Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-30 / 176. szám
1974. július 3Ö. KELET-MAGYARORSZÄ® S. oldal Mindegy? Megismétlődött az, amit már tavaly is kifogásoltak a termelőszövetkezetek: a megyei gabonavállalat nem biztosította a folyamatos átvételt, a mátészalkai telep a szabad'zombatot is megtartotta. Hiába vitték a tsz- ek a terményt — nem volt, aki átvegye. Érthetetlen ez — különösen az idén, amikor az időjárás miatt kínosan nehéz a betakarítás, nem lehet előre tudni mikor dolgozhatnak a kombájnok A termelőszövet- kezetek — különösen a. betakarításban dolgozó brigádok — nem tartanak szabadszombatot, de még vasárnapot sem, ha jó az időjárás- Az idén sok helyen azt is biztosítják, hogy a maatárosok éjjel-nappal a helyükön legyenek, nyitva tartsák a magtárakat. Miért nem tudja ezt megoldani a gabonavállalat, amelynek éppen úgy feladata és érdeke a betakarítás gyorsítása, segítése, mint a termelőüzemeknek. Vagy talán a gabona vállalatnak mindegy ? ? ? Itt csak kérdőjeleket tehetünk. Elképzelhető, mi a véleményük azoknak az embereknek, akik mindent megtesznek a veszteségmentes betakarításért, viszik — vinnék! — a búzát szombaton és vasárnap Is, de az átvevőtelep zárva, ott csak az őr tartózkodik. Pedig csak néhány szombatról és vasárnapról lenne szó. Amíg learatnak, igazán ki lehet bírni még akkor is, ba egv hónapig egyáltalán nincs szabadnap az átvevőhelyeken. Még nem késő. Még javában aratnak. Még lehet és kell is cselekedni. Baj van a szervezéssel is. Pénteken Nyíregyházán több tucat gépkocsi ácsorgót* az átvevőiden előtt de még biztatni sem tudták őket. hogv mikor veszik át a búzát. Addig viszont — szállítóeszköz bfiián — a knm- b* ipáknak is állni kell a földeken. Tuz«érról olyan panaszt kaptunk, hogy a kisvárdai átvevő telepen sem szervezték meg a folyamatos munkát, a gazdaságok tárolási nehézséggel küszködnek Többször leírtuk, tudiuk. hogy nehéz az idei aratás. Éppen ezért illene kellő körültekintéssel felkészülni, s megfelelően alkalmazkodni a viszonyokhoz a gabonafel- doigozónak is. Sz. J — L- B. HÁROM Töményen fogalmazva: egy munkás három ujjának (jói. kezén!) az összeroncsolása 500 forintba „került”. Valójában ennyiben sűríthető a szomorú valóság. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy a jobb kézről van szó. Ez a „kenyérkereső” kéz! Kevés idő volt arra, hogy az ügy tragikussága fölött elgondolkozzon az SZMT elnöksége, amikor a fellebbezést, a szabálysértést, s következményeit, a bírságot, ennek jogosságát, mértékét, stb. tárgyalta. Kézfelnyűjtás, szavazás. És a végeredmény: Papp Istvánnak, a HAFE egyik üzemvezetőjének fizetnie kell 500, azaz ötszáz forintot. Három ujjért?! Az SZMÍ munkavédelmi bizottságának a határozatában a következő olvasható az indoklásban: „Varga Zoltán, a daraboló üzem dolgozója 1974. május 15-én zárófedél préselés kőiben csonkulásos balesetet szenvedett a DSS— 250-es típusú sajtológépen. Nevezett dolgozó keze a szerszám löketcsökkeetője és a nyomólap között volt, amikor a gépet megindították, s ennek következtében a jobb kéz KÉPERNYÖQMÜ I., II. és III. ujja összeroncso- lódott.” Megállapították, hogy az üzemvezető szabálysértést követett el. Hogy miben? — hosszú lenne felsorolni. Abban például, hogy nem gondoskodott a sajtológép védőberendezéssel való ellátású rcl, amely megakadályozta volna, hogy a dolgozó keze 'a. veszélyes térbe jusson. Továbbá a zárófedél sajtoiásá- hoz technológiai vagy műveleti utasítást a balesetet megelőzően sem adtak ki. Ennek elkészítéséről, illetve kiadásáról nem intézkedett. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy az említett művelet elvégzéséhez három dolgozó van megbízva. És mulasztás az is, hogy a vállalati munkavédelmi szabályzat előírásával ellentétben irányító személyt nem jelöltek ki. Varga Zoltán (a sérült) és Széles Péter például biztonságtechnikai vizsgával nem is rendelkeznek. Annak ellenére, hogy mindketten már ctüfcnem egy esztendeje a daraboló üzemben dolgoznak. Egyik hiba, egyik mulasztás követi a másikat. És a sok kérdőjel. Vajon miért? Hogyan lehetett? Ki, miért a felelős? Ki ellenőrizte ezeket? Vagy nem is ellenőrizték? Miért, miért, miért? És csupán tájékoztatásként közöljük, egy olyan saj tológépről van szó, amely 250 tonnás! Ha itt ezzel valami nincs rendjén, ha itt valamilyen óvófendszabálvt elmulasztanak, annak súlyos ára lehet. Tudom, hogy milyen indokokkal, de nem tudom, hogy milyen érzéssel és lelkiismereti állapotban fellebbezte meg az 500 forint bírságot az üzemvezető. Bizonyos vagyok benne, szikrányi felelősséget csak érezhetett, ha ezt nem is mondta ki mások előtt. Talán mégsem volna helyes, ha az ő észrevételeit, indokait elhallgatnánk. Elsősorban azért sem. mert ebből is lehet, kell is tanulni. Ö a következőket írta az SZMT elnökségéhez küldött fellebbezésében. „A zárófedelek gyártása, amikor az üzemet átvettem, tudomásom szerin' már bevált technológia szerint folyt. A munkavégzésnél sem én, sem más vezető (?) nem tapasztalt olyan rendellenességet, amely baleseti veszélyre utalt volna. A szerszám kialakítását és a munka ilyen módon való végzését az előző üzemvezető és főművezető rendelték el, végeztették csaknem egy éven át.” Lehetne sorolni tovább a jogos (?) vagy jogtalan (?) indokokat, az üzemvezető vagy mások által elkövetett hibákat, mulasztásokat. Egy bizonyos: tény, hogy mulasztások történtek. És ennek baleset lett a következménye. Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, amikor Papp István a következőket írja: „Nem érzem vétkesnek magam.” Hogy mennyire volt felelős a balesetért, azt az illetékes munkavédelmi bizottság, a vizsgálat eldöntötte, s ezt megerősítette az SZMT elnöksége is. Fizetnie kell.! Újra bebizonyosodott: ahol elmulasztják az óvórendszabályok megtartását, s elhanyagolják ezek ellenőrzését, ott előbb-utóbb törvényszerű a baleset. A másik. Ilyenkor igyekeznek agyonbizonyítani az ügyet; mosakodnak, ki, hegyan kerüljön ki a pácból. Kétség leien, hogy az említett esetben is a legnagyobb árat maga a balesetet szenvedett dolgozo fizette. A harmadik, s talán kevésszer hangsúlyozott tanulság. Vajon csak ő a vétkes? Csak az üzemvezető mulasztott? Vajon egy ember, egy munkás három ujjának „csak" ennyi lenne az ára? Farkas Kálmán A népi Lengyelország megszületésének 30. évfordulója alkalmából a lengyel kultúra legjavának, s a mai lengyel élet megismertetésének a jegyében sok jó műsor hangzott el a rádióban. A gazdag, sokszínű és élvezetes program — mint mór annyiszor — a rádió szinte korlátlan lehetőségeit bizonyította: a fürge mikrofon sűrítve és megfelelően időzítve, mondhatni teljes keresztmetszetet volt képes adni élőben és a hangszalagokról egy nép mindennapi aikotó tevékenységéről és szellemi életéről. Mindehhez — a technikán kívül — „csak” jó riporterek (mint a frissen tájékozott, közvetlen Regös Sándor, s a hétfői Húszas Stúdió szerkesztőriporteré, Molnár Sándor) kellettek, meg az egyes műsorok összeállítóinak, szerkesztőinek, s az egyes műalkotások magyar interpretálóinak érezhető szeretettel párosult lelkiismeretes műgondja. A fentieket példázta mindjárt hétfőn a „Ritmusok és hangulatok a varsói rádió hullámhosszán” című zenés, szórakoztató, irodalmi tarka műsor, Zoltán Péter összeállításában. A lengyel tárgyú irodalmi vetélkedőktől a humoros karcolatokon, jeleneteken át a legújabb könnyűzenei produkciókig terjedt ki, a jó hangulati skála: A közreműködő magyar művészek közül Márkus László, Bánffy György, Schubert Éva és Sólyom, Ildikó szereplésére különösen emlékszünk. Vadász Gyula rendezésében frissen gördült a műsor. Az ugyancsak változatos, jó prózai műsorok közül kiemelkedett a Rádiószínház bemutatója. Ez alkalommal Jerzy Janicki rádiójátéka, „A híres Bodziak fivérek” hangzott el, Dobál Vilmos kissé lassú tempójú rendezésében. (Fordította Kovács István, dramaturg Maráz László volt.) A jól felépített, kényelmes epikájú, realista hang játékban a szerző a végére hagyta a csattanót: az isten háta mögötti tanyára hazahívott híres fivérek a megérkezésük előtti utolsó percben tudják meg, hogy zsarnoki, kemény, a maga juttatott darai> föídjén megragadt apjuk bizony nem betegsége miatt, hanem azért hívta haza őket, mért újból nősülni akar. Aniela, a szolgálólány már harmadik hónapos terhes tőle, hiszen az öreg Bodziaknak a földjén megmaradó fiúörökös kell! A híres fiúk elképedtek a majdani örökség várható osztódásán és mél- tátlankodva, pereskedésre készülve fordulnak vissjza nyomban... A kocsis pedig, akitől mindezt megtudták, kegyes hazugsággal leplezte a valót az öreg Bodziak előtt: nem is találkozott a „híresekkel...” A rádiójáték központi alakját, a földjébe ugyan maradi szenvedéllyel beleragadt, de operaénekes, mérnök és élsportoló fiainál igazabb embert, az apát Módi Szabó Gábor kiválóan személyesítette meg. A kocsis szerepében Szabó Gyula alakított remek karakterfigurát, Merkovszky P<9 A kérdés, mármint az, hogy Ki legyen az igazgató?, illetve az erre adandó válaszhoz vezető út, a kiválasztás módjá bizonyára sokkal izgalmasabb volt a valóságban, mint amilyennek mi, nézők találtuk a fenti — egyébkéht igazán figyelpmkeltő — címet viselő dokumentumfilmet nézve. Ez azonban nem nagy baj. Az alkotói hármas, Téglásy Ferenc rendező. Bán János riporter és Király Ottó operatőr a nézőnek nyilvánvalóan nem is az érzelmeire, hanem az eszére, gondolkodására akart hatni ezzel a filmmel. Pontosabban a vezető kiválasztása e szokatlan módszerének bemutatásával. Az igazán izgalmas kérdés inkább áz; hogy e film hatására megpróbálkoznak-e másutt is az igazgató kiválasztásának ezzel a módjával. Mert követendő, követ, hétő péida lehet az, amit a SZIM Köszörűgépgyárában tettek a gyárbeliek és a Szerszámgépipari Művek pártbizottsága és vezetői annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb személyre essen a választás. Az igaz, hogy nem népszavazás kérdése — ahogyan a vezérigazgató megfogalmazta — ki legyen az igazgató, de a munkahelyi demokráciát csak erősítheti, ha erről is megkérdezik a dolgozókat a döntés előtt. Nem biztos sem az, hogy a SZIM-ben mindent jól csináltak, sem az, hogy más. hol is sikerre vezet — és éppen így vezet sikerre — a vezető kiválasztásának ez a módja. Egy dolog bizonyos: jó ügyet segít ez a dokumentumfilm, a demok ratikus gondolkodásnak, a demokrácia gyakorlatának gazdagodását. Ez az együttes hatása énnek a filmnek, még akkor is, ha több helyen a meg. rendezettség észrevehető benne. A legfeltűnőbb ezek között a gyári pártbizottsági ülésről készített képsor volt. Bizonyára nem volt ott a felvételt készítő tv-stáb az eredeti pártbizottsági ülésen, mert nem lehetett ott egy ilyen bizalmas tanácskozáson. Kár volt tehát úgy rendezni a filmet, mintha az igazi ülésen készült volna a felvétel. Örülök a Falusi arcképek sorozatnak. Nem mindegyik sikerül egyformán jól, de mindegyikben megtaláltam még a legfontosabbat. Azt, hogy egy-egy ember, család életében megmutatja a kor, szakunkra legjellemzőbb vo_ násók közül azokat, amelyek az arckép tulajdonosának életében valamilyen módon jelentkeztek. Az életforma, életmód változása, a gondol, kodás hullámverése, part, mosása, a tudásszomj oltásának útjai, az anyagi gyarapodás, a munka rangja általában és minősítése munkafajonként, a gyermekek és szülők igényéi és törek. vései, és még sorolhatnám tovább is. A Papp Imréné fejőnőről a múlt héten látott arckép nem volt teljes ugyan, nem is lehet mindent elmondani valakiről tizenöt perc alatt, de egyéniségének legfontosabb vonásait — a munka becsületes elvégzésének igényét és a tudásvágyat — sikerült a „képíróknak” (Major Sándor, Neumann László, Surá, nyi Lili) megörökíteniük. Végül egy megjegyzés a gyermekműsorokról. Jobban mondva arról, hogy nincsenek nyári gyermekműsorok a televízióban. Az óvodás korúaknak és az iskolába indulóknak vagy a tanulást alig megkezdetteknek való műsorokra gondolok. Nincsenek. Az esti mesét és a vasárnap délelőtti Csak gyerekeknekl című adást kivéve. Pedig az óvodákban is van nyári szünet, s nem minden gyermeket tudnak vendégként elhelyezni erre az időre más óvodákban. Az otthon szünidőző kisgyermeknek hiányzanak a me, séfilmek, délelőtt vagy kora délután. Megszámoltam: júliusban — két vasárnap délelőtti Csak gyerekeknek! című műsorral együtt — összesen négy óvodásoknak és kisiskolásoknak való adás került képernyőre. Miért csak ennyi? Hétköznap is gyermek a gyermek. Seregi István Az idei nyár nem kényeztette el a fürdőzní, pihenni vágyó sóstói vendégeket. De ami'-or jó idő van, mint vasárnap, pillanatok al itt megtelnek a sóstói buszjáratok, benépesül megyénk legszebb strandja és üdülője. Elek Emil képriportja. aIIUMmeliett UJJ
