Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-10 / 159. szám
WUms tfl. KELET-M AG Y ARORSZ AS IT 6K*rf Verseny és együttműködés Impozáns képet nyújt a nyíregyházi papírgyár nagy munkacsarnoka. (Hammel József felvétele) 99 Ügyintézés — i n a g asab b szint en Tanulnak a tanácsi dolgozók A job!) munkát anyagilag is elismerik Gávavencseliőn KIFEJEZHETŐ-E PÉNZBEN az a hitvallás, amelynek nyomán ezrek és ezrek szavaztak a párt politikájára. amikor felajánlásokat tettek? Nem, mert vannak társadalmi jelenségek, amelyek nem mérhetők. Ezt sem lehet csak pénzzel mérni, bár kétségtelen igaz, hogy ha a XI. pártkongresszus, s a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny . számait felidéznénk summás összeg jönne ki. Hogy megvalósuljon sokat, s minden nap tenni kell a kétkezi munkásnak, a művezetőnek, mérnöknek, technikusnak, tsz-tagnak, tervezőknek, épitőmunkásoknak; mindenkinek, aki szíve-esze szerint tenni kíván az ügy sikeréért. Amióta a gazdasági és társadalmi szervezetek együttes feladatává tették rendelet- pen is az üzem- és munka- szervezés és a szocialista munkaverseny korszerűsítését, kezdi reneszánszát élni a munkaverseny. Az, hogy ma már hivatalból, államilag kötelező — mert az üzem- és munkaszervezés fontos része — foglalkozni a munkaversennyel, némileg tekintélyt is adott a legjelen- tősebb mozgalomnak, a teremtő munka elismerésének. Pártszerveink és párt- szervezeteink, valamint a szakszervezetek is hasonló módon ítélik meg a munkaversennyel való foglalkozást. Persze itt sem lehet általánosítani. Akadnak még gazdasági vezetők, akik mit sem törődnek a szocialista munkaversennyel. Megfeledkeznek arról, hogy vannak szocialista brigádok, hogy ezekkel törődni is kellene. És nem csak úgy hivatalból, tessék-lássék módon, hanem emberileg, segítő szándékkal, s ne csak akkor, amikor az üzem bajban van, A GÄTLÖ, a versenyt kimondatlanul is lebecsülő jelenségekre annál inkább oda kell figyelni most, mert a nagy lelkesedés, munkatempó lelohadhat, ami a dolgozókban felizzott. És akkor tekintélyét veszíti a verseny és közömbösség lesz úrrá hosszú időre. Ott üti fel fejét a nemtörődömség szelleme, ahol nem látják a szocialista verseny jelentősegét, ahol a gazdasági vezető a párt és szakszervezeti szervekre hárítja a szocialista versennyel való foglalkozást. Kétségtelen van egy veszély, ha félreértik a párt és a kormány ide vonatkozó határozatát. Éspedig az, hogy egyik — a gazdasági vagy a párt-társadalmi vezetés — a másikra vár és a kettő közötti felelőtlenségben kárvallott a a szocialista munkaverseny lesz. Fontos, hogy ne csak szóbeszéd legyen: segítjük a szocialista brigádmozgalmat, biztosítjuk a feltételeket a felajánlásaik végrehajtásához, értékeljük és erkölcsileg, anyagilag is jutalmazzuk őket. Ez a valóságban is így legyen. Frissüljenek fel a faliújságok, üzemi híradók, népszerűsítsék fényképekkel, eredményeikkel, a legjobbakat. A SZABOLCSI ÜZEMEKBEN szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a XI. kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny előkészítése tervszerűbb volt, mint a korábbiak. Igyekeztek és igyekeznek megteremteni a tervek, célkitűzések és a felajánlások összhangját. Ezt szolgálták a termelési tanácskozások, szocialista brigádvezetők megbeszélései, a szakszervezeti tanácskozások tapasztalatai. De egyben figyelmeztettek is arra, hogy időközben se feledkezzenek meg a gazdasági és társadalmi szervezetek vezetői a versenyről. Gondoskodjanak a megfelelő anyagellátásról, tervekről, üzemanyagokról, szerszámokról, tervrajzokról, technológiákról, mindazokról, amelyek nélkül nem lehet tervet teljesíteni, nem lehet felajánlást teljesíteni. Egyik üzem, vállalat termelése, tervteljesítése, jórészt függ a másik üzem munkájától, hiszen lehet, hogy pontosan ott állítják elő azt az alapanyagot, terméket, ami a másik számára nélkülözhetetlen. Hangsúlyozni szeretnénk, lényeges momentum a szocialista munkaversenyben az üzemek közötti együttműködés, kooperáció. És ez ne csupán gazdasági vezetők közötti tevékenység legyen, hanem a párt és társadalmi vezetők között is bontakozzon ki. S ha a gazdasági vezetők egymást tájékoztatják bizonyos kérdésekről, akkor e témakörből ne hiányozzék a szocialista munka verseny sikeréi; biztositó együttműködési elem se. EMLÍTHETNÉNK ezzel kapcsolatban a VAGÉP-et, ahol alaposan előkészítették a szocialista munkaversenyt, s mégis az elektróda hiány veszélyezteti a tervek és a felajánlások teljesítését. A hasosnló iparágban dolgozó üzemek vezetői segítsék egymást mindenben, hogy a vállalások ne maradjanak papíron. A SZAVICSAV-nál az esztergaműhely dolgozói vállalták, hogy a szennyvíz- telep hibaelhárítását soron kívül végzik. Ugyancsak itt a szerelő brigád — valamennyien fiatalok — azt vállalták, hogy a vállalat 90 gépkocsiját túlóra nélkül készítik elő műszaki vizsgára. Igaz alkatrészgond volt eddig is, s akad ezután is. Vajon máshol, más szocialista brigádok be tudnának-e segíteni? Egyáltalán hogyan tudnak egymás felajánlásairól az üzemek, vállalatok, s ezek szocialista brigádjai? Nem lehetne-e egy ilyen mozgalmat szervezni? Legalább egy városon, egy járáson belül. Biztosan vannak itt- otl nem használt, de máshol nélkülözhetetlen anyagok, alkatrészek, stb., amelyekkel felajánlások válhatnának valóra. Farkas Kálmán Július 1-én a Gávavenesellői Nagyközségi Tanács dolgozói átlagosan 600 forint fizetésemelést kaptak. A jelentős fizetésemelésnek nemcsak a tizenhat tanácsi dolgozó örülhet, hanem három község: Gáva, Vencsellő és Balsa lakossága is. összesen 7 ezer 600 ember. Hogy miért? Mert joggal remélik, hogy az egyesült nagyközség vezetőinek a jövőben kevesebb lesz a gondja, valamennyi ügyintéző még nagyobb odaadással dolgozhat. A tanácsházán ugyan többen állítják, hogy elsősorban hivatásszeretet és az emberek iránti felelősség . szükséges a tanácsi munkához, de rögtön hozzáteszik, hogy azért a pénz sem mellékes. 1 íz kilométeres nagyközség A tanácselnöktől, egy tanácstagtól és egy ügyféltől arra kerestünk választ: a három községben milyen most az ügyintézés és várhatóan milyen lesz később? Futkos András tanácselnök szerint nemcsak a község neve mellé, de a lakosság létszáma mellé és a földrajzi terület mellé is oda lehet illeszteni a „nagy” jelzőt. Balsa és Gáva legszélső háza között ugyanis tíz kilométer a távolság. A két ipari szövetkezet és a sütőüzem a tsz-ek mellett sok embert itt tart, alig van ingázó, tehát egy tanácsi dolgozó átlagosan 470 állampolgár ügyesbajos dolgait intézi. A tanácsháza Vencsellőn van, de egy-egy előadó Gáván és Balsán is hetente ötször fogadónapot tart, illetve ügyeket intéz. Az ügyiratok száma a közigazgatás korszerűsítésével valamelyest itt is csökkent, a községek lakói között megszűnt az ellentét, ezért is mondják, hogy „Gá- vavencsellőn csend van”. Ez pedig azt is jelenti, hogy kevesebb ügyet nyugodtabb körülmények között lehet intézni. A tanácselnök azonban nem titkolja, hogy még a közelmúltban is volt néhány jelentős panasz az ügyintézésre. Itt is fegyelemnek kell lenni, egyetlen dolgozó sem csorbíthatja a tanács tekintélyét. ezért tavaly augusztusban többszöri panasz után az egyik csoportvezetőt azonnali hatállyal elbocsátották. Két előadó munkájára „hangnemére” is panaszkodtak. mindketten figyelmeztetést kaptak fegyelmi úton. A figvplmeztetés. a fokozott ellenőrzés használt, a két előadóhoz ismét bizalommal fordulhatnak ügyfelek. Kevesen tudják, hogy a tanácsi dolgozókat az elnök és a titkár anyagilag is érdekeltté teszi a munkában. Csak az kap jutalmat, akinek munkájára nem panaszkodott a lakosság. A mostani fizetés- emelés is differenciáltan történt, a mérce a szaktudás és az udvarias, pontos ügyintézés volt. Huszonnégy éve elnök A tanácselnök az arany gyűrű várományosa, jövő áprilisban lesz 25 éve, hogy a község élén áll. Itt született, ismer mindenkit. Szerinte a személyes ismeret nagyon hasznos az ügyintézésben. Elvégezte a tanács akadémiát, hamarosan befejezi tanulmányait a marxista egyetem szakosító tagozatán. Azt tartja, hogy az ügyintézés nem csupán igazgatási munka, hanem politikai munka is. A tanácstitkár befejezte tanulmányait a tanácsakadémia kiegészítő szakán, tehát főiskolai végzettséggel rendelkezik. A műszaki ügyintézőnek főiskolai végzettsége van ugyan, de ő szeptembertől a műszaki egyetem levelező tagozatának hallgatója lesz, az egyik pénzügyi előadó ősztől a számviteli főiskolán tanul, az érettségizett! gyakornok lányt ősszel a nappali tanács akadémiára küldik, a gépíró jövőre levelező úton érettségizik. A közeli években tehát még magasabb szakképzettségű ügyintézők állnak a lakosság szolgálatába. A megyei tanács sóstói továbbképző intézete is sok segítséget ad az ügyintézéshez. Az elnök, a titkár és a „fontosabb” ügyintézők évente részt vesznek a továbbképzésen, ahol a jogszabályoknak és a rendeleteknek a gyakorlati végrehajtását is oktatják, illetve ellenőrzik. De ..házon belül” is gyakran tartanak konzultációkat az előírások helves értelmezéséről és alkalmazásáról. Mindezek ellenére itt Is tévednek néha. Nem. rég panaszkodott az egyik helyi la-: kos a tanácselnöknek: 15 évre lakásépítési kedvezményt kapott, s az ügyintéző minden évben behívatja, s olyankor bürokrata munkát végeznek. Az elnök az előadóval elővette az ide vonatkozó rendeletet, amelyet másodszorra helyesen értelmeztek, s ezzel az ügyfelet több mint tíz fölösleges megjelenéstől megkímélték. Az egész munkára nem ez a jellemző. Az ügyek többségét rugalmasan és határidőn belül intézik, panasz mostarijában alig érkezik. Lassú az építési ügyintézés Ezt bizonyítja Zoltán Lász- lóné tanácstag is, aki ismeri a közvéleményt. Szerinte csak az építkezési ügyek elhúzódására panaszkodnak a választók. Adókedvezmény iránti kérelemmel, szociálpolitikai ügyekkel gyakran keresik meg választói, s 5 kérésüket továbbítja, ugyanakkor a kérések teljesítését is ellenőrzi. Elégedett az ügyintézéssel, de éppen látogatásunk után akar az előadóknál kopogtatni, mert egyik választójának telekvitáját nem Intézik, pedig már csaknem 30 napja bent van a kérvénye. Román Zoltán traktoros kérvényén még alig száradt meg a tinta. Családjával tanyán él, szeretne a községben letelepedni. Telekhelyet kért és soron kívül kapott is. a kitűzést hamar elvégezték, „minden úgy ment, mint a karikacsapás”, ennek köszönhető, hogy az épülő ház már tető alatt állt, amikor Román Zoltán elismerő szavait hallgattuk. Bizonyára a több mint hétezer lakos közül akad még panaszos. A tanácsi dolgozók jobb anyagi helyzete, munkakedve, a szakismeretek bővítése azonban az elégedetleneknek is bizakodásra ad okot... Nábrádi Lajos Raubschitz mester szarvasai Hakni és Pakni, héipró- bás képeladók, több napja rá- zattak csontjaikat a járgánynyal és akkora vevőre se bukkantak, mint a köröm feketéje. Azon törték a fejüket, miből fizetik ki a borsos kocsiszámlát. Hakni kezébe vette a térképet és egy pontra bökött. — Itt van Bustyaháza, az irdatlan erdők között, távol minden útvonaltól. Arra nem jártak képeladok. Megcsinálhatjuk a szerencsénket. — Mindig is bíztam üzleti fantáziádban — ismerte el Pakli, — valóban senki földje ez a falu. Oda menjünk. A pilóta megfordította a kocsit és bekanyarodtak a szűk pölgybe, a, sziklákba robbantott párkányra. Itt többféle akadályba ütköztek. » Tőből kicsavart fatörzsek hevertek keresztbe az úton, ezeket szívós igyekezettel félretakarították. A hátsó jobb kerék árokba csúszott, "ki kellett emelni a kocsit többszöri nekirugaszkodással. Avróbb törések voltak a sárhányón, de ezeket összedrótozták. — Tizenhat kilométer Bustyaháza — remélte Pakli — fontos, hogy addig ránk ne esteledjék Egyik Kanyarban megszakadt az út, kimosta a víz az gtapépitményt. — Sebaj. Rendbehozzuk az utat — javasolta Hakni — keressünk nagyobb köveket, melyek elbírják a teherkocsit. — Töksötét lett, mire elkészültek. — Aludjunk meg a fülkében — vélte Pakli — legfeljebb járatjuk a motort, nagyszerű védekezés megfagyás ellen. Ott kint se lehet több mínusz tizennyolc foknál. — Igazán praktikus ötlet — helyeselt a kolléga, s a feje búbjáig húzta vöröskockás, import plédjét. Éjfél felé különös hangok hallatszottak a sűrűből, szólóban, később vegyeskarrá erősödve. — Pézsmapatkányok! — vélte Hakni, aki pesti születésű volt. — Nem. Ezek farkasok lehetnek! — súgta Pakli vacogva. — Maradjunk csendben, a farkas nem szereti a firnejsz szagát — vigasztalta barátját Hakni. A farkasok valóban benéztek a furgon ablakán, de a képügynökök rágós húsúaknak látszottak és átjárta őket a nikotin. Csak egy csendéletet bámultak meg tartósab- ban, mely füstölt sonkát <js egy fejjel lefelé csüngő fácánkakast ábrázolt. Folthatású kép volt szerencsére, s a farkasok nem bíztak zsákmányuk élevezhetőségében. Kétszer is fölüvöltöttek, ami a csalódás jele lehetett, azzal tovább ügettek. Éppen délre harangoztak mire előtűntek Bustyaháza legszélső pajtái és istállói. — Bőven kárpótoljuk magunkat az átélt izgalmakért, Pakli — dörzsölte gémbere- dett ujjait Hakni — markomban érzem az üzleteket. Egy sárgás szakállú bárány bekecseshez nyitottak be, aki valami bűzös festéket kevert. — Raubschitz Hanzi, nyugalmazott alvadász, — nyújtott a könyökét. — A modern festészet úttörői vagyunk, képeket adunk el itt a senki földjén — ke- délyeskedett Hakni. — Senki földje? Ide én festem a képeket. Tessék megtekinteni. — Halálosan sebzett szarvasok lógtak a kamrában, orvvadásszal, s a ködbe lehelt utolsó lélegzettel. — De hiszen ezek giccsek! — kiáltotta kővémeredve Hakni. — Nem giccsek, — tiltakozott Raubschitz — igazi szarvasok. Orvvadászatból éltem eddig. Eleget láttam belőlük. Maradtam a szakmában. művészvonalon. Fölkelt a háromlábú dikics székről és szélesre nyitotta az ajtót. Hunyadi István
