Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

f>m. jímus Yt:

A

z állami személyzeti munka szabályozásáról szóló minisztertanácsi határozatok az utóbbi években kötelező érvénnyel rendelkeznek a minősí- ■ tések elkészítéséről. A vezetői és érdemi ügyintézői munkakörökben foglalkoztatottak munkáját — hangsúlyozza a Minisztertanács ez év tavaszán hozott határozata — !az arra illetékes vezetőnek rendszeres időközönként értékelnie kell. S nemcsak a munkáját, hanem politikai, emberi magatartását is azzal a céllal, hogy ilymódon elősegítse a minősített szakmai, jellembeli fejlődését. Kimondja a határozat: „Minden lényeges személyi kérdés elbírálásánál (előléptetés, kitüntetés, áthelyezés, továbbképzés, munkaviszony megszüntetés, stb.) a minősítést kell alapul venni”.

Talán nem szükséges bővebben indokolni a határozatban kifejezésre jutó követelmények célszerűségét, hasznosságát. Ha mégis találkozunk vezetőkkel, akik nem fordítanak kellő gondot arra, hogy az alapminősítést négy évenként felfrissítsék, kiegészítsék, úgy ennek fő oka legtöbbször a feladat lebecsülése. Hiszen amúgyis ismerjük beosztottainkat — halljuk gyakran.

Nem elegendő, hogy csak a vezető ismerje beosztottait. A minősítés tükröt tart a minősített elé, tartalma z/.a munkája elismerését éppúgy, mint fogyatékosságait. azokat a hibákat, amelyeken túljutva értékesebb emberré válhat. Módot nyújt számára ahhoz, hogy amivel nem ért egyet, azt elmondja, leírja, vitázhasson! ’ »

Lehetséges, hogy épp ez a nyiltság, a minősített várható ellenérvei lennének kényelmetlenek a minősítést készítőnek? Vagy (alán egyszerű szűklátókörűség okozza az idegenkedést, aminek következeiében egyes vezetőemberek nem látják, hogy a munkahelyi intrikáknak, a vezetők és beosztottak egymás közötti viszonyában mutatkozó torzulásoknak egyik nem lebecsülhető ellenszere éppen a minősítések kölcsönös komo- lyanvétele.

A Minisztertanács határozata világosan kimondja, hogy a személyzeti nyilvántartásokban csak olyan minősítéseket szabad tartani, amelyeket a dolgozóval ismertettek és ezt a dolgozó a minősítésen aláírásával igazolta. A vezető és a személyzeti vezető egyaránt felelős azért, hogy ez minden esetben megtörténjen. Amennyiben pedig a minősített megtagadta a róla kialakított vélemény aláírását, ezt fel kell tüntetni' a minősítésen.

Mint látható: a határozat olyan állásfoglalás is

egyben, amely a kádermunka demokratizmusát juttatja érvényre. Ezt erősíti az a rendelkezés is, amely előírja, hogy 1974. második félévében, ezt követően pedig kétévenként a minisztereknek, valamint az országos hatáskörű szervek vezetőinek meg kell tárgyaniok a felügyeletük alá tartozó szervek vezetőivel és személyzeti vezetőivel a személyzeti munka helyzetét, a soros tennivalókat és mindezekről be kell számolnáok a Minisztertanácsnak.

Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a minősítések elkészítése, rendben tartása képezi az alapját a személyzeti munka megítélésének, további javításának.

Ha pedig tovább próbálunk tekinteni, arra is rá kell jönnünk, hogy az ügy társadalmi hordereje igen nagy. Érinti a szocialista emberi viszonylatok összességét. Hatással van a közéleti tisztaság követelményednek maradéktalan érvényesítésére. Előmozdítja a vezetők és beosztottak kapcsolatának javítását. Érvényre juttatja a szocialista társadalmi berendezkedés mély humánumát. Hasznos ambíciókat hoz felszínre, mindazokban, akik a minősítésekkel nevelni akarnak, s akik a jóakaratot látják ebben.

K. L

A több és jobb

kenyérért

A megyei sütőipari rekonstrukció helyzete

Megyénk sütőiparára az utóbbi években egyre fokozódó feladatok nehezednek. Bár eddig is kenyérevő megye voltunk, tehát az egy főre eső kenyérfogyasztás. nem nő jelentősen, a kereskedelemnél jelentkező igények rohamosan növekednek. Ennek egyik fő magyarázata, hogy egyre több faluban oltják be végleg a ha- gyományos parasztkemencé- ket, amelyekben eddig a házikenyér sült. Különösen meggyorsította ezt a folya- matot az 1970-es nagy árvíz, amely után korszerű lakások épültek, amelyek korszerűbb életformára nevelték a valamikor szabadtéri néprajzi múzeumnak nevezett szatmári falvakat. Egyre fokozottabb az érdeklődés falvaink- ban a péksütemények iránt is.

Ötvenöt milliós támogatás

A megyei tanács végrehajtó bizottsága idejében észrevette ezt a tendenciát és meghatározta megyénknek a IV. ötéves terv végéig megvalósítandó sütőipari bővítését. Ötvenöt millió forint állami támogatást helyezett kilátásba azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek, amelyek megpályázták a részfeladatok végrehajtását.

A terv — napi 16 órai munkát, tehát két műszakot számítva —, összesen százhetvenhat tonnával több, sütőipari termék készítését írja elő. Azért kell sütőipari terméket mondani', meri ezen belül örvendetesen nő a kiflik, perecek, briósok, kalácsok készítése is, amely nem mellékes.

— önről azt mondják, hogy milliomos. Igaz?

— Igen — válaszol a legna.

gyobb természetességgel. — Hadd tegyem hozzá: ahhoz,

hogy abszdlut milliomos legyek hiányzik még 70 ezer. pe az is meglesz nemsokára.

— Valamit önmagáról.

— Mit mondhatnék? Boldog ember vagyok. Húsz éve dolgozom. Most érettségizett a fiam és felvételizett a Köny- nyűipari Műszaki Főiskola bőripari szakán. Remélem sikerül. Leányom 12 éves. Nem. rég gyönyörködtünk tehetségében feleségemmel együtt a balettiskola vizsgáján. Lehet, hogy elfogult vágyók, de kitűnően csinálta. Tizennégy éve munkásőr vagyok, most járok az esti egyetemre. Szeretem a klasszikus zenét, a becsületes munkát, amiért többször kitüntettek a munkahelyemen is, a munkásőrségen is.

— Hátravan még 70 eger, — teszem fel a kérdést — hogyan kívánja ezt elérni?

— Csakis becsületes munkával. Ezelőtt két évtizeddel egy ócska Opel Blitzzel kezd. tem, most Zsigulim van. Kiváló gépkocsi. Mire a Volán ■— ahol 20 éve dolgozom — selejtezi a gépkocsit, elérem vele a milliomodik kilométert. Hadd tegyem hozzá: baleset- mentesen szeretném.

Leviczki Imre az IA 78—90

rendszámú taxi pilótája.

— Élményről szeretne hallani? Egy könyvre való van. Egyszer talán majd öregkoromban megírom. Tudja a taxis élet csupa élmény. Sok emberismeretet követel.

— Éppen éjjeles voltam, amikor egy kerékpáros hirtelen felrántotta a gépkocsi ajtaját és csak annyit mondott: sürgősen menjen a Tiszavas- vári úton, egy szürke lovasfogat egy beteg asszonyt visz a ikerházba. Erre ő felült a

A „milliomos“

kerékpárjára és továbbment. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy nem ráz-e át. De komoly embernek látszott. Amikor a kórházhoz értünk — bármennyire is furcsának tűnik — egy utassal megszaporodtunk. Az édesanya megszült egy egészséges fiú gyermeket.

— Másik eset. Hajnalban bekopogott a gépkocsi ablakán egy férfi — akit rögtön felismertem —, de azt is láttam rajta, hogy igencsak felöntött a garatra, ö nem ismert meg engem. Parancsoló hangon rám szólt „Irány a resti.” Hiába nagy úr az alkohol, illuminált állapotban a legkisebb beosztású dolgozó is legalább vezérigazgatónak képzeli magát. Ezt azért mondom, mert ő is azt mondta. „Tudod-e pilótácskám, én már miniszterhelyettes is lehettem volna, csupán azon mullott, hogy egyszerűen nem vállaltam el a felkínált állást.” Ha látta volna, milyen kis ember lett. amikor az ajtóban megjelent a jól megtermett felesége. Én csak any- nyit mondtam: Géza barátom, ime itt a resti...

— Még egy sztorit el kell hogy mondjak önnek. Ez a Berkesi regényeibe is beillene. Na nem vagyok nyomozó, de amikor a volánnál ülök, nem felejtem el, hogy egyben munkásőr is vagyok. Éz a rang társadalmi kötelességgel is jár. Történt egyszer, hogy a vasútállomásra telefonon hivott egv férfi. Vásárosna- ményba akart menni taxival. Közöltem vele. hogy 400 forint a taxi ára és ezt előre kérem. <5 erre hatszázat adott. Éreztem, hogy ezzel az emberrel nem szabad elindulni a városból. Presszók előtt vártam rá, szinte félórákat. Egyszer csak egy ismerős rendőr érdeklődött, hogy nerh láttam, e egy férfit, akinek a személy, leírása ráillett az én utasomra. Kiderült, hogy a vonaton meglopta alvó utitársát és innen a nagy bőkezűség. Eredmény: másfél év szigorított.

— Szintén a vasútállomáson történt. Hozzám jött egy budapesti kisiparos nagy ijedelemmel, ellopták a két bőröndjét, benne 12 ezer forint értékű cipő. Hogy történt? — kérdeztem tőle. Azt mondta, bement az utasellátóba visz- szatérve a kisvárdai'vásárból — látja megint az alkohol — s megkért egy illetőt, akit megbízhatónak talált, hogy vigyázzon a bőröndökre, amig két blokkot vált egy-egy féldecire. Mire vitte az italt, az ismeretlennek már hült helye volt... A vasúti rendőrség zárva volt. Gyorsan cselekedni kellett Na és taxis vagyok, az igaz, de munkásőr is. Any. nyit megtudtam az utasoktól, hogy valószínű buji lakos volt az illető, semmi többet. Ez volt 18,15 órakor. Gyorsan megnéztem a menetrendet Búj felé, a kisvonat 17,30 órakor indult. Ezzel a vonattal nem utazhatott el. A következő csak 20,15 órakor indult. Tehát csak ezzel utazhat. Sóstón találtunk rá, és bilincsbe került az ismeretlen tettes.

Sok történetet sorolhatnék még, de talán ez is elég. Ezekből valószínű meggyőződhetett. hogy a taxisofőrnek nagyon jó emberismerőnek kell lenni.

Kecskovszki József

A napi 16 órai, tehát két műszakra számított termelés kétszeres előnnyel jár: egyrészt több napos ünnepek előtt éjjeli műszakokkal tartalékot' biztosít a hirtelen felfutásokra, másrészt a sütőipari dolgozókat, akik közismerten nagyon nehéz munkát végeznek, mentesíti az állandó éjjeli műszakok kötelezettsége alól.

A már említett százhetvenhat tonna napi többletből a két megyei sütőipari vállalat — a nyíregyházi és a mátészalkai' — százhuszonhá- rom tonna napi többlet előállítását vállalta. A többi ötvenhárom tonna előállítását szövetkezetek vállalták. A két tanácsi vállalat ötvenegy milliós támogatást kapott, amihez a saját pénzéből százhatot keilett hozzátennie. Közel hét milliót nyert el az állami támogatásból az „egyéb szektor”, ami alatt a szövetkezetek értendők. Nekik is huszonhárom millió forintot kellett, a saját pénzükből hozzátenniük. A két összeg összeadásából kitűnik, hogy a megyei sütőipari rekonstrukció már indulásaikor közel négy millióval többe került a tervezettnél, de ezt a megyei tanács a saját pénzéből adta hozzá. Nézzük a megvalósítást:

A faluban

ff m| w

gozoíog

A két legnagyobb, a nyíregyházi és a kisvárdai kenyérgyár. Mindkettő napi 20 tonna kenyeret, vagy péksüteményt ad. A harmadik, a nyírbátori, ■ -már szintén üzemben van, napi 16 órás műszakra kiszámított névleges teljesítménye ugyan csak tizennyolc tonna naponta, de ez a Tiszántúl legkorszerűbb sütőipari üzeme, amit égybe lehet vetni az itt gyártott termékek minőségével és az itt dolgozóik jó munkakörülményeivel is.

Fontos része vélt az elképzelésnek, hogy a megye legtávolabbi részein is épüljenek kisebb sütőüzemeik, mert így el lehet kerülni a hosszú távú- — a minőséget is rontó — szállításokat, és ahogyan a

szakemberek mondjáik, „a friss kenyér ott gőzölög a faluba^”. Ilyennek számít a több mint napi 7 tonna kenyeret adó új tarpai üzem, és a közel öt tonnás új nyírmadai. Az új üzemeken kívül *■

rendbehoztak néhány régit, mint például Vásárosna- ményban. Volt kemencecsere is, amivel közel 8 tonnát nyertek Vencsellón. Hátravan még az új rozsályi és záhonyi üzemek munkába lépése, vége felé jár a nyírlu- gosá építkezés és a tiszavas- vári üzemet is rekonstruálták.

Késnek

a szövetkezetiek

Viszont meg kell említeni,

hogy a vajai és a rakamazi ÁFÉSZ-ek csak részben váltatták be ígéretüket: öt és hat tonna helyett csak alig négyet tudnak majd adni. A Tornyospáloai ÁFÉSZ vállalkozása „a levegőben lóg’ Alighanem kicsúszik a tervidőszakból a Jánkmajtisá ÁFÉSZ öt tonnás sütőüzemének üzembe helyezése. Nem nagyon mozog előre az a kő zös vállalkozás sem. melynek a pályázatát — saját kérésére —, a Mátészalkai ÁFÉSZ és a nyírmeggyesí1 termelőszövetkezet érte eL

I

Viszont az egész eddigi

termelés növekedésén belül, amiből a vállalatok már nyolcvankét tonnát, a szövetkezetek harmincegy tonnát megvalósítottak — mindenütt örvendetesen nő a péksütemények termelése és fogyasztása, amivel ezek az új, korszerű üzemek most már mind mennyiségben, mind minőségben lépést tudnak tartani. A péksüteményfogyasztás egy lakosra jutó növekedése feltételezi a kulturáltabb táplálkozás, a tej- fogyasztás, az egészséges reggelizés terjedését, természetesen elsősorban az új üzemek közvetlen környékén. Éppen ezért fontos, hogy valamennyi kis sütőüzem is minél hamarabb megépüljön.

(GNZ)

Levél nyomán

Vincze Elemér igazsága

Száz forint megvonást szabott ki a vezetőség Vincze Elemérre, a jánkmajtisi termelőszövetkezet fogatosára. Az ok: abból a takarmányból etette meg a közös gazdaság által rábízptt lovakat, amelyből nem szabad lett volna. Vincze Elemér nem értett egyet a határozattal. Levélben panasszal fordult a szerkesztőséghez.

Köztiszteletben álló ember Vincze Elemér a községben, így ismerik a tanácson is. Jó viszonyban van a tsz-ben mindenkivel, az elnökkel, a főkönyvelővel is, hiszen a munkája ellen nem esett még kifogás, pedig élete javát már leélte. Még figyelmeztetést sem kapott. S most egyből az írásos megrovás, pénzlevonással.

„Nem tagadom, hogy adtam a takarmányból a lovaknak, de fuvarba mentém és éhesen nem lehet hajtani az állatokat. Előtte többször szóvá tettük már, ígérték is, hogy intézkednek, de nem történt semmi. Arról nem tehetek, hogy kevés volt a takarmány. Arról sem, hogy hónapokig nem volt, aki a szűkre szabott porciók elosztására felügyeljen. Aki később ment,

annak nem jutott, mert a többiek elvitték. Nagyobb gondot kellene fordítani most is a szálastakarmányra, ne menne annyi veszendőbe.”

Fellebbezett, de már későn. A döntőbizottság elutasította. Elismerik viszont, hogy a takarmányelosztás valóban nem volt jól megszervezve. Ez azonban / nem ok arra, hogy valaki a hízóállomány részére tárolt jobb minőségű szálastakarmányhoz nyúljon, abból adjon a lovaknak.

A főkönyvelő elmondta, hogy mást is megbüntettek, mert valahogy véget kellett már vetni ennek az állapotnak.

Ha_ behívják a fogatoso- kat, s megmagyarázzák, intézkednek, segítséget kérnek — talán — nem került volna sor a másik takarmány megdézsmálására. Nem hinném, hogy attól a párszáz forinttól is javulna a helyzet az állatok takarmányozásában, amelyet

majd „letiltanak” a tsz pénztárában a „vétkes” fogato- soktól.

ÁrpádI

Az ügyek

A modern társadalomban

rengeteg elintézésre váró ügy van. A szükséges, hasznos és jó ügyekből is. A nyilvántartás, a bizonylatok, az iratok ügykezelése — kifejezetten hasznos, hanem önmagáért létezik, hanem a rendet, fegyelmet, a tisztánlátást és a memóriát szolgálja. Az ilyen ügyekből rengeteg van a gazdaságban, az állam életében és az állampolgár életében egyaránt. Az ügyeket pedig el kell intézni — nyáron is.„

A nyári ügyintézést viszont nehezíti, hogy bár az ügyekből nincs vagy Eilig van kevesebb — mint télen — az ügyintézők száma megfogyatkozik. A bíróságok, közhivatalok, tanácsok ügykezelési kapacitása ilyenkor alighanem 30—40 százalékkal csökken. Hasonlóan meggyengül a vállalatok, gyárak adminisztrációjának feldolgozási képessége is. És a nagyobb társadalmi, gazdasági veszteség ebből származik. Könnyű belátni ennek az okát, hiszen — egyrészt — meg kell követelni a bizonylati rendet, ügykezelési fegyelmet, hogy a korszerű, nagy gyárakban, a kereskedelmi vállalatoknál az ügymenet — engedélyek, utasítások, megrendelések, igénylések, diszpozíciók, oda és visszaigazolások, kimutatások sora — ne fékezze, hanem segítse és kordában tartsa, áttekinthetővé. ellenőrizhetővé tégy® a gazdálkodással kapcsolatos szerteágazó munkát. Másrészt, ha ebben az ügymenetben „rövidzárlatok" keletkeznek, az azonnal kárt okozhat a munkában és a vállalatok közti kapcsolatokban és így tovább..

Mit tehetünk tehát, ha csak az ügyintézők mennek szabadságra, de az ügyek maradnak? Menjen valamennyi vállalat egyszerre pihenni? Hangzott már el ilyen javaslat is, indokolásként említve, hogy ha szerény mértékben is, de találni erre példát a nagyvilágban... Ad abszurdumé menjen d egyszerre-az egész ország...

Nálunk ennek nine* bsgyománya. Kár lenne erőltetni. Aztán krvihetetleTi azért Is, mert korcsoportonként és szakmánként te más és más a szabadság mértéke és ez nem célszerűtlen.1 Legvégül pedig nyaralási szolgáltatásokkal sem bírnánk, ha egyszerre nyarain» mindenki. Se út, se strand, se üdülő, se étterem nem lenne ehhez.

Maradjunk tehát a reaRt-V soknál. Nem * mehetünk egyszerre szabadságra sem a gépek, sem az íróasztalok mellől, sem az ügyeinkkel együtt. Helyettesítenünk kell egymást felváltva 2—3 hétig, hogy az ügyeket jól és pontosan efintézhesssük nyáron is — erre kell hosszú távra berendezkednünk. Ez pedig egyetlen módon változtatható könnyebb feladattá: ha az adminisztrációt mindenütt magas fokon gépesítjük és az eddiginél jobban megszervezzük: vagyis a felesleges ügyintézést — aktát, engedélyt, kimutatást, emlékeztetőt — megszüntetjük. •

A közhivatalokban és a tanácsoknál sincs érméi jobb megoldás Itt, a létszámhelyzetük miatt, talán jogosnak tűnik, ha türelmet kérnek az ügyféltől — egy időre. A közügyekben és magánügyekben segítsük tehát az ügyintézést azzal, hogy a nyári hónapokban valamivel türelmesebb ügyfelek leszünk, mint egyébkor. Esetleg nem is halaszt- hataHm minden ügyünk és ősszel sem késünk el vele. A türelemért cserébe pedig elvárhatjuk, hogy az aktato- logs tásnak, a felesleges bürokráciának még a ©ranúját te igyekeznek mindenütt ei1

A minősítés

felelőssége