Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
■ dm ' SfOFP-WASTÄlöRSEÄÖ — VASÁRNAPI MBLLßKLfff Dupla optikán át... Ki ma a tehetség? Munkás vélemények a MOM-ban X/Tl A TEHETSÉG? Valójában még nem teljesen bizonyított képesség valamire: szakmára, mesterségre. Ezért tehetségesnek inkább fiatalokat mondunk, olyanokat. akiktől várunk, remélünk valamit. Csakhogy ennek érdekében, a kibontakozásáért tenni is kell. Segíteni a fiatal tehetségeket mnidenben. de legfőképpen abban, hogy tehetségük kibontakozzon, megnyilvá. nuljon társadalmi, s egyéni értékké is váljon. Bizonyára minden szakmában van valami plusz, amit el kell érni. látni-tapasztalni kell, hogy az arra illetékesek megállapítsák: ez a fialni ember tehetséges, ebből kiváló ez vagy az lesz. Hogyan látják ezt a MOM mátészalkai. jó hírű gyáregységében? Ott, ahol hírnevet alapoznak, s ezért a kiváló, tapasztalt optikusok ,dupla”-szemmel, élesen vizsgálják, kiből válik kiváló optikus. Melyek ennek a kritériumai? így határozzák meg: Szilágyi Dezső, optikus. 17 éve van a szakmában, az üzem párttitkára: „Jó manuális készségűnek, jó gömbérzékűnek kell lennie annak a faitalnak, aki kiváló optikus akar lenni. Itt a szerszámokat maguknak a fiataloknak kell magukhoz „idomítani”, ösz- szenőni velük, ugyanis tized, század milliméteres átmeneteket kell kialakítani. Itt az egyénnek, kiváltképpen a tehetségesnek nagyon lelkiismeretesnek kell lennie. Itt a munka az ember szubjektív megítélésétől is függ.” Domokos Károly művezető. Doyen a Szakmában, elismert, 22 esztendeje optikus, így egészíti ki a hallottakat: „Nézzük, a plusszokat, mi az. ami a fiatalt tehetséggé avatja. Kötelességtudat. Itt nagyon fontos, ugyanis sok rejtett hibát véthet, ami csak a végén derül ki. Nem rangsor szerint, de említeném a tevékeny temperamentumot. Ide kell, itt szükséges. Kívánalom, hogy a tehetséges rendelkezzék jó ritmusérzékkel. Különösen ezeket figyeljük. És még két dolog: egyik, a logikai érzék, s a pszichikai adottság. Ugyanis az egészséges szem ellenére sem felel meg mindenki. S mindehhez jön még az átlagon felüli kézügyesség.” Farkas Géza a fiatalabb generációhoz tartozó kiváló optikus, ö ezt mondja: ,„A tehetséget mutató optikus jelöltnek jó matematikusnak is kell lennie. Ezt nem elriasztásként említem. Logikai gondolkodás szükséges munka közben is, formálni, alakítani, esetleg változtatni is tudni kelL”-p GY GY IR A JÖ HÍRNEVÉT a törzs■*“ gárdára alapozza. Jó, kiváló, a szakma minden fortélyát ismerő tehetségektől azonban a hírnév megalapozása, fenntartása. öregbítése is függ. Kötelesség tehát a tehetséget mutatókkal megkülönböztetett módon törődni, foglalkozni. Ég ezt teszik itt is. Van optikusképzés a MOM-ban Mátészalkán. Az elméleti alapozást a fiatalok a 138-as intézetben kapják, a gyakorlatit a gyárban. És jó, hogy Domokos Károly, Szilágyi Dezső és Kristin György mérnök, oktatók is az iskolában! Duplán szem előtt van az a hatvanötü) fiatal, akiktől sokat remélnek. Vajon mind a 65-ből optikus lesz? .,Akj a II. év végére eljut, azt az isten sem menti meg ettől.” Persze nem mindből. Hosszú megfigyelés eredményeként legalább tizenöt tehetséges fiatalt „emeltek" ki. Másodévesek. Túlnyomó többsége lány. Tízen a finomoptikával foglalkoznak. Ez már ranrg, tehetséget érlelő munka. Érdemes a neveket megjegyezni: Antal Mária, Domokos Éva, Éles Éva. Homoróczki Andrea, Hel- meczi Mária, Helmeczi Katalin, Jakab Hona, Pethő Erzsébet, Szikora Erzsébet, Tömöri Mária. És néhány kiemelkedő, aki a szemüveglencse gyártó részlegnél vannak: Popp Ilona, Székely Sándor, Kiss András. A tehetség „megcsillan”. Hogy csiszolt drágakő váljék belőle, gondos kezek szüksé. gesek hozzá. Bizonyos fajta elköteleze tség azok részéről, akik a tehetségek kibontakoztatásával foglalkoznak. Itt nem hiányzik ez sem. Nem véletlen, hogy az említett 10 fiatalt „összehozták”, egy helyre osztották be, a tórikus részlegnél (szférikus szemüveg- lenőse-gyártás) precízebb, igényesebb, bonyolultabb munkát kell produkálniok. És itt a kiválóan képzett Bodó Erzsébet. Németh Mária és Kapitány Endréné a műszakvezetők. Szigorúbbak, magasabbak a követelmények. Olyan munkákat végeznek, amelyekkel bizonyíthatják tehetségüket, képességük megnyilvánulhat. Ezt segítik a gyár vezetői azzal is, hogy a tehetséget mutató fiatalok nem a műhelybe kerültek, hanem maradtak a tanműhelyben együtt. így koncentráltabban tudnak velük foglalkozni, s a legigényesebb munkákat végezhetik, amelyek készségüket fejlesztik. Nem kallódhatnak el. Itt kollektív nevelés van, a brigádvezetőt választják. O szervezi a munkát, a szorgalmi jegyeket kollektíván döntik el. a gyakorlatiakat pedig a brigádvezető javasolja a szakoktatónak. Ezek a tehetséges fiatalok már végeznek szállemezgyártást, üvegkör kísérleti gyártást, amelyekhez valójában magasan kvalifikált képzettség, tehetség, rátermettség szükséges. És alig tizenhét-tizennyolc évesek! Tervük, hogy kirándulnak' Pestre, a MOM- ban tanulmányozzák majd a finom opiikai munka rejtélyeit. Ösztönzésükről sem feledkeznek meg. Harmadéves tanuló a II. félévtől (társadalmi és tanulmányi ösztöndíja mellett, mely 500—600 forint, esetleg több is lehet) 40—60 százalékos tervteljesítés esetén 2 forintos órabért kap, de 60—90 százaléknál már 5 forintot. Összejöhet a havi ezer forint is. Tanulórótt van szó! De az ifjúsági parlament elhatározása szerint ezeket a fiatalokat külön is korrepetálják. V ALÖJAbAN E FIATALOK a szakma szerelmesei. Azzá nevelik őket. Valóiban így érzik ezt a tehetséges optikusjelöltek? / Szikora Erzsébet, 18 éves. Nyírcsaholy- ból jár be. három nap a gyárba, három az iskolában, „Én érzem magamban a rátermettséget. nagyon szeretem az első perctől. Oda kell itt figyelni nagyon, sok türelmei kíván ez a munka. Most a finom optikán polirozok.” Kérdezem, mi történik akkor, ha férjhez megy? „Biztos, hogy a szakmát akkor sem hagyom itt.” Tömöri Mária még tizenhat esztendős. „Ez a munka nagy pontosságot igényel, oda kell figyelni nagyon, ezért szeretem. Nem szalagmunka. Úgy gondolom ehhez kell tehetség is, de szorgalom is, igényesség és főleg sok türelem.” Jakab Ilona 17 éves. Kocsordről jár be a gyárba dolgozni-tanulni: „Türelmem van, szeretem a csiszolást. Olyan jó érzés, amikor az ember lead egy jól sikerült munkát. De szeretnék jobb tanuló lenni (Most 4-esre áll!) Legalább a 4,5-öt elérni. Nem az ösztöndíjért. Ennyi után nem emelkedik.” És vall arról, hogy először el sem tudta képzelni. milyen is az az optikusi szakma. Az első évet Pesten, a MOM-ban tanulta, most a síkoptikán tanul-dolgozik. Ez már átlagon felüli pluszt kíván. Pethő Erzsébet ugyancsak kocsordj kislány: „Két éve kerültem a gyárba Azt gondoltam, soha nem tanulom meg, nem vagyok rá alkalmas. Később megszerettem. „És magyarázza, hogy tudatában van, olyan munkákat is csinál, amelyekkel esetleg emberek életét mentik meg valamelyik kórházban, G ezért nagyon vigyázni kell. „Itt a gyárban segítik a tehetség kibontakozását. Gondolom azért is foglalkoznak megkülönböztetett gondossággal velünk. Jó érzés, mert a jövő szakmunkásait látják bennünk.” Farkas Kálmán Államvizsgán Ma diák - holnap tanár — Gyerekek, ha nekem ez sikerül, mezítláb szaladom körbe a főiskolát és elének- lam a szép nótát; „Nem lehet a diákokkal kukoricázni”! Fájdalmas arccal körbenéz, és belép a vizsgaterembe. A többiek bólogatnak, elének- lik ók a nemtudommit is —. csak egyszer legyenek túl rajta!... Az elsőre várva Államvizsga. Elfojtott sóhajok, ideges kopogás, szétszórt cigairettavégek. Utolsó erőpróba a főiskolán. Volt néhány az évek során, de ez a mai. ez az utolsó, nagy súlya van. Az a nehéz, amíg az első kijön, utána már ott az első tapasztalás, de addig ólomlábakon halad az idő. — Nekünk kétszeresen is új dolog —magyarázzák egymás szavába vágva —, mert ez kísérleti államvizsga. Mi csináljuk így először: van egy kérdés és arról el kell mondani az ideológiai, a pedagógiai, a módszertani vonatkozásait. De a legfontosabb, hogy a gyakorlatban is értse az ember. Van rá egy( szép szó: alkalmazásközpontú vizsga. Hogy ez mit jelent a valóságban, azt csak ezután tudjuk meg. — Persze az kiderült már a felkészülésnél. hogy ezen a vizsgán az él meg, aki eddig is összefüggésekben próbált gondolkodni, és nem az oldalaikkal pitizett négy éven át. Hirtelen megszakad a magyarázat. Minden szem gz ajtóra tapad. Igen, nyílik — kinn az első! Emberebb ember Megrohanják ötszáz kérdéssel, cigarettát gyújtanak neki, csokoládét raknak a szájába — csak mondja már! Pedig Kovács Márti egyelőre csak levegőért esedezik. Nem okozott neki gondot a tétel: a pedagógus egyénisége. — Annyi mindent olvas erről az ember, meg aztán a gyakorlaton mi is belekóstoltunk jövendő életünkbe. Talán túl magas az elvárás a pedagógusoktól, aránytalan a többi emberhez képest. Juhász Gyula úgy vallott erről valamikor, hogy a névelőnek emberebb embernek kell lenni, és nevelni annyit tesz. mint emberré tenni. De ehhez az kell. hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék. Elmosolyodj az utolsó gondolaton, de érzi igazságát is. Más témára vált. — Gyerekek, egyébként nem kell félni, sokkal könnyebb, mint egy történelem szigorlat. Igen, könnyű annak, aki már utána van! Az első tapasztalat nem csillapítja az izgalmat. tovább járják a vizsgázók különös táncát. Egyik le-föl jár, a másik a könyvet bújja, a harmadik slágert énekel — nincs jó hangja. De most egyik sem zavarja a másikat. Kritikus pillanatok Jönnek ki egymás uttán a bűvös ajtón. Nem gondolták, hogy ilyen hamar végeznek. Ülnek, nem mozdulna egyik se, meg kell várni a többieket! Mesélnék. Könnyeket csal a szemekbe a nevetés. Most rajtam a sor. — Megkérdezték tőlem, hogy találka», tarn-e olyan problémával a gyakorlat alaitt, amit meg kellett nézni a rendtartásiban. Azt mondtam, hogy nem. Mit tudtak errs mondani ? — Nagyon ideges voltam, hagyjatok békén. Amikor az én véleményemre voltaié kíváncsiak, a kritikus történelmi pillanatban elbőgtem magam. — Én azt tanácsolom rmndenkindte, hogy ugorja át, ami nem jut eszébe. Aztán vagv rákérdeznek vagy nem. Csak elbizonytalanodni nem szabad. Kérdezték tőlem* voit-e nehezen nevelttóő gyerek az osztályomban? Nem akartam belemenni a dologba, rá vágtam, hogy mindegvik áldott jő gyerek volt. Az egvik srác felettébb mozgékony volt ugyan, de katonatiszt volt az apja, rendberakta minden nap. — Sző ami szó. sokkal jobb ez az államvizsga forma, mint a korábbi. Nem keQ öt helyre menni, várni, izgulni. így is látják azonnal, hogy mit ér az ember. Meg a» a másik igazság, hogy nem ez a negyedóra dönti el az ember eredményét. Mégis csak van mögötte négy év. Ég a bizottságra sem mondhatunk egy rossz szót sem. meg voltunk elégedve a bizottság hangulatával —« mondják mosolyogva. „Tiszteletem, tanár úrr Amíg az utolsóra várnak, elgondolfcoA, nak. hogy jó lenne itt ülni még egy darabig. Mert ez az utolsó erőpróba, az utolsó várakozás. Szeptemberben a katedrára kerülnek a védelmen nyújtó diák padokból. Várták már nagyon. És most mégis olyan nehéz megválni a diákvilágtól. Petneháza, Ököritófülpös. Kunhegyes — vajon mit rejt a következő állomás? Kórus üdvözli az utolsó vizsgázót: —» Tiszteletiem, tanár úr! j Koflóth Adrienn« Felelés közben.
