Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

stmr

KtcLTSt^s

W71. jam» W.

KOMMENTAR Köiöí nyelven

Szinte egyidőben azzal, hogy Moszkvában leszállt Saucagnargues francia külügyminiszter repülőgépe, Párizsban szovjet küldöttséget fogadtak, amelyet Vlagyimir Kirillin, a szovjet minisztertanács elnökhelyettese vezet.

A diplomáciai menetrend tehát két olyan eseményt rögzített azonos időpontban — állapítja meg kommentárjában Szpartak Beglov, az APN politikai szemleírója, —, amely lehetővé teszi mindkét ország számára, hogy felülvizsgálják együttműködésük menetét mind a politikai, mind a gazdasági szférában.

Franciaország a Szovjetunió;. jelentős kereskedelmi partnerévé vált, ezen felül a gazdasági együttműködés is erőteljesen fejlődik a két ország között. így a többi között az atomenergia hasznosításában, valamint az alumínium és az ammóniák gyártás terén bontakozott ki bilaterális kooperáció. Egv francia miniszter szerint a szovjet—francia együttműködés 1964 óta a két ország külpolitikájának egyik alappillérévé vált és a francia politika eme állandó összetevőit illetően tökéletes a folyamatosság.

Ezt tükrözi egyébként a francia külügyminiszter

szovjetunióbell látogatása is. A szovjet emberek — mutat rá az APN kommentátora — mindenkor féltőén ápolták a Franciaországhoz fűződő kapcsolatokat. Annál is inkább, mert ezek a kapcsolatok az elsők között nyitottak utat az enyhülés felé. Az idén ősszel bizonyára mindkét országban megemlékeznek arról, hogy 50 éve. létesített diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és Franciaország. Napjainkban a két ország külpolitikájának alkotó elemévé vált a kapcsolatok baráti jellege, amelyet 1971 október 30-án „a Szovjetunió és Franciaország közötti együttműködés elveiben ” jogilag is rögzítettek. Mindez... természetesen nemcsak a két ország, hanem Európa számára Is nagyfontosságú, jelentős tényező.

Már a szovjet—francia külügyminiszterek eszmecseréinek első napján érződött az a törekvés, hogy megbeszéléseiken „megtalálják a közös nyelvet”. A Párizsban, illetve a Szovjetunióban folytatott eszmecserék így újabb fontos állomást jelentenek a két ország kapcsolataiban és hozzájárulnak a kontinens országainak együttműködéséhez.

Or, Tar Imre beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

Részletesen beszélt dr. Tar Imre a záhonyi körzet eredményeiről. Többek között a következőket mondotta:

— A körzet eredménye, átrakási teljesítménye fokozatosan emelkedett és az 1973. évi 11,8 millió tonnás átrakás csaknem egymillió tonnával haladta meg az 1970. évit. A mennyiségi növekedés a munka minőségi javulásával párosult, például 1,53 forinttal csökkent az egy tonnára jutó átrakási költség, s ebben az időszakban 17,9 százalékkal nőtt a munka termelékenysége is. Hozzátehetem, hogy javult a szállító felek kiszolgálásának színvonala és a személyszállítás kulturáltsága és biztonsága.

— Az átrakókörzet 868

kommunistájának, s a muft- kások sokezres táborának személyes példamutatása és közéleti munkája, a társadalmi, a politikai élet, a termelés területén is olyan megbízható erőt jelent, amely biztosítéka a záhonyi vasúti átrakókörzetben is a továbbhaladásnak, a termelékenyebb. hatékonyabb

munkának.

— Úgy gondolom, az elért eredmények méltatásakor helyénvaló arról is szólni, hogy ennek egyik fő forrása a szocialista brigádmozgalom volt. Jelenleg Záhony térségében 394 szocialista brigádban 2975 fő dolgozik a kitüntető cím elnyeréséért vállalt feladatok végrehajtásáért, a KISZ termelési mozgalmaiban pedig több, mint 300 fiatal vesz részt. A szocialista brigádmozgalom által elért sikerek teremtették meg az alapját annak, hogy a záhonyi csomópont a szovjet elvtársakkal együtt meghirdetett szocialista munkaversenyben helyt tudjon állni és egymásután háromszor teljesítse a „Kiváló vasúti csomópont” kitüntetés elnyeréséhez szükséges feladatokat.

A megyei pártbizottság eilső titkára külön szólt a munkások tenniakarásáról. a beruházási programok megvalósulásáról. A dolgozók a nagyobb feladatoknak magasabb politikai, szakmai és általános műveltséggel tesznek eleget. Javult az élet- színvonal, a múlt évben az átlagbér elérte havi 2690 forintot. A mostani vasutas- napon 464 dolgozót avattak a törzsgárda tagjává.

A feladatokról, a szfcja- lista versenymozgalomban való részvételről a következőképpen emlékezett meg gz előadó: .

— A záhonyi vasúti átrakókörzetben 1974-ben már több mint 14,5 millió tonna nyersanyagot, félkész és készterméket kell elszállítani. Ez a mennyiség túlnyomórészt a Szovjetunióból érkező, átrakást igénylő áruféleségekből tevődik ki. Ezt a célt tűzték maguk elé a körzet dolgozói, az április hónapban megtartott munkásgyűléseken, amikor az átrakókörzet hatezer fős munkáskollektívája nevében ver-' senyfelajánlásokat tettek I pártunk XI. kongresszusának I tiszteletére és hazánk fel-1 szabadulásának 30. évfordulójára.

— Meggyőződésem, hogy a vállalati munka- és üzem- szervezés tartalékainak feltárásával, a versenymozgalomban rejlő lehetőségek szélesebb körű felhasználásával a záhonyi dolgozók eleget tesznek vállalásuknak — fejezte be beszédét dr. Tar Imre, további sikereket kívánva a záhonyi körzet dolgozóinak.

A záhonyi vasűtasokat köszöntötte Sipos Pál. a csehszlovák vasúti küldöttség vezetője is, maid Szegedi Nándor, a vasútigazgatóság vezetője törzséé ar* aj el vényeket és soron kívüli előléptetéseket adott át,

Az ünnepség után a vendégek megtekintették és felavatták a Fénveslitkén társadalmi munkában épült mi- nisportp^,^ n._ ..

fiunkéban a Szaljuf—3

Pénteken folytatódott a Szaljut—3 szovjet tudományos űrállomás kísérletsorozata.

Az elmúlt 24 órában Pavel Popovics és Jurij Artyuhin űrhajósok elvégezték az atmoszféra és a Föld körüli kozmikus térség kutatásának soronkövetkezó ciklusát.

A Szaljut—3 fedélzetén mikrobiológiai kultivátor áll az űrhajósok rendelkezésére, akik minden nap baktériumkultúrákat telepítenek a tápközegbe. Ennék a kísérletnek az a célja, hogy tanulmányozzák a baktériumok fejlődését a súlytalanság állapotában.

Pénteken az űrállomás személyzetének munkanapja

magyar idő szerint reggel 6 órakor kezdődött. Az űrhajósok pénteki ródiójélenté- sükben arról számoltak be, hogy az űrállomás fedélzetén a munka az előre meghatározott programnak megfelelően folyik.

Földgáz Orenburgból

Az idén a belföldi kőolajtermelés meghaladja a 2 millió tonnát, míg földgázból hozzávetőleg 5—5,2 milliárd

köbméter kerül felszínre. Ezek a mennyiségek azonban nem fedezik a szükségleteket, s ezért mintegy 5,4 millió tonna kőolajat importálunk a Szovjetunióból, az arab országokból pedig

7—800 ezer tonna nyersolaj érkezik. S miután a negyedik ötéves terv földgázprog- ramja mind a vállalati, mind a lakossági szférában fokozni kívánja a fogyasztást, máris épül a Testvériség gázvezeték magyar szakasza.

A tervek szerint Beregda- róc és Leninváros között jövőre készül el a 130 kilométeres csőkígyó, amelyen már

1975-ben 1 milliárd köbméter szovjet földgáz érkezik hazánkba. A csövek 800—820 milliméter átmérőjűek, s köpenyükben a gáz 64 atmoszféra nyomás alatt áramlik. A csőrendszer építése rendkívüli körültekintést igényel, éppen ezért' a szovjet Szojuzzagrangaz külkereskedelmi egyesülés számos, nagy tapasztalattal rendelkező szakembert bocsátott a magyar építők rendelkezésére. . ,

A Testvériség vezeték a borsodi iparvidéket és. Miskolcot, íja--.el földgázzal-. A. kétoldalú o magyar—szovjet ■szerződés 'ú^VánáítkOr rögzíti, hogy a későbbiekben" a csővezeték Budapestig épülhet. Az építési munkához a Szovjetunió gépeket .és berendezéseket bocsát a magyar partnere rendelkezésére, míg hazánk a csöveket, az armatúrákat és a műszereket biztosítja.

Nemcsak Magyarország kötött kétoldalú földgázszállítási megállapodást a Szovjetunióval, hanem a többi, európai szocialista ország is. Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK jelenleg ősz*

szesen évi 5 milliárd köbméter szovjet földgázt importál, míg Bulgáriába 1 milliárd köbméter érkezik.

A KGST komplex program.; a előirányozta a fűtő- és az’ energetikai bázis, valamint a szénhidrogén szállítás gyors ütejnű fejlesztését, s a munkálatokban való együttes . részvétel elmélyítését. A KGST-titkárság jelentése szerint az európai szocialista országok — a Szovjetunió kivételével — 1975-ben már 60 milliárd köbméter földgázt használnak fel. A tagállamokban kitermelt földgáz mennyisége meghaladja a 250—260 milliárd köbmétert, s ebből a Szovjetunió részesedése 85 százalék.

Számottevő lelőhelyekkel csupán a Szovjetunió rendelkezik. Uj kutakat létesítenek Nyugat-Szibériában, Türk- méniában, a Komi Autonóm SZSZK területén, és — ami számunkra különösen fontos — ÖrenbUrg körzetében. A Szovjetunió tervei' szerint a földgázmezőket csővezetékkel kötik össze, s ez lehetővé teszi, hogy rj ár a közeli jövőben létrejöjjön a KGST- országok egységes gázellátó rendszere is.

A KGST XXVin., szófiai tanácskozásán ■ *- Bulgária, ■ Csehszlovákia,' •** Lengyelország, Magyaror^g,..a^ JJDkL Románia és a Szovjetunió kormányfői általános egyezményt. írtak alá az Orenburg körzetében található föld- gázkésklétek közös kiaknázásáról," valamint a Szovjetunió nyugati határáig haladó 2750 kilométer hosszú gázvezeték együttes kiépítéséről. A szerződés szerint a Szovjetunió évente 15.5 milliárd köbméter földgázt bocsát partnerei rendelkezésére, illetve a KGST-országok, részvételét a beruházásban ugyancsak földgázzal egyenlíti ki.

A KGST-országok e határozat szellemében ÖsszeharíJ golják a geológiai kutatómunkát, ugyanis az orenbur- gi kerületben még ebben sts ötéves tervciklusban 200 új kutat kívánnak feltárni. A földgáz a Románia által építendő előkészítő és tisztító üzembe kerül, s innen indul' hosszú útjára. Az új vezeték csöveinek4 átmérője 1420 milliméter lasz, a csőfal vastagsága 16—-18 milliméter, a gáz, pedig 75 atmoszféra nyomással áramlik.

A tervezett csőkígyót a* érdekelt országolt öt szakaszra osztották. Hazánk a középső, a harmadik szakaszt . építi fel, mintegy 580—600 kilométer hosszúságban, a Szovjetunió területén. A magyarok által kialakítandó szakasz építése felett a Petrolkémiai Beruházó Vállalót gyakorol felügyeletet, ez s cég szervezi és hangolja 5sz- sze a munkálatokban részi' vevő társvállal afok tevékenységét.

. Az építkezés előreláthatóan három évig tart, A magyar szakasz munkálataiban 3500—4000 szakmunkás, mér"., nők és technikus vesz részt Az építőknék számos természeti akadályt kell legyőzniük, hiszen a csőkígyó váltó-: zatos talajon, folyókon, utakat keresztezve vezet. A ma- , gyár ve^etékrészen több kompresszorállomás is mű- 41 "ködik'niöfd továbbá-jÓ 'né-1 hány nyomásfokozó fő- és alállomás. A csövek hegesztése is jelentős technológiai feladat elé állítja a magyar szakembereket, ám e téren is nagyszabású nemzetközi kooperáció valósul meg. A vezetékek lefektetése 1976J ban kezdődik és a csőrendszer egészét 1978-ban adjáls át rendeltetésének. Magyar- ország az előzetes tervéit szerint, 2,8 milliárd Jcöbmé-: tér földgázt importál as orenburgi vezetéken.

I

Benedek István GábcW

LÁSZLÓ LAJOS:

typánbányfázok

RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIFORTKÜNYVBÖL

9.

— Itt halt meg az egyik

épület előtt. Az egyetlen áldozat az Uránváros építésénél .., Födémgerendát emelt be a darus. Apám mögötte állt, figyelte. Már az épülethez közeledett a daru, amikor alá szaladt valahonnan egy kislány. Talán elszökött a szüleitől nem tudom, így mesélték, pillanatok alatt ott termett. Apám meg odaszaladt, mért a daru alatt senkinek se szabad tartózkodni. Ki akarta hozni, de a gyerek elszaladt előle, s a halál elől, mert abban a pillanatban leszakadt a daru tartőlánfca. és a gerenda apámra esett. Mindjárt meghalt, eltört a gerince. Nyolc hónapba volt a nyugdíjig. A darust nem büntették meg, kiderült, hogy a láncban nem volt hiba. Hogy miért akkor pattant el, sohasem tudtuk meg.

Hallgatunk. A tanácsi vezető sóhajt,

— A darus ötvenhatban

disszidált, a bátyám volt. Havonta küld pénzt apám

sírjának gondozásához. Hiába írom: ne csináld, van pénzem, ne öld magad, küldi. Sírboltot csináltattam a pénzből anyámnak kis házat vettem, a többit félre teszem, hátha egyszer hazajön, akkor elköltheti.

Most már a küszöbről szól vissza.

— Ahol ez történt, ma park van és szökőkút. Olyan kellene még jó pár az Uránvárosnak És még jó néhány száz lakás.

A menetidő: húsz perc.

Uránváros tizenhat évig épült — Épült? — Még ma is épül. Uránvárosban tizenhat éve laknak emberek. És mindig újak költöznek ide ötezer-hétszázötven lakásba költöztek be eddig a lakók.

AZ ÖTEZER-HÉTSZAZ- ÖTVENEDIK LAKÓ

Csillés volt, aztán kitanulta a műszerész szakmát. Gimnáziumi érettségije

van. Két éve nős. Másfél szobás lakást kapott.

— Nem vagyok elégedett

Két és fél szobásat akartam.

A szakszervezeti titkár kinevetett: „Minek a kétszobás?” A gyerek miatt. Most van útban az első. Hármat szeretnénk. Akkor pedig kevés lesz a másfél szoba. Elfogadtam, mert ez is jobb a semminél. De dühös vagyok.

__Nem lepődöm meg ezen.

Az üzem vezetői is így ismerik, ilyen hörcsög természetűnek.

— Könnyen beszélnek azok. Beültek a két-három- szobásokba, mi meg örüljünk, ha ilyent kapunk. Nyolc évig vártam erre is. És megértem már a harminc esztendőt.

Az utolsó tíz év volt a legnehezebb. Valaha nem hittem, hogy egykor bányász leszek. Ha valaki ezt mondta volna, amikor a gimnáziumba jártam, a képébe vágok. A legutolsó foglalkozásnak tartottam. Érettségi után a postához mentem dolgozni, a csomagfelvételhez. Tisztviselő nem akartam lenni, azokra a bányászoknál is rosszabb emlékekkel gondoltam, mert mikor a családi házunk melletti kertet kisajátították, a tanács tisztviselői letaposták a virágokat, a veteményeket. Mintha az övék lett volna. És alig fizettek valamit, önző, csúszómászó emberek. Titkon újságíró szerettem volna lenni. Ez nem ment. Bár írtam néhány érzelmes verset, kusza novellát. Mikor visszaadták, olyan

dühös voltam, mint most.

A katonaság mentett meg a további próbálkozásoktól és kudarcoktól. Meg apám halála. Mert így nem kísérletezhettem tovább. Két testvérem van, fiatalabbak nálam, kellétt a pénz. Anyám ■ ugyanis beteg volt.

— És aztán nekifogtam a munkának. Naív voltam. Azt hittem, lehet előírás szerint dolgozni. Tehát kabátban, kesztyűben. Hiába mondták a többiek, hogy ne törődjek a szabályzattal, én megpróbáltam. Mintha vízbe mártottak volna, a testem kipállott. Amikor meg kimentem a népeshez, vacogott a fogam. Tizenöthúsz fok hőmérsékleti különbség volt a két hely között, és ehhez öt perc alatt nem tudtam idomulni.

— Nincs ugyan akaraterőm, de mégsem hagytam abba. Anyám betegsége any- nyi pénzt követelt, hogy menni kellett. És annyi józanság volt bennem, hogy reménykedtem a testem erejében, alkalmazkodókészségében. Mert nem vagyok gyönge fiú, atletizáltam, teniszeztem, még a jobb időkben. amikor iskolába jártam. De a munkát nagyon nehezen szoktam meg. Talán azért, mert a társaim éretlensége, bunkósága bántott. Két olyan emberrel dolgoztam, akik csak négy elemit végeztek. Nem volt más témájuk, mint a nő és az UaL Megpróbáltam balír

gatnl, akkor szekáltak, hogy pjpnovendék vagyok, semleges nemű tányérnyaló. Fizetés előtt megbeszélték, hogy „beavatnak”. Ezernyolcszáz- forint előleget kaptam. Mikor fölvettem a pénzt, a vájárom elkapott: „Velünk

jössz! A pénz egy részét elmulatjuk. Nekem köszönheted, hogy ennyit kaptál.

A feliért se dolgoztál meg. Én meg a Feri dolgoztunk helyetted...”

— Nem tudtam mit csinálni. Ha nem megyek, kikészítenek, és elveszik az összes pénzemet. Volt erre példa akkor bőven. Velük tartottam. Nem az Uránvárosba mentünk, hanem a Borostyánba. Mikor megérkeztünk, nyomban láttam, hogy ez a törzshelyük. A pincér, anélkül, hogy rendeltek volna, már hozta a sört, a rumot. Matrózfröcs- csöt ittunk. Izzadtam, mint a bányában. Jobban. Megittunk ötszáz forintot, de én még észnél voltam. A társaim, mohóbbak voltak, már a nők után kezdtek kajtatni. Egyik a pénztárosnőhöz botorkált, a másik a

W. C. előtt leste a neki valót. Akkor megléptem.

— Anyám várt otthon. Mikor beléptem, megfordult velem a világ, mégiscsak ittam. ‘ Minden kijött belőlem. Anyám sírt. De ő nemcsak beteg, hanem erős asz- szony is. Felhívta telefonon az üzemvezetőt, és nagyon összeveszett vele» halottá»

üzemvezető semmiről m

tehetett. De az én anyám ilyen. És volt szava, mert 6 mint nyugdíjas, a bánya kultűrotthonában könyv táros kod ott.

— Elhelyeztek attól a brté gádtól. A másik csoport, ahol dolgozni kezdtem, józanabb volt. Legalábbis kezdetben ezt hittem, és tapasztaltam is. No de ment a megjegyzés. „Lüké értelmiségiek, puha kezű híva-: talnokok, nem kell ehhez érettségi, hanem kemény marok.”

— Nem figyeltem a meffjegyzéseikre, mert nem akartam. Ez is ingerelte őket Akkor más politikát kezdtek. Nekem adták a munka nehezét. A kalapácsolást, a törmelék lapátolását. És egy kőlapát harminc kiló. De így se bírtak velem. Akkor már némileg megedződtem, meg fűtött a gyűlölet is. Fizetés napja közeledett Észrevettem, hogy keves- bednek a megjegyzések. A munka elosztásánál is jobban kedveztek, a kaparó mellé állított.-k. Magyrázták, hogyan lehet könnyen rábillentem az aknára.1 Mindez azért volt, hogy megfogjanak kártyakibicnek. És ez a bányászok körében nem csak azt jelenti, hogy állok, és nézem a játékot, de azt is, hogy ha partnerem pénze elfogy, kisegítem.

(Foiyta^Su^k -