Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Wr%. iwlfc'íus f: Érdekek „Kedvező alkalom** A z egyik termelőszövetkezet anyagkezelője és pénztá­rosa vétett a közös vagyona ellen. Szerencsére nem olyan mértékben, hogy bírósági eljárás vált volna szükségessé. Ám az elnök által hozott és írásban adott fele- lősségrevonást az illetékesek a tsz döntőbizottságához meg­fellebbezték. A bizottság az anyagkezelő esetében, az elnök által kiszabott két havi kiegészítő részesedés megvonást egy hónapra csökkentette. A pénztárosnál pedig: a döntőbizott­ság csupán figyelmeztetést alkalmazott. Ilyen eljárás és határozathozatal az elnöki szankcióval ellentétben, a döntőbizottság részéről természetesen lehet­séges. Az adott esetben sem érdemelne talán szót, ha az el­nök és a főkönyvelő nem mérgelődne emiatt. Úgy vélik, a döntőbizottság túlságosan elnéző, s az ilyen és hasonló ese­tek bátorítanak némelyeket munkalazításra, jogtalan sze­mélyi előnyök szerzésére. Akkor pedig üres beszéd marad a fokozott fegyelem, a rendszeres belső ellenőrzés hatékony­sága. Esetleg, a kellő erély hiányában nagyobb kár is tör­ténhet. Sajnos nem egyedüli és nem elszigetelt jelenség, hogy s szövetkezeti gazdaságokban a kellő rendtartás és fegye­lem érdekében nincs egyetértés. Ezért akadhat, aki az el­néző magatartást személyes előnyére akarja kihasználni. Ma már nem tapasztalni, hogy a tsz-tagok zsebben, kö­tényben, szatyorban, vagy vizes edényben vigyenek haza a közösből terményt. Általában az utóbbi időben kedvezően fejlődött a szövetkezeti tagság magatartása a közös vagyon gyarapítását, megbecsülését illetően. Nem szorul ma már különösebb magyarázatra, hogy ennek arányában nő egyéni •jóléte is. De az arra „kedvező alkalom” — mint már szó esett róla —, megtéveszthet egyeseket. Lehet hallani, hogy tsz-fogatosok eltérnek napi feladatuktól. Olyanokat részesí­tenek előnyben, akik tesznek: a zsebükbe, vagy asztalhoz invitálják őket. Akadnak hasonló, háztáji feladatokat végző traktorosok, fuvarozó gépkocsivezetők is. Az idézett esetben, az anyagkezelő és a pénztáros követett el egyéni érdekből szabálytalanságot. Több példa van arra is, hogy a tsz-ek kiegészítő üzemágai váltak veszteségessé és kerültek meg­szüntetésre. Hiányzott az ellenőrzésük, és nem utolsósorban a kellő felelősségrevonás. Mind nagyobb az igény a tsz-ek rendszeresebb és igé­nyesebb belső ellenőrzésére. Ezt az igényt szolgálják a te­rületi szövetségek revizori csoportjai is. Alapvető viszont, hogy különösen a közös értékeivel, vagyonával bánók jól képzettek és megbízhatóak, becsületesek legyenek. Mindez a szövetkezeti gazdaság, a tsz-tagság érdekét szolgálja. Az egyéni érdek érvényesülése semmilyen területen nem tör­ténhet a közős gazdaság érdekeinek a sérelmére, A. B. Továbbképzés Saját erővel E zerhétezáz tag egyetlen termelőszövetkezetben — Sza- bolcs-Szatmár megyében ez még szokatlan. Es eb­ből 1200 még mindig aktív dolgozó, sőt, egyharmada szakmunkás, vagy átképzett. Ehhez számítsunk még hozzá háromezer lóerőnyi erőgépet — traktorokat — és a mun­kagépek, felszerelések ezreit. Két szakosított tehenészeti te­lepet, ahol nem csak a technológiai színvonal magas, hanem a technika színvonala is. És az idén elkezdődik a kukorica jpanszerű termesztése 600 hektáron, nagy teljesítményű, korszerű gépekkel. De iparszerű rendszerben akarják ter­melni a napraforgót, később a cukorrépát js. Sőt, az ipar­szerű termelés a következő években kiterjed valamennyi növényre, a búzára, és a kertészetre is. A mezőgazdasági termelésnek ez a módszere, ez a szín­vonala megfelelően képzett és folyamatosan továbbképzett, a legújabb legkorszerűbb ismeretekkel felvértezett emberek nélkül szinte lehetetlen. Ráadásul százakat kell továbhké- pezni — a mindenkori és a speciális szakmai követelmé­nyek szerint Mindezt megoldani a termelőszövetkezeten belül, saját erőkkel, saját szakemberekkel — szintén a rit­kaságok közé tartozik. A Guláccsal és Tivadarral 1974. ja­nuár 1-én egyesült tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet viszont ezt a nagyon fontos feladatot máris megoldotta. Szervezetten és tervszerűen gondoskodik a tsz-tagok — el­sősorban a szakmunkások — továbbképzéséről. 1974. január 1. óta függetlenített oktatási és művelődési előadót is al­kalmaz a tsz. A tervszerű és szervezett továbbképzést már tavaly no­vemberben elkezdték, akkor, amikor a termelőszövetkeze­tek egyesültek. Első volt az állattenyésztés, azon belül i6 a szakosított tehenészeti telepek, öt előadásból álló sorozat­tal kezdték, amely magában foglalta a szálas takarmányok termesztését, betakarítását és tartósítását. Ezután követke­zett az üszőnevelés és a tejtermelés témaköre. Végül: a kor­szerű. szakosított tehenészeti telepek üzemeltetéséről hang­zott el szakmai előadás. Nem hívtak úgynevezett „idegen” előadókat, az egész továbbképzést a tsz biztosította, minden előadást — filmvetítéssel kiegészítve — helyi, jól képzett és sok tapasztalattal rendelkező szakember tartotta. Most, a tavaszi szezonban is folytatják a szakmai to­vábbképzést A növénytermesztők következték. Már feb­ruár 18-án elkezdődött az az előadássorozat, amelynek fő témája a korszerű műtrágyázás, a kemikáliák felhasználása a mezőgazdaságban. Az előadók most is helyi szakembe­rek, a termelőszövetkezet főagronómusa, ágazatvezetője és az elnök. A szakmai továbbképzés másik programja- a növény­védő szakmunkások kötelező továbbképzése, összesen 10 ezer forintot áldoz a tsz — két részletben — a saját szak­mai kézikönyvtár kialakítására, elsősorban a könyvek meg­vásárlására. Most, a mezőgazdasági könyvhónap során 5 ezer forintért vásárolt a tsz szakmai könyveket a kézi- könyvtárnak. Megrendelik a mezőgazdasági szakmai folyóiratokat is. azokat a kézikönyvtárban bárki olvashatja. Hogy mindez sokba kerül — az igaz. De a tsz vezető­sége tudja. érti. hogy a tudás, különösen a szaktudás a gya­korlatban, a termelő munkában kamatozik. * S®. J. Nehéz műszakok szépsége Jár a kezük, mint a mo­tolla. Pedig az itt dolgozó asszonyok nem fonalakat ba­busgatnak, hanem betanított munkások az Öntödei Vál­lalat kisvárdai vasöntödéjé­ben. a radiátormagkészítő üzemben. A magkószítők pár­ban — egy nő. egy férfi — dolgoznak. A radiátormag csészével együtt 32 kilo­gramm. Egy műszak alatt a magkészítő párnak 420 da­rabot kell elkészíteni és csil­lére rakni. Természetesen se. lejtmentesen, mert a selejtet a boríték is megbánja. A Hámán Kató brigádnak 16 tagja van. A brigád veze­tője Tóth Györgyné. Munká­jukat, életüket így jellemzi: „Ezt nem lehet megszokni...“ — Három műszakban dol­gozunk. Az igazolatlan mu­lasztás nálunk ismeretlen fo­galom. A tervteljesítést száz százalékra vállaltuk. Az el­múlt hónapban 105-re telje­sítettük. Ipari homok, ter- mofix és katalizátor keveré­kével dolgozunk. Az üzemet betöltő szúrós, szemet, nyál­kahártyát ingerlő szagot a termofix arasztja. Ezt meg­szokni nem lehet, csak eltűr­ni. Nappal még csak hagy- ján. de éjjel, amikor fárad­tabb a test, az idegek, akkor érezzük igazán. Az én gene­rációm még csak hat osz­tályt végzett. Jó lenne szak­munkás-bizonyítványt sze­rezni. De az életkorom, meg a három műszak valahogy együtt ennek nem kedvez­nek. Csobaí Pálná magkészftő 1954 óta dolgozik az üzem­ben. Háromezeregyszáz fo­rint körül keres. — Három gyermekem van. Iskolai végzettségem is há­rom osztály. Nagy családból jöttem. Heten voltunk test­vérek. Tízéves koromban már napszámba jártam. Ti­zenkét éves voltam, amikor rendszeres munkát vállaltam. A munka mellett megma­radt erőmet a gyerekekre fordítom. A legnagyobb kis­lányom már elvégezte az általános iskolát, Ó már le­het szakmunkás is. ö van otthon és 6 látja el a kiseb­beket. A férjem is itt dolgo­zik. Váltó műszakban va­gyunk. Életem a munka és a család között oszlik meg. 1970 óta dolgozik az öntö­de magkészítő üzemében a középkorú Csonka Istvánná. Két gyerek édesanyja. „Fogod bírni?“ — Korábban a pátrohai termelőszövetkezetben dol­goztam. A férjem hozott ide. Amikor először jöttem a munkába, a férjem ideállt mellém, megmutatta a mun­kát. Megkérdezte: „Fogod bírni?” Csak látszatra köny- nyű munka ez. Az első száz is megviseli az embert. Négyszázon felül meg min­den erejét igénybe veszi. Ma különben is rossz napunk van. Biztos frontátvonulás van. Látja, most is elrontot­tunk egyet. Ez az utolsó csil­le meg sehogy sem akar megtelni. Muszáj hajtani, kell a pénz... Ütemesen jár a keze — együtt a vele szemben dolgo­zó fiatalemberrel. Hintik a csészébe a homokot, „tapo­gatják”, simítják. Összeszo­kott mozdulattal illesztik össze a két fél csészét, rak­ják a csillére. Csonkánél967 óta párttag. Akaratereje ara­nyat ért. Lassan az utolsó csille is megtelik, újra meg­szólal: — Kell a pénz... Mindig van mire költeni. Sok megy el élelemre, ruházatra. Sze­retnék-e szakmunkás lenni? Megvan a nyolc általánosom. Mi tagadás, szeretnék. De én úgy eldolgozom itt magam, hogy még vásárolni se bírok sokszor elmenni. A férjem vásárol be. így a tanulásra nem is gondolok. „A második gyereket várom“ Bányai Jánosné a fiatalabb korosztály tagja. Még nincs egy éve. hogy a dohánybe­váltótól átjött dolgozni az öntödébe. — Könnyen sajátítottam el ezt a szakmát. Ä szagok sem voltak rám különös ha­tással. pedig az én állapo­tomban a szagokat jobban érzik a nők. A második gyerekemet várom. Úgy ér­zem, maradhatnék itt to­vább, de itt törvény, hogy aki négyhónapos terhes, az elmegy könnyű munkára. így aztán már csak két hétig maradhatok a brigádban. Ha visszajövök a gyermekgon­dozásiról. jó lenne szakmun­kás-bizonyítványt szerezni. De ez még a jövő gondja. A magkészítők egyik cso­portvezetője Farkas Ottóné. Huszonnyolc éve dolgozik a Vulkánban. Most érkezett el odáig, hogy elvégezze az ál­talános iskolát. Nyolcadikba jár a gyárban lévő kihelye­zett osztályba. Bizalmi. — Tizennyolcán vagyunk, ebből csak négy a férfi. Sű­rített órákkal október 1— március 15-ig tart a tanév. A gyár az iskolába járáshoz megteremti a feltételeket: a műszakváltásra, a tanulmá­nyi szabadságra gondolok. Nem könnyű a női csoport­vezető dolga. Igyekszik meg­érteni a szülői értekezletre, beteg gyermekhez, különle­ges dolgok bevásárlására kérezkedő asszonyokat. De gondolni kell a termelésre is. Az is igaz. hogy ügyes, köny- nyű kezűek az asszonyok. A tervteljesítésben lehet rájuk számítani, pedig a munkán kívül mennyi minden vár rájuk. Én csak a magam dől. gát tudom: helyt kell áll- nom itt az üzemben, az is­Vasas­assznyik a Vulkánban kólában, a pártmegbizatá»- ban és még egy igen erős műszakban, a családi teen­dőkben is. , Orvosi ellátás két műszakban Gyorsok Lászlóm a atíbr* zottság elnöhelyettese beszél a gyárban dolgozó nők hely­zetéről, a végzett munkáról! és feladatokról. A kisvárdal vasöntödében 230 nő dolgo­zik. A munkahelyeken zö­mében megvalósították az egyenlő műkéért egyenlő bér elvét. Az üzemben minden szombat szabad. Ennek meg­felelően a dolgozó nők sza­badságához hozzáírták a gye­rekek után járó plusz sza­badságot. Orvosi ellátást biz­tosítanak két műszakban. A gyár szomszédságában lévő óvodában két óvónő bérét fizetik, hogy minél több gyá­ri dolgozó gyerekének az el­helyezését biztosítsák. A gyá­ri büfében a nők megvásá­rolhatják a fontosabb élel­miszereket Hamarosan vége a mű- • szaknak. Az asszonyok ott- ' honi as rendet teremtenek a munkahelyükön. Locsolnak, sepernek, hogy a következő műszak zökkenőmentesen kezdhesse a munkát. Maguk pedig elvonulnak a zuhanyo­zóba. az öltözőkbe. Aki csak felületesen szemléli a gyár­kapun kifelé siető asszonyo­kat. észre sem veszi, hogy egy nehéz műszak fáradtsá­ga lüktet izmaikban, ide­geikben. Sígrér Imre Stabil gépész A hajnali vonatok mind késtek. Az a vonat is, amely- lyel utazni akartam, 150 per­cet késett. Csak az első állo­másig akartam utazni, öt kilométert, ami nem nagy távolság. Nyáridőben fel se szoktam ülni a vonatokra, egy órányi idő alatt gyalog teszem meg az utat, jól is esik, testet-lelket felüdítő sé­ta, de csak korareggel, ami­kor még nem perzsel a nap. Nyáron — mondtam magamnak most —, de nem ilyenkor, télen? Mégis ked­vem kerekedett. Miért ne? A szelíd hóesés — ha nem fúj a szél — csodálatos, ép­pen olyan üdítő és egészsé­ges benne a séta, mint a hús nyári hajnalban. A sínpártól néhány lé­pésnyire. a vasúti töltés sze­gélyén gyalogút kíséri a vonatok útját. Elindultam és azonnal észrevetem a friss hóba mélyedő nyomo­kat. Valaki megy előttem — gondoltam —, jó lenne utol­érni. Figyeltem a vasút mel­letti számozott köveket s tudtam, hogy már megtet­tem egy kilométert. S akkor, mintha a felbomlott min- denség dalolna, elnyújtott, lágy énekhang surrant a fülemig. Sohasem vétettem Szalka városának, Mégis besoroztak lovas­katonának. Még nyugtalanabb lettem, ki lehet az, aki ebben a buja hóesésben is énekel. Biztat­tam magam. Siess! Érd utol! Néhány perc múlva utol­értem. Már nem dalolt, gör­beszárú csibukból pipázott Köszöntem neki, megállt, rámnézett s fogadta. — Hová? Hová? — érdek­lődtem. — Ide csak, a faluba. ' —i Ide való? — Ide. — Itt is lakik? — Nem én. — Hanem? — Budapesten. — Rokonlátogatás? — Az is, de nem egészen. — Hanem? — Érdeklődni jövök. — Mi felől akar érdeklőd­ni? — A téeszben. Hirdettek az újságban. Stabil mező- gazdasági gépészt keresnek. — És maga az? — Én. kérem az is va­gyok. — Ért a traktorokhoz? — Egy kicsit. — Nagyokat szippangatott pipájából, rámsandított és mosoly­gott. Akkor vettem észre, hogy parasztos bajusza van. amelyen megtelepedett néhány hópihe. — Vagy harminc évig traktort gyár­tottam. Hallott már valamit a Vörös Csillag Traktorgyár­ról? Nem is keveset — mond­tam. — Megszüntették. Át­vette a győri gépgyár. — Hát akkor tudja — mondta társam és megint szipogtatta a pipát. — Én abban a gyárban húztam le harmincegynéhány évet. Még a Hofferban kezdtem. És most vége. Nem gyár­tunk több traktort. Nekem vi­szont az a mindenem, a trak­tor, meg a többi mezőgaz­dasági gép. Ez a téesz most gépészt keres, stabil gé­pészt, úgy hirdeti. Ehol az újság — és télikabátja bel­ső zsebéből előhúzott egy új­ságot. Mutatta a hirdetést. — Ezt a hirdetést ponto­san nekem címezték. Stabil gépész. Az kell nekik. Én meg pontosan az vagyok. A gyárban is pontosan így neveztek. Joó Feri, az egy univerzális stabil gépész, így mondták. Mert értek én mindenhez, kérem. Bár­milyen mezőgazdasági gépet szerelek és vezetek. Azon­kívül tudok esztergálni, gép­pel csiszolni, maratni, kö­szörülni, fémet olvasztani és önteni. Mindenféle fémet öntök: acélt, rezet, bronzot, ólmot, alumíniumot, bármit... — Az itt nem kell — mondtam. A téeszben nincs fémöntőde. — Csinálok én azt is, ha kell. Az édesapám itt volt kovács, ebben a faluban. Én is itt tanultam a mestersé­get, mert eredetileg kovács vagyok. De 1940-ben el­mentem. Budapesten aztán megtanultam minden vas­ipari szakmát. Magam ön- töm az alkatrészt, ha keli és meg is tudom munkálni. Uj gépeket is tudok csinálni. Traktort is. És mindenféle hengert, boronát, tárcsát, sőt kézi szerszámokat is... Hát így fest a helyzet, kér rém. Remélem, megfelelek a téesz kívánságainak. — Nem sajnálja otthagyni Pestet? — Mondom, kérem, itt születem én. ebben a falu­ban, és 17 éves koromig itt éltem. Akkor elmentem, mert itt egy kovács elég volt, még sok is, nem akartam az apám kenyerét csorbítani, mert ő még nevelte a kisebb testvéreket. — Hány éves? — ötvenegy. — Gyermekei? — Két lány és egy fiú. I>* már férjhez mentek, a fiú is megházasodott, ö mérnök ugyanott, a Vörös Csillag­ban. Nekem régi szándékom a hazatérés. De eddig úgy gondoltam, majd csak a nyugdíjazás után. De hogy megszűnt a traktorgyártás és megjelent ez a hirdetés, meg­gondoltam magam. Nem vár­rom meg a nyugdíjt. Tíz-ti­zenöt évet eldolgozgatok én még itthon is, ha sikerül meg­egyezni. — A gyárból könnyen el­engedik? — Nem könnyen, mert van ott nekemvaió munka most is, de nincs traktor. Márpedig én olyan vagyok, mint a csikós, aki nem tud lovak nélkül élni. Én meg a traktorok nélkül nem tu­dok... Beértünk a faluba. A fe­hérségben nagy lármával az egyik utcából elődübör- gött egy lánctalpas traktor. — Ez az, kérem! — kiál­tott útitársam. — Tetszik látni? Ez kell nekem! Ez a hang! Ez a dübörgés!------V»;? ...—ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom