Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

1974 Június 8.

‘ fcELET-MÄGYARÖRSZÄÖ '

8. oldal

Gép, idő, szervezettség

' 1972-BEN HOZOTT HATÁROZATOT a

Kormány a kapacitáskihasználás növel^sórSL, elsősorban is a korszerű, nagy értékű gépek működtetésének javításáról. Legutóbbi ülésén — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését tárgyalva — már a kezdeti tapasztalatokat összegezhette, s bér ezek elbizakodottságra nem adnak okot, ked. vezó változások első jeledről mindenképpen tanúskodnak.

A hatékonyabb gazdálkodás lényeges

eleméről van szó, hisizen a népgazdaság szó. dialista szektora negyedévente 8—11 imlliárd forint értékben vásárol bel- és külföldről gépeket, berendezéseket. A befektetett pénznek kamatoznia kell, azaz a gép teljesítő képessége, s a gép valóságos teljesítménye minél közelebb legyen egymáshoz. Van erre lehetőség. Mint a most tárgyalt jelentést megelőző vizsgálat bizonyította, átgondolt szervezési intézkedésekkel a nagy termelékenységű, korszerű gépek, berendezések kihasználtságát például a híradás- és vákuum, technikai iparban, a textilipar néhány ágában 20—25 százalékkal javították egy esztendő alatt.

Tavaly október végén,' a háromnapos országos üzem- és munkaszervezési tapasz, talatcserén dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese — a sokszor emlegetett munkaerőhiánnyal kapcsolatban — erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy hatalmas tartalékok rejlenek a korszerű eszközök jobb hasznosításában, de ehhez a szervezéssel kell megteremteni a feltételeket. A KNEB elnökének a kormány elé terjesztett jelentése most szintén azt hangsúlyozta, hogy a vállalati üzem- és munkaszervezési tevékenység megítélésénél az eddigieknél fokozottabban szükséges mérlegelni az ésszerű kapacitáskihasználást, illetve az annak érdekében tett intézkedéseket.

INDOKOLTAN ÖSZTÖKÉLI A KORMÁNY e határozatával is a vállalatokat, hiszen például a gépiparban 1,33 ax átlagos műszakszám, s valamivel jobb, de nem sokkal, a korszerű, nagy értékű, tenmelékeny berendezéseké. A gépipar azért említésre érdemes eset, mert itt — a Kohó- és Gépipari Minisztérium kezdeményezte pályázat keretében, mely bérkedvezményeket nyújtott a legfontosabb termelőberendezések kihasználtságát javító vállalatoknak — tények tanúskodnak a lehetőségekrőL Több gépipari nagyüzem ugyanis 80—120 millió forintos terven felüli termelést ért eh pedig „csak” annyit csinált, hogy a korábbinál jobban hasznosította korszerű eszközeit.

Sajnos, nem ritkán lehetünk tanúi annak, hogy a vállalatok még veszni hagyják az ilyen forrásokat. Tavaly — egyetlen mozzanatot kiemelve — 1,5 milliárd forint hitellehetőség szolgálta a szocialista gépimportot; 600 milliót vettek csak igénybe a .termelők. Folytathatjuk azzal, hogy sűrűn ugyan megvásárolják bel- vagy külföldről a korszerű gépet, de „elfelejtik” a kiegészítő berendezéseket, az előírt anyag biztosítását, s a következmény akadozó termelés, alacsony gépkihasználtság, a kiadott összeg las. sú megtérülése. S az sem ritka, hogy minden együtt van, pusztán a képzett munkás hiányzik.

A NÉPGAZDASÁGUNKBAN HASZNÁLT gépek, gépi berendezések 9,5 százaléka elavult, amortizálódott. E tény mindennél beszédesebben tanúskodik amellett, hogy nagy szükség van a korszerű eszközök képességeinek jobb hasznosítására. Ennek alapja — mint a kormány határozata rámutatott — a fokozódó szervezettség. Célja, értelme pedig az, hogy a társadalom befektetett javainak ez az értékes része is úgy kamatozzék, hogy kisebb és nagyobb közösség egyaránt megkapja a maga részét, hasznát.

Sok az íróasztal

r A KLASSZIKUS ÉRTELEMBEN VETT

munkanélküliség nálunk sajátosan átfogalmazódott, mert számunkra a „kapun belüli” C „munkakönyves munkanélküliek” jelentenek egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági gondot. A látszatállások, az alibi státusok esetében viszonylag könnyűszerrel megoldható problémával állunk szemben. Az igazi gond másutt van, ugyanis az adminisztratív létszám növelése — vagy csökkentése — nem csupán elhatározás, vagy józan gondolkodás kérdése.

A vállalatok mai tennivalóit nem lehet összehasonlítani a 15—20 évvel ezelőtti követelményekkel. Az iparvállalatok átvettek, illetve továbbfejlesztettek olyan funkciódat, amelyeket azelőtt például csak a kereskedelem látott el. Az iparvállalatok jelentős része évek óta nem csak termeléssel, hanem piackutatással, önálló export-import tevékenységgel is foglalkozik. A vállalatok nagyobb önállósága és felelőssége megköveteli a körültekintőbb döntéseket, ezekhez viszont rengeteg információ kell, mégpedig feldől, gozott, értékelt, a gazdasági döntések előkészítésére alkalmas formában.

Megannyi érv az adminisztráció bővítése, az íróasztalok szaporítása mellett. Csakhogy: amíg bizonyos adminisztratív tennivalók valóban megszaporodtak, addig más, a tervutasításos időszakban kialakult feladatok ellátására már nem lenne szükség. Sok vállalatunknál, intézményünknél viszont úgy bővítettek, hogy közben elfeledkeztek a munka egyszerűsítéséről, racionalizálásáról. És elfeledkeztek az adminisztratív munkaerőnek — a megváltozott feladatokhoz igazodó — átképzéséről. A munka változott, a módszer a régi. Az ügyvitel világszerte terjedő ésszerűsítését és ennek nélkülözhetetlen technikai eszközeit, módszereit jobbára csak hírből ismerjük, mert — akárcsak a termelőműhelyekben — az ügyvitelnél is az a helyzet, hogy egyszerűbb, kényelmesebb újabb és újabb embereket alkalmazni — különösen az irodák világában — mint a munka ésszerűsítésén gondolkodni. a legkézenfekvőbb szervezési megoldásokat alkalmazni.

MINDEZ TÖBBNYIRE A VÁLLALATOKNAK intézményeknek címzett megjegyzés. Am a gazdálkodó egységeknél is okkal kérdezhetik: mit tegyenek, ha az egyre szaporodó rendelkezések, utasítások egyes részterületeken (például a bérszabályozás, a nyereségadózás, a vállalati érdekeltségi alapok képzése és felhasználása stb.) olyan pontosságra és részletességre kényszerítenek, hogy szinte már nagyobb erőt kíván a gaz. dasági tevékenység adminisztrálása, mint a vállalati produktum közvetlen létrehozása?

Az ilyesfajta kérdésekre is kész a rendszerint minden vitát lezáró válasz: a precíz ügyvitel, s az ezzel járó adminisztratív létszám emelkedése — világjelenség. Igen- ám, de nagyon nem mindegy, hogy egy munkahelyen mondjuk tízről húszra, vagy ötvenről hatvanra emelkedik az íróasztalok mellett ülők száma.

A munkaerő-gazdálkodásban lévő tartalék kiaknázása hosszú idő óta foglalkoztát ja a szakembereket. De az ezzel kaposolatos vizsgálódások, számítgatások inkább csak a termelőműhelyetore, a produktív munkát végzők körére koncentrálnak és jóval kevesebb szó esik arról, hogy milyen tartalékok találhatók az irodákban? Egyes — óvatos — becslések szerint csak az állami iparvállalatok nál az adminisztratív létszám mozgósítható tartaléka eléri a 25—30 ezer főt. A jelenleginél lényegesen szervezettebb és korszerűbb eszközökkel dolgozó ügyvitel esetén jelentős részük nélkülözhető lenne, mert többségük ma olyan munkát végez, ami felesleges. Ugyanakkor mások a valóban fontos és szükséges tennivalók tömegével birkóznak, megfelelő számú és képzettségű munkatársak híján egyre reménytelenebből.

A KÉPLET UGYANAZ, mint a termelőműhelyekben: egyik oldalon a létszámfe. Lesleg, illetve az értelmetlen aktagyártással foglalkozók tízezrei, a másikon a létszámhiány. Pedig az irodák világára is érvényes a sokat hangoztatott tétel: az eddiginél lényegesen kevesebb energiát kell fordítani _ a munkaerő toborzására, a létszám gyarapítására. és sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a meglévő alkalmazottak okos, célszerű foglalkoztatására, szakképzettségük „karbantartására”, munkájuk ésszerűsítésére.

Próbaüzemelés előtt

Új bútorgyár Mátészalkán

Elkészült a mátészalkai Szatmár Bútorgyár vadonatúj óriás épülete és megkezdődött a műszaki átadás- átvétel. Apróbb hibák, hiányosságok, természetesen, miég vannak, ezek miatt vitatkoznak, ezeket kell jegyzőkönyvekbe foglalni úgy, hogy mindenkinek — tervezőnek, kivi telezőiknek és a beruházónak — egyaránt megfeleljen. Ez a munka még eltart vagy két hétig, mert a műszaki átadás-iátvé- tei az épülettel kezdődött, de sorra következnék a különböző szerelvények, az elektromos központ és hálózatok, a különböző külső és belső vasszerkezetek, majd az automata gépisorok, raktárak, kiszolgáló üzemek, a külső létesítmények, a szerszámok, eszközök, tehát minden csakugyan az utolsó szegig285 millióba került

Nem kis létesítmény és nem kevés munka ez. ösz- szesen 285 millió forintot használtak fel, hogy az ország jelenleg legkorszerűbb és egyik legnagyobb kor- pusz-bútorgyártó üzeme Má_ tészalkán, a gyönyörű új ipartelepen felépüljön. A munka, a tervezés 1971 áprilisában kezdődött a kormány bútoripari rekonstrukciós határozata alapján. S ma kész a gyár. A műszaki átadás-átvételek után kezdődik a próbaüzemelés.

De nézzük meg ezt a szép, korszerű, sokat ígérő gyárat közelebbről. Csak az üzem alaprterülete 8500 négyzeteié‘er — majdnem egy hektár. A hozzátartozó „kiszolgáló sáv” és a szociális létesítmények alapterülete 2000 négyzetméter. És vannak külső, udvari létesítmények is: víztároló, veszélyes anyagok raktára, gőzvezeték és utak. Maga a gyárépület háromajtós. Egy-egy hajó hossza 156, szélessége 18 méter.

Két fő alapanyag lesz: a

furnirlemez és a forgácslap. Ezek a megadott méretekre kiszabva érkeznek meg A forgácslapokat a vásárosna- ményi ÉRDÉRT üzem adja, a furnárt a Budapesti Falemezművek és a milotad Uj Élet Termelőszövetkezet. Az automata gyártó gépisarok a II. és a III. hajókban követik egymást a technológiai sorrend szerint. Ezeket az olasz MIATTO cég szállította és olaszok irányították a szerelésüket. Minden kész, csak apró simítások vannak hátra, de az olaszok most úgy dolgoznak, hogy már nem is dalolnak.

— Miattunk egy p>ercet se kell várni — mondotta a főszerelő. — Az egész gyár két héttel korábban kezdheti

a próbaüzemelést, mint ahogyan tervezték. Tehát a határidő oké! — mondja az az olasz és nevet, mert udvarias és mindig vidám.

Vannak úgynevezett kiegészítő gépisorok, gépegysé. gek is. Ezek részben hazai gyártmányok, de nagyobb részben a Szovjetunióból és Lengyelországból érkeztek. Mind kész. Műanyag fóliákkal betakarva várják az indítás pillanatát

Évi 18 ezer garnitúra

A gépsorok hossza, a technológiai út amíg a fumirle- mezből, vagy a forgácslapból szekrény pesz — legalább 300 méter, persze ta. galva, meg-megszakítva, mert — például — a festő és szárító csarnokrészt zsilip választja el a többitől. A folyamatosság azonban mindenütt megvan, mert emberi kéz itt — az összeszerelés előtt — alSg-alig érinti az anyagot. Mindent gépek csinálnak, a betanított és szak- munkások csak figyelnek és kezelik a gépieket Az összes műveletet, munkafolyamatot központi vezérlőpultnál figyeli a fődiszpécser, de a gépegységeknek egyenként is van vezérlőpultja. A .munkafeltételek a lehető legjobbak. Nyolc elszívó és hart levegőpótló berendezés biztosítja a megfelelő klímát. Fénycsövek ezreiből árad a kellemes fény — este is biztosítják a nappali világosságot. És ki győzné leírni, mennyi cső, vezeték, különböző szerkezet dzsungelét szerelték fel a csarnokokban. Lényeg, hogy minden a helyén van és a mérnökök, technikusok máris pontosan tudják, minek mi a rendeltetése. (Az újságírónak először Oszíer Gábor csoportvezető, másodszor

Izsó Tiborné villamossági üzemmérnök, végül Kun István igazgató mutatta be az új üzemet, minden gépiét, gépiegységet, gépisor:, felsze. relést, de azokat leírni és munkájukat részletesen ismertetni — sokáig tartana. A lényeg, hogy ez a gyár évente 18 000 garnitúra szobabútor gyártására lesz képes a teljes üzemelésben, s ennek elkészítéséhez mindössze 400 munkás, technikus, mérnök és adminisztrátor szükséges.)

Az egyes munkafolyaima_ tok, műveletek ideje csak másodpieroekbesn fejezhető ki. Egy-egy gépien öt-tíz másod, percig „tartózkodik” majd az anyag, mert a leghosszabb idejű munkafolyamat. az előkészítő gépisoron maximum 45 másodperc. Itt minden automata, piontos, és gyors, egészen az összeszerelő csarnokig. Ott lelassul az anyag mozgásai, mert a bútorokat gépiek segítségével szakmunkások szerelik össze.

Ez az egyetlen úgynevezett „egyedi” munka. A bútor végső formáját az ember alakítja ki.

A próba üzemelés június utolsó harmadában kezdődik eleinte csak egy műszakban, körülbelül 200 emberrel, technikussal, mérnökkel és adminisztrátorral. A Szatmár és a Szamos bútorcsaládokat fogják gyártani. A Szatmárral kezdik a próba, üzemelést. Év végére ki kell alakítani mindent és át kell térni a kétműszakos termelésre. Jövőre már 235 millió forint értékű bútort kell gyártani. (A jelenlegi termelési érték a régi üzemekben mindössze 66—67 miilió forint.) És a teljes felfutás, a munkások megfelelő ki. képzése és begyakorlása után, 1976-ban 350 millió forint lesz a Szatmár Bútor, gyár termelési értéke. tér. mészetesen úgy, hogy a két régi telep is megmarad, megfelelően korszerűsítve, hoz. záiigazodva az új gyárhoz.

Korszerű termék, olcsón

— Van-e a sok bútorhoz

megfelelő piac?

— Bőven — válaszolt Kun István igazgató. — Termén keink zömét a BÚTORÉRT Vállalatnak adjuk el, de árusítunk három saját bú-, torboHunikban. is: Budapest ten. Nyíregyházán és Mátészalkán. Piackutatást egyébként végeztünk és végzünk most is. Termékeinknek hosszú időre van belföldi pi. aca, ki se győzzük elégíteni

, az igényeket. Célunk, elhatározásunk továbbra is az, hogy szép, korszerű, praktikus, jó minőségű, de mégis olcsó bútorokat adjunk a hazai piacra. De keressük a külföldi piacokat, az exportlehetőséget is. Két-három év múltán exportra is termelj hetünk.

S még néhány szót a szó-’ ciális létesítményekről. Nem csak öltözők, fürdők, zuhanyozók vannak a gyárban, hanem konyha, ebédlő és korszerűen felszerelt orvosi rendelő, külön laboratórium, mai, külön-külön női és férfi fektetővel (pihenővel) és szükség esetén kisebb műtéteket is elvégezhet az üzemi orvos. Mindez azonban még nem egészen kész. A szociális rész csak az esztendő végén kezd teljes felszereléssel „üzemelni”.

Régi dolgozók, mint Fehér Barna üvegező szakmunkás. Papp László bútorasztalos és Varga Lászlóné üzemgazdász szinte hinni se akarják, hogy mi lett a valahai Szatmár- vidékd Faipari Vállalatból. Az ötvenes évek elején alakult s akkor még szamaras kordélyban szállították az anyagot Most meg...

Szendrei József

Elment a pilóta

K

önnyedén, simán nyeli a kilométereket a ki« Moszkvics a műúton. Halk zene szól. A pilótát nem ismerem. Először dolgozunk együtt. A műszerfalon Fradi-zászLó, rajta három jelvény. A legfelső az 500 ezer kilométer balesetmentes vezetésért. Büszke rá. Mondja, hogy alig egy év .múlva már a 750 ezret haladja túl. Az lesz az igazi, az lesz a szép. Nagyon várja

Valamiféle szomorúságot érzek hangjában. Valami bántja ezt az embert. Egy ideig szótlanul ülünk egymás mellett. Végül is ki. buggyan belőle a fájdalma.

„Szerettem volna a régi cégemtől megkapni. Ott az ismerősökkel, barátokkal, vezetőkkel együtt ünnepelni. Koccintani rá. Ennyit csak elvárhat az ember. Ennyi öröme csak lehet. Nem?!Ti_ jenket esztendő után kellett

megválnom a vállalattól. Uj vezetőt, neveztek ki. A régi egy aranyos, szerény ember volt. De ez?! Képzelje el, az volt az első tevékenysége, hogy az épületből a közfalat kidobatta, nagyobb, kényelmesebb irodát csináltatod magának. Már elmenekült mellőle a titkárnő, és most hallom, egyik-másik vezető beosztású fiú is felmondott.”

Óvatosan, figyelmesen vezet. Vérében van minden mozdulat. Nyugodt, biztos pilóta. Olyan ember, aki nyugiban van, idegei meg kötélből.

„Nem tudom, ön vezet-e? Nos. akkor tudja, milyen ve. szélyes szemerkélő esőben vezetni, s főleg gyorsan hajtani. És mit érez a volán mellett ülő. akit még hajtanak, sürgetnek is? Ez történt az egyik alkalommal. Pedig 90-essel hajtottam Pestre. — Hajtson gyorsabban, ne lazsáljon! — És míg magyarázni próbáltam, belém fojtotta a szót. Persze, hogy nem mentem gyorsab. ban. Balesetveszélyes volt az út. Hasonló néhányszor előfordult

— A legmegdöbbentőbb esetet azért elmondom.

Indultunk akkor is vidékre. Egy sorompó előtt álltunk. Várakoztunk. Amikor felnyitották a sorompót lassan megindult a gépkocsiáradat. Velem szemben három megrakott teherautó

jött. Be akartak fordulni, de nem tudtak. Csak akkor, ha valamelyik kt>Uéga_ udvarias. Ságból megszánja őket Kérem. ez voltam én. Tehetek róla,' hogy így tanultam, így neveltek? Intettem a kocsiból, s befordult az egyik is. követte a másik. És ekkor — mielőtt ez megtörtént volna — gorombán, rémor- dftott a vezetőm, lehordott mindennek, s én vegyem tudomásul, hogy ne udvariaskod jak, nekem az a feladatom, hogy teljesítsem a kötelességemet, hajtsak, s átnyúlt a volánhoz, félre akarta fordítani.

Ekkor robbantam M magamból. Már magam sem tudom pontosan. dühömben mit mondtam, de azt igen, hogy vegye ő tudomásul, legyen bármilyen beosztásban, amíg a gépkocsiban ül, addig én vaeyok a felelős az életéért. És kiszállhat, ott hagyhat, tehet bánmit. de

ezért én vállalom a felelősséget.

Nem ismerte a halk szót, nem ismerte, hogy kérem le. gyen szíves, kérem csinálja meg ezt, kérem ekkorra szeretnék ott lenni. Nem, ez az ember csak a parancsot ismerte, a durvaságot. Szóval nem bírtam tovább. És mindezt még tetézte azzal, hogy egyik alkalommal be. hivatott, s megkérdezte, miféle címen kapom én a havi plusz 200 forintot. Elsoroltam. Csak nézett. Láttam, hogy innen nekem meg kell szöknöm, el kell mennem. Pedig higgye el, nagyon szerettem a céget, bejártam dolgozóival a fél országot. Sen. kivel nem volt szóváltásom sem. Nem rohadtam ott az úton soha. És a tizenkét év alatt mindig a kimustrált, a központnak már nem kellett kocsikkal jártam. Ezeken hajtottam le azt a hétszázezret kérem. Úgy hallottam,

most kaptak új kocsit. No, nem baj. Itt jól érzem magam. Csak tudja, mégis bánt, hogy nekem kellett megszöknöm tizenkét év után.

Érdekes előzménye volt! Megsejtette, hogy valamire készülök. Szabadságot kértem. Kíváncsi volt, mire. Mondtam megyek Pestre, magánügyben. Vidéken voltunk akkor is. Kipakoltam őszintén, szemtől szemben. Mindent. Elmondtam, miért nem szeretik. Akkor meg arra hivatkozott, tudják az iL- letékesek, miért tették őt ide. Én nem hiszem, hogy tudják. Ha tudnák, hogyan viselkedik, már figyelmeztették volna.

Én megváltam a cégtől.' Most itt ünneplem majd a 750 ezer kilométer baleset- mentes vezetést. , A fiúkat azért meghívom. J||y

Farkas Kálmáa