Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

Ú dHÉÉ Kaj&-Wt<&/íKOÉsgXB tm. tdnfasW­Felbocsátották a Ssovfetunióban a Szaljut—'3 orbitálls űráliomásl A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsátották a Szaljut—3 tudományos orbitáüs állomást A Szaljut—3 felbocsátásának célja: az állomás konsrtuk- elójának, fedélzeti rendszereinek és berendezéseinek további tökéletesítése, tudományos-műszaki kutatások és kísérletek elvégzése a kozmikus repülés időszakában. Az űrállomás legnagyobb távolsága a Föld felszínétől 270 kilométer, legkisebb távolsága 219 kilométer; keringési ideje 89,1 perc; a pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,6 fok. Az űrrepülés megfigyelését, a telemetrikus információk vételét és az orbitálls állomás irányítását a Szovjetunió terü­letén létesített állomások, valamint a Szovjet Tudományos Akadémiának a világóceán különböző térségeiben tartózkodó hajói végzik. A Szaljut—3 fedélzeti rendszerei szabályszerűen mű­ködnek. r A Szaljut—3 automatikus űrállomás felbocsátásáról szó­ló közleményt a kedd délutá­ni moszkvai lapok első olda­lon. kommentár nélkül kö­zölték. A szovjet hírközlő szervek érezhetően tar tűzkőd, nak attól, hogy felfokozott várakozásokat keltsenek a most kezdődött kísérlet iránt, amely az 1971-ben beindított szovjet Szaljut-program szer­ves részét képezi. Az első szovjet orbitálls ál. mást, a Szaljut—1-et 1971 áprilisában bocsátották fel, s csaknem fél évig keringett az űrben, miközben két alkalom­mal is Szojuz-űrhajót bo. esátottak fel hozzá. A Szojuz —10 háromtagú legénysége mindössze 5 és fél órát töltött az űrállomáson, a Szojuz—11 három űrhajósa viszont mint­egy 23 napon át dolgozott az űrben Az 1973 április 3-án felbocsátott Szaljut—2 csu­pán néhány napot töltött földkörüli pályán. Pályájának adatai körülbelül azonosak voltak a legújabb szovjet űr. állomáséval. Mind a Szaljut— 2, mind pedig a Szaljut—3 felbocsátásáról kiadott hiva­talos közlemények hangoztat, ták. hogy ezek az állomások konstrukciós tökéletesítéseket hordoznak az első Szaljut-hoz képest. A Szál jut .programmal egy- időben a Szovjetunió több párhuzamos űrkutatási kísér- íetsorozátot folytat, illetve készít elő. Georgij Beregovoj, a szov­jet űrhajósok kiképzőegységé­nek parancsnoka a közelmúlt­ban jelentette be. hogy inten­zív szakába ért a szovjet— amerikai közös űrvállalkozás — a Szojuz—Apollo program előkészítése. Thomas Stafford asztranauta vezetésével vasár­nap érkeztek a Szovjetunióba a program amerikai résztve­vői, hogy megkezdjék a kö. zös gyakorlatok újabb soro­zatát Magyar-mongol tárgyalások {Folytatás az L oldalról) rosi tanács elnöke, dr. Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyminiszter-he­lyettes, Kádas István, a Ma­gyar Népköztársaság Ulánbá­tor! nagykövete és Sárdy Ti­bor vezérőrnagy. A Szabadság téri emlékmű megkoszorúzásánál jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Di I. Oszadcsij vezérőrnagy, kato­nai és légügyi attasé, továb­bá B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnoka, és F. K. Iscsenko altábornagy. r * Kedden délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának székha­zában megkezdődtek a ma­gyar-mongol párt- és állam­közi tárgyalások. | A tárgyalásokon részt vevő magyar tárgyalócsoportot 1 Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Tagjai: Loson­cai Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a KB tagja, Fock Jenő, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Borbán­di János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, a KB tag­jai, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője és Kádas István, a Magyar Népköztár­saság Ulánbátor! nagykövete. A mongol delegáció veze­tője Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztár­saság Nagy Népi Hurálja el­nökségének elnöke; tagjai: Zsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, Tu- menbajarin Ragcsa, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a minisztertanács első el­nökhelyettese; Dumagijn Szodnom, a minisztertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke, Lodon- gijn Rincsin külügyminiszter és P. Sagdarszuren, a Mon­gol Népköztársaság budapesti nagykövete, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának tagjai. A magyar és a mongol tár­gyaló felek között a megbe­szélések a két testvéri nép és ország hagyományos barátsá­gát jellemző szívélyes elvtársi légkörben kezdődtek meg. Az első tárgyalási napon tájékoz­tatták egymást országaik helyzetéről, « megvitatták a két párt közötti gyümölcsöző és erősödő együttműködést, a két testvéri ország sokoldalú, an fejlődő kapcsolatait. Jumzsagifn Cedenbal kitüntetése Huszonöt éves a KGST ér­deméremmel tüntették ki Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt. Központi Bizottságának első titkárát, a Mongol Népköztár­saság Nagy Népi Hurálja el­nökségének elnökét a KGST Végrehajtó Bizottsága. Az emlékérmet Gázár György, a minisztertanács elnökhelyet­tese. a KGST Végrehajtó Bi­zottságának soros elnöke ked­den nyújtotta át Jumzsagijn Cedenbaänak. Magyar kildittség fingliában Péter Jánosnak, az ország- gyűlés alelnökének vezetésé­vel magyar parlamenti kül­döttség érkezett hétfőn hi­vatalos látogatásra London­ba, A delegációt — amelynek tagjai Petrik Gábor, Pongrácz Imréné és Szomszéd Gy. Ist­ván — az angol parlament két háza együttesen hívta meg. Küldöttségünket London Heathrow-i repülőterén a vendéglátók nevében P. S. Ward, az Interparlamentális Unió brit csoportjának titká­ra fogadta. Jelen volt Házi Vencel, hazánk londoni nagy­követe^ ★ I Az Interparlamentális Unió brit csoportja este vacsorát adott a magyar, parlamenti küldöttség tiszteletére. Elutazott T, Ragcia A magyar—mongol gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság 8. ülésszakán részt vett mongol küldöttség elutazott hazánkból. Mint már jelentettük, a kormányközi bizottság átte­kintette és pozitívan érté­kelte a következő évekre szóló tervegyeztetések eddi­gi eredményeit. A tárgyalá­sok befejeztével Borbandi Jápos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja és Tumenbajarin Ragcsa, a mongol minisztertanács el­ső elnökhelyettese, a Mongol Népi Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottságának póttag­ja, a bizottság két társelnö­ke kormányközi megállapo­dást írt alá a magyar—mon­gol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködés to­vábbfejlesztésére az 1976— 80-as időszakban. A megálla­podás értelmében a Magyar Népköztársaság továbbra is közreműködik a Mongol Népköztársaság gazdaságá­nak fejlesztésében, elsősor­ban ; a magyar együttműkö­déssel létesített ipari üzemek termelésének korszerűsíté­sében. A részletes feladato­kat a tervkoordináció kere­tében egyeztetik, amelyeket a kormányközi bizottság kö­vetkező ülésszaka hagy jóvá. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és dr. Lé- nárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, a kormányközi bi­zottság magyar tagozatának elnökhelyettese. CMTD Napi külpolitika! kommentár Felszedett aknák A hírügynökségek vezető helyen foglalkoznak azokkal a jelentésekkel, amelyek sze­rint a Golan-fennsík térsé­gében befejeződött az izraeli és a szíriai fegyveres erők szétválasztása. Már napokkal ezelőtt bejárta az a felvétel a világsajtót, amelyen kék­sisakos ENSZ-katonák eltá­volítják az aknákat Kuneit- ra városából, hogy a sokat szenvedett településre végre visszatérhessen a békés — vagy legalábbis viszonylag békés — élet. Úgy tűnik, azokat az ak­nákat, amelyeket az imperi­alista politika évtizedes, sőt évszázados intrikái helyez­tek el a földkerekség stra­tégiailag egyik legfontosabb térségében, nehezebb lesz véglegesen eltávolítani. A Közel-Kelet egész története során túlságosan fontos ke­reskedelmi és politikai érde­kek keresztútján feküdt ah­hoz, hogy osztályrészéül jut­hasson a nyugalom. Ez a terület napjainkban sem kényezteti el a világot az onnan érkező jó hírek­kel. Márpedig az a tény, hogy a Genfben meghatáro­zott menetrend szerint, na­gyobb konfliktus nélkül, idő­ben befejezték a második £oi>- tos csapatszétválasztási el­járást (az első, mint ismere­tes, az egyiptomi és az izra­eli csapatok szétválasztása volt) — kétségtelenül és egyértelműen jó hír. Ugyanakkor túlzás lenn« másnak felfogni, mint lépés­nek a még mindig távoli tel­jes rendezés irányában, amelynek magában kell fog­lalnia 1. az Izrael által meg­szállt valamennyi terület ki­ürítését, 2. a palesztin nép jogainak visszaállítását és X a térségben élő valamennyi ország függetlenségének ég szuverenitásának elismeré­sét, biztosítását Ez a cél, amelynek eléré­sén a Szovjetunió és a szoci­alista országok diplomáciá­ja, a múlthoz hasonlóan, a jövőben is munkálkodik. A második csapatszétválasztás — minden fontossága mellett is — csak állomás a cél féjié vezető úton. Azon az úton, amely vitat­hatatlanul sok buktatót tar­togat még és amelyről csak valamennyi érdekelt fél konstruktív közreműködésé­vel lehet felszedni a valósá­gos és jelképes aknákat. MA: NATO-csúcstaláSkozó Brüsszelben Már a «zerdal NATO­esúcstalálkoaó előtt megin­dult a nyugat-európai diplo­máciai gépezet Brüsszelben: Kedden megérkezett a belga fővárosba több NATO-tag- állam miniszterelnöke s meg­kezdődtek az első kétoldalú konzultációk is. A megbeszé­lések a szerdai hivatalos ta­nácskozás előtt és után foly­tatódnak: Nixon amerikai el­nök például szerdán korán reggel találkozik Mariano Rumor olasz miniszterelnök­kel, Wilson brit miniszterel­nök pedig francia kollégájá­val, Chirác-kal, Wilson dél­után találkozik majd Nixon elnökkel, aki ugyancsak meg­beszélést folytat Schmidt bonni kancellárral is. A csúcskonferencia esemé­nyei szerdán mindössze né­hány órán át tartanak. Dél­előtt tíz órakor a NATO brüsszeli székhazában „szu­pertitkos” megbeszélést tar­tanak a találkozón részvevő kormányfők, amelyen rajtuk kívül csak a külügyminiszte­rek az állandó NATO-képvi- selők s az Atlanti Szövetség apparátusának vezetői vesz­nek részt Itt Nixon ismerte­ti majd az amerikai diplomá­ciai elképzeléseket Ezt köve­tően rövid ünnepség kereté­ben írják alá az ottawai mi­niszteri értekezleten elfoga­dott nyilatkozatot Az ün­nepségen Luns, NATO-főtit- kár mond beszédet. Délben a belga uralkodó ad ebédet a csúcstalálkozó részvevői tisz­teletére, majd a délután a kétoldalú megbeszéléseké. Este az Egyesült Államok brüsszeli nagykövetségének fogadása zári,a be az esemé­nyek sorát. A kormányfők egy része már szerdán este elutazik a belga fővárosból. Brüsszelben egyébként pél­dátlan arányú biztonsági elő­készületeket tettek a csúcsta­lálkozó részvevői, de minde­nekelőtt Nixon biztonságá­nak védelmére. A 2500 főnyi rendőri és csendőri erőn kí­vül biztonsági ügynökök szá­zait mozgósították. Nixon gépkocsikaravánja lezárt út­vonalakon halad, s védelmé­ről égy állandóan az á fe­lett keringő helikopter is gondoskodik. Az elnök szál­láshelyének környékét min­den forgalom elől lezárták. (MTI) FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvatore Giultanémak 46. „Tiszteljék egy anya fáj­dalmát!” — kiabálta a bíró az újságíróknak mag a fotó­riportereknek, amikor • castelvetranói temetőben megrohanták Maria Lombar­dei. ■ Maria Lombardo először délben ájult el: mint egy élettelen hébu, fordult le a székről. Csak úgy tűzött a nap a szürke kövekre, meleg 6zél kavarta föl a port a sí­rokról. Az anya és a nővér a régi sírok mellett ült a be­zárt halottaskamra előtt, a bírót várták meg az ügyészt, hogy megnézhessék a bandi. ta holttestét. Délelőtt tizen­egytől délután kettőig vár­ták Az az ember ott mel­lettük. Francesoo Gaglio, Tu- riddo sógora, pár napja jött haza az internáló táborból, ahová bűnpártolás miatt ke. rült. Maria Lombardo világgá kiáltja fájdalmát: — Fiacskám, elárultak, megöltek! Amikor először elájult, a sírásó hozott egy tálka ece­tes vizet; a fotósoknak meg Giuseppina ordította oda: — Állatok, árulók! Amikor a bíró meg az ügyész elrendelte, hogy nyis­sák ki a ravatalozót, és a két nőt odavezették Giuliano holttestéhez, a fényképészek megint köréjük tódultak. Giuseppina ekkor levette fapapucsát, és teljes erőből hozzávágta az egyik ameri­kai fotóshoz. Maria Lombardót családja támogatta oda Turiddo holt­testéhez, és ekkor megint hallottuk sikoltását: kissé fojtott kiáltás volt, mert ke­zét a szája elé kapta. Az asz- szony rávetette magát fia holttestére, és csókolta, csó­kolta — aztán összeesett. A pisztoly és a géppisztoly mel­lé zuhant, rá a véres ruhák­ra. Giuliano egy ovális alakú asztalon feküdt, csak nadrág volt rajta, melle csupasz, lá­ba meztelen. Feje egy fada­rabon feküdt, vékony vércsík futott hátétól az oldaláig. Hó­na alatt látszottak a golyó- űtötte lyukak. Széles, díjbír- kózó melle épnek látszott. Giuliano nyugodt álomba me­rült, gyönyörű, élettelen óri­ásnak látszott. A csendőrök fölemelték az ájult asszonyt; Giuseppina és a férje sírva ment ki: „Tiszteljék egy anya fájdal­mát.” A kápolnában Maria Lom­bardo összeszedte magát, Giuseppina Giuliano pedig megbeszélte az ügyésszel test­vére temetését. — Betehetj ük egy szép ko­porsóba? — Igen, akármilyen dí­szesbe, a halott Giuliano el­len semmi kifogásunk. — Elvihetjük Montelepré- be? — A miniszter engedélye kell hozzá. Aztán a csendőrök kitámo­gatták Giuliano anyját a sza­badba; láttuk később, hogy két fehér köpenyes ember teljesen levetkőzteti a bandi­tát, mások vizet hoztak, és ráöntötték a csupasz testre. Hallottuk a koponyára mért ütéseket is; ekkor vették ki Giuliano agyvelejét. A krimi­nológusok majd elmondják Lombroso szellemében vég­zett kutatásaik eredményét, ahelyett, hogy azt bonedlgat­nák: mért él tovább Szicíliá­ban a feudális társadalom, azt magyaráznák meg kissé alaposabban, hogy Giuliano mint jelenség a feudalizmus, a nyomor, a szicíliai nép éle­tét sanyargató igazságtalan­ság talajából fakadt A kijáratnál, a temető előtt a rácsra kapaszkodó gyerekek tömegén kellett ke­resztülverekednünk magun­kat. A gyerekek nevetgéltek, egy siheder odaszólt az egyik csendőrnek: — Mennyit kell fizetni, ha meg akarjuk nézni Giulia- nót? Nekem van tíz lírám, szívesen ráköltöm. A többiek vihogtak. így kellett végeznie a ban­ditának, pedig ezek közt a fiatalok közt-talán volt, aki kétségbeesett nyomorában már azon tűnődött, hogy be­áll Giuliano bandájába. Este visszatértünk Paler- móba, ahol a nagyszálló te­raszán minden asztalnál Giu­liano haláláról beszélgettek. Nyugodtan, békésen. A nők meztelen karja lúdbőrös volt, Badalamenti Pisciotta, Man- nino neve mint egy híres italmárka hangzott az elő­kelő közönség szájából, és összekeveredett a zenekar hangjaival. Voltak ott jeles személyi­ségek, akiknek arca ünnepé­lyesen ragyogott. Ott volt M. di Nicosia báró is személye­sen, egy kék ruhás, brillan- tinos hajú fiatal úr. A Giulia- no-bandának befellegzett: természetes, hogy di Nicosia földbirtokosnak, Giuliano egykori „barátjának" asztal­társai kíváncsiskodnak: a két csupasz karú hölgy kü­lönösen izgatottnak látszik. Egy magas, elegáns angol is ül az asztalnál, pipával, meg valaki, aki azt mondja, nem­rég jött Hollandiából. A báró halkan beszél. Egyike volt a Ponte Sagana-i uraknak, főszereplője annak az átalakulásnak, amelynek során a Giuliano-banda a szeparatista hadsereg oszta­gává lépett elő. Most gön­gyölt mámát rendel, a töb­biek követik példáját. Mások is ünnepelnek ma este Palermóban. A hagyo­mányos, patriarchális maffia győzött a csatában, „helyre­állította a rendet”. A szigeten tehát visszatért minden a korábbi kerékvágásba: a maffiások éppoly véres ke­zébe, mint a banditáké volt. A „becsületes emberek” ke­zébe, akik oly sokáig együtt­működtek Giulianóval, ki­használták, aztán holtában átadták a rendőrségnek — és most mossák kezüket. Min­den világos. A báró a szálloda teraszán huszonnégy órával Gíulian* halála után azt mondja: — Közönséges bűnözőről van szó. A báró 1951 tavaszán autó­baleset következtében hall meg, részt jvett a „Szicíliai autósralley”-n. Ugyanezekben a napokban kiáltotta világgá a neveket Pisciottá, a bandita, a vite* bői törvényszéken, ahol • Portella dello Ginestra-i tö­megmészárlás ügyét tárgyal­ták, Megvádolta a felbujtó­kat, és arra kényszerítette m törvényszéket, hogy beidéz-, zenek néhány jelentős maf- fiavezért. Még folyt a per, amikor az újságok hírül adták: Passa­tempót tömegharcban megöl­ték (mások szerint: holtan találták egy dülőúton). És hogy Geloso C. öngyilkos lett, kútba ugrott. Az összes vád alá helye­zett és bíróság elé állított banditát életfogytiglani bör­tönre ítélték. Az ártatlanul belekevert fiúkat felmentették azzal, hogy „szükséghelyzetben”, azaz megfélemlített állapot­ban követték el tettüket. Gaspare Pisciottát a maf­fia mérgeztette meg cellájá­ban, ahol apjával együtt ült Palermóban, az Ucciardone- börtönben. —Vége—

Next

/
Oldalképek
Tartalom