Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

KWtET-M AGTAROfWZXtt mH. «prffls n. ■ — ■ ■■ ■ ....... .......... Biztonságot Enrópána k 1 9hMyiatá$ as 1. oldalról) A díszegység parancsnoka jelentést tett Joszip Broz Ti­tánok, majd felcsendült a magyar és a jugoszláv him­nusz. Joszip Broz Tito Ká­dár János társaságában éllé­pett a díszőrség arcvanala előtt s köszöntötte a katoná­kat. Joszip Broz Tito Kádár Jánossal együtt elhaladt a búcsúztatásra összegyűlt fő­városi dolgozók előtt, akik zászlócskákat lengetve hosz* szas tapssal köszöntötték őket, s éltették a két ország népeinek barátságát. A vendégek ezután szívé­lyes búcsút vettek a megje­lent magyar közéleti vezetők­től. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, akiket ezután Kádár Jáno6 és felesége, valamint Losonezi Pál és Fock Jenő g különvo- fftathoz kísért. A szívélyes búcsúvétel után a jugoszláv államelnök különvonata a Rákóczi-índuló hangjai mel­lett gördült ki a pályaudvar csarnokából. * A Magyar Szociálist,, Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének elnöke Í974. április 27—28-án baráti látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. A látogatás ■órán Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito szívélyes, elvtársi légkörben, a kölcsönös megértés szel­lemében megbeszéléseket folytatott. Kádár Jáno6 és Joszip Broz Tito áttekintette a két ország, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége kapcsolatainak a la-1 kulását, és bővítésük további lehetőségeit, véleménycserét folytatott a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. A megbeszéléseken részt vett magyar részről Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Övári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára, Gyenes And­rás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága külügyi osztályának ve­zetője, Roska István külügy­miniszter-helyettes, Tóth Elek, a Magyar Népköztársa­ság belgrádi nagykövete, Oláh József, a Külügyminisztéri­um főosztályvezetője. Jugoszláv részről: Todo Kurtovics. a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége elnök­sége végrehajtó irodájának tagja, Dusán Alimpics, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége elnökségének tagja, a vajdasági kommunisták szö­vetsége tartományi bizottsá­gának elnöke, dr. Ziga Vodu- sek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövete, Vladisz- lav Obradoyics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nöksége nemzetközi kapcsola­tok osztályának vezetője. Alekszandar Sokorac, a köz- társasági elnök kabinetiének vezetője, Andjelko Blazse- vics. a szövetségi külügyi tit­kárság osztályvezetője. Kádár János és Joszip Broz Tito nagyra értékelte, hogy sokoldalúan és eredmé­nyesen fejlődnek országaink baráti kapcsolatai, és széle­sedik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek együttműködése. Üdvö­zölték a baráti találkozók, a kölcsönös vélemény- és in­formációcserék kialakult gyakorlatát. Ezek hozzájá­rulnak egymás eredménvei- nek és tapasztalatainak köl­csönös megismeréséhez, a két ország és a két Párt kapcso­latainak fejlesztéséhez. Megelégedéssel állapít ot- Éák mag, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gazdasági, mű­szaki-tudományos, kulturális és más jellegű kapcsolatai az utóbbi években jelentősen fejlődtek. Mindez kedvező feltételeket teremtett a hosz- szútávú együttműködés ki­bontakoztatására. Kádár János és Joszip Broz Tito aláhúzta annak je­lentőségét, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai a brio- ni találkozó óta bővültek. Megelégedésüket fejezték ki, hogy sor került a jugoszláv kőolajvezeték építéséről és használatáról szóló szerződés aláírására. A két fél kiemel­te a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba irányuló gáz tranzitálása kér­désében folyó tárgyalások fontosságát. Elismeréssel nyi­latkoztak a magyar—jugo­szláv gazdasági együttműkö­dési bizottság tevékenységé­ről. Mindkét fél meggyőződé­se, hogy további lehetőségek vannak gz árucsere-forgalom és különösen a termelési kooperáció bővítésére ég to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni a lehetőségek teljesebb kihasználására. A felek készségüket fejez­ték ki a jószomszédi viszony további elmélyítésére. Meg­állapították, hogy a Magyar Népköztársaság ég a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködése megfelel a két szocialista or­szág és népe érdekeinek. Kapcsolataik a kölcsönös megbecsülés, a szuverenitás, az egyenjogúság és a bel- ü gyekbe való be nem avatko­zás elvein alapulnak. A fe­lek tiszteletben tartják a szo­cializmus építése útjainak és a két ország nemzetközi helyzetének sajátosságait. Hangsúlyozták, hogy a párt­ég állami kapcsolatok erősö­dése hozzájárul a szocializ­mus, a haladás, a béke ügyé­nek erősítéséhez. A két fél hangsúlyozta a magvarors7ág! délszlávok — horvát. a szlovén, a szerb nemzetiség — és a jugoszlá­viai magvar nemzetiség je­lentőségét és szerepét a két ország baráti kapcsolatainak fejlesztésében. Az eddigi ta­pasztalatok megmutatták, hosv a nemzetiségek javára tett minden gyakori ab lénés hozzájárult néneink barátsá­gának elmélyítéséhez. Kádár János és Joszip Broz Tito isíné telten hangsú­lyozta. hogy a magyar és a jugoszláv álláspont az alap­vető nemzetközi kérdések­ben azonos, vagy közel áll egymáshoz. ti dvözölték a nemzetközi feszültség csök­kenését, de úgy vélik, hogy vannak olyan békét veszé­lyeztető gócok, amelyek fel­számolásáért harcolni kell. Szükségesnek tartják, hogy a pozitiv folyamat kiterjedjen a világ valamennyi térségére, és hogy erősödjék az orszá­gok egyenjogú részvétele és felelőssége a nemzetközi kér­dések megoldásában. A két ország kész arra, hogy továb­bi erőfeszítéseket tegyen a tartós béke megteremtése, a nemzetközi biztonság erősíté­se. a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése ér­dekében. Hangsúlyozták, hogy a jövőben is tevékenyen küzdenek az agresszív erők. a reakciós körök kísérletei el­len, amelyek a nemzetközi politikai légkör megzavarásá­ra. az enyhülési folyamat to­vábbi térhódításának meg­akadályozására irányulnak. Kádár János és Joszip Broz Tito méltatta az el nem köte­lezett országok IV. algíri kon ferenciájának eredményeit, határozatainak nagy nemzet­közi jelentőségét. A felelt nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-koz- gyűtés rendkívüli ülésszaká­nak, és meggyőződésüket fe- . jezik ki, hogy hozzájárul az egyenjogú gazdasági együtt­működés továbbfejlesztésé­hez. a fejlődő országok gyor­sabb gazdasági előrehaladó- sához. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság iemé­A Novosztyi Sajtóügynökség cikksorozata mi történik 2. Az ellenség a kapuk előtt telt erő feszítéseket! tesz az eu­rópai biztonsági és együtt­működési konferencia ed­digi eredményeinek to­vábbfejlesztésére, és hozzájá­rul'. a konferencia munkájá­nak sikieres befejezéséhez. A felek célszerűnek tartják, hogy á.konferencia harmadik szakaszát minél előbb készít­sék elő, és megtartására mi­nél magasabb szinten kerül­jön sor. Külön jelentőséget tulajdonítsanak annak, hogy az összes európai határ sért­hetetlenségének elve a konfe­rencia dokumentumaiban fél­reérthetetlen ■, megfogalmazást nyerjen. Kádár János,.és Joszip Broz Tito ismételten! üdvözölte a hős vietnami nép történelmi jelentőségű győzelmét, és ki­fejezésre jutatita, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság a jövőben lg megadja a szükséges segítsé­get a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az ország újjáépítéséhez. Továbbra is szolidárisak a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány és a, dél-vietnami nép harcával. A tárgysflófelek el­ítélik a saigoní rezsim szer­ződésszegő magatartását, és határozottan követelik a pá­rizsi megállapodás' maradék­talan végrehajtásét. Üdvözöl­ték a laoszi ideiglenes nem­zeti egységkormány létrejöt­tét és a kambodzsai nemzeti egység frontjának országa szabadságáért és függetlensé­géért vívott harcának nagy sikereit. A Magyar Népiköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szoli­daritásáról biztosítja az arab népeket a közeli-keleti vál­ság igazságos megoldásáért vivott harcukban, az izraeli agresszió következményeinek teljes felszámolásáért és a megszállt arab területek fel­szabadításáért, a palesztin nép törvényes, nemzeti jo­gai biztosításáért folyó küz­delmükben. Határozottan elítélik a chi­lei katonai junta brutális ak­cióit, a tömeges terrort az or­szág haladó és hazafias erői ellen. Szolidaritásukról biz­tosítják a chilei népet az el­nyomás, az imperialista be­avatkozás ellen a szabadsá­gért. a demokráciáért vívott igazságos harcában. Kádár János és Joszip Bro- Tito kifejezte meggyőződésé^ hogy a szívélyes és elvtár»' légkörben folytatott megbe szőlősek eredménvesen szó' gól iák a két párt, a két or szág kapcsolatainak. b»rá+' együttműködésének ügyét. Joszip Broz Tito. a Jugn szláv Szocialista Szövetség* Köztársaság elnöke, a Ju goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke meglő vb- Kádár Jánost, a Magyar Szó. ciallsta Munkásná-rt Közpon­ti Bizottságának első titkárát hogy tesven baráti látogatást Jueosziévi óban. Kádár János a meghívást köszönettel elfogadta. Az ötvenes évek végétől kezdve, amikor Mao Ce-tung a saját ..eszméi” által meg­határozott útra térítette az országot, a pekingi vezetők egyre-másra külső „ellensé­geket” kezdtek kitalálni a kínai nép számára. A ..nagy ugrást” a tajvani szorosban való ágyúzás követte, a la­kosságot pedig úgy vonul­tatták ki munkára, hogy az egyik vállon csákány vagy kapa. a másikon pedig pus­ka legyen. .,Az ellenség a kapunk előtt áll!” — volt a jelszavuk. Amikor a tajvani „fenye­getés” körül csapott lárma csökkent, fegyveres konflik­tust provokáltak ki Indiá­val. amellyel Kína évezre­deken át békében és barát­ságban élt. És ismét „ellen­ség áll a kapu előtt!” Peking minden lehetőt megtett azért, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok mi­nél jobban belemerüljön a háborúba Indokínában, amely, mint ismeretes, szomszédos a Kínai Népköztársasággal. Ezzel kapcsolatban felidéz­hetjük Mao Ce-tung ismert életrajzírójának, az amerikai Edgar Snow-nak 1985 tava­szán Kínában tett látogatá­sát, noha az amerikai újság­írók közül akkor az ország­ba való beutazást senkinek sem engedélyezték, Mao Ce- tung a beszélgetés során Ed­gar Snow-n keresztiül igye­kezett eloszlatni az ameri­kaiaknak azokat az aggodal­mait. hogy az Egyesült Álla­mok vietnami agressziójá­nak fokozódása esetén Kína esetleg beavatkozik a hábo­rúba. Kijelentette Snow-nak: „Kínának nincs szándéka senkivel sem összeverekedni mindaddig, amíg területét nem éri támadás... A kí­nai hadseregek nem fognak háborút viselni saját terüle­tük határain túl. Ez világos. A kínaiak csupán abban az esetben fognak harcolni, ha az amerikaiak megtámadják őket Ez js világos.” Ugyanebben az Időszakban, vagyis 1965 tavaszán, a pe­kingi vezetők elutasították a Szovjetuniónak azt a javas­latát, hogy a szocialista ar- s-'ágok szervezzenek közös akciókat Vietnam támogatá­sára. Mao Ce-tung és cso­portja osztályárulást köve­tett el a ríetnami néppel és Indokína más népeivel szem­ben. Az amerikai Imperializ­mus agresszív körei ezt nem mulasztották el kihasználni. S míg 1965 tavaszán Viet­namban 25 ezer amerikai „tanácsadó” volt. addig ezt követően csakhamar megje­lent Vietnamban az Egye­sült Államok állig felfegy­verzett, korszerű haditechni­kával ellátott félmilliós had­serege. A vietnami nép óriási áldozatokat hozott, hősiesen harcolt az inter­venciósok ellen, a pekingi vezetők pedig cinikusan ar­ra használták fel ezt a tényt, hogy újból megerősítsék né­pük előtt: ne is gondoljanak a jobb életre és a pihenés­re. Húzzák összébb a nad- rágszijakat és dolgozzanak ájulásig. Hiszen „az ellen­ség — ismét — a kapu előtt áll!” Ezzel párhuzamosan Mao Ce-tung módszeresen töreke­dett a kínai—szbvjot viszony kiélezésére, fokozatosan még ennél is rosszabbra — a kí­nai—szovjet határon fegy­veres konfliktusok kiprovo- ká Iá Sára — előkészítve a ha­zai és a külföldi közvéle­ményt. A pekingi vezetők 1969-ben. a KKP IX. kong­resszusa előtt robbantottak ki ilyen konfliktust, ami le­hetővé tette számukra, hOgv a KKP IX. kongresszusát a szovjetellenesség jegyében tartsák meg és hogy a kongresszussal jóvanagyas- sák Mao Ce-tung szocializ­musellenes tételeit. A IX. kongresszuson tákolták Össze az „északról jövő fenyege­tésről” szóló hazugságot, amelyet a maoisták azóta is, hangoztatnak. Mao Ce-tung és csoportja ezekben az akciókban azt az ősi mondást követte, hogy „a külső ellenség léte előse­gíti a kínai nemzet egysé­gét”, ha pedig az hiányzik, akkor „meg kell teremte­ni”. A maoisták ezzel arra törekedtek. hogy a kínai dolgozók figyelmét eltereljék a hazai nehézségekről, s hogy biztosítsák a nemzet „egy­ségét”. Ez a politikai irány­vonal oda vezetett, hogy a kínai dolgozók kénytelenek voltak jobban meghúzni a nadrágszíjat, kevesebbet en­ni. többet dolgozni a jobb jövő bármiféle reménye nél­kül. A jólismert ürügv adva volt: ..az ellenség a kapunk előtt áll!” A maoisták ép­pen azért, hogy ..az északról jövő fenyegetés” madárilesz- tője továbbra is fennálljon, évek óta makacsul kitérnek a határkérdés érdemi meg­vizsgálása elől és ugyanak­kor k* jelentik hogy a szov­jet—kínai viszony normali­zálásának más kérdéseit nem lehet megvizsgálni mindad­dig. amíg a határkérdés meg nem oldódik, A maoisták abból « célból, hogy a lakosság körében mesterségesen fenntartsák azt a benyomást, hogy Kína „ostromlott erőd” helyzeté­ben van és hogy ennélfogva a kínai dolgozóknak bele kell nyugodniuk a nélkülö­zésekbe és a kimsrülési g dolgozniuk kell, a KKP X. kongresszusom kierőszakol '.álé annak a tételnek az elfoga­dását, hogy „az enyhülés — ideiglenes és felszíni jelen­ség”, a ..kolosszális megráz­kódtatások” (más szavak! al: a háborúk és a fegyve -es konfliktusok) pedig „a nép számára jó dolgok, (nem pe­dig rosszak”,) Ezt a téléit követve a pekingi vezeők megint csak „a nép érdedé­ben” erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi helyzet kiéle­zésére, a világ különböző térségeiben új fegyveres konfliktusok sugalmazás ira és szítására. A cél ugyanaz: kisajtolni a ki fai népből a maximu­mot. miközben a minimumot adják neki. munkájának eredményeit pedig azokba az ágazatokba befektetni, amelyekre a maoistáknak népellenes és szocializm ís- ellenes terveik megvált*; tá- sához szükségük van. A szocialista állam politi­kájával ellentétes dolog év­tizedeken át mesterségeién, fenntartani a nép alacsony életszínvonalát és az orszá­got laktanyává, a hatalmon lévő párt tagjait pedig hang­talan robotokká változtatni. Viszont a KKP IX. és X. kongresszusán elfogat ott szervezeti szabályzatok, 'au semmiféle említés nem 1ör- tént n pártonbelüli demik- ráeiáról. noha az 1956-tan, a KKP VIII. kongreeszu'án elfogadott szervezeti szabály­zat. hangsúlyozta: „A pírt* nak hatékony intézkedése­kéit kell tenni a párton be­lüli demokrácia fejlesztés re, valamennyi párttag akt vi­tásának és alkotó kezdené-' nyazőkészségének ösztönzé­sére.” A KKP új szervezeti szabályzatában, amelyet 1973- ban a X. kongresszuson fo­gadtak el, a hangsúlyt egé­szen másra helyezték. Á módosítások értelme lénye­gében abban foglalható ösz- sze, hogy megszüntetik a párton belüli demokrá -iát és a pártban kaszám za- rendszert honosítanak meg. A változtatások Igazolása­ként arra hivatkoztak, h >gy Kínában „fennáll „ belső felforgatás veszélye, vala­mint az imperializmus ér a szocla 1 imperi al i zmus részé­ről való agresszió” Ennek gz irányvonalnak a valódi célja az hogy sport­ban a demokráciának még az ismérveit is felszámolok, mivel pedig kormányzőpárt- ról van szó. következéskőp-' pen ereket az ismérveket az egész országban fel kell szá­molni. Következik: A* áradás szintje. r FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvatore GiuUanónak 5 Giuliano aznap tudta meg, hogy akkor viselkedik becsü­letesen az ember, ha a bí­róság előtt tagadja az igazat, és akkor tartják becsben, ha mellette tanúskodnak, hírne­ves ügyvédet fogadnak a vé­delmére. és mindenáron ali­bit szereznek számára. Santo bátyám ravasz em­ber volt. dörzsölt és tapasz­talt, Giuliano azonban erő­sebbnek érezte magát. — A nagybátyám hibát kö­vetett ei, le la bukott — nem szabad elfogatnia ma­gát. akkor nem követ el hi­bát. Az öregnek tetszett, amit mondott, ám abban is biztos volt, hogy előbb-utóbb össze keli akadnia a rendőrséggel, tárgyalnia kell velük, egyez­séget kell kötniök. Egy idő múlva Giulianón is rajtaütött egy csendőr jár­őr, amint éppen két zsák gabonát vitt öszvéren. Mö­götte egy másik szállító jött öszvérével. A csendőrök már csak a naponta rájuk terel­ted6 veszély intet* te kény­telenek voltak keményen bánni a törvénysértőkkel. A fiatal csempész. Salva­tore Giuliano némán, moz­dulatlanul nézte a katonát, amint arcának szögezi a gép­pisztolyt. Közben az altiszt megkezdi a vallatást. Miféle búza ez; eredete, rendelte­tése. Turiddo hallgat, a géppisz­toly még mindig mozdulatla­nul mered a szeme közé. Az altiszt nyitott tenyere vé­gigszalad a fiatalember tes­tén, nézi, niacs-e fegyvere. A felülete* motozás uZáa a másik kissé lejjebb ereszti a géppisztolyt. Az őrmester éppen ökö’lel akar nekiesni a fiatalemt ér­nék, amikor egy öszvér trap­polása hallatszik a közelien; a másik csempész menekül. Az altiszt otthagyja Salva­tore Giuliátlót, a másik úton indul. De egy villámgj őrs mozdulat: a fiatalember le­hajol. előkapja a csizmás-ár­ba rejtett pisztolyt, másik kezével pedig megragadja a rászegeződő géppisztoly csö­vét. Sortflz, két revolverlövés is hallatszik. A csendőr 'holtan csuklik össze. Giuliano köoy- nyfi sérüléssel menekül, a géppisztolyt mint zsákmányt viszi magával az állam nál vívott első ütközetének dia-, dal jelvényeként <rrfyt*tíu»| 1 «MK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom