Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

f&H. JSnluS VS: í*yafr-»Áö¥AiÉőító4Xő — Az utakon 5 Nyírtelek felöl jöttünk Nyíregyházára a héten és az est sötétjében az utolsó percben tudott fékezni a gépkocsivezető. Egy kerékpá­ros ment előttünk kivilágítatlanul és ittasan. Az eset után megkönnyebbülten sóhajtottunk fel: ezt is megúsztuk. Másnap délelőtt ment a kocsink Csengersima felé és az akácfasor mö­gül váratlanul hajtott fel a dülőútról egy Ze- tor. Az utolsó pillanatban sikerült elkerülni az összeütközést, s ez is a személygépkocsi veze­tőjének jó reflexén múlott. Országútjainkon mind több a baleseti ve­szély és sajnos, az elmúlt negyedév megyei statisztikája azt mutatja, hogy nem sikerül mindig és mindenkinek elkerülni a balese­teket. Igaz — és csak rá kell nézni például a byíregyházi parkolóhelyekre, hogy bizonyos­ságot szerezzünk —, jelentősen megnövekedett megyénkben is a gépjárművek száma. Sok a személygépkocsi, a motorkerékpár. A mező- gazdaság is mind nagyobb járműparkkal rendelkezik. Vannak akik a növekvő számú baleseteket ennek tudják be, meg az autósztrá­dának nem nevezhető keskeny útjainknak. Sok múlik ezeken is. Ám, ha azt nézzük, bogy a széles és jó minőségű beregsurányi műúton is sok a közlekedési baleset, akkor a tény ellentmond a fentieknek. Rendkívül szomorú adat: ez év első ne­gyedévében országosan már 14 százalékos a közlekedési baleseti növekedés. Miközben a nagyforgalmú fővárosban csökkent, a me­gyékben jelentősen megnövekedett a halállal, illetve súlyosabb és könnyebb sérüléssel vég­ződött összeütközések száma. Magyarországon ! 973-ban ezerháromszázán haltak meg és ti­zenhatezren sérültek meg az utakon. A mi megyénkben is jócskán lehettünk tanúi szo­morú eseteknek. Nem törvényszerű a balesetek emelkedése i— vonhatjuk le a következtetést csupán a bu- dapest1 tapasztalatok alapján. S itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy bár az utaknál, a köz­lekedési infrastruktúránál is sok a változtatni Való, mégis a szemléletben, a közlekedési mo- , fáiban jelentősebb az elmaradás. Nem egyedi eset ugyanis a nyírteleki úton lámpa nélkül kerékpározó, az országúira megállás és körül­tekintés nélkül kihajtó zetoros. Hazánkban 3 millió kerékpár fut, ebből csupán a mi megyénkben több, mint százezer. Nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy eb­ből 30—40 ezret nem szerelt fel a gazdája elől és hátul lámpával. Ezzel magát és az utakon közlekedő embertársait is baleseti veszélynek teszi ki. Mondhatják erre, hogy miért nem bitóét a rendőrség? Illetékesekkel beszélgetve tud­tam meg, hogy a rendőri szervek büntettek eddig is és büntetnek ez után is, ha szabály­sértést, kihágást tapasztalnak. A rendőr azon­ban nem lehet ott mindenütt és ha még ott is van, akkor sem lehet egyedül a büntetés a ne­velés eszköze. Szükséges egy, a szabálytalansá­got, az ittas vezetést elítélő közvélemény ki­alakítása. Enélkül csak tüneti kezelés az or­szágutak rendjéért folyó hat’C. Az iskolától a munkahelyekig és a lakóhelyekig mindenhol és állandóan magyarázni kell, hogy az élet — a magunké és a másoké — forog veszélyben csak azért, mert valaki ötven-száz forint mi­att dacol a rendelkezésekkel, j A héten közölte lapunk azt a sajnálatos hírcsokrot, amelyben halállal és súlyos sérülé­sekkel végződő közlekedési balesetek szerepel­tek. Közöttük olyanok voltak, akik előzőleg jócskán felöntöttek a garatra és utána jogosít­vány nélkül indultak el motorozni. Érdemes lenne egyszer egy kamerának végigkísérni mondjuk a nyíregyházi kórház baleseti sebé­szete 36 óráját szombat déltől vasárnap estig, majd a filmet levetíteni a legkülönbözőbb he­lyeken. Talán kevesebb lenne az ittas, vírtus- kodó, az önmagát és embertársait veszélyezte­tő járművezető! Idén kilencvenezer új személygépkocsi ér­kezik az országija. Tíz év múlva már 2 és fél milliós gépjárműparkunk lesz. Ha most nem állítjuk meg a társadalom erejével a közleke­dés rendbontóit, akkor joggal kérdezhetjük: mi lesz később az utakon? Hány ember életét £s testi épségét kell majd kockára tenni? Kppka ionos i VÁLTOZÓ VILÁGUNK Negyedszázados múltra tekinthet vísz­sza Szabolcs-Szatmárban az ipari szövetkeze­ti mozgalom. 1950-ben ipari szövetkezeteink­ben 385-en dolgoztak és 13 millió forintot termeltek. A következő három esztendő so­rán újabb negyven szövetkezet alakult és ezzel a megyében fellelhető valamennyi Ipar­ágban képviselve voltak már az ipari szövet­kezetek. Erre az időszakra jellemző volt — és 1960-ig lényeges változás nem történt — hogy termelő tevékenységüket korszerűtlen, szűk műhelyekben végezték: gépi ellátottsá­guk minimális, a szociális létesítményekről nem is beszélhettünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt szö­vetkezet-politikájának alkalmazása során a kisipari szövetkezetek fejlődése 1960-tól vált erőteljesebbé. Megkezdték profiljuk rendezé­sét és elsődleges feladatuknak megfelelően igyekeztek a lakosság igényeit a lehetőségek­hez képest kielégíteni. Ez az igény jelentker zett a kereskedelem részére gyártott termé­kekben,' a családi lakóházak építésében és a lakosság részéről jelentkező javító-szolgáltató tevékenység gyorsütemű fejlesztésében. Eb­ben az időszakban indult meg a nagyobb szö­vetkezetek kialakulása, ami már jelentős munkáslétszámot is foglalkoztatott. A gyors létszámnövekedés következtében már koope­rációkat kötöttek nagyobb állami vállalatok­kal, a belkereskedelem részére az országos árualaphqz is hozzájárultak és kisebb soroza­tú kézműipari termékeiket a külkereskede­lem részére is előállítottak. Ebben a fejlődési időszakban mint fejlő­dő középüzemek végezték azt a kissorozatú termékgyártást, amely az állami nagyiparnak gazdaságtalan termelést adott volna. Különö­sen textil és cipőipar vonatkozásában kis so­rozatban exportra termeltek. Korszerűsítették javító-szolgáltató hálózatukat és rátértek a többszintes családi lakóházak építésére Is. Szövetkezeteink mind jobban hozzájá­rultak a szabolcsiak foglalkoztatásának meg­oldásához. Ennek eredménye, hogy a me­gyénk szocialista iparában és építőiparában foglalkoztatottaknak több mint 20 százaléka a szövetkezeti iparban dolgozik. Jelentős ál­lomása volt megyénk ipari szövetkezetei fej­lődésében az 1966. márciusában megtartott megyei küldöttközgyűlés, ahol a harmadik ötéves tervet fogadták el, 1970-ben megyénk ipari szövetkezetei — a „kisipa’ri”,':>szó hasz­nálata megszűnt — már 505 millió forintot' termeltek. A harmadik ötéves terv . utolsó- esztendejében ebből az 505 millió forintból már 905 millió lett. E fejlődés nem gyorsul­hatott volna fel a megyei pártbizottság, a megyei tanács és az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának kiemelt nagymértékű se­gítsége nélkül. A harmadik ötéves terv befejező ével, valamint a negyedik ötéves terv első három esztendeje lényegében megváltoztatta az ipa­ri szövetkezetek további helyzetét. Uj, kor­szerű üzemek jöttek létre, felépültek a szoci­ális létesítmények, új tevékenységeket vezet­tek be, s igen gyors ütemben nőtt az ipari szövetkezetek műszaki, technikai felkészült­sége. Ezzel egyidejűleg gyorsan gyarapodott a szövetkezetek saját vagyona is. 1980-ban 20 millió forintos saját vagyonnal rendelkez­tek, 1973-ban ez már megközelítette a 400 milliót. Az említett időszakban elért eredmények részesei a szövetkezetekben dolgozó tagok és a szövetkezetek vezetői, akik áldozatkész munkájukkal, nagymértékű társadalmi/ mun­kájukkal fejlesztették szövetkezetüket és újí­tásaikkal is hozzájárultak az új termékek gyártásának bevezetéséhez, a korszerű szol­gáltatási igények kielégítéséhez. 1973-ban a 44 működő ipari szövetkezet 1 milliárd 200 millió forintot termelt Ebből a lakosságnak összesen 284 millió forint ér­tékű árut értékesítettek. A megoszlása a következő: belkereskedelmen keresztül 119 millió forint értékben értékesítettek közvet­len Ipart szolgáltatás 62 millió volt, a lakos­sági építőipari tevékenység 102 millió forint­ra emelkedett. A termelés többi részét a kül­kereskedelemnek adták el illetve az országos I vállalatokkal való kooperációjuk jelentette. Női, férficipőt és csizmát 1 millió 256 ezer párat értékesítettek a szövetkezetek. Női, férfi és gyerek ruhából pedig egymillió da­rabot állítottak elő. 1973-ban az összes foglalkoztatottak lét­száma — a szövetkezeteknél dolgozó szak­munkás tanulókkal együtt — megközelítette a 13 ezret. A megye 44 ipari szövetkezete 731 javító-szolgáltató műhelyt és felvevőhelyet üzemeltetett megyénk területén. Elmondhatjuk, hogy a megye valamennyi lakosa kapcsolatban áll az ipari szövetkeze­tekkel és nem csak városon, hanem falun is. A 731 részlegen belül ma ott találjuk a fod­rászokat, fényképészeket, cipő javítókat, mé­retes szabókat és az egyéb apró vasipari ja­vítókat. Széles szervizhálózattal rendelkez­nek, ahol rádió, tévé, háztartási gépek javí­tását végzik. Az egész megyében az ipari szövetkezeteké a motorok garanciális javí­tása. Mátészalkán valamennyi szocialista or­szágból jött kocsik garanciális javítását vég­zik és az augusztus 20-ára átadandó új autó­szervizben már modem műszerekkel fogják a gépkocsik javítását végezni. Zsiguli garanciális javítást végez a kis- várdai autószerviz üzem is és 1974 végére itt is bővülni fognak a szolgáltatások. Uj szol­gáltatásként jelentkezik Mátészalkán a mo- sás-vegytisztítás. Ilyen szolgáltatást megyénk szövetkezetei eddig nem végeztek. Az ipari szövetkezetek1 fontos feladatuknak tekintik a meglévő szolgáltató hálózatuk korszerűsíté­sét. Nagyobb községekben önálló rádió, tévé és háztartási gépjavító részlegek kialakítását tervezik. Céljuk, hogy minden városban és járási székhelyen, a legnagyobb községekben — öt-hat helyen — megfelelő felkészültségű dolgozókkal gépkocsi javító üzemek alakul­janak ki. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a lakáskultúra növelésével együtt növeked­jen a lakáskarbantartó tevékenység is. Az ipari szövetkezetek megyei szövetsé­gének célja, hogy a további fejlesztéseknél elsősorban azokat a nagyobb létszámú vidé­ki településeket támogassa, ahol az állami nagyipar fejlesztést,ípt^valósitani nem tud. Ennek alapján CseiíMn- "és vidéke, Fehérgyar­mat, a vásárosnáméjíyi járás, a kisvárdai és a nyíregyházi járd?-'egyes nagyobb községei kapnak megfelelő anyagi támogatást ahhoz, hogy kettőszáz-háromszáz fős termelő egysé­gek alakuljanak, amelyek elősegítik a helyi foglalkoztatási problémák megoldásáét. Ezen kívül megvalósítják olyan kis sorozatú ter­mékek gyártását, amelyeket gazdaságosan kis- és középüzemekben nem lehet előál­lítani. Természetesen változatlanul első helyen áll a lakosság közvetlen igényeinek kielégí­tése — akár a kereskedelmen keresztül, köz­vetlen megrendeléseken, vagy a szolgáltatá­son keresztül. A meglévő kapacitás, a kor­szerű üzemek azonban már kiegészítik az ál­lami nagyipar többi termelését és cipő, tex­tilkonfekció, sőt vasipar vonatkozásában ön­álló export termeléssel is foglalkoznak. A fejlesztés során megváltozott munka­körülmény, a megnövekedett és a korábbinál sokkal korszerűbb eszközökkel való bánás másfajta belső mechanizmust, másfajta irá­nyítási módszereket követel. A fejlesztések­kel kapcsolatban tehát nem csak arról van szó, hogy teremtsük meg a megfelelő üzem­házat és azt rendezzük be korszerű gépekkel. Arra is fel kellett készülnünk, hogy ezek ha­tékony működtetéséhez jó szakemberekről és vezetőkről is gondoskodni kell. Alapvető feladatunknak tekintettük, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a megváltozott kö­rülményekre való felkészüléshez. Ennek ér­dekében kapcsolatot alakítottunk ki a külön­böző oktatási intézményekkel. Mode» új csarnokban vőjztk munkájvM a nagy leállói szövetkezet rtvfaaról (Bei Emü {elvétele} Jelentősen fejlődött az utóbbi években a szövetkezeti demokrácia, a mozgalmi tevé­kenység és a kulturális nevelő munka is. Mindez — a munkaverseny-mozgalom élén­külésével együtt— a tagság tudati színvona­lának fejlődését mutatja és kedvező hatással volt a gazdasági eredményekre is. Fqlyamatos fejlődés tapasztalható a szö­vetkezetek önkormányzatának megszilárdulá­sa, a választott szervek és testületek szerepé­nek növekedésében. A KISZÖV széles körű oktatási tevékenységgel igyekszik a szövetke­zetek önkormányzati szerveinek munkáját eredményesebbé tenni. A szövetkezetek tiszt­ségviselőinek részére Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Szolnok megye közös fenntartásá­ban Hajdúszoboszlón rendszeres továbbkép­zést is szerveztünk. A gazdasági célokat segítő legeredmé­nyesebb módszer a munkaverseny-fnozgalom. A megye szövetkezetei közül 1973-ban az elő­ző évi eredmények alapján 7 szövetkezet ré­szesült „Kiváló szövetkezet” kitüntetésben. Egy szövetkezet kapott miniszteri dicsérő oklevelet és a versenymozgalomban kifejtett jó mozgalmi munkáért két szövetkezet nyer­te el a KISZÖV elnökségének vándorzsázla- ját 1974-ben hat szövetkezet kapott kiváló címet és négy szövetkezet a KISZÖV elnök­ségének vándorzászlaját nyerte eL A munkaverseny-mozgalom legfontosabb előrelendítője a szocialista brigádmozgalom. Fejlődése az ipari szövetkezetekben is töret­len. Jelenleg 292 szocialista brigád 2981 fő­vel küzd a hármas jelszó megvalósításáért. A szövetkezeti brigádmozgalom fontos állomá­sa volt az 1973 évben összevont szövetségi színtű szocialista bri gádvezetői tanácskozást A tanácskozás hozzájárult a brigádmozgaloni továbbfejlesztéséhez, tevékenységi színvona­luk emeléséhez. A szövetkezetekben a fizikai dolgozói közül elsősorban a i szocialista brigádok ke»^ deményezői az új műszaki és technológiai el­járások bevezetésének, hatásosan segítik a* üzemi és munkaszervezés javítását, a jó kö­zösségi élet és munkahelyi légkör kialakítá­sát, példamutatóan vesznek részt különböző társadalmi munka végzésében. A nők helyzetének javítására vonatkozó párt- és kormányhatározatok végrehajtása évről évre eredményes. Folyamatosan napi­rendben tartják a szövetkezeti tagság köré-; rében a nőpolitikái határozatok végrehajtá­sát, A szövetkezetekben működő nőbizottsá­gok a nők helyzetével kapcsolatos helyi prob­lémák felvetésével, azok megoldására tét# javaslatokkal nyújtanak segítséget a nődol— gozók gondjainak enyhítésére. A nőbizottsá­gok ma már nem csak a szociális problémáid megoldásába kapcsolódnak be. Mozgósítanak! a továbbtanulásra, a munkaverseny-mozg»- lomban való részvételre. Az ifjúsági törvény céljainak valóra váH tása érdekében folyamatos intézkedések tör­téntek. Ennek azért van különös jelentősége^ > mert a szövetkezeti dolgozók mintegy 45 szá­zaléka a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A szövetkezeti vezetők többsége felelősséget , érez a fiatalok iránt. Figyelembe yeszik aa= ; ifjúsági törvény előírásait. A termelésben, a gazdasági célok megvalósításában és a szer­vezeti életben számítanak a fiatalok leridü— ; letére, lelkes munkájára. A szövetkezetek el- :> készítették intézkedési terveiket Egy részük I azonban mechanikus, nem tükrözi megfele­lően a törvény általános előírásainak helyi; konkrét alkalmazását A szövetkezetek mind nagyobb figyelmet fordítanak a szociálpolitikai irányelvekben meghatározott feladatok végrehajtására, a biztonságos és egészséges munkakörülmények megteremtése. A megyei szociális és mun- . kavédelmi szakbizottság szövetkezeti Iá toga— ■ tásai során felvilágosító tevékenységével se-i gíti a szövetkezetek dolgozóit élet- és mun-» kákörülményeinek, szociális > viszonyainak javításában, valamint az egészségesebb és biztonságosabb munkavégzés feltételeinek ki­alakításában. A szociálpolitikai feladatok kö­zött fontos szerepe van az időskorú akról; nyugdíjasokról való gondoskodásnak. Mind a mozgalmi, mind a gazdasági te«* vékenység területén elért eredmények úgjj valósulhattak meg, hogy a szövetkezetek dol­gozói, vezetői magukévá tették a X. párt- kongresszus határozatában és a népgazdaság IV. ötéves tervében foglaltakat A szövetkeze­tek többsége a XI. kongresszus, valamint fel­szabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére in-i dított munkaversenyhez csatlakozva újabb felajánlásokat tettek a IV. ötéves terv sikeres teljesítésére, a termelés szervezettségének; gazdaságosságának javítására, a munka tér- + melékenységének növelésére, az önköltségi csökkentésére, a jó minőségű termékek előál-jí: lítására. -*•*«¥*■ A X. pártkongresszus határozatának megfelelő végrehajtása tette lehetővé a sző-; vetkezeti mozgalom eddigi gyorsütemű fej­lődését. A szocialista társadalom megszüntet­te azt a létbizonytalanságot, amivel a régi kisiparosok állandóan szembenéztek. M 1980-ra valamennyi ipari szövetkezet ÚJJ korszerű telephellyel fog rendelkezni. A szö­vetkezetekben dolgozik korszerűen felszerel# üzemekben végezhetik termelő munkájukat! A kis és korszerűtlen műhelyek már csak » múlt emlékeiként jelzik: honnan indult és negyedszázad elmúltával hová érkezett el Szabolcs-Szatmárban a? ipari szövetkezet# » mozgalom, , Cnmbotmos Istida. „ A szövetkezeti ipar * aMBáI »• StotH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom