Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

Í97Í. mljus 12:

'=T V&SXfiifSFT MEEEEKE*rf

A korszerűen művelt emberért

Űj utakon az ismeretterjesztés

Gyakran keverődő fogalmak: építés,

építészet* építőművészet. Lényegében elválaszthatatlanok egymástól, hiszen egy új létesítmény elkészítése a folyamat, de mellette ott annak a tudománya, és végül az épület vagy épületek révén művészi hatása. De művészet-e a tervezés? Van. aki határesetnek nevezi, és a tömegtermelés korszakában csak egy-egy lakóházra vagy középületre vonatkoztatja. Mindezek a kérdések ott szerepeltek egy Kulcsár Attilával folytatott beszélgetés kezdetén.

A NYIRTERV mérnöke, fiatalember. Egyazon kevesek közül, akik az építő művész-szövetség mesteriskoláját látogatják. A tény önmagában foglalja az előbbi gondolatsor folytatását: művészszövetség és mester- iskola? Mérnök vagy művész? Az. hogy a fiatal nyíregyházi tervező Pless Antal miskolci építészt tartja mesterének mit jelent?

— Nem egyszerű válaszolni a kérdésekre — kezdi. Már csak azért sem. mert a közvélemény előtt sok dolog ellentmondásosnak látszik, és joggal. Egy monoton lakótelep nyilván nem kelti azt az élményt, mint egy egyedi épület. De azonnal válasz- szűk ketté a dolgokat: a lakásépítés ma és tegnap sem tűrt. halasztást. Sajnos éppen a legjobb tervezők és építőművészek maradtak távol a kezdetkor, és ennek eredménye lett. hogy csupán a funkció volt a lényeg, de háttérbe szorult a környezetarchitektura. hiányoztak a variációk. Most ez a kor kifut, és a tömegtermelés újabb szakaszában — ennek már ma is vannak jelei — sokkal több törekvés van arra, hogy feloldódjék az egyhangúság, az épület és környezet ne hangolja le az ott élőt. És itt már beszélhetünk arról hogy tulajdonképpen hol kezdődik és hol végződik a művészet. Ma két irányzat _él egymás mellett: az egyik az expresszív, vagyis az, amely egy-egy épület külsőjével akar hatni. A másik a rendszerszemléletű, amely egy városrész, egy tér összhatását teszi meg a mércének. Vagyis városléptékű méretben szemléli a szép jelenlétét.

— A problémát azért én nem innen közelítem meg. Hiszem, hogy minden épület esetében a kiindulópont az ember, aki abban élni. dolgozni fog. aki használatba veszi. Nyilván, őt kell szolgálnia funkcionálisan. de egyben követelmény, hogy a kor társadalmának szemléletét is közvetítse. Itt lép ki az építés, a tervezés az egyszerű technikai munkák sorából, és kap új tartalmat. Az építész minden korban mester vplt. jóllehet a művészet tartja őket nyilván. Ez nem ellentmondás. Az aki bármilyen énütetet tervez. az első és egyetlen, aki a kivitelezés alatt, a birtokbavételig beleéli mannt: annak a helyzetébe, akinek dolgozik. De pia- amikor az anyagok, a technológiák, a követelmények szerteágazók, egyedül semmire sem megy. így születik meg a teammunka. ahol a csoport egyenértékű meste. rek egymás mellettiségét jelenti. Az építész egyféle karmester, vagyis művész, de művészete más. mint egy reneszánsz mesteré, aki mindent jobban tudott minden segítőjénél.

— Sok egyedi épületet terveztem, és

tervezek ma is- Alapelvem, hogy a technika szüli az új technikát, de sosem fordulhat elő, hogy az anyag vagy a szerkezet határozza meg. mi a jó az embernek, hanem az ember irányítsa ezeket a maga igényei és érdekei szerint. Ez az eszményem most, amikor egy öregek házát készítek, ahol minden más, az arányok, az elvárások. De közben gondolok arra, hogy amit készítek, annak 50 év múlva is alkalmasnak kell lennie, és az idős emberek életterén kívül számukra a mindennapok szépségét is közvetíteni kell, környezetben, berendezésben, tájban. Ezek nem válhatnak el egymástól. A nyíregyházi Belső körút tervezett sarkára készített épületem, a lépcsőzetes, ugyanakkor már más célt is szolgál: olyan városra jellemző építményt képzelek oda, amely csak itt van, meghatározó, és betölti a mai építészet egyik követelményét: esztétilcai tartalmat

hordozó létesítménnyel jelezze azokat a fontos pontokat a városban, amelyeket régen egy katedrális, egy kastély vagy palota jelölt.

— A kortól és emberétől, az utánunk következő korok emberétől elszakadni tehát nem lehet, még akkor sem, ha szemünkre vetik, hogy mi építészek befolyásoljuk és irányítjuk egy lakóház jövendő birtoklóit, egy-egy létesítmény használóit. Ez így van rendén, természetesen egy határig, hiszen — és ez is művészet — az embereket élni tanítani, okosan, kulturáltan, a saját és társadalmi érdeket összeegyeztetve kötelesség. Itt egyesül tulajdonképpen a kor eszményének művészi kivetítése, de úgy, hogy az szerves egységben legyen az épület funkciójával, és szolgálja az embert.

— Azért tekintem Pless Antalt mesteremnek. mert ezt a koncepciót képviseli gyakorlata során is. Mert legyen egy városrésznek, vagy egész városnak összességében is szépet meglesi esi tő képe, de úgy,

hogy az. amit az ember szeme befog, az részleteiben is adja meg az örömet. Talán Salgótarján belvárosának új képe testesíti meg ezt az eszményt. Építőművész, szobrász, térdíszítő formák tervezői, kertészek, képzőművészek együttesének alkotása ez. De hasonló körvonalak bontakoznak ki Nyíregyházán is. Gondoljunk a Bán kollégám tervezte művelődési központra, ami a Véső utca helyén épül meg. mögötte Pintér Krúdy mozijára, és a Lenin tér sarkán a könyvtárra. Egységes rendszer, a tér, a környezet megőrzi a kapcsolatot a természettel. És az új anyag, az új forma és technológia nem rikolt ki abból, ami patinás. Az építészet eredményeiben korok élnek egymás mellett. Nem harsogni kell. hanem alkalmazkodni, nem hivalkodni azzal ami új, hanem többletét okosan demonstrálni.

A tervező, az építőművész nem álmodik. Munkája tudatos akkor, amikor a funkcióról, anyagról, technikáról van szó. de tudatos akkor is, amikor az embert helyezi a központba az ő hasznára és örömére dolgozik.

Bürget Lajos

Művelődési házak, ifjúsági klubok, kisebb munkahelyi közösségek, KlSZ-alapszerveze- tek szabad időre tervezett programjaiban gyakran találkozunk ezzel a fogalommal: TIT Ismeretterjesztő előadás. Látjuk a falusi művelődési házak előtti plakátokon, klubok faliújságjain, üzemek, vállalatok portáin az előadásra invitáló sorokat. Szerencsés esetben a témához Illő filmvetítést is ígérnek. A népműveléssel foglalkozók tapasztalatai szerint az előadás címe. témája, a megnézésre ajánlott film, dia mellett még egy sereg tényező is közrejátszik, milyen sikerrel járnak ezek a programok.

Bejön-e a közönség?

Bejön-e a közönség, magától jön-e, vagy szervezni kell, leköti-e az előadó a hallgatóság figyelmét, olyan-e a program, amilyet a közönség kíván, vagy olyan, amit rásóznak? Nagy érdeklődés kíséri például az egészség- ügyi felvilágosító témájú előadásokat, vagy a világűr meghódításával foglalkozó előadásokat.

Nem egy tapasztalt TIT-előadó retteg azonban azoktól a rideg percektől, amikor az ifjúsági klubokból percek alatt kiszivárognak a fiatalok, ha a magnót kikapcsolják, s bejelentik, hogy kezdődik az ismeretterjesztő előadás. Az üzemekben szervezett programok nagyobb részére is inkább a megfeszített elő- redolgozás a jellemző, a közönség legfeljebb elfogadja, s például a szocialista brigádok kulturális vállalásai között is csak elvétve akadnak ilyen tervek.

Eredmények és gondok között ezek a jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy valami baj van az ismeretterjesztés körül. Ezekről a kérdésekről, mint az új utakat kereső TIT-ismeretterjesztés noróbb és nagyobb feladatairól esett szó legutóbb azon az előadáson és vitán, amelyet dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára tartott Nyíregyházán. Ennek a munkának megyei feladatait jól ismerő, a megoldás útjait kereső szakemberek számoltak be tapasztalataikról.

Számos belső, szervezeti gond — amely természetesen a nagyközönséget nem érdekli — megoldása jelentkezik sürgetően. De a belső, szakmai gondokon túl már a közönséget közvetlenül is érintő kérdések is tisztázásra és megoldásra várnak.

Nem lehet véletlen, hogy a több mint százharminc éves múltra visszatekintő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkáját éppen most, az oktatás és a közművelődés korszerűsítésének idején teszik nagyító alá azzal a céllal, hogy megfelel-e ez a tevékenység a korszerűen művelt emberért születő társadalmi politikai céloknak, lépést tart-e, ki- elégíti-e a közösségek és az egyén kulturálódási, művelődési igényének egy részét? Mint azt dr. Vonsik Gyula is megállapította, túl nagy hangsúlyt kapott a TIT munkájában n „szakma”, az integráció feladatával nem tudnak megbirkózni, s annyira szakosodtak, hogy közben elfeledkeztek az emberről. A mindennapi élet igényeitől, a napi események követésétől, egyáltalán az élettől távol került TlT-szervezetek elveszítik azokat a kapcsoGutai Magda:

Gyerekkor

Tűt kell szerezni, hogy kiszedjem ujjamból a vadrózsatüskét.

Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás; az egyedüllét.

Meztelen talpam kikezdi a tarló.

Vörösödő égen szállnak a libák.

Holnap szél lesz és kifakulnak valahol a kék hortenziák.

lataikat, amelyek nélkül pedig lehetetlen lekötni a hallgatóságot.

Fellegekben járni?

Ezzel kapcsolatban alakúit ki vita az utóbbi időben eluralkodott úgynevezett művelődési arisztokratizmusról, amelyet az egyik résztvevő találóan fell'egekben járásnak nevezett. Ezzel magyarázható, hogy a TIT legfontosabb céljai között jelenleg olyan alapvető feladat megoldása vár sorára, mint annak tisztázása, hogy az ismeretterjesztés legyen a cél, s nem az, melyik előadónak mi a tudománya. Megoldásra vár az ismeretterjesztést végző TIT-tagok és az alkalmanként szereplő előadók továbbképzése, egységes módszertani támogatása, irányítása.

Akár a jól. akár a rosszul sikerült programoknak, mindkét végletnek megvannak a maga okai. A jól felkészült előadók népszerűek, sokszor ugyanazt az előadót többször is viszahívják. Ha a témák kiválasztása a ki- sebb-nagyobb közönség kívánságával, érdeklődésével találkozik; az is fél siker.

De számíthat-e népszerűségre az az előadó, aki egy régi brosúrából szóról szóra unalmasan felolvas valamit? Lehet-e közönnyel, érdektelenséggel' vádolni azokat, akik legközelebb persze hogy nem mennek el — unatkozni. Lehet-e tömegeket becsalogatni olyan előadásokra, amelyeken szemben a tv ismeretterjesztő filmjeinek kifogástalan képanyagával, láthatatlan és hallhatatlan, agyonjátszott, rossz kópiákkal illusztrálnak? Ezek ugyan technikai részletek, lényeges kérdései azonban az ismeretterjesztő munka egészének, sőt, ha továbbmegyünk, a közművelődésnek is, amelynek a TIT-munka is alkotó része.

Gondot jelent a szaknyelvvel szólva a befogadók szervezése. Köznapi nyelven a közönség érdeklődésének felkeltése ezért jelent sok helyen komoly, erőn felüli szervező munkát. Milyen közönségnek milyen témát lehet felajánlani ? A programok szervezésénél menynyire lehet figyelembe venni a közönség áltál kért témákat, csak kívánságokat teljesítenek-e az előadások szervezői, s ha nem, mikor és hogyan lehet ezen túlmenni?

A kornak megfelelően

Napjainkban, amikor annyi szó esik a munkások művelődéséről, az is vitát vált ki, hogy a differenciált érdeklődésnek megfelelően, a különböző képzettségi színvonalat figyelembe véve hogyan alakuljanak az ezekhez igazodó TIT-programok? Elég-e az előadás önmagában, vagy mindenképpen szükség van — a távlatokban is gondolkozva — a szemléltetésre?

Olyan kérdések ezek, amelyekre még a TIT jól felkészült, saját munkahelyén nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, az ismeretterjesztésben azonban speciális kérdések előtt álló szakemberek sem tudnak egyetlen ilyen vitán megoldást találni. Mint dr. Vpnsite Gyula a vita lezárásakor megemlítette; a TIT anyagi erői most már lehetővé teszik, hogy a kor követelményeinek megfelelően a TIT-elő- adások is kövessék a művelődéspolitikában éppen lezajló változásokat. Konkrétan ez azt jelenti, hogy, újabban már elegendő pénze is van a TIT-nek, a mindennapokon megvalósuló végrehajtáson a sor; a hasznos ötleteken, javaslatokon.

Baralcsó Erzsébet

Pinczési Judit:

Sugarat fonsz

A perc a teljes.

De félsz, elárul. .

Kevés csak éj csak éjszakául, sugarat fonsz meg szemhatárul.

Hull rám büszkén koholt reményed

s a mindig minden elborít.

Nem várok én se jót, se rosszat.

A puszta léted boldogít.

h*M Tibor: NatyküM, régi házak

ALKOTÓK P.S ALKOTÁSOK “

I* Kulcsár AtHla építőművész