Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
ÍW. augusztus 8. »ÜLBT-WÄCrfAÄORSZÄfli t Hajdú-segítség AZ ESZTENDŐ HARMINCKETTEDIK HETÉBEN járunk. Augusztus napjai telnek. Tavaly ilyenkor már a szat- már-beregi termelőszövetkezetek is sorra jelentették, hogy befejezték az aratást, a gabona betakarítását. Most ilyen jelentés még csak egy van: a megye legnagyobb közös gazdasága, a tarpa-gulács-tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet befejezte. Két héttel itt is később kezdődött az aratás, mint más esztendőkben, eleinte lassan is haladtak, mert esett az eső, de a jó szervezés meghozta eredményét. Csaknem 800 hektár kalászos termését takarították be 10 szovjet és egy John Deere kombájnnal. A beregi — általában a vásárosnaményi járási — termelőszövetkezetek nem kérnek segítséget másoktól, csak egymástól. Ebben a járásban — ha nem esik az eső — ezen a héten maradéktalanul befejezik a gabonafélék betakarítását. A másik nagy közös gazdaság, a vásárosnaményi Vörös Csillag is befejezi egy-két nap múlva és küldi kombájnait a szomszédokba. A SZATMÁRI TERMELŐSZÖVETKEZETEK egy részében kell csak segítség. A gacsályl tsz azonban már itt is a szomszédoknak segít. A nagyecsedi termelőszövetkezet elnöke már az elmúlt héten csütörtökön intézkedett. Négy nagy teljesítményű John Deere kombájnt hozott a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetből. így Nagyecsed nagy határában is biztosított a betakarítás, a hét végén befejezik. Szatmárnak Hajdú most sokat segít. Nagyon jó a kapcsolat, az együttműködés a hajdúsági és a szatmár-beregi területi tsz-szövetségek közt. Józsa Endre, a szatmár-beregi tsz-szö- vetség titkára személyesen intézkedett, kérve a hajdúsági tsz- ek segítségét. Szombaton délelőtt a nádudvari Vörös Csillag Tsz telefonja jelentette Szatmárnak, hogy minden kombájnját átadja, mert befejezték a betakarítást. (Érdemes megjegyezni, hogy a nádudvari Vörös Csillag Tsz 4000 hektár , átlagában 50 mázsa hektáronkénti búzatermést takarított be, de a Hajdúságban mindenütt 40 mázsa fölött alakul a hektáronkénti búzatermés.) Szombaton érkezett a jelzés a balmazújvárosi és az ebesi termelőszövetkezetekből, hogy Claas Dominátor és szovjet gyártmányú kombájnokat tudnak adni Szatmárnák. A szatmár-beregi tsz-szövetség azonnal értesítette azokat a tsz-elnököket, akik segítséget kértek, mert gyorsítani szeretnék a betakarítást. Hétfőn valamennyi érdekelt szatmári tszvezető a Hajdúságba utazott, megbeszélték a segítés feltételeit, aláírták a megállapodásokat és a hajdúsági kombájnok egy része már hétfőn elindult Szatmárba. Ma, kedden újabb kombájnok érkeznek a Hajdúságból. TERMÉSZETESEN: VAN HELYI KAPACITÁS IS, sőt, a szatmári kombájnok is el tudnák végezni a betakarítást, de csak hosszabb idő alatt. A cél viszont most már — nagyon helyesen — mindenütt az, hogy befejezni a lehető legrövidebb időn belül. Azok a szatmári tsz-ek, amelyek befejezik, azonnal adják tovább a gépeket a szomszédoknak, azoknak a gazdaságoknak, amelyekkel máris megegyeztek, vagy ezután egyeznek meg. így — bár a búzák erősen gyomosak — remélhető, hogy az esztendő harminckettedik hetének végére Szatmárban se marad sok aratnivaló. Ehhez gép már van, csak jó idő kell. Olyan, amilyen az elmúlt héten volt. Mert ez aratók — bármennyire izzadnak — sehol sem panaszkodnak a kánikulára. ! Szendrei József E G Y V T 1 ülunkások a családról Épülnek az új lakások Mátészalkán. (Hamme! József felvétele) Szép munka A z ünnepi aktus már lezajlott, a múlt hét végén, egy nappal a tervezett határidő előtt. A mű. szaki átadás után — ahogy mondani szokás — már csak az utolsó simítások maradtak még hátra, a teljesen újjávarázsolt intézményen. A szükséges hiánypótlások elvégzése után, augusztus közepén a kulcsokat is átad. ják a beruházónak. Külsőleg. belsőleg új köntösbe öltözik az oktatási évad kezdetére az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának épülete. Szinte rá sem lehet ismerni a nyíregyházi, Sóstói úti régi épületre. A szép külső — nem túlzás — még szeb. bet takar. A frissen készült új szárnyat is, amelynek megépítésével lényegesen bővült az intézmény. Az új épületszárnyban kapott helyet ugyanis a kollégium is, háromszemélyes hálók, orvosi rendelő, betegszoba, fürdőszoba, vasaló, teakonyha, nagy és kis előadótermek. Tanulószobák, televízióterem, bővülhetett a könyvtár és sorolhatnánk még tovább... Az alagsorban elkészült távhőközponttól kezdve a második emeleti helyisége, kig minden a gondos, szép munka valóságos tárháza. A SZÁÉV több száz munkásának — akik itt megfordultak — és a berendezést készítő RAFAFÉM ipari szövetkezet dolgozóinak lelkiismeretes, precíz munkáját dicséri itt minden. — Nagyon tiszteségesen és szépen dolgoztak — mondja Markovics Miklós, az intézmény igazgatója. Elégedettek vagyunk a munkával... A vendégek is dicsérik, akik mostanában itt jártak — egészíti ki az elismerést Fehér Andrásné gazdasági „A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét." (Alkotmány 15. §.) Két ember — egy férfi és egy nő — egybehangzóan kijelentik ezután együtt kívánnak élni, egy fedél alatt, közös gondokkal—örömökkel — házasságot kötnek. Sok ezeréves múltra tekint visz- sza a házasság intézménye, ősrégi együttélési, családalapítási forma. A tartalom azonban — amelyet alapvetően a házastársak egymáshoz való viszonya határoz meg — változik. „Felmentem Pestre“ Szolga Károly Budapesten ismerkedett meg a feleségével, Varga Annával. — Óbudai vagyok. Hatvannyolc februárjában ismerkedtem meg Anikóval. Tíz hónapig tartott az udvarlás — novemberben házasodtunk össze. A következő évben megszületett a kislányunk. A feleségem szülei nagyon hívtak bennünket haza... — Csegöldről mentem föl Pestre tizenhat évesen szakmát tanulni. Szövőnő lettem. Hetven elején hazaköltöztünk. Karcsi belépett a té- eszbe, én otthon voltam a gyerekekkel. Aztán jött a víz... Elvitte mindenünket. Édesanyámék árvízkölcsönt kaptak, de átadták nekünk, ők saját erőből kezdtek építeni. Beköltöztünk Nyírszőlősre, itt épült fel egymás mellett a két ház. Most már aztán nyíregyháziak vagyunk... „A ház ura”. — Ez a ki. vezető. — Különösen a festők végeztek szép munkát... Az új épületet a régivel összekötő, földszinti lépcsőház, afféle keringő, ahonnan szerte ágazik az út. Fel az emeletekre, az alagsorba, az előadótermekbe, az alagsorba, a gazdasági épületrészbe és a még parkosításra váró udvarrészre. A helyiségekben egymás mellett vannak még az elhelyezésre váró bútordarabok és egyéb felszerelések. Mozgásban minden, hogy mielőbb végleges helyére kerüljön. A látvány azonban így is megkapó. Az ízléseses elrendezésű padlóburkolattól kezdve a megkapóan szép gipszelemes álmenyezetig. — Ez az álmenyezet az első kísérlet itt, Nyíregyházán — magyarázza Béres József, a beruházást bonyolító AGROBER műszaki ellenőre — s hadd tegyem hozzá: nagyon szépen sikerült, mint minden itt, amit a SZÁÉV és a RAFAFEM emberei végeztek. Beinvitál a nagy előadóterembe, ahol már kész a fejezés évezredig szó szerint igaz és természetes volt. Magyarországon 1973-ban a férjes nők 80 százaléka dolgozott. („A házastársaknak a házassáp ügyeiben egyenlő jogaik és kötelességeik vannak’’ — mondja az 1974-ben alkotott családjogi törvény 23. paragrafusa.) A szakmám eredetileg bútorgépkezelő, de ebben itt, Nyíregyházán nem tudtam elhelyezkedni. A feleségem sem tud szövőnőként dolgozni, hát így kerültünk a papírgyárba. Gépen dolgozunk betanított munkásként. Egyforma a beosztásunk is — mindketten folyamatos munkarendben, három műszakban dolgozunk. A második műszak — Ha délelőttösök vagyunk fél ötkor kelünk, és délután fél négy körül térünk haza. Otthon aztán kezdődik a másik műszak. A gyerek napközben a szüleimnél van a szomszédban. Ezért vállalhattunk közös műszakot. — Hatszáz öles a telek, amelyre építettünk. A ház mögötti kertben gyümölcsfák vannak. Különböző faj. ták, így hát mindig akad valamelyikkel dolog. A permetezés szinte mindennapos. Amikor hazamegyünk munka után, én egyenesen a kertbe megyek. Nem mintha a házimunkától félnék — de ez a nehezebb munka— — A mosásban a nagyját rendszerint Karcsi végzi, s a főzésnél is sokszor átveszi a helyemet. Nem kell nógatni, hogy segítsen. (Házasság előtt álló fiatalokat kérdeztek meg — kilencven százalékuk természetesnek tartja, hogy házastársával közösen végezzen minden otthoni munkát. A házimunkára egy lényegesen jobb kifejezés van terjedőben: családi munka.) — Egy asszony, aki ugyanúgy dolgozik, mint a férje, munka után nem lehet otthon a régi értelemben vett háziasszony. Ha nem osztjuk meg a tennivalókat, egyáltalán nem marad szabad időnk. így sincs túl sok, de azt legalább együtt töltjük. A kettős szabadnapokon néha felülünk a motorra — nemrég vásároltuk részletre —, és elmegyünk kirándulni. Vagy a kislánnyal buszra ülünk, és irány Sóstó. A folyamatos munkarend ugyanis hat egymás utáni műszakot és két szabadnapot jelent. öt vasárnapot a gyárban töltünk, mire úgy jön ki, hogy két hétvégünk szabadbelső borítás, a székek szerelése következik. Gyorsan kell dolgozni, mert az Elektroakusztikai gyár szakemberei hamarosan itt lesznek és a beméréseket csak a berendezett teremben végezhetik. — Hiába a szép és jó terv, ha a kivitelezés minősége nem felel meg. Itt nagyon jó az összhang, nem hiába szocialista brigádok végezték a munkát. Ehhez méltóan dolgoztak. S, hogy kik, azt Miska bácsi majd elmondja. Miska bácsi, azaz Rusz- nyák Mihály, az építkezés művezetője már közel jár a nyugdíjhoz. Mosolyog, amikor érdeklődöm. — Sokan dolgoztak itt és nagyon jól. Itt van például — mutat egy festékes munkaruhájú emberre — Szikora Zoltán, a festők brigádvezetője. Vagy Letner József kubikos brigádja, aztán az ácsok, Micuska Györgyék, Keller András kőműves brigádja, aztán Sárosi Ferencék, Hudák Jánosék, Tóth Ist- vánnék. Kőművesek, vizesek és fűtésszerelők, meg villanyszerelők. — Mindketten szeretjük a könyvet, ha alkalmunk van, olvasunk. Az állandó ki- kapcsolódást pedig a tévé jelenti. Persze nem a legjobb, amikor éjszakai műszak előtt felénél ott kell hagyni a filmet— A házasság tulajdonképpen két ember örökös szövetsége. „Második gyermeket szeretnénk...*6 (A családjogi törvény 24. paragrafusa így szól: „A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek”J — Amikor eljöttünk Csegöldről, Nyíregyházán munkába akartam állni. Az üzemorvosi vizsgálaton azonban kiderítették, hogy a nyirokmirigyemmel baj van — csaknem fél évet szanatóriumban töltöttem. Közel egy évig nem dolgoztam — nagyon rosszkor jött a betegség, nehezen tudtunk talpra állni anyagilag. A folyamatos munkarend a nőknek nem kötelező — én vállaltam két évvel ezelőtt Karcsi betegsége miatt igen nagy szükségünk volt és van a pénzre — az egyéves kiesést be kellett hozni. Felépült a házunk, fizetjük a részletét, és be kell rendezni. Az egyik szobánk még üres. A fürdőszobában viszont már csak a víz hiányzik — az sem sokáig. A motort is elsősorban a munkába járáshoz vettük. Jövőre Anikó, a kislányunk iskolába megy, át fogom kérni magam kétműszakosnak. Szeretnénk második gyereket is, de egyelőre nem merjük vállalni— Talán később... Hűség, egyenlőség Szolga Károly huszonkilenc, felesége huszonöt éves. Elolvastuk együtt a családjogi törvényt „A házastársak jogai és kötelességei” című fejezetét, aztán a házasságukról kezdtünk beszélgetni. Apróbb és nagyobb dolgokról, a hétköznapokról. Közben mindhármunkban megfordult a gondolat: házastársi hűség, egyenlőség, kölcsönös támogatás — milyen furcsán festenek ezek a szavak paragrafusba ágyazva. Hiszen olyan természetesek— Tarnavölgy! György Végigvezet az épületben, sorra mutogatja a több, mint egyéves munka eredményeit. — Itt mindenki munkája legjavát adta. Kellett is, mert nem mindig volt meg a szükséges létszám, mert elvitték az embereket a lakás- építkezéshez. Szabadszombaton és vasárnapon is dolgoztak, hogy a szép munka mellett a határidőt is tartani tudjuk. — Nem olyan ez, mint egy üzem építése — magyarázza Tóth Pál, egy fiatal művezető. — Itt szinte nincsenek csupasz falak, mindenütt van valami. Ezt tanúsítják az építési naplók. Nem véletlenül írják már a tizediket. Nagyobb beruházásoknál is ritka, hogy ennyire legyen szükség. Az alapos, preciz munkához ez is kell. Megfontoltan, alaposan rögzíteni mindazt, ami történik, ami elismerést vált majd ki azokból akik itt megfordulnak, s akik a tanulás nehéz órái után otthont is találnak majd az épületben. Tóth Árpád nyugdíjasok A nyíregyházi rádióban néhány nappal ez előtt így beszélt a Nyíregyházi Konzervgyár egyik nője: „Szocialista brigádunk patronálja a gyár volt dolgozóit, a nyugdíjasokat. Van köztük néhány kedvezőtlen körülmények között élő idős ember is. Segítünk nekik amiben csak lehet”. Nem a konzervgyár kollektívája az egyedüli, amely segít a régi munkatársaknak, azoknak a kollégáknak, akikkel együtt töltöttek sok, sok évet a gépsor, az esztergapad, vagy a kapanyél mellett. Több ipari és mezőgazdasági üzemben azoknak is anyagi és egyéb segítséget nyújtanak, akik már búcsút vettek a munkától és a kollektívától. Egy hír lapunk utolsó oldaláról: „Az újfehértói Vörös Hajnal Tsz-ben a szövetkezet hetven nyugdíjasát é* járadékosát látták vendégül. Az idős embereket tájékoztatták a szövetkezet életéről! termelési eredményeiről és terveiről, majd szociális segélyben részesítették őket”! A gyárak és üzemek kollektívái: fiatalok és középkorúak átérzik a nyugdíjasok gondjait, amelyekben sokszor az anyagi nehézség és a magány érzete keveredik. Az anyagi segítség mellett az erkölcsi támogatást kell nagyra értékelni. A nyugdíjas-találkozók, a patronálá- sok, a különböző gesztust* mind azt bizonyítják, hogy sok helyen tisztelik a munkában megfáradt idős embereket. S a nyugalomba vonulás napján nem szűnik meg a kapcsolat, a nyugdíjasokat továbbra is az üzemi kollektívához tartozónak tekintik H )gy is ne tekintené# annak például a SZÁÉV öreg kőművesei^ ácsait, azokat az embereket, akik generációkat tanítottak a szakma fogásaira? Ujfe- hértón, Pócspetriben és má sutt hogy is lehetne feledr azokat a kérges kezű, feke kalapos bácsikat és feke. kendős néniket, akik részt vettek a földosztásban, ak gépeket vásároltak a közö. nek, olyan gépeket is, ame lyeknek hasznát a nyugdíjig már alig élvezték. Nyír-: mihálydiban a KISZ-esek éa az úttörők patronálják aa öregeket. Mert nem feledik ezek a fiatalok: főleg a nyugdíjasoknak köszönhető, hogy már öt, vagy hét éve nincs nádfedeles ház a községben! A további jó példák égés* sorát lehetne felvonultatni. A! mátészalkai üzemekben például hagyománnyá vált,' hogy évente megrendezik a nyugdíjas-találkozót, vagy a* öregek napját. A nyíregyházi vasútállomás nyugdíjasait nemrég látta vendégül az ál- , lomás gazdasági és szakszer-: vezeti vezetősége. Az 5. szJ Volán Vállalat nyugdíjasai-: nak a sóstói vállalati üdülő-: ben rendeztek feledhetett ért találkozót. Számos Szabolcs-: szatmári üzemben szepter»-: berben öregek napját ren-: deznek. Hasonló rendezvény* , re készülnek már augusztus-: ban néhány községi tanácson is. , E zek a főrumok több szempontból is hasznosak — öregeknek és fi-: ataloknak egyaránt. Több taJ nácsnál — például Mérk- Vállajon — gyakran kikérik, vagy legalábbis ezeken a fórumokon kikérik a nyugdíjas tanácstagok véleményét De az üzemi összejöveteleken is gyakran kérnek taná-: csőt a nyugdíjas, tapasztalt emberektől. Egy-két ellenkező példát is tudnánk emú líteni. Egy idős bácsi panaszolta : „Amikor betegállományban voltam, mindig meglátogatott a betegellenőr. Akkor kíváncsi volt rám a vállalat. Most meg ajtót sem nyitnak rám már két évei Pedig mindenkinek jól esna néha az érdeklődés, a figyelmesség. , (nábrádij
