Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-06 / 54. szám
1 oMa5 KW-CT- M AGY ARORSZAO fim. mawfw K Brezsnjrev Stoesselt Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közoonti Bizottságának főtitkára kedden fogadta Walter Stoesselt, az Amerikai Egyesült Államok ú.i moszkvai nagykövetét. A nagykövet átadta Leonyid Brezs. nyevnek Nixon elnök szemé, lyes üzenetét. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, valamint a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának meghívására a közeli napokban hivatalos baLeone köztársasági elnök kedden folytatta a kormányválság megoldását célzó tárgyalásait az olasz pártok és a parlamenti csoportok vezetőivel. Az államfő a nap folyamán először az Olasz Kommunista Párt háromtagú küldöttségét fogadta, amelyet Enrico Berlinguer, a párt főtitkára vezetett. A kommunista delegációval folytatott megbeszélések után közvetlenül a Fanfani vezette kereszténydemokratapárti küldöttséggel konzultált a köztársasági elnök. Berlinguer a megbeszéléseket követően újságírók előtt kijelentette: Olaszország rendkívül súlyos válság napjait éli. Hangoztatta: feltétlenül komoly változtatásokra van szükség az ország politikai irányvonalában, s deMint Moszkvában bejelentették, Egon Fahr nyugatnémet tárca; . t;üli miniszter március 1-én és 4-én megbeszéléseket folytatót! Vaszilij Kuznyecovval, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesével. A megbeszéléseken véleményt cseréltek a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésével összefüggő kérfogadta Az építő szellemben meg- '.artott beszélgetés során megvitatták a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait és fejlesztésük távlatait a két ország között létrejött megállapodások és egyezmények alapján. A beszélgetésen néhány nemzetközi prob, lémát is érintettek. ráti látogatásra csehszlovák párt- é6 kormányküldöttség utazik - Lengyelországba, élén Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával — jelentet, ték be Prágában. mokratikus intézkedéseket kell hozni gazdasági és társadalmi téren. Amintore Fanfani. a kereszténydemokrata párt főtitkára az államfővel folytatott eszmecseréje után kijelentette: a párt vezetősége és par- lamenti csoportjai egyetértenek abban, hogy a válság a négy párt 1973. júliusában kötött „szolidaritási megállapodása” alapján újjáalakított középbal kormány segítségével küzdhető le. Fanfani elutasította egy olyan kormánykoalíció létrehozásának gondolatát, mint amilyen a háború után 1947-jg a népi pártok részvételével, hatpárti kabinet volt. Ezzel egyszersmind elvetette a kommunistáknak ..a hatalomba való bevonását”. désekben, többek között azoknak a megállapodásoknak a valóraváltásáról, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára nyugatnémetorszógi látogatása alkalmával értek el. A felek ezen kívül megvitattak egy sor kölcsönös érdeklődésre számottartó időszerű nemzetközi problémát. (Folytatás az 1. oldalról) felszámolásához a legjobb esetben is idő kell — és olyan reform-láncreakció, amely első országlása idején nem fűződött-a pipázó pártvezér nevéhez. Azóta bebizonydbodott, hogy pártja tömegei époen erre vágynak. így a párt a legutóbbi, blackpooli konferenciája minden eddiginél figyelemre méltóbb programot fogadott el. Ez azonban énoly relatív, mint az a megállapítás, hogy egy Wilson-kabinet alighanem mégiscsak jobb az angol tömegeknek — és a békeszerető világnak — mint a toryk vezetése. A konzervatív vezetés sokat ártott a szocialista országokkal való kapcsolatnak, támogatta Rhodesia. Dél-Afrí- ka faiüldöző rezsimieit és — szabadiára engedett inflációval. a nagvtőke kedvében iáró eazdasáeooldtikával — számokban is nehezen felmérhető károkat okozott az országnak. WMson helvzete kétségtele. nül nehéz. A parlamentben minden lőnócf» kockázatos — effv kisebbségi k&h’netViek na'oron óvatosan kelt taktikáznia. its mivel az önmagában s-o-m tnlsá^osan baloldali mn-okásnár+nak állandóan iobbra kell sandítania, lát- vánvns és pvons &redménvekre már csak ezért sem lehet Az elkövetkező idők egyik --legérdekesebb kérdése az. vajon levonja-e Anglia új kormánya az elődje bukásából következő külpolitikai tanulságokat. Hailé S’elasszié az etióp helyzetről Hailé Szelesszié etióp császár kedden este rádió és televízióbeszédben jelentette be, hogy az 1955 óta érvényben levő alkotmány felülvizsgálása céljából alkotmá- nyozó konferencia összehívásával bízta meg az ország újonnan kinevezett miniszterelnökét Az uralkodó kilátásba helyezte, hogy a tervezett reform életbeléptetése után a kormányfő a parlamentnek lesz majd a felelős. További intézkedésekkel biztosítják a polgárjogokat és lerövidítik a bírósági eljárások időtartamát. Az alkotmá- nyozó konferenciának hat hónap múlva kell előterjesztenie jelentését. Hailé Szelasszié beszédében nem tért ki arra, hogy elképzelése szerint kik vesznek majd részt a konferencia munkájában. Ilusák Varióba látogat Tovább tai*t az olasz korináiitiáliá^ j .nnyvriiuii Ív ír#fi yeeov-Habi* találkozó Kerekes Imre kisregénye 16. Kivitték a sötétbe, aztán ott a gödrök táján. ha ott vannak még a gödrök. fojtogatták vagy kést mártottak belé. Nem a levegőbe beszélek, volt mái ilyen is. Azt soha előre nem lehet tudni, mit hoz az éjsza ka A sötét oldal sarkáról né zem végig a kerítést. A tete jére. jó messzire egymástól három huszonötös lámpá szerellek, de az soha nem ép Nem is éghet. Ha ma kiese rélik. holnapra valaki leveri Ez még így volt. mióta áll s gyár. Ki veri le? A rendés azt mondja. 6 nem nyomozó hiába ez a tényállás. Egy szer aztán a villanyszerelői! megunták, hogy hetenkéni cseréljék. Nincs rá kapacitás. Ha már sötét van, Segyen az. Az ilyen huszonötös égők csak rontják a szemet. Most aztán nekivágok a sötét oldalnak. Még a nagy •lóesések alatt téglát hordtam ide. naponta hármat, hogy legyen hol megállni. Még így is három pár guml- ■sizma megy szét egy télen. Mégis jobb volt a no. Szakmailag legalább is, mért i fehérség, ahogy elönti a ájat, jobb minden védő- iilásnál. Olyan messze mép sose láttam a tájon, mint nőst ezen a télen. Arról nár volt ugyan szó, csak így magamban, hogy egyszer -ászánok egy napot, és bejárom a környéket. Már csak azért is. hogy tudjam, hol vagyok. De aztán mégse Mit segít az, ha tudom, hogy hány gödörrel ismerek többet ebből a világból? Hóesés után. ha nagyon világos a környék, idelátszik az a két facsoport. De én még levelet nem láttam rajtyk A helyzet ugyanis úgy alakult, hogy én csak télen láthatom őket Most, hogy újra elolvadt, nekivághatok a sötétnek. Ez az igazi. Ha úgy veszem, a sötét az éjjeliőr kenyere. Ha akarom, ha nem, bele kell harapni. Harapom. Keresem a téglákat a lábam alatt most csak arra jók, hogy az ember felbukjon bennük. És most ahogy lépek, újra csak keresem a kővetkezőt, hogy meg ne botoljak benne. és oda se figyelek, hogy mi lehet a sötétben. Mert innen a kerítés mellől még az se látszik, hogy a kultúrház Szuez, a legendás víziúh 3. A távozó oroszlán A második világháború éveiben a felszín alá szorult Egyiptom és Anglia birkózása a Szuezi-csatornáért. Hiszen Rommel sivatagi hadserege és az olaszok próbáltak áttörni a csatornához... Amikor azonban a fasizmus összeomlott és az angol gyarmatosítók ott akarták folytatni a szuezi politikát, ahol 1936-ban abbahagyták — az egyiptomi nemzeti elkeseredés és harag viharfelhői már újra gyülekezni kezdtek a szuezi égbolton! 1946. február 21-én Kairóban általános sztrájk tört ki, s a város munkásai és diákjai óriási tömegtüntetésen követelték az angol csapatok kivonását. A tüntetést az angolok vérbefoj- tották. London a rá jellemző hajlékony látszatintézkedéssel válaszolt. Közölte, hogy kivonja megszálló csapatait Kairóból és környékéről, sőt nagy pompával átadta a főváros felett uralkodó kairói citadellát is. A csapatok azonban Egyiptomban maradtak — csak éppen átköltöztek a Szuezi-csatorna övezetébe, ahol akkor már több mint százezer angol katona állomásozott! A robbanássorozatot azonban már nem sokáig lehetett fenntartani. 1949-ben újra a nacionalista polgárság pártja, a Wafd került kormányra. A pártvezetés nagykereskedői és földesurai talán hajlamosak lettek volna valamiféle alkura Londonnal, a tömegtüntetések azonban szinte hetenként ismétlődtek, s a Wafd végül nem birta a nyomást: 1950. október 8-án Egyiptom hivatalosan felmondta az 1936-os szerződést. Az angolok újra fegyverhez nyúltak. Egy héttel a szerződés felmondása után a Szuezi csatomaövezet ba- rakjaiból kirajzottak az angol csapatok-és megszállták a csatornaövezet egyiptomi városait: Port Saidot, Izmailiát. El Kantarát. Gép- puskasortűzzel mészárolták le a tüntetőket. A környező kisebb falvakból elkergették a lakosságot. A feszültség tűrhetetlenné vált. Lassan, fokozatosan elérkezett az a pont. amikor a Faruk egyiptomi királyt körülvevő korrupt tanácsadók köré és a Wafd kereskedői meg föld- birtokosai jobban féltek a robbanástól, mint az angolok. Az angolok azonban azt hitték: Egyiptomban gépfegyverekkel mindent el lehet intézni és nem törekedtek kiegyezésre az aggódó kairói kormánnyal. Ehelyett 1952. január 26-án ultimátumot adtak át a Szuezi csatornaövezetben. Izmaiba városában még megmaradt egyiptomi rendőri erőknek, hogy hagyják el a csatornaövezetet. A kairói kormány az ultimátumot visz- szautasította, mire az angolok tankokkal és tüzérséggel rohantak rá a rendőrlakta- nyákra. Több mint ötven ember halt meg... Alighanem ez volt az a csepp, amitől a pohár kicsordult. Az egyiptomi hadseregben már évek óta titkos ellenállási csoportok alakultak. Ez a hadsereg r/m fonódott össze a legreakció- sabb feudális egyiptomi rétegekkel. Katonának lenni nem volt „előkelő dolog” egy olyan Egyiptomban, ahol á tényleges katonai hatalom az angolok kezében volt. így a hadsereg tisztikarának zöme az egyiptomi értelmiség, kispolgárság, sőt egyes esetekben a parasztság soraiból került ki. Ebben a tisztikarban bontakozott ki a nagybirtokrendszer, a monarchia és a gyarmatosítas ellen irányuló mozgalom — amely példamutató szervezettséggel és teljes csendben készítette elő a fordulatot. A csapás hat hónappal a januári vérfürdő után, 1952. július 22-ének éjjelén sújtott le. Ezen az éjszakán a hadsereg megszállta a nagyvárosok stratégiai pontjait és hatórás ultimátumot adott át Faruk királynak: csomagoljon és hagyja el Egyiptomot. AZ alexandriai királyi palota ablakaira az ultimátum átadásának perceiben egy harckocsiszázad ágyúi ásítottak. Ez volt az a döntő politikai fordulat, amely a Nasszer- kprszak oA i bevezetője lett Egyiptomban, hiszen -. Nasz- szer a tisztek forradalmi tanácsának kezdettől fogva vezető és irányító tagja volt. Világos volt, hogy az új utakat kereső Nasszer- rendszer előbb-utóbb hozzányúl a Szuezi-csatornához. Egy esztendővel a hatalom megragadása után az új kormány azt követelte, hogy teljesen és feltétel nélkül vonják ki az angol csapatokat a Szuezi-csatorna övezetéből. Ekkorra már elmúlt az angol gépfegyverek egyeduralmának kora: szerte a világon gyorsuló ütemben omlottak össze az angol világbirodalom katonai állásai. London, amely korábban a legkisebb mozdulatra mär meghúzta a ravaszt — most egyezkedni próbált. Először azt akarta elérni, hogy a Szuezi-csatorna övezetéből csak az úgynevezett „harcoló alakulatok” vanul- janak ki, „szakemberi minőségben” viszont hatezer angol katona és tiszt ottmaradhasson. Ezt Nassze- rék visszautasították és az újabb tárgyalások korszaka következett. Végül 1954 októberében sikerült olyan megállapodást kötni, amely az egyiptomi függetlenségi erők fontos győzelmét jelentette. Az egyezmény kimondta,, hogy húsz hónap alatt fokozatosan kivonják az angol csapatokat a Szuezi-csatorna övezetéből és a szuezi övezet minden katonai objektumát átveszik az egyiptomi hadi- tengerészet osztagai. Ez óriási fordulatot jelentett, amelyet számos világpolitikai tényező tett lehetővé. Ezek közül első helyen kell említeni a nemzetközi erőviszonyok változását: azt, hogy a második világháborús pusztításból kiemelkedő Szovjetunió katonai súlyával immár a Földközi-tenger térségében is számolni kellett. Mindenképpen része volt a fordulat előidézésében az amerikai hatalmi számításoknak. A* amerikaiak ugyanis azt remélték, hogy ők veszik majd kézbe az angolok elhagyott katonai pozícióit és az új Egyiptomot a maguk hatalmi körébe vonják. Ezért rafinált, sokágú politikai játékba kezdtek. Ennek a játéknak minden részlete máig sincs felderítve Annyi azonban bizonyos, hogy Washington, legalább részben, London ellen játszott a szuezi mérkőzésnek ebben a szakaszában. A nemzetközi helyset ilymódon kedvezett a határozottan és óriási tömegtámogatással fellépő egyiptomi kormánynak. Ez volt a* 1954-es októberi megegyezés világpolitikai háttere. Az angolok kénytelen-kelletlen teljesítették kivonulási ltör telezettségeiket. 1956. június 18-án reggel 8 órakor az utolsó angol katona is elhagyta a Szuezi-csatorna övezetét Hetvenöt esztendő óta ez volt az első nap, hogy Egyiptom földjén nem tartózkodott angol katona. . ^ ; Az utcákat ujjongó tömegek öntötték el. Egyiptom ünnepelt. A világpolitikai boszorkánykonyhában pedig új tervek forrtak. (Folytatjuk) m ablakai ki vannak világítva. így ilyenkor, a havas fé! után még rosszabb, mint ősszel a nagy esők alatt. Mire megszokja az ember eltelik néhány nap, míg belenyugszik. hogy megint koromsötét az éjszaka. Ilyenkor fordul elő, hogy már késő dél van, mire lehunyom a szemem. Minthogy az éjjeliőr nappal alszik, ez olyan, mintha valaki éjszakázik. A téglákon túl, a sötét oldal másik sarkán, a hosszú kerítés mellett kilátni a városba futó széles út lámpáira. Ezen az oldalon, hacsak nincs vihar, valami mindig dereng. Ha innen még nem is lehet látni, hogy Lipták úr cikk-cakkban húzza a csíkot hazafelé. Szóval, itt, ezen az oldalon már mégis jobb az ábra. Az ember azt hiszi, ha mondjuk itt ütik le, azt már úgyis észreveszik. És ez a fő. A portásfülkéből nézve, igy éjféltájt, már meghal az utca. Tölcsváry Adrienne daxlija már az igazak álmát alussza. Vajda úr, a KÖZÉRT-es is álmodik, és ha rossz az álma, arról álmodik. hogy ellenőrök lentek meg az üzletbe. Richter úr, ha fáradtan dől: le. nyitva felejtett rádiónál durmol, és a bemondó hiábá hangsúlyozza, hogy magyar idő szerint hol volt puccs, vagy géprablás. Slezáknénak a fűtőtesten már’ megszáradt a fekete fehérneműje. Erdélyi úr, a festő, pedig hanyatt fekszik szemüveggel az orrán, mert véletlenül csak annyit ivott, hogy még volt ereje kezébe venni az újságot. Ahogy múlik a tavasz, barátságosabbak az éjszakák, jobbak az éjjeliőr idegei. Van ilyen irányzat. A sötét ezen már mit sem változtat. Ha én mondom, ez így igaz. De itt a környéken van még egy irány. A temető. Jó irány. Ha kiállók a sötét sarokra, onnan jobbkézről a város felé, tisza időben látszana egy magas szürke fal Na, az a temető. Ha éjszaka onnan fúj a szél, az mindig a legkomi- szabb. Állj meg már, mondom neki, mármint a szélnek, fújj ide a szemembe, és válaszolj nekem, becsületes dolog-e vaksötét éjszaka így rátámadni az éjjeliőrre? Az ilyen éjszakai szélnek be nem áll a szája de nekem mégse válás * Elviháncol, neki az éjjel, semmi, egy közröhej. Fordu lók utána, ököllel fenyege tem, az anyád...! De akko: már átugrotta a gyárkerí tést, itt is, ott is, mi az neki, a konzervgyáron túl fel söpri a fűrésztelepet, és lassan bicegve elvonul a vágóhíd felé. A marhák ott alig várják a hajnalt. Reggel tag* lózzák őket Az ilyen éjszakától ross, zant az éjjeliőr. Ha nem zúg a szél, és csak úgy magától hempereg az éjszaka, lehet hallani, ahogy a nagy utas- szállító gépek elhúznák a temető fölött, mindig alacsonyabban villognak a ki- puffogó mérges lángjai. Üdvözlet a földön álmodók- nak. Szép üzenet Én ugyanis azt tartom, meg is mondtam a Nelljjelv miféle dolog az, minden ,iad- gyakorlatról azt írni, hogy jól sikerült. Duma. Vagyishogy ezzel azt akarják mondani, a katonák jól megtanulták, hogyan kell egymást levágni. Emberek vagyunk, nem igaz? Egy bicskája még az utolsó tolvajnak is lehet. Mi nem jut eszébe az embernek éjszaka a temetőről! De mi jut eszébe a kora estéről? Amikor már sötét van ugyan, de a műszak még javában üti a vasat. V n s forrponton van a munka, a haverok még kapkodják a 'éjükét a futószalag után, és i mucusok a futószalag végén rángatják a vállukat. és az udvaron még javában cikkáznak a targoncák, és szállítják az anyagot a gélekhez. és a küldöncök fut- károznak a művezetők üokkjaivaL (Folytatjuk)
