Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

im. Jűtlus ¥7. ttfjW­TOfffiSYBXzT MBSESRSKP t <m Dugón its utca 6 Ősszel már itt tanulnak a 107-es iskolásak Napjaink Takarékosan Kollégám írt a minap arról a daruról, amely a nyíregyházi Búza téren áll kihaszná­latlanul hosszú hetek óta, s hangsúlyozta, hogy ez nem olcsó mulatság. A szervezetlen­ség bizony sok pénzébe kerül a városnak, s a népgazdaságnak még akkor is, ha az csupán egy — még ha nagy értékű — gépnél is mu­tatkozik. A Vasvári Pál utca 79—81—83. szám alat­ti bérház esetében azonban ennél is kézenfek­vőbb a takarékosság elemi szabályainak meg­sértése. A házat — amelyet tíz éve múlt, hogy építettek — egy hónapja vették körül állvá­nyokkal, hogy részlegesen tatarozzák. Az egy­szerű városlakó is gyorsan megállapíthatta, hogy nem volt feltétlenül szükség e munká­ra, hiszen a ház vakolata jól állta még a sa­rat. De legyen: a felső, negyedik emeleten ugyanis peregni kezdett már a kőpor... A folytatás: jöttek a kőművesek, kijaví­tották, hosszasan, s nagy műgonddal csiszol­ták az újonnan malterozott részeket. Amikor már-már elkészültek, jöttek a kőművesek új­ból, s a ház lakóinak, meg az arra járóknak legnagyobb csodálatára kezdték leverni a kő­port, a vakolatot — természetesen az addig végzett munka eredményeivel együtt. Valaki megkérdezte egy ott dolgozó kő­művestől, hogy mennyibe került vajon az ad digi bérük, s az addig elhasznált anyag, s mennyibe kerül majd az újra vakolás, kőporo­zás? A szakember nem mondott számot, de azt felelte, hogy sokba. Megkérdeztem a munkásokat, egyetérte- nek-e azzal, ami ennél a bérháznál történi? A munkások lakonikus rövidséggel válaszol­ták: nem. Pedig nekik tulajdonképpen mindegy lenne. Ök ugyanannyi bért kapnak ebben az esetben is, mintha befejezték vol­na a munkát, s indultak volna más házhoz tatarozni. De abban a mondatban, hogy „...va­laki biztosan bírja...” benne volt az is: vala­kinek, aki efelől az ügy felől intézkedett, nem sokat számít a mások pénze. A népgazdaság, a város pénze, a mindannyiunk pénze. Egy városlakó ismerősöm hívta fel a fi­gyelmemet, hogy mi történt a Városmajor ut­cában. Ott épülnek a sorba a garázsok. Né­hány garázs azonban — engedéllyel — kilóg a sorból, ráépült a térre, s lehetetlenné tette a közlekedést. Ismerősöm most azt mondja, egy­két esztendő telik el, s az utca lakói kérni fog­ják: engedjék őket közlekedni. Ebben az eset­ben az illetékesek megvizsgálják majd az ügyet, s rájönnek, hogy a lakóknak igazuk van, közlekedniük kell. Emiatt azután elbont­ják a sorból kilógó garázsokat. De mivel — engedélyt adtak rájuk, a garázsok tulajdono­sainak új garázsokat kell építeni. Ki fizeti meg az elhamarkodott, vagy meg nem gondolt en­gedélyezést? A tanács, a város. Egyszóval mi. És mondhatnánk még példát a pazarlásra, a bőkezűen kidobott összegekre. Itt van a régi posta épülete, ahol tataroztak, s egy kétszáz forintos csatornát felejtettek el megjavítani. Emiatt ázik, megy tönkre azután a kijavított épület. Nem csupán ott kell keresnünk a pa­zarlókat. ahol nagyobb összeget adnak ki reprezentációra a vállalat pénzéből, ahol a labdarúgócsapat megvendégelésére más forrá­sokból vesznek el pénzt, vagy ahol a lebon­tott deszkaállványokon taposnak a sárban. Ott is. Az sem jó, ha tíz. vagy száz forint megy egy-egy ember gondatlansága miatt veszendő­be. De ettől nagvobb károkat lehet okozni meggondolatlan munkákkal is. Sokat beszélünk manapság arról, hogy az egyéni érdek nem kerülhet a csoportérdek fö­lé. a csoportérdek nem sértheti a társadalmi, a népgazdasági érdeket. Ezeket a fogalmakat már-már megtanultuk elméletben, ezt ígv már nagvon sok munkahelyen jól el tudják magyarázni. Csakhogy a tettek még sok he- Iven — és itt nem hagyhatjuk ki a munkahe­lyi vezetők felelősségét — mást mutatnak, mint a szavak. Ügy tűnik a fenti példákból, meg az élet sok területén megnyilvánuló gyakorlatból is. hogy egyesek nagyon szépen szólnak mondjuk az értekezleteken. Fújják a divatos „szöve­get”. de az életben már elvonatkoztatnak tőle. Pedig a kettő — az elmélet és a gyakor­lat — szerves egységet alkot. Arról van szó egyszerűen, hogy a szervezetlenség miatt hetekig álló daru. a vállalatnak talán plusz­pénzt hozó felesleges tatarozás, (lenne olyan épület is, ahol arra nagy szükség van!) és a többi meggondolatlan intézkedés következté­ben csorbát szenved a közügy, ezzel együtt a jól felfogott egvéni érdek is. S bár általában nem mennek rosszul a dolgaink, annyira mégsem állunk jól, hogy ezt megengedjük magunknak. Sok jel is int: messzemenően takarékoskodnunk kell. Idő­vel, pénzzel, energiával, anyaggal. A TANULÓK ELMENTEK: ki-ki sza­badságát tölti, a legtöbben a nyarat is végigdolgozzák. A tanárok közül néhányan pihennek, néhányan most is dolgoznak. Az új tanévre készülnek, a költözködést készítik elő, mert a Hatzel tér 10. szám alatti szakmunkás- képző szeptembertől új helyen képezi majd a megye szakmunkás-utánpótlását. A beszélgetést Tőkés Kálmán igazgatóhe­lyettessel még a régi iskolában kezdjük. Szak­mákról, oktatási formákról beszél, és ha a képzés színvonala kerül szóba, mindig az új helyre, a Dugonics utca 6. szám alá kalando­zunk, de azért nem marad ki a megye első szakmunkásképzőjének, a 80 éves Hatzel téri iskolának múltja, jelene sem. Megyénkben ötezren felül van a szak­munkástanulók létszáma. Ennek több mint fe­le Nyíregyházán tanul és ebből 1647-en a Hat­zel téri 107-es Szakmunkásképző Intézetben. Itt képezik a villamos szakmák — villanysze­relő, elektrolakatos, gépjármű-villamossági műszerész, elektrotechnikai műszerész — szakember-utánpótlását, a faipar minden ága­zatához szükséges szakembereket: épület- és bútorasztalosokat, kádárokat, bognárokat, épü­letüvegezőket, a bőripari szakmákban a bőr­díszműveseket, cipészeket, cipőfelsőrész-készí­tőket és cipőgyártókat. Itt tanulnak a férfi- és női szabók, a szolgáltatóipar szakemberei: fér­fi- női fodrászok, fényképészek, kozmetikusok és szeptembertől a kárpitosok. Az eddigieknél kisebb számban ugyan, de itt tanulnak a nyomdászok: gépmesterek, betűszedők, könyv­kötők, kemigráfusok, maratok és az idén át­adásra kerülő új nyomda ofszet szakemberei is. A 107-es intézet tanulóinak nagy többsé­ge. 80—82 százaléka bejáró, öt kilométertől 120 kilométeres távolságról jönnek, Fehérgyar­mat, Csenger és Porcsalma is szerepel a vég­állomások között, olyan szakmák tanulói, aki­ket csak Nyíregyházán, csak ebben az intézet­ben képeznek. H ogyan, milyen szinten készítik elő a fiatalokat az iskolában arra, hogy üzemekben, vállalatoknál, a lakossági szolgáltatásban megállják helyüket? Jól, er­ről tanúskodnak az eredmények. Az .^’’-tago­zaton a hagyományos képzésben órások, üve­gezők. kádárok, bognárok, könyvkötők, cipé­szek, férfifodrászok részesülnek. A hagyomá­nyost persze úgy kell érteni, hogv a tartalmi rész alaposan megnövekedett. Elég csak az órások példáját említeni: a tranzisztoros kis órák megjavítása már lehetetlen az elektroni­ka ismerete nélkül és a tartalom növekedését ielenti az is, hogy első évben heti három na­pot töltenek a fiatalok az iskolában. A ,.B”-tagozaton. az emeltszintű oktatás­ban — ilyen a szakmák túlnyomó többsége — magasabb szinten oktatják a közismereti tan­tárgyakat és a szakmunkás-biZonvítvány meg­szerzése után lehetőségük van a fiataloknak a szakközépiskolák harmadik osztályában to­vább folytatni tanulmányaikat. Ilyen tagoza­ton képezik a villamos szakmákat, a kádár és bognár kivételével a faipari szakmákat, a bőr és ruhaipari szakmákat, a szolgáltatóipar szakembereit. A „C”-tagozaton az érettségizett fiatalok tanulnak szakmát, de mindjárt hoz­zá kell tenni, az „A” és „B”-tagozaton is sok érettségizett fiatal szerez érdeklődésének leg­jobban megfelelő szakmát. A „D”-tagozaton felnőttképzés folyik, esti oktatással. Ahogy az esti oktatásról szó esik, ismét az új iskolára terelődik a szó. Az ok egyszerű: itt, a Hatzel téren a 16 tanteremben reggel nyolctól este hétig, két műszakban folyik, il­letve folyt a tanítás és — ahogy a tapasztala­tok mutatják — a délutáni oktatásban szeré­nyebbek az eredmények. Fáradt a tanár, fá­radt a diák és ezen csak az új iskola változ­tat. UGONICS UTCA 6. Ma még messze •*-' van a várostól, nem is a távolság, hanem a sokszor hosszú ideig lehúzott tisza- vasvári úti sorompó miatt. Gyalog persze ki­sebb a távolság: a dohánygyár környéki repü- lőhidtól egészen közel van. Még dolgoznak az építők, az ÉPSZER emberei, de már az utolsó simításokat* végzik. Az alapkő letétéle a múlt év áprilisában volt és az akkori tervekből csak a hozzáértő szakemberek láthatták: mi­lyen szép is lesz a valóságban ez az iskola. Kívül üveg és tégla. Egyik oldalán még állványok, mögötte a sorakozóhelyet, a zász­lók helyét betonozzák. A sorakozóhely mögött már elkészítette a TITÁSZ a villamos szakmák tanulóinak oktatásához a tankertet, mellé ké­zilabdapálya és atlétikai pálya kerül. Már áll a kerékpár- és motortároló a közelben lakó diákoknak és megvan a helye a — reméljük minél hamarabb felépülő — leánykollégium­nak. A szakmák többségét ugyanis lányok ta­nulják és még nincs egyetlen leánykollégium sem a megye szakmunkásképző intézeteinek. A kollégiumhoz épülő étterem közelébe egy újabb tornatermet is terveznek. Nem elírás: újabbat, mert az új iskola tornateremmel épül. Falát még mázolják az építők és most rakják a metlachykockákat az intézet aulájában. A tantermek, raktárak, szertárak többsége elkészült, néhányban már ott várnak elhelyezésre a megérkezett búto­rok: a háromszemélyes padok, a kényelmes székek. — Elektrotechnikai kabinet — mutatja egyik termet az igazgatóhelyettes —, ahol a gyerekek egyéni kísérleteket végeznek, a szer­tárban a tanári kísérleteket végzik, természe­tesen úgy, hogy a tanulók is látják. Aztán a szakrajz előadótermét mutatja, ahol állítható rajzasztalok szolgálják az oktatást. Emeleten­ként 4 tanterem, a megfelelő szertárakkal, előadók, összesen húsz terem ahol szeptem­berben kezdődhet az oktatás. A felszerelés tö­kéletes, a kémiai előadóban például minden padnak külön vízvezetéke van. A TANTERMEKKEL, ELŐADÓKKAL szemközti oldalon, az úgynevezett igazgatási részen a tanári szobákon kívül bar- kársműhelv. fotóklub. aztán egv nagy terem, ahol a bejáró diákok tölthetik idejüket a taní­tás előtt, vagy után. míg nem kell a buszhoz, vonathoz indulni. Könyvtár, olvasóterem és természetesen tanári felügyelet segít majd az' ilyen „kényszer szabad idő” hasznos eltöltésé­ben. Külön kell rzólni az új iskolában terve­zett nevelésről. A minden tekintetben korsze­rűbbé váló tanítás, oktatás melleit ugyanis nagy gondot kívánnak fordítani az intézet ta­nárai. oktatói a fiatalok nevelésére. A Hatzel téren nem, vagy alig volt lehetőség a KISZ- foglalkozásokra, sportra, művelődésre. A Du­gonics utcában minderre lehetőség lesz. Az igazgatóhelyettes ügy fogalmaz: a jövő mun­kásosztálya nemcsak magasabb szakmai kép­zést. hanem megfelelő szintű politikai képzést is igényel. A Hatzel téren szentembertől megszűnik a szakmunkáskéozés, A régi. patinás épület továbbra is az oktatást szolgálja majd: ide költözik a KPM Autóközlekedési Tanintézet és itt képezik majd a gépjárművezetőket. A jö­vő szakemberei új városrészben, új iskolában, — a tanárképző főiskolát nem számítva — a meeve legmodernebb iskolájában tanulják majd választott szakmájukat. Balogh Józsaf Megbecsülés Július 1-től magasabb fizetést kapnak A tanácsi dolgozók. így van ez Nyíregyházán is, jóllehet megyén belül a városi tanácsok dol­gozóinak a fizetése emelkedett a legkisebb mértékben. A béremelés mindig elismerés. A taná­csok dolgozóinak esetében azonban többről van szó, mint eddig végzett munkájuk meg­becsüléséről. Az államigazgatásban dolgozók bére az utóbbi években érezhetően elmaradt a népgazdaság más ágazataiban tevékenykedő­kétől. Jellemző példaként a gazdasági területet szokták felhozni, ahol az önállóság fokozódá­sával nagyobb lehetőség nyílt a jól dolgozók érezhetőbb elismerésére. Elég, ha arra gondo­lunk: az eredményektől függő évenkénti bér- fejlesztések vagy az év végén kiosztott nyere­ségrészesedések nemcsak a vezető beosztásúak, hanem a munkapadok mellett dolgozók jöve­delmét is szépen gyarapították. Az államigaz­gatásban nincs nyereségrészesedés, s a bérfej­lesztés is erősen meghatározott. Munka azonban jócskán akad az életnek ezen a területén is. Találóan úgy fogalmaz­hatnánk: az államigazgatási munka mozzana­tai végigkísérnek bennünket születésünktől a halálunkig. Amikor egy új csecsemő születik, itt jegyzik be az anyakönyvbe; amikor házas­ságot köt a fiatal, itt mondja ki a boldogító „igent”, s amikor valamelyik családnak ha­lottja van, ide vezet az út... De ez csak egy részterülete a taná­csi munkának. Megszámlálnunk is sok vol­na azokat a kérelmeket, beadványokat, ame­lyek a tanács különböző osztályain a legkülönfélébb beosztású előadókhoz kerülnek az iktatóból. Folytathatjuk a sort az építési hatósági teendőkkel, az adóügyek intézésével, — és ekkor még mindig nem tartunk a fela­datkör végén. Itt van a lakáshivatal, ahol — sajnos — még mindig igen sokan kopognak, akik albérletben élnek. Itt van a gyámható­ság, ahol a rendezetlen körülmények között élő gyermekek sorsát intézik, de itt van a szociálpolitikai csoport, ahol a magukra ma­radt idős emberekről, vagy a nagycsaládokról gondoskodnak igen gyakran. Ám mindezek még csak olyan részei aa államigazgatásnak, ahol naponként és közvet­lenül fogadják az ügyfeleket. Ezenfelül szá­mos olyan tennivaló is vár a tanács appará­tusára a városi ügyek intézése közben, ame­lyekről, csak egy-egy tanácsi vagy vb határo- rozat nyomán értesülünk. Akkor, amikor el­döntik, hogy hova kerüljön egy új létesít­mény, vagy merre alakítsanak ki parkot, hol hiányzik még a bölcsőde, az óvoda. Ez a dön­tés sem mindig könnyű, de még nehezebb a fedezetet előteremteni az ilyen beruházásokra, fejlesztésekre. Hosszan sorolhatnánk még azokat m munkákat, amelyeket a nyíregyházi Kossuth tér nyugati oldalán lévő épületben végeznek, s amelyek ezernyi szállal kapcsolódnak min­dennapi életünkhöz. Mi, városlakók csak azt tudjuk, hogy egy-egy „beadványunkra” vála­szolni köteles a tanács, s azt is igen sokan tudják, hogy erre 30 napon belül köteles. Azt már kevésbé tudjuk, hogy nemcsak a mi ügyünk kerül a különböző osztályokra, hanem több száz, sőt, több ezer ember ügyes-bajos dolgát intézik itt. Ezért elég gyakran türel­metlenek vagyunk, sürgetünk és méltatlanko­dunk. Mi tagadás: többször okunk van a* ilyen méltatlankodásra. Ez viszont nem je­lenti azt, hogy a városi tanácsnál általában rosszul végzik munkájukat az ott dolgozók. Vannak itt is kitűnő munkaerők és vannak kevésbé jól dolgozók. Mégis: a mostani béremelés egyszerre el­ismerése a jó munkának, és pótlása egy ré­gi adósságnak. Az államigazgatásban dolgo­zók is ugyanabba a boltba járnak vásárolni, ahová a magasabb keresetűek, semmiféle előnyt nem élveznek. Jól elvégzett munkájuk után ők is megérdemlik, hogy kevesebb anya­gi gonddal éljenek, hogy napközben figyelmü­ket a munkára fordíthassák. Bármennyire jó érzést vált is ki a tanácsi dolgozókból a mostani béremelés, mondjuk ki: a magasabb fizetés nem jelenti egyúttal azt, hogy július 1-től már automatikusan job­ban is dolgoznak. Ám az anyagi elismerés egyúttal kötelez! Kötelezi a városi tanács dol­gozóit arra, hogy a jövőben még inkább szem előtt tartsák: az akták mögött emberi sorsok húzódnak. A legnévtelenebb városlakó leglé­nyegtelenebb kérelme ugyanolyan fontos^ mint a nagyobb horderejű döntés. Mert a vá­rosi tanács apparátusa munkájától függ, hogy miként vélekedik Nyíregyháza lakossága azokról, akikre voksát adta a választások al­kalmával. Kötelez a magasabb fizetés arra is, hogy igyekezzenek még jobban megismerni a taná­csi dolgozók a munkájuk végzéséhez szüksé­ges törvényeket, rendeleteket. aminek birto­kában gyorsabban és pontosabban tudnak in­tézkedni. Ahhoz viszont különösebb fáradt­ság, /továbbképzés sem szükséges, hogy a mostani nagyobb megbecsülésre a tanács dol­gozói is nagyobb udvarissággal, több türelem­mel, tapintattal válaszoljanak — az ügyfelek­nek. Mert ebben is van még tennivaló. Mert ez is alapvető feltétele annak, hogy Nyíregy­háza immár több, mint 80 ezer lakosa azt mondhassa: a tanácsiak megérdemelték a béremelést. A munkásképzés új műhelye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom