Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

ÍWti június 30.’ SELET-MAGYARORSZÁÖf S. oMaS A munkaszerrezés: tudomány Interjú Valkó Mártonnal, az SZVT főtitkárával A nyírmadai Kossuth Tsz ben 40 ezer köbmét er habosított szigetelőanyagot készítenek, (Hammel József felvétele) Zsuzsanna-major — ma Tizenegy karéj kenyér Egyhetes program kereté­ben befejeződött Nyíregyhá­zán a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Első Országos Szervezéstudomá­nyi Nyári Akadémiája. Az SZVT ilyen irányú tevékeny­ségéről. az akadémiával kap­csolatos, további tervekről beszélgetett munkatársunk Valkó Mártonnal, a társaság főtitkárával. — Milyen céllal ren­dezték meg az akadé­miát? “ Mint ismeretes, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagy fontosságú lfetározataival már jó ideje előtérbe helyez­te. ráirányította a figyelmet a szervezőmunka fontosságá­ra. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, mint a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­ge tagegyesülete, ennek szel­lemében igyekszik fórumot biztosítani a szervezési és vezetési tudományok műve­lőinek és gyakorlati szakem­bereinek. Az SZVT megtisz­telő feladata, hogy a terme­lőmunka közvetlen végrehaj­tásánál •“> ahogy azt szak­nyelven mondjuk: a termelő tevékenység mikroszférájá- ban — segítsen a munka- és üzemszervezés korszerű ta­pasztalatait mind szélesebb körben elterjeszteni, gyakor­lati alkalmazását lehetővé tenni. A Nyíregyházán lezaj­lott Első Országos Szervezés­tudományi Nyári Akadémia már égviké ezeknek a fóru­moknak. — Lesz-e szélesebb körben is alkalmazha­tó, gyakorlati haszna az akadémiának? — Az előadásokat és a konzultációs vitát magneto­fonnal rögzítettük. A mág­neses szalagra felvett anya­got természetesen nem rak­tározzuk, hanem a lehető leggyorsabban feldolgozzuk és nyomtatásban is megje­lentetjük. Ezt a hallgatóknak küldjük meg elsősorban. A fóntósább élőadásókat, hoz­zászólásokat pedig külön is közöljük. Ezek folyamatosan az ipargazdaság, illétve az SZVT Kiskönyvtára kiadásá­ban jelennék majd meg. El­mondhatom azt is, hogy az akadémián elhangzott elő­adások, viták olyan kérdé­sekre is ráirányították a fi­gyelmet, amelyek — megíté­lésünk szerint — érdemesek arra, hogy felsőbb szinten is tovább adjuk. Nemcsak áz ágazati vezetőknek, hanem az érdekelt kormányzati szerveknek is. Végeredmény­ben tehát az előadásokat, konzultációs vitákat azok is megismerhetik, akik nem voltak résztvevői, hallgatói az akadémiának. Gondolom, Szabolcs-Szatmár megyében is érdeklődést vált majd ki az akadémia munkájáról összeállított kiadás. — Milyen témákkal foglalkoztak az akadé­mia előadói, résztve­vői? , — Sajnos, a több napos program keretében elhangzot­takat nem lehet néhány sor­ba sűríteni. Nagy fontosságú megállapítások, javaslatok hangzottak el például az anyagmozgatás, az élelmi- szeripari termelés, továbbá a belkereskedelmi szállítás és kereskedelmi együttműködés területéről. A kérdések ter­mészetesen érintik a techni­kai felszereltség vizsgálatát és az ennek fokozását előse­gítő ösztönzési rendszerek fejlesztésének fontosságát. Alapos vitát váltott ki pél­dául dr. Bárándy Györgynek, a Magyar Tudományos Aka­démia Ipargazdaságtani Ku­tató Csoportja igazgatóhe­lyettesének, á munkaszerve­zés aktuális, gyakorlati prob­lémáit ismertető élőadása, mely az első napon hangzott el. Ugyancsak érdekes té­ma volt az alkalmazott ku­tatás- és szervezés gyakorla­tának összekapcsolása, vala­mint a vállalati üzem- és munkaszervezői tevékenység segítése formáinak tárgyalá­sa. Ezekről Guttasy Ferenc, az Élelmiszeripari Gazdaság- kutató Intézet szervezési osz­tályvezetője beszélt. A szer­vezettség értelmezéséről, an­nak gyakorlati problémáiról tartott előadást dr. Kázsmér István, a Kereskedelmi Mun­ka- és Üzemszervezési Inté­zet igazgatója. Különös te­kintettel a belkereskedelem­re, valamint a kereskedelem és az ipar kapcsolataira. So­rolhatnám azonban mind a mintegy tizénöt témát és előadóját, az ezt követő kon­zultációkon elhangzott fon­tosabb hozzászólást is. — Mit tart végered­ményben az első kísér­let legfőbb hasznának? — Mindén túlzás nélkül el­mondhatom, hogy jól sike­rült. Sokat Ígérő, új típusú fórum volt éz áz égy hétig tartó, konzultációkkal egy­bekötött előadássorozat. Új­szerű volt azért is, mert a programban szereplő előadá­sok — hogy úgy mondjam — illeszkedtek egymáshoz, vagyis kerek egészt alkottak. Egyrészt szakági, másrészt vállalati problémák kerültek alapos és részletes megvita­tásra, dé úgy, hogy azok az időszerű gazdaságpolitikai kérdések keretébe illeszked­tek be. Ezen az akadémián nem professzorok és diákok, hanem a mindennapi élet el­méleti és gyakorlati szakem­berei voltak jelen. Nem töre­kedtünk arra, hogy minél többen vegyenek részt rajta, mert az alapos vitának, a dialógusnak — s ezt már gyakorlatból tudjuk — éppen az a legfőbb követelménye, hogy mindenki szóhoz jus­son, elmondhassa vélemé­nyért. Spt, Vitába is szánhas­son az előadó téziseivel. Ugyanis csak a kollektív böl­csesség csiszolhatja ki az adott problematikát, a kérdé­sek megoldását. — Miért éppen Nyír­egyházán rendezték meg az elsőt? — Szervezéstudományi akadémiát eddig sem az SZVT, sem más tudományos egyesület nem rendezett. Az SZVT Szabolcs-Szatmár me­gyei vezetőinek támadt az a gondolata, hogy rendezzük. Ez volt az első, de nem az utolsó. Itt kap ugyanis to­vábbra is otthont a most már évről évre megismétlődő szervezéstudományi nyári akadémia. Valamennyi részt­vevő egyöntetű véleményét tolmácsolom, ha elmondom: Szabolcs-Szatmár megye fő­városa kitűnő adottságokkal rendelkezik ennek a lebonyo­lításához. A Nyíregyházi Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola igazán jól kiala­kított, szinte páratlan szép­ségű környezetében magas szintű technikai felkészültsé­gű segítséget tud akadémi­ánknak nyújtani. Ez is lehe­tőséget biztosított arra, hogy mind az előadások, mind oz ezt követő, kibontakozó viták nagyón gyakorlatiasak vol­tak, a szervezőmunka legége­tőbb kérdései körül forog­tak. <■ — Köszönetémét fejezem ki a Szabolcs-Szatmár me­gyei szervezetünk vezetősé­gének és aktivistáinak — mint kezdeményezőknek és szervezőknek — a megye párt-, állami és társadalmi ve­zetőinek, hogy felkarolták és támogatták nyári akadé­miánk ügyét. Köszönöm az előadók és résztvevők meg­jelenését, közreműködését — mondotta befejezésül Valkó Márton, az SZVT főtitkára. t Tóth Árpád Itt kétszeresen is vége van az országúinak. Kétszer is el­fogy a faluban a kövesút Utá­na homoktenger, pár lépésre a határ. A látogató Nyírbél- tekről ritkán megy tovább, így aztán kevesen háborgat­ják az ömbölyi népet Életformák Komáromi András még Zsuzsanna-majörban élte gyermekkorét, kis korának nagy pillanatait. Amikor meg­szűnt az uradalom, az egyko­ri cselédek kijárták, hogy a név is más legyen. Volt a major mellett egy kis apró­házas település, Kis-Ömböly. így aztán az egykori Zsuzsan­na-major is felvette ezet a nevet. Az idősebbek hozzá- toldottak egy „nagy” szócs­kát, de ezt már csak ők tart­ják számon. Nyolcszázhetvenen lakják a falut. Volt ez a szám több is, de a sovány esztendők elvit­ték a sok férfiembert a falu­ból, mentek a családók is. A nagy vándorlást most érzi a falu, az általános iskolában száznegyven gyerek tanul ősz. szevont osztályokban. Nem le­het másképp, nagyon kicsi a létszám. Szeptembertől Nyír- béltekre járnak majd a felső­tagozatosok, valamit enyhül az oktatás gondja. Nyírbéltek közel van, a tanács is közös — nem mennek idegenbe az ömbölyi iskolások. A vándorlás tart mai nap is, száznál is több az ingá­I zók száma. Az itthonmaradot- tak a téeszben dolgoznak a mindennapiért, megvan a számításuk, tavaly kilencven két forintot ért egy napi mun. ka. Három egyéni gazda is van a faluban, nem is gazda — gazdaasszony, mert a három férfi az iparba jár, az asz- szonyokra nehezedik az a pár hold. Mégsem változtatnak rajta, pedig cselédek voltak ők is mint a többi. Megmo­solyogják néha őkét. Komá­romi András bácsi úgy mond­ta: „Nem bírja ezekét rá sen­ki, hogy arrébb menjenek, pedig rájuk férne már...’’ t A leghosszabb hét Idős Komáromi Andrást úgy emlegetik a faluban, mint minden sorsok tudóját. Egy­forma volt az mind. Cseléd­sors. Neki mégis több jutott örömből, bánatból, kilenc gyemeket nevelt asszonyával. Két lányt és hét katonafiút. Tizenegy karéj kenyér kellett amikor megéhezett a család. November harmincadika hár­mas ünnep lesz Komáromi Andrásnak. Születésnap, a hatvanötödik, névnap — és az utolsó munkanap. Nyugdíj­ba megy. Már megnézte, szombati napra esik, mintha befejeződne egy hét, az em­beri élet leghoszabb hete. — Mert volt ebben minden, kutyanehézség, mégsem cse­réltem volna senkivel. Mióta élek nem voltam orvosnál, kazlazok a lucernásban, riém hagyok ki egy napot sem. Csak úgy ér valamit az ember, ha dolgozik — gyerekfejjel megtanultam. Ebben a faluban néhány éve fordult szebbre az élet, gombamódra szaporodott a gazdaság. Nézze a térképet: Nyírbéltek, Penészlek, En- csencs a határos községek, többségében egyéni gazdálko­dók birodalma. És itt va­gyunk mi, egy kis sziget. Mi másképp gondoltuk az életet, és úgy látszik, jó volt az el­képzelés, mert nem cserélném én senkivel az udvarom a nagy gazdák közül! Több a nevetés — ötvenkilencben negyven család kezdte a közöst itt Ömbölyön. Csak a javát vet­tük le a földnek — volt is jó jövedelem. 1960 tavaszán aztán belépett az egész falu, annak a három embernek a kivételével, mert azok elbúj­tak azidőre. Nehéz eszten­dők jöttek. Nyolcmázsás ku­koricatermés volt hatvanket­tőben, képzelheti! A vezetők is váltották egymást, rtém volt szakember. Aztán aki idévetődött egy évre. félre — többet ártott a falunak, mint használt. Jött egy olyan agfo- nómus, soha nem felejtem el, aki akkor akarta boronálni a dohányföldet, amikor már ki­ültettük a palántát. Gúnyoltak is a szomszéd falukban ben­nünket: kellett nektek, mit okoskodtatok! — hallottuk mindenfelé. Több segítség kellett volna, mert sokszor gondoltunk rá, hogy nem megy tovább. Pedig a föld jó, ha okosan bánnak vele, megtermi a magáét Most is azt mondom, hogy annak a pár nyakas ember­nek köszönhető, hogy rend lett végre. Hatvanöttől már egyre kevesebb a gondunk, újak jöttek, hozzáértők, ten- niakarók. Ha pedig jó a pa­rancsnok, jó a szó — megy a munka Is. Nem vagyunk a legjobbak között, de itt nagy értéke van a kis dolognak. Nyírbéltek kilencszáz hold elhagyott földjét is mi művel­jük, járnak onnan át néhá- nyan a téeszbe. Látják, hogy jól megy a sörünk, és lassan- lassan már életünk is lesz, nem csak munkánk. Valahogy én úgy látom, másak is a ml embereink. Itt a nevetésre is több jut. A szomszédokban meg elmegy az idő a kicsi pe­reskedésekkel, a gyanusítga- 1 tással, az önzéssel. Mi csak rédiáért megyünk a tanácsra, azok meg mindig ott lógnak a lépcsőn, mindig van vala­mi bajuk. Panaszra keveset járt az ömbölyi ember, annál maka- csabbul mondta igazát és te­remtett görcsös munkával ün­nepnapokat. Még ennyi a gaz­dagság. Majd lesz több is. A fiatalok türelmetlenebbek. Mit ér a pénz —mondják —, ha mindenből kevesebb jut mint egy városinak? A mű­velődési házat bezárták — életveszélyes. Így megszűnt a mozi, nem kölcsönöz a könyv­tár. Van egy kis klub, abból meg hiányzik az élet... így el­mennek inkább oda, ahol va­lóság a sok lehetőség. Nincs gondolatuk rá, hogy lehetna megmaradni itt, a régi ma­jorban. így könnyebb. Kolláth Adrienn* Megyénk fejlődése szóró­ién kapcsolódik az országos eredményekhez — többek között ezt is újra igazolta az országgyűlés pénteken végét ért nyári ülésszaka. „Társa­dalmi és gazdasági szem­pontból egyaránt sikeres esz­tendőről adhat számot a kormány” — mondta beszá­molójában a pénzügyminisz­ter, ha nem is szó szerint így, de tartalmában ugyanöz hangzott él a megyei tanács legutóbbi ülésén: „Szabolcs- Szatmár mégye számára az 1973-ás esztendő a IV. ötéves terv eddigi legjobban sikerült esztendeje Volt.” Mindez nem véletlen: azt jélzi, hogy me­gyénk a megkülönböztetett központi segítséggel jól gaz­dálkodik, á területfejlesztés és áz országos zárszámadás eredményéi egymást igazol­ják és erősítik. Dé nemcsak az összegezett megállapításoknál — ame­lyek áz országgyűlés ülésen hangzottak el — vonhatunk párhuzamot. Megyénk képvi­selői részt vettek az összege­zések előkészítésében is az ófszággyűlés egves bizottsá­gainak munkájában. Az, hogy réális gondokat fesze­gettek, jő javaslatokat tet­ték, már áz ülésszakon be- bizönyosödött: a miniszter beszámolójában jő néhány Plyan megállapítás is szere­péit, amelyeket a szabólcs- Szatmáf megyei képviselők kértek, javasoltak, vetettek lel. Jeszenszki Gábor, az építés Szabolcs a parlamentben si-közlekedési bizottságban hozzászólásában felhívta a figyelmét, hogy az építőipari gépék vásárlása országos szinten is nagyon jelentős mértékben visszaesett. Ha ‘erre nem figyelnek fel kellő időben, esetleg kihatással le­het a későbbi lakásépítések­re és más, a költségvetés szempontjából is fontos terü­letekre. Az illetékes minisz­terhelyettes már a bizottság­ban választ adott a képviselő felvetésére, de a pénzügymi­niszter IS utalt a beruházási tevékenység év közben las­san megindult élénkülésére, a tett intézkedésekre és a várt hatásokra. Hasonló témával, a szocia­lista gépimport egyes kérdé­séivel foglalkozott és tett több javaslatot Fülöp János, az országgyűlés ipari bizott­ságában. A pénzügyminiszter az ülésszakon ézt a témát is érintetté, amikor hangsúlyoz­ta: „Elsősorbán a KGST-or- szágokből származó újabb béhőZatáli lehetőségek fel­tárása a cél.” Bojtor Miklós, a mezőgaz­dasági bizottság ülésén a ter­melőszövetkezetek és állfemi gazdaságok több éve tapasz­talt jó gazdasági eredményei­ről és érmek a költségvetés­ben tapasztalt hatásáról be­szélt, A könnyűipari miniszter beszámolója is sok területen kapcsolódott megyénkhez. Elsősorban nem a felszólalók, hanem egyes szakterületek révén. Amikor a negyedik ötéves tervet törvényerőre emelte az országgyűlés, a könnyűipar egyik fő felada­taként határozta meg, hogy a fokozódó belföldi szükségle­tekét keresett, divatos, jó minőségű, korszerű és terme­lékeny technológiákkal előál­lítható termékekkel elégítse ki, s ézt a feladatot az ipar széles körű rekonstrukciójá­val kell mégvalósítani. Az országgyűlés most erre tért vissza: hogyan valósítja meg a tárca a ruházati és cipőipar, a bútoripar és a nyomdaipar rekonstrukció­ját. A mirtlsztérásszony Or­szágos munkákról, eredmé­nyekről, gondokról beszélt, érdemes Viszont énnek alap­ján a megyei témákról is Szólni, hiszen közvétve a könnyűipar rekonstrukciójá­nak minden területé kapcso­lódik valamilyen formában Szabolcs-Szatmár megyéhez is. Jő néhány sajátos megol­dásról adhatunk számot a ruházati iparban. A rekon­strukcióhoz a korábban me­gyénkbe települt nagy válla­latok révén kapcsolódunk; a Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi üzemének kor­szerűsítése és vásáfosnamé- nyi üzemének létesítése, a HÖDIKÖT tiszalöki terjesz­kedése és fehérgyarmati le­telepedése jelzi a folyamatot, ígéretes a Gyapjúszövőgyár újfehértói, a Posztógyár nagykállói üzemeinek létesí­tése — mindez jelentős me­gyei segítséggel. Ide sorolhat­juk a mátészalkai kötöttáru- gyár építését, amely sarkala­tos pontja az országos és megyei elképzelések össze­hangolásának, de sajnos csak késve és az éredeti elképzelé­sektől eltérően indulhat a beruházás, amely egyébként országosan is egyik jelentős része az ágazat rekonstruk­ciójának. A cipőiparban a nyírbátori Auróra és a nyíegyházi Sza­bolcs cipőgyár építése, illet­ve fejlesztése mellett fontos részt képviselnek a megye ipari szövetkezetei is. Csak nemrég írtunk lapunkban is arról, hogy az állami tervbi­zottság a cipőipari termelés mennyiségi növelése és a mi­nőségi követelmények javítá­sa érdekében ötvenmillió fo­rint közvetlen állami támo­gatást nyújt, s ennek felét szabóles-szatmári vállalatok, szövetkezetek kapják. _ A könnyűipari miniszter beszámolójában fontos helyet foglalt el a bútoripar re­konstrukciója. E területen a Szatmár bútorgyár az orszá­gos tervekben is jelentősnek számít, csak úgy, mint a nyomdaiparban a Nyírségi Nyomda rekonstrukciója, amely nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is Ígér — már a jövő évben. És ennél a témánál kell említést tenni a papíripari vállalat új nyíregyházi gyáráról, amely egy új iparág meghonosodá­sát jelenti megyénkben a könnyűipar rekonstrukciója során. Az országgyűlés napirendje módot ad arra is, hogy or­szágos összehasonlításban ér­tékeljük megvénk könnyű­iparát, amely Szabóles-Szat- már számára éppen a re­konstrukció éveiben vált kü­lönösen fontossá: a negyedik ötéves terv időszakában meg­kétszereződik a könnyűipar­ban foglalkoztatottak száma és a tervidőszak végére eléri a 15 ezer főt, ugyanakkor a termelési érték meghárom­szorozódik, eléri a 3 milliárd forintot. Mindez nem hangzott el ilyen részletességgel az or- szággvűlés ülésszakán, de a tények ielzik, hogy megyénk sok szállal kapcsolódik az ország gazdaságához, hogy számos területen Szabolcs- Szatmár eredménvei már je­lentős részt képviselnek az országos összegezésben is. Marik Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom