Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-25 / 120. szám

i. oldal ICELET-MAGYARORSZÁG 1W. rnájn* 5* háromszöge A JK8Z kongresszusa előtt Pénteken délelőtt Belgrád - ban. a Jugoszlávia.Szállodá­ban Sztane Dolanc, a JKSZ elnökség végrehajtó irodája, nak titkára. Jure Bi.lics, és Todo Kurtovics^a végrehajtó jroda tagjai sajtóértekezleten tájékoztatták a Jugoszláviá­ban akkreditált újságírókat, valamint a X. kongresszusra Belgrádija érkezett mintegy 20ü külíöldi újságírót a ju­goszláv kommunisták kong­resszusának előkészületeiről. Sztane Dolanc bevezető­ben hangsúlyozta, hogy a X. kongresszus egy történel­mi időszak lezárását jelenti. A párt a IX. kongresszus óta eltelt idő alatt megszilárdí­totta a felszabadulás után el­ért eredményeket. A jelzett időszakban — hangoztatta többek között Dolanc — ki­emelkedő eredményeink kö­zé tartozik az új alkotmány kidolgozása és jóváhagyása. A párt tizedik kongresszusán meghatározza az önigazgatá­son alapuló szocialista építés további feladatait, valamint az ország el nem kötelezett külpolitikájából adódó teen­dőket. A végrehajtó iroda titkára tájékoztatójában elmondotta, hogy a Párt felépítése a de­mokratikus centralizmuson alapul. Dolanc hangoztatta, hogy a X. kongresszus — a párttagság kívánságára — is­mét központi bizottságot vá­laszt, amelynek soraiból ke­rül ki az elnökség és az ed­digi végrehajtó iroda helyett a végrehajtó bizottság. A kongresszus 20 doku­mentumot vitat majd meg, amelyek alapvetően két fő , témával foglalkoznak, a bel­ső fejlődés és Jugoszlávia külpolitikája kérdésével. „Ja­vaslataink reálisak, nem tar­talmaznak többet. mint amennyit meg tudunk való­sítani” — hangoztatta töb­bek között. Dolanc. Az általános tájékoztató után a végrehajtó iroda tit­kára kérdésekre válaszolt. A moszkvai Pravda tudósítójá­nak felelve elmondotta, hogy az SZKP és a JKSZ, vala­mint. a Szovjetunió és Ju­goszlávia együttműködése a belgrádi deklaráción alapul és pozitívan járul hozzá a kapcsolatok bővítéséhez. Ugyanez a helyzet Jugoszlá­viának más szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsola­tait illetően is. A TASZSZ munkatársának kérdésére hozzáfűzte, hogy Jugoszlá­via jó együttműködésre és a kapcsolatok bővítésére törek­szik a szocialista országok­kal és értékesíti azok pozi­tív tapasztalatait. Ugyanak­kor az együttműködés ki- terjesztésére törekszik más társadalmi rendszerű orszá­gokkal is. A Frankfurter Rundschau tudósítójának vá­laszolva Dolanc elmondotta, hogy a kongresszusra szocia­lista és szociáldemokrata Pártokat is meghívtak és több ország így az NSZK, Belgium, Hollandia, Francia- ország, Norvégia és mások szocialista, illetve szociálde­mokrata pártjai delegációkat küldenek a JKSZ kongresz- szusára. Egy további kérdés­re kijelentette, hogy a Kínai Kommunista Pártot és az Albán Munkapártot. ame­lyekkel a JKSZ-nek nincs kapcsolattá, nem hívták meg, s így képviselőik nem lesz­nek jelen a kongresszuson. A Novoje Vremje tudósí­tója megkérdezte, hogyan vélekedik a JKSZ a nyugati sajtónak azokról a tenden­ciózus állításairól, amelyek szerint a Szovjetunió és a szocialista országok úgymond, „fenyegetik” Jugoszláviát. Dolanc kijelentette: „A Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal jók a kap­csolataink. A nyugati sajtó­nak ezekre az állításaira egyébként Tito elnök egy korábbi beszédében már re­agált.” Kiváló termelőszövetkezetek Afrika feliér Rendőrségi riadcautók cirkálnak Rhodesia útjain. (Folytatás az 1. oldalról) pártbizottság titkára, Spisák András, a vásárosnaményi pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, Józsa Endre, a területi tsz-szövet- ség titkára és Széles Endre, a járási hivatal mezőgazda- sági osztályvezetője. Az ün­nepi közgyűlést Faggyas Jenő, az Esze Tamás Ter­melőszövetkezet elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte a ven­dégeket, majd ismertette a tavalyi eredményeket. Ez­után Ekler György, a me­gyei pártbizottság titkára tolmácsolta a megyei párt- bizottság elismerését, mél­tatta a sikereket, hangsú­lyozta a további feladato­kat, áladta a Kiváló cím el­nyerését igazoló oklevelet. A Szatmár-beregi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge elnökségének elismerő oklevelét Józsa Endre adta át. Tarpán tizennégyen kap­ták meg a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést: Kulcsár Károly, Szécsi Zol­tán-, Kovács Ignác, Szűcs József né, Siti Benjámin, Bardócz József, Varga Mi­hály, Hegyi Élek. özv. Sza­bó Elemérné, Faagyas Lajos, Siti Mihályné, Hegyi Mik­lós, Esze Gygrgy és Szász Árpád. ötvenen kaptak „Kiváló tsz-tag” kitüntetést. A kitüntetették«» nevében Szécsi Zoltán mondott kö­szönetét. Ugyancsak tegnap délelőtt került sor az ünnepi köz­gyűlésre a Beregdaróc, Be- regsurány. Márokpapi Ba­rátság Termelőszövetkezet­ben. A közgyűlést Mester Endre elnökhelyettes nyitot­ta meg. s a vendégek közt üdvözölte dr. Pénzes Jánost, a megyei tanács elnökét, Czakó Jánost, a vásárosna­ményi járási pártbizottság titkárát és dr. Kiss Györgyöt, • járási tanácsi. hivatal el­nökét. A termelőszövetkezet 1973. évi eredményeiről fizt. Ka Sándor tsz-elnök tá­jékoztatta a megjelenteket. Dr. Pénzes János gratulált az eredménye’yhez és átadta a „Kiváló Termelőszövetke­zet” cím elnyeréséről szóló miniszteri oklevelet. A Szat­már-beregi Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek elismerő oklevelét és fiísz-serlegét Vass Bertalan, a szövetség munkatársa ad­ta át. A Barátság Termelő- szövetkezetben a „Mezőgaz­daság kiváló dolgozója” ki­tüntetésben részesült: Szend- rei Kálmán, Barkaszi Endre, Skórán Miklós, Pataki Pe­temé, Ancsa Margit, Czine István, Kecskeméti Gábor, Kázmér György és Hibály József. Miniszteri dicséretet kapott Fejes Margit és Ve­res Gábor. További tíz tsz- tag kapta meg a „Termelő- szövetkezet kiváló dolgozó­ja” címet, oklevelet és jel­vényt. A szamosszegi Dózsa Ter­melőszövetkezetben Puskás Menyhért, a csúcs pártvezető­ség titkára nyitotta meg az ünnepi . közgyűlést. Ezután Dienes Lajos tsz-elnök is­mertette azokat az eredmé­nyeket, amelyekkel elnyer­ték a „Kiváló termelőszö­vetkezet” címet. Az erről szól ól oklevelet, valamint a Szatmár-beregi Termelőszö- ' vetkezetek Területi Szövet­ségének elismerő oklevelét és dísz-serlegét Józsa Endre, a szövetség titkára adta át, méltatva a szamosszegi gyors fejlődést és az 1973. évi kiemelkedő eredménye­ket. A megyei tanács nevé­ben Krakomperger Mihály csoportvezető, a mátészalkai járási pártbizottság nevében Bartha István gratulált, a tsz tagságának és vezetői­nek. Szamosszegen a „Mező- gazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést kapta: Sarkadi Ferenc. Rigó László, Bodó Béla Endre, Bodó Vilma, Döller Endre és Paragh Antal. Hatan lettek a tsz kiválói dolgozói. „A bennszülötteket úgy kell kezelni mint a gyer- í mekeket... Ez az én poli­tikám és ez lesz Dél-Af- rika politikája.” (Cecil Rhodesnék 1887- ben, Fokvárosban elmon­dott beszédéből.) ­P saknem 90 esztendővel 1 ezelőtt hangzottak el a fent idézett mondatok, s azóta földünknek ezen a tá­ján látszólag nem változott semmi. Az akkor megfogal­mazott alapelvek Dél-Afri- kában még ma is érvénye­sek. A Dél-afrikai Köztársa­ságban a közelmúltban em­lékeztek meg a faji elkülö­nítés elvének, az apartheid­nek negyed évszázados fenn­állásáról, illetve az állami politika szintjére történt emeléséről. Ezzel is kifeje­zésre kívánták juttatni, hogy a dél-afrikai rendszer — a fokozódó nemzetközi bírála­tok ellenére — szilárd. Mind­ez azonban nem feledteti azt, hogy az utóbbi időben láthatóan megsokasodtak a hajszálrepedésék a fehér uralom szilárdnak hitt tartó­pillérén, a faji elkülönülést hirdető politikán. Sajátos formában ezt a folyamatot elsősorban a dél- afrikai kormány által is tá­mogatott gazdasági fejlődés idézte elő. A gazdasági pros­peritással párhuzamosan je­lentkező munkaerőhiány ar­ra kényszerítette a fajvédő kormányt, hogy látszólag 21. Ki vagy kik győzték meg Giulianót, vagy kényszerí­tették rá akaratukat, hogy minden tervüket kiszolgál­ja, szándékaik és céljaik puszta eszköze legyen? Kik voltak ezek, akik később az­tán őrülteknek nyilvánultak, kiderült, hogy egy csepp jó­zan eszük sincs? A szerző, aki most itt re­konstruálja Giuliano törté­netét, nem tudja. Minden­esetre vajami sötét és titok­zatos „mindenható” lehetett, útja Észak-Amerikából ve­zetett a palermói közhiva­talok felé, valamint bizo­nyos római politikai és köz- igazgatási körökből a fino­man elhintett vidéki besúgó és provokációs-információs szervezet felé. Egy név? Egy öreg pász­tor — aki néhány nappal azelőtt. hogy Passatempót megölték, találkozott vele — bizalmasan elmondta a bér­lőnek. akinek birtokában le­geltette nyáját, hogy a ban­dita megjósolta saját halálát. — Nem — mondta —, nem akarnak élve elfogni. Oroz­za Black elhatározta, hogy eV étet láb alól. Ki volt az a Crozza Black? Vagy ki az a Crozza Black? A Cosa Nostra? j^lonteleprében, a távolsági folytassa ugyan a fehérek számára a fenntartott mun­kahelyek politikáját, de eköz­ben szemet hunyjon bizo­nyos lazítások felett. Az afrikaiak mostanában fehér vevőket .szolgálnak ki a johannesburgi áruházak­ban. gépíróként, pénztáros­ként, könyvelőiként dolgoz­nak kereskedelmi cégeknél, és ott állnak már az autó- és acélgyárak futószalagjai­ba! is. Az állami vasutak­nál és a közúti közlekedés­ben szintén tért nyertek a fekete afrikaiak. A gazdasági fejlődés kö­vetkeztében egyre több ős­lakos munkavállaló telepe­dett le a városok és ipar­központok területén. Ezek fokozatosan elvesztették tör­zsi kötöttségeiket elvetet­ték a vidéki élet le­hetőségeit, és ma már nem kívánnak a számukra kije­lölt rezervátumokba költöz­ni. Az utóbbi időben a gaz­daságilag érdekelt uralkodó körök sem ragaszkodnak következetesen a korábbi koncepciók fenntartásához, hiszen a kieső munkaerőt nem tudnák pótolni. A kor­mány számára így nem ma­rad más hátra, mint sza­vakban kitartani az elkülö­nítő politika melleti a gya­korlatiban viszont kénytele­nek eleget tenni az élet kö­vetelményeinek. Korai . lenne, persze az apartheidpolitika számotte­vő változásáról beszélni. Az ismertetett folyamat csupán buszra leadott sortűz után Calandra főtörzsőrmester bekopogtatott Giuliano any­jához. — A fia továbbra is öldösi a csendőröket — mondta —, ártatlanok vérét ontja az or­szágutakon. Maria Lombardo, a fia érdekében kérem, hoz­zon össze vele. Az altiszt természetesen azt a tervet forgatta fejében, hogy ejfogja Giulianót. Évek­kel később, Viterbóban, a Giuliano-banda élve maradt tagja ellen folyó perben Calandra főtörzsőrmester el­mondta, hogy élve akarta el­kapni Giulianót. A bandita anyja meghall­gatta, majd azt motyogta, hogy semmit se tud a fiáról, fogalma sincs, hol van, és ho­gyan lehetne elérni. Pedig a monteleprei csendőrök is tudták, hogy már hosszabb ideje Cippiben székel a banda vezérkara. Ezekben a napokban moto­rizált katonai különítmények járták a vidéket, aknavetők­kel, géppuskákkal felszerel­ve, még gépágyújuk is volt. Ez is a titkok közé tarto­zik: a katonai parancsnok­ságok tudták, hogy Giuliano csapatkapitányaival. Pisciot- tával, Passatempóval, Man- ninóval, Terranovával, Ferre- rivel, Candellávaj meg a töb­biekkel Cippiben tartózko­arra utal, hogy az esemé­nyek irányítása kezd ki­csúszni “a fajvédő kormány ellenőrzése alól. Tény jelen­leg csupán annyi, hogy a fehérek számára eddig fenn­tartott munkahelyeken most több fekete afrikait alkal­maznak. a fehér telepesek azonban még elegendő ha- tatommal sendelkeznek ah­hoz, hogy megvédjék privi­legizált helyzetüket. Az országban kialakuló változások, a növekvő nem­zetközi bírálatok azonban megfontolásra kényszerítik a dél-afrikai kormányt. Ezzel áll összefüggésben, hőgy az eimúlt években a pretoriai kormány kísérletet tett a korábbi elszi.ge.elődósi poli­tika megváltoztatására. Ez a politika napjainkban arra törekszik, hogy diplomáciai érintkezések és gazdasági se­gélyek útján kapcsolatot te­remtsen Fekete-Afrikával. A Dél-afrikai Köztársaság az elszigeteltség megszünte­tésére irányuló politikai ma­nőverekkel egyidejűleg egy­re nagyobb mértékben ki­terjeszti gazdasági érdekszfé­ráját a szomszédos orszá­gokra. A gazdasági expanzi­ót elősegíti az ország föld­rajzi fekvése. Ha a térképre pillantunk azonnal kitűnik, hogy Dél-Afrikát függő vagy gyarmati területek gyűrűje veszi körül. A korábbi brit gyarmatok — a Dél-Afrika területébe szigetszerűen be­ágyazott Lesotho ‘és Szvázi- föld, továbbá Ä gazdasági és állami fejlődés kezdeti fo­kán álló Botswana Köztársa­ság — gazdaságilag teljesem kiszolgáltatott a fajvédő kormány kényének-kedvé- nek. A két világháború kö­zött népszövetségi mandá­tumaként nyilvántartott, majd a második világháború után ENSZ gyámsági területté vált Namibia (Délnyugat-Af­rik a) teljes egészében Dél- Afrika ellenőrzése alá ke­rült. Az ENSZ 19t>6. október 27-1 határozatával megfosz­totta ugyan a Dél-afrikai Köztársaságot mandátumától, és a területet ENSZ-igazga- tás alá helyezte, de a hatá­rozat végrehajtása a mai napig várat magára. Ezeken a területeken egyetlen je­lentős fejlesztési terv sem valósítható meg Pretorio jó­váhagyása nélkül. Dél-Afri­ka veszi fel munkaerő-feles­dik? És ha tudták, miért nem támadták meg? Vereségtől féltek, vagy inkább Crozza Black keze volt a dologban? Amikor a csendőr főtörzsőr­mester visszament a lakta­nyába, rongyos parasztfiúcs­ka kereste: — Főtörzs, ő várja. — Kicsoda? — kérdezte Calandra. A fiúcska azonban már el­tűnt. És az altiszt elindult. Ami­kor kiért a városból, egy is­meretlen csatlakozott hozzá, és rövid járás után a Cippi- be vezető magaslathoz vitte. Giuliano és Gaspare Pis- ciotta a parasztház küszöbén várta; körülöttük fegyve­res banditák látcsővel für­készték az országutat és a völgyet. —Miért öldösöd még min­dig orvul a esed őröket? Az altiszt tüzelte magát: volt egy terve, nagy fogás lett vol'na. — Lassan a testtel, főtörzs­őrmester, itt én parancsolok! — Giuliano pökhendien és fennhéjázva beszélt. — Az irodádban hangoskodj, azok­kal a szerencsétlenekkel, itt, mint látod, ezekben a he­gyekben, ezen az egész ré­szen —széles mozdulattal körbemutatott a láthatáron — Giuliano az úr. legeiket, és csak itt értéke­st thetik termékeik jelentős részét. 1 'Az északi szomszéd, Rho­desia (Zimbabwe) az 1963. ben deklarált egyoldalú füg­getlenséget, majd az ennek nyomán meghirdetett ENSZ. szankciókat követően, első. sorban Dél-Afrikára támasz­kodva igyekezett gazdasági nehézségeit áthidalni. Ebben nyilvánvalóéin . közre! tászot a belpolitikai érdekazonosság is. Mint ismeretes Jan Smith kormánya — déli szomszéd­jához hasonlóan — kis lét­számú fehér telepes réteg egyeduralmára támaszkodik a fekete többséggel szem­ben. Ezek után érthető a Smith-kormány aggodalma, hiszen egy hatékony gerilla- mozgalom a.z országban tarthatatlan helyzetet te­remtene a számára. A Smi th-kormánv bel- és kül­politikai nehézségei jó al­kalmat szolgáltatnak a déü szomszédnak, hogy befolyá­sát ebben az irányban is megnövelje. Az északnyugaton és észak­keleten elterülő két portugál gyarmat: Angola és Mozam- bik már régebben felkeltet­te a dél-afrikai tőkésiek ér­deklődését. A Star című johannesburgi lap adatai szerint a déli monopol főké- sek Portugália gyarmatain eszközölt beruházásai még az Egyesült Államok. Anglia és Nyugat-Németország tőke- befektetéseit is meghaladják! A déli üzletembereik első­sorban a mozambiki bánya­ipariján, a fémkohászatban, a fafeldolgozó- és élelmi­szer-iparban vállalnak érdé. kéltségeket. Hatalmas össze­geket fektetnek be olyan nagy létesítményekbe, mint a Mo. 2ambikbaTi épülő Oabora Bassa vízierőmű, amely a tervek szerint 1975-től jelen, tős hatást gyakorol majd a kontinens déli részének vil- laimosenergia-ellátására. Ha­sonlóképpen részt vesz a dél-aíriikaí tőke az Angolá­ban talált kőolaj kiterme, lésében is. Mindezt összegezve, Preto. ria fajvédő politikára és a befolyási övezetek kiter­jesztésére irányuló kísérlete súlyos politikai válságok hordozója lehet a feke e kontinens déli részén. Az altiszt évekkel később (a viterbói perben) elmond­ta, hogy abban a pillanatban, amikor Giuliano befejezte szónoklatát, az országúból) teherautó zúgása hallatszott, és a bandita őrszemei les­helyre vonultak. Katonai gépjármű vonult az úton, Monteleprébe vitt egy gya­logos szakaszt. Giuliano messzelátón nézelődött, Pis- ciotta pedig a főtörzsőrmes­terre szegezte géppisztolyát. A teherautó elment a város­ka fáié. A csendőr főtörzsőrmester és Giuliano beszélgetése még egy rövid ideig folytató­dott. Abban állapodtak meg, hogy újra találkoznak. Az altiszt természetesen tá­jékoztatta fölötteseit arról a tervéről, hogy elfogja a ban­ditát. Pár nap múlva azonban parancsot kapott, hogy áthe­lyezik egy másik városkába, Deliába, és a monteleprei csendőrőrs parancsnokságát új ember veszi át. Vajon miért? Ez is a titok­zatos Crozza Black minden- hatóságának jele? Giuliano ezeknek a nyil­vánvaló és nyomasztó jelek­nek a láttán, melyek ke­resztülhúzták számításait, tudtán kívül határoztak a nevében, úgy érezte, hogy ná­lánál hatalmasabb akarat fogságába került. (Folytatjukl FELICE CHILANTI: / . t Múbtowm zászlói Salva iore Giwlianönak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom