Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

iSTLET-MACYATlORSZÄ« ft filial mt wtíjm W: Hagyományok ápolása • • Ünnepség a Kölcseyben Koszorúzás Kölcsey szobránál Húsz évvel ezelőtt, a taní­tóképző árnyékában, szeré­nyen meghúzódva egy új gimnázium első osztálya nyílt meg. A képzősök lassan ki­röppentek — köztük olyanok, mint Váci — és fokról fokra bontotta tágabbna szárnyait az új iskola, a Kölcsey nevét viselő. Roppant felelősség, ki két oly nagy magyar szellem örökségét vállalja és ápolja, mint a Himnusz költőjéét és a magyar Alföld, a szabolcsi világ, és a mindenség újkori dalnokáét. A nyíregyházi is­kola diákjai pedig ezt tették. Jelszavuk: „A haza minden előtt” összefogta Kölcsey és Váci hitvallását és útravalót adott minden évben az innen indulóknak, A szombati ünnepség, me­lyen a mai diákok kék-fehér ruhás derűs serege mellett ott voltak a régiek, a tíz. tizenöt évvel ezelőtt végzettek, ép­pen ezért kapott különös fényt és szépséget. Melegség lengette be a folyosókat, és bár mindent uralt a fiatalok derűje, mosolya és vidám ne­vetése. a mély tisztelet a névadó előtt, kinek szobra a folyósó szögletében memen- tóként második immár, csen­desebbre fogja a szót, és az igazi nagyság soha meg nem szokható jelenlétével főhaj­tásra késztet kamasz fiút és serdülő leányt, pedagógust és szülőt. Furcsa tán. de Rácz And­rás bácsinak, a nyugdíjas pe­dellusnak szemével szeretné látni gz ember az eltelt 20 évet. Nemzedékek vonultak el előtte, csínytevők, komo­lyak, továbbtanulók és csa­lódottak, az új módszerrel ta­nuló ápolónőjelöltek, a visz- szatérők. akik kezükben dip­lomával érkeztek, hogy meg­köszönjék a négyéveket, a nevelők áldozatos munkáját. Kétévenként rendezi meg az iskola a Kölcsey-napokat. Ilyenkor bemutatják, mit al­kotnak szabad időben, számot adnak arról, mint őrzik a ha­gyományt. kitárják az osz- ’ tálytermek ajtaját, hogy lás­sa szülő, rokon és érdeklődő: a nyíregyházi kölcseysek mindig lépnek egyet előre, hiszen ami tegnap sok volt, holnap már .....nem elég...” A szobor, amelyet avattak, Szatmárcseke ajándéka. A gondolkodó Kölcseyt mutat­ja, úgy, mint akinek vállán egy nemzet gondja települt meg, s aki mögött a szálfa egyenesen az emberi erőfe szítás ógfelé mutató jelképe. Tenni, alkotni, tanulni, s végezni mindent, mi e haza üdve, ezt szimbolizálja, s ad­ja útravalónak a mai diák számára is. A percek és az órák. ame­lyek a komoly emlékezés je­gyében zajlottak, nyugodtan oldódtak könnyedebbé. Egy vidám nemzedék a tisztelgés nagy pillanatai után szinte észrevétlen lépett át a má­ba, hogy mutassa: példakép álmodta világ valóságában ki- teljesedett ifjúság nő az is­kola falai között, és az öröm­től 120-at verő szívek doboló ritmusa 1974-re hangolva ün­nepli saját évfordulóját, egy piciny lépcsőt, amely a hol­nap felé indul. (bürget) Vízellátás a megyeszékhely peremen Nyíregyháza jövendőbeli elővárosa Oros és a kör­nyező települések: Nyírpa- zony, Világos tanya és a hét­végi pihenőtelkek a Kelet­magyarországi Vízügyi Ter­vező Vállalat tervei alapján néhány esztendő múlva víz­müvet kapnak. Az Orosi Nagyközségi Tanács Végre­hajtó Bizottsága — mint be­ruházó — hatféle megoldás közül a KEVITERV tanulmá­nyát fogadta el és a napok­ban már sor került a szak- igazgatási szervek tervegyez­tetésére, valamint a helyszíni bejárásra. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az érintett te­rületeken 3221 lakos él, s ezek az emberek Ivóvizüket különböző ásott és artézi kutakból nyerik. Amikor az orosi tanács felkérte erre a munkára a KEVITERV és a kivitelező SZAVICSAV szak­Aki keresett talált Szabolcsiak a BNV-ről Bezárta kapuit a Budap»es- ti Nemzetközi Vásár. Az el­ső, szakosított bemutató, a termelőeszközök kiállítása. Bár a kiállítók között a ko­rábbinál kevesebb volt a me­gyei, a látogatók között ez­úttal is sok szabolcsit lehe­tett találni. Voltak csoportos utazók, hivatalos küldetésű- ek és szép számmal olyanok, akik szabadszombatjukat, vagy vasárnapjukat áldozták fel azért, hogy kielégíthessék kíváncsi természetüket, okul­janak, tanuljanak a látottak­ból. A látogatók közül kér­deztünk meg néhányat: ki, milyen benyomásokat szer­zett, érdemes volt-e törődni, fáradni? — Sokkal jobb volt mint a korábbiak — állítja határo­zottan Hermann György, a Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat gépé­szeti és szállítási osztályának vezetője — mert a gyakorlati munkához adott segítséget. Nem volt vegyes felvágott, nem kellett keresgélni azt, amire kíváncsi volt az em­ber. A szakosítás lehetővé tette, hogy egy-egy pavilo­non belül, egy csoportban láthassa meg az ember egy- egy ország, vagy vállalat ha­sonló típusú termékét. Ez módot is adott egyben az összehasonlításra: melyik a jobb, melyik az, amelyiket célszerűbben lehet alkalmaz­ni egy-egy speciális munká­hoz. Tetszettek a Csepel Autó termékei. Itt láttam például embereit, tervezőit, nemcsak azt mérlegelte, hogy a jelen­leg ott lakók jóízű, higiéni­kus körülmények között érkező vízhez jussanak, ha­nem azt is, hogy ez a népsű­rűség — együttvéve Orost és Nyírpazonyt — 1985-re nyolc­ezer, az ezredfordulóra: kö­zel tízezer, míg 2015-re meg­haladja a tízezer főt. Rohamosan nő majd a víz- fogyasztás. Éppen ezért — a közel húszmillió forintos be­ruházással — az V. ötéves tervben épülő vízvezeték­hálózat háromszáz mil­liméteres csöveit Nyíregy­háza város vízműrendszerére tervezik kapcsolni. Kérdéses viszont még az, hogy legyen vagy ne legyen víztornya Orosnak. Az előírások azt mondják, hogy igen, a terve­zők viszont azt, hogy nem, mert ezáltal jelentős össze­get lehetne megtakarítani, melyet a nyíregyházi vízmű bővítésére és rekonstrukció­jára fordítanának. meg először a gyár által ké­szítendő, modernebb karosz- szériájú, munkásszállító au­tóbuszokat. Csak ... egy ki­csit drága. —i Ha valaki csak azért utazott a BNV-re, _hogy kikapcsolódjon, szó­rakozzon, az csalódott — vélekedik a látottakról Szita János, a HAFE nyír­egyházi gyárának művezető­je. — Nekünk, szakembe­reknek azonban nagy él­ményt jelentett, Akár három napot is eltöltöttem volna a szerszámgépek között. Engem speciálisan a svájci Hauser cég gyártmánya, egy bolygó­köszörű érdekelt, aztán a vé- dőgázas hegesztőkészülékek. A mi munkánkhoz is elkelne egy ilyen nagy pontosságú, megfelelő finomságú felüle­tet előállító szerszámgép. — Érdemes volt megtekin­teni a szakosított BNV-t — mondja Jánvári László, a BEAG nyíregyházi, UNI- VERSIL gyáregységének üzemtechnológusa. — Mivel akusztikai berendezések gyártásánál dolgozom, engem elsősorban ezek érdekeltek. Jóleső érzés volt látni gyá­runk Budapesten készülő termékeit is. Például az elő­ször itt kiállított stúdió ke­verőasztalt, amely egy dip­lomatatáskába is belefér. Újat, feltétlenül hasznosítha- tót nyújtott természetesen a gépipar is. Megcsodáltam a Győri Vagon- ég Gépgyár termékeit is. Itt mindenki megtalálta azt, amit keresett, amire kíváncsi volt. Építészet és képzőművészet Egy találkozó margójára A napokban a MTESZ nyíregyházi Víz utcai klub­jában építészek és képző­művészek baráti találkozó­ja és Ismerkedése zajlott le. Miért találkoztunk, s miért kívánjuk az alkotó baráti is­meretséget, az együttműkö­dést? Érezzük, hogy mint régen, az új építészetnek is meg kell találnia a kapcsolatot a képzőművészekkel, mert tel­jesértékű művek, terek csak így kerülhetnek ki kezünk alól. Ezért kerestük egymást és ezért kívánjuk a jövőben az alkotó együttműködést, hogy legalább azt ne szalasz- szuk el, ami adottságot sze­rény pátriánk rendelkezé­sünkre adott. A lehetőségek­ből ötvözzünk egyre telje­sebb műveket városaink, községeink díszére. Nem is oly egyszerű ma ez az öt­vöző munka. Még a múlt század közepé­nek építésze is ugyanabból a fából, kőből és téglából épít­hetett, annak adottságait, korlátáit vehette figyelembe, mint amiből közel ötezer éven át dolgoztak elődei. Ug­rásszerű változást az építé­szetben az acél, a vasbeton, az üveg, a műanyag hozott és hoz napjainkban. Ezeknek az anyagoknak nincs hagyomá­nya, hovatovább talán még sajátságaiknak teljesen ki nem forrott szerkezete sem. Hogyne volna nehéz hozzá­juk igazítani a képzőművé­szetet s architektúrát! További nehézség a tömeg- termelésből fakad. Míg a középkor, de a reneszánsz is megelégedett egyes kiemelke­dő terek, építmények, mint a település fókuszainak foko­zott dekorálásával, addig ma elvárjuk, hogy a sokezer új A televízió látogatása Fra- nyó Zoltánnál, a romániai magyar irodalom idén 87 esz­tendős „nagy öregénél” kel­lemes és tanulságos órát szerzett úgy gondoljuk, nem­csak az irodalomkedvelő né- zőknek-hallgatóknak is. Az idős költő, műfordító, esszé- író tiszteletet parancsoló élet­műve a kelet-európai népek között szellemi hídépítés és barátság jegyében fogant; és teljesedik ki ma is. Mint szá- zadeleji nagyjaink (Ady. Ju­hász Gyula es masuk) kortár­sát, ma mar irodalomtörténe­ti távlatú idők bizonyság te­vő éiő tanúját, derűs lelkű, kiegyensúlyozott, bölcs em­berként ismertük meg Sza­bolcsi Miklóssal folytatott beszélgetéséből, olyannak, aki munkájában megtalálta és meg is valósítja élete céljai. A hangulatos, ma már iroda­lomtörténetinek számító anekdotákkal is fűszerezett beszélgetés bizonyára sokak­ban ébresztett további érdek­lődést az író kora. pályája és ami a legfontosabb: művei iránt. • Móricz Virág tévéfilmre ír­ta át 1968-ban megjelenít re­gényét. a „Gúnyos mosoly”-t, amelyet szerdán láthattunk. A film nemhogy megőrizte, de véleményünk szerint, szük­ségtelenül föl is fokozta a regény ironikus, szatirikus hangvételét azzal, hogy a fi­atal patikus-orvos házaspár lakáshoz juttatását szinte az egész Duna-kanyar! falu ér­telmiségének mondhatni köz­ponti kérdésévé tette. A há­zaspár kisszerű pletykákkal való „szétmarásának” ár­nyaltabb ábrázolása helyett pedig a cselekmény végső ki­fejletét egy szokványos meg­csalás eredményeiként tud­hattuk be- A tévéfilm erényei leginkább a mai valóság egy- egy részletének pontos meg­figyelésében és megmutatásá­ban, néhány jellegzetes, gyen­geségeikről is árulkodó em­beri magatartásforma plasz­tikus megjelenibéséoen mu­tatkoztak meg. (A tanácsel­nök figurája azonban kevés­be látott életszerűnek, hihető, nek.) Rajz János professzo­rát, Bara Margit élveteg saápasszonyát. Kovács Ka­roly öreg orvosát jól jellem­zők, szíveden látott szerep­lőikként ismertük meg. Papp János és Drahota Andrea há­zaspárjából az utóbbié volt a halasabb és jobban meg is formált szerep. Szombaton este Alekszandr Vampilov friss, szórakoztató vígjáiékának magyar televí. ziós feldolgozását láttuk. A helyzetkomikumot is bőven kiaknázó cselekmény egy ne­hezebben hihető alapszituá­ció megteremtésével indult ugyan, de ha túltettük ma­gunkat (és a vígjáték kedvé, ért miért is ne tettük volna túl?) azon, hogy az öregedő klarinétos, a szeretetre méltó, „szerencsétlen flótás” bámula­tosan könnyedén fogadja el az éjszaka beállító ismeretlen fiatalemberek egyikét soha nem tudott fiaként, — akkor már minden logikus, szóra­koztató folyománynak ha­tott. Voltaképpen a vígjáték egyetlen jellemre, Saerefimov ..slemil”, félbohém, meleg, szívű klarinétosára épített. Elhittük, hogy ilyesmi csak vele történhetett meg. Feleki Kamill, remekelt a testére szabott szerepben, mintha csak neki találták volna ki... Merkovszky Pál lakóépület maga és annak közvetlen környezete is ma­gas esztétikai élményt nyújtson. Van tehát nehézség jócs­kán (az anyagi korlátokat még nem is említettem), de ez nem lehet akadálya törek­vésünknek, hogy a lehetősé­gek határain belül keres­sük az utat még Nyíregyhá­zán is korunk eszméinek ki­fejezésére, harmonikus épí­tészet megteremtésére. Építészek, festők, és szob­rászok felmértük a nehéz­ségeket, érezzük felelőssé­günket, de nem támaszkod­hatunk csak saját erőnkre. Hívjuk hát partnereink, de az egész szépre vágyó lakos­ság segítségét. Városi vezető­két és beruházókét, hogy ta­núsítsanak megértést, szen­teljenek figyelmet a kérdés­nek, hogy legalább azok az alkotások ne maradjanak fel- állítatlanul, amelyek drága pénzen már elkészültek. (Például: „Az anya gyerme­kével”, amely jelenleg a me­gyei kórház pincéjében pi­hen.) Hogy ami van, az tet­szetősen nyerjen elhelyezést, (talán jó volna, ha városunk­ban is működne városszépí­tés! társadalmi bizottság, esetleg a Hazafias Népfront­nál) és, hogy egyes helyeken, nagyobb beruházásoknál ne kelljen törölni a költségek kö­zül éppen a freskót, vagy domborművet (a megyei mű­velődési ház költségének egy ezreléke közel százezer forint, a MOM mátészalkai gyáráé ennek a duplája). Várjuk, kérjük a kivitelezők megértését és a társadalom segítségét. Scholtz Béla építészmérnök Földszint és emelet. Vészi Endre hangjátékát mutatta. be a Rádiószinház ezen a hé­ten. A darab rendezője, Bar- lay Gusztáv mondja róla a Rádióújságbeli előzetesben: „ ... keserű és kegyetlen, fi­gyelmeztető felkiáltójel, mu­tatja, hogy sokan visszaélnek helyzeti előnyükkel, nyü­zsögnek, hajbókolnak, és mert „jól tájékozottak”, le- söprik, megelőzik azokat, akik úgy élnek, hogy az em­ber egyetlen fokmérője az elvégzett munka. A Föld­szint és emelet a fényben élők és az alulra szorultak konfliktusát fogalmazza meg.” Valamiben többet is, keve­sebbet is adott a rendező ál­tal említetteknél ez a darab. Többet adott azzal, hogy a főhős, Szomráki Gyula asz­talos gyári munkás lakás­ügye okán nemcsak az ön­zetlen ember igazságtalan háttérbe szorításán, a jóból való kisemmizésén háboro­dunk fel. Azt is megállapít­hatjuk magunkban, hogy egyrészt az emberek iránti figyelmességet nem szabad szinte már n szolgalelkűség- re jellemző módon gyakorol­ni, mert senki nem kap érte valódi megbecsülést, más­részt pedig: ezt az alapjá­ban jó emberségben gyöke­rező figyelmességet viszo- nozAia kell annak, aki ré­szesül belőle. Meg kell be­csülnünk, mert nagy értéke a közösségnek. Általában hajlamosak vagyunk a jócse­lekedetek elfogadására, anél­kül, hogy igyekeznénk viszo­nozni. Valóban keserű, figyel­meztető felkiáltójel. Vészi­nek ez a hangiátéka. ha nem is a helyzetükkel vis­szaélők ég a kilátszottak, alulmaradtak közti korflik- tus megmutatásával, mert a ház lakói nem igen tehetnek arról, hogv mindenkin segí­tő ezermester Szomrákinak nem az úi. modern lakótele­pen utaltak ki lakást. Fi­gyelmeztet viszont arra. ho"- ,,a fényben élők” közül mea ma is sokan szemérmetlenül kihasználják a munkásem­bert a magánéletben, szol­gálatokat fogadnak el tőle, mint természetes járandósá­got, s mindezt kiegyenlített­nek vélik azzal, ha tegező viszonyba, „barátságra” lép­nek a munkással. Figyelmez­tet arra is, hogy a mások iránti figyelmességnek az önérzet megtartásával sza­bad csak megnyilatkoznia. Ez a Szomráki lélekben nem igazi munkás, mert nem elég önérzetes, nem elég öntuda­tos. Egy régifajta házmester szolgalelkűsége is megbújik benne a szocialista emberre jellemző önzetlen segítőkész­ség mellett. Ez a szerviliz- mus is oka annak, hogy a lakótársak nem becsülik iga­zán, ezért használják ki, s ezért is nem állnak ki mel­lette, csak sajnálkozó szava­kat kap tőlük. Szomrákinak ez a gyengesége viszont nem menti azokat a hibákat, amiket a hangjáték teljesen jogosan ostoroz. Az élete regény volt. He- mingway-ről szólt ez a vál­tozatosan összeállított doku­mentumműsor. Az író saját műveiből „lépett” a hallgató elé, hisz a legtöbb írásában van egy olyan figura, akiről erősen érzik, hogy ez sok vo­natkozásban ő maga, vagy legalább is rezonőrje. A hangjukkal szereplő színé­szeket sok volna felsorolni,' legtöbbjük már kapott is di­cséretet, mert az elhangzott regényrészietek, novellák nagyobb részét más alka­lommal már hallottuk. Ez azonban nem csorbította a műsor hangulatát. Az össze­állító Tóth Bálintnak és a rendező Vadász Gyv,lánalz köszönhetjük ezt a megem­lékezést. A futár négykor az Ale­xen lesz. Hallottunk már sok­kal érdekesebb dokumen­tumjátékot is, éppen Kubinvi Ferenc szerzői tollából és mikrofonjából. Ez kissé unal­masra sikerült, talán azért, mert alig volt magyar vo­natkozás benne, aztán azért is. mert a színészek sem tud­tak sokat kezdeni a szöveg­gel. Kár érte, mert a téma érdekes és sajnos időszerű is lett az utóbbi másfél, két évben. Seregi Istváq

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom