Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

ft. (AM HSOPP-raXííTAIfönszAtí — ÜNNEPI MEtLENLÍÍÍ „Sétalap” és karrier ' Ä Törődés Ä Jó pénz Lehetőség rítékba. Nem arról van szó, hogy a fiatalok eleve kevesebbet kapnak. Azt kapják, ami törvényes. A kezdő szakmunkások még egy olyan kedvezményt is kapnak, hogy ha nem teljesítik a normát, kiegészítik a fizetésüket. Persze csak hat hónapig, mert addig tényleg nem árt ha belejön a gyerek. Nem dobják azonnal a mély vízbe, fokozatosan kap komo­lyabb feladatokat. Idekívánkozik persze az is, hogy jó néhányan elmennek egy forint miatt mert máshol annyival többet ígérnek. Nem várják meg még az egy évet sem. Utána már hiába bánja, hogy ott tíz évig is annyi ma­rad a pénze, addig az ittenieké meg jócskán megemelkedett. Ki ne értené meg a fiatalok pénzéhségét, türelmetlenségét? Csak azért mérlegelni is kell néha, hogy jár jobban az ember. — Vegyük a tanulást, a szakmai tovább­képzést. A jelentkezők többsége fiatal. Eddig senkinek nem utasították el a kérelmét. Ma­gasabb szintű iskolánál természetesen egyez­tetik az egyéni meg a vállalati érdeket, de megtalálják a közös szót. Az iskolábajárók- nak jár a tanulmányi szabadság, a műszak­csere, és az iskola befejezése után a maga­sabb fizetés. Nagyon sokszor még egy tan­folyam befejezéséért is adnak fizetésemelést. Hogy az így kiesett munkanapok mennyit je­lentenek pénzben a vállalatnak, arra nehéz válaszolni, de nagyon sokat. Ez szemlélet kérdése — a tanulásra, önművelésre nem sza­bad sajnálni a pénzt, különösen nem fiata­loknál. — Nincs különösebb gondunk a szociális támogatással sem, minden kedvezményt meg­kapunk lakásépítéshez, vásárláshoz. Nem egy­szerre, de sorban, ahogy engedi a takaró a nyújtózkodást. Nagyobb gond a szórakozási lehetőségek megteremtése. A MEZÖGÉP-hez tartozó fiataloknak — tehát a gyáregységeket is ide értem — százezer forintjuk van az ifjúsági alapon, és még százezer kulturális és sportcélokra. Amikor ezt szétosztjuk, nem is marad olyan sok pénz. Klubokkal, kirándu­lásokkal, vetélkedőkkel, és sok más dologgal próbálunk enyhíteni a helyzeten, hogy legyen hasznosabb a szabad idő — de vannak prob­lémák, amik túlnőnek a mi hatáskörünkön. Egyik a bejárók gondja. Nálunk a dolgozók hetven százaléka bejáró. Mi legyen velük, hogy vonjuk be őket a munkába? Fogas kér­dés. A másik a régóta emlegetett, a sportügy. Nem is a sport, az egészségesebb élet igénye. Mert ez politika a javából! Egyszer oda jut­nánk el, hogy kevesebb pénz menne kórhá­zakra, és több a tömegek mozgásigényének kielégítésére. Meghatározza a munkát a han­gulat, a frissesség. És mi fáradtak, és sokszor rosszkedvűek vagyunk, mert nincs ami kikap­csolódást adjon. Én most azt tartom az ifjú­ság legnagyobb védelmének, hogy jó, okos kezdeményezésekkel az egészségét védjék. A munkakedvét. Kollóth Adrienne Szétfősz]ik az íróasztal mítosza Érettségivel a Eléggé elterjedt még ma is az a felfogás, hogy ha már valaki érett­ségi bizonyítványt szerzett, íróasztal mellett kell dolgoznia. Aki már ma­gasabb végzettségű, annak „jár” az íróasztal, a hivatali, az irányító munka. A fiatal szakemberek kö­zött azonban szép számmal vannak olyanok, akik magasabb képzettség birtokában is szívesen választják a fizikai munkát, a termelést. Hrabóczki Ernő, a nyíregyházi cipőgyár­ban villanyszerelő. A Kossuth Lajos szakkö­zépiskola elektromos szakán érettségizett. 1968-ban került a cipőgyárba, ahová a kato­naidő letöltése után visszajött — Nagyon megszerettem ezt a helyet, a munkatársaim rendesek. Úgy tudom, hogy a vezetőim is elégedettek a munkámmal. Miért mennék el? Itthon jobb Pedig hívták más helyre is. A katonaidő végén, Tatabányán kétezer-hétszáz forintos alapfizetést és különböző juttatásokat ígértek. Hazajött Almási és a „srácok” „A Magyar Népköztársaság külö­nös gondot fordít az ifjúság fejlő­désére és szocialista nevelésére, vé­delmezi az ifjúság érdekeit.’’ (Alkotmány 17. §.) Jó dolog, ha egy vállalat vezetői úgy vé­lekednek a fiatalokról, hogy nélkülük leállna a gyár, meg hogy nem jelent külön feladatot az ifjúságpolitika, mert határozat, törvény nélkül is tucják — az ifjúság a jövendő zá­loga. Nem hangoztatják harsányan, de min­denki tudja a dolgát. Még csak nem is kivé­teleznek a fiatalokkal, de komolyan veszik a2 üzemi demokráciát, a dolgozók érdekét, véle­ményét. És minden módszert, lehetőséget fel­használnak arra, hogy megtartsák őket — mindenki érdekében. Tisztességes játék a ja­vából. Mert mi kell ahhoz, hogy egy fiatal meg­maradjon egy helyen? Törődés, szakmaszere­tet, jó pénz, lehetőség a fejlődésre, önműve­lésre, szórakozásra Azt mondják a fiatalok­éi tálában ezek döntik el, hogy marad vagy megy az ember. A Nyíregyházi MEZOGÉP- nél ritkán szavaznak az utóbbira, aki el is megy — jönne vissza fél év után. Mert ahogy ők mondják — nem minden a keret és a bér, több kell — a gondoskodás. Hogy csinálják? Mondják el ők, a ME­ZŐGÉP fiataljai, Suszta László, Szalai Sán­dor és Kéri Béla. — Kezdjük ott, amikor egy srác bejön hozzánk és azt mondja, hogy itt akar dolgoz­ni. Szerencsésebb ha nálunk szerzett szak­munkás-bizonyítványt, de minden lehetőségre fel kell készülni. Kap egy „sétalapot” — mert mi csak így nevezzük a belépési jegyzéket Ezt alá kell íratnia mindenkivel, akinek fon­tos tudni érkezéséről. Az első állomás mi va­gyunk, a KISZ-vezetők. Nem a csúcstitkár, hanem az illetékes alapszervezeti titkár. Van néhány tapasztalatom ilyen találkozásokról. Az ember megkérdezi honnan jött, leülünk egymás mellé és elbeszélgetünk. A baj rend­szerint ott kezdődik, amikor megkérdezi a2 ember, hogy KISZ-tag-e, és hol a könyve? Akkor kezdődik a meglepődések sora. Ezt tő­lem még sehol nem kérdezték, nem is tudom, hol van, pedig vaalmikor beléptem... A be­szélgetés után szólunk a csoportvezetőjének, hogy milyen a srác, hogy bánjanak vele, de még mi is adunk mellé égj» régi KISZ-tagot, annyi az ügyes-bajos gondja az embernek az elején, hogy egyedül nehezen tud eligazodni. Törődünk vele első perctől — ez a lényeg. — A jó pénz tényleg fontos, de nem meg­határozó. Nálunk valóban értékelik a becsü­letesen dolgozó fiatalokat. De van egy olyan szemlélet is, hogy bizonyítson először a fia­tal. Egy év után már jóval több kerül a bo­Tl ÁROM ESZTENDŐ — KÉT ELÖLÉPTE­TÉS. Szép siker. Nem?! Igazi karrier ha úgy tetszik egy fiatal, szimpatikus, ener­gikus és mindössze alig huszonhat esztendős gépészmérnöknek. Legalább úgy örül a siker­nek Mezősi Dezső, a VSZM kisvárdai 3-as számú gyáregységének a vezetője is, akinek, mi tagadás, része is van benne. Ezeket mondja: „Technológusnak vettük fel. Amikor ezzel megismerkedett, s láttuk vonzalmát, kedvét, érdeklődését, egy éven belül csoportvezető lett a technológiában. És amikor a szükség is úgy hozta, és meg is érett rá, ez év április elsejétől ő lett a gyárfenn­tartási osztály vezetője.” Komoly, felelősséget igénylő beosztás. Hogyan felelt meg ezeknek a követelmények­nek a fiatal gépészmérnök? Ebben a beosz­tásban még az ismerkedés korszakát éli, ba­rátkozik a megnövekedett feladatokkal. Két­ségtelen, van benne valami plusz, ami idáig juttatta. Ha valamikor is önéletrajzot ír, egy momentum biztosan hiányozni fog belőle. Ta­lán szerénységből, talán azért, mert nem tu­lajdonít neki semmi különöset. Pedig azzal kezdődött e gyárhoz való kö­tődése. Tudni keli ehhez, hogy Almási József — akiről szó van — amikor elvégezte az egyetemet Miskolcon és gépészmérnök lett, Nyíregyházára került. Itt tanította a nebuló­kat mérnöktanárként a Kossuth Lajos Szak- középiskolában. Kisvárdáról járt a megyeszék­helyre. Ez abban az időben voit még, amikor kezdték a VSZM-gyáregység alapjait lerakni itt a Nyírségben. Nem véletlenül és nem csu­pán kíváncsiságból gyalogolt ki ide az anar- csi út mellé nézelődni, bűvölni az építkezést. Be-belátogatott az épülő gyárba. Ilyen témái' foglalkoztatták az egyetemen is. aLMASI RÖVID VALLOMÁSA: „Ak ** kor már üzemelt néhány présgép, s nekem nagyon, de nagyon megtetszettek.'' Vágyódott ide. szándéka volt ide kerülni. És bár igaz, hogy — ha jegyzik majd itt is a törzsgárdistákat! — ez még nem számít be. de meggondolandó.. Elérte célját a fiatal mérnök. Most aztán van része benne bőven, mert valamennyi présgép hozzátartozik. Úgy (télik meg a vezetők, hogy „belejött”. Másfél esztendő alatt megismerkedett ezekkel a gé­pekkel, mint technológus, s Mezősi szavával élve „kezd otthon lenni a gépekben”. És ez elismerés. Mert ezekben a masinákban ko­moly automatikák „dolgoznak”. Ismerni kell rendkívüli érzékenységüket, minden zajt, rez­dülést. Aki e gyáregység rövid történetét arány­lag ismeri, az megtudja ítélni, voltak itt gon­dok a műszakiak és a fizikaiak között. Vala­hogy nem találták meg a megfelelő hangot a mérnökök, technikusok a kétkeziekkel. Nem palástolja ezt Mezősi Dezső gyáregységve­zető sem. És csak természetes, hogy örül, amikor az ő gondja is csökken, s rátaláltak egy olyan fiatal műszakira, aki ezt enyhítet­te. „Almási Jóska megtalálta a hangot az emberekkel. Rendszert vezetett be a tmk- ban.” Hogy valójában mi is van emögött, csak kontrasztban lehet vizsgálni. Csak akkor tűnik elő a különbség, ha tudjuk, bizony előfordult korábban, hogy éppen a műszaki-fizikai „el­lentét” miatt nem volt megfelelően anyaggal- energiával-szerszámmal ellátva az esztergá­lyos, hegesztő, a lakatos. És ki látta kárát? A kisvárdai gyáregység. Ez emberileg sem volt jó. Lazította a munkafegyelmet, rossz vért szült a műszakiak-fizikaiak között. És ami egyáltalán nem mellékes: nem csak a termeléssel volt baj, csökkent természetesen a boríték tartalma is. Tji ÖLEG A PRÉSF.T,ÖK ESETÉBEN! És ■C a nagy értékű gépek egy része állt, vagy nem volt megfelelően „leterhelve”, mert hiányzott valamilyen alkatrész. Hiányzott? Pesten volt, csak éppen meg kellett volna szerezni. Ám hiányzott a megfelelő jó kap­csolat. S ha nem is egy csapásra, de gyorsan megváltozott a helyzet, amikor Almási Józse­fet kinevezték, előléptették. Van pontos tmk-terv. Ezt fontosnak, lényegesnek tartják. Az összes gép értéke több mint 63 millió! Ér­teni kell hozzájuk, kihasználni azokat. így termelik meg a forintot, a kemény valutát. A tapasztaltabbak, az „öregrókák” értékelik úgy, hogy a fiatal gyár fenntartási osztályve­zetője jó érzékkel oldja meg feladatát. És eb­ben két kérdés a döntő: egyik a rendkívüli--------------------------------­-------------------r----------------­érdeklődése, a másik jó kapcsolata a dolgo­zókkal, beosztottjaival és az anyagyáriakkal. „Egyik sem hanyagolható el. Mint mondják, most is itt segít Kisvárdán Pestről Mészáros János, a hidraulikus csoport vezetője és né­hány embere, öten munkálkodnak, hogy a présgépek üzembe helyezése zökkenőmentes legyen. Tőlük tanulni is lehet. Ezt ki is hasz­nálják a kisvárdai gyár fiataljai. Márpedig ez a gyár aztán igazán fiatal. Maródi .László, a gyáregység pártszervezeté­nek a titkára mondja: „Az átlagéletkor ná­lunk 28 év. Tehát ennek két évvel alatta van barátunk, Jóska. Ebből is adódik a jó kap­csolata az emberekkel, a srácokkal.” S egy­általán nem mellékes, hogyan mutatkozik be egy fiatal műszaki, de az s'srn, hogyan fogad­ják. Pillanatnyilag ötven ember tartozik Al­mási József közvetlen irányítása alá. És mint meg lehet ítélni, inkább a műhelyszagot sze­reti mint az irodáét. A napi nyolc órából öt­hat órát van az emberei között. Hogy miért? É PÜL MOST EGY SZŰKÖKÉT a gyár udvarán. Ezt csak munkaidő után le­het „bütykölni”. Ha Almási kéri a fiúkat, s ő is ott van!, szívesen jönnek, segítenek. Rá­húznak munkaidő után, betonoznak. Nem régiben Sós István, a tmk művezetője egy ötlettel állt elő. Ott van a nagytárcsacsiszoló gép. Selejtezésre szorul mielőbb. Fájlalja, saj­nálja, s jött, mondta, át kellene valamilyen módon alakítani, hogy alkalmas legyen fék­betét csiszoló célgépnek. Almási már készíti hozzá a szükséges rajzokat. Bíznak a siker­ben. Ilyen a kapcsolat Almási, a srácok, a fi­zikaiak, a szakik között. Ezek persze csak morzsák abból a mindennapos együttlétből, amelynek végeredménye: jó munkahelyi lég­kör, termelési sikerek, anyagi és erkölcsi el­ismerés. De benne van a lényeg. Almási Jó­zsef nagyon hálás a gyárnak. Nem csak ran­got. beosztást kapott, hanem bizalmat is. Ezt is szeretné honorálni. Meg sok egyebet mást is. „Úgy érzem, munkatársaimtól maximális megbecsülést kapok.” Ezt tartja talán a leg­fontosabbnak. Lakást kapott a gyártól. Két gyermek apja. Van munkája bőven. Nem panaszkodik. S mind emellett még arra is van ideje, hogy társadalmi megbízatást vállaljon. Munkásőr. „Ez év január 21-én tettem le az esküt. Éppen a születésem napján.” Farkas Kálmán munkapadnál — Igaz, hogy most 2400 forintot keresHh» de itthon sokkal jobb. Jól esik, hogy segítik munkámat. Már tíz kisebb-nagyobb újítást adtam be — valamennyit elfogadták —, a következőt most értékelik. Érettségizett szakmunkás, de még nem fejezte be a tanulást. Most a miskolci villa­mosipari technikumba jár. Gyakran szomba­ton és vasárnap utazik Miskolcra, mert csak akkor van hely a laborokban a mérésekhez. — Lehet, hogy egy kicsit kényelmetlen­nek tűnik most az utazgatás, de a mi szak­mánkban nagyon sok az új dolog, amit is­merni kell, akár tanultuk, akár nem. Áram­mal dolgozunk, nem babra megy a játék. 1976-ban kapok oklevelet, majd ezután nagjr álmom, hogy a műszaki egyetemet elvégez­zem. Fiatal koromban akarok tanulni, míg könnyebben megy. A 17 tmk-s között kettőnek van érettsé­gije. Mit jelent ez számukra? — Nem anyagilag jelent többet. A töb­biek esetleg nem is tudják, hogy van. Én úgy gondolom, nekünk a munkánknál látszik meg, ha például jobban meg tudunk oldani egy bekötést, szakszerűbben végezzük el fel­adatainkat. Könyökig olajos üzemmérnök Acs József az almatárolóban dolgozik. Mezőgazdasági felsőfokú technikumot végzett és gépészeti szaktechnikusi oklevelet szerzett. Amíg katona volt, szakmailag továbbfejlesz­tette a tudását, üzemmérnöki különbözeti vizgát tett. Most a képesítése mezőgazdasági gépészeti üzemmérnök. — A technikumban nem kötöttem társa­dalmi ösztöndíjat, így „szabadi” voltam, ami­kor végeztem. Gyakornoknak jöttem ide, 1300 forintos fizetéssel az iskola elvégzése után, 1971-ben. Most a léüzemben dolgozik, felelős mun­kakörben. Szabályozza az alma feldolgozásá­nál a hőmérsékletet, a refrakciót, a készít­mény töménységét, gondoskodik arról, hogy a dolgozóknak kéz alatt legyen minden a munkához. Kivétel, amikor mást is csinálni kell. Például most karbantartó. Könyökig olajos, nem lehet megmondani róla, hogy munkavezető. — A termelésben hamarabb elmegy n Idő, itt nem ér rá az ember tépelődni, esetleg mással foglalkozni, hanem végezni kell a na­pi munkát. Három műszakban dolgozik, de a munka­idő mellett más is köti az almatárolóhoz. — Sokat köszönhetek a vállalatnak! Amikor megnősültem, itt kaptam OTP-lakást, ehhez kölcsönt. Saját erőből sokáig nem tudtam voltna megoldani. Otthon ezermester vagyok, konyhát festek, a berendezéshez bar­kácsolni kell. Most a lakással vagyunk el­foglalva. Hogy mit tervezek a jövőre? Ittma­radni a vállalatnál, szakmailag továbbfejlőd­ni és 2—3 gyereket „Hívtak az irodára..“ Szabó András a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Gyár beváltó üzemében dolgozik. A képesítése dohányipari szaktechnikus. — Nagyon megszerettem ezt az iparágat A dohány olyan, mint a „színész!’. Mindig és mind másképpen reagál a különböző hatá­sokra. Sokat akarok foglalkozni ezzel a sze­szélyes növénnyel. Feleségemmel együtt je­lentkeztünk a dohányipari technikumba. Én már decemberben oklevelet kapok, a felesé­gem később kezdte mint én. A vállalattól mindent megkaptam a tanuláshoz. Vágyam, hogy minél tovább a termelésben dolgozzam. Már hívtak az irodára, de nem mentem. Szentmiklóssy József, a Nyíregyházi Kon­zervgyárban dolgozik már 1968 óta. Most 21 éves, Debrecenben érettségizett, majd emelt szintű konze. vipari szakközépiskolába iratko­zott be. Ezalatt már itt, a konzervgyárban volt szakmunkástanuló, majd ezután csoport- vezetőnek nevezték ki. Most megint új mun­kakörben dolgozik. A napokban került a ste­riles csoporthoz. A befőttek tartósításával, hőkezelésével foglalkozik. Még mindig nem fejezte be a tanulást, technikusi minősítő vizsgát tesz decemberben. De a vizsga után sem akar megválni a termeléstől. A. lehetőség — Sokkal közelebb érzem magam a ta­nulmányaim alapján a fizikai munkához. Nem mennék irodába dolgozni. A fizetésem is jó, 2600 forintot keresek. Jól érzem itt magam, nincs értelme változtatni. Csak há­rom műszakba járni nehéz egy kicsit. Külön­ben ebben a munkában is van alkotó lehető­ség. Rajtunk áll, hogy az előző munkafolya­matoknak az eredményét inkább javítsuk. Az, hogy milyen finom egy befőtt, konzerv, nagy­részt függ a sterilesektől. Állandóan figyelni, nagyon pontosan ellenőrizni kell mindent... Ezután is bővíteni akarja szakmai tudá­sát. Mint mondja, nem lehet a fejlődéstől el­maradni. Tóth Kornéüo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom