Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. (105.) szám

1. oMal KEtÉT-ÍBÁéYARÖRSZAS Wl\. mffttg tf Andrej Gromiko tárgyalásai Ham aszknszban Kissinger ma Cipruson találkozik a szovjet Aczél György beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Andrej Gromiko hétfőn Damaszkuszban találkozott Mahmud AI Ajubival a Szí­riái Baath-párt regionális parancsnokságának tagjával a K?.iriai minisztertanács el­nökével. A tárgyszerű és baráti hangulatú beszélgetés során érintették a szovjet—Szíriái kétoldalú kapcsolatok kér­déseit, valamint más köl­csönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi kérdéseket. Ugyancsak hétfőn Gromi­ko Damaszkuszban találko­zott Habib Satti, tunéziai külügyminiszterrel is. aki je­lenleg a Szíriái fővárosban tartózkodik. A találkozóra a tunéziai külügyminiszter kérésére került sor. A beszélgetés során esz­mecserét. folytattak a kölcsö­nös érdeklődésre számottartó kérdésekről, egyebek között a közel-keleti helyzetről. A szovjet diplomácia feje ezután Jasszer Arafattal. a paleszitnai felszabadítási szervezet végrehajtó bizott­ságának elnökével tanácsko­zott. A meleg, baráti hangulatú beszélgetés során megvitat­ták s közel-keleti rendezés­sel és a Palesztinái arab nép törvény« nemzeti jo­gainak biztosításával össze­függő kérdéseket. ★ Egynapos jordániad látoga­tásának befejeztével hétfőn Ammanból Tel Avivba uta­zott Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszter. Eluta­döntik el az elsőséget. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az, hogy 1974 Franciaorszá­gában immár természetesnek tartjuk, hogy a szorító egyik sarkában a baloldali jelölt küzd, önmagában is sokat el­mond a változó világról és benne Franciaországról. Az, hogy az első fordulóban a baloldali jelolt messze meg­előzte minden ellenfelét, még többet. zása előtt repülőtéri nyilat­kozatában utalt arra, hogy Husszein jordániai királlyal megvitatták a közel-keleti helyzet valamennyi fejlemé­nyét, beleértve a tervezett szíriai—izraeli csapatszétvá­lasztások kérdését, továbbá egy lehetséges jordániai— izraeli megállapodást a fegyveres erőik szétválasztá­sáról. Tel Avivban Kissingert Abba Eban izraeli külügy­miniszter fogadta. Az ame­rikai külügyminiszternek itt Újból átlépték Dél-Viet­nam és Kambodzsa határát a saigoná fegyveres erők — jelenti a UPI a helyszínen tartózkodó saigoni tisztek el­beszéléseit idézve. A Thieu- rezsim gyalogsága és pán­célosai liat kilométerre nyo­multak be a szomszédos Kambodzsába Saigontól 56 kilométerrel nyugatra, a Kien Tuon.g tartomány felől. Ebből a tartományból a sai­goná főparancsnokság heves harcokat jelentett vasárnap. A harcok súlypontja — a jelentés szerint — a tarto­mányi székhely. Moc Hoa, illetve két járási székhely, Kien Binh és Tuyen Binh körül volt. Ennek a tartománynak a felszabadított területéből le­csípett szögleten a saigoni&k De a két hét múlva sorra kerülő második, döntő fordu­lóval kapcsolatban már nem állja meg a helyét a sport- hasonlat. Itt lép be az a té­nyező, amely Mitterrand je­lenlegi fölényes vezetése el­lenére nyílttá teszi a Küzdel­met, sőt — legalábbis mate­matikailag — a baloldali je­lölttel szemben alaposan le­maradt Giscard d’Estaing fe­lé billentheti a mérleg nyelvét. A baloldal ugyanis egységes, a jobboldal pedig megosztott. Nem nehéz kitalálni — erre külügyminiszterrel átadják a csapatszétválasz­tással kapcsolatos izraeli vá­laszt. ★ Andrej Gromiko. a Szov­jetunió külügyminisztere és Henry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminisz­tere megállapodott abban, hogy május 7-én Cipruson találkozik és folytatja a szovjet—amerikai kapcsola­tok kérdéseinek, valamint a közel-keleti helyzetnek meg­vitatását. illegálisan létesítettek tá­maszpontot. s miután ez a környező felszabadított te­rületek elleni rendszeres saigoni támadások kiinduló pontja lett, a népi erők helyreállították a status quot. Ezután indított — tíz napja — a saigoni hadveze- iőeég nehéztüzérség. Légierő és páncélosok támogatásával nagyszabású hadműveleteket a térség ellen, felvonulási terepül kambodzsai területe­ket is felhasználva. A pári­zsi egyezményt sértő, hiva­talosan be nem vallott kam­bodzsai „kirándulásokat” saigoni katonai körökben az amerikai példatárból kiköl­csönzött „érvvel” indokolják, mondván, hogy ,.á kommu­nisták menedékhelyeit tá­máris megkezdődött a pénzt és energiát nem kímélő kam­pány —, hogy Chabán-Del- mas és a kisebb polgári jelöl, tek tábora jórészt Giscardnak szurkol majd két hét múlva. Ami Chaban-Delmast ille­ti, meglepően rossz eredménye a lényeget éppoly világossá teszi, mint Mitterrand abszo­lút és Giscard viszonylagos sikere. A lényeg, a voksok palackjába zárt üzenet így hangzik: a franciák többsége változást akar. együttműködés, ami a ma­gyar tudomány számára is egyre kedvezőbb és konkré­tabb lehetőségeket nyújt a nemzetközi munkamegosz­tásba való bekapcsolódás­hoz. Aczél György ezekuíán a tudománypolitikai irányelveit megvalósításáról szólva ki­emelte: az akadémiai testü­letek munkájában érezhető a törekvés, hogy valóban or­szágos jelentőségű kérdése­ket tűzzenek napirendre; az Akadémia elsősorban alap­kutatásokkal foglalkozó in­tézeteiben jelentősen megnö­vekedett a termelési, nép- gazdasági igényeket közvet-. lenül is kielégítő kutatások aránya; társadalomtudomá­nyi intézeteinek munkájában mindinkább előtérbe kerül a szocializmus építése szem­pontjából időszerű problé­mák elemzése, kutatása. Sokoldalúan támogatta köz­oktatásunk fejlesztési kon- ceooiójának kialakítását, s őszinte lelkesedéssel és igen hathatósan segíti annak megvalósítását, végrehajtását is. Ezt a segítséget, ezt a megértést és odaadást kér­jük és várjuk a Központi Bizottság közelmúltban szü­letett közművelődéspoliiikai határozatának végrehajtása kapcsán is. Ha még nem is kielégítő mértékben, javult intézeteinek és a megfelelő egyetemi tanszékeknek a kapcsolata. Az Akadémia fi­gyelemmel foglalkozott a fiatal kutatók helyzetével, s erőihez mértein lépéseket is tett e téren. Egyre jobban kifejezésre juttatta a nők tudományos munkájának megbecsülését is. Fejlődött a tudományos élet demokratizmusa is. A vezetői megbízatások időhöz kötése például nem — mint egyesek vélték — bizonyta­lanság érzéséhez, hanem a vezetői feleiősség növekedé­séhez vezetett. Lépést jelenített e tekin­tetben. az . igazgatótanácsok létrehozása, a, kutatóhelyi párt- és tömegszervezetek munkájának javulása is. A Minisztertanács elnök­helyettese ezek után a tudó. mány' előtt álló feladatokról szólt. Hangsúlyozta: a tu­dománytól az i génvek kör­vonalazását. felkeltését, az új lehetőségek tudatosítását, a kiaknázásukra való moz­gósítást. ösztökélést várjuk. A tudomány részéről — je­lentőségével arányos 1— na­gyobb kezdeményező erőt. aktivitást is kérünk. A szo­cialista tudománv nem elég­szik meg a kutatási ered­mény egyszerű átnvúitásá- val. hanem összemosva a ava- korlat embereivel, kísérle­tezve követi n vömön a m/MoraiAsulás. az alkalmazás út iát js. A társadalomtudományok fejlődése is az.zal fügig össze elsősorban, hogy kutatóik az élet felvetette, sürgető és ié_ nveges kérdéseikre felelős­séggel törekszenek választ adni De tévedés volna azt hinni, hogy a társadalomtu­dományoknak a társadalmi gyakorlattal való kapcsolata egyszerűen kutatási téma kérdése. Az is természete­sen. de igen sokban ez a kapcsolódás nem a kutasán témán. hanem a kutatás módszerén múlik. A társa- daiomtudomám-oV éiettől va­ló elszigeteld őséhez vezet­het — s egyes esetekben ve zet is — minden elvan mód­szer. *me!v a ielenségev vizsgálatánál féfvelmen kí­vül hagvl-) a társadalmi fa. 1 vámár fVsszetettságát és fő­ien történetiségét. A tudom ár vnak — akár aa pnvag. akár p tazCQUr>1/>m kn+atia _ pondkfviii komnlex fel vám n tokkal van dojcra. A való­sáénál való teoretikus kap­csolattartás csakis a marvía tn ma+eríalísta elmélet ép dialektikus módszm- alkal­mazásával. a marxista tudó rr Ányossá g következetes ér­vényesítésével lehetséges. A tudomány legfőbb célkitűzé­sét a valóság (különösen a társadalmi val ősági mind mélyebb megismerése. a szükséges egyéb feltételek mellett, végső soron mindig a szemlélet, mindig az ideo­lógiai tényezők függvénye. Az élet minél teljesebb tudományos birtokbavétele megköveteli a kutatási sza­badságot. Epéikül — ennek szélésítése nélkül — nem tudjuk a társadalmi élet olykor hallatlanul bonyolult mozgásait, paradox jelensé­geit. sokrétűségét, „ravasz­ságait” látná. De minél na­gyobb e téren a szabadság, annál nagyobb az ideológiai felelősség, annál nagyobb a társadalommal szembeni fe­lelősség — ezért kell a sza­badsággal együtt szüntelenül növelni a vitában résztvevők felelősségét is. Miméi eleve­nebb a vita minél «zélesefob a nézetek szembesítése an­nál fontosabb hogy őrizzük és áttoljuk azt ami a viták alapja: az etrvséeet a leg­alapvetőbb kérdésekben. . A partnerek tartsák szem előtt a közős elvet és eV* és úgv vessék fel a megvitatandó kérdéseket hoz-' az ne za­varta az előrehaladást ne feszítse ’ szét az együttmű­ködést amrtvnek eélia a szocialista Magyarország, a szocializmus eszméinek szol­gálata. Akad példa arra is, hogy egyesek nézeteit kategoriku­san el kell utasítanunk. Er­re azért volt szükség, mert ezek társadalmunk alapvető elveit és intézményeit kér­dőjelezték meg. Hamis kö­vetkeztetés, ha ebből bárki a kutatási, vagy a vitasza­badság leszűkítését olvassa ki. Tudományos életünk mindig különbséget tett és következetesen különbséget fog tenni a válaszkeresés során, a vita hevében téve- dők s a velünk tudatosan szembenállók közt. Másként a ’ tudományos gondolkodás megmerevedésének veszélyét idéznénk fel. Márpedig a marxizmus mindig válaszo­ló. mindig alkotó, mindig vitázó természetétől mi sem áll távolabb- s hadd tegyem ehhez hozzá, 'a marxizmus sohasem defenzív. Ma a tu­dományt vállalni1 annyit je­lent, mint az élet mellett, a tudomány nyitottsága mel­lett állni és vállalni az ez­zel járó társadalmi felelős­séget és feladatot. A tudós ma hivatását csak akkor tudja betölteni, ha benne él tudományága révén a köz­életben is. ha ismeri népe, hazája helyzetét, törekvéseit ha aktívan tájékozódik a vi­lág dolgaiban. A közéletben való aktív jelenlét, az élet­tel, termeléssel való kapcso­lat, a politikai érdeklődés és érdekeltség mindig termé­kenyen hat vissza a tudo­mány kérdésfeltevéseire, problémaérzékenységére és leleményességére is. Tudom- i'uunk számára ma a világ is nyitott. A szo­cialista közösség országai­nak határain beiül építhet az__összefogás, együttműködés erőt-sokszorozó segítségére is. A tudománv eredmé­nyeinek nemzetközisége mel­lett az internacionalizmus­ban találja meg annak egye­temes biztosítékát- hogy eredményei a társadalmi ha­ladás. a nemzeti független­ség. a béke ügyét szolgálják. Fejlesztjük, mint eddig is. tudományos kapcsolatain­kat a tőkés országokkal, és úgv tekintjük e kapcsolato­kat.. mint az ideológiai harc területét: átvéve azt- ami va­lóban tudományos eredmény és elhárítva azt ami tőlünk idegen, a velünk- szemben álló, tudománytalan „eszmei koncepciókat”. A tudomány sok tekintet­ben valóban nemzetközi, de A Chilei Szocialista Párt két vezetőjét halálra ítélték, másik négyre életfogytiglani I börtönbüntetést szabtak ki a chilei katonai hatóságok A halálra ítéltek:' Uldari- cio Figueroa, a szocialista oárt Valdivai tartományi tit­kára és Victor Hórmazabal, a szocialista nárt helvj szerve- •7piAr.pT, perv másik vezetője. Életfogytiglani börtönbüh­a tudósnak mindig van ha­zája. világnézete. A marxiz­mus pedig satumképpen sem korlátja — ellenkező­leg: kitelj esi tő je — ha tet­szik modellje — a tudo­mány nemzetköziségének. Tisztelt közgyűlés! Pártunk a felszabadulás első perceitől kezdve fontos feladatának tekintette a legszélesebb dolgozó töme­gek és az alkotó értelmiség közelítését egymáshoz, kap­csolataik elmélyítését. Az értelmiségnek nemcsak a számszerű súlya, de jelen­tősége és társadalmi szerepe is megnőtt a szocialista tár­sadalomban, s ez a szerep egyre fontosabbá válik . épp azért, mert a pórt. a kor­mány, az egész nép előtt a munkásosztály poll fikájának elmélyítése, tudományosan még jobban megalapozott ki­dolgozása és egyre szerve­zettebb végrehajtása áll. Az értelmiség azért talál­ta meg a maga természetes helyét és funkcióját ebben a folyamatban, mert maga is ezernyi szállá] kötődik a néphez, a munkásosztályhoz. Mai alkotó és tanító értelmi­ségünk egyhaimada eredeti­leg maga is munkás vagy paraszt volt. továbbá kb 40 százaléknak pedig a szülei voltaik munkások vagy pa­rasztok. összesen tehát mai értelmiségünknek mine-gy háromnegyede olyan, aki vagy maga is vagy szülei, családja - révén közvetlenül is a munkásság és paraszt­ság soraiból került ki. Az értelmiség azonban nemcsak azért ért egyet a munkás- osztály politikájával, mert többségéiben munkás vagy paraszt származású. Az ér­telmiség azért találta meg helyét a szocializmusban, mert a szocializmus humá­nus törekvései és az értel­miségi lét céljai, az emberi, ség. az emberi haladás szol­gálata egy tőről fakadnak. Ahogy pártunk tudomány- politikai irányelvei iR leszö­gezték, a szocializmus és a tudomány egymásra találtak és szövetségesek. Csak a szo­cializmus teszi lehetővé, hogy a tudomány valóban betölt­se hivatását, s eredményei ne az emberiség pusztulását, hanem felemelkedését szol­gálják. Az öntudatos munkásosz­tály és annak pártja becsüli legjobban a tudományt. Ez nem egyszerűen anyagi kér­dés, bár az is. Azokban a létfontosságú feladatokban amelyeket társadalmunk a tudományra bíz, fejeződik ki leginkább a bizalom. Abban, hogy létfontosságúnak tárt­jait a tudósok és az egész értelmiség aktív, munkatársi részvételét az ország életé­nek tudományos irányításá­ban, alternatívák kidolgozá­sában, a döntések előkészí­tésében és végrehajtásuk fo­lyamataiban iS. Ez egyben komoly nem­zeti. társadalmi felelősséget is jelent a tudomány szá­mára. Aczél György befejezésül hangoztatta: A tudó« munkája az eeésit magyar népnek fontos. Né­pünk. a felszabadult ország segítő, figyelő, megértő társ­ként állt és áll önök melle t. A továbhíaikban sor került Marx György akadémikus Tudománv és műveltség cí­mű előad ására, valamint a % akadémiai aranyérem és di­jai''- átadására. Délután a főtitkár és he­lyettesei az érdekelt tudomá­nyos osztálvok ülésein adnak számot- a tudományt"-•'i,°fü- kön kifejtett négyéves irá­nyító tevékenységükről. tetésre ítélték Luis Dia*t, Valdivia volt polgármeste­rét, Sándor Arancibiát, a tartomány volt kormányzó­ját, valamint a szocialista párt helyi szervezetének két aktivistáját. Lénia Santiba- nezt és Viktor Gallardo-t. Santiagoban bejelentették, hogy jövő héten kezdik meg a néni egység 27 vezetőjének perét FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva fore Giulianónak 9. Mit. akarhat egy fiú, aki alig múlt húszéves? Hogyan tud­hatnánk mi, ha ő maga se tudja biztosan? Egyelőre föl­akarja verekedni magát, pa­rancsolásra és győzelemre vágyik. És nekünk segíte­nünk. támogatnunk kell... — Mégse kéne mindent felmarkolnia — jelentette ki a borgettói. Ebben Don Calo is egyet­értett. — Nem. mindent nem sza­badna felmarkolnia: vetésre szükség van, aratni is kell, persze neki. de a részünket ki kell adnia. A bankett végén elhatároz­ták: nem kezdenek ugyan igazi tárgyalásokat Giulianó- val de a partinicói és a monrealei^főnököket megbíz­zák: tartsák vele a közvetett és a közvetlen kapcsolatot. Az egész part menti, de a beljebb fekvő maffiáknak is. Monrealétól Trapaniig. bele­értve Corleonét. Alcamót. Patrinicót Castelvetranót. a vezérek döntéséhez kellett tartamok magúkat. vagyis •a-hhoz. hosv nem indítanak fro.ntális támadást Giuliano és emberei ellen. hanem pártfogásukba veszik támo­gatják és tájékoztatják: en­nek ellenében viszont meg­felelő ellenszolgáltatásokra számítanak Semmi esetre se tanúsíthatnak lekezelő maga­tartást, inkább jő tanácsok­kal kell ellátniok, ha hozzá­juk fordul. Szemmel kell tartaniok az embereit, hátha akad köztük, akinek meg­nyerhetik a bizalmát. És a politika? És a rendőr­ség? Ezt kérdezte néhány maf­fiavezér a nagyfőnöktől, Don Calotól. — A monrealei és a par­tinicói testvérek kapnak majd utasításokat — felelte Don Colo, mielőtt távozott. A szálloda előtt fiáker vár­ta, fehér lóval, aztán a töb­biek js elindultak egyenként, testőreik kíséretében: ki vo­naton, ki távolsági buszon, páran autóval. 7. Guiliano híre gyorsan szállt. A városi szervek, az államgépezet összeomlása, a szövetséges csapatok pa­rancsnokságain feltűnő sö­tét amerikai—szicíliai ügy­nökök — azelőtt közismert gengszterek — és azok a kö­rülmények. amelyek közt a maffia újjászerveződött a rendőruralom összeomlása "tán mely uralom egyébként komoly gondokat okozott an­nak ideién a maffiának a hagyományos stílusú vezé­rek kögében — mindez és még más tZnvező is hozzájá­rult atiho-7 from- ru-itinnönak legendája kerekedjék a szi­get nyugati felének „szicíliai hazafiságra” szomjas népei közt. Giuliano már első meg­mozdulásaitól kezdve arra törekedett, hogy bizonyos szabályok vagy törvények szerint gyakorolja hatalmát Maguk a régi stílusú maffia­vezérek környékezték meg: vesse latba minden erejét hogy megint legyen valami rend az alvilágban. És az alvilág akkoriban a társada­lomnak igen széles rétegét .jelentette. A kisebb-nagyobb bandi­ták. akik szabadon garázdál­kodtak Nyugat-Sziciliában. valódi veszélyt rejtettek a maffiahatalom számára. Csak Giuliano „tartott rendet”. Sikerült összefognia a régi stílusú maffiások ha­talmából kicsúszott legerő­sebb csoportok parancsnok­ságát. A tiszteletre méltó társaság vezérei „bölcsen döntöttek” Palermóban: bi­zonyítsák be Giulianónak a barátságukat, és vállalkozá­sait — állatlopásait, útonál- lásait, zsarolásait — segítsék információkkal. Giuliano is bölcs vezére volt bandájának: a zsákmány elosztásakor nem feledkezett meg a biztonsági alapról, egyre tekintélyesebb tőkét gyűjtött a váratlan kiadá­sokra és a szervezet erősíté­sére. (Folytatjuk) Saig’Offti haderők hatápiértő akciója madják”. Párharc az elnökségért Franciaországban (Folytatás az 1. oldalról) Haláfperek Chilében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom