Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-07 / 131. szám

mi jtSníug t.

fÄET-ÄXSYARÖRSZAÖ

t tfttf

A munka íilozóíiája — napjainkban

' A SZOCIALIZMUS TELJES FELÉPÍTÉSÉNEK programjával egyidejűleg a munka fejlődésének számos új kérdése került napirendre 3 mai korban. Ezek az új problémák tudományos elemzést igényelnek, hogy feltartják a munka mai törvényszerűségeit, problémáit. ezek alakulásának tendenciáit. Az új tendenciák mindenekelőtt a munkának a szocialista termelési viszonyok általi determináltságából fakadnak. Nem kis szerepet játszanak a munka új problémáinak keletkezésében a tudományos-technikai forradalomból adódó új folyamatok. Különösen a technika szocialista típusú felhasználásából adódnak számunkra a legfontosabb kérdések, amelyek a munka szocialista jellegének kibontakozásával, erősödésével együtt elvileg szembenállnak a technika tőkés, profitcentrikus alkalmazásából származó következményekkel.

Gyakran fogalmazódnak meg mostanában „ munkának a társadalmi és egyéni életben játszott szerepével szkeptikus módon szembeforduló vélemények, mintha a munka elvesztette volna — vagy nem is játszhatná egyáltalán — az ember léte és fejlődése szempontjából alapvető szerepét. Különösen a technika elemberlelenítő hatásával érvelnek sokat, mintha a tudományos-technikai forradalom — a munka szerkezetének valóban nagy jelentőségű átalakításával együtt — megszüntetné, lehetetlenné tenné a munka értékteremtő funkciójának érvényesülését. „Most már nem az ember, hanem a gép teremti az értékeket” — állítják, nem értve meg, hogy a gépben, a technikában — eltárgyiasulva — mennyire éppen az emberi munka testesül meg. A polgári közgazdaságtan évszázados, elcsépelt fogásával megkísérlik az ember kiiktatását a tárgy javára, a tárgyi-természeti viszonyokkal helyettesítve az emberi viszonyokat. Sokszor fogalmazzák meg a technika, a gépek működésének azt az állítólagos következményét mintha a gépek alkalmazásával az emberi kapcsolatok eleve kikerülnének a munka szférájából, s az ember csakis a munkán kívül találhatná meg saját emberi lényegét. Nem értik meg, hogy a munka ismétlődő, rutinmozzanatainak, monotóniát keltő oldalainak, mechanizálható elemeinek- a technikai berendezések általi átvállalása. mennyire éppen a munka lényegének a terjedését teszi lehetővé, megnyitva az utat ez alkotói aktivitás számára.

A SZOCIALISTA MUNKA FEJLŐDÉSÉ

ez ember lényegét jelentő munkának, és legjelentősebb vonásának, az alkotói aktivitásnak összekapcsolódását, terjedését, általánossá válását hozza magával. Éppen a munka fejlődése, a technikának szocialista jellegű, embercentrikus, az ember s a társadalom fejlődését célzó alkalmazása teszi lehetővé, hogy a szocialista munka keretei között erősödjék annak alkotói jellege, hogy majd innen sugározzak át az alkotás minden más fajtájára, a művészi, tudományos, stb. alkotásra is. Azáltal, hogy a munka technikai felszereltsége fejlődik — bár ma Magyarországon e fejlődéssel korántsem elégedhetünk meg — megvalósulnak a munkában rejlő alkotói aktivitás technikai alapjai, felszabadítva az embert a monoton, rutin munkamozzanatok alól. Az algoritmizálható mozzanatok gépesítésével-automatizálásával a tulajdonképpeni emberi tevékenységnek, az alkotásnak a lehetőségei növekednek meg. Tehát nem a munka ellen hat a technikai forradalom, hanem éppen ellenkezőleg, a munka emberi-társadalmi tartalmának kibontakozását akadályozó gátaknak az elhárítására vezet, e munka fejlődését teszi lehetővé. A munka alkotó jellegének fejlődése, nagy politikai fontosságú: a szocializmu« gyorsabb, hatékonyabb

építésének jelentős tartaléka a szocialista, alkotó munka fejlődése, terjedese.

A MUNKÁBAN REJLŐ ÉRTÉKEK tisztá- I zásához ma is, a „tudományos-technikái forradalom viszonyai között” is a munka marxi értelmezése adja meg a kiindulópontokat. A munka filozófiáját ma éppen a marxi munkakoncepció alapján értelmezhetjük helyesen. A munka tette — és teszi ma is — az embert emberré. Emberformáló erővel „ munka oly módon hat, hogy ma is a munkából származik a sokféle emberi tevékenységben megtestesülő legemberibb mozzanat. Ez az alapja az emberi élet értékrendje tisztázásának is: az ember

élete értelmét, célját meghatározó értékek közt a munka értékvolta dominál.

Az értékskálán a munka — meghatározó szerepe következtében — a legfőbb helyet foglalja el. Ez a társadalomban mindig érvényesül, de különösen a szocializmus viszonyai közt, „a munka társadalmában”. A marxi munkakoncepció megvalósulása a szocialista fejlődésben azonban olyan viszonyok közt vizsgálandó, amikor az értékrendszeren — nem utolsósorban éppen a tudományos-technikai forradalom következtében — más értékek is előtérbe kerültek. A munkaidő csökkentésével előtérbe kerül a szabad idő, s ennek értékvolta. A munka értékvoltával szeriben gyakran éppen a szabad időt játsszák ki, a „szabad id 5 társadalma”' modelljét fogalmazva meg, mintha ennek jegyében a munka értéktermészete elenyészne, s az ember számára elsősorban a szabad idő jelentene csak értéket. Még ennél is gyakoribb a munka értékvoltával szemben a fogyasztásnak, a szerzésnek értékként való előtérbe állítása, még a szabad idő értékvoltát is alárendelve a fogyasztási civilizációs értékeknek.

Ezen az alapon is nyilvánvalóvá válik a marxi munkaértelmezés időszerűsége: a munka az emberi lényeg megvalósításának ma is az alapvető eszköze. Ez a kérdés, a munka értékének megalapozott tisztázása a munka filozófiájának egy további fontos kérdéséhez vezet el: a munka perspektíváinak a megítéléséhez.

A MAI VISZONYOK KÖZT a munka megítélésének egyik legjelentősebb problémája: mi a jövője 3 munkának, s ebből adódik a munkához való viszony perspektívájának értelmezése is. A munka eltűnésének, a munkátlan- ságnak a perspektívájával szemben a munka értíékvoltát hangsúlyozó marxi koncepció megalapozza a munka reális perspektívájaként a munka szükségletének fejlődését, végső soron elsőrendű életszükségletté válását. Ehhez járulnak hozzá a munkában rejlő társadalmi ellentmondások megoldásának folyamatai — mindenekelőtt a szellemi és fizikai munka közti társadalmi ellentmondások fokozatos megoldódása, valamint a munka elidegenedésének a felszámolása. A munka elsőrendű életszükségletté válásához vezet a szocialista munka fejlődésével, a munka jellegének változásával, s ennek keretei között mindenekelőtt a munka alkotó jellegének fejlődésevei együtt az ember tudatának fejlődése. A szocialista öntudat kibontakozása, az erkölcsi-politikai, világnézeti fejlettség előrehaladása jelzik a folyamatot. Mindezek a tényezők fokozatosan alakulnak ki. Társadalmi fejlődésünk mai viszonyai között a feltételek megértetésére kerül sor. A folyamat eredményei csak fokozatosan bontakozhatnak ki s válhatnak általánossá. Mindenesetre nem közömbös ennek felismerése, pontos megértése, a céloknak a tisztázása és a hozzá vezető utak meghatározása.

Fukász György

Munka és dal

Szamosszeget és a szamos- saegi zölderdőt szép lírai népdalokból ismeri az egész ország. Szatmárban a sza- mosszegi embereket nagy tisztelettel emlegetik. Min. denütt azt mondják, hogy sehol sem él olyan dolgos, szorgalmas és jókedvű nép. mint Szamosszegen. Mert nótázni, énekelni is nagyon szeretnek. „Dolgoznak és dalolnák” — így jellemezte a szamosszegieket egyik Szatmári; kutató néprajzos tudósunk.

Egységet

teremteni

A szamosszegi Dózsa Tér. melőszövetkezetről azonban eddig keveset szólt a fáma. A szamosszegi gazdák az átszervezéskor sokáig ma- kacskodtak. Nem akartak belépni. Nehezen bár, de megértették, hogy a történe. lem egyre gyorsabban haladó szekeréről az olyan emberek, akik páratlan szorgalmukról és nótás kedvükről híresek — nem marad, hatnak le. De nyolc éven át csak vergődött a termelőszövetkezet. Ennek fő oka: nehezen alakult ká az egység, az egyetértés. Még a tsz-ben is sokáig kuláknak és cselédnek nevezték egymást az emberek. A pártszervezet — bár nem nagy — mindig kemépy és határozott volt, teljes' erejével küzdött az egységért, a „kulák” és „cseléd” megkülönböztetés végleges feledtetéséért — a munka csak hosszú idő múl. tán hozta meg gyümölcsét.

— Az egység mostmár megvan, mert egység nélkül nem lehet fejlődni és kiemelkedő eredményeket elérni. De nem mernék megesküdni, hogy minden ember egészen elfelejtette már valahai vagyoni állapotát, társadalmi helyzetét — mondotta Puskás Menyhért, a községi esúcs-pártvezetőség titkára, aki mindenkit személyesen ismer, hiszen Szamosszegen született, ott nőtt fel, élte életét, és sokáig tanácselnök is volt.

Mindezt mondta annak ellenére. hogy a szamosszegi Dózsa Termelőszövetkezet 1968 óta egyenletesen fejlődik, még az 1970-es árvíz is csak átmeneti zavarokat okozott a fejlődésében, és az idén — az 1973 évi termelési, gazdálkodási eredmények alapján — elnyerte a Kiváló termelőszövetkezet kitüntető

Kettős siker Szamosszegen

címet. Jelzi és jellemzi a fejlődést, hogy hat év során — de főleg az utóbbi három évben — megduplázódtak a főbb növények terméshozamai, egy 10 órás munkanap értéke 30 forinttal emelkedett, s 1973-ban 105 forint - volt. A tsz közös vagyona 1973 végén 63 millió 500 ezer forint volt, több mint duplája a hat évvel ezelőttinek.

A kiváló cím

A szamosszegi Dózsa az el. múlt évi munka alapján az idén két nagy sikert arathatott te: kiváló címet nyertek és Szatmár-Beregben, több, mint 80 termelőszövetkezet, tel versenyezve az I. kategóriában elsők tettek a tejtermelésben a tehenenkénti évi 3160 literes átlaggal. Tehene, szetük viszont még csak most alakul igazán, hiszen nemrég készült el a tejtermelésre szakosított tehenészeti telep, amelyet csak az idén tudnak egészen benépesíteni. (Mellette van az új öntözött legelő.) Tavaly 260 tehenet tartottak és fej. tek — az idén — teljesen benépesítve a telepet — 324- et terveznek, ösasesen 1100 darab szarvasmarhát. Mindezt már Szamoskérrel együtt, mert 1974. január 1-vel a szamosszegi Dózsa és a sza- moskéri Uj Élet Termelő- szövetkezetek egyesültek- így az összes területük 361-yjiek- tár, a dolgozó tagok száma 518 lett.

A termelőszövetkezet el. nőké 1968 óta Dienes Lajos. Helybeli, viszonylag még fiatal ember, s már tsz-el- nökként végezte el a felsőfokú mezőgazdasági technikumot gyiimölcsikertészeti szakon. A kiváló cím elnyeréséről beszélgettünk s ő így nyilatkozott:

— Sok még itt a termSvaiő és a lehetőség. Én magam is csak most kezdek belejönni a munkába, évek teltek el, amíg valamennyire megtanultam a vezetést. De ezt egészen megtanulni talán so. hasem lehet. Kevesen értik meg, hogy vezetni, irányítani nagyon nehéz és gyakran a vezetést azonosítják az elnökkel. Pedig én egyedül semmire se jutnék. A sikerben mindenkinek része van. Elsősorban az emberéknek, mert a szamosszegi emberék valóban szorgalmasak és jő dolgosok. Egyetlen baj, hogy eleinte mindig vitatkoznak. « csak akkor ugranak neki teljes erővel a munkának, amikor már szőrit. így voltunk például, ősszél az almaszedéssel. Ha korábban nekikezdünk — több pénzt kap. tunk volna. Vagy itt vah a tanulás. Én mindig mondani, hogy a .tehetséges, tanulni szerető fiataloké a jövő. A vezetőség minden tanulni vágyó tsz-tagot segít, anyagilag is támogat Mégis— Nem bírunk növénytermesztő, állattenyésztő es kertészeti szakmunkásokat kepezni. Könyvelési, gépszerelési továbbtanulásra még jelentkeznek is, de a többi re nem. Pedig a holnap mindenkitől több tudást követel—

Gazdálkodni az idővel

— Milyen a szakembergárda? •:

— Elég jó. Csak még nem tanulták meg eléggé, hogyan kell az idővel is gazdálkodni. Vannak úgynevezett üresjáratos napjaik—

Sokat lehetne írni a saa- mosszegi eredményekről, mert — az elnök szerénysége ellenére — azok valóban jók, sőt, 1973-ban kiemelke- dóek voltak s ismerve a tez tehetőségeit, az igazi fe/ödes csak most következik. Most már az egység is jó,- bár előfordulnak még ágáláeok, jóváhagyott határozatik utáni normaváltaztatási követelések és hasonlók, de egy valami bizonyos.

A szamosszegi emberek ma is, a termelőszövetkezetben is nagyon szorgalmasak. Es a jókedvük is megmaradt. Még az elnök is megáüapi. tóttá zárszámadási beszámolójában.

— A tervekben feszes, da a munkában kemény, kitar. tást bizonyító évet hagytunk magunk mögött. S tettük ezt jókedvűen, meg ahogyan az erőnkből tellett...

Szendrei József

Virágos falum

I

smét látogatóiban voltam. Bejelentés, szer. vezes és minden eLare- gvartott cél nélkül, abból a gyakorlatból eredően, hogy mindig az sikerült életemben. amire nem számoltam — így akaratlanul tehettem tanúja, az általam sem remélt változásoknak.

Mert amit én hittem és vallottam — állítom utólag is — mo6t a megvalósulás szakaszában sem tartom Olyan nagy dolognak, mint azt. amelyet magam sem fo. gadtam el. Példa tegyen rá Sz. Gábor barátom esete, aki a nagy szervezéskor kezét az asztalra tette és az alábbiakat vágta az agitálok szemébe:

— Vágják le csuklóig mind a két kezem, de én azt a pár hold födémét, amit véres-verítékkel kuporgattam össze, egyetlen aláírással nem adom el! Ha pedig levágják a kezem — folytatta felhe- vülten — akkor meg azért nem írom alá, mert nem lesz mivel...!

Természetesen nem vágták még pofon sem — ahogy most utólag elmesélte — és a barátság sem szakadt meg közöttünk. Legfeljebb aként rendeződött át, hogy amikor esetenként talál kozgattunk,

*z utcán, vagy máshol, csak

személyes dolgainkkal hozakodtunk elő, Az asszony, a család, az unokák stb. Ő talán szánalomból, hogy van nekem elég bajom a közösben, minek terheljen megjegyzéseivel, én pedig a dicsekvéstől viszolyogva. hogy hiába adtátok rossz helyen a földemet, mégis külömbül gazdálkodók, mint ti, mely az akkor még annyira irigyelt egyéni gazda magatartásból természetesen következett. (Úgy változott meg, ahogy a termelési fölény nő. vekedett a szövetkezetben.)

Ezért tizenhárom esztendő múltával, csak mosolyogtam válaszán, amikor nagy kerülővel, de ismét a belépés hozódott fel.

— Testvér — mondta, mert ez illett a nagy pillanathoz és úgy nézett rám égszínkék szemeivel, hogy kételkedni is elfelejtettem állításában — most kétszer sem szóLítaHatnám meg magam!

Aztán magyarázatát adta. Az olyan ember pozíciójából, akit a józan felismerésen kívül semmi nem kényszerít regi álláspontjának megváltoztatására. Egészsége türhe. tő, munkakedve jó, pénze, ha nem is számolatlanul hever a ládafiában, de annyi van, amennyit óhajt, mert akkor úgy dolgozik és a társadalomban is kivívta a maga he. lyét. Presbiter, fiatal gyerekeket oktat citerazenére, megbecsült tagja a kultúrház kórusának és jó helyezést ért el a Repülj páva versenyen. Tehát nem sértődött és nem mellőzött egyén.

— Az unokáimra bizony — kezdte velősen — jobban hat a nagy környezet, mint az enyém a kicsi. Mindegyik az iparba vágyik, munkahelyük a nagyváros és elsején, tizenötödikén tartják a markukat. Ök már nem tudják kivárni, hogy amit lassanként. mondjuk. a bikába rakunk be, majd másfél esz. tendő múlva visszatérül. Azt nem mondom — folytatta — hogy amikor nem vagyok idehaza, a jószágnak nem adnak enni. vagy nem kínálják meg egy kis vízzel, de a trágyát már nem szedik te alóla.

Meg aztan — tette hozza a

tőle megszokott fontoskodással — úgy látom én, helyettem nem gondolkozik senki. Mert a szövetkezetben, egyik gépsor jobban könnyíti az ember munkáját, mint a másik, de ne. kém mennyi fej töredelemtoe került, míg olyan eszközt szerkesztettem, mely fel men. tett az eke utáni gyaloglástól. (Aztán betonágasos csür- jében megmutatta azt a kerekeken járó szerkezetet, melyet csak utána akaszt az ekének és azon ülve hajtja a lovakat.)

Ez, mondom, nem lepett meg, de egy másik jelenség igen.

Ugyanis amikor másnap hajnalban végig sétáltam utcánkon — nem hagyott nyu. godni a csend, meg látni akartam, hogy mennyi maradt meg az egykori lázas reggeli zsongásból — szinte szememet szúrta a kerítések melletti virágsor. Nem azok, amelyek belül vannak rajta, mert az elkerített udvarok virágágyasaihoz már hozzászokott a szemem, hanem amelyek a kerítés és a betonjárda közötti arasznyi földsávon hivalkodnak létükkel.. Az egyik frissen ültetett, a másik foganóban, vagy éppen megeredve, mintha ezekkel akarnák beszegm az

egykori gazda udvarokat.

A kis gazda és jó gazda udvarokat egyaránt, melyek csak nagyságukban különböztek volt egymástól, de elrendezésükben és hangú, latukiban nem. (Mint ahogy büszkék is aszerint voltak rájuk a bennük lakók.) Az ősz látványa volt a legteljesebb. Amikor a széles tornácokon és az udvarra terített ponyvákon száradt a napraforgómag, mely frissen kékesszürke volt, csak aztán változott mészfebérré. A górék tele voltak csöveskukoricával, sütőtökhalom volt az ajtóval szemben a szomszéd háza hátánál, a csűrben és mindenütt, ahol csak egy lepedőnyi terület volt, csé- peletlen magkenderrel volt tele minden fedett helyiség, ha esőre állott az idő és a kertekben szaporodtak a kő. rókuppok. Valamint a krumpli és répaprizmák, egyszóval egybe látszott a,z esztendő eredménye.

Meglepetésemet csak fokozta a tanácselnök kijelentése.

— Nem boszorkányság, ez a Virágos utca, virágos falu mozgalom keretein belül tör. ténik községünkben...

Nem tudtam napirendre térni e jelenség fölött. Man azért sem mert vaáaúo*»

lamíkos* — hisz az elmúlt harminc esztendő alatt, ki tudná hány és milyen jellegű gyűlésben volt részem — már emlegette valaki az elkövetkező hihetetlen átalakulásokat. A megírt Paraszt- életforma csődjén túl; mely teljesen átalakítja a paraszti társadalmat isAmikor csendes otthonom, ha visszatértem, előkerestem régi írásaimat. Azokat a pe. pita fedelű füzeteket, amelyeket naplói rangra emeltem hevült pillanataimban és hosszas hajtogatás után megtaláltam benne az idézett dolgokat. Sőt a hagyult papír akkori álláspontomról is árulkodott, mert az egész végére egy nagy M-betű volt rajzolva, melyet három-négy pont követett. Nyílván a bé. tű folytatásának lényege, mely ugyanúgy jelenthetett előttem marhaságot, minj- ahogy ma a megvalósulás fogalmával kacérkodom.

Egyik helyességéről sem vitatkozom a naplórészletben, mert a tegil'tetékesebbefe már döntöttek helyettem. Akik csinálják, akik gazdái e virágporoknak. Azt sem titkolták, büszkék rá, hogy így van.

Akkor JiQSiypis feßiöjsfc cÄuaJ

L-.