Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

SfW, március mtm-mmatóxsz/m Munkások a tanácsban PÁLYAKEZDŐK Megyénk községi, nagy­községi, városi tanácsaiban 615 ipari munkás is képvise­li a választókat. Munkájuk jelzi: „Rendszerünk demok­ratizmusa biztosítja a mun­kások közvetlen beleszólásá­nak jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldönté­sébe.” (A Központi Bizott­ság beszámolója a párt X. kongresszusán.) Holló István, a VÁG ÉP fiatal lakatos brigádvezetője, párttag. Nyíregyházán 1971- től a 94-es választókerület tanácsagja és részt vesz a vb munkájában is. — A brigád sokat segít a tanácstagi munkában — mondja. — Jó kollektíva, tavaly elnyertük az arany­koszorús szocialista brigád rímet. Mindenki tudja, mi az. hogy társadalmi munka, választott tisztség. Közülünk senki sem húzza ki magát, ha pluszt is kell vállalni. — Mit jelent ez a több­let Holló Istvánnak7 — Most elsősorban időbe­osztást. Négy- és tízévesek ti gyerekek. A feleségem is, én is két műszakban dolgo­zom. most éppen ellentétes műszakban, hogy a gyere­kekkel mindig legyem vala­ki. — A tanácstagi munka mennyi időt kíván? — Változót. A tanács és vb-ülések legtöbbször mun­kaidőben vannak. ezeken részt tudok venni, segít a vállalat és a brigád. Egy- egy ügyben csak néhány percre, jó szóra van szük­ség. máskor meg elég sokat kell utánajárni a tanács osztályain vagy más hivata­loknál. De volt olyan téma is. amivel a város ország- gyűlési képviselőjéhez for­dultam. — Eleinte gondot okozott « sok előterjesztés, mindent megkérdeztem de néha most sem tudok minden mellékle­tet végigbogarászni. Ilyen miatt volt egy rossz hozzá­szólásom is. mert összeke­vertem a fejlesztési és fel­újítási pénzeket, azt hittem mindegy, müyen alapból csi­nálunk meg valamit. Azóta megtanultam az átcsoporto­sítást és a tartalékot is... — Mikor érezte először, hogy közvetlen munkásér­dekért emel szót? — A munkáslakások épí­tésénél. de ekkoriban volt az is. hogy a város mellett hétvégi telkeket parcellázott a tanács. Én is felszólaltam és végül az olcsó kiskert­telkek hatvan százalékát fi­zikai munkások kapták. — Mi okozza a legtöbb gondot a választókerület­ben? — A Tiszavasvárf úti so­rompó. Minden beszámolón, fogadónapon szó van róla. Hogy milyen helyzetekben, arra egy példa. Sikerült ki­járni, hogy az épülő Vas­gyár utcáról a bitumenes törmeléket a földes Rózsa Ferenc utca feltöltéséhez hordják. Még ez is majd­nem megbukott, ment az építésvezető nem akarta en­gedni. Az ok: a teherkocsik órákig állnak a sorompónál, tovább mint amíg megrak­ják és szállítanak. — Két-három évig azon­ban ezen nemigen lehet változtatni... — 1976-ra ígérik, remél­jük. akkorra valóban elké­szül a felüljáró. A témák másik része azonban addig is bőven ad munkát: útépí­tés. vízvezeték-bővítés, az ellátás javítása. Mert a Ság- vári-telepen lakó asszonyok is igénylik a mirelit árut a közeli boltban, vagy szóinak azért is. hogy a szomszédos kicsi cukrászdában legyen sütemény, mert mostanában a sör és a rizling kiszorí­totta. — Kivel osztja tneg gondjait a tanácstagi mun­kában? — Ha a környékkel kap­csolatos. akkor a másik há­rom tanácstaggal. köztük Torna Péter bácsival, aki már nagyon régen ismeri az itteni dolgokat és a tanács­tagi munkát is. Nyugdíjas, sokat jár az intéznivalók miatt. Többször megbeszél­jük a témákat a brigáddal is. a pénzügyi dolgokban né­ha szakembereket is meg­kérdezek. De volt rá példa, hogy a tanácsülés előtt más munkásoktól, tanácstagtár­saimtól is megkérdeztem, mi a véleményük valamelyik témáról. Dojcsánszki Ferenc az ön­tödei Vállalat kisvárdai gyá­rában a szerszámműhely mintakészítő marósa. Hu­szonöt éve dolgozik a Vul­kánban. 1971-ben megválasz­tották a városi tanács tagjá­nak. tavaly pedig a végre­hajtó bizottság tagjának is. — A tanácstagi munkában tulajdonképpen szerencsém is van. mert ebédszünetben is felkészülhetek néha hoz­zászólásra. Ami nálunk a brigádban téma. az sok em­bert érint a környéken, a gyár melletti munkástelepü­lésen. ahol tanácstag is va­gyok. — Az első két év ebben tanulóidő lehetett, pedig na­gyon régen végzek sokféle társadalmi munkát. A ta­nács elé kiállni és beszélni — nem ment egyik napról a másikra. Tanácsülésre most is leírom. amit mondani akarok így nyugodtabb va­gyok és van idő a pontos fogalmazásra is. A tanács­tagi munkában jó volt az indulás, mert a közgazdasá­gi állandó bizottságba is be­választottak. s itt mindent részletesebben meg lehetett beszélni, kötetlenebb a for­ma. — Mivel foglalkozott legszívesebben a közgazda- sági bizottságban? ■— Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom: itt készül­tek az első javaslatok, mire költse a város a tanács pén­zét. Gazdálkodtunk. Én min­dig úgy voltam vele. mintha a család pénzét osztanám be. Mindenre kellene és mindenre több. Mindent megbeszéltünk, egyszer pél­dául én vetettem fel, hogy nagyon sok az a pénz. amit az egyik középület felújítá­sára szánnak a szakembe­rek, sakkal fontosabbra kel­lene inkább. Nagyon jó ér­zés volt. amikor helyt ad­tak észrevételemnek, s a vé­gén kiderült: sokkal olcsób­ban megoldották, és a többi pénzt másra lehetett köl­teni... *— Mit kérdeznek a mun­katársak ha egy-egy ülés után újra beáll közéjük? — Legtöbb a praktikus kérdés. Sikerül-e járdát, vil­lanyt vinni a peremkerület­be. vagy. hogy végre lesz-e tejbolt a környéken, mert most három kilométerre van. Az egész várost érintő kérdés is volt, de legtöbb­ször olyan kisebb tárnák kerülnék szóba. amelyek megoldásával könnyebb le­het a munkatársam, vagy az én családom élete. Mert sen­ki nem végez szívesen ne­héz munkát a háztartásban sem, ha valahol gép elvég­zi helyette és • meg tudja fizetni. És persze, nem kell érte a város másik végébe menni. — Nyílóén itt IS van­nak esetek, amikor a „nem”-et kell megindo­kolni. — Van olyan ember, aki­nek mindent meg kell ma­gyarázni, azt is. hiába ke­rülne kevésbe az. amit kér, mégsem lehet megadni. Ha ezer felé szedjük a pénzt, soha nem lesz igazán város Kisvárda. mert mindig csak foltozgatnánk, csipegetnénk. A várkert. a sportkarnbinát, a művelődési ház az egész városé, és nagyon kell. még ha a mi utcánktól messze van és nem is járunk min­den héten oda. — Hogyan ismeri meg a választókerületben lakók ügyes-bajos dolgait, gond­jait? —• Ott lakom, ahol ta­nácstagnak választottak a Nap utca és a Madách utca lakói. Amikor megyék haza, innen-onnan is megszólíta­nak. vagy én köszönök be a háziakhoz. Minden formaság nélkül megbeszéljük a gon­dokat. Amikor tanácstagi be­számoló van. akkor sem postázunk meghívót, elme­gyek mindenhova személye­sen. — Mi a legemlékezete­sebb tanácstagi esete? — Amikor sikerült megol­dani. hogy egy négygyerme­kes fiatal házaspár lakásába bevezették a villanyt. Egy oszlop és egy kis jóakaral hiányzott... ★ A párt Központi Bizottsá gának 1974. március 19—20- ülésérői kiadott közleményé ben ez áll: Tudatosan am kell törekedni, hogy a mun­kában kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti embe­rekké is váljanak, szavuk­nak súlya legyen, a közéleti fórumokon is mind gyakrab­ban nyilvánítsanak véle­ményt üzemük, az ország, a világ kérdéseiről." Marik Sándor A neheze még hátravan Már nem tanulók, de még nem munká­sok. A szakma kiváló tanulói, akik az or­szágos versenyen is helytálltak. Már csak hi­vatalos papír kérdése, és címük: szakmun­kás. Kezük és fejük, amikor a tanultakról adtak számot, gyorsan járt. Most keresik a szót Tomasovszfel Pál, „Ne csodálkozzék, hane­eiektmn*kus mű- hezebben szólaiunk meg. szerész: „Szak- Nekünk leendő szakmun­máni az úttörő, kásoknak, szemben más is­it őrében^1 markel- tolásokkal, nem tanítják a dőlt. Nem csalód- világnézetünk alapjai tan­át n.” tárgyat, általában nincs al­kalmunk, hogy megszerezzük a magabiztos­ságot. Míg egy érettségi ad varázst, tulaj­donosának biztos fellépésit, addig a mi bi­zonyítványunk csak szakmát. Ezért is kétel­kedek néha akkor, amikor a munkás rang­járól van szó. fin ezért az oktatásunkat és a nevetést hibáztatom.” °Msó^zkéS,.ó tonácefoozá­geszterédíf^Az S'*«11 is azt tapasztalom, unokanövérem- hopy az öregebbek beszél­töl kaptam kcd- nek. így hogyan mernék én szólni? Még ha hibát Iátok modellőr lehes- . . sek egyszer;*’ is, hallgatok, mert megha­ragudhatnak rám. A bátor­ságot nemigen adják meg nekünk ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsunk. Ha szak­munkás leszek, akkor tudom, vállalná kell a népszerűtlenebb feladatot is, éppen a gyár érdekében. Erre azonban nem készítettek feL” En!ei ,, Csaba> „TskóLabálunk volt. A egyházi:6 ’ "Egy testvérosztály szakközépes ideig csodáltam a lányokból állt. Amikor sok autót, aztán táncra kértük őket, ülve maradtak. Nem éppen bá- Most már tudom, tonto dolog. Ilyenkor erez- Megérte.” tem, hogy a szakmunkás­tanuló általános műveltsége kicsi, hiába érti a szakmát, nem tanítottak meg bennünket beszélni, nincs kellő önbizalmunk. Sajnos, sokan nem az értéket nézik, hanem a pa­pírt. Pedig ha sorbaülünk, senki nem mondja meg. ki a szakmunkás, ki az értel­miségi.” Bíró László, nyír- „Arra büszke vagyok, Ufűtés^'és csőhá- h°Ry munkás . lettem, de lózatszereiö: hogy valóban elérjem a „Apám csöszeres, rangot, ahhoz nekem is tcm! ho“ Vá-' hozzá kell járulnom a lasztottam.” munkával, magatartásom­mal. becsületességemmel. A beszéd nem kenyerem. Ha kell, akkor be­leszólok a közügyekbe is, egyelőre csak ak­kor, ha magunk között vagyunk. A mostani szakmunkásképzés azonban nem ad elég le­hetőséget, még a KISZ-oktatással kiegészít­ve sem, hogy a mi korosztályunk tájékozott legyen. Olvasnunk kell. rádiót hallgatni. Ez azonban nemigen ad áttekinthető rendszert.” Egy korty a hideg Colából, aztán máris oldottabb a hangulat. Maguk között van­nak, és máris indul a vita. Irén, Pál, Csaba és László szövik, fonják a gondolatokat, hangosain, néha el-elkalandozva, és mégis úgy. hogy aztán összeáll egy kép. Több mint kilencezer szabolcsi szakmunkástanuló kép­viselőjének véleménye. — Az a furcsa, — mondja Csaba — a fiataloknál sokszor nagyobb az elméleti tu­dás, mint az idősebbeknél. Ök viszont job­ban tudnak egy-egy fogást. De nem szívesen mutatják. Pedig szívesen megfogadjuk, ha mondanak valamit. Néha attól is félek, hogy én is megrekedek ott, ahol ma vagyok. Mert nem furcsa: az úrvezetőknek van szaklap­juk. Én vállalatnál dolgozom, teherkocsik­kal, speciális gépek vontatóival. Ezekhez pe­dig nem adnak ki se újságot, se szakleírást. Tomasovszki folytatja: — . Lemaradni pedig annyi, mint pár év múlva „bedobni a törülközőt”. Amit tanuló koromban az első évben tanultam, már elavult. így aztán kö­telező a folytatás. Ha beül, az egyetemig is elmegyek. Egyszer már mehettem volna, akkor a szakma mellett döntöttem. A köve­telmény: ötévenként megújulni. Nagyon időszerű, hogy a munkásfiatalok egyetemi továbbtanulása lehetséges. Kár, hogy Sza­bolcsban ez még csak elmélet. — A csőszerelőknél is valahogy így van. Minden évben új anyag, új fűtőberendezés, korszerűbb technológia. Nem elég, ha össze tudok forrasztani két csövet és rákötni egy radiátort. Az egészet át kell látni, a kazán­tól addig, hogy amellett, amit csinálok, csa. ládok foginak melegedni. Azt hiszem ex már politika, igaz. ezt így még nem mondta nekem senki. — A fiúkéihoz csak annyit: szerintem minden alapja a felelősség. Ha megnézem a kész cipőket — így íróm — megi&mererít, melyiket tűztem, készítettem én. Ha jó, azt is, ha rossz szintúgy. Nekünk a kényelemről le kell mondani, olyan értelemben, hogy ha kelL áldozni is kell. Akár szabad időt is. Bíró mondja: — Még érnünk kelt. Messze nem vagyunk mi még munkások. Akikor se, ha megkapjuk a papírt róla... — Példát keresünk az idősebbek között — folytatja Erdei —. .igaz, nálunk olyan négy. ven körüli a legöregebb. De egy brigád, egy jó műhely alakíthat miniket. Ha akar. Nem hiszem, hogy a mi nevelésünk befejeződik azzal, hogy kirepülünk az iskolából. A ne­heze most jön. — Kettős dolog ez — vitatja Torna-' sovszki —: mi elvárjuk, hogy foglalkozza­nak velünk, de nem mondhatunk le arról sem, hogy van önképzés, könyv, iskola, és mindehhez jogunk. Az a baj. ha valaki csak a jognál marad meg. Szerintem ha azt szá­mítjuk, hogy mi még kétezerben dolgozni fogunk, akkor a java még hátra van. — Ahhoz amit Pali mond, még annyit — fűzi Irén a szót —, mi itt csak a szak­máról beszélünk. Pedig van még politika, és egyre több szó esik arról, hogy egyszer a mi korosztályunk is vezető lesz, hogy sze. repelnünk kell az életben. Higgyétek el, nemcsak a szakmaj tudás avul, hanem az a kevés politikai is, amit ma esetleg tudunk. — Mindenkiből nem lehet vezető, nem is lenne jó — vitatja Csaba. — De igenis, minden munkás vezető — veti ellenébe Pál. — Nemcsak az a vezető, aki igazgató, főmérnök, párttitkár. Maga a munkás kell hogy az legyen. Bíró, csendes szavú csőszerelő újra megszólal: — Még érnünk keli. Tomasovszki, a nyugodt elektronikus igazítja helyre a vitát: — Addig hiába minden, amíg a munka­helyünkön, ahová kerültünk, a tetteink nem bizonyítanak. Te. Csaba, ha rosszul állítod be egy kocsi kormánycsavarjait, és baleset van, akkor kár elmélkedned az üzemi de­mokráciáról. H« Irén cipőit visszaviszik a boltba, mert kifestik, addig hiába oktatja ő egyszer a tanulóit. Ha Bíró radiátora kiouk- kad, mert bekeni olajfestékkel a látható repedést, fölösleges jogokról beszélni. Olyan ez, mint az országos verseny volt: hiába ol­dotta meg valaki prímán az írásbelit, ha el­hasalt a gyakorlatin, aikkor vége volt a di­csőségnek. ★ Ht véget vethetünk a fiatalok vitájának, amiből sok minden kiderült. A törekvők akarásai, a hagyományos ipari háttér nél­küli Szabolcs leendő munkásainak hétköz­napi problémái, a fiatalok türelmetlensége önmagukkal, másokkal szemben. Felvillant a társadalmon belüli ellentmondások egyike, az, hogy még mindig él a „csak” munkás szemlélet. De valami más is, ami sokkal több ennél: akik most kezdik a pályát a munkapadoknál, az épületek belsejében, a műhelyek bonyolult műszerei között — ha még nem is tudják, hogy pontosan fogal­maznak, hihetünk nékik, mert nem fráziso­kat ismételnék —. érzik, hogy az osztályt amelyhez tartoznak, egyben a hatalom is. Bürget Lajos Naum Labkovszkij: Precíz emberek 1 emrég új lakásba köl­töztem. Kivettem egy hónap szabadságot és hozzáfogtam a berendezkedéshez. Az építőipar jóvoltából volt mit javítgatni, csiszolgatni, észrevétlenül elszaladt az idő, és egyszer csak csengett a te­lefon. — Mi van veled? búgott fel egy basszus: az egyik mun­katársamé. — Lassan már egy hónapja, hogy beköltöztél, és nekünk egy szót sem szólsz. Ez nem járja! Szombaton az egész részleg betoppan hoz­zád. Ne készíts semmit, majd mi viszünk... Pontosan hét­kor ott leszünk. Milyen kedvesek. Én pedig egészen megfeledkeztem a barátokról. Miután áttanul­mányoztam a szolgáltatások jegyzékét, megértettem, hogy ha mindent ésszerűen meg akarok szervezni, mindent pontosan bekalkulálni, ak­kor... Szombatig már csak négy nap maradt. Keddre kihívtam a villany­szerelőket, hogy szereljék fel nekem a csillárt. Szerdára a „Zarja” cégtől parkettcsiszolókat kértem. Csütörtökre ablakmosókat rendeltem. Péntekre egy első- osztályú szakácsot az étte­remből, szombatra ugyanon­nan pincéreket. No és vasárnapra, a régi rend visszaállítása céljából mosogatólányokat és takarí­tónőket hívtam. Minden ment a maga rend­jén. Kedden megjelentek a mo­sogatólányok meg a takarító­nők, gondosan végigmosták nekem a tiszta edényt és rendbehozták a tiszta lakást. Szerdán megérkezett a fő- szakács egy egész halom konyhai felszereléssel és két kosár élelmiszerrel. Egykettő­re elkészültek (íz inyencfala- tok. Csütörtökön megjelent két ügyes pincér. Valóságos mű­vészi igényességgel megterí­tettek húsz személyre. Pénteken megjöttek a par­kettcsiszolók a „Zarja” cég­től. Értették a dolgukat, mond­hatom. Miután elmentek, a parkett tükörfényes volt, m asztalon viszont nem lehetett megállapítani, mi micsoda. Egész éjszaka dolgoztam, mig úgy-ahogy meg tudtam terí­teni tíz személyre. Szombaton azonban már pirkadatkor megjelentek a villanyszerelők meg az ablak­mosók. Ki gondolta, hogy olyan nagyszerűen megbir­kóznak a maradék előételek­kel és italokkal. Este pontosan hétkor meg­érkeztek a vendégek. A par­kett ragyogott, az ablaküve­gek makulátlan tiszták vol­tak, jól mutatott rajtuk a se­lyemfüggöny. A vendégek ingujjukat fel- gyürve mosogatáshoz fogtak. Azután kibontották a ma­gukkal hozott csomagokat, ki­rakták az ennivalót az asztal­ra. Pompás vacsora lett belá­tó. Milyen kedves emberek ezek a kollégák, és milyen precízek! Senki nem jött szombat helyett csütörtökön (Id. pincérek), vasárnap he­lyett kedden (Id. mosogatólá­nyok és takarítónők), pén­tek helyett szerdán (.fősza­kács), és szombaton, kedd meg csütörtök helyett (vil­lanyszerelők és ablakmosók). Az én munkatársaim pon­tosan a jelzetf, időben ér­keztek: szombaton, 19.00- kori Igazi precíz emberek! A vezetőség mégis elégedetlen velük. Szóba hoztam ezt m részlegvezetőnknek. Valahogy furcsán nézetiI rám. — Igen, precízek. Mit csői dálkozik? Hisz nem a munkai helyen vagyunk! Fordította: Répás! Györgyül (Czető Erzsébeti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom