Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-15 / 111. szám
£l!LET-MAGYARORSZAG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1974. május ÍÜ Várostörténet (1) Melyik értékesebb? Az újratelepítés krónikája Városunk idén ünnepli az örökváltsági 150. évfordulóját. Ebből az alkalomból közlünk sorozatot Lukács Ödön egykori történetírónk könyvéből, amely 1886-ban jelent meg. Az összefogás milliói Nyíregyháza a XVIII. század közepe táján igen megfogyatkozott lakosokban, nem volt elegendő munkáskéz a Károlyi és Palo- csáy-féle nagy kiterjedésű birtokok műveléséhez, maga a vármegye nyugodtan nézte e hely pusztulását, mivel sok kellemetlensége volt századokon keresztül a régi szabadalmaihoz ragaszkodó Nyíregyházával, mely valóságos jobbágyazilum volt sok ideig, s mely az ide menekült jobbágyokat meg is oltalmazta. Azonban a folytonos terhek a XVIII. század elején a szünet nélküli katonatartások — mint csak most említők — a vármegyének is Nyíregyháza ellen forduló ellenszenve és bosszúsága miatt * lakosok innen is elszök- döstek, akik itt maradtak is vagyonúkban rendkívül megfogyatkoztak: úgy, hogy 1750- ben csak 84 ökör, 7 ló, 17 tehén. 114 juh, 38 sertés volt az összes marhaállomány Nyíregyházán : ezen körülmények megérlelték az eszmét Gr. Károlyi Ferencz lelkében, hogy na- gvobbszerű telepítvényt ültessen Nyíregyhá- zára; ez azonban nem ment olyan könnyen? — ugyanis' nevezett gróf 1752-ben április 29-án tartott vármegyei gyűlés elé azon kérelemmel járult, hogy engedtessék meg neki Nyíregyházára új lakosokat telepíteni; de a karok és rendek visszaemlékezvén Nyíregyházának régibb hatalmaskodásaira, ellene mondtak e szándéknak, félvén különösen attól. hogy majd. ha nagyobb erővel lesznek, ismét ide fognak szökdösni a megyei földesurak jobbágyai. A gróf mindamellett nem szűnt meg tervével foglalkozni, újabban megkereste a vármegyét, azon ünnepélyes ígéret mellett kérte az engedélyt a telepítéshez, hogy egyetlen Szabolcs megyei lakost sem veend a települők közé. Végre 1753-ban április 28-án tartott megyei gyűlésen megadatott az engedély a gróf számára, de csakis oly feltétel mellett, hogy az új lakosok nem Nyíréé házára. hanem a Nyíregyházától nyugatra eső „Cserkesz” pusztára telepíttessenek, 2- szor hogy a települőknek házhely és elegendő szántóföld adassék. Végre kiköttetett, hogy 3 évig minden teher és adózás nélkül bírják kiadott osz- tályrészöket, 3 év múlva pedig évenként egy- egy aranyat fizessenek. Ezen megyei végzés birtokában a gróf Szarvason keresztül utaztában — ott lovak váltása miatt kevés időt töltvén — a város előkelő gazdáit magához hivatta, fe velők a telepítés hasznai, s módozatai felől beszélgetett: biztatta őket a kedvező talaj ismertetése mellett, szabad vallás gyakorlattal is. valamint eev építendő temolomhoz annvi faanyagot ajánlott, amennyire szükségök leend. A szarvasi tót ajkú evangélikusok any- fiyival nagyobb örömmel ragadták meg e kedvező alkalmat, mivel földes urok báró Ha- rucker nem a szerződés szerint bánt velők, birtokaikat s szabadságaikat csonkította. Ezen, mint szabadságszerető emberek, el- Kzomorodtak annyira, hogv bárhova, ahol szabadságot élvezhetnek, elmenni, már különben is szándékukban volt. Leginkább fel tudta pedig fogni a település előnyeit nemes Petrikovics Jáno* szarvasi csizmadiamester, ki is buzdításaivá a települési szándékot tetté érlelvén, lakos társai által elküldetett Nagy-Károlyba gró Károlyi Ferenczhez, ki is Petrikoviccsal r teleoülés feltételeit megállapítván, azoka' 1753. május 16-án írott patensleveiébe foglalta, s Petrikovicsnak átal adta. sőt maga Fetrikovicsot is kedvezményekkel bíztatta. ' azon feltétel alatt ha a telepítést véghez vi sui, biztosította is. A kedvező települési fe1 tételek a szomszéd helveket. <*őt az egész Bé kés megyét átfutották úgv hogv maid min den jobbágy szár Hámozott Nyíregyházára költözni azon vidékről. t Az 1753. év elején sokan eljöttek Békés megyéből a földet személyesen megtekin-! teni, ezek közül némelyek visszatértek, mások azonban itt maradtak, de csak is azon feltétel alatt, ha a gróf nem a Cserkeszen, hol vízhiánytól tartottak, hanem Nyíregyházán enged nekik lakást, ez utóbbit annyival inkább óhajtják, mivel itt voltak némi pusztult házak, kutak, s némi gazdasági épületek azon helyeken is, hol lakók nem voltak. A gróf teljesítette kérelmöket; így az 1753. év őszén Szarvasról, Csabáról. Mező- berényból,. Orosházáról 300 család költözött Nyíregyházára ekével és jószággal ellátva, s azonnal hozzá is kezdtek a szántás-vetéshez. Ezen évben nagy drágaság lévén, a gróf. hogy »unkájukban fel ne akadjanak, több •záz köböl gabonát osztatott, kj nyíregyházai udvarbírája által kölcsön a lakosok között, ezen jótékonyság hírére újabban szándékozlak jönni Békés megyéből Harucker birtokáról. azonban Harucker maga Becsben lévén, -tisztjei által értesíttetett a dolog felől: nevezett báró nyomban elrendeli, hogy ..úri szék” ta-tassék, s mindazon földek, melyek | elvétettek, visszabocsáttassanak « lakosoknak; azonban' nevezett földesú-ban s tisztiéiben többször csalódván, újabb ígéreteknek sem adtak hitelt, s világosan megmondták. különösen Snlván Adám. hogv „az uraság kegyelme nvú)farkon jár”. — Ki is mindezen mondásáért mind azért, hogv szándékáról le nem mondott. 18-ad macával Békés megye rendelefére Gyulán börtönbe vettetett s ott- szenvedett 16 hétig. — Ezek köz* volt 7*dáC7. ^unolár. Manezel. stb... kik »nár Nvfrogy’ ’zári szántottak s vetetlek is. Regulvi 'vándor iskolatanítónak köszönhetik ezek. hogy a börtönből kiszabadultak, ki esedező levelet intézett a rendekhez, melyben a kiköltözés indokait világosan felfejté: így szabad elmenetelt nvertek de csakis azon feltétel alatt. hn«v mielőtt kilép nének háromévi adót előre kifizessenek. Ekkor tehát a kiköltözni óhaitók javaikat eladták, a követelt adókat kifizették. (Ezen javak feleslegéből öntették az evang. közénső harangot is) — rokonaiktól, barátaiktól búcsút vették, s útnak indultak. Nyíregyházára megérkezvén. Gr. Káról vi által örömmel fogadtattak: a Szarvasról jöttek a mai „Szarvas utcát foglalták el s ott maguknak a következő évben házakat építettek. Az 1754. év június 18-án Gr. Károlvi és báró Palocsayné a lakosokkal következő szerződésre léptek: „hogv a falu kórül levő telkek és földek egyenlően megültettessenek * hogy a települtek földiéin az uraság sem nem szántathat, sem ott marhát nem tarthat A szerződést a lakosok kezökhöz vevén elegendő lakosok megszerzésére magukat kötelezik. Mely célból Petrikovics Jánost, hogy az ígért „inseriptiót” megérdemelhesse, tu- laidon költségükön a felső vármegyékbe küldik lakosok szerzése végett: kj ez ügyben híven eljárván, „inseriptio” ’ elvett conven- tiot kapott Gróf Károlyitól és az uraságnak hajdúszolgálatokat tettek, sőt ha a felsőbb vármegyékből jött lakosok között a szántó- földek miatt valami versengés támadt, azt elintézte. Ezen évben építettek maguknak az új lakosok hevenyében nádból templomot, s első papjuk Vandlik Márton volt, ki Gróf Károlyinak feltételes biztatására a lelkész’ ■zolgálatokat megkezdette, s darab ideig folytatta is az evangélikusok nagy örömére; de -z öröm nem sokáig tartott, mert a tóksj kath. plébános és alesperes látván a nyí gyházai dolgok menetét, protestatiot nyű' tt a megye rendéihez. A vármegye azonban múltjához híve ' relmes lévén, a vallásos kérdésekben az ú ikosokat vallások gyakorlatába nem hó öorgatta; látván ezt a tokaji plébános, Gro larkóczv egri püspökhöz folyamodott, ki i \z 1731-íki resoluttóra hivatkozva köv a a megyétől, hogv az evangélikusokat mindéi nyilvános istentisztelettől tiltsa el. Baranyai Elemér Valent Sándorné T ársadalmi munka. Megtakarított milliók. az emberi összefogás szép példái. Melyik az értékesebb — a milliók, vagy az összefogás? A kettő együtt, mert egy célt szolgál: a város fejlesztését, rendjét a kulturáltabb környezetet, a városlakók jobb közérzetét. Nyíregyházán régi hagyománya van a társadalmi munkának. Hagyomány az is, hogy a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács minden évben elismeri1, megjutalmazza a társadalmi munkában élenjárókat a város fejlesztése és szépítése érdekében végzett munkájukért. Üzemek, iskolák, kerületek — városlakók mindennapi munkájáról van szó; azokról akik felelősséget éreznek a városért, időt, fáradtságot nem kímélve dolgoznak érte, hogy évről évre szebb legyen. A nyíregyháziak 1973_ban 18 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a városért. Hatmillióval nagyobb értékű munkát mint 1972-ben. Volt néhány nagyobb feladat, amihez több üzem. intézmény összefogása volt szükséges, de ebben a 18 millióban benne van a parkosítás, a járdaépítés, a kis munkák egy-egy utca, kerület összefogása. ★ A kitüntetéseket Kellner Ferencné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, és Szabó Ferenc a városi tanács elnökhélyettese adta át. A Nyíregyházáért emlékérem arany fokozatával tüntették ki Búr Sándort. Kovács Györgynét, Németh Balázst, Papagorasz Ni- koszt. Pénzes Józsefet. Simon Jánost, Somogyi Jolánt, Szarvas Ernőt, Valent Sándornét. IA Nyíregyházáért emlékérem ezüst fokozatát tizenegyen, elismerő oklevelet hatan kaptak. A kerületek versenyében első — közel millió forint értékű társadalmi munkával - a III. kerület, második a II. kerület, harcaik az I- kerület, negyedik a Ságvári-telep, jdik a IV. kerület. A helyezést elért kérőiek összesen egymillió forintot kaptak fej- ■ -zíési alapjuk kiegészítéséhez. Az intézmények, üzemek versenyében a tezőgazdasági Főiskola, a Szabolcs megyei tejipari Vállalat és a MEZŐGÉP teljesítmé- ivét jutalmazták egy-egy tanácsi lakás bérlőilletve vevőkijelölési jogának adományozd savai, ★ Palumbi István nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy aa én pályázatom fogadták el a park vezetésére. Tulajdonképpen csak 71 őszén döbbentem rá, mire vállalkoztam! De akkor már csinálni kellett, nem volt megállás. Annak örülök, hogy a fiatalok egy pillanatra nem hagyták cserben a park ügyét — igaz, menni kellett néha utánuk —, de mégiscsak maguknak csinálták. Az iskolákkal könnyű volt a dolgom, a diákoknak ez egy lehetőség volt a bizonyításra. De az üzemekben már jobban szétfor- gácsolódoft az erő, többféle vállalás, sokszor okozott gondot az egyeztetés. Szükség volt rájuk, mert a szakioari munkákban mégiscsak tőlük' vártunk segítséget. — És a család mit szólt ezekhez az éjszakába nyúló munkanapokhoz? — Azt nem mondom, jó . . ? Nyíregyháza, Virág utea I smerősként üdvözölték egymást a kitüntetettek. legtöbbjük évek óta önként vállalja a szükebb környezet, az utca, a város gondját. Nem várnak köszönetét érte: kötelesség — így mondják —. de az elismerő szó melege valamennyiüknek jólesik. K evés fiatal van Nyíregyházán, aki ha névről nem is. de látásból ne ismerné Palumbi Istvánt. Az ifjúsági parkért „Nyíregyházáért emlékérem” ezüst fokozatával tüntették ki. Szervezte a fiatalokat, irányította a munkát. Sokszor maradt magára. Lelkesedésének nagy szerepe van abban hogy ma ifjúsági park van Nyíregyházán. Elhárítja az elismerést. — Nem csak nekem szól ez a kitüntetés Mindenkinek aki 1°71 nvarától benne volt ebben a munkában: valamennyiünknek nerr tudtak adni emlékérmet — így aztán én kaptam. Ez az állás fizetett állás, nem társadalmi munka. Annyi különbséggel, hogy nem nyolc órát, hanem 12 órát dolgoztam, és dolgozom még ma is sokszor. De itt nincs olyan, hog: lejárt a munkaidőm. Mindig szerettem az „utánajárós” munkát. Akkor 1971 tavaszán A mezőgazdasági főiskolások házuk tájának kiépítésével érdemelték ki az elismerést. 1973. szeptember 6-án adták át a sportkombinátot, amiben a főiskolások három és fél millió forint értékű munkáia van. Labdarúgó-, kézilabda-, teniszpálya. Azó. ta is mindig foglalt, amikor van egy kis szabad idő. — Hatvankitenctől tart ez a munka, nem lehet mondani, hogy elkapkodtuk — emlékezik Baranyai Elemér, a főiskola KISZ-titkára. Eleinte nehéz volt. mert olyan lassan haladt a munka, hogy nem látták értelmét a srácok. A főiskolán csak akkor van eredménye a társadalmi munkának, ha okos cél'ja van és nem hosszú a várakozási idő, amíg elkészül. De azt hiszem, így van ezzel más is. ügy belelendültünk a dologba, hogy 73 tavaszán kezdeményeztünk egy városi akciót is; 10 órát Nyíregyházáért jelszóval. Mi a főiskolán ezt megvalósítottuk. Persze ehhez az kell, hogy lehetőiig tegyen a tíz óra ledolgozására, magyarul — munka legyen. Ezért vállaltuk a Széna tér parkjának kialakítását és van egy vidéki vállalásunk is. a kállósemjéni tarjai kollégium parkja is a mi ’szívügyünk. A sszonyok is voltak a kitüntetettek között. Vatent Sándorné és Kovács Györgyné az emlékérem arany fokozatának tulajdonosai. — Nem nagyképűség — kezdi a bemutatkozást Valent Sándorné —, de én tulajdonképpen a felszabadulás óta társadalmi munkás vagyok. A feladatok változtak az évek folyamán. Jó, hogy ma már a tiszta, virágos Nyíregyháza a gond. Mióta nyugdíjba mentem még nagyobb lelkesedéssel dolgozom. szervezem az embereket, van elég időm rá. A negyedik kerület az én körzetem, úgy látom, nálunk jó visszhangra talál minden okos kezdeményezés. Nincs olyan rendezvény. hogy a kerület rendje szóba ne jöjjön. Igaz, hogy agitálni kell. biztatni az embereket, de az eredmény sem marad el. Kovács Györgyné a III. kerület megbízottja. Háziasszony, két gyereke- van. — Sok estém megy el a társadalmi munkával, sokszor van úgy esténként, hogy alig vagyok a családdal. És mennyi mindent kell még megoldani! Járda, kút, takarítási gondok. Apró dolgok ezek. egy-egy területen mégis az ottlakók jobb közérzetét jelenti megoldásuk. Nem dicsekvés, de évek óta mi nyerjük a kerületek versenyét. Nálunk nem zsák a rend közügy, hanem a kerület művelődése, szórakozása, a kikapcsolódás is. Első helyezésünk bizonyítja, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, mégis sokat bosz- izankpdunk dolgok miatt. Mert társadalmi munkával azért mégsem lehet mijident megoldani. Kolláth Adrienn«
