Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-25 / 120. szám

1. oídaí RELET-MAGYAROItSZÄ$ ÄBsar — *»a .. um Wra. jmSjüs 3S SzííJók fóruma: Kérdez a gyerek Alighogy megtanul beszélni a gyermek, máris kérdez Minden érdekli. Miből van? Mitől mozog? Miért van?... Ki tudná megszámlálni, hány kérdést tesz fel egy nap. mindent azért, mert okosodni szeretne, fejlődni akar. Szeretné tud- ni mindennek az okát. ismerni az egésznek a részeit, az alkotóelemeit. Legszívesebben szétbontaná a játékait is, hogy belásson a belsejükbe. Az okokat, az összefüggéseket kereső „miért”-ek sokaságával ostromolja már 3—4 éves kortól kezdve a környezetében élő felnőtteket. Nagyon fontos dolog, hogy komolyan vegyük az el. hangzó kérdéseket és a valóságnak megfelelően, őszintén feleljünk a gyermeknek. Tudom, nagyon sok türelem kell hozzá, de megéri. A logikus gondolkozást serkerttjük, a ku­tató, okosodó kedvet élesztgetjük azzal, ha minden kérdésé­re felelünk, értelmi fokának megfelelő szinten. Nagyon súlyos hiba lenne, ha egyszerűen elhallgattat­nánk a kis érdeklődőt: „Most nem erek rá!”, „Te ehhez még buta vagy!”, esetleg egyszerűen: „Hagyj nekem bé­két!” leintéssel. A sok ki nem mondott kérdéssel magába fordulna a gyermek, elhúzódna csalódottan, a saját fantá­ziájára maradna a megoldások keresésével, fejlődésében megállna. Másik hiba lenne, ha hamis, tudomány ellenes magya­rázatot adnánk a gyermeknek. Ila a hóesésre azt monda­nánk, hogy „az angyalkák dunyhája' szakadt ki”, vagy a „Télapó rázza a ezákállát”, a mennydörgésre pedig azt, hogy „kugliznak az angyalkák”. Gondoljunk csak arra, hogy mi az űrkutatás korában élünk! Milyen csalódás érné a gyer­meket, amikor az iskolában megtanulná a természeti je­lenségek valódi okát. magyarázatát. Ha addig nem jött rá, úgy akkor rájönne, hogy valótlant mondtunk neki. Eltá­volodna tőlünk. Az a gyermek, aki a legkisebb kortól kezdve megszok­ta, hogy nyugodtan és bátran kérdezhet szüleitől, nagyszü­leitől, testvéreitől, tapasztalta, hogy szívesen és őszintén felelnek neki. az később sem fog eltávolodni a családtól, s a pubertáskori „kényes” kérdéseket is a szüleinek teszi majd fel, tőlük várja a felvilágosítást, nekik hisz, nem szo­rul a barátok, barátnők 8ugdolctízó, — nagyon, sokszor té­ves — információiba. Feleljünk minden kérdésre őszintén már a legkisebb kortól, — tanácsolom és tanácsoltam mindig is a szülők­nek. Több szülő megkérdezte tőlem, hogyan feleljen 4—5 éves kisfiának, kislányának, ak ilyen kérdéseket tesz fel: „Apu, mitől szól a.telefon?” „Mitől megy a villamos?. „Mi Van bent a felhőben?”, „Mitől esik az eső?”\ Az ilyen — idő előtti — érdeklődésre akkor felelünk helyesen és őszintén a gyermeknek, ha megmondjuk, hogy „Ezt te még nem értenéd meg kisfiam, ezt megmagyará­zom majd ha egy kicsit nagyobb leszel, de erről fogsz majd tanulni sok érdekeset az iskolában t-s.” Az ilyen türelmes, magyarázó felelettel nem hallgattatjuk el a gyermek ér­deklődését, nem fojtjuk el a tudásszomját. Előre kedvet csinálunk az iskolába járáshoz. Sokat hallunk mostanában arról, hogy a gyermekek nem egyenlő tudásszinttel kerülnek be az. általános iskola I. osztályába. Járt-e óvodába, vagy nem járt? Legtöbben úgy vélik, hogy csupán fn. dönti el, hogy milyen alapkész­ségekkel kezdi el az iskolai életet. Mi — elsőosztályos tanítónők — azt tapasztaljuk, hogy nagyon döntő szerepe van a gyermek szellemi fejlődésében annak, — akár óvodás, akár nem — hogy mennyire kap helyes, kielégítő válaszokat, a „miért”-jeire már a legkisebb kortól kezdve, mennyire tartják kötelességüknek a szülők, hogy az egészséges táplálásán, a tisztántartásán, szép öl­töztetésén kívül a szellemi életét is fejleszék. Téves az a felfogás, hogy a gyermekikéi nem szabad foglalkozni. Sőt! Kell! A „foglalkozás” nem jelent valami «lőiskolásdi félét. Nem keU megtanítani írni, olvasni, szá­molni, de beszélgetni kell vele. Ezeknek a családi hangulatú beszélgetéseknek egyszer­egyszer legyünk mi is a kezdeményezői. A gyermek is szereti, ha szülei érdeklőd!«* az ő kis életének esemenyei iránt. Kérdezzük meg, ha az óvodából hazajött: voltak-e sétálni, merre jártak, mit láttak, kivel játszott, mit .mesélt az óvó néni, meggyógyult-e már a beteg kis pajtasa. Nemcsak az óvodába járó gyermekektől van mit kér­dezni. Otthon is történik & gyermekkel számtalan fontos dolog. Ha hazajön édesanya vagy édesapa a tnunkahelyé- ról. megkérdezheti: „M*t segítettél ma a nagymamának?”, vagy „Mit játszottál, a játszótéren?”. A szülő is beszéljen gyermekének arról, amit egész ^ap csinál. Az egymás dolgai, élete iránti érdeklődés, alap­vető a szülő és gyermek kapcsolatában, enéikül nem is lehet nevelni. * Dr. Gergely Károlyné GYEREKEKNEK iü Gyerekeknek SB GYEREKEKNEK ® Gyerekeknek TÖRD A FEJED t Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Ismé­telten ne. 7. Csökönyösség. 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Vissza: elme. 11. Tisztít. 12. Elemi részecske. 14. Tölgy­termés. 16. Becézett Ilona. 18. Szibériai folyam. 20. Téli öltözködési kellék. 21. Za­mat. 22. Szemlél, szemmel érzékel. 24. Szovjet motor­kerékpár-márka. 25. Galva­nizáláshoz használt fém, fe­lületek fényessé tételére. 27. össze-vissza nézi! 28. Kever­ve, szól. 29. .. .a lába alatt a talaj. Függőleges: 1. Pingál, 2. Római 450. 3. Nóta. 4. Római 95. 5. Partok Szélvihar Zúg ott kinn a szélvihar, hideg hópelyhet kavar. Vén pásztorok most a fák, korának fehér hósubáL Elbújtak a madarak, befagyott a kis patak. De jó a meleg szoba, lángol a szén és a fa, a kályhában idebent tűzpillangók szárnya leng. Az ajtónál valami halk nyöszörgést hallani. Ajtót nyit a kis Ica. hát egy megdermedt cica. Bundáján hócsillagok, szeme könyörgőn ragyog. „Nosza, gyorsan, izibe, kis cicuskám, gyere be. A kis széken párna van. foglald el hamarosan. Kérsz egy kis meleg tejet? Kis cicuskám, jut neked egy parányi szeretet ölbey Irén KISLIBA PÁSZTOROK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) része! 6. Megfejtendő. 10 Hárfaféleség. 11. E napi. 13. Molibdén. kén vegyjele. 14. Római 1150. 15. Megfejtendő. 17. Vízinövény. 19. Feudális rang. 21. Villanykörte. 23. Lök. 24. Auszriai folyó, a Dunába ömlik. 26. Molnár Zoltán. 27. Azonos magán­hangzók. Megfejtendő: Hazánk egyik igen jelentőskora Árpád-kori műemléke .. .függ. 6., 15., vízszintes 1. ... a szom­szédságában található, hely­reállítás alatt álló bazilika. Múlt heti megfejtés: Észak- kelet-Magyarország ismert üdülőhelye SÓSTÓFÜRDŐ, melynek régi világáról gyak­ran olvashatunk KRŰDY írásaiban. Könyvjutalmat. nyertek: Balázs Jóatejf' Nyíregyháza, Szilágyi György Napkor. De­meter Tünde Hodász, Kál- mándi Ferenc őr és Csizma­dia Klára Rápolt. Csak levelezőlapon bekül­dött megfejtéseket fogadunk eL A ritkábban érkező leve­lek beszédesen jelzik, hogy közeledik a tapév vége. Sok még a tanulnivaló és min­denki igyekszik még javítani valamit osztályzatain. Mind­ezek ellenére reméljük, hogy a csapatok, a rajok, az őrsök tagjai szakítanak egy kis időt és beszámolnak nyári terveikről. Ki, mit fog csinál­ni, hol töjti a hosszú nyári szünidőt? Elképzelések, sőt konkrét tervek bizonyára már akadnak a csapatoknál, s nagy izgalommal készülnek a táborozásra. De az egyéni programok is érdekelnek bennünket, így azok levelét is várjuk, akik szüleikkel töltik a nyarat. A mai postánkban azonban még nem a szünidő eltölté­séről lesz szó, hanem a .Chi­lei szolidaritási hét esemé­nyeiről, egy riport kérdései­ről, kutatómunkáról, javas­latokról. Erőss Mária csapattitkár (a nyíregyházi 5. számú ál­talános iskola tanulója) a következőkről tudósított: „A 426. számú Váci Mihály és az 5610. számú Jósa András testvér úttörőcsapatok a Chi­lei szolidaritási hét kereté­ben ismerkedtek meg a .dél­amerikai országban lezajlott eseményekkel és fejezték ki együttérzésüket a chilei nép iránt. Ezen a szolidaritási héten — május 13—17-ig, il­letve május 20—24-ig — az iskolarádióban öt adásban hallottak a pajtások beszá­molókat és helyszíni riporto­kat. Az adássorozat címe volt: „A hangjukat nem öl­hették meg”. Többek között elhangzott Allende elnök utolsó rádióbeszéde, a chileá koncentrációs táborba zárt íoglyókká) készített helyszíni riport, megemlékezés az el­hunyt Pablo Neruda, Nobel- díjas chilei költő munkássá­gáról, az elnök özvegyének beszéde és magyarországi lá­togatásáról szóló beszámolók. A sorozat befejező adásában az elmúlt év őszén Moszkvá­ban megtartott békekong­Úttörő­posta resszusröl hallottunk ismer­tetést.' Az adásokat chilei forradalmi dalok és a béké­ről, a szolidaritásról szóló versek, zeneművek tették színesebbé. Ezen a héten a faliújságon Chilével kapcso­latos cikkék jelentek meg.” A Tyereskova őrs (a nyír­egyházi 8. számú általános iskola tanulói) Varga Gyu­lával, a városi pártbizottság első titkárával készítettek riportot. Kérdéseiket elküld­ték postánknak* is. „Mi is érdekelt bennünket úttörő­ket? Elsősorban úttörőéle­tünkkel kapcsolatos problé­mák, fejlődő életünk továb­bi tervei, a következő ötéves terv megyei célkitűzései, vá­rosi feladatok, a tanyavilág- ban történő változások. Hogy miben látja Varga Gyula a „Nem térkép-e táj* expedíció maradandó érté­két, a következő választ kap­tuk: az önálló kutatás, uta­zás, az örömszerzés a mun­kának az a része, amely as alkotáshoz közel áll. A vá­ros múltjával már megis­merkedtetek. Az idő okosanj szórakozva való felhasználá­sa, jó eszköz az emberré vá-» láshoz. Másik anyagunkat Somogyi Gyulánéval készí­tettük. Borika néni visszaem-l léke zeit a régi, sok gonddal telített életére, munkásmoz­galmi munkájára, élményei - re. Mindkét találkozásra még hosszú ideig örömmel fo­gunk emlékezni.* Kovács Erika fa 189. szá­mú Kinizsi Pál Úttörőcsapat titkárhelyettese) beszámoló­jából: „Örseink a vállalt ku­tatómunkát szép eredmény­nyel teljesítették. Megismer­tük a községünk határába*! levő „Kormány-dűlői* ho-í mokvár történetét, a még meglevő népszokásokat és felkutatták a falu, a járás ' és a megye régi épületeinek! történetét. De érdekeit ben­nünket termelőszövetkeze­tünk megalakulásának kö­rülményei. jelenlegi munká­juk, fejlődésük is.” Láng Etelka: Kőbe vésett nap Bégen, nagyon régen, ami­kor még nem voltak mesék, nem voltak évszakok sem. A nap állandóan a felhők között bujkált és vagy esett az eső, vagy fújt a szél. Ennyi volt az egész. Történt akkoriban, hogy a szegény ember így szólt a fiához: — Eredj fiam. nézz szét a világban, hátha máshol többet terem a föld. Jobban jóllakhatsz. Talán még meg is gazdagodhatsz. Á fiúnak elszorult a szive, mert nagyon szerette apját, anyját, otthonát. Nehezére esett a válás, elszakadni szeretteitől. De azért reggel, alighogy megvirradt, elindult. Jó. hogy csizmáin hangosan ko­pogott, legalább nem hal­lották szívének hangos do- b onását. Délig rrjeg sem állt. csak ment szótlanul. fMikor el­fáradt. leült east sziklafal tövébe. Tenyerébe haitottn n fejét és meg sem moccant. Kis idő múltán úi erőre kapott. Felállt. Nagyot nyújtózott. Mearonogtatfa csontjait és szomorúan te­kintett körül.. Akkor vérté men jobban azt. n szikla- ,r'lnt nmein mellett üldö­oélt Fehér, sima volt az a eetklakő. Amint elvíeenette -- n. gondolata támadt, hon"’ kelevés" ennek a napnak a dátumát. Aztán, ha ma"d "óvszer visszafelé jön akkor ’átka,fin elindulásának idő­"'cyn + f/jf «r Elővette a bicskáját, és vésni kezdett. Azt véste a sziklafalra: március 2í. Még a végén a pontot ki sem véste egészen, egyszer- csak megmozdult a szikla és kirryití, akár egy ajtó. A legény azt sem tudta, hová legyen a nagy csodál­kozástól. Hát még amikor a sziklafal mögül egy tünemé­nyes, szép lány lépett elő. Szőke haja vállára omlott és a halántékán pár szál ibolya fogta össze a repkedő fürtöket. Arca csupa derű és mosolygás. Kedvesen szólt: — Az én nevem Tavasz! Ide zártak nagyon régen. A varázslat szerint, csak ak­kor szabadulhatok, ha va­laki rávési erre a sziklafal­ra a születésnapom dátumát. Te voltál, aki rávésted. Honnan tudtad? Ki mondta meg neked? A legény szájaszéle is megremegett, amint beszélt: — Nagy búbánatomban Ír­tam fel ezt a napot. mert nehéz szívvel hagyom el azt a helyet, ahol születtem. — Mért akarod elhagyni hát? — Apám leért. erre. Sze­gények vanynnk. Alin te­rem a föld. Ritkán süt a nap. És ezen senki sem tud segíteni. — Ez azért volt. mert minket. évszakokat szikla- börtönbe zártak. De most. hogy kiszabadítottál engem én majd kiszabadítom nő­véreimet is. Még hárman vannak rajtam kívül. — Neked pedig legyen az a jutalmad, hogy nem heti elhagynod szeretteidet, ét én ígérem, hogy ezentúl meg- változik minden. Meglátod, milyen szép lesz az, hogy lesznek évszakok, és lesznek mesék. Az emberek szeretni fogják nővéreimet, a Nya­rat, az őszt, a Telet — és « meséket.. -KrfBjyk — Most pedig menj és lei gyen a szivedben öröm var lahányszor eszedbe jutok. A legény elnézte volna napestig a gyönyörű lányt, de az könnyű fátyolén el­lebegett. Utána mindjárt kisütött a nap. Kék lett ns ég. Mikor a fiú hazatoppant, apja. anyja, egyszerre ölel­gették. Egyszerre sírtak és nevettek. «r _ — De jól ' tetted fiami hogy visszafordultál. A fiú elmondta, ami vele történt. — Hiszek neked — mond­ta az avia boldogan. mert mindenki látja. érzi. hogy valami nagy fordulat történt az emberek életében. A fiú amerre ment a TaZ vaszról mesélt. Bizony az emberek szívesen hallgatták és azóta feljegyzik naptá­raikban a Tavasz születés­napját. Olyankor minden ember úgy érzi. mintha hozzájuk szólt volna így: • legyen « szívetekbe- öröm valahány- szór eszetekbe jutok. Azóta, nagyon sokan lát­ják olyan szénnek a Ta­vaszi. mint nhanu a legény látta leom'0 hajában pár szál foólyáml. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom