Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

V ®M. Sprífis ff. Däntott a Legfelsőbb Síróság Büntetés vízszennyezésért — A kilépő jussa — Drága orvvadászat Most amikor a -vizek szennyeződése elleni küzde­lem napirenden szerepel, ér­deklődésbe tarthat számot két olyan ügy. amelyben a Legfelsőbb Bíróság ezzel kap­csolatban fejtette ki állás- pontját. A Cukoripari Vállalat ácsi gyára nagy mennyiségű szennyvizet bocsátott a Con- co-patakba, amely egy ha­lászati szövetkezet működési területéhez tartozott. A víz- szennyezés következtében a halállomány jelentős része elpusztult. Emiatt a halásza­ti szövetkezet kártérítési pert indított a cukorgyár él­űén. A járásbíróság megálla­pította a vállalat kártérítési kötelezettségét. Fellebbezésre a megyei bíróság csak a kár­összeg kétharmadát ítélte meg, mert véleménye szerint a szövetkezet nem tett ele­get kárenyhítési kötelezettsé­gének. Lehalászással ugyani« módja lett volna a kárt csökkenteni, hiszen tudhatta, hogy a cukorgyártás meg­kezdése után a halállomány­ban — a szennyvíz mérge- aettsége miatt — pusztulás következhet be. Törvényessé­gi óvásra a Legfelsőbb Bíró­ság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróság álláspontját fo­gadta el. A határozat indokolása szerint két és fél milliós költséggel a vállalat 32 ka- tasztrális hold területen szennyvízülepítőt épített. A gyártási idény megkezdése­kor a káros hatású szenny­víz nagy részét ide vezették. Ha ennek ellenére a halál­lomány egy része mégis el­pusztult. a szövetkezet men­tes a kárelhárítási kötele­zettség alól, mert a szenny­vízülepítő üzembehalyezésé- ro! tudott, tehát a halastó szennyeződésével nem szá­molhatott. A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár a múlt év _ májusában háromezer köb­méter tömény szennyvizet bocsátott a Hortobágy folyó­ba, aminek következtében a hajdúszoboszlói Bocskai Tsz 58,6 mázsa hala elpusztult. A történtek miatt a szövet­kezet a gyár ellen kártérítési pert indított. Az Országos Halászati Felügyelőség szak- véleménye szerint a szövet­kezetei 562 ezer forint kár érte. A pusztulás 80 száza­lékban a gyár kifogásolható magatartása, míg 10 száza­lékban a vízügyi hatóság ál­tal a folyón leengedett, il- letve abba beemelt talaj- és belvízben lévő oldott vegy­szerek károsító hamsának következménye. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a gyá­rat. a czakvéteménvek Jüan­ján. 506 ezer forint megfize­tésére kötelezte. Nyolc évvel ezelőtt hat tsz közös építési vállalatot léte­sített. A múlt év tavaszán az alapítók egyike bejelentette kilépési szándékát. A vál­lalkozás tagszövetkezeteinek főkönyvelői megállapították, hogy a közös vagyon 2 mil­lió 960 ezer forintot tesz ki, amelyből egy szövetkezetre 494 ezer forint jut. Ez utób­bi összeg magábafoglalja az egyes tsz-ek által alapítás­kor befizetett 134 ezer ’ fo­rintot is. A szövetkezettel együtt még három másik is kilépett, amit- a vállalkozás igazgató tanácsa tudomásul vett és úgy határozott: a ki­lépőknek a közös vagyonból őket megillető részt a bent­maradó két tagszövetkezet köteles megfizetni, mégpe­dig a 134 ezer forintot azon­nal, a még fennmaradó 360 ezer forintot pedig fél évvel később. A két szövetkezet azonban a 360 ezer forintot nem volt hajlandó kifizetni, mire az elsőként kilépett tsz a közös vállalkozás, illetve az abban bentmaradt két tsz ellen a 360 ezer tori n f ért pert. indított. A Legfelsőbb Bíró­ság a közös vállalkozásban maradt két szövetkezetei a peresített összeg fele-fele arányú megfizetésére köte­lezte. Az ítélet indokolása rámu­tat, hogy a visszafizetésre vonatkozó igazgató tanácsi döntés megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek szerint a vállalkozás a részvevők közös tulajdona, a tulajdoni arányt pedig a va­gyoni hozzájárulás határozza meg. Kilépés és azonnali ha­tályú felmondás esetén az igazgató tanács dönt arról, hogy a tagként belépett tsz járandóságát mennyi idő alatt és milyen részletekben fizetik ki. Az adott, esetben az érdekelt tsz-ek főkönyve­lői által felvett jegyzőkönyv­ben foglaltak az irányadók, mivel azt a közös vállalkozás igazgató tanácsa ;egvhanaú- lag elfogadta és aszerint döntött. Ez annál is inkább Április 23-án tartotta so­ron következő ülését a Szak- szervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának elnöksé. ge. A tanácskozás munkájá­ban részt vett és felszalólt Ekler György, a, megyei párt- bizottság titkára. A tanács­kozáson az elnökség jelen­tést hallgatott meg a szak. szervezetek nevelő munjka- járól, agitációs és propagan­da tevékenységéről és a SZOT 1973 júniusi határoza­tából adódó feladatokról. Ezek után a SZOT 1970. jú­helyénvaló, mert az igazgató tanács határozatát a bent­maradt két szövetkezet kép­viselője is megszavazta. Az orvvad ászait esetén fi­zetendő kártérítésről hang­zott ed irányelvül szolgáló állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Az ügy előzmé­nye az, hogy a vadásztársa­ság által bérelt nagyvadas erdőben két erdészeti alkal­mazott lelőtt egy 110 kilós, már korábban megsebzett vaddisznót, amelynek húsán egy harmadik társukkal együtt megosztoztak. A va­dásztársaság a három em­ber ellen kártérítési pert indított. A kárösszeg megál­lapításánál a járásbíróság, valamint a megyei bíróság között véleményeltérés volt. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a követke­zőképpen döntött: Helytelen a megyei bíró­ság álláspontja, amely sze­rint a megsebzett állatot el­ejtett vadnak kell tekinteni és így a kárösszeg kiszámí­tásánál a MAVAD felvásár­lási ára irányadó, amely az orwadászat idején kilónként 16 forint volt. Az orvvadá­szat esetén keletkező kár megtérítéséről külön jog­szabály intézkedik. Ennek az a jogpolitikai célja, hogy a népgazdasági szempontból jelentős vadgazdálkodást meg­felelő polgári jogi eszközök­kel is védje az orvvadászat ellen. Ha vadászatra nem jogo­sított személy olyan nagyva­dat lő le, amelyet korábban megsebeztek, de erről a va­dásztársaságnak nem tesz je­lentést, .tette orvvad ászainak minősül. Az, erdészeti alkal­mazottak nem voltak vadá­szatra jogosult személyek, te­hát kártérítéssel tartoznak, mégpedig — az orvvadászat­ról szóló rendelet értelmében — az elejtett -állat élő álla­potban j súlyának minden ki­logrammja után 80 forintot kötelesek fizetni; Hajdú Endre lius 2-i, ifjúságpolitikai ha­tározatának végrehajtásáról és a további feladatokról szóló jelentést tárgyalta meg. Ezt követően tájékoztató jelentés hangzott el az 1973. évi bérfejlesz‘%ek hatásá­ról, a munkáskeresetek ala­kulásáról, valamint az 1974. évi bérpolitikai intézkedé­sekkel kapcsolatos feladatok­ról. Majd elfogadta azSZMT elnöksége és az MTESZ Sza­bolcs-Szatmár megyei szer­vezete közötti együttműkö­dési megállapodás tervezetét. Az SZ-áT elnökségének illése Hirdessük vagy ne hirdessük ? Művelődési események inkognitóban A nyíregyházi színházigaz. gatója panaszolta: az a né­hány száz plakát, ami a vá­rosban kifüggesztésre kerül, csepp a tengerben. Szinte hatástalan. És igaz: nem jut belőle se az új városrészek­be, se a mellékutcákba. Oda ragasztja a hirdető, ahol ..felület” van. És ez érthető. A megyeszékhely belterü­letén egyre másra állítják fel a tablókat, melyeket feldönt a szél, elmos a locsolóvíz, vagy éppen elmar az idő, mert ottfelejtik. De nem jobb vidéken sem. Egy-egy lelkes rajztanár pia. kátja hirdeti a művelődési ház programját, vagy a bált. néha szép kivitelben, néha hányaveti betűikből összeró­va. Nem sokkal jobb a mo­ziműsorok hirdetése sem. Van, ahová jut (főleg a vá­rosok belterületére, vagy a falu mozija elé), sokszor hi­básan szövegezve. Elmarad­nak a névelők, furcsaságok látnak napvilágot a falraga­szokon. Mindez röviden: a műve­lődési program utcai rek­lámja igen gyenge. Kelt-e reklám ? Vannak, akik megkérdője­lezik a kulturális események reklámozásának szükségessé­gét. Van havi műsorfüzet — mondják —, bár ez gyakorta változik. Vannak meghívók, ezek eljutnak a címzettek­hez. Vajh ildomos-e úgy hir­detni _ egy-egy művelődési eseményt, mint mondjuk egy szappant vagy szépítőszert, esetleg egy üdítő italt? Nos, a válaszon nem érdemes töp­rengeni: szükséges és ildo­mos. De hogyan? És főleg hol? Az első ami szembetűnik: városaink új negyedében egy­szerűen nincsenek hirdetés, re alkalmas, kijelölt felüle. tek. hiányoznak a hirdető­oszlopok, táblák. Van annak már tíz éve is, hogy Pong- rácz Pál. aki akkoriban e megye főépítésze is volt, s azóta az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium fő­osztályvezetője, bemutatott legalább 15 féle modern, egy- egy új városrészbe szervesén beilleszkedő hirdetőoszlopdt, táblarendszert. Azóta ebből sehol egy darab nem lát­ható. A másik érdekesség: a bel­területen a legjobb helyeidet a kereskedelmi vállalatok szerzik meg. azon egyszerű ok miatt: nekik van erre a legtöbb pénzük. így aztán a szerencsétlen művelődési intézmények számára marad a saját kezűleg készíteti tab­ló. amit odatesznek, ahová éppen lehet. Ha könyvről van szó. a könyvesbolt elé', h.a kiállításról, a terem aj­tajába. És uram bocsá’ de láttam, amikor egy főelőadó és egy másik vezető beosz­tású tisztviselő saját kezűleg cipelte a hirdetést az utcán, és drótozta egy rozsdás szeg­hez. (Szövetkezeti táncegyüt­tesek legutóbbi bemutatója.) Ez is tudomány! Mostanában, amikor a közművelődés jegyében mind több emberhez készítjük el­juttatni a kultúra értékeit, a hirdetés is nagyobb jelentő­séget kap. Nem egyszerűen hírverésről van szó. Figye­lemfelkeltésről, a plakáttal vagy tablóval is nevelő tö­rekvésről, hatásos vonzerő­ről. És ez nem megy magá­tól. Ez is tudomány, talán még több figyelmet és mű­veltséget kíván, mint egy- egy blickfamgos bolti hirde­tés megfogalmazása és el­készítése. Hely, pénz és szakember — így foglalhatnék össze a kívánalmakat. Természetesen mindehhez az ötlet is kívá­natos táraként, hiszen a ma embere oly sok hatásnak van kitéve, hogy csak az új­szerűt veszi észre, csak a modemre figyel oda. Meg­győződése minden művelő­dési szák-embernek, hogy a kulturális hirdetések meg­szülése, megteremtése, kivi­telezése fontos, frontot át­törő követelmény. Érthető, ezt követően mindenki elkezdi továbbadni ej labdát. A hirdetési feladat tanácsi pénzt igényel. A fe­lületet a hirdető árulja. De csak ott, ahol kap. A hirde­tőalkalmatosság felállítása sem egyszerű: helyszíni be­járás, esztétikai albizottság, területtoglalási engedély, bér­leti díjmegállapítás, kiviteli terv elkészítése, a felállítás. Kiadós procedúra. Ér ki ké­szítse? A moziplakát adott. A színházi -s. De ki határozza meg, hogy hová, milyen és mennyi? Manapság az a di­vat. ha van egy deszkapa­lánk, arra annyit ragaszta­nak egyféléből, amennyi oda elfér. Tehát szervezés, koor­dinálás a hirdetővel, pontos terv a plakátragasztónak. Nem lehet számolgatni A művelődési célokat szol­gáló hírverés esetén sajnos ki kell hagyni egy különben bevett szokást. Itt nem lehet számolni, hogy pénzíben meg- •térül-e a kiadás. A kulturá­lis rendezvények gazdaságos- sága, ha egyáltalán szabad ezt a kifejezést használni, a fejekben lenne mérhető, erre azonban ma még szeré. nyék az eszközeink. így az­tán a latolgatásnak nincs he­lye: kellenek a művészi, hatásos, érthető, szép hirde­tések, mindenfelé a városok­ban, és okosan elhelyezve a falvakban. Ha egy pillantást vetünk a napi postára, akkor látható: a Képcsarnok már megtalál­ta a módját, hogy akár más városba is elcsábítsa a kiál­lítást kedvelőiket. Nyíregyhá­za város már tett néhány kezdeti lépést, hogy tájékoz­tasson. Hosszú idő óta azon­ban venhetetlenül legjobbak a politikai plakátok. De a művelődés vajon nem politi­ka? Nos, ez lehet csupán a kiindulás alapja. A tudomá­nyok, a művészetek, az is­meretek terjesztését nem hir­dethetjük úgy, mint egy me­gyei labdarúgó-mérkőzést Mindez bizonyára sok vitát vádthat ki. De talán éppen ez a cél: eközben születhet meg Nyíregyházán éppúgy mint a megye más területein a kulturált kulturális hírve­rés. Bärget Lajos 548 gépkocsit nyertek Szabolcsban Az eddig megtartott sor­solások alkalmával 548 gép­kocsit nyerték megyénk gép- kocsi-nyereménybetétkönyv tulajdonosai. A nyertesek kö­zött van olyan betétkönyv­tulajdonos is. aki egy betét­könyvvel több sorsolás al­kalmával nyert gépkocsit. Egyre többen keresik fel megyénk betétgyűjtő helyeit, hogy megtakarított pénzüket e betétben helyezzék el. Nye­remény esetén a betétkönyv tulajdonosa a betétiével sza­badon rendelkezik. Május hónapban ismét több mint félezer gépkocsi várja tulajdonosát a sorsolás után. A május havi sorsoláson azok'az 5, illetve 10 ezer fo. rintos gépkocsi-nyeremény be­tétkönyvek vesznék majd részt, amelyeket 1974. január 31-ig nyitottak, s 1974. április 30- án még forgalomban lesznek. Megyénkben az augusztus havi sorsolásra április első felében közel 3 millió forint értékű gépkocsi-nyeremény, betétkönyvet nyitottak, s ez­zel több mint 273 millió a megyében forgalomban lévő gépkoesi-nyereménybetét- könyvek összértéke. Az au­gusztus havi sorsolásra még április 30-ig váltható gép- kocsi-nyereménybetétkönyv az OTP, a tákarékszöve'ke- zetek és a nostahivatotok helyi szerveinél — írja Gaz- dig József. Haszon — mások kárára! Az aranyosapáti Uj Élet Tsz-nek Budapesten műkö­dött egy zöldség-gyümölcs elárusítóhélye. A tsz volt el­nöke. Isaák József megegye­zett Schmotzer Andrással, az elárusítóhely vezetőjével, hogy saját pénzükből vásá­rolt termékeket szállítanak a boltba és azt úgy értéke­sítik, mintha a termelőszö­vetkezet áruja lenne. Isaák első alkalommal 23 ezer fo­rintot adott Schmotzernek. aki napraforgómagot, dióbe­let vásárolt érte, a tsz ko­csiiával a fővárosba szállí­tották és ott 11 600 forinttal drágábban eladták. Ez még 1972-ben volt. Tavaly tovább „gyümölcsöztették” ezt a kap­csolatot: napraforgó, dió és bab került a kocsira, a plusz- bevételük meghaladta a két és fél ezret, mert Itt már kisebb tételről volt szó. Isaáknak nem csak Schmot­zer volt a partnere és isme­rőse, hanem Miku János tor- nyospálcai felvásárló is. Ne­ki a tsz almaterméséből adott el közel 40 mázsát. Miku egy munkatársát kérte meg, hogy segítsen az alma eladásában. Az almát a vasárosnaményi felvásárló úgy vette meg, mintha egy velük szerződés­ben álló helyi lakos tulajdo­na lenne, és kifizette érte a 18 ezer forintot. Miku a tsz- nek hat nap múlva befizette tartozását: ez 7680 forint volt. Nem sok számtantudás kell a különbség kiszámítá­sához: ami- több mint tízezer forint. Isaák burgonyával is kereskedett. Tavaly március­ban 19 és fél mázsa burgo­nyát vitetett a tsz kocsijával Újkenézre, egy ismerőse la­kására, aki az értékesítésből származó 5850 forintból 280 torint munkadíjat kapott, Isaák azonban a tsz pénztá­rába csak 4878 forinttal szá­molt el. Volt néhány kisebb- nagyobb. a társadalmi tulaj­dont károsító üzletkötése a volt tsz-elnöknek. Egy népi ellenőrzési vizsgálat azon­ban pontot tett az ilyenfajta pénzszerzési lehetőségekre. Isaákot leváltották és a fel­jelentés nyomán már elké­szült a vádirat is, amely sze­rint többek között a terme­lőszövetkezet működésével leplezett üzérkedés miatt fe­lel majd a bíróság előtt. ★ Mezőgazdasági termény ér­tékesítése, illetve ezzel való üzérkedés reményében pró­bált magasabb jövedelemhez jutni Oláh János, az állatte­nyésztési felügyelőség főel­lenőre. Akkor még a tisza- kerecsenyi Dózsa Tsz főál­lattenyésztője volt és a hód- mézővjisárhelyi felsőfokú me­zőgazdasági technikumba járt. Hódmezővásárhelyen észrevette, hogy a kiraka­tokban, zöldségboltokban jó­val magasabb a bab ára, mint itthon. Szabolcsban. Érdeklődött és azt is meg­tudta. hogy nemcsak az el­adási,- de a felvásárlási ár is magasabb. Két év alatt közel 52 mázsa babot vásá­rolt átlagosan 14,50-ért és ezt Hódmezővásárhelyen 17— 24 forint közötti kilónkénti áron értékesítette. Volt hat­ezer forint költsége is a szállítások miatt, a tisztes­ségtelen úton szerzett jöve­delme azonban így is meg haladta a 33 ezer forintot. Oláh Jánost a bíróság 16 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. ★ A pusztadobosi tsz képvi­selője békésen poharazgatott Kenyeres Károly 42 éves bu­dapesti alkalmazottal, a mun­kások közben egy teherautót pakoltak meg burgonyával. Száztíz mázsát raktak a ko­csira és a tsz képviselője a rakodás befejezését várta. A megegyezésük szerint ugyanis a pénzt akkor fizette volna ki Kenyeres, amikor a krumpli már a kocsira ke­rül. A rakodás után nagy meglepetés érte a tsz tag­jait: Kenyeres beugrott a kocsiba és köszönés nélkül távozott. A tsz képviselői elh ültén nézték a robogó te­herautót, aztán ők is szerez­tek egy kocsit és utána­mentek. Nyíregyházáig sike­rült megelőzni, aztán értesí­tették a rendőrséget ás el­kapták a fizetés nélkül tá­vozó Kenyerest. Mint később kiderült, nemcsak ez a száz­tíz mázsa burgonya terhelte lelkiismeretét. Mint egy kis­kereskedő alkalmazottja, több alkalommal járt már Szabolcs megyében és olcsón felvásárolt áruit adta el jó­val drágábban a budapesti piacon. A szamosújlaki tsz- ből 5 forintért vett almát 8,80-ért. de a vajai almát és burgonyát, a nyírmadai al­mát is jelentős haszonnal adta tovább a vásárlóknak és viszonteladó ismerőseinek. Kenyerest első fokon 1 év és 10 hónap szabadságvesz­tésre ítélték és három évre eltiltották a közügyek gya­korlásától, mert figyelembe vették, hogy korábban is volt már üzérkedésért és lo­pásért két alkalommal bün­tetve. ★ Macsi Antal és felesége már neim ilyen nagy tétel­ben. de ők is megpróbáltak pótjövedelemre szert tenni. Macs iné, mint a Vásárosna­ményi ÁFÉSZ egyik italbolt­jának a vezetője, nemcsak a szövetkezettől szerzett pálin­kát árulta, hanem azt a 90 liter szilvát és 50 liter al­mapálinkát is, amelyet férje az olesvaapáti tsz-től vett 80. illetve 70 forintért. Az Italboltban 120, illetve 96 fo­rint volt az ára. mindet azonban nem sikerült eladni, mert a rendőrség tetten érte a csaló házaspárt. A 3480 fo­rint tisztességtelen haszonért a vásárosnaményi járásbíró­ság Macsi Antalt — neki volt még egy közlekedési vétsége is — 3000, feleségét 2000 forint pénzbírsággal büntette. * Négy eset. négy bűneset lelemény egyetlen járás ügyészségének, bíróságának néhány napi ügyei közül. A szándék közös: a haráoso- lás, a tisztességtelen úton szerzett pénzből való meg­gazdagodás — mások kárá­ra! Van azonban egy másik közös vonás is: egyre keve­sebb lehet a reményük ki­bújni az igazságszolgáltatás alól. Balogh József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom