kiemeli a felhívás a tűzoltó készülékek elhelyezésének fontosságát — m’nden gépen kell lenni tűzoltó felszerelésnek. Vidám játszadozó gyerekek a nyírszőlős! óv ódában. (Elek Emil felvétele) Lévái Lengyelországból Határőrök ünnepélyes eskütétele Nyírbátorban Az eddigi esős idő miatt a betakarított termény javát szárítani szükséges. A terményszárító berendezések fokozott igénybevétele veszélyforrás éppúgy, mint az esetleges túlhcvílés, vagy a tisztítatlan gabona szárítása. Július 2G-án a komorói Rákóczi Tsz-ben kigyulladt egy F—63-as Farmer szárító- berendezés. Nyolc mázsa búza ment tönkre amiatt, hogy a benne lévő szemét, éghető szennyeződés lángra kapott. Vitkán a Kossuth Tsz telepén a gemzsei szövetkezet gabonáját szárították — a terményt túlhevítették, és közel nyolcezer forint értékű rozs elégett. A fenti példák azt mutatják: sok helyütt még mindig nem tanulták meg, hogy a betakarítás-terményszárí- tás fokozottan tűzveszélyes tevékenység. Bár a vétkeseket felelősségre vonták — az elégett gabonából már nem lesz kenyér.« (tgy.) Szabolcsiak nemzetközi építőtáborban tárőr kerület politikai osztályvezetője mondott. Ezután a katonai eskü letétele következett. Az esküszöveget Varga Károly határőr mondta, majd a BM. Határőrség Országos Parancsnoksága és az MSZMP határőr pártbizottsága nevében Balogh Sándor ezredes köszöntötte az esküt tett határőröket. A beszédet a határőrök háromszoros hajrája követte. A határőrök nevében Teplán Károly határőr mátészalkai fiatal az egység csapatzászlaja előtt megfogadta, hogy elődei példáján lelkesülve a katonai eskühöz híven teljesítik kötelességüket a haza határainak védelmében. Ezután a fiatalok díszmenetben vonultak el a csapatzászló, a megjelent elöljárók, vendégek és hozzátartozók előtt. (F. I..) órakor ebéd. 15—19 pihenés, sporttalálkozók, szabad idő, stb. 19 órakor vacsora. 19,30 zászlólevonás, 20—22 esti programok találkozók a lengyel fiatalokkal, 22 órakor lefekvés. Ilyen a napunk általában, s gyorsan telnek. Nagyon jól kijövünk a lengyel vezetőkkel és diákjaink már az első napokban barátságot kötöttek a lengyel diákokkal, akik szintén nagyon kedvesek, vendégszeretőek. Július 29-én meglátogatott minket a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának munkatársa, akit elkísért a Lengyel Szövetség Központi Bizottságának képviselője és a' vajdasági bizottság építőtábori parancsnoka. Érdeklődtek hogylétünk felől és részt vettek a nyitó tábori koncertünkön. Az építőtáborok vajdasági parancsnokával megbeszéltük a munka utáni programot. Ennek keretében 4—5 napos kiránduláson veszünk részt. Programunkban szerepel a környék megtekintése, Balti-tengeri hajókirándulás, még egyszer Varsó megtekintése. Nagy-nagy izgalommal készülünk erre az útra és munkánkkal igyekszünk rászolgálni a jutalomra. Mivel^ a program időtartama még nem végleges (4 vagy 5 nap) ezért a hazaérkezés időoon’tja sem az. Augusztus 15-én vagy 15-án érkezünk haza Magyarországra”. HOBBY, Másfél éve, hogy kedvelt szenvedélyének, a bőrdíszművességnek áldozhatja minden idejét a Tiszadobon éiő Makrai László nevelő. Tizenöt évig az ifjúsági nevelőintézet orosz tanára volt, másfél éve vonult nyugdíjba. Kedvelt hobbyja a bőrdíszművesség, a kemény bőrökből plaketteket, fali díszeket, képkereteket, ajándéktargyakat készít, amelyeket népművészeti motívumokkal díszít. Elkészült munkáinak száma meghaladja a félezret, melyek különböző dí- szítésüek. Laci bácsit sokan megkeresik a Tiszadobra látogatók, gyönyörködnek munkáiban. (Elek Emil felvétele) A nyírbátori határőr magasabb egység parancsnoksága kiképző egységéhez bevonult fiatal határőrök esküt tettek vasárnap a Bát. hori István laktanyában. Megjelentek a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, a helyi üzemek vezetői. Az eskütételre nagyon sok vendég, szülő, hozzátartozó érkezett. A zászlódíszbe öltözött laktanyában a felharsanó hivójel pontosan tíz órakor jelezte az elöljáró Balogh Sándor ezredes érkezését, akinek Ágó József alezredes tett jelentést, majd a Rákó- czi-induló kísérete mellett megszemlélve a felsorakozott egységet, üdvözölte a fiatal határőröket, az ünnepélyes katonai eskütétel alkalmából. Ünnepi beszédet Tóth Lajos alezredes, a nyírbátori ha. Harminc szabolcs-szatmári diák nemzetközi építőtáborban vesz részt Lengyelországban. A csoport vezetője, Illés Béla, a KISZ megyei bizottságának munkatársa rövid beszámolót küldött a Kelet-Magyarország Szerkesztőségének : „A legfontosabbal kezdem. Mindenki egészséges és jól érzi magát. Bár-- az—idő kicsit mostoha, mert sokszor esik, ettől eltekintve hangulatunk kitűnő. Hosszú utazás után érkeztünk táborhelyünkre. Varsóban az Egyesült Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága képviselője várt minket, és az ő segítségével utaztunk tovább. Mivel Varsóban volt 3 óra időnk, ezalatt szétnéztünk egy kicsit a lengyel fővárosban. Sikerült feljutni a Kultúra és Tudomány Palotájának 30. emeletére, ahonnan gyönyörködtünk Varsó szépségében. Ezt fáradságunk sem tudta megzavarni. Kora délután tovább utaztunk és 28-án este 7 órára érkeztünk a táborhelyre. Itt nagy szeretettel fogadtak és azonnal elszállásoltak bennünket. Kényelmes 4 személyes sátrakban lakunk. Táborhelyünk a Mazuri tavak gyönyörű vidékén van, Olsztyntól körülbelül 35 kilométerre, Wykno mellett. Megérkezésünk második napján délután már dolgozni mentünk. Egy vendéglátó- egység építésén segédkeztünk. Az azt követő 2 nap a lányok és fiúk más-más helyen dolgoztak. A lányok fiatal faültetvényt saraboltak, a fiúk egy ilyen nagy terület körülkerítésén dolgoztak. Munkánk változatos és nehéz. A brigádot felszerelték egységes munkaruhával, ami megóvja a sajátunkat. A munkahelyre naponta ki- és be gépkocsival, busszal vagy traktorral szállítanak bennünket —. Naponta 6-kor kelünk, 6,30-kor reggeli, 7—15 óra között munka. Közben tízórai szünet van, így a munka gyakorlatilag 6—6 és fél órát tesz ki. 15 Az elmúlt hét televíziós produkciói közül kétségkívül a keddi „Nyitott könyv” emelkedett ki, Déry Tibor „Kedves bópeer...!” c. remekmívű kisregényének a képernyőre történt adaptálásával. Egy nagy író vallomása az öregedés fájdalmáról, egyúttal önirónikusan bölcs felülemelkedése saját testi-lelki bajain a töretlenül sugárzó szellemének erejével, olykor sanyarú állapotán az alkotásokban testet öltő feladatok találásával és vállalásával — a kisregényeknek a tévéfeldolgozásban is maradéktalanul érvényesült ez az általánosabb mondanivalója. (Mint Abody Béla mondotta hangulatosan jellemző utószavában, hogy a 80 éves Dérynéi sem állapot az öregedés, hanem feladat*) Az öregedő író, a Bópeer — após — saját fizikai romlásán való kesergését az alkotás feltételeinek kedvéért önzőén magányos, látszólag túl kényelmes életformáját a mesteri nyitó képsorokból ismerhettük meg, amikor a kesernyésen zsémbes, de mégis derűsen bölcs belső monológjait magnóra mondta, rögzítve egy élet tapasztalatait, talán a még várható alkotások számára. Egy nagy színész, Páger Antal lény egült át teljesen a nagy íróvá ebben a szerepben, akinek a szuggesztivitása a teljes órán át uralta a képernyőt. Egyetlen bajom, hogy elhagyott engem a szerelem...” — mondta a fiával hazatért ifjú francia menyének a Bópeer, akiről a fiatalasszony kedvességétől, sugárzó szeretetétől fokozatosan olvadt le az önző zsémbesség és akit ebben az ifjú asszo. nyiság varázsában még egyszer megcsap a szerelem édes fúvalata, vagy méginkább az elmúlt szerelmei revalációja támad fel benne. S a Bópeer már-már feladta volna kényelmes, tuxus-magányát, hogy megszeretett menye a közelében maradhasson. De megértve az élet, az érkező új élet parancsoló követelését, bölcsessége ezen az újabb fájdalmon is átsegíti. A kisregény cselekményvázából a képernyőre persze — egyórás időtartamra — csak annyit vihetett át a szer. kesztő Katkó István, ameny- nyi ennek a folyamatnak a motiválásához elengedhetetlenül szükséges volt. Ügy véljük, hogy ezt sikerült megoldania. Páger Antal mellett Gobbi Hilda öreg házvezetőnő (Zsófi) karakteralakítása nőtt föl a Déry-szöveg és az egész tévéadaptáció színvonalához. Mellettük Szacsvay László és főleg a főiskolai hallgató Jancsó Sarolta jóval színtelenebbnek tűnt. Igaz, hogy Szacsvay szerepe talán nem kfnált elég játéklehetőséget számára, s Jancsó Sarolta le- hét, hogy alkatilag sem eléggé megfelelő (vagy csak el- fogódott volt?) a vitálisabb- nak képzelt Kati szerepének eljátszására. Kabay Barna rendezését a produkció színvonala és sikere dicséri, csakúgy, mint Bónis Gyula operatőri munkáját Merkovszki Pál KELLET! A rádió irodalmi szerkesztői fáradhatatlanok az igazi jó művek terjesztésében. A múlt héten újabb jelentős alkotás rádióváltozatának közlését kezdték el. Két rész már el is hangzott Vasco Pratolini nevezetes regényéből, a Szegény szerelmesek krónikájából. A firenzei munkás fia ebben a művében — amely pályájának egyik csúcspontja — a népet választja főszereplőül, a firenzei külvárosi Corno utca vegyes összetételű népének életét használja fel arra, hogy véleményét elmondja a fasizmusról, a kommunizmusról, a munkások, a nép életéről. Számottevő ez a regény az újrealista olasz irodalomban, annak ellenére, hogy Pratolini nem tudja megmutatni — mert nem látja tisztán — a fasizmus lényegét, társadalmi és politikai gyökereit, tartalmát. Hasonlóképpen fogyatékos a nézete a kommunizmusról is, leginkább talán azért, mert igazi kapcsolatai nem az öntudatos nagyipari proletariátussal voltak, hanem a külvárosi elesett és fel-feltörekvő heterogén szegénységgel, a nagyvárosi páriákkal. A világnézeti fogyatékosság ellenére az olasz ellenállásról pozitív képet rajzol, s ha a valódi társadalmi mozgatóerőket nem is látja, az atmoszférát érezteti. Az átdolgozásból eddig hallott két rész — a forgatókönyv és a színészi játék — arra serkenti a hallgatót, hogy szívesen várja a folytatásokat. Tehetetlen-e valóban a kultúra az üzleti szellemmel szemben? Erre a kérdésre — bár így nem tették fel — határozott igenlő választ kaptunk a pénteki Nézőpont egyik riportjának végén. Valóban kétségbeejtő — de mint kitűnt, csak a nem üzletembereknek kétségbeejtő — az a helyzet, ami a giccsek gyártása és forgalmazása dolgában évek, évtizedek óta még ma is van. Gyártják és árusítják, mert sokan keresik ezeket az emléktárgyakat, nippeket és mütyüröket. Gyártják és árusítják, mert nincs erőteljes ellenőrzés (és van egyáltalán?), hogy mit és kitől, honnan rendel a kereskedelem, mert nem igyekszik — a maga szférájában — befolyásolni jó irányba a közízlést, hanem inkább azt az elvet vallják: a cég azért van, hogy a vásárlók igényeit teljes mértékben kielégítse. Nem hiszem, hogy olyan reménytelen lenne az ügy, mint amilyennek e riport végkicsengése láttatja. Az adminisztratív intézkedések önmagukban nem elegendők, ez igaz, mert mindig akad valaki felelős az adminisztrációban, aki az üzleti szempontokat érvényesíti elsősorban. Azonban a rendeleteknek, utasításoknak elsősorban nem a betűit, hanem a szellemét kell megvalósítani és megvalósíttatni, mert így érvényesül igazán a hasznos rendelet. Ehhez pedig következetes ellenőrzés és mindenekelőtt az lenne szükséges, hogy a kulturális szerveknek ebben a kérdésben nagyobb hatáskörük legyen. Érdemes figyelni a rádió- novella-pályázatot. Az elhangzó novellák nagyobb része mai témájú, s még akkor is szól a mi életünk fonákságairól, problémáiról, ha idegen környezetben játszódik. Mint például Nemes László Dátumvonal című novellája, amely ugyan igen régi köz- mopdást választott mondandójául, amerikai szereplőkkel, mégis a mi életünkben is gyakran jelentkező pénzközpontú szemlélet érvényességét tagadja élvezetesen megírt módon. Básti Lajos sodró erejű felolvasása (nem: játéka!) segített a hallgatói képzeletnek meglátni és megérezni azt is, ami a szöveg mögött van. Seregi István
