Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

S. <*fe! ROT ,RT-M AG YÄRORSZ AS ' Ülést tartott (Folytatás az 1. oldalról) XIII. ülésszakáról. A tár. gyalások során intézkedése­ket (ettek a gazdasági kap­csolatok további elmélyítésé­re. elsősorban a vegyiparban és a műszaki közszükségleti cikkgyártásban. Határozatot fogadtak el a két ország mi­niszterelnökeinek ez év feb­ruári budapesti tárgyalásai­ból adódó közös feladatok megoldására, továbbá átte­kintették az árucsere-forga­lom alakulását. A kormány a ielentést jóváhagyólag tu­domásul vette. A pénzügyminiszter elő­terjesztette az 1974. évi ál­lami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavas­lat tervezetét. A kormány az előterjesztést elfogadta és felhatalmazta a pénzügymi­nisztert, hogy a törvényja­vaslatot terjessze az ország- gyűlés elé, A munkaügyi miniszter és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett. a vállalati szervezés fejlesz-' tésére vonatkozó kormány­határozat végrehajtásáról. A jelentés megállapítja, hogy s rendelkezés nyomán az ez- jrányú tevékenység fokozó­dott, javult a szervezés elő­feltételednek biztosítása. Az előrehaladás azonban inkább mennyiségi; a vállalatok gaz- dasági feladatait segítő ha­tás még nem kielégítő. A kormány a jelentést ióváha- gvólag tudomásul vette. Uta­sította az érdekelt miniszte­reket és az országos hatás­körű szervek vezetőit, hogy a kérdéssel továbbra is ki­emelten foglalkozzanak. A Minisztertanács megvi­tatta a munkaügyi miniszter előterjesztését a munka nor- mázásával, illetve a teljesít­ménykövetelményekkel kap­csolatos ipari gyakorlatról. A kormány úgy határozott, hogy emelni kell a munka- szervezési -normázási tevé­kenység színvonalát. Ez a munkaerő-gazdálkodással, a korszerű gépek és berende­zések kihasználásával kap­csolatos feladatok megoldá­sának, a munkafegyelem ja­vulásának. fejlődésünk meg­gyorsításának fontos feltéte­le. A Minisztertanács fel­kérte a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát, hogy se­gítse a teljesítménykövetel­ményekkel kapcsolatos célok megvalósítását. A Központf Népi Ellenőr, zésl Bizottság elnöke jelen­tést tett a korszerű, nayy értékű pépek kapacitásának kihasználásával kapcsolatos vizsgálat tapasztalatairól. A kormány a ielentést jóváha­gyólag tudomásul vette es úgy határozott, hogy széles­körűen meg kell teremteni a kapacitáskihasználás meg­figyelésének feltételeit. A jö­vőben a vállalatok üzem- és munkaszervezési tevékeny­ségénél. értékelni fogiák az ésszerű kapacitáskihasználás érdekében tett intézkedése­ket is. A munkaügyi miniszter jelentést terjesztett elő az alkalmazotti létszám alaku­lásáról. A jelentés megálla­pítja. hogy az alkalmazottak száma nagyobb mértékben emelkedett, mint amit a mű­szaki-technikai fejlődés in­dokolna. A Minisztertanács határozatot hozott arra. hogy milyen szervezési tevékeny­séggel kell a megfelelő ará­nyokat fokozatosan biztosíta­ni. Felkérte a Szakszeveze­tek Országos Tanácsát, hpgy segítse elő a helyes alkal­mazotti létszámgazdálkodást és a társadalmi ellenőrzés fokozásával is járuljon hozzá a kiit űzött célok megvalósí­tásához. A Minisztertanács a köny- nyűipari miniszter előterjesz­tésére rendeletet hozott a nyomdaipari vállalatokon kí­vüli nyomdaipari tevékeny­ség szabályozásáról. A ren­delet a vállalatok, intézmé­nyek saját felhasználásra szolgáló sokszorosítási, úgy­nevezett házi nyomdai te­vékenységét nem érinti, csak az árutermelést szabályozza az érdekelt gazdálkodó egy­ségeknél. vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézmények­nél. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint a fővárosi tanács elnöke javaslatára — a Bu­dapesti ingatlanszerzéssel és a Minisztertanács lakásigénylései kapcsolatos jogszabályok közötti össz­hang megteremtése érdeké­ben — korábbi rendeletét kiegészítette. A jövőben a kormány — Budapest sajá­tos helyzetére tekintettel —a főváros területén nemcsak az ingatlanszerzést, hanem a tanácsi bér-, tanácsi énté- kesítésű és tanácsi elosztású társasházlakásra benyújtott igénylés jogát is ahhoz a feltételhez köti, hogy az igénylő legalább 5 éve Bu­dapesten állandó jelleggel lakjon, vagy munkaviszony­ban álljon. A MinisztentanácK megtár­gyalta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előter­jesztését az iparszerűen elő­recsomagolt hús és húské­szítmények fogyasztói áráról. A kormány hozzájárult a korszerűen, higiénikusan, ft?- Pi úton előrecsomagolt hús és húskészítmények Buda­pesten törí.énő árusításához. Ezek fogyasztói ára legfel- * jebb az előrecsomagolási többletköltségekkel lehet ma­gasabb. Az új csomagolási forma bevezetésével a ha­gyományos kiszolgálásu bolt­hálózat nem szűkíthető. Az elprecsomagolás csak olyan hús és húskészítményekre terjedhet ki; ahol ez a ha­gyományos módon forgalma­zott termékeknél nem okoz hiányt. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a kohó- és gépipari miniszter Ku- Waüban tett hivatalos láto­gatásáról szóló jelentését. A tárgyalások középpontjában a gépipari együttműködés további lehetőségei és a ma­gyar műszaki-oktatási segít­ségnyújtás kérdései álltak. Az együttműködés kiszélesí. tése ^ érdekében a kormány utasította az érdekelt mi­nisztereket, hogy a szüksé­ges intézkedéseiket tegyék meg. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Közlemény az iráni miniszterelnök magyarországi iátogafásárál Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének meghívásá­ra Amir Abbas Hoveyda irá­ni miniszterelnök 1974. má­jus 20—23. között hivatalos látogatást tett Magyarorszá­gon. A látogatás alkalmával az iráni miniszterelnököt fogad­ta Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke. A két miniszterelnök tár­gyalásai során áttekintette a nemzetközi helyzetet és megvizsgálta a két ország közötti szorosabb gazdasági együttműködés további lehe­tőségeit. A megbeszélések, baráti, szívélyes légkörben, a köl­csönös megértés szellemében folytak le. Aláírásra került az 1974— 75. évi magyar—iráni kultu­rális csereprogram. A. A. Hoveyda miniszter­elnök iráni látogatásra Mvta meg Fock Jenőt, a Minisz­tertanács elnökét, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Q Román Szocialista Eavsérafront kongresszusa Csütörtökön Bukarestben megkezdte munkáját a Ro­mán Szocialista Egységfront kongresszusa. A több mint háromezer küldött részvéte­lével tartott tanácskozást Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkára. köztársasági elnök nyitotta meg, »akit öt évvel ezelőtt választottak a szocia­lista egységfront országos ta­nácsának elnökévé. Nicolae Ceausescu a kong­resszus első napján beszá­molót tartott „a szocialista egységfront szerpéről és fel­adatairól a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom építésében, az együttműkö­désen és a békén alapuló külpolitika megvalósításá­ban”. Több mint kétórás be­szédében a többi között is­mertette a szocialista építés­ben elért eredményeket, s hangsúlyozta, hogy megvan­nak a feltételek az ötéves terv határidő előtti teljesíté­sére. Emlékeztetett arra, hogy a jövő tavasszal újraválaszt­ják a nagy nemzetgyűlést és a néptanácsokat. Boldog- és nyugtalan , portugál május Lisszaboni tudósítás Egy egész napot töltöttem a Camias börtönben. Ezen a napon nem ro­hanta meg az újságírók ha­da ezt a hírhedt fegyintéze­tet, ahal nemrég még politi­kai foglyokat, antifasisztá­kat és kommunistákat tar­tottak, ma pedig a Salazar- Caetano-féle titkosrendőr­ség mintegy háromszáz ügy­nökét őrzik. így aztán Vic­tor B, barátommal, a portu­gál filmessel együtt been­gedtek és mindent megmu­tattak nekünk. Pislákoló gyufaláng mel­lett, a börtön április 26-án kinevezett új parancsnok­helyettese, egy tengerésztiszt kalauzolásával ereszkedjink alá a „földi pokolba”, ahol évekig, sőt évtizedekig tar­tottak embereket. A börtön épületei domboldalnak tá­maszkodnak, és messzire be­nyúlnak a hegy gyomrába, úgy, hogy a tenger felől semmi sem látszik; A domb­oldalon takaros cseréptetős házak. Itt laknak a börtön- őrök, a felügyelők, az őrség tagjai. A réten gyerekek játszanak. Alul pedig, több emelet mélységben nyirkos­ságtól csepegő kőfalak hatá­rolják a kazamatákat. Csu­pán a felső emelet apró ab­lakai látszanak. 1 Hosszú föld alatti kőbara- kokba tereltek a tömeges le­tartóztatások idején néha több száz embert is. Még lejjebb a négy-öt személyes zárkák, azok alatt pedig a magánzárkák nyílnak. Min­den kőből, cementből és vas­ból. A fa nem bírja ki a nedvességét, r nem gazdasá­gos. Még lejjebb a büntető­zárkákat találjuk. Az egyik­be belépünk. Koromsötétben állunk. Embereket tartottak itt hónapokig, még szüksé­gük elvégzésére sem en­gedték ki őket. Aki egy ilyen zárkának a foglya volt, nem hallott emberi hangot, nem jutott be hozzá egy szikrá- nyj fény. legfeljebb akkor került érintkezésbe a külvi­lággal néhány másodpercre, amikor az őr a kisablakon belökte számára a rabkosz- tot. De még ez sem a pokol he­tedik bugyra. Az utolsó szint egész mélyen van: a katakomba. Hosszú percekig csúszkáltunk a nedvességtől sikamlós kőlépcsőkön... Már körülbelül negyven ’méter mélyen lehettünk a föld alatt, amikor újabb lépcső­höz értünk. — Állj! — szólt kalauzunk. — Lejjebb már víz van! A katakombába tovább ismét egyes zárkák sorakoztak... a vízben. És itt erhbereket tartottak na­pokig. Egyiknek csak a melléig, a másiknak a sza- kálláig ért a víz... A börtön föld alatti része most természetesen üres. Az ügynököket az 1972-ben épí­tett új börtönépületben tartják. Az új börtön hatal­mas fehér kőépület a dom­bon. Jól látható. Ez volt a Caetano-rendszer mintatoör- töne. A diktátor, aki sokat adott „liberális-fasiszta” mi­voltára. időnként ideengedte a Vöröskereszt embereit, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mellettük egy föld alatti börtön is húzódik. A mtntabörtönben, mint mondják, nem voltak véres nyomokat hagyó kínzások. Itt hanggal és csenddel, fénnyel és sötétséggel, éb­renléttel és narkotikummal, fal mellé állítással kínoztak. A nyomozók hol durvák, hol pedig behízelgő modorúak voltak. És ezek a módsze­rek célravezetőbbnek bizo­nyultak. Sokan, a föld alatti pokol minden kínját elvi­selték, ebben a hófehér épü­letben megtörtek, s meg­szűntek mint személv létez­ni. Csak a nagyon erős ideg- „zetűek jutottak ki innen ép elmével. Most a barna faajtós 65-ös számú cella lakója Silva Paiz úr, a titkosszolgálat fő­nöke. Az új épület belső asz­talosmunkáit nyilván fusi- ban csinálták, mert az aj­tón hatalmas rések tátonga- nak. Az egyik résen beku­kucskáltam. Az egykori fő­nök úr gyapjú házikabátban ült a meglehetősen nagymé­retű és világos cella aszta­lánál és éppen írt. Az új hatalom humánus. A fasisztákat a mifttabör- tönben tartja, a föld alatti, a régi — üres. Egy szakét tő csoport (jogászok, orvosold és mérnökök) máris megkezdte a börtönben elkövetett fa­siszta bűnök kivizsgálását. — Majdnem az egész őr­séget leváltottuk — mondja a parancsnokhelyettes. A börtön udvarán egy -kö­rülbelül ötvenéves régi bör­tönőr lépett hozzánk. — Azt mondták, hogy ön moszkvai? — Igen. — Megengedné, hogy együtt lefényképezzenek bennün­ket? I — Kérem. Elővette a zsebéből az „Avante” első számát, amely a fordulat előestéjén jelent meg. — Ez a kommunista párt lapja. Én mindig fasiszta­ellenes voltam és mindig szimpatizáltam a kommunis­tákkal — mondta. Kinyitotta a lapot úgy, hogy a címe látsszék a ké­pen. Ezután megköszönte, hogy lefényképeztethette ma­gát velem és ment a dolga után. Amikor elhagytuk a bör­tönt. Victor barátom így szólt: x — Ez aztán különös. Áp­rilis 26-án kiderült, hogy Portugáliában sohasem vol­tak fasiszták, csak antifa­siszták. — Elhallgatott, majd így folytatta: — Vajon hány ilyen ember van az ország­ban, mint ez az öreg bör- tonőr? Előző este a baloldali Re- publica című lap néhány munkatársa egy olcsóbb ven­déglőben ebéden látott ven­dégül hármunkat, szovjet újságírókat. Zajosak voltak, tréfálkoztak, kérdezgettek és meséltek. Valamelyikük rá­kezdett az Internacionáléra, A többiek csatlakoztak. Hir­telen észrevettem, hogy a szomszéd aszaltól egy magas fiatalember gyilkos tekinte­teket vet ráník. Olyan volt az egész, mint egy rövid, de annál hatásosabb sorozat. A fiatalember a következő pil­lanatban már asztaltársnőjé­hez hajolt... Lisszabonban a május — boldog és nyugtalan. G. Borovik. az APN külön tudósítója FELICE CHILÄNTI: Három zászlót Salvatore Giaííanónak 20. Giuliano banditái vissza­tértek Monteleprébe, ügy látszott, véget ér a bujkálás hosszú lidércnyomása. Man- nino, Terranova, Motosi, Palma Abbate hazatért. Giuliano is közelebb köl­tözött szülővároskájához, egyik rokonához telepedett be Cippibe. Részben azért, mert Cippi egy magaslaton feküdt, ahonnan a Bellolam- póból Monteleprébe vezető országutat látni lehetett. t Giuliancj helyettese, Pisciot- ta, aztán Ferreri, Passatem- po és Candela, mind május elsején, Santo Crosifisso ün­nepén tértek haza családjuk­hoz. Alkonyaikor azonban Gas­pare Pisciottát, aki éppen egy szomszéd lánnyal be­szélgetett, pisztol'yos csend­őrök fogták körül. Manni- no és Motisi egy mellékutcá­ból látták a dolgot, és Kia­bálni kezdtek: — Fiúk, meneküljünk, megtámadták Gasparinót! És visszamentek a hegyek­be. Ami Pisciottát illeti, nem kellett félteni: úgy tett. mint­ha hagyná magát letartóztat­ni, engedelmesen megindult a csendőrök között a laktanya felé; ám amikor egy kanyar­hoz értek, az alacsony vá­rosfalhoz, akkor gyors, len­dületes mozdulattal leütötte áí altisztet, egy csendőrnek pedig az arcába vágott, és át­ugrott a falon, majd elfutott, nem tudták utolérni. Ezek a fiatal banditák minden léte­ző és nem létező ösvényt ismertek, fürge lábuknak közeli ismerőse volt minden titkos átjáró, amely a he­gyekbe Vezetett. Ezekben a napokban egész Szicíliában megkezdődött a rég beharangozott megtorló akció az alvilági bandák el­fen. A maffia együttműkö­dött a rendőrséggel. Ez kü­lönben hagyományos volt a szicíliai rendőrségnél, amely mér a Bourbon-király és később az Olasz Királyság idején is fölhasználta a tiszte­letre méltó társaság vezé­reit, hogy nehéz körülmé­nyek közt segítsenek „ren­det teremteni”. A maffia és a kormánytisztviselők együtt­működésének legfeltűnőbb és legelvetemültebb formája a párasztSzövetségék vezetői­nek á hűbéri viszonyok ás a nagybirtokok ellen lázadó társadalmai harcok lelkesítői­nek megfélemlítése, üldözé­se és meggyilkolása volt. A megtorlás pillanatában így lépett szövetségre az ál­lam és a gazdasági és társa­dalmi élet elavult formái mellé felsorakozott maffia. Századunk első felében nem kevesebb mint száz pa- rarasztot és szakszervezeti embert öltek meg a maffia bérgyilkosai, és a rendőrség, az igazságszolgáltatás nem sújtott le a felbújtókra vagy a végrehajtókra. A maffiavezérek számára egy szakszervezetis vagy egy bandita megölése — amit azért követtek el, hogy biz­tosítsák maguknak a rend­őrség védelmét, türelmét — ugyanazt jelentette: egy ak­ciót a család vagy a társa­ság vagy a cosca érdekében. Igén, ezekben a háború utáni időkben Nyugat-Szi- cíliában a gyilkosságok egész sorozatát követték el, és minden nyom a maffiához vezetett. A coscák vezetői bérgyilkosokkal tétették el láb alól a bandavezéreket, aztán más banditákkal és alvilágiakkal eltétették láb alól bűnrészességük tanúit. 1946 márciusában és áp­rilisában sok banditát ta­láltak holtan a dűlőutakoh, az erdőkben, a falvak hatá­rában, A maffia ítélőszéke rendelte el kivégzésüket. A maffiások fölajánlották az államnak, hogy közreműköd­nek a banditizmus fölszá­molásában, de az volt a fel­tételük, hogy saját maguk végzik ei a feladatot a tár­saság hagyományos módsze­reivel. Senki se maradhatott életben, akit a maffia bírósá­ga elítélt; a gyilkosságokat vad kegyetlenséggel vitték véghez, a maffia szokása sze­rint: eltorzított hullák, kuny­hójukban élve elégett em­berek, levágott fejek. A titokban visszatért ban­diták május elsejére virra­dó éjszakán így szóltak Giulianóhoz: — A hegyekbe akarnak kényszeríteni bennünket, azt akarják, hogy a maffia bér­gyilkosainak kezébe kerül­jünk. , Giuliano azonban Cippi- ben már találkozott Pisciot- tával, és beszámolt neki a maffiavezér ajánlatáról, me­lyet „a király embereinek nevében” tett, és most meg­nyugtatta őket, néhányukat pedig felszólította: tudassák mindenkivel, hogy Giuliano nem halt meg. És csakugyan, egyik este géppisztolyból rálőttek a Montelepre—Palermo távol­sági buszra, melyen számos csendőr utazott. Egyikük meghalt. Egy parasztasszony megsebesült. „Giuliano nem halt meg” — ezt akarta jelezni az újabb terrorcselekmény. Giu­liano valójában már Ott hordta szívében a halált. Pis- ciottának és Sciortiónak ke­sergett is, hogy olyan zászló­ért — a szeparatizmus lobo­gójáért — gyilkolt. amely nem is volt igazi zászló. Te­vékenysége már megint nem háború, „politikai” gerilla­harc, hanem a büntető tör­vénykönyvben szereplő kö­zönséges bűntény. Utolsó ótvtámadásá a tá­volsági busz ellen rémületét és félelmet keltett. Hogy ah tevékenykedhet ilyen biz­tonságban Giuliano, miköz­ben egész Szicíliában be- börtönzik és felkoncolják a banditákat? Két bandavezér a mádomaí hegyekből, Cassar és Lab- ruzzo kereste fel Giulianót Cippiben, Rendőrök és csend­őrök vették körül őkét a he­gyekben, a maffiások csap­dába csalták őket. GiulianO- tól kértek védelmét. Cassará és Labruzzo kegyetlen gyil­kos volt, véres rabló, vad bosszúálló. Elhatározásuk, hogy Giuliano védelmé alá helyezik thagukat fölöttébb hízelgett a montelepréi fiú­nak. És valóban, azonnal üzent a maffiavezéreknek, hogy a két madőftiei bandát kíméljék meg. Labruzzó és Cassara kötelezte fnagót, hogy felfüggeszt minden ga- rázdálködást. Éppen ezekben a napok­ban jelent meg Giuliano és bandája történetében égy ha­talmas és, titokzatos Valaki. A legkülönbözőbb, a legvál­tozatosabb körülrhéiivek közt jelentkezett, és segítette a banditát, ám az akaratát is rákéiiysZerítetté, minden döntésben benne volt á kézé. (Folytatjuk) WH. Süffus w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom