Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-23 / 93. szám
I t#sm feEtET-MAGYÄRORSZÄd W*4. április SC Képek JosavárosLél „Kend új rendet akart..." ♦ A Jósavárosban megépült 12 tantermes általános iskola mellett építik a ISO személyes óvodát, valamint 00 gyermek elhelye- aésére alkalmas bölcsődét. % Krúdy Lakásszövetkezet házait a Tisza menti Termelő- szövetkezetek Közös Vállalat építőbrigád- ja készíti. Képünkön'— Paszapi Imre kőművesről falazás közben készült felvételünk, aki 17 éve dolgozik szakmájában A Jósaváros házgyári lakásait egy négy lépcsőházas, tízemeletes háztömb felépítésével növelik a közeli napokban. Y 175 éve született Táncsics Mihály Á magyar történelem egyik legkülönösebb emberére emlékezünk, amikor Táncsics Mihály születésének 175. évfordulóját ünnepeljük. Volt jobbágy, megtanulta a szövés mesterségét. Vándorolt mint mesterlegény az országban és gyalog Európában. Osztozott a falusi segédtanítók reformkori sorsában. 20 éves elmúlt, amikor beiratkozott a budai tanátóképezdébe, 24 évesen kezdte "íneg gimnáziumi tanulmányait. A gimnáziumot elvégezve a pesti egyetemen tanult, házi tanítóskodásból tengetve életét. Irt regényt, novellát, nyelvészeti tanulmányokat és politikai röpiratokat. Volt országgyűlési képviselő, újságszerkesztő, laptulajdonos, mezőgazdasági munkás, napszámos, pártelnök, szónok, forradalmi agitátor. Elveiért és hitéért börtönbe zárták 1847-ben és 1860-ban. Bujtatták grófok, és rejtőzködött 7 éven keresztül maga vájta földveremben. Merész volt és kitartó. Állhatatos a parasztság iránti hűségében, a magyarság jövője iránt táplált hitében. Elsőként állt Magyarországon a munkások élére. 1848-ban az ő közreműködésével harcolták ki a nyomdászok az első kollektív szerződést hazánkban. Igazában parasztforradalmár- volt élete végéig, de mint forradalmár, elsőként ismerte fel a munkásokban rejlő erőt, ezért segítette, karolta fel a szervezkedő munkásmozgalmat. 1848-ban, amikor Petőfit. Arany Jánost megbuktatták a képviselőválasztásokon, őt két kerületben is követté választották. Igazán népszerű a parasztok között volt. Nem véletlenül. Elsőként fogalmazta meg hazánkban, hogy „a föld azé, aki megműveli”. Merész, nagy álmot álmodott. Már 1846—47 táján le merte írni, hogy a kétezer holdon felülj magánbirtokokat. az egyházi és kincstári földeket ki kell osztani a zsellérek, parasztok között. A forradalom és szabadságharc legradikálisabb politikusai között is egyedül volt, aki kárpótlás nélküli örökváitságot követelt. Merész, hagyálmú ember volt, aki megszenvedte az élet és jobbágysors minden átkát. nyomorát, és akinek kijutott olykor- olykor egy pillanatra a dicsőségből is. Életéről, sorsáról töprengve óhatatlan, hogy elénk ne villanjon néhány kép. Talán ezek a képek jellemzik életútját leghűségesebben. Az első mindjárt egy fényképportré: M agas homlok, kopaszodó fej, bozontos korszakába! keretezett arc, melyből elővillannak az ingadozást n-era is-; merő. égő-csillogó, szemeli. Kabátjának felhajtott gallérja is valamiféle csakazértis keménységről, hetykeségről árulkodik. Táncsics, a hűséges, az élete végéig koldusszegény, a mindenét a közért áldozó, már-már fanatikus forradalmár arcképe ez. A másik kép még ennél is közismertebb : / 1848. március 15-ének azt a pillanatát ábrázolja, amikor' a börtönből kiszabadított Táncsicsot a forradalmi tömeg Pestre kíséri. A zárt hintó ablakán át látható Táncsics és felesége. A hintó körül újongó emberek kalaplengetve, zászlót lobogtatva tolonganak. Maguk húzzák — tolják a diadalhintót Budáról Pestre. A város lakásainak gyertyákkal kivilágított ablakai sorra kinyílnak, kendőt lobogtató hölgyeit üdvözlik a forradalmi menetet Ezt a képet alighanem mindenki ismeri. Az 1848-as pesti forradalom legismertebb jelenetét örökíti meg. A harmadik kép kevésbé ismert, de talán a legjellemzőbb. Jankó János fametszetére gondolunk. 1872. június 23-án közölte ezt a karikatúrát a Borsszem Jankó című vicclap, a következő aláírással: Táncsics Mihály képviselői programbeszéde 1872-ben. Mosolyra ingerlő, mégis kegyetlen fájdalmat sugárzó kép: * Magas homlokú kopaszodó férfi, orrára zuhanó szemüvege mögül égre meredő szemekkel. ' magasba lendített karokkal, bal kezében esernyőt tartva mondja programbeszédét. Bozontos fehér szakálla törpe alakját a térdéig takarja. Hogy kiemelkedjen a tömegből- durván ácsolt parasztlócán áll, a lóca alatt széles karimájú pásztorkalap. A szónok mögött, a háttérben zokogó, fohászkodó mezítlábas parasztok és parasztasszonyok. Megrázó, idegeket borzongató karikatúra. melyben a humort legyőzi a fájdalom, a mosolyt görcsbe rántja a kétségbeesés. Ady sokkal később írt sorai jutnak eszünkbe a kép láttán: Kendnek sok fájdalmát szívesen fájlaljuk, S e fájó országban Kendnek ős szerepét Szívesen vállaljuk. Hol Budapesten, hol vidéken házalt könyvelj vei, többnyire eredmény nélkül, és nehéz mezőgazdasági munkából élt. Házát elér.' verezték... az írói segélyalap támogatásával tengette utolsó éveit.” Táncsics sorsa, életének tragikus végkifejletbe torkolló vonulata túl az egyéni sors fölötti elkeseredésen, azért is megdöbbentő, mert közösségi sors ez. Hasonló a magyar parasztság sorsának forradalom utáni el- áruitatásához. Annak a parasztságnak a sorsával rezonál Táncsics életének minden mozzanata, mely parasztságból két és fél millió ember menekült a századfordulón ha. tárainkon túlra, hogy elkerülje az Ínség és éhenhalás nyomorúságát, miközben tízezer holdas latifundiumok terpeszkedtek szegyen, foltként az ország testén. Pedig mennyi remény, mennyi felhalmozódott hit jegyében indult ez a történél, mi életút, mely egybefoglalta Táncsics és a parasztság világát. A Sajtószabadságról nézetei Egy rabnak című röpiratában 1844-ben meg így írt Táncsics: „Mai időben majd mindenütt a politica van napi renden; min. den egyéb háttérbe tolatik. Es ez helyes: ez időkor a nép életének egyik leggyönyörűbb szaka, mellyben elveszett szabadságát visszanyerni küzd, de éppen ez tanúsítja, hogy jelenleg szabadsága nincs, hanem csak lösz ha lesz.” Az átalakulás korának nevezte saját korát Táncsics, melyben az egyik legfontosabb feladatnak tartotta a cenzúra eltörlését, mert ..a hol censura’van, addig ott tel. ies szabadság nem létez”. Ä cenzúra eltörlése mellett a jobbágyok: örökváltságát és a közteherviselést tartotta legfontosabb felkarolandó ügynek. Ehhez a harchoz keresett szövetségeseket. Ezért kérte fel ..paraszt testvéreim szószólójukul" Kossuth Lajost az 1848-ban meg jelen tetet Nép szava, isten szava című röpiratában. Két ok sürgette: hogy Kossuth segítségét kérje. Az egyik: „mert sem éLőszóbeli, sem írásvagy nyomtatási olly szabad közlekedheté- sünk nincs, mi által közérdekünk mellett magunk küzdhetnénk”. A másik ok pedig! „mivel az eddigi szokás és törvény szerént magunk nem választhatunk s nem küldhetünk az országgyűlésre senkit, a ki a mi érdekünkben munkálkodnék” Márpedig mind a föld népe, mind pedig a politikusok számára az örökváltság és a közteherviselés kérdése „a kohó és katlan, hol összeforrad- hatnak” a harcban. T áncsics elyetette a kor hagyományos nemesi jelszavát, melyet a légkörül, tekintőbb politikusok is hangsúlyoztak, hogy „a népet Ragunkhoz föl kell emelni, s így nemzet leszünk”. Furcsának vélte a nagy parasztforradalmár ezt a logikát. s a tételt megfordította, mondván: „a nemesség örvénybe süllyedt le, oda nem emelkedni többé, hanem csak bukni lehet"J Határozottan cseng a követelés: „A sok milliónyi népet nem lehet a maroknyi nemességbe olvasztani, hanem megfordítva..; PaJ raszti testvéreim nem jogokat kérnék valaJ kitől vagy az országgyűléstől, hanem csak azt követelik, hogy a kiváltságos osztály ön. kénybül magára ruházott mentességről lej mondva igazságos legyen”. Szövetségét kínálva. lelkére kötötte még Kossuthnak: „Ne kételkedjél, sikernek lennie kell: — menynyit tehetségem enged, annyiban én is munkás segéded leszek, számolhatsz ream”; A Munkások Újsága 1848. június 18-i száj mában pedig fogadalmat tett az ország szíj ne előtt: „Minden szegény ügyefogyottnak, mennyire eróm és időm engedi, pártfogást nyújtok s legalább jó tanáccsal, útbaigazítással segítségére leszek..., mert számtalan folyamodók, panaszolok kérdéseiből azt voltam kénytelen kivonni, hogy temérdek baj van az országban...” Az országban valóban temérdek volt a baj, de a táblabírókból választott „népképviselők” megmosolyogták a parasztokért szót emelő, a kiváltságokat születési előjogokat címekben sem tisztelő Táncsics Mihályt, s egy-egy veszélyt jelző országgyűlési felszólalása gyakran volt mosoly tárgya. Megszállottnak. fanatikusnak tartották, amiért nem tántorodott e! soha igaza mellöl. amiért „a czifra, a százféle czímek” emlegetése helyett jobbnak tartotta ..kend" megszólítással illetni képviselőtársait. E köré a legendás „kend” megszólítás köré sűrítve saját kora. nak mondanivalóját, alkotta meg Ady Endre az Emlékezés Táncsics Mihályra című versét, múlhatatlan érdemeit sorakoztatva fel a XIX. század egyik legnagyobb magyar parasztforradalmárának. Bizonyára ismerős a költemény. * hangulatának, mondanivalóié, nak megelevenítéséhez elegen ő csupán a kezdő szakaszát idéznünk: '-----*—----------------------------------Elek Emil felvételei J ankó Jánosnak ez a fametszete tartalommal tölti meg azokat az egyébként már-már általánosnak, olykor mereven üresnek tartott életrajzi leírásokat Táncsicsról, melyek lexikonszerű tömörítésben imigyen hangzanak: , „Utolsó éveit nagy szegénységben és elhagyatottságban töltötte. Kend volt. Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk: Attila ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk. Takács PétcjJ
