Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

Kelet-magyarorszäo 1974. július 20. S. oldal A szocialista tulajdon erősítése Kongresszusi versenyben Gyorsan és jól dolgozni EREDMÉNYEK HÁROM HÖNAP UTÁN A TULAJDONI VISZO­NYOK ALAKULÁSA és az ezekre vonatkozó nézetek az ideológia központi kérdései közé tartozik. Ennek oka az, hogy a tulajdoni viszonyok a termelési viszonyok egyik legfontosabb ismérvét alkot­ják. Az emberi társadalom fejlődését is a tulajdoni vi­szonyok alapján osztályoz­zuk. így van ez a szocialista viszonyok között is. Ma is fontos elméleti kutatási te­rület a tulajdonviszonyok alakulásának tudományos ki­munkálása. A szocialista tu­lajdonviszonyok védelme és erősítése tekintetében egyik legfontosabb ideológiai fel­adatunk: a társadalmi tu­lajdon fogalma és fejlődése perspektívájának olyan elvi tisztánlátása, amely a tár­sadalomtudomány jelenlegi álláspontján alapszik. A he­lyes szemlélet szerint: a kétféle tulajdoni forma (ál­lami és szövetkezeti) társa­dalmi szerepe teljesen egyenrangú. A szövetkezeti tulajdon nem alacsonyabb szintű és nem is kevésbé szocialista jellegű, mint az állami tu­lajdoni forma. A szövetke­zetek a proletárdiktatúra feltételei között szocialista jellegű üzemek. A szocialis­ta voltukat ugyanis alapve­tően a hatalom jellege dönti el. A termelőerők fejlettségi szintje szükségessé tette a szövetkezeti tulajdont. Sze­repük van a kisárutermelők szocialista útra vezetésében. Ez a forma alkalmas arra, hogy a tagok egyéni és kol­lektív érdekeit jól össze­hangolja a társadalom érde­keivel. A szövetkezetek te­vékenysége a népgazdaság számos területén történelmi­leg hosszabb távon is szük­séges és előnyös az egész társadalom számára. A kétféle tulajdoni forma egyenrangúsága azonban nem jelent még valóságos egyen­lőséget vagy egyformaságot. Látnunk kell ugyanis, hogy az egyenrangúság, a jogi egyenlőség mellett a való­ságban még nincs mindig egyenlő helyzetben a szer­ződéskötéseknél a kis- és középvállalati méretű szö­vetkezet a gyakran mono­polhelyzetben levő egyes ál­lami vállalatokkal szemben. A szocialista tulajdonviszo­nyok fejlődését jelzi, ha a kétféle tulajdoni forma, az állami vállalatok és a szö­vetkezetek kapcsolataiban, szerződéseikben az arányo­san kölcsönös előnyökkel járó érdekek jutnak kifeje­zésre. A SZÖVETKEZETEK ÖN­ÁLLÓSÁGÁT úgy kell még tervszerűbben továbbfejlesz­tenünk, hogy az állami vál­lalatok és a szövetkezetek kapcsolatában következete­sen a tényleges egyenlőség érvényesüljön. Azoknak az állami vállalatoknak, ame­lyek sokkal kedvezőbb po­zícióban tárgyalnak a part­ner szövetkezetekkel, jobban kell segíteni az egyenjogú­ság tartalmi érvényesülését. Ez nem jelent elvtelen se­gítségnyújtást, hanem ezzel éppen a szocialista ideológiai értékrendünk egyik alapvető követelményének tesznek eleget. Az érdekkonfliktusok tudatos megoldásában szem előtt kell tartaniuk: a tár­sadalmi érdek elsőbbségét a csoportérdekkel szemben. A társadalomnak ugyanis az az alapvető érdeke, hogy a kétféle tulajdoni forma kap­csolataiban az egyenjogúság nem formailag, hanem tar­talmilag is létre jöjjön. Az utóbbi években ezen a te­rületen is sokat léptünk előre, azonban nem minden­hol. Megértést igényel az Is, hogy az egyenjogúsításnak nem volt a célja, hogy a szövetkezeti és az állami tu­lajdon közötti különbségek máris eltűnjenek, vagyis nem jelent egyformaságot. Az el­térő tulajdonformák sajátos­ságait nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy közele­désüket objektív feltételek hiányában erőltetni. Példá­ul hiba lenne most a mun­kadíjazási szabályokat uni­formizálni. Látjuk azonban a fejlődés tendenciáját: a szocialista tulajdoni viszo­nyok szilárdulása folyamatá­ban a tulajdoni formákban rejlő sajátosságok fokozato­san eltűnnek. Ezért nem kell félni a sajátosságok csökke­nésétől, ha a fejlődésünk ezt megérleli, sőt az objek­tív feltételeket kell megte­remtenünk a két tulajdon- forma közeledésének előse­gítésére. ÁLLAMUNK IS TUDA­TOSAN FEJLESZTI mindkét Korszerű gépek a termelésben ♦ ‘i Korszerű gépeket szereltek fel a Nagykóllói Cipész Szövetkezet új üzemházá- ban. Képünkön: Terdik Jó- nosné, a kéreglehúzó gép­nél. (Hammel József fel­vétele) szocialista tulajdonformát és ezeknek megfelelő gazdál­kodást. Megfigyelhető, hogy az állami és szövetkezeti gazdálkodásban közeledés megy végbe. E közeledés só- rán egyrészt a szövetkeze­tek gazdálkodása közelit a vállalatok gazdálkodásához, másrészt az állami vállala­tok gazdálkodása közelít a szövetkezetekéhez. Koráb­ban pl. csak a szövetkezeti gazdálkodás vonása volt az, hogy az egyes vállalatok kö­zött a gazdálkodás eredmé­nyességétől függően jelentő­sebb jövedelemkülönbségek vannak, a szövetkezeteknél az utóbbi időben meghono­sodott pl. a munkadíj, a nyereség stb. kategóriái. A termelőerők fejlődése te­szi lehetővé, hogy a két tulajdoni forma fokozatosan közeledjen egymáshoz. Ez nem úgy történik — mi­ként korábban hittük — hogy a szövetkezeti tulajdon felemelkedik az állami tu­lajdoh szintjére, hanem az állami és szövetkezeti tu­lajdon fejlődésével, a kettő ötvözeteként alakul ki a kommunista össznépi tu­lajdon. EZ BAR MÉG TÁVOLI JÖ­VŐNK, azonban a szocialista tulajdon mindkét formájá­nak az erősítése vezet el ehhez. Társadalmi érdek te­hát, hogy erősödjön a szocia­lista tulajdon mindkét for­mája. A gazdaságpolitikánk — amelyet a törvényeink jól tükröznek — az állami és a szövetkezeti tulajdon- formák együttes és össze­hangolt fejlesztésére irányul. Dr. Kovács Pál — Nem kellett sokáig gon­dolkoznunk a vállalások ösz- szeállításánál — mondja Bujdosó József, a nyíregy­házi Taurus Gumigyár tmk-s November 7. brigádjának ve­zetője. — Nyitott szemmel kell járni az üzemekben és akkor minden hiányosság, probléma előbukkan. Mi is ezeket vettük számba saját területünkön, fontossági sor­rendben. Májusban aztán egyeztettük elképzeléseinket a vállalat egészére vonat­kozó kongresszusi felaján­lásokkal. Nem sokat kel­lett változtatni, inkább ki­egészíteni. Sajátjaink mel­lett bekapcsolódtunk egy-egy nagyobb kollektíva közös munkájába — például a sós­tói üdülő felújításába, öl­töző építésébe és kommu­nista műszak megtartásába, melyet a borbányai óvoda megsegítésére szerveznek. Két műszakban A teljesítések még az egyeztetés előtt megkez­dődtek, s nem a pontosan és szépen írásba foglalt vál­lalások elkészítése jelentet­te a startgomb megnyomá­sát. A kerékpárköpeny üzem volt az első a sorban. — Selejtes és osztályos ter­mékek kerültek ki a for­mákból, annyira elhaszná­lódtak már. Újak gyártá­sa hosszú időt vett volna igénybe és ezért inkább hoz­záfogtunk kijavításukhoz — mondta Bodor Tibor. — Két műszakban dolgoztunk azért, hogy határidőre el tudjunk készülni. Ezután négy darab vulkanizáló ke­rékpártömlőt készítettünk és segítettünk a Szamuely Tibor brigádnak a komp­resszorok szerelésénél. Nem volt könnyű munka. A bri­gád mind a 16 tagja szét­szórtan dolgozott az üze­mekben, egy fiatalabb egy idősebb szakmunkással, hogy közben a fiatalabb tanuljon is. Nem számoltuk össze, hány órát vettek igénybe a szerelések, de értékük 35 ezer forint volt- Az anyag­megtakarítás ettől jóval ma­gasabb. A November 7 brigád a vállalásokon kívül több, fon­tos szerelést végzett el a mindennapi javítási, kar­bantartási munkája mellett. — Váratlanul jött az im­port kártológép meghibáso­dása. Uj hevedert készí­tünk hozzá, amíg az eredeti meg nem érkezik. így a szőnyegkészítő gépsor még egy pár percre sem áll. — Két hétig dolgoztunk a Ferrer tűzőgép átalakítá­sán is — mindja Bunkóczi István. Osztrák szerelő irá­nyításával a mintás szőnye­gek gyártásához programoz­tuk át a gépet. Teljesítés után pótfelajánlás Kongresszusi vállalásun­kat néhány hónap alatt tel­jesítették. A brigád vezető­je pótfelajánlásokat tervez, de ezt még a tagokkal nem beszélték meg. Rögtönzött közvéleménykutatást tartot­tunk, mely eredménye: — szívesen vállaljuk, úgy oszt­juk be a munkát, hogy a mindennapi feladatainkat is teljesítjük. — Mi tartozna a plusz vál­lalások közé? — Uj üzemcsarnok készül a szerszám és az asztalos­műhely részére. A régieket már kinőttük — válaszol a brigádvezető — a mi he­lyünk, itt a kerékpártömlő mögött már két éve ideigle­nes megoldás. A vasszerke­zet felállítását a tmk-s bri­gádok végezték el társadal­mi munkában, s mi azt szeretnénk, ha az új üzem­be munkaidő kiesés nélkül tudnánk átköltözni. Ennek megszervezése és lebonyolí­tása nem kis feladat lesz: Ezen kívül vállalnánk a pneutömlő üzemben négy új könyökprés üzembe helye­zését, s már most meg­kezdjük az új vulkanizáló formák beszerelését a ke­rékpárköpeny üzem gé­peibe. További szervesés — Van még mit javíts nunk a munka megszervezé­sénél is. Minden reggel új munkalapok alapján dol­gozunk, de eredményeket csak akkor tudunk felmutat­ni, ha időben értesülünk minden újabb feladatróL Bármilyen nagy is a gya­korlatunk, a felkészülést nem hanyagolhatjuk eL Nagy kavarodást okoz, ha munkaidő vége előtt fél órával tudjuk meg, bennt kell maradnunk, hogy a ha­táridőt tartani tudjuk- A társadalmi munkával sincs gond. ha előre beütemezzük. A November 7. szocialista brigád csupán egy a gumi­gyár 63 szocialista brigádja közül. Általánosítani nem célszerű, de ahogy az eddig! számok mutatják, a mun­kaverseny első fél évi ered-- ményei jelentősek. Balogh Júlia \Afa0ytnMtta mesét A vihar elállt. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tovább is vonult Imitt-amott koppant még egy elmaradt esőcsepp, aztán ismét kisütött a nap újra és az emberek folytatták a megkezdett vagy éppen a vihar miatt abba ma­radt munkájukat. Mi nem siettünk. Ültünk a nyári konyhában szorosan egymás mellett a dikón és hallgattuk nagymamát, aki szóval tartott bennünket, amíg a ruhánk száradt. Tu­lajdonképpen mehettünk vol­na a nagyházba is, mert a nagymamának van kétszoba, nagykonyha, spájzos lakása is, de abban csak akkor tar­tózkodik, ha vendég van, és ott is alszik. Különben kora tavasztól késő őszig a nyári konyhában lakik. Az ajtónyílásban tíz év kö­rüli fiúcska állt meg. Hóna alatt két egész kenyér, ami­ből egyhangúan csordogált a víz a konyha földjére. Azt mondja, út közben kapta el az eső és a kenyér a bicikli csomagtartójára volt szíjaz- va. így aztán kicsit megázott — mondta mentegetőzve. Amikor a fiúcska elment, nagymama megkérdezte: — Ismeritek ezt a gyere­ket? összenéztünk, de csak a vállunkat vonogattuk. — Hát ő a Rozi' nagyobbik fia. Tudjátok melyik? Nem tudtuk, de most már intettünk, hogy dereng vala­mi. így aztán folytatta: — Tudjátok, csak azt aka­rom mondani, hogy a Rozi most nagy bajban van, ugyanis összevesztek az öreg Sári nénétekkel, akivel egy­más mellett laknak. — Azzal az öreg nénivel? És miért? — Azért, mert... Na, de hadd kezdjem az elejéről, mert anélkül nem értitek meg. — Falun, vagy tanyán egy jó szomszéd többet ér bármi­lyen lakatnál. Mert a lakatot ki lehet nyitni, fel lehet tör­ni, de a szomszéd, az mindig vigyáz. Sokszor a szomszéd­jáéra még jobban, mint a sa­játjára. Pláne, ha öreg is van a háznál, az meg egyenesen főnyeremény. így volt ez a Rozival és a Sári nénétekkel is. Mehetett ő a határba, a városba, dolgozhatott nyugod­tan egész nap, otthon minden rendben volt. a gyerek meg­etetve, a jószág ellátva. Úgy­hogy. amikor hazament, jó­formán csak le kellett feküd­ni. — A kisgyerek, aki a vihar után kiment játszani' az ud­varra, most visszasomfordált és megkérdezte az anyját. — Anyuka, nagymama me­sél? Aztán, hogy igenlő választ kapott, ő is lehúzódott kö­zénk, hallgatni a nagymamát. — így ment ez éveken ke­resztül. Mindaddig, míg két évvel ezelőtt Rozi vett egy tehenet. Szép, nagy darab ál­lat volt. Tgaz.meg is fizetett érte, jóval felül tízezer forin­ton. De meg is érte, hisz több tejet vitt ettől az egytől a csarnokba, mint más kettőtől. Aztán, egyszer csak a szép te­hén elkezdett romlani. Vitte egyik orvostól a másikig, azt mondják, még a városból is voltak kinn hozzá, de a te­hén csak fogyott, fogyott, mint a holdvilág. Végül is két hónappal ezelőtt kény­szervágott lett belőle. Vagyis úgy volt vele, már mindegy volt, legalább valamit lásson a pénzből, amit érte adott. — Aztán ezért haragszik Sári nénire? — kérdeztem felállva, mialatt a lámpát akartam meggyújtani, mert már erősen sötétedett. — Nem — szólt rám nagy­mama —. még nincs vége, de ne gyújtsd meg a lámpát, mert az ilyen történetet job­ban lehet sötétben mondani. — Így aztán visszaültem, várva a folytatást. — Rozit a dolog nagyon bántotta. Sehogy sem tudott belenyugodni a történtekbe. Pláne, amikor egyesek kita­lálták, hogy a tehenet bizto­san megrontotta valaki irigy­ségből. Na, neki sem kellett egyéb, áthívta az öreg Sárit, vigyázzon a házra és a gye­rekekre, mert ő elmegy a tu­dóshoz, hogy megtudja, ki rontotta meg a tehenet. — Így is történt. Ám azon a napon senkt nem tudta meg, hogy mire jár, mert a késői vonattal, jócskán éjfél körül ért haza. Másnap reg­gel, alighogy virradt, az öreg Sári nénétek volt az első, aki átszaladt, hogy megérdek­lődje, mire járt Rozi a tu­dósnál. Aztán ugyancsak meglepődött a válaszon, amit kapott: „Mi köze hozzá?” — így Rozi. „Jobb volna, ha a saját dolgával törődne és nem ütné az orrát a másokéba.” Sári nénétek, mivel se köpni, se nyelni nem tudott szegény, olyan váratlanul érte ez a tá­madás sírva hazament. — Tulajdonképpen a dolog csak lassan tudódott ki. Még­pedig az, hogy a „tudós” azt mondta Rozinak, másnap reggel amelyik idős asszony, legelébb átlépi a háza köszöbét, az rontotta meg a tehenet. Hát ez volt Sári' nénétek. Na, még annyit, hogy amikor megtud­ta, szegény öreg, hogy mivel van gyanúsítva, a következő­ket mondta Rozinak: — Lá­nyom, én megöregedtem, tu­dok libát, kacsát nevelni; disznót, tehenet etetni, a gye­rekekhez is értek, amint ezt tapasztalhattad is hosszú éveken keresztül, de a ron­táshoz nem. Lakat voltam a házadon eddig, ha elmentél soha egy gyufaszálad nem ve­szett el. De jól jegyezd meg, ez a lakat mától kezdve le­hullt. — Azóta Rozi nagyon meg­bánta, hogy a „tudósra” hall­gatott. — így mondja nagy­mama, mert nemcsak a tehe­net vesztette el, ami tényleg nagy érték volt, de az embe­rek, köztük egy idős házas­pár bizalmát is, amit már so­ha nem fog visszaszerezni. FalcsiVFerenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom