Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

1 oliBal !CE^-WX<TFÁRORSZAS I9W áprfMs SK A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének varsói ülésén elfogadott nyilatkozatok Mint a csütörtökön nyilvánosságra hozott közlemény már hírül adta, a Varsói Szer­ződés tagállamai politikai tanácskozó testü­A közel-keleti tartós és igazságos A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének varsói ülésén a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlo- vák Szocialista Köztársaság képviselői meg­állapítják, hogy a Közel-Kelet továbbra is a nemzetközi feszültség veszélyes tűzfészke A külső imperialista erők támogatását él­vező Izrael folytatja agresszív politikáját, makacsul elutasítja az ENSZ-határozatok végrehajtását, az elfoglalt arab területek visszaadását, durván semmibe veszi az arab népek törvénye*; nemzeti jogait. ^ A háborús cselekmények fellobbanása 197ü októberében ismét megmutatta e tér­ség helyzetének teljes robbanásveszélyessé- get. amely állandó fenyegetést jelent az egész világ békéjére. Ezeknek az eseményeknek a során bebizonyosodott az arab államok és a szocialista közösség országai közötti barátság és együttműködés elvi fontossága. Az ülés résztvevői rámutatnak a genfi közel-keleti békekonferencia jelentőségére, minden közvetlenül érdekelt állam, vala­mint a Palesztinái arab nép képviselői rész­vételének szükségességére és úgy vélik, hogy munkájának további folytatása mindenek­előtt a közel-keleti rendezés kulcskérdései­nek megoldásához, az összes megszállt arab területekről az izraeli csapatok kivonásához, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak nemzeti törekvéseivel összhangban történő biztosításához, e térség valamennyi állama biztonságának, területi épségének és szuve­renitásának garantálásához kell, hogy vezes­sen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy elő­mozdítsák a konfliktus politikai rendezését és felhívnak minden államot, járuljanak hozzá az igazságos és tartós béke megterem­A tartós békéért Vietnamban, a vietnami nép igazságos nemzeti A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének varsói ülésén a Bol­gár Népköztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság képviselői megerősítik elvi értékelésüket, hogy a párizsi egyezmény a hős vietnami nép történelmi vívmánya, a szocialista országok, a nemzeti felszabadító erők, az egész haladó emberiség közös győ­zelme. Megállapítják, hogy az egyezmény ér­vénybe lépése óta eltelt időben bizonyos eiórehaladás történt a vietnami helyzet nor­malizálásában. Az imperialista agresszió megszüntetése, a külföldi csapatok kivonása Dél-Vietnamból, a felek által a párizsi egyezmény egy sor cikkelyének megvalósí­tására tett gyakorlati intézkedések megte­remtik az előfeltételeket a háborúról a bé­kéhez megkezdett fordulat megszilárdításá­hoz, « szocialista építés feladatainak megol­dására való áttéréshez Észak-Vietnamban és Dél-Vietnam fejlődéséhez a béke, a füg­getlenség, a demokrácia és a semlegesség útján, előmozdítja a politikai légkör általá­nos javulását az indokínai félszigeten és egész Délkelet-Ázsiában. A tanácskozás résztvevői egyidejűleg meg­állapítják, hogy a külső imperialista erők támogatását élvező saigoni adminisztráció minden eszközzel a párizsi egyezmény meg­valósításának megakadályozására, a politikai rendezés meghiúsítására törekszik. Az ülés résztvevői határozottan elítélik a saigoni adminisztráció bomlasztó tevékenységét rendszeres fegyveres provokációit a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglene*. forradalmi kor-, } essenek véget az önkénynek és a A Varsói Szerződés tagállamai tanácsko­zó testületének varsói ülésén a Bolgár Nép- köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság, ■ a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság képviselői mély nyugtalanságukat fejezik ki a népi egység alkotmányos kormá­nyának » 1973. szeptemberében történt meg­döntésével Chilében kialakult helyzet miatt és határozottan elítélik a chilei katonai junta önkényét, a demokraták üldözését, a junta ga­rázdálkodását és törvénytelenségeit, amelyek durván megsértik az ENSZ alapokmányát, az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyete­mes nyilatkozatát, az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezményeket. lete ülésének részvevői három nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozatok szó szerinti szövege a következőképpen hangzik: békéért téséhez a Közel-Keleten. Megvizsgálva a csapatszétválasztásról létrejött megállapo­dást, mint az első, előzetes lépést a közel- keleti probléma általános rendezésének út­ján, az ülés résztvevői úgy vélik, hogy ezt feltétlenül további lépéseknek kell követni­ük, amelyek a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i és 1973. október 22-i határoza­tai valamennyi rendelkezésének végrehajtá­sára irányulnak. Az ENSZ rendkívüli erői­nek jelenléte pozitívan járul hozzá a béke fenntartásához ebben a térségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan és változatlanul támogat-, ják az arab népek harcát az agresszió im­perialista politikája ellen, az igazságos és tartós békéért, szabad fejlődésük biztosítá­sáért, a társadalmi ég gazdasági haladásért. A társadalmi fejlődés e fontos céljainak el­érése elválaszthatatlanul összekapcsolódik azon erők elleni harccal, amelyek igyekez­nek az arab népeket a haladás útjáról leté­ríteni, ismét az imperialista erőktől való po­litikai és gazdasági függőség helyzetébe hozni. A szocialista országok az arab népek hű barátai, akik mellettük álltak és állnak mind a békés építés idején, mind szabadságuk és függetlenségük veszélyes pillanataibarw A szocialista államok politikája az arab világ országai irányában következetes és elvi, nemzeti törekvéseik és társadalmi-gazdasági fejlődésük problémáinak mély megértésén alapszik, nincg kitéve konjunkturális inga­dozásoknak. A tanácskozáson részt vett államok to­vábbra is fejleszteni kívánják barátságukat és együttműködésüket az arab országokkal a közög célok alapján, az imperializmus és a neokolonializmus ellen, a békéért, a né­pek szabadságáért és a társadalmi haladá­sért folyó harcban. Varsó, 1971. április 18. érdekeinek biztosításáért mányának ellenőrzése alatt álló területek ellen. A tanácskozáson részt vett országok teljes mértékben támogatják a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya irányvonalát, amely a párizsi egyezmény­nek valamennyi aláíró fél által történő szigo­rú és feltétlen teljesítésén alapul, valamint a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradal­mi kormányának 1974. március 22-i új kons- struktív kezdeményezését. A teljes tűzszünet, a demokratikus szabadságjogok biztosítása a lakosság számára, a két dél-vietnami fél tár­gyalásainak mielőbbi megtartása a nemzeti megbékélés és egyetértés tanácsának létreho­zásáról azzal a céllal, hogy kedvező feltétele­ket teremtsenek az általános választások le­bonyolításához — ez a béke megszilárdításá­nak, a helyzet normalizálásának reális útja Dél-Viétnamban. A tanácskozás résztvevői megerősítik szo­lidaritásukat a vietnami néppel és kifejezik szilárd meggyőződésüket, hogy a testvéri l.o- cialista országok, minden haladó erő támoga­tására támaszkodva a vietnami nép sikereket ér el a szocializmus építésében az ország északi részében, a belpolitikai problémák megoldásában délen, a békés, egységes, füg­getlen, demokratikus Vietnam megteremté­sében. A proletár internacionalizmus elvei szel­lemében tevékenykedve a jelen ülésen részt­vevő államok továbbra is sokoldalú támoga­tást és segítséget nyújtanak a vietnami nép­nek a béke, a szabadság és a függetlenség biztosításában, igazságos törekvései megvaló­sításában előtte álló legfontosabb feladatok megoldásához. Varsó, 1974. április 18. demokraták üldözésének Chilében Több mint fél év telt el a Chilében vég­rehajtott fasiszta katonai államcsíny óta, melynek első áldozata Salvador Allende, a törvényesen megválasztott elnök, a nemzeti­felszabadító mozgalom egyik kiemelkedő sze­mélyisége lett, aki egész életét a chilei nép szabadsága ügyének szentelte. Az országban fenntartják a rendkívüli állapotot, kegyetlen terror szabadult el, el­nyomják a chilei társadalom valamennyi ha­ladó erejét, betiltották az összes politikai pár­tot, szakszervezetet és társadalmi szervezetet. Dawson, Quiriquina. Chacabuco, Pisagua és sok más helység koncentrációs táboraiban chilei hazafiak ezrei sínylődnek, akiknek egyetlen bűne. hogy szeretik hazájukat és hű­ek a haladás és a demokrácia eszményeihez. A katonai junta kínzókamráiban ember­telen körülmények között tartják fogva a chi­lei nép kiemelkedő képviselőit, Luis Corva- lant, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, a szocialista Clodomiro Almeydát, volt külügy­minisztert, Anselmo Sülét, a radikális párt elnökét, a népi egység pártjainak és kormá­nyának más képviselőit. Az országban felszá­molták a dolgozók szociális vívmányait, tö­megesen bocsátják el azokat, akik haladó né­meteket vallanak. A világ közvéleménye, s ezen belül La- tin-Amerika haladó, szabadságszerető erői el­ítélték a chilei katonai junta bűntetteit. Eljön az idő, amikor a chilei nép megvetéssel félre­dobja azokat, akik ma megpróbálják feltá­masztani az inkvizíció és a minden haladást ellenző népbutítás középkori kísértetét. A chilei nép harcában a jövőben is szá­míthat a szocialista országok népeinek követ­kezetes támogatására. A tanácskozás résztve­vői határozottan követelik Luis Corvalan, Clodomiro Almeyda, Anselmo Sule, vala­mennyi bebörtönzött chilei demokrata és ha­zafi haladéktalan szabadonbocsátását. A jelen tanácskozáson résztvevő országok felhívják mindazon államokat, amelyeknek drága földünkön a haladás ügye, hogy lépje­nek fel az alapvető emberi jogok, az emberi méltóság és személyiség értékeinek védelmé­ben Chilében. Felhívással fordulnak a világ közvéleményéhez, hogy még szélesebben bon­takoztassa ki a nemzetközi szolidaritás moz­galmát a chilei nép iránt, amely harcot foly­tat hazájában a véres terror ellen, a demok­ratikus és szabadságjogok helyreállításáért. Az ülés résztvevői kifejezik mély meg­győződésüket, hogy a chilei nép a demokrá­cia visszaállításáért és Chile igazi független­ségéért vívott harcában győzelmet arat. Varsó, 1971. április 18. A francia elnökjelöltek A francia hivatalos közlöny pénteken reggel közölte az elnökjelöltek listáját. Az alkotmányjogi tanács a kedden éj­félig jelentkezett 14 jelölt közül 12 ajánlásait találta rendben lévőnek, s így május 5-én tartandó elnökválasztáson a kö­vetkezők vesznek részt: Jacques Chaban-Delmas: volt miniszterelnök; René Dumont: professzor, aki a környezet megvédésének programjával lép fel a választáson; Valéry Giscard d’Estaing: gazdasági és pénzügyminisz­ter, a független köztársaságiak vezére; Guy Héraud: egyetemi tanár, aki. az .„európai föderáció” jelszavával lép fel; Alain Krivine: a „kommunista liga” nevű, feloszlatott brokista szervezet volt vezetője; Arlette Luguiller: a „munkásküzdelem” nevű trockista szervezet jelöltje; Jean-Marie Le Pen: volt ejtőernyős tiszt, a szélsőjobb- oldali „nemzeti firont” elnöke; Francois Mitterrand: a szocialista párt első titkára, a bal­oldal közös jelöltje; Emile Mutter: nemzetgyűlési képviselő,;, a- ..r^fgrmet^k’’ mozgalmához tartozó szociáldemokrata párt glnoke; Bertrand Renoumn: újságíró, a kírálypárti ' mozgatóm jelöltje; Jean Royer: volt kereskedelmi, jelenleg posta- és táv- közlésügyi miniszter; Jean-Claude Sebag: a közös piaci integrációt sürgető „európa federalista mozgalom” egyik vezetője. Az elnökjelöltek névsorá­nak közzétételével hivatalo­san is megkezdődött az el­nökválasztási kampány. A legesélyesebb elnökjelöltek az elmúlt napokban már saj­tóértekezleten ismertették programjukat, majd pedig vidéki körútra indultak. Csü­törtökön Francios Mitterrand Metzben és Strassburgban, Chaban-Delmas Bavonne- ban, Pauban, és Bardeux- ban tartott választási gyű­lést. Giscard d’Estaing pedig pénteken délután Strasbourg- ban ismerteti programját. Metzben és Strasbourg- ban hatalmas tömeg ünne­pelte Francios Mitterrandot, aki kijelentette: azért kezdi választási körútját épper Metzben, mert a háború alatt itt sikerült rejtekhelyét találnia, amikor megszökött a hadifogolytáborból. ' Az első választási gyűlése­ken mind Mitterrand, mind Chaban-Delmas elsősorban a gazdasági , problémákról be­szélt. Mitterrand hangsúlyoz­ta, hogy a baloldal olyan re­ális alapokon álló és lépcső­zetesen megvalósítandó gaz­daságpolitikai terveket ké­szített elő, amelyek kivezetik majd az országot az egyre súlyosbodó gazdasági válság­ból. Ugyanakkor mélyreható reformokkal biztosítani fog­ják a nemzeti jövedelem igazságosabb elosztását és megteremtik egy új, embe­ribb és igazságosabb társa­dalmi rend alapjait. Chaban-Delmas is elismer­te, hogy a gazdasági helyzet súlyos válsággal fenyegeti az országot és megígérte: ha el­nök lesz. harminc hónap alatt helyreállítja a gazdaság stabilitását, majd pedig meg­valósítja a még miniszterel­nöksége idején tervbe vett szociális reformokat, az „új társadalom” tervét. A választási kampány nyi­tányához tartozott az a fran­cia rádió által közvetített vita is, amelyet Georges Marchais, a FKP főtitkára folytatott Jean Lecanuet-val, a Giscard d’Estaing jelöltsé­get támogató centrista veze­tővel. A vita során Lecaunet a Szovjetuniót és a szocialista országokat támadva igyeke­zett hangulatot kelteni a bal­oldal ellen és a közös piaci egység sürgős megvalósítása mellett szállt síkra. Georges Marchais viszont rámutatott: Lecaunet szovjetelenes tá­madásai azt mutatják: hogy ő a közös piaci egységet el­sősorban a szovjetellenes éllel szeretné létrehozni és hogy ha Giscard d’Estaing győzelme esetén ő lenne a külügyminiszter, súlyos ve­szély fenyegetné a francia— szovjet barátságot. Marchais a vita során ki­jelentette: Mitterrand győ­zelme esetén sem ő, sem más kommunista politikus nem tart igényt a miniszterelnöki tisztre. Az elnök által meg­bízandó miniszterelnöknek a három baloldali párttal foly­tatandó tárgyalások alapján kell majd összeállítania kor­mányát és abban a közös programot aláírt három párt a jogok és kötelességek egyenlősége alapján vesz majd részt. Az FKP-nek nincs kifogása az ellen, hogy a há­rom párton kívülálló szemé­lyiségeket is bevonják ebbe a kormányba. A lényeg az — hangsúlyozta Marchais, —» hogy a kormány politikájá­nak a közös programon kell alapulnia. _ Szadat új korinaiul alakít Elnöki amnesztiarendeletet tettek közzé csütörtökön Kai­róban. A dekrétum szerint az alábbi személyek része­sültek kegyelemben: Mohamed Favzi tábornok, volt hadügyminiszter és az egyiptomi fegyveres erők ve­zérkari főnöke 1971. májusá­ig. Favzit. aki részt vett az Ali Szabri vezette összeeskü­vésben, 15 évi börtönbünte­téssel sújtották. Szidki Mahmud tábornok, az egyiptomi légierők volt parancsnoka. Az 1967-es há­ború után mozdították el. s ítélték 15 évi börtönbünte­tésre. Abbasz Raduan, volt bel­ügyminiszter. Az 1967-es há­ború után börtönözték be. Iszmail Habib hadosztály tábornok, a légvédelem egy­kori parancsnoka. 1967-ben mozdították el hivatalából és sújtották börtönbüntetéssel. Tahszin Zaki tábornok. 1967-ben börtönözték be. ★ Az A1 Ah ram pénteki szá­mában értesülést közöl arról, hogy egy hét múlva, április 26-án Anvar Szadat elnökkel az élen. új kormány alakul Egyiptomban. Az átalakított kormányban új posztot létesítenek: a mi­nisztertanács első helyettesé­nek tisztét. Az A1 Ahram a hírrel kapcsolatban emlékez­tet arra. hogy Szadat elnök pár hónappal ezelőtt jelentet­te be, hogy kormánya átala­kítását tervezi'. • Mixon- Idilli ni 3- találboxó A Fehér Ház csupán szűk­szavú általánosságokra szo­rítkozott Nixon elnök és Fali- mi egyiptomi külügyminisz­ter előzetes bejelentés nélkül lazajlott csütörtöki találkozó­ját illetően. A megbeszélésen, amelyen Kissinger külügymi­niszter is részt vett, Gerald Warren szóvivő szerint, meg­vitatták a közel-keleti helyze­tet, a sziriai és izraeli hade­rők szétválasztását célzó megállapodás elérésére irá­nyuló erőfeszítéseik alakulását és más kölcsönös érdekű kér. déseket. A Nixon elnöknek koráb­ban átadott egyiptomi meg­hívással kapcsolatban a szó­vivő kijelentette: az elnök reméli, hogy módja lesz ellá­togatni a Közel-Keletre, de erre vonatkozólag nem tűztek ki időpontot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom