Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

WH. m3?üi Tf S^Lgf-ÍSIAGYÁRORgZíS 3. oldal Minden pártszervezet ügye Eredményes esztendő — gondokkal aOi •• fl r r r rr~m ázatok es óvóitól* párbeszéde A BESZÉLGETÉS MEGLE­HETŐSEN NEHEZEN kez­dődött. A pártszervezet, ve­zetői zavartan válaszolgattaik a iárás képviselőinek kérdé­seire. Viszonylag ki« telep­hely az övék — mondták —, nincs itt művelődési otthon, még külön terem sem. az ebédlőben tartják a rendez­vényeket. márcsak ezért sem foglalkozik a párszervezet közművelődési kérdésekkel, tulajdonképpen hiába is jöt­tek hozzájuk a járási pártbi­zottság megbízottai, nem tud­nak ők kulturális témákban semmi érdemlegest mondani. A látogatók azonban ma­kacs emberek voltai?, to­vább kérdezősködtek errfSf- arróL Persze. felel­ték az alapszervezet vezetői, az ő üzemükben is többen tanulnak a munka mellett, a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek igye­keznék segíteni, minél jobb feltételeket teremteni. A szocialista brigádok vállalá­saikban is szerepel ez a cél, — tették hozzá—, s elmond­ták, miféle tanulási-művelő­dési programjaik vannak ezeknek a kollektíváknak. Előző hónapban tárgyalta a taggyűlés a brigádmozgalom helyzetét — magyarázta a párttitkár —, így elég pontos képük van erről. Azután szó­ba került, milyen jól sikerült a KISZ-szervezet által rende­zett vetélkedő. A fiataloknak van egy kis zenekaruk is. az adott műsort a vetélkedő után, gitárszó mellett éne­keltek maguk szerezte tréfás­csípős strófákat üzemi prob­lémákról Volt, akinek nem tetszett, de a pártvezetőség megvédte és bátorítja a fia­talokat. Hát maguk túlzottan sze­rények v-vltak. amikor azt állították, hogy nem fog­lalkoznak művelődési témák­kal — jegyezte meg moso­lyogva a búcsúzáskor a lá­togatók egyike. S az alapszer­vezet vezetői kissé zavartan néztek össze. Tényleg, erre ők így nem is gondoltak. Fog­lalkoztak a napi problémák­kal egyikkel a másik után,' s most kitűnt, hogy ennek kö­vetkeztében valójában a köz­művelődési tevékenység is jelen van a pártszervezet éle­tében. Ügy jártak az eivtár- saik — nevetett a járási bri­gád másik tagja —. mint Mo- liere egyik színművének hőse, aki egy napon meghakkenve értesült arról, hogy évtize­dek óta prózában beszél. nem tanulság nél­kül VALÓ ez a történet. Hiszen sok olyan üzemi, szö­vetkezeti. hivatali pártszerve­zet található, amelyek követ- len ül nem kerülnek kapcso­latba művelődési intézmé­nyekkel, s nem tartozik ható­körükbe szervezett kulturá­lis tevékenység politikai irá­nyítása és ellenőrzése. Ám a művelődés valamilyen for­mában az ő mindennapi po­litikai munkájukkal is érint­kezik. Amikor az ifjúság, vagy a nők helyzetére vonat­kozó párthatározat megvaló­sulásán munkálkodnak, ami­kor a kádermuhkával fog­lalkoznak. amikor a műszaki feilesztést igyekeznek előse­gíteni, amikor a szakszerve­zet, vagy a KISZ tevékenysé­gét ellenőrzik, avagy a szo­cialista brigádmozgaiom hely­zetét elemzik — óhatatlanul találkoznak a művelődési kér­désekkel. De „asztalukra” ke­rül e téma akkor is. amikor a tudatformáló, ideológiai ne­velő munkát tűzik napirend­re. sőt a tagfelvétel tervezé­sekor is. S ez természetes is, hiszen napjainkban a közimű­velődés. a kultúra mindin­kább összekapcsolódik az élet egvéb területeivel, áthat­ja mindennapjainkat. Voltaképpen nincsen te­hát olyan munkahelyi, vagy lakóhelyi pártszervezet, amely ne foglalkozna valamilyen módon a közművelődéssel, a kulturális nevelőmunkával. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt miképpen teszi. Spontánul, ösztönösen, vagy pedig felkészülten, tu­datosan, tervszerűen. Nem mindegy, hogy célirányosan terekszik-e a párt kulturális politikájának helyi érvénye­sítésére. vagy pedig ez csak véletlen „mellékterméke” egyéb irányú fáradozásainak. Hiszen ez utóbbi esetben az a veszély jS fennáll, hogy egyes helyi elgondolások el­lentétbe kerülnek a párt ál­talános törekvéseivel, s a kérdéseket rosszul, tévesen ítélik meg. Beszélhet szépen, ízesen, szabatosan az is aki nem nem ismeri a próza fogalmát — de közművelődési politikánk nem valósítható meg eredményesen e politika ismerete nélkül. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ez év márciusi ülésének a közművelődéssel foglalkozó határozata világosan megfo­galmazza a pártszervezetek ilyen irányú tennivalóit. E határozat minden alapszerve­zet kötelességévé teszi, hogy megfelelő gondot fordítson a párt kulturális politikájának megismerésére és megismer­tetésére, az ilyen jellegű szín­vonalas táiékoztatás és tájé­kozódás rendszerességére, a hatékony kulturális nevelő­munkára. Minden pártszerve, zet kötelessége a határozat szerint, hogy gondoskodjék a tanulás, az önművelődés megbecsüléséről. Valamennyi munkahelyi pártszervezethez szól a határozatnak az a ré­sze, mely szerint ösztönözniük kell a művelődéshez fűződő személyes érdekeltség kialakí­tását, a vezetők példamutatá­sét az önművelésben, s a munkahelyi közösségek — mindenekelőtt a szocialista brigádok — kulturális neve­lő szerepének érvényesülését. De a kulturális alapok fel- használásának figyelemmel kísérése is olyan feladat, amely valamennyi pártszerve­zet tevékenységébe beilleszt­hető. NEM CSAK A „KULTÜ- ROSOK” ügye tehát ez a párthatározat, s nem is csu­pán az ágit- prop. felelősöké, bár az alapszervezeti vezető­ségen belül közvetlenül ez utóbbiak reszortjához kap­csolódik, s így elsősorban az ő dolguk a megvalósítás fel­adatainak számbavétele és •előmozdítása. Nem árt ezt sem hangsúlyozni. hiszen, még távolról sem értük el, hogy a tömegpolitilíai mun­ka és politikai oktatás mel­lett a kulturális nevelést is az agi'tációs és propaganda munka egyenrangú részének tekintsék. De mint minden alapvető párthatározat, ez sem lehet csupán „reszortfel­adat”, hanem a pártszervezet egész kollektívájának ügye. Annak a gondolatnak a je­gyében, amit a határozat úgy fogalmaz meg: „A kulturális nevelőmunka legyen a párt­munka szerves része”. C sillag nélküli, sötét éj* szaka. A néptelen or­szágúton egv Trabant állt. Motorháza nyitva; mellette egy bőrkabátos férfi komoran bámulta a járművet. Várat­lanul — valahonnét a szán­tóföldről — magas, ballonka­bátos ember lépett a kocsi mellé: — Valami baj van? — ér­deklődött barátságosan. — Elfogyott az üzemanya­gom. A legközelebbi falu pe­dig tizennégy kilométerre van innen. — Felajánlom az öngyújtó­mat. Még van benne egy kis benzin. — Uram, nincs kedvem tré­fálni — mondta hidegen a másik. — Megértheti, hogy ideges vagyok. — Az én életem sem fené­dig tejfel. Ma délután érte­sültem róla. hogy a felesé­gem megszökött egy mű­anyagkészítő kisiparossal. — Fogadja őszinte részvéte­met... — Köszönöm. Azóta három csomag cigarettát szívtam el, s nem maradt semmi tartalé­kom. Félőrültként vádoro­Az óvodai évzáró szülői ér­tekezletek napjait éljük. Aki azt hiszi, hogy ezéken kedé­lyes csevegés folyik arról, hogy Palika, vagy lseiké jók voltak-e. téved. Mégcsak nem is az a téma, hogy az óvoda kér valamit. Az idei értekez­letek — bármilyen furcsán hangzik is — munkamegbe­szélések és ízelítőt adnák a kicsik szüleinek abból, mit is ígér majd számukra az iskola. Az értékelések Természetes, hogy csopor­tonként más és más elvek alapján építik fel az óvónők mondandójukat. A kicsiknél a közösségbe történő beillesz­kedés gyermeki és pedagó­giai kérdéseit taglalják. a középső csoportokban már a gyermek cselekvése, a szo­kások és készségek rendsze­rezése a téma, míg a legna­gyobbaknál, az iskolába lé­pőknél a már rendszerezett, iskolára érett tudás, vala­mint az ebből adódó gondok és örömök alkotják a gerin­cet. Röviden: az idei szülői értekezleten minden korcso­portról már az óvodai neve­lési és oktatási program ke­retében szólnak. Több szülői értekezlet ta­nulságait egymás mellé téve megállapítható: Nyíregyhá­zán igen nagy súly neheze­dett az óvónők vállára. A régi létszámnorma nehezítet­te a gyermeKekkel történő egyéni foglakozás1, a túlmé­retezett csoportlétszám csak növelte ezt a gondot. Ige»i sok helyen a képesítés nélkül vagy éppen most képesítést szerző fiatalok önálló mun” káját is igénybe kellett ven­ni, ami .nyilván az ellenőrzés, a segítés mennyiségi növe­kedését eredményezte. Javuló eredmények Az óvónők szorgalmas munkáját segítette, hogy az elmúlt tanévben tetemesen megnövekedett a kis intéz­ményekben a szemléltető esz­közök tára, így a gyermekek munkára serkentése, figyel­mük lekötése könnyebb volt. Nem volt azonban ilyen egy­értelmű a szülői ház meg­mozgatása a nevelési és ok­tatási célok érdekében. így aztán joggal fogalmazták meg az édesanyák és édesapák, hogy még több információt várnak, főleg oktatási cé­lok megismertetését, hogy megértsék a számuKra új cé­lokat és segítsék az óvodáK mindennapi munkáját. Érez­hető: ez a terület szorul a leggyorsabban korrigálásra hiszen a gyermek érzelmi lók az éjszakában, hogy egy dohányos emberre találjak. Az ég szerelmére! Ugyebár ön is dohányzik? — Igen. — Kínáljon rneg egy ciga­rettával. S én áldani fogom a nevét. — A legnagyobb örömmel. De ez az utolsó Szimfóniám. Jómagam is rabja vagyok ugyanis a dohányzásnak, s ez egy elhagyott vidék. Éjjel ne­gyed kettő van. Ki tudja, mi­kor találok egy trafikot? Ha ön a tulajdon apám lenne, akkor sem kívánhatná, hogy az utolsó cigarettát, magá­nak adjam. A ballonkabátos szemében furcsa tüzek égtek. — Higgye el, én mindenre képes vagyok... — Fenyeget? Nem ijedek meg! Könnyűsúlyú ökölvívó- bajnok vagyok. — Félreért. Minden áldo­zatra képes vagyok egy cigaz életének otthoni alakítása mellett mind nagyobb szerep jut a tanulás, a készségfej­lesztésben is. Hogy a szülői aktivitás mi­lyen mérvű, azt a városi is­kolákban éppúgy, mint a köz­ségekben megmutatta a mun­kaközösségek beszámolója. Ebből kiderült, hogy nemcsak egy-egy nevelési kérdésben konzultáltak, de a szülők és üzemek, üzemek és óvodák kapcsolata olyan szorossá vált, hogy ma már szinte természetes, hogy egy-egy szocialista brigád, üzemi munkások csoportja részt vesz az óvodai rendezvényeken, segít a felszerelés karbantar­tásában, gazdagítja az óvodai felszereléseket, játékok szá­mát. A szülői értekezletek ép­pen a korszerű óvodai prog­ram végrehajtása, megvalósí­tása, a munka közben jelent­kező gondok felszámolására tett erőfeszítések révén Vál­tak a komoly pedagógiai esz­mecserék színhelyévé, a szü­lők és nevelők munkát javító fórumaivá. De hogyan tovább ? A szép eredmények mellett — amelyeket bizonyít többek között, hogy a nagycsoporto­sok közül szinte mindenki el­érte a magas iskolaérettségi fokot — azonban a folytatás is szóba került. A napi prog­ramok mellett azonban itt szót kell ejtenünk néhány olyan dologról, amely megha­ladja az óvodák erejét, és ami jelenleg a megye oktatás­ügyi vezetőinek is fő gond­ja. Induljunk ki abból: Szabó! cs-Szatmárban jelen­leg 267 óvoda működik, ezek- , ben 16 ezer gyermeket tűd­Peruba Kevesen tudják, hogy van egy vállalat Nyíregyházán, ahonnan Ausztrália kivéte­lével a világ valamennyi kontinensére exportálnak üvegárut, szemléltető eszkö­zöket, biológiai és kémia ok­tatásra, középiskolásoknak. Török, svéd, iráni, kubai, mexikói, szovjet, bolgár, len­gyel és sok más megrendelő után — UNESCO felkérésre — Perunak is szállít az „UNIVERSIL” gyár üveg- technikai részlege különböző oktatási komplett egysége­ket. Az őserdőben talán most irtják a bozótot az új, épülő rettáért. Ha ön nekem adja ezt a szépséges, gyönyörű füstrudacskát, magára iratom a házamat. Kétszoba, konyha, a verendát nyáron befutja a vadrózsa és van hozzá egy kis kertecske is. Gyümölcs­fákkal. Nemsokára érik a meggy, nyílik a kelkáposzta. Van egy szelídített rigóm. Egész nap fütyürészik. Mi­nek menjek vissza abba a házba, mikor elhagyott az asszony egy műanyagkészítö kisiparos kedvéért? Nos, ne­kem adja ezt a cigarettát? A bőrkabátos bizalmatlanul méregette a férfit: — A villany, vízvezeték be van-e vezetve a házba? — Természetesen. — Jó a közlekedés? — A ház előtt áll meg az autóbusz és a debreceni gyors. — Nem ázik be a mennye­zet? — Soha. A ház vízmentes, mfk elhelyez«!. Míg a negye­dik ötéves terv időszakára 3570 új helyet terveztünk, 4449-et építettünk eddig. Vi­szont ez a hatalmas fejlődés sem elégíti ki az igényeket. A hely is lehetne több — 50 községben nincs óvoda! —, de ami ennél is lényegesebb, hogy a 956 óvónő 30 százaié-? ka képesítés nélküli. Akkori amikor a szülők falun és vá­roson egyaránt érzik, hogy a gyermek tudásának alapja aS óvodában dől el, az .iskolára készítő három év meghatáro­zó, ez a téma mindent meg-* etöz. Az óvónőképző szakközép­iskola Nagykállóban, vagy a tervezett osztály Mátészalkán enyhít, de éppúgy nem je­lents a végleges megoldást^ mint az a levelezési lehető­ség, amelyet a főiskola bíztok sít. Az áthidalást addig aa szolgálhatja, ha a szülők — bár kevés az idő rá — mind a nyári időszakban, mind pe­dig az oktatási időszakban erejükhöz mérten segítenek az óvodai célkitűzések meg­valósításában. Erre — a szü­lői értekezletek tanúsága sze­rint — kiben-kiben megvan a hajlandóság, g remélhető; hogy általános gyakorlattá is szélesül. Az óvoda nem gyermek­megőrző, nem kisdedévé —• ezt ma egyre többen értfflí meg, s ez jó. A gyermekek! érdéke kívánja meg tehát; hogy az első lépéseket, ame­lyeket a tudás, a szokások a készségek elsajátítása felé tesznek, segítse az intézmé­nyes erőfeszítés mellett a család is. Nagy tanulság, és még jó időre program js — akkor is, ha az óvónők mind* ezt szerény kérésként tolmá­csolták az 1973—74-es tanév vége előtt. fbnrgel) város középiskolájának, Nyíregyházán pedig a Derko- vits utcában ezekben a per­cekben formál egy vízdesztil­láló készüléket az üvegfúvó szakmunkás. Az „UNIVERSIL" munká­sai szorgalmasan dolgoznak, hogy október közepéig Peru ötezer középiskolájából öt­százban a biológia és kémia szertárban a pipettákon és lombikokon a „Made in Hun­gary” felirat díszelegjen. Az egy millió dolláros megrendelés negyven vagon­ban kel útra. Három nap Hamburgig, majd onnan to­vább irány Lima, Peru fő­városa. Ez csaknem hat hétig tart. (banki) tűzmentes, adómentes. Áll az alku? — És ha becsap engem? Le­het. hogy csak fondorlatos módon meg akarja szerezni az utolsó cigarettámat? — ön kételkedik egy Ko­vács Lajos szavában? — Pardon. Nem tudtam, hogy Kovács Lajos. Rendben van. Tessék. Az öné az utol­só Szimfóniám — legyintett szomorúan és reszkető kéz­zel átnyújtotta a cigarettát. A másik mohón elragadta és kisvártatva végtelen öröm­mel, átszellemülten pöfékelt. — Ne féljen, barátom. Hol­nap elintézzük a hivatalos formaságokat. Szívből gratu­lálok az új ingatlan- és ház- tulajdonosnak. A bőrkabátos sóváran bá­multa: — Legalább egv slukkot legyen szíves... — Hogyisne! Ez az utolsó cigarettám és reggel előtt nem találok sehol egy trafi­kot — mondta irigyen a bal­lonkabátos és vidáman, bol­dogan pöfékelt. Galambos Szilveszter Beruházás Lehet gyorsabban... A gyárak, üzemek építése nem öncél. Ilyen létesítmény nemcsak kenyeret biztosító munkahely, hanem értéket előál­lító eszköz. Lehetőség olyan áru termeléséhez, melyre szükség van, amelynek ellenértékeként mást kapunk a hazai, vagy a külföldi piacon. Ezeket a lehetőségeket már a beruházás előkészületei közben mérlegelik, terveket készítenék az üzem­be helyezést követő évre, hónapokra, sőt napokra ütemezve, piacot is biztosítva az eladásra váró terméknek. Fontos, hogy ha kész a terv, megvan hozzá a pénz, kezdődjék a kivitele­zés, készüljön el minél hamarabb, s hozzon hasznot mielőbb. Az elszalasztott alkalmat, a hiányzó értéket nem lehet pótolni. Mint ahogy nem lehetett azokat a téglákat sem, ame­lyek annak idején nem készültek el a fehérgyarmati új tég­lagyár építésének elhúzódása miatt. Importból kellett biztosí­tani az ellátást. A kapacitás növelését célzó, fontos beruhá­zások elhúzódása miatt került nehéz helyzetbe az elmúlt év­ben megyénkben néhány ipari szövetkezet. Részben a beru­házásra szánt pénz elégtelensége, másrészt a kivitelezői kapa­citás hiánya miatt. Nem ok nélkül hívta fel a KISZÖV a szö­vetkezeti vezetők figyelmét arra: ebben az évben az eddigiek­nél is nagyobb figyelmet fordítsanak a beruházások hatékony­ságán felül a pénzügyi fedezet biztosítására, a befejezés meg­gyorsítására. Az a mintegy 120 milliós termelési érték növelés, amelyet az elmúlt évihez képest célul tűztek ki a megye ipari szövetkezetei, gyorsabb ütemű kapacitásnövelés nélkül, szinte lehetetlen. Egy százmilliós nagyságrendű beruházásnál az alapanya­gok'árának növekedése olykor havonta 100—200 ezer forinttal is megnövelheti a tervezett költséget. S ez nemcsak a beru- háztatót, hanem a kivitelezőt is érinti. Egyre ritkábbak már az elhúzódó beruházások. Sokkal is- kább előtérbe kerülnek a határidő előtti átadások. Határidő előtt adták át például a nyíregyházi papírgyárat is, ahol ez az egyhónapos előny megközelítőleg 100 millió forint értékű, nagyon fontos csomagolóanyag korábbi elkészítését jelentet­te. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat az újabb. Mátészalkán épülő tejporgyár megépítésénél is jelentős határidő-megrövi­dítést tervez. A Szatmár Bútorgyár is egyre nagyobb erőfeszí­téseket tesz, hogy az új üzem határidőre, de ha lehet még hamarabb is — elkészüljön. Szinte naponta egyeztetik a ter­veket, koordinálják a munkát. Egyes, előre leszállított gépe­ket máris beállítottak a termelésbe. Általában érezhető, hogy a gazdasági vezetők egyre job­ban igyekeznek elősegíteni, szorgalmazni a beruházások mi­előbbi befejezését és munkába állítani a már rendelkezésük­je álló termelőeszközöket. Kinyilvánul ez az egyre szaporo­dó szocialista szerződésekben, de azokban a vezetők által vál­lalt kötelezettségekben is, amikor erre a XI. pártkongresszus te a felszabadulási évforduló tiszteletének jegyében tesznek ígéretet. . Tóth Árpád Az utolsó szimfónia Szállítmány Szabolcsból Közművelődés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom