Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-21 / 143. szám
r 1 ^4. fim. fátéat ft----------------- ■ A dél-vietnami nődelegáció látogatása A hazánkban tartózkodó dél-vietnami nőküldöttség tiszteletére a nőtanács elnöksége csütörtökön fogadást rendezett az MNOT székházában. A baráti találkozón Makoldi Mihály né, az MNOT al elnöke szeretettel köszöntötte a kedves vendégeket, külön a delegáció vezetőjét, Nguyen Thi Dinh asszonyt, a Dél-Vietnam Felszabadításáért Küzdő Nőszövetség elnökét, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnökségének tagját, a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők helyettes főparancsnokát. Külön köszöntötte abból az alkalomból, hogy nemrégiben kitüntették a nemzetközi Lenin békedíjjal. Dinh asszony köszönetét mondott a magyar népnek, a lányok, asszonyok millióinak azért a segítségért, amelyet az agresszió elleni' harcban nyújtottak hazájának. — Öröm találkozni a szocializmust építő magyar nép, a nők képviselőivel — mondotta — akik kezdettől tettekkel, társadalmi akciókkal, politikai, erkölcsi és anyagi áldozat- vállalással támogatták a vietnami nép igazságos küzdelmét. Mindezt jól tudják a vietnami asszonyok, s a testvéri segítségnyújtás most az újjáépítés időszakában sem lankad. Dinh asszony a továbbiakban hangsúlyozta: kormányuk és népük, hazájuk asszonyai nagyra becsülik a magyar nép segítségét, a nemzetközi ellenőrző bizottságban résztvevő magyar fél tevékenységét. Kiemelte: a párizsi egyezmény aláírása Után nagy erőt kell összpontosítani az egyezmény betartására, a különböző területsértő manőverek megfékezésére. A delegáció tagjai a továbbiakban beszámoltak a Dél-Vietnamban élő lányok, asszonyok, az édesanyák helyzetéről és munkájáról. A Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő nőszövetség megalakulása óta legfőbb feladatának tekinti a vietnami aszszonyok egységfrontba tömörítését, a hazájuk függetlenségéért, a békéért folytatott harcra való mozgósítást. A mozgalomban több mint kétmillió nő vesz részt. A nőszövetség erőteljesen küzd a dél-vietnami lakosság életkörülményeinek javításáért. Mint Dinh asszony elmondta, az asszonyok eddig is a néppel együtt harcoltak az agresszió elleni fegyveres háborúban, s most az újjáépítés legalább ilyen áldozatkész munkát követel. A háború következtében több mint 300 ezer asszony maradt özvegyen, és több mint 800 ezer árvagyerekről kell gondoskodni Dél-Vietnamban. A saigoni rendszer által kivetett magas adóterhek, az infláció, a külföldi tőkés vállalatoknál dolgozó munkások kizsákmányolása, a rendkívül rossz megélhetési körülmények főleg a nagy- családosokat érintik súlyosan. A nőszövetség feladata, hogy az említett társadalmi problémák megoldását segítse városokban, falvakban politikai harcot folytatnak azért, hogy az asszonyok követeljék a saigoni kormánytól az élet- körülmények javítását. A vendégek megemlítették, hogy a felszabadított területeken nagy erőfeszítéseket tettek már eddig is a családok, a gyermekek életkörülményeinek javításáért. Kórházakat, iskolákat és más közintézményeket építettek, de a párizsi egyezmény aláírása óta elmúlt rövid idő alatt csak kezdeti eredményeket lehetett elérni. Az újjáépítésben biztonságot és erőt ad a testvéri szocialista országok segítőkészsége, amely a — legnehezebb idők után — napjainkban is konkrét tettekben nyilvánul meg. A baráti találkozón részt vett Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövete és Nguyey Manh Camn, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Jelen volt Bényei Béla, hazánk dél-vietnami nagykövete. A kereskedelmi dolgozók munkaidő- csökkentéséről tanácskoznak Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) tesz ki, az új létszámigény pedig 350 fő. Munka- és üzemszervezéssel, létszámnöveléssel, a nyitvatartási idő szűkítésével és egyéb módszerekkel érik el a kereskedelemben a munkaidő csökkentését. Fontos feladat volt, hogy a jelenlegi nyitvatartási idő csak kis mértékben csökkenjen, s elsősorban az egyszemélyes boltoknál alkalmazzák ezt a gyakorlatot. A többletszabadidőt a dolgozók 55,9 százaléka a heti pihenőnaphoz kapcsoltan kapja meg, hétközben 29,4, az éves szabadsághoz csatoltan pedig a dolgozók 11,6 százaléka. A lakossági ellátás szempontjából fontos, hogy a jóváhagyott. tervek alapján konkrét, személyekre szóló intézkedési tervet készítsenek a vállalatok, a lakosságot már a jövő héttől tájékoztassák az új nyitvatartási rendről, valamint a tanácsi szerveket és a partnereket is. Fokozott figyelmet kell fordítaniuk az árufeltöltésre, az árufogadásra, a rendelésekre, s arra, hogy a kereskedelmi dolgozóknak a tervek szerint adják ki a szabadidőt, az érdekeltségük ne csökkenjen. A központi apparátus dolgozói kéthetenként kapnak szabadnapot, amit úgy kell megszervezni, hogy a folyamatos munkát ne akadályozza. Az oktatási kérdésekről szólva dr. Hagymási József elmondta, hogy 1970 óta a kereskedelmi dolgozók 40 százaléka vett részt a különböző képzési formákban. Kétezren szereztek szakképesítést, 208-an végeztek a szakközép- iskolában, bolt- és üzletvezetői tanfolyamon 408-an, pedagógiai minimum tanfolyamon 208-an, ellenőri és árkalkulátori tanfolyamon 114-en illetve 74-en végeztek. Oj kategóriaként megindult a betanított kereskedelmi dolgozóképzés, s ezt a jövőben is folytatni fogiák. További feladatok adódnak a továbbképzés és a képesítést nyújtó szakvizsgák területén. Magdeburgs ifjúmunkások megyénkben A KISZ—FDJ országos hart sági táborban hazánkban tartózkodó NDK-beli fiatalok egy csoportja tegnap megyénkbe érkezett. Az NDK-beli Magdeburg megye ifjúmunkásait képviselő tizenöt fős csoport két naPrr látogatott Szabojcs-Szatmár megvébe Csütörtökön a KISZ megyebizoftgágán Cser- nussi Endre, a KISZ megyei bizottságának titkára fogadta a vendégeket. tájékoztatta >ket a sza bölcs-szatmári fiatalok életéről, munkájáról. z ifjúsági mozgalom teyé- mységéről. Ma délelőtt a magdeburgi iildöttség az új Nyíregyházi Tejporgyárban tesz látogatást, majd vidéki körirtal fejezi be szabolcsi tartózkodását. Politikai botrány Olaszországban Olasz fasiszták megdöbbentő gyilkosságsorozata Moszkvától — Moszkváig: 25 hónap a szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből — Emlékek a Kataün-teremből 1. Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb politikai botrányának körvonalai rajzolódnak ki Olaszországban. Valamennyi napilap csütörtökön szenzációs tálalásban közölte, hogy az olasz hadsereg kémszolgálata (SÍD) és a biztonsági szervek olyan fasiszta személyeket szerveztek be kötelékükbe, akik révén külföldi titkosszolgálatokkal, mindenekelőtt a nyugatnémet kémszervezetekkel ösz- szejátszva, politikai gyilkosságokat követtek el Olaszországban. A L’ Espresso és a L’ Europeo című magazin hasábjain szerdán interjú jelent meg egy bizonyos Guido Giannettinitől, aki az olasz szociális mozgalom elnevezésű újfasiszta párt központi lapjának szerkesztője volt, és akit 1969 óta köröznek. Az a vád ellene, hogy tevékenyen részt vett a milánói mezőgazdasági bankban elkövetett véres merénylet elkövetésében. (1969-ben egy pokolgéppel 16 embert öltek meg.) Giannettini az interjúban közli, hogy a SID-nek dolgozott és számos jelenté/ valamint információt szolgáltatott az olasz és nemzetközi szélsőjobboldali mozgalmaknak. „Többször képviseltem az olasz hadsereget A Szovjetszkaja Rosszija csütörtöki számában azt kommentálja, hogy a Kínai Nép- köztársaság milyen politikát folytat a fejlődő országokkal szemben. A lap bevezetőben megállapítja: Pekingben arról álmodoznak, hogy egy hatalmas maoista birodalomhoz csatolják a harmadik világot. Azt feltétlenül jól látják, hogy miközben a fejlődő országok az elmaradottság leküzdésének lehető legrövidebb útjait keresik, a szocialista közösség államai felé fordulnak, amelyek gyorsan haladnak előre a sokoldalú fejlődés útján. Ez azonban egyáltalán nem illik bele a maoisták Kína- centrikus elképzeléseibe — hangzik a cikk. A pekingi vezetés tehát széles körű propagandahadjáratot indított, amelynek az a célja, hogy éket verjenek a nemzeti felszabadító mozgalom és szövetségese, a szocialista közösség közé. A Szovjetszkaja Rosszija felhívja a figyelmet: és a kormányt különféle nemzetközi tanácskozásokon, NATO-megbeszéléseken és katonai hadgyakorlatokon” — mondta. Elmondotta azt is, hogy a nyugatnémet titkosszolgálatok kompromittálták magukat annak a Luigl Calabresi milánói vizsgálóbírónak a meggyilkolásában, aki „túl sokat tudott meg” a titkos szervezetek közötti kapcsolatokról, illetve a titkos szervezetek és az olasz parlamenten kívüli szélsőséges mozgalmak viszonyáról. A francia fővárosban meginterjúvolt olasz fasiszta elmondta még, hogy jelenleg is olasz és külföldi fasiszta csoportoknak dolgozik; ezek a „háttérből erősen befolyásolják az olasz politikai életet.” Giannettini kijelentette, hogy jelenleg „még csak” információszerzéssel foglalkozik, de elérkezhet a nyílt „akció vállalásának” pillanata. Ez utóbbin — mondta — nem bombák robbantása, hanem „katonai puccs vagy polgárháború” értendő. „A polgárháború jelenleg az egyetlen lehetséges alternatíva” — hangoztatta Giannettini, hozzátéve, hogy akkor és ott lépi át az olasz határt, amikor és ahol akarja. A pekingi vezetés szeretné berántani a fegyverkezési hajszába a gyarmati rabságból nemrég felszabadult népeket. Ázsia, Afrika és La- tin-Ameíika népeinek azonban jogában áll, hogy bármilyen eszközzel is szembeszáll janak az agresszorokkal, vagy felszámolják . az agresszió következményeit (s ezt nagyonis jól bebizonyította Egyiptom és Szíria tavaly októberben, amikor a Szovjetunió és más szocialista államok segítségére támaszkodott). Ezt azonban Pekingben nem veszik tekintetbe. A maoisták ahelyett, hogy az imperialistákat a leszerelésre kényszerítenék és ezáltal megteremtenék azt a lehetőséget, hogy a népek erőfeszítéseiket a gazdaság fejlesztésére koncetrálhas- sák, megpróbálják, hogy a fejlődő országokat berántsák a fegyverkezési hajszába, az anyagi és a pénzügyi tartalékok eltékozlásába — fejezi be cikkét a szovjet lap. A nagy Kreml-palota Ka- talin-terme történelmet idéző színhelye volt a második világháború utáni legfontosabb szovjet—amerikai csúcs- ( találkozónak, mert annak az orosz uralkodónak; a nevét idézi, aki megteremtette a diplomáciai együttműködés első hagyományát Oroszország és az Egyesült Államok között, amidőn megtagadta a támogatást Angliától a tengeren túli gyarmatok ellen vívott háborújában. A nemzetközi kapcsolatok új rendszerének kialakítása helyileg is éppen ebben az arannyal és kristállyal gazdagon ékesített fogadóteremben kezdődött 1970 augusztus 12-én. Koszigin és Brandt itt írták alá a szovjet—nyugatnémet szerződést Az első találkozó Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon moszkvai találkozója alighanem a szovjet—amerikai kapcsolatok eddigi leghosszabb jégkorszakát zárta le. Az 1972 májusi csúcstalálkozó első napjaiban éppen ezért még senki sem tudta, valóban sikerül-e végrehajtani a sokat emlegetett fordulatot az enyhülés felé. Nixon távozásakor a vn-u- kovói kormányrepülőtéren a helyőrségi katonazenelcar a „Moszkvában én sietve lépkedek, hová, még magam sem tudom” kezdetű slágerindulóval búcsúztatta a vendéget, pedig akkor már tisztán látható volt, hogy merge tart Nixon ég merre tart, a szovjet—amerikai együttműködés. A csúcstalálkozó mérlegében ott voltak a súlyok: öt kétoldalú megállapodás a tudomány, a technika, a környezetvédelem és a kulturális élet különböző területein val<f együttműködésről, egy kereskedelmi kormányközi bizottság megalakulása, a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveinek deklarációja és a közös közlemény. A Katalin-teremben írták alá a stratégiai elhárító rakétafegyverek korlátpzá- zásról szóló egyezményt, valamint a támadó ra- kétafegyverek gyártását korlátozó ideiglenes megállapodást. Ezek a legújabbkor; történelem folyamán elsőíz- ben rögzítették nemzetközi jogi érvénnyel, hogy az Egyesült Államok többé nem képes és nem szándékszik egyoldalú katonai fölényt biztosítani magának a világ- ban. Ha fontossági sorrendet keresünk a szovjet—amerikai kapcsolatok további eseményei között, akkor egy másik — amerikai földön le. zajlott — csúcstalálkozóval kell kezdenünk: Brezsnyev tavalyi Egyesült Államok, beli hivatalos látogatásának felidézésével. Színes fényképek Amikor e sorok írója leg. utóbb a Kremlben járt, s abban a szerencsében volt része, hogy néhány percet Leonyid Brezsnyev dolgozó- szobájában tölthetett — az SZKP főtitkára külügyminiszterünket fogadta bemutatkozó látogatáson —, a főtitkár íróasztalán könyvek, dossziék, aláírásra váró ok- mányök sokaságában az amerikai útról készült színes dia. sorozatokat is ott látta még, jóllehet akkor már háromnegyed év telt eh a találkozó óta. Nos igen: a dolgok természetes rendjéhez tartozik, hogy az ember megkúlönbpz- tetfett figyelmet szentel élete és pályája legfontosabb állomásainak. Az atomháború elhárításáról aláirt 1973 <évi szovjet—amerikai megállapodás minden bizonnyal ezek közé sorolandó Leonyid Brezsnyev korszakos sikerekben bővelkedő diplomáciai pályafutásában. Mégin- kább az a külső szemlélő, a békére és biztonságra vágyó ember szempontjából. A június 27-én kezdődő újabb csúcstalálkozót meg. előzőén és, sokszor roppant ellentmondásos jóslatkampány közepette különösen lényeges emlékeztetni arra, hogy az eltelt két év az enyhülés olyan bizonyítékait szolgáltatta, amelyek aligha törölhetek ki a század történetéből egy esetleges amerikai kormányváltozás, vagy — ve”vük a legrosszabb variációt — egy esetleges eny. hülési „hullámvölgy” következtében. Sapvjet részről ezalatt a két esztendő alatt számos hivatalos és nemhivatalos kívánság hangzott el arról, hogy az ideológiai, kulturális és sok egyéb tekintetben változatlanul és szükségszerűen szembenálló nagyhatalmaik továbbra is azt a párhuzamos. s a végtelenben sem található, de egymás éa a biztonság érdekeit leg. alább nem keresztező utat járják, amely a Katalin-te- remlből indult. Következik: A szerény másfél milliárd. Bokor Pál A Szovjetszkaja Rosszija cikke Peking és a harmadik ffilág FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvaforo GimliaMÓnak 43. — Ez a halálos ítéletem. Anyját kiengedték a börtönből. neki pedig útlevelet és nagyobb összeget ígértek, ő azonban érezte, hogy csalás az egész. Néha úgy látszott, belenyugszik sorsába, máskor viszont fenyegetőzött. újabb mészárlásokat helyezett kilátásba. Pisciottá- nak és Passatempónak újra meg újra azt javasolta, hogy gyilkoljanak meg egy csomó csendőrt. Egy hátborzongató tervet, is forgatott fejében arról, hogyan tűnjön el. Két alve- zárét megbízta: keressenek egy olyan termetű fiút, mint 5. vagyis keressenek egy hasonmást. akit össze lehet cserélni Salvatore Giuiianóval. Ezt a fiút meg akarta ölni, holttestet el akarta torzítani, gztán kihajítani az országúira. olyan iratokkal és bizonyítékokkal, melyek azt a hitet keltik, hogy az ő hullája. És aztán? Aztán bosszút állunk — ez volt a rögeszméje, hirtelen világgá kiabálni az igazságot, „akkor aztán mindenért fizetni fognak”; egyszer csak megjele. pik a portellai ügy bírósági tárgyalásán a viterbói törvényszék előtt, és elmondja az igazat. És újra meg újra végiggondolta, csiszolgatta tervét. — Minden nagy urat meg kell ölnünk: gondold csak el Gaspare! Megtalálják a holttestemet: a hulla alá óriási aknát teszünk. Amikor a halott Giulianót megmozdítják, mindenki. aki ott lesz. ügyész, rendőrkapitány, ezredes, képviselő, mind a levegőbe röpül. És már kereste is módját, hogyan készítse el azt az aknát, találkozni akart Ba- dalamentlvel, meg akarta beszélni vele. Pispiptta Ősz- szenézett Passatempóval. tekintetükben ugyanaz a gondolat: hát vége! Passatempo Trapani és Casteliammare felé indult bandája néhány tagjával. Még mindig a határt, a hegyeket járta. Félt. hogy a maffia fogságába kerül, tudta, hogy az első áldozatok közt lesz. A maffia ugyanis a rendőrséggel karöltve elhatározta: légüres teret teremt Giuliano körül, és ehhez az embereit kellett elfogni, eltüntetni, kinyírni. Sorban mindegyiket. Február elején Pisciotta is elindult. . De nagyon beteg volt. kezeltetnie kellett magát Giuliano egész áldott napokat töltött De Maria ügyvédnél, sötétedéskor viszont elegánsan felöltözött, az utcán autó várta. Az estéket a maffiavezéreknél töltötte. Néhanapján találkozott anyjával, és magával vitte a városba. Az állami rendszámú autót minden ellenőrzési ponton simán átengedték. Giuliano minden razziáról, a különítmény minden megmozdulásáról tudott. A rendőrség és a csend őrség besúgóinak pevét is ismerte. Néhány besúgónak meg éppen az volt a feladata, hogy a nyomozást félrevezesse, Giulianót fedezze. A maffiavezérek közben Rómában egyeztették tervei, két. Á végső hadművelet márciusban kezdődött. Man- nino és Badalamenti WUer- tóztatásával. A monrealei maffiások, akikhez Mannino azért fordult, hogy hozzák össze Giuiianóval, bizonyos Nitto Minasolát. egy maffiás pásztort jelöltek ki összekötőül. Ez az ember írástudatlan volt ugyan, de ravasz, mint a róka. Ég Mannino egy reggel elment Minasolához a Carolj- na-villába, Monrealéba. Mások is voltak ott. Amint belépett, azonnal lefogta]*, megkötözték, és egy zsákba dugták. A levél, amelyet Giulianónak akart kijl^éni, így kezdődött: „Kedves Salva, rosszat sejtek”, befejezésül pedig pénzt kért feleséj» és gyereke számára. (Folytatjuk) KTtf-rr-ftTAGYARORSZAÖ
