Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
HÉTFŐ: Tüntetés Nicosiában, meggyilkolják Daviest, a* Egyesült Államok nagykövetét — A román fővárosban megkezdi munkáját a népesedési világérte- keziet — Az egyiptomi külügyminiszter washingtoni tárgyalásai. KEDD: Ford Nelson Rockefellert jelöli alelnökének — Súlyos harcok Kambodzsában és Dél-Vietnam számos stratégiai fontosságú pontján. 5ZFRDA: Foek Jenő Szófiába érkezik, megkezdődnek a magyar-bolgár kormányfői megbeszélések — Kuba és Panama helyreállítja diplomáciai kapcsolatait. CSÜTÖRTÖK: Szovjet kormánynyilatkozat a ciprusi kérdésről — Koszigin Ceausescuval'találkozik Bukarestben — Kibővítik a genfi leszerelési bizottságot. PÉNTEK: .Felszabadulásának harmincadik évfordulóját ünnepli a Román Szocialista Köztársaság - Hazaérkezik Athénbe a Görög Kommunista Párt első titkára — Szovjet—osztrák eszmecsere az európai biztonság problémáiról. SZOMBAT: Waldheim ENSZ-fötUkár Ciprusra utazik — Választások Malaysiában. Lawrence Durr el, a neves angol író, az „alexandriai négyes” szerzője, a hét derekán egy nagyonis napi politikai téma ügyében ragadott tollat. A eiprusi válságról cikkezett a londoni Daily Mail hasábjain és mondandójának külön súlyt adott, hogy tizenkét esztendőt töltött el a földközi-tengeri szigeten, hosszabb időn át maga is brit diplomáciai szolgálatban állott, idézzük kommentárjának végkövetkeztetését: „... A krízist valószínűleg csak a Szovjetunió javaslatai alapján lehet rendezni.”" Valóban, a szovjet kormány több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a zürichi és londoni garancia-szerződések régen túlhaladták önmagukat, s csupán azt „garantálták”. hogy időről-időre kiéleződjék a ciprusi helyzet, a Földközi-tenger medencéjében, amúgy $«m nyugodt keleti felében. Washington és London azonban továbbra is NATO- hltbizománynak tekintette a ciprusi problémát, s alapvető rendezés helyett megpróbálták az „atlanti szőnveg” alá söpörni. Mennyire kockázatos mindez, azt drámai módon jelezhette az Egyesült Államoknak Davies amerikai nagykövet meesvi'kolása, amelyhez a keretet tüntetések és súlyos incidensek adták. A héten újabb szovjet kormánynyilatkozatot tettek közzé a eiprusi válságról, a moszkvai kezdeményezés reális, kivezető utat ajánlott. A javaslat lényege, hogy a rendezést ki kell emelni áz eddigi, gyakorlatilag csődöt vallott formák közül, s megfelelő nemzetközi fórumot kell teremteni a Biztonsági Tanács, néhány el nem kötelezett ország, természetesen a közvetlenül érdekeltek részvételével. E hatékony nemzetközi közreműködés kifejezné, hogy Ciprus jövője nem lehet „NATO-magán- ügy”, s egyúttal megfelelő "feltételeket teremtene a török és görög népközösségek tárgyalásaihoz. A szocialista országok messzemenően támogatják a szovjet javaslat elveit. Szó esett Ciprusról a szófiai magyar—bolgár kormányfői tárgyalásokon; a Románia fel- szabadulásának harmincadik évfordulóján Bukarestben megtartott ünnenségeken és tevékeny részt vállalt a jugoszláv diplomácia is. Atlanti körökben kétségtelen zavar uralkodik, hiszen nem könv- nyű egy minden ízében logikus és reális indítványt visz- szautasítani. Az a friss hír, hogy Athén pozitívan fogadta a szovjet nyilatkozatot, előreláthatólag tovább bonyolítja az összekuszálódó N ATO-vonalakat. A görög fővárosból néhány érdekes belpolitikai jelzés is érkezett anélkül hogy egyelőre végleges értékítéleteket alkothatnánk, Személyi változások történtek a hadseregben, s a megfigyelők úgy elemezték ezt a folyamatot, mint a polgári kormány bázisának erősítését. El nem kötelezettségi politikát sürgetett országa számára a hazatért Papandreu, s hosszú, kényszerű távoliét után hazatérhetett Florakisz, a Görög Kommunista Párt első titkára is. A NATO katonai szervezetéből történő görög „kiszállás" elsősorban Olaszországban keltett nagy visszhangot: a baloldali lapok figyelmeztettek annak veszélyére, hogy az atlanti támaszpontokat Itáliába akarják költöztetni- Közben az atlanti déli szárny végén, Portugáliában tovább tart a bonyolult belpolitikai küzdelem, s úgy tűnik, hogy a mediterrán térség változásai a NATO gondlistájának élére kerültek. Washingtonban közben vé- geszakadt a találgatásoknak: Gerald Ford megnevezte al- elnökjelöltjét, Nelson Rockefeller személyében. A kong- reszus minden valószínűség szerint megerősíti majd a választást. Rockefeller mindenesetre már előleget vett : Kissinger oldalán bekapcsolódott az amerikai fővárosba érkező egyiptomi és szíriai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokba. (A bemutatkozás némileg jelképes is lehetett, a Rockefeller-milliárdok ugyanis elsősorban az olajüzletből keletkeztek). Rockefellert aligha kell „újoncként” bemutatni, az amerikai nagytőke egyik legerősebb ágának képviselője. Ugyanakkor ezek azok a 'tőkés érdekeltségek, amelyek kényszerűen s?ámbavették az új világ- helyzetet és korábbi állás- foglalásaikat módosítva, elfogadták a békés egymás mellett élés bizonyos normáit Az új páros, vagy kissé kiszélesítve a Ford-Roekefel- ler-Kissinger hármas az eddigi amerikai külpolitika folytatása mellett szállt síkra. Jóllehet ez a politika nem mentes az ellentmondásoktól, a veszélyes elemektől, a legfontosabb területe, a szovjet- amerikai kapcsolatok terén folytatódható kedvező fejlődés. Lényeges a hét fontos Latin-amerikai eseménye: Kuba és Panama diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása, egy magasszintű panamai kormányküldöttség Havannába érkezése. A tizennégy esztendővel ezelőtt meghirdetett Kuba-ellenes bojkott látványos kudareot vallott, Panama után Venezuela, Honduras, Costa Rica is fontolgatja a diplomáciai viszony újra felvételét. Ez a lépés Panaffia“ eltökéltségét is mu-~ tatja, hogy továbbhalad a magaválasztotta független, nemzeti politika útján. Washingtonban már jóideje hallatszanak hangok, amelyek az ésszerűtlen magatartás feladását követelik Kubával szemben. A panamai döntés s az esetleges folytatás fényében még sürgetőbbnek és indokoltabbnak tűnik, hogy az Egyesült Államok végre adja le ennek a nyomasztó hidegháborús örökségnek terhét Réti Ervin i A holland -nyugatnémet bochofti határátkelőnél az utat mintegy száz nyugatnémet földművelő torlaszolta el traktorokkal. így kívántak tiltakozni a Közös Piac-i intézkedések ellen, aminek következtében Jelentős veszteséi éri gazdaságikat (Kelet-Magyarország telefoto) Elnökváltás és enyhülés Az a hatalmi váltás, amely a közelmúltban az Egyesült Államokban zajlott le, természetesen világszerte igen nagy érdeklődést keltett és a politikai kombinációk sokaságához vezetett. A legfontosabb kérdés, amely ennek kapcsán elhangzott, az, hogy milyen kihatásai lesznek az elnökváltásnak a szovjet- amerikai kapcsolatokra s ezen belül az enyhülés irányzatára. Az elmúlt években kibontakozó nemzetközi enyhülési irányzatnak legfontosabb kétoldalú viszonylata a szovjet—amerkiai kapcsolat volt. Ez a hidegháború éveiben1 teljes mértékben kifejezte a két világrendszer szembenállásának végletes élességét is, a hetvenes évekre pedig a? enyhülés legfontosabb lendítő ereje lett. A választ a fent említett kérdésre azzal kell kezdeni, hogy a jövő kulcsát jelentős részben a múltbeli eseményekben és a nemzetközi élet kulisszái mögötf végbement nagy erejű folyamatokban találjuk meg. A nemzetközi erőviszonyokban — ez a lényeg — rendkívül mélyreható eltolódás ment végbe a hatvanas évek második felére a szocializmus javára. A? eltolódás nemcsak a szocializmus ellen indítandó háborút tette reménytelenül kockázatossá, hanem más kihatással is járt. Lehetővé tette bizonyos közös érdekek kirajzolódását is. A? első ilyen alapvető érdek minden olyan helyzet elkerülése, amely globális összecsapáshoz, nukleáris háborúhoz vezethez. Egy második érdekkör a fegyverkezési hajsza fékezése, egy harmadik pedig a kézenfekvő kölcsönös előnyöket kínáló kétoldalú együttműködés a gazdasági, a tudományos életben és más szférákban. s A í2óvjeb-dtplotnácia érdé- ’ me a közös érdekek lehetőségének felvázolása olyan, ál-l lamok között, amelyek közt elkerülhetetlen a? éles ellentét és a küzdelem is, hiszen osztálycéljuk és világnézetük ellentétel. Az objektív okok felismerése és a szocialista diplomácia aktivitása, ez a két tényező együtt érttette meg az amerikai uralkodóosztállyal is, hogy változtatásra van szükség a külpolitikában. így kerülhetett sor két év alatt három csúcstalálkozóra, kettőre a Szovjetunióban és egyre az Egyesült Államokban. MegLASZLO LAJOS: RÉSZIETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ ID3 :!5nyV- HÉTRi MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖL ' ~~ ” Be ahelyett, hegy segített volna, raportat rögtönzött, Vádaskodott, fenyegetőzött Már a szovjet szakértők is unták, intettek nekem, ne törődjek vele. Én nem tudtam szó nélkül elviselni, A? egyik raporton ezt mondtam: „Ezennel átadom neked az üzem vezetését I” Szeme fennakadt a meglepetéstől. Hallgatott néhány percig, aztán a telefonhoz nyúlt. A rendőrségre akart telefonálni. Nem kapott vonalat. Akkor az üzemi rendőrséget hívta. Jött is két fiú. Rájuk parancsolt, hogy vegyenek engem őrizetbe. Kapkodták szegények a fejüket, mitévők legyenek. Kí- sompolyogtak a szobából. A? öreg utánuk. A folyosón ordított: „Majd folytatjuk a pártbizottságon!" — Folytattuk. Részletes jelentést készítettünk az addig végzett munkánkról. A tárgyalásra engem is meghívtak. És igazat adtak. Az öreg elvonult az idegklinikára. Fél év múlva nyugdíjba ment Persze, nem ezért. * Szerették" a úlui^Lakí — Engem? Talán. Volt néhány népszerűtlen intézkedésem. Amikor átvettem az Üzem vezetését, nagy összevisszaságot találtam. Jó né- hánysn akkor jöttek dolgozni, amikor kedvük volt, mások fiktív túlórákat számoltak él, megint másik külön- höző címeken csúsztattak. Mindez már olyan méreteket öltött, hogy az üzem munkáját veszélyeztette. Mondtam: „Vége." Bevezettem a a portán 8 márkázást. A csúsztatóknak meg azt mondtam, hogy rendben van, vegyék ki a szabadnapokat, de aztán, mindenkorra vége itt nem lesz tülórázás, nem lesz műszakiak berendelése, hanem fegyelmezetten dolgozunk. Húszán felmondtak. A többiek megszokták- Amikor ebbe a rendbe belerázódjunk, megszüntettem a márkázást Bak időt vett el a? emberektől. — Észrevettem a®t is, hogy fogy a szerszám. Bevezettem a motozást. Meg kellett csinálni, még ha megalázó volt is. Pár embert elkaptunk, aztán egyre kevesebben kockáztattak. Akkor ezt is megszüntettem. Mielőtt elment volna a tőmechamkusunk, akinek a helyére én kértem magam, a motozást szúrópróbaszerű vizsgálatra változtattam át A portáit láthatta, hogy a távozó munkások az épület oldalán megnyomnak egy csengőt. Ha piros lámpa gyullad ki, be kell menniök, és megnézik a táskájukat, ha aőid irány haza. Ez az. — Miért kérte magát alacsonyabb beosztásba? — Két okból. Az egyik, mert elfáradtam. Másrészt szakmailag jobban érdekel engem a gép, mint az adminisztráció, Az üzemvezető viszont nem menekülhet el a papírmunka elöl. — Azt mondják, eipoigáro- sadnak itt az emberek. Házat építenek, szólót vesznek, az autójukkal bütykölnek. —, Még mindig jobb, mintha valami hülyeséggel foglalkoznának. Mikor üzemvezető voltam, azért is újítottam mindig, hogy ez kösse le az emberek gondolkodását Mert hajlamosak a heb- reneskedésre, hőzöngésre. Figyelje meg a bányászokat, most is totyognak, mert nor- marendezés volt. —■ Jn nem szégyellem, ha azt mandiák, hogy elpqlgáro- sedtam. Romos házat vettem, Újjáépítettem. Berendeztem magamnak egy műhelyt a szuterénban, ott barkácsolok. Van egy öreg Skodám, minden javítást elvégzek rajta. Tavasztól őszig szombatonként íelpakolom a családot, sátrat viszünk magunkkal, és letelepszünk valami szép helyen. Két nagy gyerekem van és egy kicsi. A kicsi hétéves. — Késed gyerek, «— Állami gyerek. Az egyik patronáló szocialista brigáddal kijártam a csertői állami gyermekotthonba. Már az első alkalommal feltűnt nekem egy fekete lányka. Vacsoráztunk az étkezdében. Odajött hozzám, evett a tányéromból, az ülőmbe ült. Nem beszélt, csak szemezett velem, és simogatott. Amikor másodszor mentünk, megint megkeresett- Az egyik gondozó elmondta, hogy a gyerek félcigány, szépen énekei- Addig biztattam a kislányt, hogy végül is elénekelte a „Maros vize folyik esende- seH”-t. Harmadszorra elkértem egy hétre. A feleségem is megszerette, a negyfianj, aki most katona, megtakarított pénzéből szandált vett neki. Sírt a kislány, mikor visszavittük. Aztán megint elhozta Egy hónapig volt nálunk. Utána már hiányzott. Legközelebb bementem a megyei főnökségre, és megmondtam, örökbe vállalom a gyereket. Egy éve van nálunk. A mi gyerekünk márÚJÍTÁSOK Kopaszodó alaesony férfi fut hozzánk, öt vártam, de az újító most siet a régi műszaki főiskolára. A lakására hívott Másnap meglátogattam. (Folytatjuk) születtek a* első fegyverzetkorlátozási egyezmények, a két ország kapcsolatainak alapelveit rögzítő dokumentum, a nukleáris háború elhárításáról kötött egyezmény, a földalatti atomkísérletek korlátozásáról szóló megálla- odás. A három csúcstalálkozó által fémjelzett periódusban összesen több mint ötven megállapodás jött létre a Szovjetuniói és az Egyesült Államok között Mindezek az enyhülés egyesült államokbeli ellenzőinek éles utóvédbarcai ellenére jöttek létre. Az enyhülés ellenzőinek a folyamatot sikerült jdőről-időre fékezniük, megállítani azonban nem tudták. Miért nem'? <5us. Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, találó választ adott rá néhány hónappal ezelőtt, amikor budapesti interjújában kijelentette; 1974-re az enyhülés az amerikai uralkodóosztály többségi programjává vált ' „Túlzó egyszerűsítés • volna azt mondani a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlesztéséről, hogy ez csak Nixon programja. Ez ma az amerikai monopolkapitalizmus nagyobb részének programi». Azért is fontos ezt aláhúzni, mert, bár a személyeknek kétségtelenül fontos szerepük van, ez a politika Nixon után is folytatódni fog: osztályelhatározásról van szó.” Ami a? új elnök személyét illeti, Gerald Ford már évek óta és alelnökként is kiállt az enyhüld politikája mellett. A kongresszusi héjákkal zsemben foglalt állást a SALT megállapodás kérdésében, Leonyid Brezsnyev tavalyi amerikai látogatása idején pedig Ford kijelentette: „Remélem és hiszem is, hogy a tárgyalások Brezsnyev és Nixon között a szovjet és az amerikai nép és az egész világ hasznára fognak válni.” Elnökként Fordnak első dolga volt, hogy Kissinger posztjának megerősítésével húzza alá a külpolitika folyamatosságáról hangoztatott szándékát. A kongresz- szus két háza előtt mondott beszédében pedig ezt mondotta: „A Szovjetunióról szólva kötelezem magam a legutóbbi három év folyamán követett út folytatására... A két népnek tartozunk azzal, hogy folytassuk erőfeszítéseinket a békéért.” Magától értetődően azt |s figyelembe kell venni, hogy az enyhülés ellenzői igen aktívak ebben az Időszakban az Egyesült Államokban és még jelentős hatalmi pozícióik vannak. Az idő azonban nem a hidegháborús körök javára dolgozik s aligha kétséges, hogy az Egyesült Államokban nem várhatók radikális változások a külpolitikában. Az enyhülés irányzata minden bizonnyal folytatódik. Vajda ¥étes 1971 augusztus SSL KEÜST-MAGYARORSZÁÖ T* 2 41.
