Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-31 / 177. szám
S. oldat KELET-MAGYARORSZAÖ Külpolitikai kommentár Törtérielmi döntés Lisszabonban (Folytatás az 1. oldalról) —, mondta Callaghan. Ezek: életképes tűzszünet, a konfliktus kiterjedésének megakadályozása. a politikai rendezés és az új alkotmány alapjainak megteremtése. Ennek megfelelően két nyilat-1 kozatot dolgoztak ki. Az egyik az 1960-as garancia- szerződés érvényességét erősíti meg, a másik a tűzszünettel és a többi fontos kérdéssel foglalkozik. Régi igazság, hogy a „történelmi” jelzővel ajánlatos csínyján bánni. Számos példa van arra, hogy egy-egy esemény az adott pillanatban óriási horderejűnek tűnik, de jelentősége nem állja ki a múló idő próbáját. Azzal a döntéssel kapcsolatban, amelyet most hoztak Lisszabonban. kizártnak tekinthető az ilyen tévedés. A portugál kormánynak az a határozata, amely szerint megadja az önrendelkezést afrikai gyarmatainak, nyilvánvalóan rászolgál a „történelmi” minősítésre. Ezzel a határozattal az első és egyben az utolsó nagy gyarmatbirodalom szűnik meg létezni. A „fekete kontinens”, Afrika egy nagy lépéssel ismét közelebb került Ahhoz, hogy elindulhasson az elmaradottságból kivezető hosszú és rögös úton. A későbbi nagy gyarmatbirodalomnak. az angol, a francia, a holland birtokok még messze voltak, amikor Afrika partvidékét spanyol és portugál telepesek, kolóniák népesítették be és a pápa a híres tordesillasi okmányban kénytelen volt Madrid és Lisszabon között felosztani az akkor ismert világot. A második világháború után a NATO segítsége lehetővé tette Salazar, majd utódja, Marceio Caetano számára, hogy egy időre még. konzerválja a modern idők egyik legkiáltóbb anakronizmusát, az úgynevezett Mundo Portuguese-t, vagyis „portugál világot”, ahogy a gyarmatbirodalmat Lisszabonban nevezték. Angolában, Mozambikban, Portugál- (Bissau) Guineában, a Zöldíoki-szigeteken az atomkorszakban is a teljes faji elkülönítés és a kényszermunka világa uralkodott. Mindezeken a helyeken azonban már esztendők óta fegyverek dörögtek; élt és terjedt az ellenállási mozgalom. Ahhoz, azonban, hogy az önrendelkezés végre megszülethessen, meg kellett születnie az „anyaország”, Portugália új rendszerének is. Nem túlzás azt állítani, hogy a régi rezsimnek éppen a gyarmati háború kilátásta- lanságának nagy felismerése adta meg a kegyelemdöfést — elég Soinola tábornok emlékezetes könyvére gondolnunk. Újra bebizonyosodott, hogy nem lehet szabad az ország, amely más népeket elnyom. Mind Portugáliában, mind 3 most önrendelkezést kapott országokban rengeteg még a nehézség. De a „portugál világ” alkonya otthon Is, Afrika nagy területein is — a hajnalt jelenti. WATERGATE-ÜGY Javaslat Nixon vád alá helyezésére Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága hétfő este megszavazta a Nixon elnök elleni alkotmányjogi vádemelési törvényjavaslattervezet második cikkét is. A szavazás eredménye 28:10 volt, és míg a tervezet első cikkéi ellen 11 republikánus törvényhozó szavazott, a második cikknél még egy köztársasági párti képviselő elpártolt Nixon elnöktől. A második cikk az elnöki hatalommal való visszaéléssel vádolja Nixont mind a Watergate-ügy előtt, mind azt követően. A vád szerint Nixon visszaélt az olyan szövetségi ügynökségekkel, mint például az FBI, a törvényjavaslat-tervezet — némi módosítással — jóváhagyott második cikke az említett vádak alapján javasolja Nixon alkotmányjogi vád alá helyezését és eltávolítását elnöki tisztségéből. A jogügyi bizottság kedden folytatja a törvényjavaslat-tervezet harmadik és negyedik cikkének megvitatását. Ezek Nixon állítólagos adócsalásaival, illetve az elnöknek azzal a lépésével foglalkoznak, amellyel megtagadta 147 magnetofonfelvétel átadását a bizottságnak. Egyes demokrata párti képviselők esetleg még egy további cikket terjesztenek elő, amely a kambodzsai törvénytelen bombázások elrendelésével vádolná Nixont. Megfigyelők értékelése szerint az első két cikktől eltérően, a törvényjavaslat-tervezet további cikkeinél szorosabb szavazási eredmény várható. Makariosz elnök nyilatkozata Makariosz ciprusi elnök kedden az Egyesült Államokból Londonba érkezett. Az államcsíny után az érsek első útja már egyszer Londonba vezetett és az angol kormány hivatalos nyilatkozataiban továbbra is államfőnek ismerte el. — Én vagyok a választott vezető, én vagyok Ciprus államelnöke és senki sem akadályozhat meg a hazatérésben — mondotta az angol rádió tudósítójának Makariosz. — „Jelenleg azonban a ciprusi helyzet miatt nem szándékozom visszautazni. Amint már közöltem, az a kívánságom, hogy váltsák le a nemzeti gárda görög tisztjeit, és aztán visszatérek a köztársaságba.” Makariosz elítélte a ciprusi török partraszállást. „Sajnálatos — jelentette ki —, hogy Törökország nem tiszteli az ENSZ-határozatokat”. „Igazolhatatlan ürügyeknek” nevezte Törökország indokait, s azt hangoztatta, hogy „Törökország zsarolást alkalmaz a genfi értekezleten diktátumainak érvényesítésére”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elfogadna-e olyan megoldást Ciprus számára, amely a köztársaság élére más személyt állítana államelnöknek, Makariosz kijelentette: Ciprus jövője foglalkoztatja, nem a saját hazatérésének kérdése, de — mondotta — hazatérése már nem várat sokáig magára. Ha Görögország visz- szahívta tisztjeit, nem hinné — hangoztatta, hogy élete veszélyben forogna. Környezetvédelmi hivatal Nyugat-Berlirtben ? A bonni kormányt, amely nem volt hajlandó figyelembe venni az NDK és más szocialista országok figyelmeztetéseit, hogy a környezetvédelmi szövetségi hivatal Nyugat-Berlinben történő felállítása sérti a városról szóló négyoldalú megállapodást, nehéz helyzetbe hozta az NDK-hatóságoknak az a döntése, hogy a környezetvédelmi hivatal munkatársainak nem engedélyezik a tranzitutak használatát. Bonnban azonban — a jelekből ítélve — még ezután is abban reménykedtek, hogy valamiféle módon sikerül áthidalni a. nehézségeket. Nyugatnémet politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy a hivatal a tervezettnél később kezdi csak meg működését, hivatalnokai pedig a Nyugat-Berlinbe vezető légi utakat veszik igénybe, hogy ne adjanak okot az NDK határőrségének gyakorlati intézkedésre. Bonni kormánykörökben azt várják, hogy a nyugatberlini négyoldalú megállapodást aláírt három nyugati hatalom — az USÄ, NagyBritannia és Franciaország — figyelmeztetést intéz a Szovjetunióhoz a Nyugat- Berlinbe 1 vezető tranzituta- kon folyó közlekedés „zavartalansága” érdekében. A remélt demars azonban egyelőre várat magára. Időközben pedig az NDK hatóságai részéről megtörtént az első intézkedés: hétfőn késő este Norbert von Niedingtől, a környezetvédelmi hivatal munkatársától., aki Nyugat-Berlinbe tartott, az NDK határőrsége megtagadta a tranzitút igénybevételének engedélyezését. (Családja tovább utazhatott.) A bonni kormány kedden úgy döntött, hogy az NDK- val kötött tranzitmegállapodás 19. pararafusára hivatkozva csütörtökre kéri a két fél képviselőiből álló vegyes bizottság összehívását a „tranzitutakon július 26-a óta felmerült akadályoztatások”, különösképpen pedig a berlini (értsd: nyugat-berlini) szövetségi környezetvédelmi hivatal tisztviselője „vissza- parancsolásának” megtárgyalására. LÁSZLÓ LAJOS: tytánbányészek RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖL 22. Vajas zsemle turista szalámival, ez az uzsonna. Leszállás előtt csirkepörköltet kaptak. Kell a jó kondíció. Nehéz a munka. Vagy másért is? — Beszélnek mindent az emberek — mormog H. J. - - Sugárveszélyről, szilikózisról, vibrációs betegségekről, reumáról. — És nincs igazuk? — gyűri csomóba az uzsonnapapírt az alacsony bányász. — Dehogy nincs. Nézze — és megropogtatja az ujjait. — Mintha diót törnének. — Nagy a te szád, Józsi — dörzsölgeti pz öklét tűnődve H J. — Ha a mezőn dolgoznál vagy a traktoron, amit a bányáért hagytál ott, talán nem lenne reumád? Valami csak elérj az embert, ha kenyeret keres- Egyőnket előbb, a másikat utóbb. A szénbányában is kaphatsz reumát, metán is van, meg szilikózisveszély is, de emiatt ne bányásszák a szenet? Te .. nagyokos. — De a sugárveszély — vetem én közbe. — Én arról nem tudok érdemben beszélni áll fel H. J. — Az én paraszti eszem csak annyit formált ki az elmúlt tíz év alatt erről, hogy nem szükségszerűen betegszik meg itt valaki, ha vigyáz, és ha vigyáznak rá. Márpedig vigyáznak, mert orvosi felügyelet alatt vagyunk, rendszeresen és alaposan vizsgálnak bennünket. Persze, nekünk is kell vigyázni magunkra, értem ezen azt, hogy kapzslzságból nem szabad poros munkahelyen dolgozni, hanem, amint előírták, csak nedvesített anyaggal kell tölteni a csilléket. Aki kapzsi, és nem öntözi meg jól a követ,' be- szívhatja a port, ami mindenképpen egészségtelen, szilikózist okozhat, ha sugárbetegséget nem is, mert ahhoz, én szerintem, nagyon is vékony itt az uránmező. Persze, én laikus vagyok kérdezze rneg majd a mérnököket, az orvosokat. Elindulunk a vájvég felé. Mielőtt elérnénk a szürkésbarna kőhalmot, dübörgés közeledik felénk. H. J. a falhoz nyom- Piros, törpe Siemens-mozdonv ér hosszú csillesor. A csillék megpúpozva szürke, sáros kővel, törmelékkel. Némelyik csille száraz követ szállít. — Látja — ordít H. J. —, ez az! Itt is kapzsi volt egy- pár ember, nem nedvesítet te meg a követ mert az idő- veszteség. S akkor jár a szájuk... A bánvavonat elrobog. Az egvik bányász elkiáltja magát. — Gyerünk az üres csillékkel! EZER MÉTER MÉLYEN Cuppog a csizmánk, ahogy a sínek mentén baktatunk N. T. üzemvezetővel és Sz. P. aknásszal. A fülledt levegőt hirtelen friss áramlat váltja fel. — Az áthúzó légáramlat — magyarázza N. T- — Ebből tápláljuk a ventillátorokat a fejtésekben. Itt csak szellőztetéssel lehet dolgozni, íjiég a feltörésekben is dolgoznak a ventillátorok. Látott már feltörést? Nem? Tovább imbolyognak lámpáink. Az aknász előrelép és megáll. — Itt van egy, igaz, a kisebbek közül való, de mutatóul ló lesz. A lámpa sziklába vágott njtóra világít. Az ajtó, mint kiderül, egy akna bejárata. Az aknán vaslétrák. Felnézek szédülök. Az üzemvezető megindul előttem, már öthat méterre jár fölöttem, amikor az aknász hozzám lép. — Tessék követni... Megindulok. Ügyetlenül rakom a gumicsizmámat a vasfogakra. Rakom, rakom és egyre nagyobb a félelmem. Megcsúszom és... De csak tovább. Felnézek, az üzemvezető már messze jár, mintha felülről is emberi hangokat hallanék(Folytatjuk' Képtávírón érkezett ÜLÉSEZIK A BIZTONSÁGI TANACS. Ciprusi vita a Biztonsági Tanácsban: Olcay török (jobbról), Safroncsuk szovjet (középen) és McIntyre ausztrál delegátus. FLEMING ASSZONY ÉS MELINA MERCOURI ISMÉT OTTHON. Találkozás a hazatérés után: két neves, görög származású asz» sz-ony tért vissza a sokéves száműzetésből Görögországba. Balra Amalia Fleming, (a penicilln felfedezőjének özvegye) jobbra Me» lina Mercouri, a neves filmszínésznő. ÉLELMISZEROSZTAS CIPRUSON. Limassol közelében a törökök látják el élelemmel az ottrekedt lakosságot. (Kelet-Magyarország telefoto)