Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

1 oMa5 KW-CT- M AGY ARORSZAO fim. mawfw K Brezsnjrev Stoesselt Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Közoonti Bizottságának fő­titkára kedden fogadta Wal­ter Stoesselt, az Amerikai Egyesült Államok ú.i moszk­vai nagykövetét. A nagykö­vet átadta Leonyid Brezs. nyevnek Nixon elnök szemé, lyes üzenetét. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak, valamint a Lengyel Népköztársaság miniszterta­nácsának meghívására a kö­zeli napokban hivatalos ba­Leone köztársasági elnök kedden folytatta a kormány­válság megoldását célzó tár­gyalásait az olasz pártok és a parlamenti csoportok veze­tőivel. Az államfő a nap folyamán először az Olasz Kommunista Párt háromta­gú küldöttségét fogadta, amelyet Enrico Berlinguer, a párt főtitkára vezetett. A kommunista delegációval folytatott megbeszélések után közvetlenül a Fanfani vezette kereszténydemokra­tapárti küldöttséggel konzul­tált a köztársasági elnök. Berlinguer a megbeszélé­seket követően újságírók előtt kijelentette: Olaszország rendkívül súlyos válság nap­jait éli. Hangoztatta: feltét­lenül komoly változtatásokra van szükség az ország poli­tikai irányvonalában, s de­Mint Moszkvában beje­lentették, Egon Fahr nyu­gatnémet tárca; . t;üli mi­niszter március 1-én és 4-én megbeszéléseket folytatót! Vaszilij Kuznyecovval, a Szovjetunió külügyminisz­terének első helyettesével. A megbeszéléseken véle­ményt cseréltek a két ország közötti kapcsolatok tovább­fejlesztésével összefüggő kér­fogadta Az építő szellemben meg- '.artott beszélgetés során meg­vitatták a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tait és fejlesztésük távlatait a két ország között létrejött megállapodások és egyezmé­nyek alapján. A beszélgeté­sen néhány nemzetközi prob, lémát is érintettek. ráti látogatásra csehszlovák párt- é6 kormányküldöttség utazik - Lengyelországba, élén Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával — jelentet, ték be Prágában. mokratikus intézkedéseket kell hozni gazdasági és tár­sadalmi téren. Amintore Fanfani. a ke­reszténydemokrata párt főtit­kára az államfővel folytatott eszmecseréje után kijelentet­te: a párt vezetősége és par- lamenti csoportjai egyetérte­nek abban, hogy a válság a négy párt 1973. júliusában kötött „szolidaritási megálla­podása” alapján újjáalakított középbal kormány segítségé­vel küzdhető le. Fanfani el­utasította egy olyan kor­mánykoalíció létrehozásának gondolatát, mint amilyen a háború után 1947-jg a népi pártok részvételével, hatpár­ti kabinet volt. Ezzel egy­szersmind elvetette a kom­munistáknak ..a hatalomba való bevonását”. désekben, többek között azoknak a megállapodások­nak a valóraváltásáról, amelyeket Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitká­ra nyugatnémetorszógi láto­gatása alkalmával értek el. A felek ezen kívül meg­vitattak egy sor kölcsönös érdeklődésre számottartó időszerű nemzetközi prob­lémát. (Folytatás az 1. oldalról) felszámolásához a legjobb esetben is idő kell — és olyan reform-láncreakció, amely első országlása idején nem fűződött-a pipázó pártvezér nevéhez. Azóta bebizonydbodott, hogy pártja tömegei époen erre vágynak. így a párt a legutóbbi, blackpooli konferenciája minden eddi­ginél figyelemre méltóbb programot fogadott el. Ez azonban énoly relatív, mint az a megállapítás, hogy egy Wilson-kabinet alighanem mégiscsak jobb az angol tö­megeknek — és a békeszere­tő világnak — mint a toryk vezetése. A konzervatív vezetés so­kat ártott a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatnak, tá­mogatta Rhodesia. Dél-Afrí- ka faiüldöző rezsimieit és — szabadiára engedett infláció­val. a nagvtőke kedvében iáró eazdasáeooldtikával — számokban is nehezen fel­mérhető károkat okozott az országnak. WMson helvzete kétségtele. nül nehéz. A parlamentben minden lőnócf» kockázatos — effv kisebbségi k&h’netViek na'oron óvatosan kelt takti­káznia. its mivel az önmagá­ban s-o-m tnlsá^osan baloldali mn-okásnár+nak állandóan iobbra kell sandítania, lát- vánvns és pvons &redménvek­re már csak ezért sem lehet Az elkövetkező idők egyik --legérdekesebb kérdése az. va­jon levonja-e Anglia új kor­mánya az elődje bukásából következő külpolitikai tanul­ságokat. Hailé S’elasszié az etióp helyzetről Hailé Szelesszié etióp csá­szár kedden este rádió és te­levízióbeszédben jelentette be, hogy az 1955 óta érvény­ben levő alkotmány felül­vizsgálása céljából alkotmá- nyozó konferencia összehí­vásával bízta meg az ország újonnan kinevezett minisz­terelnökét Az uralkodó kilátásba helyezte, hogy a tervezett re­form életbeléptetése után a kormányfő a parlamentnek lesz majd a felelős. Továb­bi intézkedésekkel biztosít­ják a polgárjogokat és lerö­vidítik a bírósági eljárások időtartamát. Az alkotmá- nyozó konferenciának hat hónap múlva kell előter­jesztenie jelentését. Hailé Szelasszié beszédében nem tért ki arra, hogy elképzelése szerint kik vesznek majd részt a konferencia munká­jában. Ilusák Varióba látogat Tovább tai*t az olasz korináiitiáliá^ j .nnyvriiuii Ív ír#fi yeeov-Habi* találkozó Kerekes Imre kisregénye 16. Kivitték a sötétbe, az­tán ott a gödrök tá­ján. ha ott vannak még a gödrök. fojtogatták vagy kést mártottak belé. Nem a levegőbe beszélek, volt mái ilyen is. Azt soha előre nem lehet tudni, mit hoz az éjsza ka A sötét oldal sarkáról né zem végig a kerítést. A tete jére. jó messzire egymástól három huszonötös lámpá szerellek, de az soha nem ép Nem is éghet. Ha ma kiese rélik. holnapra valaki leveri Ez még így volt. mióta áll s gyár. Ki veri le? A rendés azt mondja. 6 nem nyomozó hiába ez a tényállás. Egy szer aztán a villanyszerelői! megunták, hogy hetenkéni cseréljék. Nincs rá kapaci­tás. Ha már sötét van, Se­gyen az. Az ilyen huszon­ötös égők csak rontják a szemet. Most aztán nekivágok a sötét oldalnak. Még a nagy •lóesések alatt téglát hord­tam ide. naponta hármat, hogy legyen hol megállni. Még így is három pár guml- ■sizma megy szét egy télen. Mégis jobb volt a no. Szakmailag legalább is, mért i fehérség, ahogy elönti a ájat, jobb minden védő- iilásnál. Olyan messze mép sose láttam a tájon, mint nőst ezen a télen. Arról nár volt ugyan szó, csak így magamban, hogy egyszer -ászánok egy napot, és bejá­rom a környéket. Már csak azért is. hogy tudjam, hol vagyok. De aztán mégse Mit segít az, ha tudom, hogy hány gödörrel ismerek töb­bet ebből a világból? Hó­esés után. ha nagyon vilá­gos a környék, idelátszik az a két facsoport. De én még levelet nem láttam rajtyk A helyzet ugyanis úgy ala­kult, hogy én csak télen lát­hatom őket Most, hogy újra elolvadt, nekivághatok a sötétnek. Ez az igazi. Ha úgy veszem, a sötét az éjjeliőr kenyere. Ha akarom, ha nem, bele kell harapni. Harapom. Keresem a téglákat a lábam alatt most csak arra jók, hogy az ember felbukjon bennük. És most ahogy lépek, újra csak keresem a kővetkezőt, hogy meg ne botoljak ben­ne. és oda se figyelek, hogy mi lehet a sötétben. Mert in­nen a kerítés mellől még az se látszik, hogy a kultúrház Szuez, a legendás víziúh 3. A távozó oroszlán A második világháború éveiben a felszín alá szorult Egyiptom és Anglia birkó­zása a Szuezi-csatornáért. Hiszen Rommel sivatagi hadserege és az olaszok pró­báltak áttörni a csatorná­hoz... Amikor azonban a fasiz­mus összeomlott és az angol gyarmatosítók ott akarták folytatni a szuezi politikát, ahol 1936-ban abbahagyták — az egyiptomi nemzeti el­keseredés és harag vihar­felhői már újra gyülekezni kezdtek a szuezi égbolton! 1946. február 21-én Kairó­ban általános sztrájk tört ki, s a város munkásai és diákjai óriási tömegtünte­tésen követelték az angol csapatok kivonását. A tün­tetést az angolok vérbefoj- tották. London a rá jellemző haj­lékony látszatintézkedéssel válaszolt. Közölte, hogy ki­vonja megszálló csapatait Kairóból és környékéről, sőt nagy pompával átadta a főváros felett uralkodó kai­rói citadellát is. A csapatok azonban Egyiptomban ma­radtak — csak éppen átköl­töztek a Szuezi-csatorna öve­zetébe, ahol akkor már több mint százezer angol katona állomásozott! A robbanássorozatot azon­ban már nem sokáig lehe­tett fenntartani. 1949-ben újra a nacionalista polgár­ság pártja, a Wafd került kormányra. A pártvezetés nagykereskedői és földesurai talán hajlamosak lettek vol­na valamiféle alkura Lon­donnal, a tömegtüntetések azonban szinte hetenként is­métlődtek, s a Wafd végül nem birta a nyomást: 1950. október 8-án Egyiptom hi­vatalosan felmondta az 1936-os szerződést. Az angolok újra fegy­verhez nyúltak. Egy héttel a szerződés felmondása után a Szuezi csatomaövezet ba- rakjaiból kirajzottak az an­gol csapatok-és megszállták a csatornaövezet egyiptomi városait: Port Saidot, Iz­mailiát. El Kantarát. Gép- puskasortűzzel mészárolták le a tüntetőket. A környező kisebb falvakból elkerget­ték a lakosságot. A feszült­ség tűrhetetlenné vált. Las­san, fokozatosan elérkezett az a pont. amikor a Faruk egyiptomi királyt körülvevő korrupt tanácsadók köré és a Wafd kereskedői meg föld- birtokosai jobban féltek a robbanástól, mint az ango­lok. Az angolok azonban azt hitték: Egyiptomban gép­fegyverekkel mindent el le­het intézni és nem töreked­tek kiegyezésre az aggódó kairói kormánnyal. Ehelyett 1952. január 26-án ultimá­tumot adtak át a Szuezi csa­tornaövezetben. Izmaiba vá­rosában még megmaradt egyiptomi rendőri erők­nek, hogy hagyják el a csa­tornaövezetet. A kairói kor­mány az ultimátumot visz- szautasította, mire az angolok tankokkal és tüzérséggel ro­hantak rá a rendőrlakta- nyákra. Több mint ötven ember halt meg... Alighanem ez volt az a csepp, amitől a pohár ki­csordult. Az egyiptomi had­seregben már évek óta tit­kos ellenállási csoportok ala­kultak. Ez a hadsereg r/m fonódott össze a legreakció- sabb feudális egyiptomi ré­tegekkel. Katonának lenni nem volt „előkelő dolog” egy olyan Egyiptomban, ahol á tényleges katonai ha­talom az angolok kezében volt. így a hadsereg tisztika­rának zöme az egyiptomi ér­telmiség, kispolgárság, sőt egyes esetekben a parasztság soraiból került ki. Ebben a tisztikarban bontakozott ki a nagybirtokrendszer, a mo­narchia és a gyarmatosítas ellen irányuló mozgalom — amely példamutató szer­vezettséggel és teljes csend­ben készítette elő a fordula­tot. A csapás hat hónappal a januári vérfürdő után, 1952. július 22-ének éjjelén sújtott le. Ezen az éjszakán a hadsereg megszállta a nagyvárosok stratégiai pontjait és hatórás ultimá­tumot adott át Faruk ki­rálynak: csomagoljon és hagyja el Egyiptomot. AZ alexandriai királyi palota ablakaira az ultimátum át­adásának perceiben egy harckocsiszázad ágyúi ásí­tottak. Ez volt az a döntő politikai fordulat, amely a Nasszer- kprszak oA i bevezetője lett Egyiptomban, hiszen -. Nasz- szer a tisztek forradalmi ta­nácsának kezdettől fogva vezető és irányító tagja volt. Világos volt, hogy az új utakat kereső Nasszer- rendszer előbb-utóbb hoz­zányúl a Szuezi-csatornához. Egy esztendővel a hatalom megragadása után az új kor­mány azt követelte, hogy tel­jesen és feltétel nélkül vonják ki az angol csapato­kat a Szuezi-csatorna öveze­téből. Ekkorra már elmúlt az angol gépfegyverek egyeduralmának kora: szer­te a világon gyorsuló ütem­ben omlottak össze az an­gol világbirodalom katonai állásai. London, amely korábban a legkisebb mozdulatra mär meghúzta a ravaszt — most egyezkedni próbált. Elő­ször azt akarta elérni, hogy a Szuezi-csatorna övezeté­ből csak az úgynevezett „harcoló alakulatok” vanul- janak ki, „szakemberi mi­nőségben” viszont hatezer angol katona és tiszt ott­maradhasson. Ezt Nassze- rék visszautasították és az újabb tárgyalások korszaka következett. Végül 1954 októberében si­került olyan megállapodást kötni, amely az egyiptomi függetlenségi erők fontos győzelmét jelentette. Az egyezmény kimondta,, hogy húsz hónap alatt fokozato­san kivonják az angol csa­patokat a Szuezi-csatorna övezetéből és a szuezi övezet minden katonai objektumát átveszik az egyiptomi hadi- tengerészet osztagai. Ez óriási fordulatot je­lentett, amelyet számos vi­lágpolitikai tényező tett le­hetővé. Ezek közül első he­lyen kell említeni a nem­zetközi erőviszonyok vál­tozását: azt, hogy a második világháborús pusztításból kiemelkedő Szovjetunió ka­tonai súlyával immár a Földközi-tenger térségében is számolni kellett. Minden­képpen része volt a fordulat előidézésében az amerikai hatalmi számításoknak. A* amerikaiak ugyanis azt re­mélték, hogy ők veszik majd kézbe az angolok elhagyott katonai pozícióit és az új Egyiptomot a maguk hatal­mi körébe vonják. Ezért rafinált, sokágú politikai já­tékba kezdtek. Ennek a já­téknak minden részlete má­ig sincs felderítve Annyi azonban bizonyos, hogy Was­hington, legalább részben, London ellen játszott a szuezi mérkőzésnek ebben a szaka­szában. A nemzetközi helyset ily­módon kedvezett a határo­zottan és óriási tömegtámo­gatással fellépő egyiptomi kormánynak. Ez volt a* 1954-es októberi megegyezés világpolitikai háttere. Az angolok kénytelen-kelletlen teljesítették kivonulási ltör telezettségeiket. 1956. jú­nius 18-án reggel 8 óra­kor az utolsó angol katona is elhagyta a Szuezi-csatorna övezetét Hetvenöt esztendő óta ez volt az első nap, hogy Egyiptom földjén nem tar­tózkodott angol katona. . ^ ; Az utcákat ujjongó töme­gek öntötték el. Egyiptom ünnepelt. A világpolitikai boszorkánykonyhában pedig új tervek forrtak. (Folytatjuk) m ablakai ki vannak világít­va. így ilyenkor, a havas fé! után még rosszabb, mint ősszel a nagy esők alatt. Mi­re megszokja az ember el­telik néhány nap, míg bele­nyugszik. hogy megint ko­romsötét az éjszaka. Ilyen­kor fordul elő, hogy már ké­ső dél van, mire lehunyom a szemem. Minthogy az éjjeli­őr nappal alszik, ez olyan, mintha valaki éjszakázik. A téglákon túl, a sötét ol­dal másik sarkán, a hosszú kerítés mellett kilátni a vá­rosba futó széles út lám­páira. Ezen az oldalon, ha­csak nincs vihar, valami mindig dereng. Ha innen még nem is lehet látni, hogy Lipták úr cikk-cakkban húz­za a csíkot hazafelé. Szóval, itt, ezen az oldalon már mégis jobb az ábra. Az ember azt hiszi, ha mondjuk itt ütik le, azt már úgyis észreveszik. És ez a fő. A portásfülkéből nézve, igy éjféltájt, már meghal az utca. Tölcsváry Adrienne daxlija már az igazak ál­mát alussza. Vajda úr, a KÖZÉRT-es is álmodik, és ha rossz az álma, arról ál­modik. hogy ellenőrök lentek meg az üzletbe. Richter úr, ha fáradtan dől: le. nyitva felejtett rádiónál durmol, és a bemondó hiábá hangsúlyozza, hogy magyar idő szerint hol volt puccs, vagy géprablás. Slezákné­nak a fűtőtesten már’ meg­száradt a fekete fehérnemű­je. Erdélyi úr, a festő, pedig hanyatt fekszik szemüveg­gel az orrán, mert véletlenül csak annyit ivott, hogy még volt ereje kezébe venni az újságot. Ahogy múlik a tavasz, ba­rátságosabbak az éjszakák, jobbak az éjjeliőr idegei. Van ilyen irányzat. A sötét ezen már mit sem változ­tat. Ha én mondom, ez így igaz. De itt a környéken van még egy irány. A temető. Jó irány. Ha kiállók a sötét sa­rokra, onnan jobbkézről a város felé, tisza időben lát­szana egy magas szürke fal Na, az a temető. Ha éjszaka onnan fúj a szél, az mindig a legkomi- szabb. Állj meg már, mon­dom neki, mármint a szél­nek, fújj ide a szemembe, és válaszolj nekem, becsü­letes dolog-e vaksötét éj­szaka így rátámadni az éj­jeliőrre? Az ilyen éjszakai szélnek be nem áll a szája de nekem mégse válás * Elviháncol, neki az éjjel, semmi, egy közröhej. Fordu lók utána, ököllel fenyege tem, az anyád...! De akko: már átugrotta a gyárkerí tést, itt is, ott is, mi az ne­ki, a konzervgyáron túl fel söpri a fűrésztelepet, és las­san bicegve elvonul a vágó­híd felé. A marhák ott alig várják a hajnalt. Reggel tag* lózzák őket Az ilyen éjszakától ross, zant az éjjeliőr. Ha nem zúg a szél, és csak úgy magától hempereg az éjszaka, lehet hallani, ahogy a nagy utas- szállító gépek elhúznák a temető fölött, mindig ala­csonyabban villognak a ki- puffogó mérges lángjai. Üdvözlet a földön álmodók- nak. Szép üzenet Én ugyanis azt tartom, meg is mondtam a Nelljjelv miféle dolog az, minden ,iad- gyakorlatról azt írni, hogy jól sikerült. Duma. Vagyis­hogy ezzel azt akarják mon­dani, a katonák jól megta­nulták, hogyan kell egy­mást levágni. Emberek va­gyunk, nem igaz? Egy bics­kája még az utolsó tolvaj­nak is lehet. Mi nem jut eszébe az em­bernek éjszaka a temetőről! De mi jut eszébe a kora estéről? Amikor már sötét van ugyan, de a műszak még javában üti a vasat. V n s forrponton van a munka, a haverok még kapkodják a 'éjükét a futószalag után, és i mucusok a futószalag vé­gén rángatják a vállukat. és az udvaron még javában cikkáznak a targoncák, és szállítják az anyagot a gé­lekhez. és a küldöncök fut- károznak a művezetők üokkjaivaL (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom