Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

MH. atiguszíus 52. RBtST-MAeVAmtoRSBA« ' s Kitüntetések as alkotmány ünnepe alkaimábéi Dr Dimény Imre mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszter az alkotmány ünnepe alkalma- ból számos kitüntetést adomá­nyozott az Szabolcs-Szatmár me­gyei mezőgazdaság, élelmiszer- ipar és térképészet dolgozóinak, A „Mezőgazdaság kiváló dol­gozója” kitüntetést kapták a ga- csályi Dózsa Tsz-ben: Pálinkás Sándor elnök és Gyene Erzsébet személyzeti ügyintéző. A nagy- szekeresi Egyesült Erőben: Vá­rad! László gépcsoportvezető, Fehér Pál kovács, Nagy László- né növénytermelő és Varga Jó­zsef főkönyvelő. A kérsemjéni Úttörőben Pásztor Miklós főag- ronómus, Vincze János állatgon­dozó. A fehérgyarmati TÖVÁLL- nál Szabó Lajos gépkocsivezető, Ari Endre művezető és Ari Béla ács. A kisari Uj Élet Tsz-ben Törös Sándor elnök és Nagy Zsigmond főagronómus. A Fe­hérgyarmati Halászati Szövetke­zetekét felszolgálója: Sőffi Jó­zsefné és Benő Ferencnél A cé- génydányádi Szamos mentiben Varga Béla főagronómus, Váradi László gépkocsivezető és ifj. Kormos Lajos növénytermelő. A szatmárcsekei Haladásban: Pósa Attiláné főkönyvelő. Szűcs Erén adminisztrátor, Hülvely Zsig- monci traktoros és Mércse Kiroiy mezőőr. A szabolcsbákai Búza- kalászban Gyöngyösi Miklós párttitkár. A petneházai Uj Ba­rázdában Blalió János elnökhe­lyettes. A nyírlövői Kossuthban Kovács Gusztáv állatgondozó, Szilágyi Sándor fogatos, Bartha Lajosné növénytermesztő, Bar­tha József traktoros és Molnár István gyümölcstermesztő. A tuzsér-komorói Rákócziban Kelle Lajos gépkocsivezető, a laskodi Vorosilovban: Zakor András elnökhelyettes. Kiss Miklós traktoros, Szabó Katalin zöldségkertész, Buszlai János munkacsoport-vezető, Éles Péter kertész. A berkeszi Bajcsy-Zsi- linszkyben Pásztor Istvánná bor­júnevelő és Szűcs Károly főag­ronómus. A tornyospálcai Rákó­cziban Pásztor Lajos burgonya­felelős, a fényeslitkei Gárdonyi­ban Vaszily Adolf agronómus és P, Mártha Ferenc kombájnveze­tő. A. papi Uj Életben Kői Balázs erőgépvezető, Radvánszky Mi­hály fogatos, továbbá Vass Mik- lósné és Radvánszky/ Józsefné növénytermelők. A záhonyi Le­ninben Bogár Csaba agronómus, és Pócsik Béla vontatóvezető. Az eperjeskei Alkotmányban Péter László üzemegység-vezető, B. Esik Lajos burgonyagondozó és Fodor Endre fogatos. A gyula­házai Békében ifj. Kozma István gyümölcskertész, Potyók Berta­lan sertésgondozó és Molnár Miklósné növénytermelő. A sza- mosbecsi Dózsában Danes László műhelyvezető, a panosi Esze Ta­másban Viga László gépkocsive­zető és Suba Istvánné növény- termelő. A nyírparasznyai Uj Barázdá­ban Kállai István anyagraktáros, a pátyodi Kossuthban Csehi István gépszerelő. Az ópályi Kossuthban Gellér Ferenc bri­gádvezető. Kocsis Ferencné do­hánykertész és Varga Józsefné kertész. A mérki Kossuthban Bittó József főkönyvelő, Bényei Gyula és Tircsi Antal erőgép­vezetők. a nagyecsedi Rákóczi­ban Bégány Béla törzsállatte- nyésztő, Reszoly Gyula fogatos, a fábiánházi Kossuthban D. Var­ga Károly tehenész, Filep Lajos traktoros. Tóth Tamás kovács, Erdei Kálmán fogatos. A nyir- parasznyai Új Barázdában Dra- bik Miklósné növénytermelő. Fegyver József traktoros. Az ököritófülpösi Szamos mentiben ifj. Eulyáki Károly gépszerelő és Ari Johanna pénzügyi előadó, a szamosbecsi Dózsában Kővári Lászlóné növénytermesztő, a balkányi Petőfi Szakszövetkezet­ben Juhász István elnök és Bi­hari Gyula munkaügyi előadó, az érpataki Rózsa Ferenc Szakszö­vetkezetben Sári Miklósné fő­könyvelő és Napkori Antal rak­táros. A kállósemjéni Egyesült Erő Szakszövetkezetben Kerczku János és Szegedi Mihály gépsze­relő. a szakolyi Egyetértés Szak- szövetkezetben Juhász Istvánné főkönyvelő-helyettes, Bogdán Sándor műhelyvezető és Fényes Imre gépkocsivezető. A bökönyi Kossuth Szakszövetkezetben Tóth János kombájnos, Bíró László gépszerelő. A biri Táncsicsban ifj. Kádár József, Támba Pál és Zajdáczki Józsefné növénytermelők, vala­mint ifj. Bartha Sándor gyü­mölcstermelő és Lipcsák János állatgondozó. A kállósemjéni Uj Életben Molnár József és ifj. Harsány! József rakodó. A gesz­terédi Virágzó Földben Balogh László főkönyvelő és Köblös József zetoros. Az encsencsi Vi­rágzóban Simon Ferenc főker­tész, a nyírpilisi Vörös Zászló­ban Csordás*Gyuía erőgépkezelő, a kislétai Rákócziban Vass Jó­zsef tehenész. A máriapocsi Zöld Mezőben^ Pénzes István brigád­vezető, az aporligeti Búzakalász­ban Marozsán János állatgondo­zó, az újfehértói Zöld Mező Szakszövetkezetben Marsi József szerelő, az orosi Búzakalász Szakszövetkezetben Szőke József főkönyvelő, Soltész Sándor erő­gépvezető és Tóth István nö­vénytermelő. A nagyhalászi Pe­tőfiben Végső Sándor László fő­könyvelő, Hriczu Gyula szerelő, Császár József főraktáros, Lábas Sándor és Lakó Antal erőgépve­zető, Szentpéteri istvánné tejke­zelő és Zámbor Istvánné növény­ápoló. A tiszaberceli Bessenyei­ben Tarr Sándor szerelő, Csics- vári Barnabás sertésgondozó és Sárosi József növénytermelő. A baktalórántházi Úttörőben Szabó Miklósné könyvelő, Kiss Antal brigádvezető, Jeney Lajos agro­nómus, Bedő Józsefné növény- termelő, Kecskés Mihály állat- gondozó. Németh Imre traktoros és ifj. Kresznóczki István rako­dó. A magyi Uj Barázdában Varga Zsolt főagronómus, Révész Iraréné főkönyvelő, Asztalos Mi­hály agnorómus, Svelta Mihály zetoros, Jármi György állatgondozó. A tiszalöki Sza­badságban Tornán Ferenc gép­műhelyvezető, Csikós Bálint erőgépkezelő. A gáva—vencsellől Szabadság­ban Smid János főagronómus, Jászai János állatgondozó, Alexa János traktoros, S. Türk János raktáros, Kiléber István munkás, Bodnár János fogatos. A buji Uj Életben Soltész János párttitkár, Orgonás István autószerelő. A lónyai Békében Pető Gábor párt- titkár, a vásárosnaményi Vörös Csillagban Losonczi István párt­titkár, Koncz István gépszerelő, a gemzsei Uj Életben Jávor Ferenc elnök, a tiszaszalkai Búzakalász­ban Gulyás András üzemágveze- tő, Rácz János brigádvezető, a nyírmadai Kossuth dolgozója: Molnár Lászlóné. Az aranyos­apáti Uj Életben Krámos János- né növénytermelő, a vásárosna­ményi SERKÖV igazgatója: Ka­rácsony Tibor és állatgondozója: Hudák István. A nyíregyházi TÖVÁLL-nál Nagy Miklós és Szatmári Ferenc brigádvezetők, Balázsi Antal darus, Holló József művezető és Homonyik György szakmunkás. A NYIRTÉV gép­kocsivezetője: Zákány Mihály. A nyíregyházi Dózsában Márföldi István traktoros és Májer Györgyné zöldségtermesztő. A nyírszőllősi Jókaiban Papp Lász­ló főagronómus, a nyíregyházi Ságváriban Simonies József és Darkó András traktorosok, a nyíregyházi Bessenyei Szakszö­vetkezetben Lipták János elnök, a nyíregyházi Szabolcs Szakszö­vetkezetben Kosa András gépko­csivezető, a nyíregyházi SZ^VTÉV igazgatóhelyettese: Varga Sán­dor, a nyírtassi Dózsában id. Takács András kertész és Balá­zsi Ferenc traktoros. A nyírlövői Kossuthban Szabó Zoltán szállí­tó. a fényeslitkei Gárdonyiban Mártha András és Kocsis László brigádvezetők, az eperjeskei Al­kotmányban Dicső Lajos főköny­velő és Tóth Lajosné, az ellen­őrző bizottság elnöke, a nyírbá­tori TESZÖV munkatársa: Gyar­mati László és gépkocsivezetője: Kovács János. Ugyancsak a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést kapták: Várkonyi Ödönné, a nyíregyházi járási-vá- rosi földhivatal előadója, Varga Ferenc, a fehérgyarmati járási földhivatal főelőadója. Dércíy Imre, a nyíregyházi megyei ál­lattenyésztési felügyelőség kör­zeti felügyelője, Molnár Gyula, a Nyíregvházi Baromfikeltető Vállalat igazgatója, Adám József, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igaz­gatója, valamint Tóth Erml, a nyíregyházi járási pártbizottság titkára. Ezen kívül az „Élelmiszer ki­váló dolgozója” kitüntetést kap­ták: Borbély János, a Mátészal­kai Sütőipari Vállalat művezető­je, és Arkosi Miklós csoportve­zető. Végül a „Térképészet kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést kapta Nagy Sándor, a megyei földhivatal földmérési főelőadója. A kitüntetéseket az alkotmány­napi ünnepségeken vették át. Az állami gazdaságok fiataljainak vetélkedője Szabolcs-Szatmár megye állami gazdaságaiban dolgo­zó KISZ-fíatalok kulturális ét sportvetélkedőjét tartottá) augusztus 20-án a Kemecse Állami Gazdaságban. A fia talokat. az állami gazdaságo’ vezetőit az egész napos ün népség résztvevőit Nyitrc Miklós íz állami gajdaságo' megyei igazgatója köszöntő* te. Rövid beszédében megem lékezett az alkotmányun)' * törvénybe iktatása óta eltel negyedszázad eredményeire1 köztük azoi'ól az eredmé­nyekről is, amelyeket az ál­lami gazdaságok KlSZ-fiatal- iai tettek és tesznek a mező­gazdaságban dolgozó fiatalok íletkörülményeinek javítá­sáért. A kemgesei ifjúsági műve- ídési házban megrendezett zellemi vetélkedőn — amely- -ek témája a KISZ Központi lizottság 1974. áprilisi hatá- ozata az ifjúsági törvény !s- lerete, annak helyi megva- Ssítása volt — a házigazda, ■ Kemecsei Állami Gazdaság sapata végzett az első he­lyen. Három sportpályán 'közben tíz állami gazdaság férfi futballcsapata küzdött a helyezésekért, délután pedig női labdarúgó bemutató mér­kőzés volt. ZENEI NAPOK A Szabolcsi Szimfonikusok és a kórus sikere Barokk hangversonyek Nyírbátorban Most nyolcadik alkalom­mal nőtt Izig-vérig megyei eseménnyé a Nyírbátori Ze­nei Napok, már esztendők óta legrangosabb művészeti ren­dezvényünk. A minőségi vál­tozást a Szabolcsi Szimfoni­kusok és az összevont szabol­csi kórusok fellépése hozta magával. Immár nemcsak 'az eszményi helyszínt adó és a lelkes hozzáértéssel szervező Nyírbátor házigazda szerepé­re korlátozódik (helyesebben terjed ki) a megyei jelleg. Szabolcs-Szatmár elérte azt a nem csekély eredményt, hogy épp a legnehezebben művel­hető és népszerűsíthető mű­vészeti ágban, a komolyzené­ben olyan együttese van, amely méltán szerepel egy sorozatban a mai magyar ze­nei előadóművészet élvonal­beli képviselőivel. Augusztus 17-én délután a szokásos ünnepélyes bevezető mozzanatokkal kezdődött meg az esemény. Dr. Kuknyó János, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályvezetője mondott megnyitó beszédet a városi tanács és a járási hi­vatal dísztermében, a bátori gyermekkórus énekelt na­gyon szépen Leitner Mária vezetésével, a művelődési központ irodalmi színpadosai szavaltak. Aztán koszorút ka­pott Báthori István vajda, a kenyérmezei győző szobra és a hasonnevű erdélyi fejede­lem és lengyel király emlék­táblája, a debrecen-nyíregy­házi helyőrség honvéd fúvó­sai pedig Petrovánszky Sán­dor vezényletével térzenét adtak, kedvteremtőt az esti koncerthez, majd torony zené­vel folytatták a református templom harangtornyának kerengőjén, ahonnan ponto­san 7 órakor felhangzott a Tinódi Lantos Sebestyén „Sokféle részögös”-ének dal­lamára komponált szignál. A kát elsőnapi hangver­seny a zenei barokk virágzá­sát a tizennyolcadik századot idézte meg a műemlék temp­lom álomlebegésű hálóbolto­zata alá. Mindkét este mind a nyolcszáz ülőhely megtelt. Sereglettek vendégek a me­gye .és az ország minden Irá­nyából, legalább hat-nyolcfé­le külföldi rendszámú gépko­csi parkolt az utcákon. A nyitókoncerten a huszon­hat évesen elhunyt, csodála­tos tehetségű itáliai kompo­nista, Giovanni Battista Per- golesi, halála előtt írt Stabat Mater-ét és az egyik tizen­nyolcadik századi „muzsikus fejedelem” Händel, oratóriu­mát, a Sándor ünnepét mu­tatta be a Szabolcsi Szimfo­nikus Zenekar és az össze­vont kórus (karigazgató: Fe­hér Ottó és Gebri József). A szinte zenére predesztinált környezet és az a tény, hogy először szerepelnek ilyen nagy és értő hallgatóság előtt, remek szólisták közre­működésével : valósággal szárnyra emelte az együttest. A Stabat Mater egyházzenei szabályok szerint íródott szö­vevényéből fájdalmas erejű emberi érzelem áradt, a Hän- del-mű mozgalmassága, dia­daléneket, gyászt, harci dalt, a zene védőszentjét, Szent Ceciliát ünneplő himnuszt váltakoztató sodra teljes pom­pájában tárta föl a barokk nyugtalan remegését, fölé­nyes méltóságát. A két át- szellemülten vezénylő kar­mester, Fehér Ottó és Molnár íjászló, a kitűnő énekés szó­listák, Budai Lívia, Gábor Artemis, Szabó Miklós és Só­lyom Nagy Sándor segítségé­vel, tökéletesen magával ra­gadta a hallgatóságot, amely az egész nap tomboló hőség után önfeledten merült a ze­ne dús hullámaiba a hűvösen fehérlő templomhajóban. A másnap este Vivaldié volt, e kétszáz év után is oly divatos, játékosan virtuóz és mélyről törően lírai, mate- matikaian pontos és szeszé­lyesen csapongó velencei mesteré, a „harmónia és ta­lálékonyság” mesteréé. Az egyik legnagyszerűbb magyar vokális együttes a Budapesti Madrigálkórus működött köz­re a Postás Szimfonikus Ze­nekar társaságában, Szekeres Ferenc vezényletével, Takács Klára, Szőkefalvy Nagy Ka­talin, Lugosi Melinda és Zempléni Mária énekelték a szólókat. Négy liturgikus mű­vet szólaltattak meg, a Cre- dó-t, a Lauda Jerusalemet, a Glóriát és a csak néhány éve felfedezett, hazánkban még kevésbé ismert Beatus vir-t. A vendégművészek hírne­vükhöz méltóan tolmácsolták Vivaldinak azt a megejtő sa­játosságát, amely a legáhita- tosabb vallási célra készülő műveit is ujjongó életöröm­mel járja át. Mint minden évben, ezút­tal is képzőművészeti kiállí­tások kísérik a koncerteket (tízezernél több látogatója van a zenei napok alatt a Báthori István Múzeumnak). Dr. Szalontai Barnabás múzeum­igazgató 1 bevezető sza­vaival és dr. Telepy Katalin, a Magyar Nem­zeti Galéria főmunkatársá­nak tárlatvezetésével még az első nap megnyílott Kőhegyi Gyula grafikusművész kiállí­tása, könnyed tolirajzok _ és rézkarcok, finom ex librisek, kísérletező szándékú színes metszetek hangulatos tárla­ta. Augusztus 20-án két szob­rászt, Lesenyei Mártát és Kiss Sándort mutatott be Kaliba Lajos, a városi tanács elnök- helyettese, majd maguk a művészek Ismertették mun­kásságukat Kiss Sándor fi­nom érzője a plakett szűk­szavú műfajának, Lesenyei Márta széphajlású bronzai igazi asszonyérzelmeket kö­zölnek a plasztika nyelvén. A zenei napok műsora 24- én Verdi Requiemjével foly­tatódik, majd 25-én három Kodály-mű előadásával ér véget Az előzetes érdeklő­dést tekintve négyszáz pót­széket tartanak készenlétben. A. Sz. 3. Tanácskozik a közgazdász világkongresszus Hetvenöt ország több, mint 1600 szakemberének részvételével hétfőn az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megnyílt a IV. Közgazdász Világkongresszus. A kongresszust Fritz Mach- lup, a nemzetközi közgazda- sági társaság leköszönő el­nöke nyitotta meg. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet, majd előadások hangzottak el. Szerdán munkacsoportok­ban folytatták tanácskozá­sukat a közgazdász világ- kongresszus részvevői. A tíz szekcióban megvitatják a gazdasági integráció fokának és fejlődésének mérésével, az ipartelepítéssel és műszaki fejlődéssel, a munkaerő­áramlás és a munkaerőpiac integrációjával kapcsolatos kérdéseket. Tárgyalnak a szektorális Integrációról. a nemzetközi tőkemozgás és a tőkepiacok integrációjáról, valamint az integráció pénz­es költségvetéspolitikai kér­déseiről. Elemzik az integrá­ció társadalmi-politikai vo- , natkozásainak és intézmé- ■ nyelnek problémakörét, a különböző fejlettségű terüle­tek integrációjának témáját, és megvizsgálják a terv, il­letve a piac szerepét az in­tegráció folyamatában. ILIIT Az elmúlt hét és a kettős ünnep televíziós produkciói gazdagok, sokszínűek, a mű­fajok szinte teljes arzenál­ját felvonultatók voltak. Vo­natkozik ez elsősorban a műsorlapban jó ötlettel, hangulatosan, külön is ajánr. lőtt ünnepi műsorokra, ame­lyek közül feltétlenül emlí­tést érdemel a „Cimbora” című irodalmi gyermekma­gazin a megszokottól i£ si­kerültebb adása, valamint a „Költő felel” sorozat IV. ré­sze, „A hatalmas szerelem”. Ez utóbbi műsor három jól komponált tételben a téma legszebb verseiből adott gaz­dag válogatást, kiváló szí­nészek, előadóművészek tol­mácsolásában, a Sebő együt­tes hangulathoz simuló köz­reműködésével. Ezúttal az egyik legjelleg­zetesebb tévés produkciók­ról, a tévéjátékoktól essék még csak szó. Kettőt láttunk belőlük. Sorrendben az első Gál László jugoszláviai ma­gyar író „Az éhes hajó” c. tévéjátéka volt, Siklós Olga adaptációjában és Horváth Tibor rendezésében. A lírai hangvételű, balladisztikus hangulatokat Idéző játék egy hónapokig úton lévő teher­hajó személyzetének és egyetlen utasának, az örege­dés előtti utolsó sanszait kétségbeesetten kihasználni akaró Mademe-nak az ösz- szezártságában a tiszta, em­beri élet és a szülőföld iránti vágyakozást példázta. Ezért is vesznek a férfiak „bűn­bánati ruhát és bűnbánati játékot a kikötőben az asz- ezonyoknak. „Az éhes hajó”- ban több dráma is feszült: az első tiszt (Szilágyi Tibor kitűnő alakítása) féltékeny- ségi, Katinka (Tábori Nóra a kelleténél talán egy árnya­lattal egyértelműbbre for­málta felkínállmzásait) félté- kenységi drámája, s többek haza, vagy más életforma utáni nosztalgiája. Sajnos, a sok szál nem fonódott drá­mai egységbe, arni a tévéjáték értékéből levon, de így is ez tetszett legjobban a műfajból most látott alko­tások közül. Sokkal több fenntartás ke­letkezett bennünk Mátis Lí­via forgatókönyvíró és Mé­száros Márta rendező érdek­lődéssel várt „Szeptember végén” c. tévéjátékénak lát­tán. Azzal teljesen egyet le­lhet érteni, hogy a „nemzeti özvegységét” oly hamar fel­adó Szendrey Júliának le­hettek emberi, egyéni indí­tékai, s hogy a sokat vitatott kérdésnek lehetséges ilyen metszete Is. Nem ítéletet vár­tunk, sem elmarasztalót, sem íelmentőt. De Szendrey Jú­lia második házasságának meggyőző motiválásával a tévéjáték adós maradt. Las­san ébredő vonzalmát inkább menekülését — az elején tipikusan jóságosnak beállított — Horvát Árpád történészhez még csak meg­érthettük (életmentés, ta­nácsadás okán stb.). de az elhidegülési folyamatból, mely végül is a házásság felbomlásához, s Júlia tra­gikus sorsához vezetett, sem­mi sem látszott a képernyőn. A mézízű idillről minden átmenet és különösebb in­dok nélkül váltott a kép az egymást felőrlő pokolra, csak később, Horváth keserű dek­larációjából tudhattuk meg, hogy „...mindenütt, mindig Petőfi emléke...”, s Júliával kapcsolatot tartó egykori ba­ráti köre, végső soron per­sze a kéí ember össze nem illése volt az igazi ok. A tévéjáték nem tudta életkö­zeibe varázsolni Szendrey Júliát, s ráadásul a hosszú- hosszú, szöveg nélküll beál­lításokkal, nyilván az inst­rukciókon alapuló színészi játékstílussal valamiféle me­lodrámába hajló érzelgősség lengte be ezt a produkciót, mely attól sem lett művészi eszközeiben moderpebb, hogy jó „pangylatfestő . songok se­gítették tovább döccenteni a vontatott cselekményt. Merkovszky Pál 0 RÁD IÓ ■ -: .v -V ■ MELLETT A Rádió Kabarészínháza humorfesztiváljának első for­dulója még be sem fejező­dött, a harmadik részt hal­lottuk hétfőn, azt még ho­mály fedi, ki lesz a győztes, kik kapnak helyezést. Két nyertesnek a kiléte azonban máris biztos, ennek kitalálá­sához nem kell jóstehetség, az egyik a hallgatóság, a másik pedig maga a rádió. Amint az eddigi adásokból meg lehet ítélni, a hallgatók a műsorszámok többségében friss szemléletű humort, fel­szabadult hangulatot nyer- nek ezen a fesztiválon, a rá­dió pedig feltehetőleg né­hány új szerzőt is a régiek mellé és természetesen még népesebb hallgatóságot en­nek az eddig is kedvelt mű­fajnak. Hogy a rádióban nincs uborkaszezon, ezt már szinte megszoktuk az utóbbi évek­ben. S a pezsgést az idén nemcsak a kabaréban vehet­jük észre. Több új hangjá­tékot hallhattunk az elmúlt tíz napban. Közülük csak kettőről néhány mondatot. Török Tamás rendezte az Ifjúsági Rádiószínpad bemu­tatóját, A harmadik ven- dég-et. Nemcsak Traven írásművészete, hanem a ren­, dező alkotó fantáziája is kellett ahhoz, hogy ennek a sok nép meséjében fellelhe­tő motívumnak ilyen hatá­sosan érvényesüljön a me­sehangulata és népi bölcses­sége. A sikerhez Suka Sán­dor (Macario) és Gera Zol­tán (a Halál) önmagában Is kifejező hangkaraktere sze­rencsés segítség volt, de mindenekelőtt e két színész játéka adta az élményt. j Nincs izgalmasabb téma a valóságnál, az életnél. Ennél csak egy érdekesebb téma létezik: milyen nyomot hagy­nak az emberben napjaink változásai, s ezekre miként ‘reagál az ember. Hogyan vá­laszol ezekre a változásokra ha magányos, ha egyedül kell megküzdenie az élettel. S ha valakj, társat keres, ké­pes-e arra, hogy átvegye a másik üzenetét, képes-e ar­ra. hogy azt mondja, amit a másik hallani szeretne. Mit tesznek — mit tehetnek —■ azok, akik egy életforma elől menekülnek, társat ’és másik életformát keresve? Erről szólt a héten Mocsár Gábor hangjátéka, a Mene­külők. Igen elgondolkodtató az a helyzet, amelyet ez a játék ábrázol. Itt nem egy­szerűen két új társat kereső ember gondjáról van szó, hanem a napjainkban a gaz­dálkodás, a termelőmunka fejlődése okozta változások nyomán szükségszerűen be­következő életformabeli, élet­módbeli változások emberi, lelki kérdéseiről, mondjuk ki őszintén: kínjairól. Gáspár (Sinkovits Imre) a vándor­életbe únt bele, le akar te­lepedni, csendre, nyugalom­ra, békés családi életre vá­gyik, akár egy tanyában is — itt Eta mellett — távol a fúrótoronyok zajától. Eta (Szemes Mari) a tanyából és távoli dolgozó férje mellől vágyik el, városba, zajos, mozgalmas életbe. Egyikük sem tudja azt mondani a másiknak, amit az szeretne hallani. Az élet bonyolul­tabb annál, semhogy a társ­keresésbe bele ne szóljon. Mocsár Gábor sem fejezi be a történetet, nyitva hagyja a kérdést: mi fog történni a három emberrel, mert hiszen Eta férje otthagyta a pesti gyárat, itt az olajosoknál ta­lált munkát. Tovább lehet gondolni a történetet, spe­kulálni, mi lenne a jó, mi a helyesebb. Nagy életismeret, éles valóságlátás, tükröződik Mocsárnak ebben az írásá­ban is. Seregi Istyáa (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom