Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-13 / 86. szám
1974. április 13. lretW-MACYARORSZA« A pártszervezetek a városért AKI MANAPSÁG ELLÁTOGAT egy-egy városi körzeti pártszervezetbe, azt tapasztalja, hogy figyelmük előterébe mindinkább a lakóterület mindennapi élete, a környezet és az életfeltételek fejlesztése kerül. A kórábban szűkebben értelmezett alapszervezeti élet kérdésein túl a körzetekhez tartozó kommunisták mind nagyobb mértékben részt kívánnak venni a városuk fejlődését szolgáló közéleti tevékenyégben is. Tegyük hozzá, hogy ehhez a feltételeik is egyre kedvezőbbek. Az utóbbi években e pártalapszervezetek munkája jelentősen fejlődött- szervezeti életük tervszerűbbé, tartalmasabbá vált. Fokozatosan növekszik tagjaik száma is: nem egy városban a párttagság mintegy tíz százaléka tartozik a körzetekhez. S az ide átjelentkező párttagok zöme ma már nemcsak nagy élettapasztalattal, de a pártós a közéleti munkában szerzett jártassággal is rendelkezik. E kommunisták többsége jogosan igényli, szellemi és fizikai frissességük pedig lehetővé is teszi számukra az aktív, közjót előmozdító társadalmi munka végzését. Ahol a pártszervezet vezetősége érdemben segíti a nyugdíjba kerülő kommunisták számára az új körülményekbe való beilleszkedést- ott a körzet által igényelt pártmunkához hamar megjön a kedvük. S ha a kellő tájékoztatás és útbaigazítás kíséretével adott pártmegbizatásuk igazodik érdeklődési körükhöz és korábbi mozgalmi, közéleti tapasztalataikhoz, akkor eredményes részvevői lesznek a terület politikai életének. Hogy a körzeti pártszervezetek érdemben és hasznosan tudják segíteni városuk fejlesztését, az az irányító pártszerveken is múlik. Vagyis azon, mennyire készítik fel és tájékoztatják őket* mennyire tisztázzák pontosan velük saját feladat- és hatáskörüket, a kapcsolatok rendjét. így elkerülhető, hogy egyes lakó- területi alapszervezetek túllépjenek hatáskörükön, s olyan kérdésekben is dönteni kívánjanak, amelyekben csak az egész város helyzetét áttekintve lehetséges állást foglalni. AZ IRÁNYÍTÁSNAK ÉS FELKÉSZÍTÉSNEK, a munkába történő bevonásnak több jó módszere és formája alakult már ki. Elismerően lehet szólni azokról a pártós tanácsi szervekről, amelyek a városfejlesztési tervek kialakításához rendszeresen igénylik a körzetekben dolgozó kommunisták és pár- tonkívüliek segítőtársaik véleményét, közreműködését. Több városban, — igen helyesen — meghívják a körzeti pártszervezetek képviselőit olyan tanácskozásokra, amelyeken a város helyzetéről. jövőjéről esik szó. Résztvesznek a városi párt- bizottágok kibővített ülésein, a tanácsok és népfrontbizottságok értekezletein, ahol javaslataikkal, észrevételeikkel teljesebbé teszik a városfejlesztést szolgáló terveket. Természtesen e tanácskozásoknak fontos szerepük van abban is, hogy segítenek rangsorolni a javaslatokat és igényeket. A lakosság közötti tömegpolitikai munkához ugyanis a körzeti pártembereknek ismerniük kell a megvalósíthatatlan kérések elutasításának indokait éppúgy* mint a körzetüket érintő távlati elképzeléseket. Mindezek ismeretében tudnak megalapozott, reális munkaprogramot kialakítani. A várospolitikai elképzelések megismertetésére, a kommunisták és a pártonkí- vüliek aktivizálására jól bevált és egyre inkább terjedő forma a körzeti pártalap- szervezetekben a fórumjelle- gfl taggyűlések, illetve pártnapok szervezése. E pártrendezvényeken a párt- a tanács- a népfront városi vezetői adnak választ az előzetesen összegyűjtött, illetve a helyszínen feltett kérdésekre. E fórumokra helyes meghívni a körzet területén tevékenykedő pártonkívüli társadalmi aktivistákat, így a tanácstagokat, a KlSZ-szer- vezet vezetőit, a lakóbizottságok vezetőit. Egy-egy fó- rum-pártnap után jó alkalom adódik a közösségért fáradozó kommunistáknak és pár- tonkívülieknek a helyi tennivalók egyeztetésése, új elképzelések megfogalmazására. A KÖRZETI PÄRTALAP- SZERVEZETEK valójában csak akkor tudnak hatékonyan segíteni a várospolitikai elképzelések megvalósításában, ha képesek a területükön élő pártonkívü- liek minél nagyobb tömegét maguk köré tömöríteni, a helyi feladatok elvégzésére mozgósítani. Ebben sok hasznos tapasztalattal rendelkeznek már pártszervezeteink. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb törekvés, hogy ahol a körülmények ezt lehetővé teszik, létrehozzák a lakóterületi KlSZ-alapszerve- zetet és otthont nyújtanak számára a körzeti pártszervezet helyiségében. Ez ugyanis összeköthető egy olyan klubélet kialakításával, amely nem kizárólag a fiatalok igényeire épül, hanem más rétegek és korosztályok érdeklődését is kielégíti. Mindezekhez természetesen szükség van bizonyos feltételek megteremtésére, így rádió, tv- magnók beszerzésére, folyóiratok és újságok elhelyezésére. Elképzelhető, hogy helyet kap itt a városi könyvtárból kihelyezett fiók is. Helyes, ha a klub munkáját — különböző társadalmi rétegeket képviselő — klubtanács irányítja, s az több hónapra szóló programot dolgoz ki. Helyes, ha a körzeti alapszervezet vezetősége megkülönböztetett módon segíti a területén megválasztott tanácstagokat. Célszerű gondos figyelemmel kísérni a választói gyűlések, tanácstagi beszámolók alkalmával elhangzott kérések, javaslatok sorsát, megvalósulását. S ha egy-egy okos javaslat, jó kezdeményezés elakad, az ügy előremozditá- sa érdekében a pártszervezet cselekvőén álljon a tanácstag mellé. Hasznosnak látszik az a kezdeményezés is, hogy egyes városokban a körzeti pártalapszervezetek működési területén létrehozzák a népfront helyi csoportját. Ez újabb lehetőséget nyit a lakóterületi politikai munka továbbfejlesztéséhez, a pár- tonkívüliekkel való elevenebb munkakapcsolat megteremtéséhez. Mint ahogy hasznosnak mutatkozik az is, hogy egyes helyeken a körzeti alapszervezetek rendszeres munkakapcsolatban állnak a területükön lévő iskolai szülői munkaközösségek tagjaival, népi ellenőrökkel, önkéntes rendőrökkel, s a lakóbizottságok vezetőivel. BIZONYOS. HOGY MINDENÜTT meg lehet találni a városért való közös fáradozás legalkalmasabb formáit, módszereit. Munkaprogramjukkal kapcsolódva a város egészének fejlesztésére kidolgozott tervekhez a lakótéri: leti pártszervezetek eredmé nyesen segíthetik azok meg formálását és valóra válté sát Kovács Péter, az MSZMP KB munkatárs Doktor elvtárs városban mindenki ismeri. Ö a 3-as körzet orvosa, amelyhez hozzátartozik Jármi község is. Naponta 40—50 beteget vizsgál, kezel, de úgy is, hogy elbeszélget velük. Népszerű ember. A városban általában így nevezik: Nagy doktor. A közelebbi ismerősök, barátok — akik szintén sokan vannak — csak így mondják: Nagy Laci. A doktor cím nélkül. A munkásőrök meg is szólítják: doktor elvtárs. A doktor elvtársat most, hazánk felszabadulásának 29. évfordulóján másodszor tüntették ki. így szól a közlemény: „...szocialista hazánk építésében, a Munkásőrségben végzett kiemelkedő és példamutató szolgálatuk elismeréséül a Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki...” dr. Nagy Lászlót, a mátészalkai zászlóalj vezető orvosát... és természetesen. még másokat is. Nagy doktor 15 éve körzeti orvos Mátészalkán. Az egyetem elvégzése után azonnal idejött. A Hajdú megyei Polgar község határában, az egri káptalan uradalmának egy kis tanyáján született 1934-ben. Az édesapja ott volt kovács. Onnan Szolnok megyébe, Tíszaszőlősre mentek, ahol az édesapja szintén uradalmi kovács volt. Most 63 éves, MÁV-nyugdíjas, ő is Mátészalkán lakik. — Nem csak ő — mondta Nagy doktor —, hanem családunk minden tagja. Az öcsém és a húgom is — családostul. Itt élnek és itt dolgoznak. Valamennyien nagyon megszerettük Mátészalkát... — Hogyan lett munkásőr? — 1961-ben beléptem a pártba. Barátaim közül többen munkásőrök voltak, köztük. dr. Salamon István, a zászlóalj akkori vezető orvosa. Ök hívtak. És meg valahogy mindig szerettem a fegyveres testületeket, a fegyveres szolgálatot. Természetesen, elvi meggyőződésből léptem be a munkásőrségbe, de nem tagadom: vonzott is ez a szolgálat. Salamon elvtárs nemsokára megbetegedett. A betegágyán megkért, helyettesítsem. De Salamon elvtárs meghalt, g 1963-ban engem neveztek ki a zászlóalj vezető orvosának... — Mi a legfontosabb feladata egy munkásőrorvos- nak? — Elsősorban az új munkásőrök egészségügyi kiképzése, de ugyanilyen fontos az idősebbek egészségügyi ellenőrzése, a betegségek megelőzése hogy minél tovább és minél egészségesebben bírják a szolgálatot... Nagy doktor tagja a városi pártbizottságnak is. Két leányt nevel. Ha kevés szabadideje van — horgászik. Ez a hobbyja. És így beszélt Mátészalkáról. hivatásáról: — Ha most kellene választanom, akkor is csak körzeti orvos akarnék lenni, és akkor is csak itt, Mátészalkán. Imádom ezt a várost, szeretem az itteni embereket. Ismerem őket mindenütt. Ismerem a szervezetüket és a lelkűket. Életem végéig körzeti orvos akarok maradni, de itt, Mátészalkán. S amíg bírom, amíg meg nem öregszem, szolgálni akarom a munkásőrséget... Szendrel József Dicséret, bírálat 1 Az erkölcsi ösztönző Tapasztalatok a SZAÉV-nél Néhány hónappal ezelőtt a miskolci vezetőképző iskolán tanult a Szabolcs megyei Ái'lami Építőipari Vállalat igazgatója is. Az „ősz hajúak iskoláján” Márki János tanulmányt írt a vezetők é§ a vezetettek kapcsolatáról. A tanulmányban egyebek között ezt olvashatjuk: ,,A dolgozók többsége szívesebben meghallgatja a vezető tapintatos figyelmeztetését, semhogy bizony'alan- ságban maradjon. A túlságosan gyakori dicséret elszürkül, mindennapivá válik. A dicséret nagyobb teljesítményre ösztönöz.’’ , A vállalat egyik építésvezetőségére látogattunk, hogy megtudjuk: a gyakorlatban hogyan érvényesülnek az idézett mondatok, vagyis milyen a vezetők és a vezetettek kapcsolata? Nem mert bírálni... A felvonulási épület irodájában Horváth István építés- vezető abbahagyja a telefonálást és ezeket mondja: — Nem mindig ültem így asztalnál nyakkendősen, Fizikai munkát is végeztem, művezető is voltam, így közvetlenül ismerem a dolgozókat. Tudom, hogy örülnek a jó munka elismerésének és néhány embert kivéve vala- mennyiüket szorongás fogja el a rossz munka után és a bírálat előtt. , A vállalat igazgatója szerint „A művezetők általában nem dicsérnek és nem. bírálnak megfelelően”. Erről mi a véleménye? — Általában ez igaz, de nálunk nem, mivel dolgozóink 80 százaléka szocialista brigádban dolgozik és ezekben a brigádokban rendszeres az értékelés. Persze, nálunk is előfordult, hogy egy művezető egy jelentős hiba után nem mer bírálni, mert azelőtt ő i* hasonló hibát követett el és félt, hogy bírálás esetén ezt megmondják neki a munkások. Havonta általános értékelést tartunk, kirívó hibák esetén azonnal bírálunk és figyelmeztetünk. Az emberek szerintem is jogosan várják el munkájuk rendszeres értékelését. A dicséret és a bírálat nálunk erkölcsi ösztö lző. De részben anyagi is, mert ezeket figyelembe véve differenciálunk a bérezésnél. Fegyelmi jogkörrel rendelkezem, de csak akkor élek vele, ha már kikértem a művezető véleményét, hiszen ő az, aki szinte minden percben az emberek között van. Személyre szólóan meztetések után. Az erélyes hangnem után Horváth Istvánnak lelkifurdalásai voltak: azt gondolta, hogy a szép szavak többet értek volna. De nem, mert ez a brigád az új hélyen is rosz- szul dolgozott, végül feloszlott. Közhellyé vált az építőknél is, hogy a tervrajzzal és az anyaggal könnyebb bánni, mint az emberekkel. A fiatal építésvezető azt mondja, hogy mind a nyolcvan beosztottját közelebbről kell ismerni,, mert van, aki csak a szép szónak engedelmeskedik, van aki csak a szigorú figyelmeztetésnek, és olyat? ember is van, aki nem szereti, ha nyilvánosság előtt megdicsérik. Negyven év körüli, erős szőke ember Nagy Ferenc művezető. Korábban ácsként dolgozott, beosztottai között több régi tanítványa is megtalálható. Nem való az, hogy a művezetők nem bírálnak. Annak a művezetőnek nincs is tekintélye, aki nem bírál rendszeresen és reálisan. Persze az sem jó, ha aprólékoskodik az ember. Mert minek dorgálnék meg valakit szigorúan ha egy ajtót fordítva tesz fel a sarkára? Szőrözésnek számítana. Többet az elvárhatónál — Gyakran osztogat dicséretet és bírálatot? ,— Az mindig a munkától függ. A munkát úgy kell szervezni, hogy ne csak hasznos legyen, de a munkás értelmét is lássa annak. Talán ezt nevezik motiválásnak. Dicséret csak akkor hagyja el á számat, ha az illető többet tett annál, ami tőle elvárható. Például Kiss Jóska ácsbrigádja a szoros határidő miatt önként bejött egy szabadszombaton ég sokat dolgoztak a fiúk. Megdicsértem őket, de a főépítésvezetőtői is dicséretet kaptak. Úgy láttam, örültek neki és ezek után máskor is szívesen túlóráztak, mert a fizetés mellé erkölcsi elismerést is kaptak. Hogy mi a véleményem az ellenőrzésről? Az utóbbi időben változott az emberek szemlélete, így bizalommal kell lennem irántuk, de a bizalmat össze kell kapcsolni az ellenőrzéssel. A fegyelmet tartom az elsődlegesnek, attól függ a minőség is, a balesetek többsége szintén a fegyelemre vezethető vissza. Veszélyes üzem vagyunk, gyakran kell ellenőriznem, bírálnom, részben azért, mert nem akarok a vádlottak padjára kerülni. A vezető tehát csak akkor mehet haza nyugodtan, ha megfelelően dicsér és bíráL Csak ott van munkasiker, ahol a vezető és a kollektíva kapcsolata harmonikus, kd- egyensúlyozott. Ez vonatkozik a brigádvezetőkre is, Spe- kker János, a kőművesek brigádvezetője egyetért a megállapítással. De jelentőségteljesen a művezetőjére néz és ezeket mondja: — Nálunk jónak mondható a hangulat, van demokrácia, de bírálat, vita esetén -általában a főnököké az utolsó szó. Még akkor is, ha a vita hevében nem helyesen mérlegelnek. Persze ez velem is előfordult: idegességemben erősen ledorgáltam egy embert, de később éreztettem vele, hogy nem haragszom, s kértem, hogy dolgozzunk együtt jobban és békessége- sebben. Ez használt a légkörnek is. Az a jó, ha vezető és beosztott kölcsönösen becsülik egymást. Egyik beosztottam nem becsülte tanácsaimat, kéréseimet, ezért kikön zösítettük a brigádból. n „Az újjunh sem egyforma“ Vakály János kubikos brigádvezető azt mondja, hogy már nem a talicskázás a jellemző a kubikosokra. Betonozási munkákat végeznek, tetőburkolatot készítenek, segítenek, ahol kell. Szakképzetlen emberek ugyan, de kőműves munkát is végeznek. Beosztottai az átlagosnál nagyobb magyarázatot igényelnek egy-egy munka elvégzése előtt. — Az ujjunk 6em egyformái Tudnom kell, hogy kit milyen munkára lehet beosztani, kit serkent a dicséret és kit nem. Egyszer a főépítés- vezető megdicsért bennünket; „Ezt precízebben csinálták^ mint a kőművesek”. Utána még lelkesebben, még jobban dolgoztunk. Lipták József kőműves ki»! sé lehangolva mondja, hogy volt egy dolgozó, akit nem dicsértek meg, pedig jogosan várta az elismerést. Szerint» az is előfordult, hogy a kollektíva előtt idősebb dolgozókat megdicsértek és példaképül állítottak a kollektíva! elé — érdemtelenül. Igazi csak a reális dicséret lehet erkölcsi ösztönző, csak az ilyen dicséret befolyásolhatja helyesen a termelést és az emberek hangulatát Nábrádi Lajos 105 OOO pár cipő, szandál Csehszlovákiának Az értékelés tehát rendszeres, csakhogy ez általában kollektív értékelés, a dicséretet magára veheti a gyengébb dolgozó is és fordítva. Az lenne a jó, ha egyénenként külön-külön is elismernék a törekvéseket, az igyekezetét. A figyelmeztetés pedig a dolgozó munkáját, magatartását hivatott befolyásolni, ezért a figyelmeztetésnek is személyre szólóbbnak kellene lennie. Az építésvezető szerint, az utóbbira már volt jó néhány példa. Egy kőművest többször figyelmeztették szép szóval is kérlelték, de nem használt, ezért elhelyezték innen. Ugyanerre a sorsra jutott egy ácsbrigád erélyes figyelA megrendelési határidőknek eleget téve már az év első negyedében 67 000 pár női szandált szállított Csehszlovákiának a Rakamázi Cipész Szövetkezet. A második negyedévben további 23 000 pár szandált küldenek el. Az egész évre leszerződött mennyiség pedig 165 000 pár női cipő, csizma és szandál. , A Rakamazi Cipész Szövetkezet termékei igen keresettek és közkedveltek Csehszlovákiában, mert tartósságuk mellett kielégítik a mindenkori divatigényeket is. Ez évben például 11 modellből szállítanak terméket. Ezek között a magasított sarkú, pasztell és kombinált színű szandáloktól a modem vonalú cipőkig és csizmákig sok változat ■ megtalálható. A szövetkezet több, mint 10 éve exportál Csehszlovákiába. A szállított mennyiség fokozatosan emelkedett. Az utóbbi időkben az évi szállítmány már 160—200 000 pár között váltakozik. Vannak olyan évek, amikor a szövetkezet teljes termelésének egyharmadát Csehszlovákiában hozzák forgalomba. igy fl szövetkezet külföldi partnerei közül Csehszlovákia a legnagyobb megrendelők közé tartozik, (h, 1.)
