Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-03 / 180. szám

'wr «üssraFV A Biztonsági Tanács határozata Ciprusról Jelentések a tűzszünet megsértéséről Sorokban STOCKHOLM: Az au­gusztus 5—10 között Stock­holmban megrendezésre ke­rülő „IFIP” kiállításon a Videoton RT az MTA szá­mítástechnikai és automati­zálási kutatóintézetben ki­fejlesztett TPA 70/S vezérlé­sű grafikus display-t a Ma­gyar Hirdető szervezésében mutatja be. BUKAREST: Bukarestben aláírták a román—algériai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési kor­mánybizottság második ülés­szakának jegyzőkönyvét és az 1974—1977-es időszakra szóló kereskedelmi egyez­ményt. Az egyezmény az alapanyagok széles körű cse­réjét irányozta elő. MOSZKVA: Nyikolaj Pa- tolicsev szovjet külkereske­delmi miniszter és Kazimi- erz Olszewski lengyel külke­reskedelmi és hajózási mi­niszter Moszkvában a két ország gazdasági együttmű­ködésének további elmélyí­téséről tárgyalt. ESSEN: Az egyik japán acélgyártó vállalat ötéves megállapodást kötött a Ruhr- kohle AC nyugatnémet vál­lalattal kokszolható szén vá­sárlásáról. A megállapodás értelmében a Ruhrkohle AC 1974-ben 30 000 tonna kok­szolható szenet szállít Ja­pánba. Jövőre 70 000 tonna lesz ez a mennyiség, majd 1976 és 1978 között eléri a 100 000 tonnát. HANOI: a Vietnami De­mokratikus Köztársaság szénbányái 104 százalékos arányban teljesítették az el­ső félévi termelési tervet. A Quang Ninh tartományban lévő Hong Csiban működő szénbánya 240 000 tonna kő­szenet termelt ki terven fe­lül. Ez a tartomány szolgál­tatja az országban a kibá­nyászott kőszén 90 százalé­kát. TOKIÖ: A japán valuta- tartalékok júliusban 225 millió dollárral csökkentek és a hónap végén 13 204 millió dollárnak megfelelő értéket képviseltek. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtökön megvitatta a ciprusi helyzetet. Ennek* so­rán a küldöttségek egész so­ra komoly aggodalmának adott hangot a szigetország­ban továbbra is fennálló fe­szültség miatt. A Biztonsági Tanács ülé­sén határozatot fogadtak el, amely támogatja Ciprus- szu­verenitását, függetlenségét, területi integritását és fel­hatalmazza az ENSZ főtit­kárát, hogy hozzon megfele­lő intézkedéseket a július 20-i határozat végrehajtásá­ra és terjesszen a Biztonsági Tanács elé részletes jelentést. Az elfogadott határozat Kurt Waldheim főtitkárnak a Biztonsági Tanácsban elő­terjesztett jelentésén alapul, amely utalást tartalmaz Ang­lia, Görögország és Törökor­szág július 30-i ciprusi tár­gyú háromoldalú nyilatko­zatára. A szovj.et küldöttség nem tartotta lehetségesnek, hogy támogassa az adott határo­zatot és tartózkodott a sza­vazástól, a szovjet küldött — álláspontját indokolva — felhívta a figyelmet arra, hogy a háromoldalú nyilat­kozat létrejöttéhez vezető gen­fi tárgyalások szűk és zárt kör­ben folytak, anélkül, hogy azon részt vett volna a Cip­rusi Köztársaság törvényes kormányának képviselője. A genfi nyilatkozat kitételeinek többsége megkerüli a Biz­tonsági Tanács által július 20-án elfogadott határozat alapvető megállapításait. A Ciprusi Köztársaság el­len irányuló külföldi katonai intervenció azonnali meg­szüntetéséről és a Ciprus te­rületén tartózkodó idegen katonai személyzet haladék­talan kivonásáról. NICOSIA: Csütörtökön es­te újabb harcok kezdődtek Nicosiában, a Ciprusi Köz­társaság fővárosában — je­lentik a hírügynökségek. A lövöldözés a főváros görög és török közösségét elvá­lasztó „zöld övezet” mentén kezdődött és egészen a haj­nali órákig tartott. Más je­lentések arról számolnak be, hogy a török csapatok foly­tatják előrenyomulásukat Kiréniától nyugati irányban. A ciprusi görög csapatok felvették velük a harcot, de rövid összecsapás után visz- szavonultak. Iszik török hadügyminisz­ter csütörtökön Ankarában kijelentette, hogy a Cipru­son állomásozó török csapa­tok szigorú utasításokat kaptak a tűzszünet betartá­sára, de nem fognak ha­bozni a válasszal, ha a gö­rögök megsértik a tűzszüne­tet. A hadügyminiszter hoz­záfűzte, hogy a török kor­mány „ellenzi a ciprusi tűz­szünet mindenféle megsérté­sét”. Az AFP New York-i érte­sülése szerint Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár csütör­tökön közölte, hogy a Cip­ruson tartózkodó török csa­patok parancsnoksága hoz­zájárult az ENSZ békefenn­tartó erői jelenlétéhez a tö­rökök által ellenőrzött terü­leteken. Az AFP Nicosiából jelen­ti, hogy Dimitriu, a ciprusi ügyvivő kormány külügymi­nisztere csütörtökön este hosszas telefonbeszélgetést folytatott Kissinger ameri­kai külügyminiszterrel. Hí­rek szerint Dimitriu e be­szélgetés során elítélte a tö­rök fegyveres erőket a fegy­verszünet megsértése miatt. Kleridesz ügyvivő ciprusi elnök az Aurore című fran­cia lapnak adott njdlatko- zatában hangoztatta, hogy Cipruson olyan hatékony közigazgatást kell létrehoz­ni, amely a két közösség számára lehetővé teszi „kul­túrájuk és nemzeti öröksé­gük szabad felhasználását.” Hozzáfűzte, hogy az elnöki tisztséget Ciprus történelmé­nek nehéz időszakában vette át, és célja az volt, hogy lét­rejöjjön a tűzszüneti megál­lapodás. Kleridesz elítélte a török csapatokat, amiért folytatják előrenyomulásu­kat, majd hangoztatta, mi­nél gyorsabban sikerül vé- getvetni a harcoknak, annál kedvezőbb lehetőségek nyíl­nak a két közösség békés együttéléséhez. A Tudományos Dolgozók Világ­szövetségének nyilatkozata A Tudományos Dolgozók Világszövetsége pénteken nyilatkozatot tett közzé és ebben hangsúlyozza: Léonvid Brezsnyev és Ri­chard Nixon nemrégen meg­tartott csúcstalálkozója ■— ta­núsítja: a két hatalom szi­lárdan eltökélte, hogy kap­csolataikat továbbra is a nemzetközi feszültség eny­hülésének továbbfejlesztésé­re alapozzák. A világ tudósait — akik he­lyeslik és támogatják a fe­szültség enyhülése terén vég­bemenő pozitív változásokat — nyugtalanítja, hogy még mindig léteznek olyan erők, amelyek akadályozni pró­bálják ezt a folyamatot. Ag­godalmat keit az is, hogy folytatódnak a légköri nuk­leáris >lftíéyVéf'l£lsérletek. A Tudományos Dolgozók Világszövetsége ezzel kapcso­latban számos intézkedést sürget: a) a Biztonsági Tanács ál­landó tagjai az ENSZ-köz- gyűlés 28. ülésszakán elfoga­dott határozatának megfele­lően csökkentsék katonai költségvetésüket; b) sikeresen be kell fejezni a leszerelési tárgyalásokat, és a lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni a le­szerelési' világkonferenciát; sx.i.e) meg kell tiltani, hogy nukleáris fegyvereket he­lyezzenek el idegen területe­ken, továbbá el kell tiltani és meg kell semmisíteni a ve- gyifegyvereket; d) meg kell hiúsítani a Pentagonnak azt a tervét, hogy katonai támaszpontot létesít a Deigo Garcia-szige- ten. A Pravda cikke a lisszaboni döntésről A pénteki Pravda a po­litikai rendezés „kivételesen fontos lépéseként” értékeli, hogy Lisszabon az ENSZ alapokmányával összhang­ban törvényesen elismerte az afrikai portugál gyar­matok népeinek önrendel­kezési jogát. „Ez a lépés logikusan következik az új portugál vezetés belpolitikai programjából” — állapítja meg a Pravdában Vlagyi­mir Ozerov, a lap politikai hírmagyarázója. A cikkíró szerint „most fe­lelősségteljes időszak kö­vetkezik az ideiglenes kor­mány döntésének gyakor­lati kivitelezésében. Mint az angolai vérfürdő és a mozambiki reakciós ele­mek terrorakciói megmu­tatták, a jobboldali erők most terrorral és a lakosság megfélemlítésével igyekez­nek feltartóztatni az afri­kai területek dekolonizálásá- nak kibontakozó folyama­tát. Szemlátomást nem má­sodrendű szerepet játszik ebben a portugál gyarmati burzsoázia és támasza, a nemzetközi imperializmus”. „Ilyen körülmények kö­zött különösen fontos a por­tugál nép demokratikus erőinek ébersége a reakciós erők és a gyarmatosítók mesterkedéseivel szemben, valamint a nemzeti felsza­badító mozgalmak akció- egysége” — hangoztatja pzerov. LÁSZLÓ LAJOS: typwtb&nyáézok. RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖl A szenesek szívla­páttal dolgoznak, ott nem nehéz belekötni az anyag­ba, nálunk viszont lehetet­len. Mégis, a diSznó, eldugta a kapát, amivel a lapátra túr­ják a kő apraját. Azt kíván­ta, lökjem bele a lapátot a robbantott kőbe. Erőlköd­tem, a gyomrom majd kisza­kadt, rókáztam, mégse men­tem semmire. Kiabált velem, rontom a brigád eredmé­nyeit, tönkreteszem a csa­ládját, mert nem keres. így ment ez három műszak alatt- A negyediken odajön az aknász, nézi amint pisz­kálgatom a követ: „Maga mit csinál?” — mordul rám. — Lecsapom az arcomról a verejtéket, és csak a követ nézem. Szégyelltem magam kegyetlenül. Újból megszo­rítom a lapát nyelét, és nyomkodom a kőbe. Per­sze csak szilánkokat tudtam fölszedni. Gondoltam, most vagy hozzávágom a lapátot, vagy kiszaladok a bányából, vagy összerogyok előtte. Néz rám, néz a brigádvezetőre. Csúnyán szitkozódik. De nem rám szórta á oiszkot, hanem a brigádvezetőre. Hogy mit gondol, megutáltatja a bá­nyát. a munkát, hogy nem törődik a brigád, a körlet eredményeivel, csak a kito­lás érdekli. A brigádvezető csak hallgat, zihál, emelke­dik a melle, mint a fújtató. Aztán az aknász hozzám lép. Megölel, és így szól: „Meg­fizetted a tanulópénzt!” — Mikor fölmentünk, a brigádvezető int. „Gyere.” Egymás mellett fürödtünk, mint magával most. A gő­zön keresztül is láttam, hogy remeg a karja, rázkó­dik az ajka. „Csak nem sír?”, meditáltam magamban. De nem tudtam megállapítani- Felöltöztünk, s megyünk ebédelni. Mielőtt a kiadóhoz állok a tálcával, meg­fogja a karom: „Igyál!” És felém nyújt egy lapos üve­get. Égette a torkom a pá­linka, mág akkor is, mikor ebédeltünk. Aztán elhívott a családjához, bemutatta a fe­leségét, a gyerekeit. Beszél­gettünk, de a bányamunká­ról egy szót se. A kitolásról egy szót se. Azóta se. Attól kezdve mindent megmuta­tott. Nem olyan öreg betűje van ennek a munkának, in­kább sok fortélya. De ki­tanultam. Második hónap­ban már ötezer forintot ke­restem. Most több, mint ha­tot. Brigádvezető vagyok, jönnek hozzám is új embe­rek. De én nem tolok ki velük. Ha arra a három mű­szakra gondolok, még most is remeg a gyomrom. Most nem viccelek. Hiába néz rám hi­tetlenül- Kérdezze meg •» aknászt, a volt brigádveze­tőmet IZZADÓ ÖRDÖGÖK :— A verejték eltakarta a könnyem. Sírtam, engem még úgy nem toltak le. — Szokás, hogy így bán­nak a kezdőkkel? — Hát... mondhatnám. De én azután senkivel se csinál­tam. Az aknász fiatalabb, mint a brigádvezető. Alacsony, kövérkés, göndör hajú. Meg­kínál konyakkal, mielőtt leszállnánk. — A szabályok tiltják... — Tudom. Ma én kivételt teszek. Névnapom van. Végigfut az ujja a bánya térképén. Mint egy város alaprajza. Föld alatti város. — Sok kilométerre terjed a vágataink hossza. Egy mű ­szak alatt nem járhatjuk be. A tizennegyedik szintre me­gyünk. Még egy konyakot belém diktál. A bódulat hamar kiszáll fejemből, amikor a csöpögő kasból kiszállunk, olyan hideg levegő lobog­tatja a kabátomat, hogy megborzongok. Gyalogolunk. Nem jó a kifejezés. Futólé­pésben haladunk. Kanyar­gós folyosók kitérőkkel, föld alatti műhelyek, aztán egy hatalmas táró. Vágat­hajtó brigád Borsodból, ízes-zamatos beszédű, ala­csony, szikár emberek­— Mi maradtunk. Sokan jöttünk, kevesen maradtunk. Akik elmentek, arra hivat­koztak. nem kaptak la­kást. Nem merték, vagy nem akarták megmondani, hogy féltek. Nem voltak igazi bá­nyászok. (Folytatjuk) Az NSZK és a környezetvédelem A bonni környezetvédelmi szövetségi hivatal Nyugat- Berlinbe helyezésével kap­csolatos hírek nemrég még a lapok hírrovataiban búj­tak meg. Néhány napja azonban ismert publicistá­kat, diplomatákat és a nem­zetközi jog szakértőinek egész légióját foglalkoztatja az ügy, amelynek hullámai átcsaptak a közvetlenül érintett országok határain. A tények a következők. A ;bonni kormány berkeiben valakinek az a szerencsés­nek éppen nem mondható ötlete támadt, hogy a kör­nyezetvédelmi szövetségi hi­vatalt Nyugat-Berlinbe te­lepítse. Az egzakt tudomá­nyokban kevésbé jártas új­ságírónak semmiképp sem fér a fejébe: mi a tudomá­nyos célszerűség abban, hogy egy olyan intézményt, amelynek feladata a szövet­ségi köztársaság környezet- védelmének irányítása len­ne, egy több száz kilométer­re fekvő, az NSZK felségte­rületén kívül eső városban helyeznek el. A jelek sze­rint ez a kérdés a környe­zetvédelemmel foglalkozó nyugatnémet szakemberek­nek és tudósoknak a fejébe is szöget ütött. Voltak, akik úgy okoskodtak, hogy itt egy pusztán technikai jelle­gű kérdésről van szó. A londoni Economist szerint ezeket a feltételezéseket ma­ga Genscher alkancellár és külügyminiszter cáfolta meg, amikor kijelentette: a kör­nyezetvédelmi szövetségi hi­vatal Nyugat-Berlinbe he­lyezése politikai aktus. S hogy ez nem afféle nyelv­botlás volt, azt igazolta az is, hogy a Bundestag és más alkotmányos intézmények szokatlanul gyors eljárással; úgyszólván napok alatt ke­resztül hajtották a törvény- javaslatot. Ha e gondolatsort tovább folytatnánk, kétségtelenül arra a megállapításra-kelle­ne jutnunk, hogy az ügy valami miatt — s bizonyára nem a képviselő urak sza­badsága miatt — roppant sürgőssé vált. Conrad Ab­lers volt kormányszóvivő ez­zel kapcsolatban a Wirt­schaftwoche című nyugatné­met lap hasábjain azt írta, hogy az ügyet bonni hivata­los körökben is sokan elle­nezték. Mint ismeretes, a Szovjet­unió, Angiig, Amerika és Franciaország külügymi­niszterei által 1971 szeptem­berében aláírt egyezmény kimondja Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz, nem kormányozható Bonnból, to­vábbá hogy a város státu­szát egyoldalúan nem sza­bad megváltoztatni. Éppen ezeket az előírásokat sértet­te meg Bonn, amikor úgy járt el, mintha Nyugat-Ber* lin az NSZK egyik városa lenne, amelybe tetszés sze­rint helyezheti a kormány különböző hivatalait. Az NDK illetékes hatósá­gai azonnal figyelmeztették a nyugatnémet kormányt, hogy a négyhatalmi egyez­mény megsértésének követ­kezményeiért Bonnt terheli a felelősség. Ennek megfele­lően július 26-a óta a kör­nyezetvédelmi szövetségi hi­vatal munkatársai nem köz­lekedhetnek az NDK tran­zit útjain. Bonnban erre nagy hűhót csaptak és az NDK-t a két- és többoldalú egyezmények megsértésével vádolták. Nyugati- szövetségeseiket pe­dig arra igyekeztek rávenni, hogy a nyilvánosság előtt is támogassák , az NSZK-t. így került sor arra a nyilatko­zatra. amelyet a bonni an­gol, amerikai és francia nagykövet tett, és amely megpróbálta igazolni a kör­nyezetvédelmi szövetségi hi­vatal Nyugat-Berlinben tör­tént jogellenes felállítását. Az Egyesült Államok leg­újabb lépése ebben az ügy­ben az, hogy felfüggesztette az amerikai—NDK diplomá­ciai kapcsolatok felvétel1 Washingtonban folyó tárgya­lásokat. A Szovjetunió berlini nagykövetsége augusztus 1- én nyilvánosságra hozott ál­lásfoglalása az események­kel kapcsolatban hangoztat­ja. hogy a környezetvédel­mi szövetségi hivatal nyu­gat-berlini felállítása olyan lépés, amely a négyoldalú megállapodás megsértéséhez vezet. A Pravdának az ese­ményekkel kapcsolatos csü­törtöki kommentárja megál­lapítja „A nemzetközi de­mokratikus közvéleményben teljes megértésre talált az az értékelés, amelyet a szovjet külügyminisztérium és az: NDK kormánya adott a történtekről, továbbá • az a figyelmeztetésük is, hogy a kialakult helyzetben meg­felelő intézkedések fogana­tosítását tartják szükséges­nek.” A Szovjetunió és az NDK — állapítja meg végezetül a Pravda — újra és újra megerősítik szilárd törekvé­süket a jószomszédi kapcso­latok szorosabbra fűzésére az NSZK-val, nem keresték és nem keresik a súrlódáso­kat -a nyugat-berlini ügyek­ben. Eközben azonban jo­guk van számítani arra is, hogy a nyugati országok, köztük a szövetségi köztár­saság ugyanilyen szigorúan tartják magukat az elfoga­dott nemzetközi dokumentu­mok szelleméhez és betűjé­hez. Kanyó András A VDK külügyminisz­tériumának nyilatkozata A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság külügy­minisztériuma pénteken nyilatkozatot tett közzé a Thteu-rezsimnek nyújtott amerikai támogatás foko­zódásával kapcsolatban. A dokumentum megálla­pítja, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya cinikusan megszegi vállalt kötelezett­ségeit: Dél-Vietnamban hagy­ta katonai személyzetét, mindössze annyit tett, hogy polgári ruhába öltöztette. Több tízezer amerikai kato­nai személy tartózkodik Dél- Vietnamban. Az amerikai kormány tömeges fegyver­szállítmányokat küldött Dél- Vietnamnak, és tevékenyen felhasználta a saigoni kor­mányzatot vietnami háború­jának folytatására, a Viet­namról szóló párizsi meg­állapodás szabotálására. Ami a dolgokban a legsúlyosabb, az, hogy az Egyesült Álla­mok fokozta a Thieu-rezsim- nek nyújtott katonai táma- gatást — állapítja meg a nyilatkozat, majd rámutat, hogy Washington 1974—75- ben több mint egymilliárd dollár összegű katonai segélyt nyújt a saigoni bábkormány­nak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya eré­lyesen elítéli az Egyesült Ál­lamok kormányának nemzet­közi egyezményt sértő ak­cióit és határozottan követe­li: szüntesse meg a saigoni rezsim katonai támogatását, Dél-Vietnam belügyeibe va­ló beavatkozását, tartsa tiszteletben a Vietnamról szóló párizsi megállapodás rendelkezéseit. „A VDK kormánya — szö­gezi le a nyilatkozat — meg van győződve arról, hogy a. testvéri szocialista országok népei, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő or­szágok, minden béke- és igazságszerető nép, a de­mokratikus nemzetközi szer­vezetek, a világ valamennyi népe, köztük az amerikai is támogatja a vietnami népet igazságos harcában és köve­telik az Egyesült Államoktól: azonnal hagyjon fel a saigo­ni rezsimnek nyújtott támo­gatásával, a háború folytatá­sával.” 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom