Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

19M. IprfTfs 8Kil^-MASYAWmSZÄÖ

ft <má

Differenciált

nyereségosztás

Nyíregyháza új arca. (Elek Emil felvétele)

Munkaterületük az ország

A csövek mesterei

NÉHÁNY ÉVE TÖRTÉNT,

sj- egyik legnagyobb gépipari vállalatnál: egyes gyáregységek — ráadásul éppen azok, ahol a munka az átlagosnál is nehezebb — nem éppen előrelátó és átgondolt gazdálkodás következtében nem tudtak évvégi nyereségrészesedési fizetni a munkásaknak és az alkalmazottaknak. Persze, maguk a vezetők sem számíthattak semmire, de ez cseppet sem volt vigasztaló azok számára, akiknek voltaképpen vajmi kevés közük volt ahhoz, hogy az évet eredménytelenül. sőt veszteséggel zárták; ahhoz hogy nem maradt pénz a kasszában, mert a gyáregységek évközben hibás ösztönzési politikát, bérezési gyakorlatot folytattak.

S mert több ezer emberről volt szó, s mert egyértelműen kiderült, hogy a történtekért szinte kizárólag aszóban forgó gyáregységek, illetve a vállalat vezetői a felelősek, az üzem felügyeleti hatósága nem nézhette tétlenül a dolgot. Nem tűrhette, hogy a hibás vezetői döntések árát a munkások fizessék meg; kivételt, preferenciát alkalmaztak és központi alapból biztosították a munkások és alkalmazottak — az ágazati átlagot megközelítő — nyereségrészesedését.

Az intézkedés ellentmond

a közgazdasági megfontolásoknak, ellentmond annak az egyébként ma is változatlanul érvényben lévő tételnek, hogy egy-egy termelőegység munkájának legfontosabb mércéje az eredmény, másképven fogalmazva: a nyereség. S ha egyszer valahol rosszul dolgoztak, eredmény helvett veszteséggel zártak, akkor — éppen e gazdasági követelmény értelmében — nem létező nyereségből nem lehet részesedést fizetni.

Igenám, csakhogy a szóban forgó példában — s megannyi egyéb esetben is — a felettes hatóságok nagyon jól tudták, hogy itt nemcsak gazdasági problémáról van szó, amit a közgazdaság törvényei szerint kell megoldani, hanem rendkívül fontos politikai kérdésről, több ezer ember közérzetéről, sőt; a munkahelyi vezetőkbe vetett bizalmuk megingásáról s ennek lehetséges következményedről. Mindebből szükségszerűen következett, hogy a közgazdasági megfontolásokat félretéve politikai problémaként kezeljék az ügyet, s ennek megfelelően oldják meg. Más kérdés, hogy ezzel együtt más intézkedések is történtél?: olyanok, amelyek segítségével máig is elejét vették, hogy az üzemben hasonló esetek megismétlődjenek.

A PÉLDA AZÉRT IS ÉRDEKES és — jóllehet nem ma történt — aktuális, mert a nyereségrészesedés fizetése kapcsán ismét jó néhány helyen feltehetik — és fel is teszik — a kérdést; „Kik hozták és kik kapják a nyereséget?” A több gyáregységes vállalatok — különösen a vidéki ipartelepítésben intenziven bekapcsolódott üzemek — .esetében nem ritka, hogy egy-egy gyáregység — adottságainál, speciális helyzeténél. jobb szervezettségénél. vagy éppen csak a gyári munkamegosztásban elfoglalt helye szerint — az átlagosnál „többet hoz a konyhára", míg mások — például egy-egy éppencsak felépített, jól-rosszul felszerelt, esetleg nagyrészt szakképzetlen emberekkel dolgozó vidéki üzemrész —, nem hogy gyarapítaná, hanem csökkenti a vállalati nyereséget, s ezen keresztül a részesedést. Magyarán: vannak esetek, amikor egy-egy üzemrészt szabályosan el kell tartaniuk a jobban, eredményesebben dolgozóknak. Közgazdaságilag tehát ismét az a helyzet, hogy a nyereségből azoknak kellene részesedniük, akik megtermelik azt. S akik csak apasztják a vállalati kasszát, azok viseljék is a következményeit: bérben, nyereségben k minden egyéb anyagi juttatásban.

A feltételes módban történő fogalmazás azt í6 jelenti: nem biztos, hogy ez a megoldás célravezető, politikai Lag minden esetben helyes. Nagyon ritka eset az, amikor egy gyáregység valamennyi dolgozóját — a vezetőtől a kapuőrig — egy emberként kell felelőssé tenni a rossz gazdálkodásért, az elmaradt eredményekért, a veszteségért. Éppen ennek felismeréséből következett az a mind jobban kiszélesedő vita, amelynek tárgya: a jelenlegi gazdasági környezetben és gazdálkodási feltételek között a munkásembernek, a csak részfeladatokat ellátó beosztottnak mennyire van — egyáltalán vdn-e? — közvetlen befolyása, hatása a vállalati nyereség nagyságának alakulására? S nagyon sokan határozottan állítják

— bizonyítják is —. hogy a mai értelemben vett vállalati nyereség sok mindentől függ ugyan, de közvetlenül legkevésbé a kétkezi dolgozóktól. Vagyis: méltánytalan lenne őket büntetni, igazságtalan dolog lenne rájuk hárítani a nyereség nélküli gazdálkodás következményeit. Viszont ha

— az elmondottak alapján — a rosszul gazdálkodó gyáregységek dolgozói éppen úgy részesülnének a mások által megtermelt nvereségből, mint például a legjobbak, akkor joggal zúgolódhatnak azok. akik végül is „hozták” a nyereséget.

MI A MEGOLDÁS? A válasz csak az lehet — amitől manapság a legjobban félnek a vállalati vezetők —, hogy a politikai és gazdasági követelményeket egyaránt szemelőtt tartva, differenciálni kell a nyereségrészesedést. Éppen úgy, ahogy differenciálni kellene a személyi béreket is. Differenciálni a végzett munka szerint, s a differenciálás elvi alapjait, gyakorlati kritériumait, mértékét, okait és célját megértetni a vállalati közvéleménnyel. Ehhez persze mindenekelőtt egészséges munkahelyi légkör kelt. folyamatos és alapos tájékoztatás. a dolgozók beavatása a vállalati élet nagyobb összefüggéseibe. vagyis előrelátó és körültekintő — nem csak és kizárólag a gazdasági för- vénveket szem előtt trr*ö, de azokat méri« megkerülő — "ezetői magatartás és cselek A termelési értekezlet résztvevői feszült csendben figyelték Debröi Hárs Bélát, az Általános Művek ötletekben gazdag osztályvezetőjét,, aki érces baritonján eképp szólott:

— .. .végül pedig rátérek

legfontosabb témánkra: milyen módon növelhetnénk a termelékenységet? Tény. hogy dolgozóink munka közben beszélgetnek a gép mellett. Természetesen senkitől sem kérdezhetjük, követelhetjük azt, hogy házassági fogadalmat tegyen. Be elképzelésem szerint növeli a munka intenzitását, ha kellemes, derűs témáról folyik a szó és csökken a termelékenység, ha sötét, lehangoló, elszomoAki mostanában újságot olvas, rádiót hallgat, sűrűn találkozhat a Csőszerelőipari Vállalat nevével. Nemcsak munkásokat keresnek, fűtéstechnikusokat, technikai szerelőket, hanem mérnököket és — ami a legmeglepőbb —, képesítés nélküli hegesztőket is. Milyen lehet az a képesítés nélküli hegesztő, amikor ehhez a szakmához kötik a legszigorúbb szabályok a képesítést? És a hetek, sőt hónapok óta tartó hirdetési kampány mit takar? Egy új vállalat alakulását?

Majdnem ilyesmiről van szó. De a válasz még meg- hökkentőbb. Amikor ezt a beszélgetést elkezdtük, százhúsz munkása volt a vállalat szabolcsi részlegének. Mire befejeztük, már száznegyven. És mire e sorok megjelennek, még több lesz. De ehhez csak az itteni részleg 160 tanulót képez. És még hetvenet be akarnak íratni.

Mindezt az országos ^vállalat északkeleti központja vezetőjétől, Csapó Ferenctőlés Csáki Jánostól, a nyíregyházi főszerelésvezetőtől halljuk. Mert ez év július elsejétől egyes számú üzem néven „feláll” az új típusú, szakosított északkeleti részleg leninvárosi székhellyel. És tulajdonképpen erről van szó. Ezért a sok hirdetés.

Szabolcsiak mindenütt

A vállalat, amely fennállása alatt már több csövet szerelt össze, mint amennyi körülölelné a földet, tíz évvel ezelőtt alakult meg hat kisebb vállalat Összevonásából. Ma is hat területi egysége van és egy hetedik, központi üzem a fővárosban, a Budafoki úton, ahol blokk- szerűen előre összeállítanak mindent, hogy a munkaherító a beszélgetés tárgya. Éppen ezért összeállítottam egy listát: miről beszélgessenek

a szaktársak és miről nem- Háromezerötszáz példányban sokszorosítottam az anyagot. A termelési értekezletet ezennel bezárom. Kérem, hogy mindenki tartsa meg az utasításaimat. Köszönöm szíves figyelmüket.

A megjelentek kézhez kapták a listát, melyet Lajos bácsi, a portás osztott szét közöttük. Az összeállítás az alábbiakat tartalmazta: Beszélgessünk:

Egy óbudai kiskocsma kitűnő marhapörkölt jéről;

A korszerű labdarúgás támadó- és védőjátékáról;

Az ibolya, a jácint édes illatáról;

lyeken már csak össze kelljen szerelni.

Ötezer ember szerel, utazik. lakik épülő létesítmények mellett, vagy nagy rekonstrukciók tövében. Egy kis felsorolás: Bocsi Sörgyár, Lenin Kohászati Művek, Százhalombatta, Dunaújváros, Bátaszóki Cserépgyár, Mohácsi Farostlemez- gyár, Hejőcsabai Cementmű... És mindenütt szabolcsiak. Ha egy új munkás belép, nem ritka, hogy faluja- beliekkel kerül össze. (Ha ugyan nem azok hívták.)

A másfél milliárd évi termelésű vállalat ötezer munkásának közel fele Szabolcs- Szatmár megyei. Így alakult.

A leninvárosi körzet — júliustól egyes üzem — dolgozóinak kilencven százaléka szabolcsi. Minden pénteken hozzák őket haza a buszok.

De most még több kell. És

a szabolcsiak beváltak.

Miért 1IFO ?

Mert itt a munka könnyű is, meg nehéz is. Embere válogatja. Nem ritka a nehéz erőfeszítést kívánó. különleges feladat, amihez találékonyság is kell. És a szabolcsiak ezt szeretik. De nem ritka a húsz forintos órabér sem. Alighanem a CSÖSZER-nél alakult ki a legtöbb szabolcsi származású munkásdinasztia, mint például az anarcsi származású Baglyas Sándor, aki a nyíregyházi erőműnél dolgozik, de idehozta két fiát, Lászlót, és Bertalant is. Természetesen fűtésszerelők.

Épületgépészeti szerelésekkel kezdték. Vízvezeték, fűtésszerelés, légvezetékek. Most is évi sok száz lakásban végzik gl. Aztán gyógyszergyári technológia is a

A cseh és norvég cipők tartósságáról;

Az 1890-beli nemzetközi helyzetről;

A vízügyi szervek gondo- j san szervezett árvédelméről; |

Sophia Loren csábos vonzerejéről.

Ne beszélgessünk:

Az Általános Művek üzemi konyhájáról;

Az egyre jobban érezhető

levegőszennyeződésről;

A szabadárus cikkek alakulásáról;

A hónap eleji kiadásokról.

Másnap az Általános Művek dolgozói egyetlen témáról beszélgettek: főnökük.

Debröi Hárs Béla zsenialitásáról. s ez sajnos, elég sötét, lehangoló téma. ennek, következtében a termelés semmit sem növekedett ....

műsorukon van. A tisza- vasvári Alkaloida rekonstrukciójába hetven kilométernyi csövet, építettek. Most már erőművek és atomreaktorok is „a kezük alól” kerülnek ki. Szerelőik dolgoznak külföldön is. Szabolcsban? Sorolják: a MÁV- nagyállomás, a konzervgyár, a nyíregyházi erőmű, a megye városainak új fűtőegységei, ezek a „városi kályhák”.

És legújabban a három nagy leninvárosi létesítmény: a Tiszai Hőerőmű, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Tiszai Kőolajipari Vállalat — ez utóbbi a tulajdonképpeni Olajfinomító. Mivel a rövidítések (TVK és TKV) sok zavart okoztak, az utóbbit az olaj szó O betűjének felhasználásával elkeresztelték TIFO-nak.

Monumentális

feladatok

Itt kapunk választ a „képesítés nélküli” hegesztőkkel kapcsolatos kérdésre is. Az Olefin-műnek csak a magyar tervezésű szakaszán egyedül 44 kilométernyi csövet kell beépíteni, 6400 csőtartót, 300 hőtágulás-kiegyen- lítő kondenzátort. És minden csövet kaliberezni, ré- zselni, felületi tisztítással, oxidációs védelemmel ellátni. A felületvédelmi eljárás anyagával, a Vulkazillal ;a Csőszer dolgozik először, máshol hegesztő nem is szerezhet képesítést hozzá. Á Vulkazil ugyanis a hő hatására elillan és nem oka* zárványt a hegesztés helyén. Már tizenhét szerelő vizsgázott belőle. A Hőerőmű és az Olefin-mű beruházási értéke külön külön hat milliárd. És, bár ebből a Csőszer csak százmilliókkal vesz részt, jó munkáján múlik az egész sikere. Közben idén is 6200 lakást ad át a vállalat. (Az ingázók az elkészült, de még át nem adott szép lakásokban pihennek hétköznap, tv mellett)

Érthető, ha a Leninváro»- ban létesülő egyes üzemről azt mondja a szintén szabolcsi származású vezérigazgató, Opitzer Károly: azt várjuk tőle, hogy a vállalat további növekedésének bázisa legyen.

Gesztelyi Nagy Kotta*

Divat vagy feladat?

Vannak, akik azt mondják, hogy az iparszerű termelési , rendszerek kialakítása a mezőgazdaságban, és az azokhoz való csatlakozás egyszerűen divat manapság Magyar- országon, de SzaboLcs-Szatmár megyében is. Leginkább azok beszélnek így, akik nem ismerik a nagyüzemi mező- gazdasági fejlődés törvényszerűségeit, jelenlegi helyzetét, lehetőségeit és feladatait.

A lekicsinylő, vagy meg nem értő vélemények ellenére is nagy tért hódítottak már megyénkben az iparszerű termelési rendszerek. Már az elmúlt évben biztosított volt a kukorica fejlett rendszerű termelése 6550 hektár területen. Legnagyobb területen termel így kukoricát — a CPS-rend- szerben — a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet. A KITE (nádudvari) társulási rendszerhez csatlakozott öt tsz: a tarpai. a tiszaberceli. a nyírteleki és a mátészalkai, mindegyik 600 hektár területtel, egy-egy gépsor üzemeltetésével.

1975-re még nagyobb az igény és a felkészülés. A CPS- hez kíván csatlakozni a gávavencsellői tsz egy gépsorral, 790 hektáron. A KITE-hez további 11 tsz jelentette be csatlakozását összesen 7200 hektár területtel és 12 gépsort igényeltek úgy, hogy a betakarító és előkészítő gépeket már 1974-ben megkapják és üzemeltetik. Ebben a sorban legnagyobb a nagyecsedi terület, 1300 hektár, két gépsorral. A gépsorok jobb. gazdaságosabb kihasználása érdekében mintegy 1500 hektár területen a napraforgó-termesztés fejlett rendszerét alakítják ki a termelőszövetkezetek.

De nem csak a kukoricatermesztésben alakulnak ki és valósulnak meg az iparszerű rendszerek, hanem a burgonya, a cukorrépa és a többi növény termesztésében is. Sót, mód nyílik a kalászosok fejlett rendszerben történő termesztésére is.

Megyénkben azonban egyik legizgalmasabb és legfcná tosabb feladat a burgonyatermesztés korszerűsítése, ipar- szerű termelésének kialakítása. 1974-ben hat burgonyaterr

mesztési központ alakult ki a megye területén.

Cukorrépa-termesztési rendszert a Szerencsi Cukorgyár alakított ki megyénkben még 1973-ban, amikor csak! két tsz, 1974-ben pedig további négy tsz jelentette be. hogy a szerencsi technológia szerint akar cukorrépát termesz-1 teni. De alakúinak már a gyümölcstermesztő rendszerek isi,

A számok összesítve és külön-külön is azt jelzik, hogy az iparszerű termelési rendszerék kialakítása mezőgazda-1 Ságunkban nem egyszerűen csak divat, hanem gyorsan fejj lődő termelési gyakorlat, hiszen a már kialakult kukorica^ napraforgó, burgonya és cukorrépa termelőrendszerek te« rülete több. mint 20 ezer hektár megyénkben. Ehhez számítsuk még hozzá a 6000 hektárnyi gyümölcsöst és az ezer* hektárnyi zöldséget.

Szénáim Josssj

Galambos Szilveszter:

Miről beszélgessünk