Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

T974. március 55. KELET-HÁSYARÖRSZÁÖ Verseny értelmesen A LEGTÖBB VÁLLALATNÁL, az utób­bi 6-8 hétben, évzáró — évkezdő tanácskozá­sokat tartottak a szocialista brigádok vezetői. Ez a vezetői gárda sokezer munkást képvisel, hiszen ma már ennyi megyénkben a szocia­lista brigádokban dolgozók, a munkaverseny­ben egész éven át aktívan résztevők száma. Jó megoldás a gyárakban ilyen megbeszélése­ket tartani. Ezeken a tanácskozásokon a mun­kahelyi demokrácia két legfontosabb feltéte­le valósulhat meg: a tájékoztatás — egyben a segítség és hozzászólás kérése a teendők­höz —; másrészt beleszólás a vállalati ügyek­be, eszmecsere a teendőkről — a munkások leghozzáértőbb rétegével. így teljesíthető eredményesen az a párt és kormány elhatá­rozás mely szerint a munkaverseny céljai a vállalati terv céljaival legyenek azonosak. Ma a hatékonyság, a gazdálkodás' hatás­ran 5-10 percet, olykor félórát is áll a szere­lés, munkahelyi anyaghiány miatt. Ez a meg­állapítás elhangzott a brigádok tájékoztató­ján. Erre néhány szocialista brigád utánané­zet a dolognak. S látták: a folyamatos mun­kához nékülözhetetlen drága anyag egy része nem fér a raktárba, az udvaron azokat ron­gálja az időjárás és ráadásul a raktárosok nem is találják meg a szükséges anyagokat rögtön. A brigádok ekkor vállalták; rendbe- teszik a raktárt, nagytakarítanak, és korsze­rű, magas állványokkal újra bebútorozzák... Azóta minden beiéi a tető alá és a raktáro­sok is gyorsan megtalálják azt, amire a sze­reidének szüksége van ... Az anyaghiány mi­atti állásidő megtakarításból származó több­let produktum itt is a szocialista brigádok munkája értékelésének, jutalmazásának kéz­zelfogható alapja lett. fokának javítása áll a verseny középpontjá­ban és elsősorban mindig a saját porta szem­szögéből. A gazdasági hatékonyság összetett fogalom, számtalan tényező hat rá, s minde­gyikre figyelemmel kell lenni a tervezett eredmény elérése érdekében. Az egyik vállalatnál az önköltség-csök­kentés további lehetőségeit kezdték kutatni. Nézték a receptek összetételét, a termékek át­futási idejét, és még rengeteg tényezőt. En­nek során eljutottak a gépállásidők elemzé­séig és azokat irreálisan soknak találták. Er­ről és még néhány dologról beszéltek a szo­cialista brigádokkal, s arról is, hogy mindez milyen jelentőségű a vállalati eredmény szempontjából... E helyzetben egyértelmű volt a cél: a gépállásidők erőteljes csökkentése. Ennek megfelelően a TMK-üzem brigádjai már könnyen megfogalmazhatták a jól körülhatá­rolt, jól ellenőrizhető, értelmes versenyfel­adatukat GÉPGAZDA RENDSZERT SZERVEZTEK • gyár egész gépparkjára. Egy-egy szerelő i-3 berendezés felügyelő gazdája lett: csak azokkal kellet törődnie, s hosszabb időszakot Egyesült Villamosgépgyár. Sok értékes szerszám kell a munkához. Ez nagy tétel a gyártási költségek között — állapítják meg a közgazdászok... Erre az egyik szocialista bri­gád felfedezi, hogy a gyár hulladék telepén, az elszállításra váró anyagok között sok, régi szerszám is hever. Ha hozzáértő ember veszi szemügyre ezeket a szerszámokat, gyakran kiderül, hogy kisebb-nagyobb igazítás, repe- rálás után az egyik üzemben már felesleges­sé vált szerszám vagy készülék, a másikban még egészen jól használható... Eredmény: 1973-ban az ÉVIG szerszám-felhasználási költsége jelentősen csökkent... VOLÁN Tröszt. Nagy a gumi költség — állapítják meg a gazdasági vezetők. A garázs­ban dolgozó szocialista brigádok tanulmá­nyozzák a helyzetet. Látják, a teherautók, autóbuszok — „vászonig” járják le a futókat, — mert spórolnak... Jó ez még, nem kéll új — alkudoznak a gépkocsivezetők. Pedig, idő­ben lecserélve a gumikat — azok újra futóz- hatók, felújíthatok — s a közlekedés is biz­tonságosabb ... De miért „spórolnák” a gép­kocsivezetők? ... Mert a gumicsere alkalmá­val is nekik kell szerelni a kerekeket... A szocialista brigádok vállalják: ezután az idő­tekintve is, azokért lett felelős. Ma garanciát vállalnak, hogy amit megjavítanak, egy-egy gépen az meghatározott ideig nem romlik el újra. Minden reggel, a lehetőség szerint ők indítják a gépeket, hogy megállapítsák: nincs-e valahol rejtett hiba, ami azután nap­közben váratlan üzemzavart okozhat. Állan­dó kapcsolatot tartanak a gépmunkásokkal, s rendszeresen megbeszélik, hogyan kerülhetők el a géphibák. Ha baj van, a gépmunkások tudják kit keressenek, aki azonnal indul is javítani a hibát, nem halasztja a dolgot más­napra, mondjuk azért, mert már csak félórája van hátra a műszakból. Ha például egyszer­re két vagy több gép áll — rangsorol, melyik javításával kezdje egy-egy gépnek a techno­lógiában elfoglalt helye, szerepe szerint... Mindezek eredményeként az állásidők lénye­gesen csökkentek, javult a gép és munkaidő kihasználás. De ez a mutató egyben a TMK- brigádok tevékenységének értékeléséhez is biztos alapot nyújtott, no meg a versenyben ben cserélt gumihoz a gépkocsivezetőknek nem kell nyúlniuk... A gumiköltség jelen­tősen csökkent... Mind a négy példában — bizonyosan észrevették — a gazdasági vezetők valami­lyen aktuális megállapítása adta az alapot a brigádok számára, az értelmes versenyfel­adatok megtalálásához. Helyismeretükkel, a munkafolyamatok áttekintésével, szakértel­mükkel segíteni tudták a vezetőket, a közgaz­dászokat, akik viszont azt látták tisztán, hogy az adott időszakban hol szorít a cipő, mire van nagyobb szükség a vállalatnál: a haté­konyság melyig elemének javítására. EZ AZ ÉRTELMES MÓDJA a mai, a vállalat-gazdálkodás hatásfokát javító szoci­alista munkaversenynek. Minden gazdasági egység kollektívája saját eredményét igyek­szik javítani, állandóan keresve a jobb, tar- tósabb, hatásosabb megoldást és mellőzve a résztvevők jutalmazásához is. haszontalan, a kiábrándító formalitást Ha így történik — akkor értelmes a verseny... IKARUSZ. Magas a korosszéria-szerelde anyagköltsége, ráadásul műszakonként gyak- G. F. Shaw, az utas Bemard Shaw egy alka­lommal vonatra ült. hogy meglátogassa vidéken élő ba­rátját. A vasúti rendelkezés szerint csak I. osztályú fül­kében volt szabad dohányoz­ni. a mozdony utáni első fül­kében. Shaw beült ide, meg­tömte pipáját és derűs han­gulatban fújta a füstöt. A ve­le szemben helyet foglaló egyetlen utast a füst köhö­gésre ingerelte. Morogva megszólalt: — Kérem, oltsa el a pipá­ját. — Eszemben sincs — vá­gott vissza Shaw. — Akkor szólok a /kalauz­nak. — Szóljon. A kalauz megjelent, de ki se nyithatta a száját mert Shaw felállt és ingerült ha­tározottsággal utitársára mu­tatott: — Kalauz úr, mondja meg ennek az úrnak, hogy ne avatkozzék olyan dologba, amihez semmi köze. Mert a második osztályon és a mö­göttem lévő I. osztályú ko­csikban megtilthatja a do­hányzást. de itt nem. Nézze csak meg a vasúti jegyét! A kalauz elkérte az utas jegyét: az okvetetlenkedőnek valóban második osztályra szólt a jegye. Szégyenkezve ki kellett vonulnia a fülké­ből. Közben hallhatta, amint a kalauz bocsánatot kér Shawtól. Amikor Shaw az esetet egy asztaltársaságban elmondta, többen felkiáltottak: — De honnan tudta, hogy a pasasnak második osztály­ra szólt a jegye? A nagy író mosolyogva fe­lelte: — Roppant egyszerű. A jegy csücske kilátszott a mel­lénye zsebéből, hát nyomban megláttam, hogy pontosan olyan — mint az enyém. ★ Tavasz volt, kirügyeztek a cseresznyefák. Shaw akkora vágyat érzett a természet iránt, hogy vonatra ült. meg­nézni a tengert. Alig ült le jött a kalauz, kérte a jegyet. Shaw izgatottan kutatott a zsebében, de nem találta. Ekkor a kalauz felismerte a nagy írót: — Ah. művész úr! Tessék csak hagyni! Majd meg tet­szik találni. De ha nem lesz meg, az 6em okozzon gondot a művész úrnak. Én nem csak elhiszem, sőt. jót is ál­lok azért, hogy ön megvál­totta a jegyét. Tessék csak nyugodtan... művész úr... Shaw eközben roppant gyorsasággal kutatott zsebe­iben. majd ingerülten a ka­lauzra kiáltott: — Ne dumáljon már any- nyit. inkább segítsen megke­resni azt a nyomorult jegyet. A Nyíregyházi TJNIVERSIL üvegtechnikai üzemében Papp István szakmunkás az ex­port megrendelésre készülő laboratóriumi eszközök összeszerelését végzi. (Elek Emil felvj Tiszta lappal — szanálás után # é Újra egyenesben a Baktalórántházi Építő- és Szakipari Szövetkezet Egy éve is elmúlt már, hogy a Kelet-Magyarország cikkben foglalkozott a bakta­lórántházi ipari szövetkezet­ben bekövetkezett, súlyos gazdasági helyzettel. Irtunk a korábbi vezetés mulasztásai­ból adódó veszteség okairól. Az akkor már megválasztott új vezetőség igyekezett okul­ni a hibákból. Mindent meg­tettek annak érdekében, hogy az ígért segítség ésszerű felhasználásával a szövetke­zet továbbra is megmarad­jon. felszámolják az örökség minden negatívumát. Mi ie történt valójában azóta? Kedvező döntés Nem volt irigylésre méltó a Baktalórántházi Építő és Szakipari Szövetkezet új ve­zetőségének a helyzete. Többmilliós mérleghiánnyal átvenni egy szétzilált álla­potban lévő ipari szövetkeze­tei nem gyerekjáték. Még kevésbé vállalni kétszáz em­ber — közöttük százötven családos — sorsát, jövőjét. Hiszen Baktalórántházán nincs más ipar. Hová menje­nek az emberek? A szanálási eljárás is jócs­kán késett, 1973 tavaszán kezdődött és csak augusztus­ban fejeződött be- Addig hi­telképtelen volt a szövetke­Meg keR találni, különben nem tudhatom, hogy hol kell leszállnom! * Shaw egyszer barátjával tett hétvégi vonatkirándulást. Bár igen feledékeny volt, ba­rátja mégis rábízta a jegy­váltást. El is utaztak, majd a kirándulás után újra vonatra ültek, hazamentek. Az odautazásnál is Shawnál voltak a jegyek, s a barátja jegye is nála maradt. Jött a kalauz. Shaw kétségbeesve kaparászott a zsebeiben, szinte mindet kifordította, de csak az egyik retúrjegyet ta­lálta meg. Mikor már nem volt hol keresgélnie, átadta az egyetlen jegyet a kalauz­nak. majd barátjához fordult, széttárva kezét: — Édes öregem, ez szinte hihetetlen. Oly nyugtalan va­gyok! Hiába keresem, a je­gyed örökre eltűnt. Most szólj hozzá. Még ilyet. Nahát! Dénes Géza gyűjtése zet. Nagy megkönnyebbülést jelentett hát. amikor az OKISZ — végleges juttatás­sal — rendezte a hitelt, jóvá­írták az előző vezetés hibájá­ból keletkezett veszteséget. Nem hagyta magára a szö­vetkezetét a KISZÖV sem. Segítséget nyújtott az állóesz­közök. termelési eszközök beszerzésében, kicserélésé­ben. felújításában. A régi ve­zetés — a fizetésképtelenség ellensúlyozására — ugyanis a varrodai gépeket is eladta, Ezeket újra be kellett sze­rezni. A helyi tanács segítsé­ge elsősorban a továbbfejlő­déshez volt jelent.06. Figye­lembe véve a vasipari telep igényeit, átadta a szövetke­zetnek az épületeket. így megkezdhették a továbbfej­lesztéshez szükséges építke­zéseket. Ez kapacitás-növe­lést eredményezett. A szövetkezet tagsága is megértette: a hibákat meg­szüntetni. a gazdaságtalan termelést felszámolni, csak helytállással, jó munkával, a tartalékok feltárásával lehet. Amire az előtt nem volt pél­da — nagy arányú társadal­mi aktivitással olyan munká­kat: végeztek, amely a terme­lés fokozásához, a termelő erők fokozottabb hasznosítá­sához vezettek. így tudták korszerűsíteni és a szükséges szociális létesítményekkel is ellátni például a konfekció üzemet. Sikerült az új terme­lési feltételekhez igazodó üzemeket kialakítani. Aki a szövetkezetnél ma­radt. az egyben el is köte­lezte magát Ha másra nem, hát a munkafegyelem megja­vításában való aktív közre­működésre. Ma már termé­szetesnek veszik, hogy a szö­vetkezeti vagyon nem Csáki- szalmája. eltulajdonítása sú­lyos következményekkel jár. Beszédes számok Bizonyításként csupán né­hány összehasonlító adat: a szövetkezet 1971-ben 210-es létszámmal 21 200 forint át­lagbérrel termelt 12 millió 800 ezer forint értéket. A kö­vetkező évben 180-as lét­szám 23 300 forint átlagke­resetet 15 millió 600 ezer forint érték. Tavaly — a váltás évében — 185-ös lét­számmal. 23 700 forintos átlag- keresettel már 18 millió 800 ezer forint értéket termeltek. Megszűnt a veszteség, s he­lyette majd másfél millió fo­rint nyereséget értek el. A szövetkezet fennállása alatt — beleszámítva a korábbi, vesz­teségmentes éveket is —elő­ször fordult elő. hogy a nyer reség meghaladta az egymil-i lió forintot. Megszűnt az elvándorlást Akik maradtak, azok közül senki sem adta fel a küzdel­met. Együtt van a legkriti­kusabb időszakban válasz­tott új vezetőség is. Pedig hányszor kellett hosszú, éj­szakákba nyúló tanácskozá­sokat tartani, naponta száz­felé koncentrálva megfontol-1 tan intézkedni. A konfekció­üzem most zömmel export- munkán dolgozik. Bérmun­kát végeznek NDK és hol­land megrendelésre. Ahol már csak lézengett néhány ember, ott csak az elmúlt év közepétől 3 milliós értéket termeltek. Ez évben pedig már ötmilliós, vagy ennél is nagyobb értékű munkát sze­retnének produkálni. A vas­ipari üzemben új termékként gyártják az álló ruhafogaso­kat. a fémcsöves mosdoóllvá- nyokat. növelték a szolgálta­tás volumenét. Igényességre, pontosságra törekednek az építőiparban. Jobb közérzet A legutóbbi mérlegzó ró közgyűlés elé már tiszta lap­pal állt a szövetkezet ve­zetősége. Olyan eredmények­kel. amelyeket a szövetkezet tagsága, az emberek akarata is eredményezett És a ter­vekkel, elképzelésekkel, ame­lyeket a továbblépés érdeké­ben javasoltak elfogadásra. Fejlesztés, szociális alap. bér- fejlesztés. Mindezekre tarta­lékolni kell a nyereségből. Ki akarják használni például az ez évi. kedvező bérfejlesztési lehetőségeket, s elsősorban a munkások keresetét fogják növelni. Ezen a téren ugyan­is a baktaiak a megye építé­si ágazatában lévő többi szö­vetkezet közül az utolsók között vannak. Nem oszthat­nak hát ki mindent. Gondol­ni kell az elkövetkező évek­re is, amelyeknek alapjait csak a tagság önzetlen, ki­tartó. áldozatos munkája árán sikerült lerakni. Egy évi, kemény munka gyümölcsét élvezik most azok, akik vállalták a helyt­állás nehézségeit. Felszaba- dultabb a közérzet gondta­lanabb a munka. Öröm ilyenkor már még a posta­bontás is a szövetkezetbem Elmaradtak á késedelmi köt­bérek iránti figyelmeztetések, a fizetési kötelezettségre történő felhívások. Nem „mumus” már a banki egyen­legértesítő sem. Hiszen a tartozik-követel rovatban a piros számok helyét feketék váltották fel. Tóth Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom