Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-21 / 116. szám

I . atäal lCTS.ET-SlAGYAROftSZAG ' Í97I. máfa* K Ülésezik az Arab Védelmi Tanáé• Szükségei a libanoni légvédelem utóképei- sédének fokozása Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter megnyitó be­szédével kezdte meg munká­ját hétfőn Kairóban az Arab Védelmi Tanács előrelátható­lag két napig tartó ülés­szaka. Fahmi külügyminiszter a húsz. ország jelenlévő ma­gas rangú képviselői előtt elhangzott beszédében hatá­rozottan elítélte az arab or­szágok ellen folyamatosan végrehajtott izraeli agressziós cselekményeket és a libanoni területeken lévő palesztin menekülttáborok néhány napja tartó terrorbombázásá- ról szólva leszögezte: „Ismé­telten figyelmeztetjük az ag- resszort. hogy bármelyik arab testvérország ellen vég­rehajtott agressziós cselek­ményt ellenünk irányuló tá­madásnak is tekintünk és nem hagyjuk válasz nélkül.” A mintegy húszperces nyil­vános irifegnyitón szólásra emelkedett Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára. Utalt a libanoni légvédelem ütő­képessége fokozásának szük­ségességére. A nyilvános megnyitó után a tanács zárt ajtók mögött folytatta munkáját. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a zárt ülésen Gamazi tábornok, egyiptomi vezér­kari főnök terjesztett be je­lentést egyrészt az arab had­erők szorosabb együttműkö­désének kérdéseiről, más­részt egy fegyvergyártási ügyekkel foglalkozó közös arab bizottság felállításáról. Washingtonban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Megérkezett Washington­ba a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Bo­risz Ponomarjovnak, a Nem­zetiségi Tanács külügyi bi­zottsága elnökének, az SZKF KB Politikai Bizottsága pót­tagjának. a KB titkárának vezetésével. A küldöttséget a Washing ton melletti Andrews kato nal légitámaszpont repülőte rén szenátorok és képviselő! fogadták. Jelen voltak Dob rinyin, a Szovjetunió wash Ingtoni nagykövete és i szovjet nagykövetség munka társai is. Élénk politikai élet Portugáliában A agy gyűlések — Diplomáciai kapcsolatok lény megállapító körút Három és fél héttel a fa­siszta rendszer megdöntése után továbbra is rendkívül élénk a politikai élet Portu­gáliában. A PAP lengyel hírügynökség különtudósító- jának Lisszabonból keltezett jelentése szerint vasárnap a portugál fővárosban több gyűlést is tartottak. A Ben- fica-klub stadionját zsúfolá­sig megtöltötték, ezúttal azonban nem labdarúgó-ese­mény, hanem a demokrati­kus pártok által szervezett nagygyűlés vonzotta a töme­geket. A lisszaboni egyete­men az ország minden részé­ből érkezett diákküldöttsé­gek gyűlésükön többek kö­zött olyan határozatot hoz­tak. amelyben teljes szoli­daritásukról biztosítják a portugál gyarmatok függet­lenségért hárcoló népeit. A Porto Alegre-ben a Por­tugál Szocialista Párt által összehívott nagygyűlésen Mario Soares. a párt főtitká­ra az ideiglenes kormány külügyminisztere beszédet mondott. Ebben síkraszállt a Szovjetunióval és á többi szocialista országgal, vala­mint az afrikai és arab or­szágokkal létesítendő diplo­máciai kapcsolatok mellett. Vasárnap este Lisszabon­ból hatnapos ténymeaállapí- tó körútra Mozambikba és AnióJábj, utazott Antonio de Almeida Santos, a portugál kormány tengerentúli ügyek­kel foglalkozó minisztere. Elutazása előtt a renülőtáren úisá«íróknak elmondta, hogy ténvmeffállanító látogatásá­nak eredményeit összegezve aiánlásokai tesz az ideiglenes kormánynak » tengerentúli területek sonsóenk rendezóe*5- re. A miniszter három-bá­rom nsrvof tölt a két «varma- fnn éq útkr^t karakóíz Ton­donban találkozik a Bisseú- Gutnoábar, küzdő szabadság- harcosok képviselőivel, akik szombaton kezdik ms« t«- riásskorásúkat áz ángól fő­városban. A miniszter eav jtérdAsrg itőltszőjvá 1tifőtd+l- fntte hogy a gyarmati kér­dés rendezésének lehetőségei közül nem lehet kizárni a teljes függetlenség megadá­sát. Mora Machel, a mozambi­ki felszabadítási front (Fre- limo) elnöke a tafzániai rádiónak adott nyilatkozatá­ban hangoztatta: Mozambik függetlensége nem lehet tárgyalási téma, a függetlenség elnyerésének módjai azonban igen. Lisszabon egyik münkás- kerületében vasárhep este több ezres tagtoborzó tö­meggyűlést rendezett a Por­tugál Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. A tömeg­gyűlés fő szónoka Antonio Dias Lourenco fémmunkás, a KB tagja, a párt lapjának, az Avantenek az ideiglenes igazgatója volt. aki egyebek között kijelentette: ,.Mi kom­munisták a munkásosztály lelkiismerete vagyunk és felhívjuk a munkásokat, va­lamint az egész portugál né­pet arra, hogy ne feledkez­zék meg a forradalmat fe­nyegető veszélyekről.” A fő veszély jelenleg a fegyveres erők és a népi mozgalom közti szakadás lenne. A fa­siszta rendszer számos tár­sadalmi és politikai problé­mát hagyott maga után, ezért Portugáliában a harc legfontosabb frontja ma a politikai front. A lelkes hangulatú gyűlés végén több ezer ökölbe szorított kéz emelkedett a magasba, a munkások így felezték ki hűségüket a KP eszményei iránt. Az elmúlt napokban ki­bontakozott sztrájkmozgalom csillapodni látszik. Hatnapos munkabeszüntetés után hé főn újra felvelte a munkát 1600 bányász az ország északi részén egy wolfram- bányában. miután a junta egyik képvisélőie közremű­ködött az új bérmegá'iap" dás kidolgozásában. Végét ért a sztrájk eev nagy tüz- kögyarbam Lisszabon mel­lett is. Az ország északi ré­szén viszont továbbra is sztrjákol több ezer textil­gyári munkás. A Mekong partján (1,) Vallomás a Deltáról A LLOK VINH LONG ** LEGNAGYOBB TE­RÉN, a székesegyház előtt. A szabálytalan elipszishez hasonló térség nagyiából 50 méter széles, 60 méter hosz- szú lehet. Mindegyik járatra sok a jelentkező — eladók, vevők, bejáró munkások, lá­togatók jönnek-mennek a Mekong legdélibb ágának gyöngyszemébe. Némelyik busz úgy megtelik, hogy még a tetejére is hit utas. Hídon, kompon gázlón át robognak velük aztán a tar­kára festett. 25—10 embert befogadó gépjárművek a cél felé. Közben jobbára csak rizsföldet, az elárasz­tott táblán dolgozó embert és vizet látnak. Ilyen a Mekong deltavidé­ke. Nem véletlen, hogy a fo­lyótól kapta a nevét. Ennek a furcsa alakú nagy félszi­getnek elsősorban az ágakra bomló, majd játékosan újra egyesülő, ismét elváló sárga színű Mekong adja meg a jellegét. Augusztus és no­vember között a Deltavidé- ken naponta esik, néha sza­kad az eső. Ez a természeti jelenség még korlátlanabbá teszi a víz uralmát. És mindezt betetőzi a tenger jelenléte. A Délkínai-tenger és a Sziámi öböl vize nem­csak a partvidéket mossa, de a Mekongon át mélyen be­hatol a félsziget belsejébe is. Kétszer naponta, dagály idején megáll a Mekong fo­lyása. A folyó édes vize összecsap a sós tengervízzel és mint ahogy az már tör­ténni szokott, az erősebbik kerekedik fölül. A tenger a. folyó egész dél-vietnami sza­kaszát elfoglalja, ilyenkor még Kambodzsába is beha­tol. örvényeken, forgókon látszik, hogyan küzd meg egymással a két gigász. Egy darabig úgy tűnik, a ten­geré lesz a babér; de a Me­kong a végső győzelem biz­tos tudatával tűri az offen- zívát. A nagyobbik víz csak addig Ülhet győzelmi tort, amíg a dagály szusszal bír­ja. Ha a tengervíz vissza­húzódik, a Mekong újra megédesedik és folytatja út­ját a tenger felé. Egy esz­tendő alatt 1400 milliárd köbméter vizet zúdít a Dél- kínái -tengerbe. A Z ESŐS ÉVSZAKBAN ** a kambodzsai nagy ta­vak is tekintélyes vízmeny­nyiséget, fogadnak magukba és tehermentesítik ezzél a Mekong partjait. De hogy a>z esők idején a deltában az árvíz nem okoz évről évre tömegszerencsétlenséget és felmérhetetlen anyagi kárt, az elsősorban az évezredek óta itt élő és végtelen szor­galommal dolgozó vietnami emberek munkájának kö­szönhető. A Mekong-vidéket ezer és ezer kilométernyi csatorna hálózza be. A ki­sebb része emberi munkával mederbe kényszerített, ter­mészetes paták. A nagy ré­szét azonban sok generáción át, a legnehezebb kézi mun­kával vájták a talajba. Van­nak itt olyan széles mester­séges csatornák, mint. ami­lyen nálunk a Fekete-Kőrös, vagy a Rába. Ebből egyre kisebb és kisebb ágak segítségével juttatják el a Mekong vizét a legjelenték­telenebb településig, onnan meg a rizsföldekdg. A Del­tavidéket éppen ezért nem szárítja ki a legesőtlenebb évszak sem. A nagy folyó bő kezűén adta mindenüvé a vizet. Itt sohasem látni tikkadt növényzetet, de a nagyon szegény, a nincste­len. a lopásból élő ember is ritkább, mint másutt. A rop­pant termékeny föld eltart­ja a rajta élő népességet. A lassan, csendesen csor­dogáló, szűk viziutak ingye­nesen szállítják az utast, és a rizzsel, vagy zöldfélével megrakott bárkát is. A Me­kong hátán gyönyörűség a hajózás. A folyó nagysága és változatossága lenyűgözi az embert. A csatornán sem egyhangú az élet. A partot egészséges, termő pálmasor szegélyezi. A lakóházak egy része közvetlen a vízparton, vagy cölöpön, magára a vízre épült. A lakosok, akár Velencében, szívesebben közlekednek csónakon, mint a szárazfölden-. Néha olyan sok a csónak a keskeny csatornán, hogy üggyel-baj- jal kerülgetik egymást. Természetesen, a csator­nákban is a Mekong sarga színű vize folyik. Mégis ez a lakosság fürdője, a házi­asszony mosodája is. Nap­pal rengeteg gyerek lubic­kol benne. A mosott ruha meg ott szárad a part menti fákra kifeszített háncsköté­len. Nemcsak ezért., de a hal miatt is szívesen épít­keznek a pártra Minden deltalakó halász, vagy hor­gász is egyben. Kiül a ház víz fölé nyúló teraszára onnan a vízre veti a háló­ját, bedobja a horgát — és különösebb megerőltetés nélkü] megszerzi így a napi élelmet. A víz a háziállatok tartá­sát is elősegíti. A bivaly, a legfontosabb igavonó, víz- Rzerető állat; sokkal több terhet bír el, tovább is él, ha naponta fürödhet; mintha elzárják a víztől. Vizen él a Mekong-vidék kedvelt szárnyasa, a kacsa is. Igény­telen vízim ad ár; etetni se kell, a folyóvizén mindig ta­lál ételt magának.. Igaz, ® tengerközelben néha maga is áldozatul esik: a tenger­ből a csatornába kiránduló ragadozó hal megtámadja a kacsát is. A kár azonban megtérül — a csatofnából előbb-utóbb kifogják a nagy testű húsevőt. A MEKONG VIDÉKI VADVIZORSZAG kel­lemetlen lakói a víz fölött, a vízből élő szunyogfaiták. Rö­vid életű kis szárnyasok ezek. de éppen ezért mo­hók. támadó kedvűek és vakmerőek. A vidék átkai — különösen eső előtt, eső után csípnek zabolátlanul. A deltában elterjedt baj a ma­lária; a Magas Fennsíkon azonban súlyosabbak az ese­tei. A vízparti emberek tu­dományához az ellenük való védekezés is hozzá tartozik. A szabadban tűzzel; vízzel, kenőccsel, füsttel kergetik el a bajt hozó szárnyasokat. A szobát sűrű szövésű mosz- kitóhálóval védik; de jó szolgálatot tesz ebben a vonatkozásban a kis házi- gyík, a feneketlen gyomrú Gec Coo is, amely éjjel nappal, fáradhatatlanul va­dászik a moszkitekra... A magasból, különösen he­likopterről nézve a csator­nával teleásott Deltavidék finom erezetű bőrre emlé­keztet. A földön kissé egy­hangú, de ezzel együtt is bámulatosan szép vidék. A vinhlonei autóbusz-pályaud­varon én mégis az onnan a szélrózsa minden irányába utazó -nőket és férfiakat bá­multam meg. Szürke, hét­köznapi emberek. Arcberen­dezésük, ruházatúik, -ers zá­rniuk aligha változott sokat a századok alatt. És mégis, nagy művet alkottak. Megzabolázták, szolgála­tukba állították a Mekongot — és uralkodnak fölötte.-W-i.**.;- M. Gy. Pálfy József páriád telefontudósítása PyrrfeRSi győzelem A francia elnökválasz­tás tulajdonképpen nem hozott meglepetést, bár­mennyire is rendkívüli körülmények között zaj­lott le. A választók min­den eddiginél nagyobb arányban járultak azúr­nak elé: minden száz jogosult közül nyolcvan- nyolcan lépték át asza- vazóhelyiségek küszö­bét. És ami a lényeg; ennyire kiegyensúlyo­zott, ennyire fej-fej mellett sem volt még a párharc a jobb- es baloldali erők jelöltjei között. A küzdelemből Gis- card d’Estaing a jobb­oldali köztársasági füg­getlenek elnevezésű párt; vezetője került ki győztesen. De »hogyan Jacques Duclos. a Francia Kommunista Párt politikád bizottsá­gának tagja hangsú­lyozta: ez a küzdelem tulajdonképpen „pyrr- husi győzelem” a jobb­oldal -számára. Giscard d’Estaing kénytelen lesz számot vetni elnökségé­nek éveiben azzal, hon- a francia választóknak hajszál híján a~ fele ele­ve nemet mondott az új elnök gazdasági, tár­sadalmi, politikai el­képzelésedre. Az Humanité főszer­kesztője, Etienne Fajon joggal állapítja meg; nem történt más, mint a francia tőkés rend csődjének elodázása. A választási eredmény ar­ról tanúskodik, hogy feltartóztathatatlanul te­ret hódít a népi egység megteremtésének gon­dolata, s hogy a balol­dali erők között létre­jött szövetség megbont- hatatlannó vált Párizsban ma már a jövő felé fordulnak. A közeljövő társadalmi feszültséget ígér és nagyerejű sztrájkmaoz- galrnat arra az esetre, ha a Gdscard d’Estaing által kinevezendő mi­niszterelnök és új kor­mánya, valamint a tő­kés munkaadók szerve­zete nem kezd haladék­talanul tárgyalásokat a dolgozók követelésednek kielégítésére. . A baloldali pártok soraiban, a gyárakban, az e^vetemeken hét­főn általános volt a hangulat: Mitterrand a választás erkölcsi győz­tese, a francia baloldal a soha nem látott 49.3 százalékos eredményt, a kevés híján 13 millió szavazatot új harcokra való ösztönzésként fog­ja feL FELICE CHILANTI: Három zászlói Salva főre GiuSianőnak 17. Közben éjjel-nappal ele­mezte a tapasztalatait, ál­landóan tökéletesítette csa­patainak védelmi rendszerét. Bandáját két részre osztot­ta: volt egy állandó meg egy alkalmi csapata. Az állan­dók „hivatásos” banditák voltak, akik már azelőtt is az alvilágban éltek, mielőtt a szeparatizmus harcosai let­tek. A különböző bandákat csapatoknak nevezte. Az aj­kalmiakat csak időnként hívta be egy kicsit „lövöl­dözni”. ötezer lira járt nekik a szerződés szerint; és újabb ötezer fnihden akció után. A szervezet zöme tehát a családi körükben élő fi­úkból állt, akik rendszeresen dolgoztak a földeken, és úgy éltek a városkában, mint a többi békés polgár. Ez a szervezeti felépítés voit az alapja annak, hogy Giulia- no a monteleprei lakosság egésze felett korlátlan hatal­mat gyakorolhatott. Ezt a hatalmat nem csak jótékonykodással, mint a szegények barátja szerezte. Aki elárulta, azt megölte. Azt is, aki megtagadta az engedelmességet vagy a cin­kosságot. Mint azt a Bello- lampo környéki parasztot, akit Giuliano bandájának néhány fegyverese éjnek ide­jén vert föl álmából, mert viskója ablakából akartak rá­lőni egy nemsokára arra ha­ladó autóra. A szerencsétjen megijedt, és rá akarta venni őket. hogy más helyet keres­senek, menjenek el. azt mondta: ő bizony minden­kitől fél, Giulianótól is, a csendőröktől is. Pár nap múlva egy olajfára fölakasztva találták. És hojtan 'találtak egy fia­tal szappankeresjsedőt is. aki utánfutós motör kerékpáron járta árujával a nyugat-szi­cíliai falvakat. Giulianóék házába is bekopogtatott, ki is mérte a szappant, de az­tán az ára miatt vitába ke­veredett, erre mit hall; — Tudod, te kivel beszélsz? Ez Salvatore Giuliano háza! Az idegen ’ meggondolat­lanul felkapta a mérlegről a szappant, bevágta a ládába, és azt merészelte mondani: — Nekem nem kell a ban­diták pénze! \z országúton találtak rá holtan: megölték. Giuliano számára a legnagyobb sértés az volt, ha banditának ne­vezték, éppen ettől a titulus­tól akart mindenáron meg­szabadulni. Természetesen Giuliano „igazságérzetének” estek ál­dozatul azok is, akik az 5 nevében raboltak vagy zsa­roltak. 1946. februárjában Nyugat- Szicília összes városában ki­függesztettek egy hirdet­ményt, amelyen nyolcszáz­ezer líra jutalmat ígértek annak, aki hasznos értesülé­seket nyújt Giuliano elfogá­sához. Pár nap múlva Paler- móban a belügyminisztérium hirdetménye mellett egy má­sik is megjelent, Giuliano aláírásával: kétmillió líra jutalmat tűzött ki annak, aki előállítja neki a belügy­minisztert. i (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom