Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
f^M^/A R '^-V ASÄÄT^A l^'I 7^f • .^^-* ÍNyárutó Egy hét és kezdődik az iskolaszezon. Az Időjárás is őszre fordult. A gyerekek füzetet fednek, a szorgalmasabb ja a tankönyveket nézi és számtanpéldákkal bajlódik. Ilyenkor már hiába reméljük, hogy lehet még jó meleg szeptemberben is. Hullanak a falevelek, 8 nyári szabadságok véget értek, elmúlt a nyár. Nem múlt „el nyomtalanul. A munkahelyeken összegyűltek a képeslapok, szép tájak epuletek, színek: Opatija, Genf, Venezia, Karlovy Vary, Presov, Kolozsvár és a szerényebbektől Balaton, Budapest, a még szerényebbektől : Sóstó. Az emberek még barnák egy-két hétig — a fakírja belefeküdt a Napba és süttette magat, hogy itthon lássák, nem hiába töltötte az időt, s ha megjegyzik, milyen szép barna, el tudja mondani, hogy a tengerparton, a magyar vizek mellett, vagy éppen a Krímben sütkérezett a nyáron — aztán kifehérednek Újra. ' Hazajöttünk. A munka közben is akad néhány perc néhány elejtett mondatra, válaszolni a kérdésekre: milyen volt? A nők megcsodálják az új olasz pulóvert, a. jerseyt, de ha az árakról érdeklődnek, akkor lassacskán már azokat is megcsodálják. A Nyugaton járt szabolcsi turista idén valamiképpen a pénztárcáján is megérezte a világgazdaság gyors változásait. Majdnem kétszer annyiba került az olasz farmer a szabadkai piacon, drágább lett az élelmiszer, s aligha találtak olyan árut, ami olcsóbb, mint tavaly. Akik csak vásárolni mentek, azok kiábrándultán tapasztalták, hogy ez az üzlet sem a régi már. Az újságok inflációról szóló híradásai elevenedtek meg vérmesebb reményű turistáink előtt és — a zsebükbe vágtak. Hogy pontosan hogyan zárult számukra az idei utazás, azt nyilván kimutatták a rögtönzött gyorsmérlegek. Egy azonban bizonyos: mind tanulságosabb a lecke, mind inkább rájövünk, hogy Nyugaton sem, de Jugoszláviában sem fonják kolbászból a sövényt. Az is nyilvánvalóbb: ha itthon megdolgozunk a pénzért, itthon is meg lehet élni. Nem is rosszul. Ha nem akarunk egyik napról a másikra meggazdagodni, nem ér minket különösebb csalódás. Nem úgy, mint azokat a Szabadkán portyázó honfitársainkat, akiket mindenfajta értéküktől meglopott egy szervezett tolvajbanda. Tizennégyen jelentették a dolgot az ottani magyar külképviseletnél — hallom illetékes helyen —, köztük tizen nyíregyháziak. Ők különösképpen csalódtak a legújabb kereskedelmi „csodahelyben”. Közülük valószínűleg sokan elhatározták, hogy a modern „aranyásás” helyett máskor szabadságuk idején inkábbb kipihenik az egész év fáradalmait. És az egyszerre talán kevésbé gyümölcsöző, de a távlatokban mindenképpen hasznosabb munkára fordítják az energiát. A nyárról jut eszembe, hogy megyénk üdülőterületein szépen épülnek a hétvégi házak. Hozzá kell tenni, ez nálunk ma már nem a meggazdagodás jele. A nagy átlagban az okos időtöltésé, a szabad levegőé, egyszóval a pihenés iránti igényé. A telkeken vannak szerszámos bódék, de a legtöbb stílusos kis épület, többnyire saját, és családi társadalmi munkával készült. Tetszetősek, praktikusak, a környezetbe illők. Ismerősöm azonban nemrég mutatott három hétvéginek szánt épületet. Az egyik úgy emelkedik ki a többi közül, mint piramis a sivatagból. A másik úgy, mint egy felfuvalkodott óriásbéka a sima víztükörből. A harmadik ázsiai pagodára hasonlít, amely hazájától messze települt — a Nyírségbe. Régen azért kellett a gótika az egyháznak, hogy hatalmas, az ég felé törő katedrálisai kifejezzék: a haladó ember érezze magát porszemnek az Ur színe előtt. Ma? Néhány ern bernek már van pénze, de még nincs hozzá érzéke, hogy miben is mutassa meg, mivel különb a többinél. így aztán természetesen elveti a sulykot a meg nem hirdetett vetélkedőn. Az effajta versenyláz arra hoz fel intő példát, hogy ahol hiányzik a belső tartalom, ott szükségszerűen előtérbe kerül a külső, a forma. A nyári barangolásokat összegezve: azért nincs komoly ok az aggodalomra. Jócskán vannak, akik fejlett stílusérzékkel rendelkeznek, s tudják, hol a határ... va.ltozó világunk Műemlékeink sorsa 11 . t ,1—i'— i lilCtv.... _. nép kisebb-nagyobb csoportúnak büszkesége, s olyan szépségek hordozója, melyek egész különlegesen hatnak a szemlélőre, beszél a múltról, s valami homályosan sejtett mesékbe ringat. Más égtájakról csalogat embereket, akiknek érdeklődése általában nem közömbös, mert bizonyos mértékig a környező településre anyagi előnyökkel is jár. Egy műemlék értéke állandóan nő, ahogy a múló napokkal egyre jobban süllyed vissza az időbe, s ahogy gyarapodik az emberek szabad ideje, s jövedelme, ahogy a gépkocsik számának gyarapodásával csökkennek a távolságok, úgy nő a látogatottságuk is. Dehát tulajdonképpen ml Is egy műemlék? „... műemlék a földben, vagy a föld felszínén levő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, 'képzőművészeti, iparművészeti, vagy néprajzi jelentőségére tekintettel az építésügyi miniszter a művelődés- ügyi miniszterrel egyetértésben az Országos Műemléki Felügyelőség javaslata alapján műemlékké nyílvánít” (ÉM./1957. 17. § 2. bek.) Az egyik leggazdagabb terület Megyénk az országnak műemlékekben egyik leggazdagabb területe. Kifejezni nem érdemes számszerű adatokkal, egyrészt, mert semmilyen jegyzék nem teljes, másrészt pedig minden védelem ellenére számolnunk kell bizonyos számú pusztulással. Vannak köztük nagyszabású épületek, de szerényebbek Is, és sok olyan, mely inkább a szakembereket érdekli. Legtöbbjük egyházi jellegű, ipari műemlékünk kevés, népi műemlékünk viszont ismét olyan bőségben van, hogy most egy nagy pusztulási hullám után is, pillanatnyilag zavarban is vagyunk, mit csináljunk velük. Időrendben nézve, — bár a magyarországi gyakorlat elkülöníti a régészeti vonatkozást — földváraink a honfoglalás korig jelentékenyek. Az utána következő századokból a tatárjárásig csak Kiss Lajos és Német Péter ásatásaiból tudunk valamit. Köztük különösen a szabolcsi templom feltárása tarthat igényt a nagyobb érdeklődésre. A nagy pusztulás után nagy fellendülés jön: a XIII. századból sok falusi templomunk maradt fenn. Közülük legelső helyen a csaro- dai református templomot kell említeni, amely a magyarországi falusi templomoknak egyik legszebbike s megyénk egyik legkomolyabb látnivalója. Szép szerkezete, tűhegyes zsinde- lyes sisakja, freskói, de főleg a múlt évben az északi falon feltárt csodálatos álló figurák a legszebbek közé tartoznak. Fatorony áll a vámosatyai templom mellett, ahol most folyik a kutatás tetőszerkezete pedig régiségénél fogra eddig is egyedülálló volt. Hangulatosak a má- rokpapi, s a Bánk-bán emlékével övezett 16- nyai templomok is. Gyügyén különlegesen szép deszkamennyezetet láthatunk. Közülük azonban sokat átalakítottak. w - i A gótika kezdetéről a szép Ms számost»-: tárfalvai templomon keresztül van valami sejtésünk de a nyírbátori református tempA fénykor .. a helyi gótikus építészetről nehéz világos képet kialakítani Vannak egyéb nagyon komoly középkori objektumaink is mint a messzeföldön uralkodó tiszaszentmártoni református templom, ahová a nemrég elhunyt Eckhardt Sándor szerint Losonczy Istvánt, a temesvári hőst eltemették. Vagy Nagyszekeresen a szigeten levő, fatoronnyal összekötött templom, mely a körülötte levő régi sírok együttesében így elva- dultan is megragadó. A kölesei templom egyterű, szép faragott kőrészletekkel már Nyírbátor hatását mutatja. Gacsályon, Mátészalkán főleg a tornyok érdekesek, de legalább olyan problematikusak is. A nagyvarsányi korai gótikus templom szinte érintetlenül hatna, ha nem kapott volna egy nem is kellemetlenül ható egységes szecessziós foglalatot, (csak a gyönyörű reneszánsz pasztoforiumával kellene valamit csinálni!). Egyébként itt van az országnak talán legszebb hímzett úrasztalkendője. semjeu, íj,. ., jciuikány, Ramocsansza, írtálóc Csehszlovákiában) stb. Ettől az időtől kezdve vannak kastélyaink, kúriáink és jórészt templomaink is. Ilyen kis kúriák, kisnemesi udvarházak szép számmal voltak a megyében, és még ma is vannak. Toszkán dór oszlopos tornácuk esetleg timpanonnal a reformkort idézik. Ha még ideszámítjuk a turistvándl vízimalmot s nem kevés népi műemlékeinket, akkor ez a bizonyos „atyai örökségünk”, amelyre gondolva büszkék lehetünk. De vájjon ezen a bizonyos jóleső bizsergés tudómé'-”’ ••"'-lével le van tudva minden? Óvni kell Kőfaragásaink főleg a folyók mellett, jelentkeznek, Ibrány, Tiszabezdéd, Kisvárda, Lónya, Anarcs, Vámosoroszi stb. A Nyírség közepéből a múzeum őriz néhány faragott — agyagból égetett téglát a lebontott bökönyi templomból. Egész különleges fényhatása van a leveleki kapunak. A legszebb faragot kőkapu azonban Nyírturán van, 1488-as évszáma mutatja Mátyás udvarának a stílusfordulatát Középkori freskóink is vannak szép számmal: Ófehértó, Nyírbéltek, Csaroda, Vámosoroszi. Közöttük igen érdekesek is vannak. Minden jel arra mutat azonban, hogy vakolat alatt feltárásra várva még sokkal több van. A Báthoriak alatt érte el a megye művészeti fénykorát, amikor a művészi színvonala azonos volt a királyi udvaréval. A nyírbátori emlékek elég közismertek, ezekre nem térünk ki, csak még azt a szerépet kell hangsúlyozni, melyet a moldvai művészet fejlődésében játszott Világi épületekben a tágabban értelmezett középkorunk szegény. Amit fel tudunk mutatni, a kisvárdai vár és a vajai várkastély. De mint nagy lehetőségek szunnyadnak a föld alatt a Losonczyak tiszaszentmártoni várának az alapjai, most már védett terület, a vámosatyai vár tekintélyes maradványai, a nagykállói vár, illetve erőd felkutatlan kazamatáival. A Báthoriak virágkorát olyan nagyméretű visszaesés követte, hogy azt a megye azóta sem tudta kiheverni, két és fél évszázados szegénység kora következett. A vajai várkastélytól a nagykállói megyeházáig alig történt valami. A nyugati stílusfejlődéstől elvágva építőmestereinket felváltják az ácsok, s a szép fatornyaikban gótikus hagyományaikat folytatják tovább. A kőfaragók helyett pedig festő-asztalosok pingálják falusi templomaik kazettás mennyezeteire naív elképzeléseiket és az udvarházak mélyén ügyes asszonykezek dolgoznak kissé reneszánsz-ízű, sokszor törö- kös aranyskófiumos, vagy selyem hímzéseiken. Megyénk „újkorában” a vásárosnaményi SBtvös-kastély, a máriapócsi kegytemplom, vagy a nyírbátori barokk oltárok még csak egyedi jelenségek. A nagyobb, bár viszonylag szerény építkezési láz a nagykállói megyeházával kezdődik. Ez a műhely, mely az olasz Juseppe Április körül csoportosul, egy sor kúriát és templomot emel a megyében: KállóNemcsak az emberek öregs. , kell az épületeket, a fákat, a köveket, festményeket. Azon kívül a történelem folyamán nem mindig becsülték az emberek régi értékeiket. Az Országos Műemléki Felügyelőség sokat tevékenykedett a megyében. Talán a kisvárdai vár helyreállítása volt az első, s azóta a munkálatok hosszú sorát végezte. Említsünk meg néhányat a teljesség igénye nélkül: a komlódtótfalul Kossuth-kastély, a vajai várkastély a nyírbaktai, szamostatárfalvai, csengeri, csengersimai templomok, utóbbi két hely kazettás mennyezettel, freskóival, a nyír- bélteki és az ófehértói templomok, a kálló- semjéni kastély, a nagykállói volt megyeháza, a vitkai kisnemesi ház, a tákosi templom, a nyírbátori volt kolostor épülete, a mellette levő templommal és barokk oltáraival. Két objektummal pedig szinte állandóan foglalkozik a felügyelőség: m nyírbátori és a csarodai templommal. A felügyelőség munkálnak is volt egy virágkora, az 1965-öt megelőző időszak. Azóta lelassultak a munkálatok. Talán azért, mert azóta a felügyelőség tanácsi, vagy egyéb hozzájárulásokat is elvár, és hogy nálunk keveset kap, azt nem tudjuk eldönteni. Tarthatunk azonban tőle, hogy ennek is szerepe van. Nemcsak homályos érzés, de több dolog alá is támasztja, hogy a Budapesttől való nagy távolság miatt megyénk háttérbe szorul, és nem csak a helyreállítások miatt. Itt van például a topográfia ügye. A soproni kötet megjelenése után már megkezdődtek a szabolcsi kötet munkálatai. Ennek több mint húsz éve és a kötet még most is csak a munkálatoknál tart, holott közben a sorozat jó néhány más kötete megjelent. Mennyi pusztulást és kárt lehetett volna elkerülni ha ez a topográfia idejében megjelenik. A hivatalos műemlékjegyzék ugyanis bármennyire is hézagpótló volt, meglehetősen pontatlan, hiányos és nem tartott lépést az újabb kutatásokkal. Ez az egyik oka, hogy az utóbbi időben is értékes épületeket bontottak le, vagy forgattak ki eredeti alakjukból A kállósemjéni kastély esetében a helyreállításkor verték le a freskómaradványokat, ■ nem voltak tekintettel az eredeti, XVin. századi ablakokra. Ugyanis nem volt a helyreállításnak művészettörténésze, holott az irodalmi kutatást már elvégezték. Régi faltisi házak Kopka János Nagykálló, roll megyeháza. (Hammel József te Miete) Legrosszabb helyzetben a régi falusi házak voltak, az utóbbi évtizedben óriási volt bennük a pusztulás. A nagydobosi jellegzetes emeletes, oszloprendes homlokzatból már egyetlen egy sincs. Barabáson talán még van j esztergált tomácos ház, és lehetne még sorolni. Falusi kúriáknál, amelyek téesz, vagy tanácsi kézbe kerültek, a modernizálás, toldás, kivetkőztette az' épületeket formájukból. De egyházi épületeknél is előfordul, hogy a pap visszafalaztatta az eredeti középkori ablakokat Lehetne példákat hosszabban sorolni, részletezni is, de az ember csak elszomorodik. A tanulság azonban az, amit ezekből levonhatunk, hogy nálunk sajnos a műemlékvédelem még nem eléggé közügy. A hivatalos műemlékvédelem és apprá. tus semmiképp sem elegendő, a műemlékvé-^ delem feladatainak sikeres megoldásához. Ea már elég régóta köztudott dolog — már aki benn« van a műemléki problémákban — ezért hozták létre a műemlékvédelmi albizottságokat megyeszerte. Az országban utoljára a megyék között nálunk is megalakult. De körülbelül ezzel a szerepét be is töltötte. A műemlékvédelemnek közügynek kellene lennie. Kielégítően addig nem is lesz megoldható, amíg a középfokú iskolákban intézményes magyar művészettörténeti oktatás nem lesz. A műemlékvédelemnek közüggyé válásához tartozik az is, hogy az államapparátusban, és az anyagiakkal bővebben rendelkező vállalatoknál is megértést lehessen találni a műemlAdc iránt.
