Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-24 / 119. szám
«. olid KBLET-WACYARORSZÄÖ WfL iá£fm Ä f Újdonságok ^ Tudományos kutatások *$* Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban- _______ Mezőgazdasági szakcsoportok A nagyüzemek dinamikus fejlődése mellett hosszabb távon is jelentős szerepet töltenek be a kistermelő gazdaságok. A megyében a földhöz valamilyen formában (háztáji, házkörüli,- zárt kert, ví- kendtelek) kötődő termelők száma meghaladja a 100 ezer főt. A korszerű termesztési technológia elterjesztése a tervszerű, arányos termelés fenntartása, valamint a különböző színtű érdekek egyeztetése céljából szükséges e kisgazdaságok összefogása, termelésük integrálása. Jól szolgálják e célt az ÁFÉSZ-ek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok. Jellemző e szövetke- zési formára, hogy az ÁFÉSZ tagjai valamilyen termelési ágazatban önkéntesen társulnak. A termelést a tagok saját földterületükön, eszközeikkel végezhetik, vagy pedig közös tulajdonban lévővel. Az előállított termékeket az ÁFÉSZ-en keresztül értékesítik. A szakcsoport tagjai döntenek a közös alap képzésének mértékéről', annak felhasználási módjáról, amelyet általában a termelés korszerűsítésére használnak fel. Pl.: növényvédő gépet vásárolnak. A szövetkezés nagy előnye, hogy számtalan kedvezményben részesül a szakcsoport és annak tagjai. Megfelelő' feltételek teljesítése esetén állami dotációban részesülnék, fóliás zöldségtermesztéshez szükséges berendezések vásárlásához, valamint csonthéjas , és bogyós gyümölcsfajok termesztésekor. Tervszerűbb a termelési eszközök biztosítása és köny- nyebb az értékesítés, mivel nagytömegű áru értékesítéséről kell gondoskodni az ÁFÉSZ-nek. Megyénkben az ÁFÉSZ-ek keretén belül 95 szakcsoport működik. A legjelentősebb ágazat a méhészet, amelyből 42 szakcsoport van. A kisál- laten.yésztés területén a há- zinyúltenyésztő szakcsoportok tevékenysége a jelentős. Sajnálatos, hogy a nagy termelési hagyománnyal rendelkező gyümölcstermesztés területén viszonylag kevés szakcsoport működik. Egységes növényvédelmet pedig csak azokban a községekben tudnak megvalósítani, ahol kertvédelmi szakcsoport működik. Sokan a megoldást abban látják, hogy az ÁFÉSZ vásárolja meg a növényvédő gépet. A szövetkezetnek az össztagsági érdeket kell képviselni és kisebb 20—30 főből álló csoportot ilyen előnyben csak akkor tud részesíteni, ha a tagság egésze így dönt. Vita: az üzemen belül található fehérjeforrás A „Tessedik” brigád megyei csoportjának újjáalakulása óta az állattenyésztési ágazattal valamilyen kapcsolatban álló területek szakembereinek teljes körére szélesedett a takarmányozá- zi problémáink megoldásának gondolata. Ez érthető is, hiszen tarthatatlan az az állapot, hogy egy liter tej előállításához közel ugyanannyi mennyiségű emészthető fehérjét használjanak fel, mint 20 évvel ezelőtt. Mielőtt hozzákezdenénk a „fehérje vetésszerkezet” kimunkálásához véleményem szerint célszerűbb lenne az indokolatlanul sok takarmányfehérje feletetését megszüntetni. Ezen probléma megoldására pedig csak egyetlen módszert ismerek, mégpedig az állatok faj, kor és hasznosítási irány szerinti táplálóanyag-szükségletét kielégítő egyedi takarmányadagok etetését. Az ilyen takarmányadagokat a lineáris programozás segítségével állíthatjuk össze. Természetesen a lineáris programozás sem lehet csodaszer, csak akkor vezethet eredményhez, ha a takarmányszükséglet mögött olcsón megtermelt, biztos takarmánybázis található. Hogyan állítható össze az állatok faj, kor és hasznosítási itánya szerint meghatározott táplálóanyag-szükségletet kielégítő egyedi takarmányadag? / \z egyedi takarmányadag A takarmányozással foglalkozó gyakorló szakemberek többsége a takarmányszabványokon kívül szinte semmilyen segédletet vagy tudományos módszert nem használnak a takarmányadagok összeállításához. Pedig ezen módszerek alkalmazásával a termelési feladatnak megfelelő fehérjekoncentrációjú és a legkisebb költség- igényű takarmányadagok állíthatók össze. A módszerek közül kiemelném Tóth József takarmánytervezési módszerét, amelynek alapját a lineáris programozás képezi. A lineáris programozás alkalmazáséhoz pontos alapadatokra van szükség. Ezek az adatok a következők: — az állataink faj, kor és hasznosítási irány szerinti táplálóanyag-szükséglete — az egyes takarmányféleségek beltartalmi értékei — a takarmányok ára, vagy a megtermeléshez szükséges területek nagysága. Ezen adatok valamint az állat biológiai igényeinek ismeretében az üzem által diktált feltételek mellett összeállíthatjuk a programozási modelleket, amelyek kézi számológépekkel is meg- 7 oldhatók. A lineáris programozás segítségével vizsgálható a tömeg, és abraktakarmány etetésének optimális aránya. Megállapítható, hogy hány liter tej termelésig érdemes alaptakarmányt etetni, és hány liter fölött adjunk pótabrakot. A hagyományos módon összeállított takarmányadagok etetéséhez viszonyítva jellemző fehérjemegtakarítás — amely 20— 30 százalék is lehet — újabb, üzemen belül megtalálható fehérjeforrást jelenthet. Természetesen az ipari és egyéb melléktermékek etetésére vonatkozó kikötéseink szintén beépíthetők a modellbe és ezzel takarmánytermő terület megtakarítását is érhetünk el. A takarmányadagok programozásával egyidőben célszerű a takarmánynövények vetésszerkezetének tervezését is programozással elvégezni. A takarmánynövények J vetésszerkezetének tervezése Ismeretes, hogy a takarmánybázis tervezése két oldalról közelíthető meg: 1. meghatározott létszámú, összetételű és termelésű állatállomány alapján tervez-.,' zük a takarmánybázist, 2. előállítunk egy takarmánybázist (azokat a növényeket termeljük, ’ amelyek adott termelési színvonalon a legnagyobb tápértékét produkálják területegységenként) és ehhez igazítjuk az állatállományunkat. Mivel az első esettel találkozunk gyakrabban, célszerű a vetésszerkezet meghatározásának ezen módszerével foglalkozni. Induljunk ki abból a tényből, hogy ' megyén belül az elektronikus számítógép-kapacitás meglehetősen kicsi. A tervezés során tehát olyan modelleket kell összeállítanunk, amelyeket üzemen belül meg tudunk oldani. Így célszerű a vetésszerkezet meghatározását az egyedi takarmányadagok alapján programozni. A tervezési időszakot takarmányozási részidőszakokra osztjuk fel, attól függően, hogy a termelendő takarmányok meddig etethetek fel. (Figyelembe vesszük a hulladék — ipari és egyéb melléktermékeket is.) A részidőszakok kijelölése után állatcsoportonként minden részidőszakra egyedi takarmányadagokat programozunk. Az állatállomány-változási terv alapján állatcsoportonként meghatározzuk a takarmányozási napok számát. A takarmányadagok és a takarmányozási napok ismeretében meghatározzuk az illető állatcsoport takarmányszükségletét egy egész tervezési időszakra. Ha ugyanezt minden állatcsoportra elvégezzük és a részteleket összegezzük megkapjuk az üzem évos takarmányszükségleti tervét. Az éves takarmányszükséglet és az egyes takarmánynövények termésátlagainak ismerétében már egyszerűen felmérhető a termelés területigénye is. (Természetes biztonsági tartalékot ebben az esetben is képezni kell.) A számolási munkák ugyan üzemen belül is elvégezhetők, de a vetésterv összeállításánál nem vettük figyelembe a takarmánytermeléshez rendelkezésre álló munkaerőt és egyéb termelési erőforrásokat. Ha ezek az erőforrások üzemen belül korlátozott mértékben állnak rendelkezésre célszerűbb más módszert választani, de ahhoz már elektronikus számítógép szükséges. A lineáris programozással megtervezett takarmány termel és és -felhasználás oksze- '• rűvé teszi az állatállomány szükségleteinek kielégítését ' Az eddigi vizsgálataink szerint az 50—80 százalékos takarmányozási költség esetenként a felére is csökkenthető. Számításaink alapján bizonyítottnak látjuk, hogy az állattenyésztésen belül az önköltségcsökkentésnek a hatékonyság növelésének egyik leghatásosabb eszköze az állatok élettani és biológiai igényeihez igazodó takarmányadagok etetése. A fenti célok megvalósítása érdekében rövidesen a gyakorlat rendelkezésére bocsátunk olyan segédleteket, amelyek segítségével ’megközelítően okszerűvé tehető a takarmányellátás. Galó Miklós tanársegéd mezőgazdasági főiskola Nyíregyháza Több mint kétmillió forint a sertéshizlalási verseny győzteseinek Az eddig megalakult kertvédelmi szakcsoportok egy részére az jellemző, hogy a növényvédő gép vásárlásához a tagok és a szövetkezet egyaránt hozzájárult. Mód van arra, hogy egyéni tulajdonban lévő , erőgépet a tulajdonos a szakcsoportnak bérbe adjon. Szükségesnek tartjuk, hogy tovább növeljük a szakcsoportok számát, a csonthéjas és bogyós gyümölcsfajok termesztése, valamint a fóliás Zöldségtermesztés területén. A fólia alatti zöldségtermesztés vonatkozásában ebben az évben jelentős előrelépés történt. A málna és a szamóca szervezett telepítése esetén a Nyíregyházi Konzervgyár 50 %-os állami dotációt hajlandó benyújtani. Karádi István Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt felhívása alapján a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat és a megyei termélőszövetkezetek területi szövetségei a meglévő szakosított telepek, valamint a termelőszövetkezeten keresztüli háztáji sertés-árutermelés növelése — ezen keresztül a lakossági ellátás javítása — érdekében 1974. évben versenyt hirdet, az alábbiak, szerint. I. Mezőgazdasági termes- szövetkezetek és társulásaik tulajdonában lévő szakosított nagyüzemi sertéstelepek részére: a) országos versenyt, b) megyén belüli versenyt. II. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezeten keresztül értékesítésre kerülő háztáji vágósertés-mennyiség növelésére és az értékesítési szerződés időbeni megkötésére. A verseny lényege az előző évinél több sertés meghizlalása és értékesítésre történő átadása — a nagyüzemi szakosított telepeknél a véglegesen elfogadott termelési tervben meghatározott kapacitás megközelítése. illetve elérése. AZ ORSZÁGOS VERSENY DÍJAZÁSA: A 3 termelési évet, vagy az alatt üzemelő szakosított sertéstelepeknél: I. 300 000 forint, II. 250 000 forint III, 200 000 forint, IV. 150 000 forint, V. 100 000 forint. A 3 termelési év fölött üzemelő szakosított sertéstelepeknél : I. 300 000 forint. II. 250 000 forint, III. 200 000 forint. IV. 150 000 forint, V. 100 000 forint. A MEGYÉN ' BELÜLI VERSENY: Az árutermelés alapján első helyezett szakosított sertésteleppel rendelkező termelőszövetkezet vagy közös vállalkozás részére 50 000 forint versenydíj kerül kitűzésre. A mezőgazdasági (termelőszövetkezeten keresztül történő értékesítésre kerülő háztáji vágósertés növelése érdekében indított verseny 5 csoportban indul: I. 1—500 darab között, II. 501—1000 darab között, III. 1001—3000 darab között. IV. 3000 darab felett, V. amely eddig még háztáji gazdaságból származó sertést tsz-en keresztül nem értékesített. Minden csoportból az 1. és 2. helyezést elért termelő- szövetkezet részesül 6000— 23 000 forintig terjedő díjazásban. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt által meghirdetett országos és megyei versenyre az állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatójához címzett levélben lehet bejelentkezni. Nevezési határidő: május 31. Kertbarátok tanácsadója A szőlő nyári zöldmunkái (I.) A szőlő egyike a legkésőbben fakadó fásnövényeinknek. Annál intenzívebb későbbi növekedésűik. Néhány hét alatt métereket tudnak hajítani. A metszéskor meghagyott vesszők mindenike kihajt. Sokszor az alvó, sőt a rejtett rügyek, az úgynevezett sárszemek is kihajtanak. így természetesen sűrű lesz a tőke. A hajtások egymást beárnyékolják. Különösén így van ez az alacsony művelésű szőlőben. A hajtások egy részére most, más részére jövőre lesz, ismét más részére egyáltalán nincs szükség. Ennek megfelelően vagy szabadon növekedni engedjük őket egy bizonyos ideig, vagy korlátozzuk növekedésűiket. vagy estészen eltávolítjuk. A hajtás válogatás A hajtások válogatásával kezdjük meg a zöldmuníkák sorát. Ennek a munkának az a célja, hogy a fölösleges hajtásoktól a tőkéket megszabadítsuk. Először is eltávolítunk a tőkéről minden meddő hajtást, hacsak arra a jövő évi metszés kedvéért szükségünk nincs. A tőkenyakból előtörő és a sarjú hajtásokat minden esetben eltávolítjuk. A csapok megfelelő rügyeiből Vnyert hajtásokat ha meddők, \ kitörjük. Az alsó rügyekből nyert hajtásokat, amennyiben ezek esetleg a jövő évi csapokat szolgálják, ha meddők is meghagyjuk. Bizonyos számú hajtást meg kell hagynunk, hau meddők is. a jövő évi metszés kedvéért., s azért is, hogy a tőkének elég lombozata legyen az asszimiláció , lebonyolítására. A meghagyandó hajtások száma, a művelés és metszési mód, a tőke fejlődési erélye szerint változó. Gyenge és alacsony művelésű tőkéken néha csak 5. erősebb, magasabb művelésű tőkéken 20— 25 ís lehet. A válogatást rendszerint akkor végezzük, amikor a termés már kibontakozott, a fürtök láthatók és a hajtásokon, már a kacsok is mutatkoznak. Minél korábban történik a válogatás. annál kevesebb tápláló anyag megy veszendőbe a leszedett és eltávolított, hajtásokkal. A kötözés A válogatást nyomban kő. vető zöidmunka az első kö. tözés, melyet csak lazán szoktuk végezni, aggatásnak is nevezzük. A hajtásokat a karóhoz, vagy a huzalhoz kötjük. egyrészt, hogy a szelek, viharok kárt ne tegyenek bennük, másrészt, hogy egyenest fölfelé növe- gedjenek. A hajtások függőleges, vagy azt megközelítő helyzetiben sokkal jobban növekednek és így nem nő annyi hónaljhajtás rajtuk, mint különben. Az összekötött hajtások a talajt is kevésbé árnyékolják be, a levegő mozgása a tőkék között szabadabb, ennélfogva kevesebb a nedvesség a tőkék körül, amely a pero- noszpóna és más gombabe- tegségék terjedését elősegíti. Az aggatást úgy végezzük, hogy a hajtásokat a fürtök felett, a kötö zőanyaggai átfognak és mintegy 25—39 cm átmérőjű körben átkötjük. A kötés alatt a hajtások dongásan, ívben befelé görbülnek, a rajtűk lévő fürtök szabadon függenek. Á hajtások növekedésével a» első kötés már nem lesz elegendő, a hosszabb hajtásokat már szorosabban kötjük a karóhoz úgy. hogy »lói a hajtások ívéltsége megmaradjon. Ha a hajtások a 100—120 cm magasságot elérték. akkor még egy harmadik kötözést adunk, melyet most már szorosan végezzünk! Huzajművelé* mellett a hajtásokat legyező- szerűen szoktuk kflkötaL És egy kissé tölbb munkával jár. Ha a felső huzalok párosával vannak, akkor vtj saont a> kötözés munkálja megtakarítható. Huzalos művelés esetén az avgatés* meggyorsítja az újabban használatba került C alakú műanyag idom Is. toántsy Peren« Növényvédelmi előrejelzés Házifkerti gyümölcsfáink legtöbb gondot okozó kártevője a kaliforniai pajzstetű. Jelentőségét — azon túlmenően, hogy rendkívül sok tápnüvényű — fokozza az is. hogy áru-gyümölcs esetében már szívásnyoma is exportgátló tényező. Az eredményes védekezés alapvető feltétele a növényvédő szerekre legérzékenyebb lárvarajzás idejének pontos meghatározása. Vizsgálataink szerint. — a kártevő szárnyas hímjeinek rajzása alapján — a lárvarajzás kezdő*e június 5—15 között várható, attól függő, en, hogy az időjárás száraz, meleg, vagy esős, csapadékos lesz. Száraz, meleg időjárás esetén az első permetezést már június első hetére beütemezhetjük, melyet kb 10 náp múlva ismételjünk meg. Hűvös, csapadékos időben a védekezéseket célszerű 4—5 nappal kitolni, élhalasalani. Védekezésre az alábbi készítményeket h asználhat j uk: Bi—58 EC 0,1%, Foszfotion 0,25%, Néxion 40 EC 0,2— 0,3 %, Safidon 40 WP 0,25%, Satox 20 WSC 0,2%. Nogos, vagy Vapona, illetve Unifosz 50 EC 0,1% töménységben. Őszibarack és kajszifáink komoly kártevője a ■ barackmoly. Felvételezéseink so. rám az előző évi gyenge ferv tőzöttsóggel szemben ez évben mind gyakrabban találd kozunk kártételével, Így as ellene való védekezések elő-! készítése indokolt lehet. Megfigyeléseink szerint a kártevő első lepkéinek meg. ielenése — az időjárás alakulásától függően — májú« utolsó, illetve június első hetére tehető. A molylepkék csúcsrajzását és a lárvák tojásból való kelésének ütemét figyelembe véve az első permetezéseket száraz, meleg időjárás esetén június 10—15, illetve csapadékos, hűvös körülmények között június 15—20 körüli időpontokra ütemezhetjük. Permetezésre az alábbi szerek használatát javasoljuk: Bi—58 EC 0,1%, Lebay. cid 40 WP 0,15%, Lebaycid 50 EC 0,1%, Sumithion 50 EC 0,2%, Metation 50 EC 0,2%, Nexion 40 EC 0,2— 0,3%, Safidon 40 WP 0,25%, továbbá Unifosz 50 EC, valamint Vapona 48 EC és Nogos 50 EC 0,1 %-os töménységben. Mivel a javasolt növényvédő szerek mérgek, felhasználásúit során az előírt óvó rendszabályokat szúj gorúan be keli tartaná. . 1 Csikai Csaba megyei növényvédő állomá«
